×

Regisztráció

Anime: ClassicaLoid

ClassicaLoid © NHK Enterprises • Sunrise

ClassicaLoid (TV, 2016)

クラシカロイド

Classicaloid


Hossz: 25 rész
Műfaj: vígjáték, hétköznapi, zene

Rendezte: Fujita Youichi
Eredeti mű: NHK Enterprises
Írta: Sakaki Ichirou, Tsuchiya Michihiro
Karakter dizájn: Hashimoto Seiichi
Zene: Hamauzu Masashi
Stúdió: Sunrise

Hivatkozások: ANN, AniDB

Értékelések:
Nincs elég szavazat.

ClassicaLoid © NHK Enterprises / Sunrise
Van egy város, melyen különleges erők lesznek úrrá. Ezeket az úgynevezett erőket ClassicaLoidok hívják életre, akik ha elkezdenek zenélni, a város lakói furcsán kezdenek el viselkedni. Vagy kisbabává változnak, vagy nagyon szeretik egymást, de mindenképp valamilyen sajátságos viselkedést vált ki az emberekből a zenéjük. De kik ezek a ClassicaLoid-ok, és miért vannak különleges hatással az emberekre?

Adott a városban egy kastély, melynek volt lakói annyira szerették a klasszikus zenét, hogy a ház egyes elemei is kotta-alakúak. Láthatunk hangjegy, violinkulcs és basszuskulcs alakú díszítőelemeket. Ma már csak a tinédzserkorúvá érett Kanae lakik benne, nagyanyja meghalt, szülei pedig elváltak, mind a ketten saját útjukat járják. Egyedül az apjával tartja a kapcsolatot, aki bár végig a háttérben marad, de kulcsfontosságú szerepe lesz az animében, hiszen ő alkotja meg a ClassicaLoid-okat. Ők lényegében android robotok, akik viszont annyira emberire sikeredtek, hogy egyáltalán nem mondanánk meg róluk, hogy valójában droidok. Ugyanúgy vannak érzéseik, mint bárki másnak, és külsőre sem látszik meg rajtuk sehol, hogy összerakták volna őket. És hogy kik ők? Mozart, Beethowen, Schubert, Liszt és Chopin. Mindegyik saját külsővel és személyiséggel rendelkezik. Külsőség tekintetében vannak akik hasonlítanak a portrékon ismert arcokkal. Beethowen például ugyanúgy egykedvű, mogorva tekintetű, mint ahogy a képeken láthatjuk, ahogy Chopin is hasonlít az „eredeti” énjére. De például igencsak megbotránkoztak volna a 18. század második felében, ha Mozartnak extrém hosszú rózsaszín haja lett volna, ahogy Schubert esetében sem lenne megszokott a korában, ha rapper ruhát venne fel. A legfurcsábban egyértelműen Liszt néz ki, aki nemcsak hogy nő, de mint egy középkorú hölgy, úgy néz ki. Hosszú szőke haja van, és legkevésbé sem lehet megmondani róla, hogy valójában egy férfiról mintázták.

Az anime humorát egyértelműen a ClassicaLoidok személyisége adja. Mozart tele van élettel, energiával, szinte mindig a gördeszkájával jár. Örökké jókedvű, és szereti megviccelni a többieket maga körül. Beethowen pedig a legnagyobb komolysággal az arcán képes a legnagyobb képtelenségeket művelni. Liszt pedig állandóan a szeretetről beszél, és hogy milyen csodálatos, hogy ez összetartja az embereket. Chopin pedig hikikomori. Rettenetesen fél az emberektől, szinte csak a szobája sötétségében van a számítógépe előtt, és ha ki kell mennie, egy nagy dobozt tesz a fejére, hogy ne kelljen emberekkel kapcsolatot létesítenie. Schubert pedig egyenesen isteníti Beethowen-t. Schubert zenéjére nagy hatással voltak Beethowen szerzeményei, ezt figurázzák ki. Beethowen Schubertnek senpai, bármit mond, az úgy igaz, ahogy van. A rapper ruhát később veszi fel. Ez az öt személyiség költözik be Kanae-hez, és hát ezeket kell neki kordában tartania. Bizony vannak nehézségei bőven, gyakran fel is idegesíti magát rajtuk, de alapvetően nagyon szereti őket. Ahogy ezek a különböző személyiségek viszonyulnak egymáshoz az sok humoros percet biztosít, olykor meglehetősen debil, ahogy a szereplők megnyilvánulnak. Többször volt olyan érzésem, mintha a L’art Pour L’art Társulatot nézném animében, csak valamivel egyszerűbb humorral, itt ugyanis nincs társadalomkritika. De az oldott, derült percek garantáltak. Hozzájuk jár Sousuke, Kanae gyerekkori barátja, aki szintén meglehetősen flúgos. Az ő „társa” egy táblagép-szerű eszköz, melynek Pad-kun a neve. Ő mindent tud a klasszikus zeneszerzőkről, néhány dolgot megtudunk az életükről, valamint a zenéjükről, amik épp felcsendülnek.

