A sword of the stranger Masashiro Ando filmje, Fumihiko Takayama tollából, a Bones stúdió gondozásában.
2007-es, szemet gyönyörködtető akció-mozi, amit nem maradhat megnézetlenül.
A Sengoku Era éveiben járunk, amikor Japánt a shogún nagyurak háborúskodásai forgácsolják szét, ambíciózus vezérekkel, megingatható hűséggel. Kínai katonák egy nagyobb csoportja érkezik erre a véres földre, élükön egy rejtélyes vénséges öreg tudóssal és a csoport legnagyszerűbb harcosával. Rarou maga szőke hajú, kék szemű, a Ming dinasztiát szolgáló katonák között is a legjobb. A csapatnak a kínai császár óhaját teljesítendő, meg kell találniuk az örök élet forrását, eléréséhez a közvetlen mód pedig egy rituálé, amit napokon belül végre kell hajtani, különben még egy évig Japánban ragadnak. Mint kiderül, a kulcs egy árva kisfiú, Kotarou. Bujdoklása - ami hamarosan átcsap menekülésbe - során véletlenül botlik Nanashiba, a furcsa kószába. Miután rádöbben, hogy az idegen páratlan harci tudással rendelkezik, Kotarou felbéreli, hogy kísérje el célállomásáig, a shiratói Mangaku Templomba. Az idegen belegyezik, nem is sejtve, hogy mibe keveredik...
Ami valójában a film legnagyobb erőssége, az minden kétséget kizáróan a látvány. Mind a karakterek, mind az animáció és háttér-környezet élénk és elmosódott olyan összhangban és szépségben harmonizál, amely csak a legjobbak keze munkáját jellemzi. Nem véletlen, hogy olyan nagy nevek fémjelzik, mint például a Bones, vagy a Production I.G. E két stúdió hatása legerőteljesebben a karaktereken látszik meg, nem elnagyoltak, de kellően „szépek” egy animéhez. A harci jeleneteket és akciókat döbbenetes életszerűséggel sikerült megoldani, amiket csak tetéz a hatásos és dinamikus kamera-használat, valamint, hogy a (harci) mozdulatok igen magas százalékban a való életben is végrehajthatók.
A karakterek nem a legmélyebbek, de ez a film nem is erre épít. Viszonylag kerek mindegyikük és reális, ami elveszi az élét néhány szereplő kliséjének. Nanashi és Rarou figurája azonban a lehető legjobbra sikerült. Mindkettő „idegen”, kitűnő harcosok (melynek folytán a végső összecsapás elkerülhetetlen); tükörképei és ellentétei is egymásnak. A harcokon és a pergő történetvezetésen túl pedig egy keserű, olykor maró gúnyt érezhet a néző a film közben, ahogy a különböző érdekek és ambíciók egymásnak feszülésének eredményeivel szembesülnek a szereplők. Emberiesség, esendőség, árulás, egyéni érdek... mint a való élet. Nem mélyenszántóan, csak épp annyira, amennyire kell.
Ezek után nem maradt más hátra, mint hogy jó szórakozást kívánjak! (DE KIZÁRÓLAG CSAK 16 ÉVEN FELÜLIEKNEK!)
Ismertető