Bár sokszor érezheti magát az ember az újabb animék vagy mangák megjelenésekor úgy, hogy neki ezek már semmi újat nem tudnak nyújtani, vagy túl öreg bizonyos témákhoz, szökőévente egyszer vagy kétszer mégis öröm olyan mozgóképre bukkanni, ami még képes gyomorszájon- és mellbevágni mind vizuális, mind mentális téren. Kétségtelen, hogy a Kurozuka sem soha nem hallott történettel vagy soha nem látott jelenetekkel vívja ki magának a megbecsülésünket, hanem egy-két klasszikus elem olyan erősen és művészien kevert alkalmazásával, ami a japán popkultúrában vagy az animékkel kéz a kézben járó szubkultúra ismerőinek a keserédes nosztalgia érzését kelti életre.
Egy ősi Noh (színpadi drámajáték) történetéből írt sci-fi manga adaptációjaként a Kurozuka anime igen nagy utat járt be, hogy történetét elmondhassa nekünk. Előzeteseivel és hírével tényleg csak olyan helyekre jut el, ahol csak elvétve találhat rá érdeklődő, azonban minden manifesztációiban ott van a jel, annak az ígérete, hogy valami életre szóló élményt ígér a tizenkét epizód megtekintése. Nem is igazán vágyik az ember egy hajnali órán többre, mint életre szóló élményre vérrel és drámával, a Kurozuka pedig pontosan ezzel szolgál.
Az első epizód még könnyen megtévesztheti az animenézőt, hiszen az egész történet a feudális japán korszak hajnalán, az első Sógun idején játszódik. Két vándor szerzetesnek álcázott szamuráj menekül a sűrűben, nyomukban az ellenséges, élőholtaknak parancsoló klán gyilkosaival. Már itt is szembeszökő lehet a Madhouse stúdióra jellemző frenetikus rajzstílus és dinamikus animáció, de a sorozat előrehaladtával ez a színvonal csak emelkedni fog... elképesztő magasságokba is olykor. A vándorok egy hegyi háznál kérnek menedéket éjszakára, melynek úrnője készségesen a segítségükre van, azzal az egy feltétellel, hogy a hátsó szobába nem léphetnek be. Kurót, a klán utolsó vérszerinti nemesét azonban láz gyötri, ezért szolgája Benkei lemegy a hegyről orvosságért, a különös Kuromitsu gondjaira bízva urát. Az együtt töltött idő alatt a nő és a férfi egymásra talál, és mikor Kurót orgyilkosok akarják megölni, a lány borzalmas titka is napvilágra kerül: mások vérén örök életet szerző természetfeletti lény. Kuro ekkor azonban már menthetetlenül szerelmes, és a halhatatlanságot választja ahelyett, hogy elhagyja kedvesét. A gyilkosok azonban rájuk találnak, mikor a fiú átváltozik, és bár a támadást visszaverik, a megérkező Benkei egy vágással lefejezi urát.
A valódi történet azonban csak ekkor veszi kezdetét. Egy megváltozott világban ébredt Kuro a lány keresésére indul, és a Japánt uraló óriásvállalattá lett klánnal szembeszállva elhatározza, hogy mindenáron együtt lesznek újra, még akkor is, ha különös álmai ijesztő lehetőségeket vetnek fel a megzavarodott fiú előtt. Ebben a futurisztikus világban techno-zombik és cyber-óriások uralják az embereket, akik ellenállást szerveztek és Kuróban a lehetőségét látják, hogy egyszer és mindenkorra elpusztítsák nyomorúságuk okozóit. Véres és könyörtelen harcok során Kuro és új társai eljutnak az ellenség kastélyáig - amely epizódot egyetlen levegővel néztem végig, mert annyira pörgő volt - , de hogy mi vár rájuk odabent, az minden képzeletet felülmúl. Bár a sorozat tudatosan nem emelkedik filozófiai magasságokba, a befejezése és az utolsó pár rész hagy néhány olyan kérdést megválaszolatlanul, ami alkalmassá teszi késő esti baráti találkozások témájául, és ez jól van így. Szeretem, amikor egy befejezésben mindenki azt láthat, amit akar.
Nehéz elmennem szó nélkül egyértelmű utalások és kiszólások mellett. A sorozat sok helyen olyan helyekről emel át (a lop nem szép kifejezés) teljes egészében, ami az animékkel érintőlegesen ismerkedő számára is feltűnhet. Egy motor jelenetnél például az Akira emlékezetes oldalra befékezését egy az egyben reprodukálták, illetve a sorozat végén a főszereplő ruházata és a környezet ahol jár, teljes egészében a Metal Gear Solid 2 játék végéről lett átemelve, főleg, hogy az egyik utolsó ellenfele is erőteljesen emlékeztet azon játék (valódi) főszereplőjére, Raidenre. Hogy egyes beállítások és harci jelenetek a Samurai Champloo vagy a korábbi Ninja Scroll utánzatai, nem zavar, sőt, gyönyörködtet, szerencsére több eredeti elem is szorult ezen részekbe (amiket remélem nem olyan médiumokból emeltek át hasonlóan, amiket nem ismerek).
A Kurozuka anime nagyon jó, nagyon elgondolkodtató és nagyon szép. Ezen ismérvek alapján még kultikusnak is tarthatnám, ha nem lengené át az örökkévaló szerelem keresésének történetét az az érzés, hogy a mozaik üveg minden darabját láthattuk már más képek részeként, és így egy furcsa bizonytalanság érzésünk lehet a sorozattal szemben. Kihagyni azonban senkinek sem ajánlom az idősebb közönség tagjai közül, mert tartalmas és maradandó élmény, és így unikum lehet az elmúlt évek fiatalabb vagy elvontabb közönséget célzó alkotásai után.
Ismertető