Az animének van némi története is, ugyanis a ClassicaLoidok nem csak úgy, szórakozásból lettek megalkotva. Itt van még Bach is, aki máshol él, az szerepe sokkal komolyabb, mint ahogy azt érzékeltetik is, de hogy mire megy ki a játék, az csak a végére derül ki. Vele van még Csajkovszkij meg Badarzewska, akik egy lányduót alkotnak. Szintén rejtély, hogy Csajkovszkij miért lett nő, aki ráadásul tsundere jellemvonásokkal lett megáldva. Badarzewska egy viszonylag ismeretlen zeneszerző. Ő az, akinek csak egyetlen műve van, de az annyira ismert lett, hogy abból meg tudott élni élete végéig. Erre féltékeny Csajkovszkij, ezért veszekednek sokat.

Annyit elárulok, hogy történet tekintetében ne számítsunk sokra. Aki sztoricentrikus, az kiábrándultan fog felkelni a székből az utolsó rész után, ugyanis bár érzékelhető, hogy valami van a háttérben, de aki ebből nagy dolgot remél, az csalódni fog. Amilyen debil az anime humora, a történet is legalább ennyire az. Ennek az animének egy célja van: Hogy szórakoztasson, de abban elsőosztályú. Van néhány olyan epizód, ahol alaposan túllőttek a célon, de aki szereti a debil (vagy akár abszurdnak is lehet nevezni) humort, az bátran tegyen egy próbát vele, a szórakozás garantált.

Érdekesség, hogy minden egyes epizódnak más endingje van. A történetek ugyanis epizodikusak, melyek jellemzően az egyik karakterről szólnak. Mindig az adott rész főszereplője játszik egy zenét az epizód második felében, melynek hatására a történet különös fordulatot vesz. Ez az adott rész endingje is. Ezek mind egy-egy klasszikus zenei mű modernizált, vagy nevezzük úgy, hogy „eljapánosított” változata. Érdekes volt hallgatni őket, volt néhány amiről azt gondoltam, hogy kifejezetten ötletesen írták át. Az opening meg egy instrumental, mely annyira fülbemászóra sikeredett, hogy most is ezt dúdolom magamban.

Seiyuu-k közül külön kiemelném Kanae hangját, Komatsu Mikakót, aki a K-ban Neko hangjaként vált ismertté, illetve annak endingjével egy életre megjegyeztette magát velem. Aztán Pad-kun hangja nem más, mint Ishida Akira, aki veteránnak számít a szakmában, hiszen már ott volt a Slayers-ben, mint Xellos, valamint a Neon Genesis Evangelionban is főszerepet vállalt. Emellett ő az egyik legfoglalkoztatottabb férfi seiyuu a szakma történetében. Ez a két név is önmagában garantálja a minőséget, és akinek bejön az anime humora is, annak nagyon fog tetszeni ez a mű.
Írta: supermario4ever
supermario4ever értékelése: 9 (kitűnő)
2018.01.24.
54456 olvasás

Ismertető értékelése:
Nincs elég szavazat.
Az értékeléshez jelentkezz be.

Képek:

ClassicaLoid © NHK Enterprises • Sunrise

Hozzászólások:
Hozzászólás írásához jelentkezz be.