×

Regisztráció

AoiAnime Közösségi Blog

Ramen Daisuki Koizumi-san 3. rész

2018.01.19. | írta: paTKany | téma: Ramen Daisuki Koizumi-san | 46 olvasás
A harmadik rész először egy fontos triviával kezdett, megtudhattuk belőle, hogy Hawaii-on a McDonald's-ban (helyi anime nevén a WcDaniel's-ben) is árulnak ráment (de tényleg), ami igazából helyi saimin, de ízre majdnem ugyanaz. Mellesleg az angol fordító is elemében volt, a japán beceneve a McDonald's-nak "makku" (マック) ebből lett az animében "wakku". Az amerikai szlengben viszont Mickey D's a neve, úgyhogy a feliratban a "Wacky D's" tökéletes találat volt.

A rész második felében meg kaptunk egy furcsa metaforát a szexre. Az egész kezdődött azzal, hogy Yuu ohimesama-dakko hazavitte rabolta Koizumi-san-t, akit aztán addig tömött a különféle saját készítésű rámenjeivel, amíg Koizumi-san teljesen ki nem dőlt a többszörös foodgazmustól. Yuu-nak meg teljes gyönyörhöz elég volt Koizumi-san látványa. 10/10. Az F/SN CGI sárkánya elbújhat a sarokba. :)

---

2. számú rámen

Kép: link
Google: térkép

Ezt a shio alapú teljesen közönséges ráment a Restaurant Keyaki nevű helyen ettem, ízre úgy 3/5-re értékelném egy átlagos napon, de ott és akkor amikor elfogyasztottam az istenek nektárjával volt egyenértékű. Leves még soha nem esett ilyen jól egész életemben, hogy miért azt próbálom most kifejteni röviden.

A Kurobe-szurdok Japán egyik legszebb természeti látványossága, közel függőleges többszáz méter magas sziklák között kanyarog a Kurobe folyó, amit térképen jelölt hely környékén közel karnyújtásnyira is meg lehet közelíteni. A látvány megtapasztalásához viszont rá kell szánni egy egész napot a dologra, mert a hely a jellegéből adódóan nehezen megközelíthető. A Hokuriku Shinkansen Nagano-Kanazawa szakaszának 2015-ös átadása kellett ahhoz, hogy egyáltalán beleférjen 1 napba a dolog. Kanazawából 36 perc, Tokióból 153 perc Shinkansennel a Kurobe-Unazukionsen állomás. Innen még fél órát kell zötykölődni a Toyama Chiho vasúttársaság helyi vonalán az igazi Unazukionsen-ig. Ahonnan kisvasút visz fel másfél óra alatt a szurdokba.
Ilyen laza 1500-2500 méter magas hegycsúcsok veszik körbe a szurdokot, szóval nem árt felkészülve odamenni, mert a hegyekben nagyon változékony tud lenni az időjárás. Na ezt a változékonyságot sikerült megtapasztalnom nekem is. A bázisom a szurdoktól kb. 100 km-re Himi-ben volt, ott még szépen sütött a nap. Amikor a Shinkansenről leszálltam már borult volt az ég. A zivatar meg akkor csapott le amikor beszálltam a két oldalról nyitott kisvasúti kocsiba. Nem voltam teljesen felkészületlen, de a kapucnis pulóver+esőkabát kombó csak félig volt effektív. Nem lettem vizes, de a hideg metsző szél olyan szinten kihűtött a másfél órás út alatt, hogy a végállomáson a leszállás után pár percig csak álltam egy helyben és borzongtam. Mivel a testem egyértelmű jelét adta kihűlésnek ezért nem is a túrázással kezdtem, hanem az állomásépületben található étterembe vezetett az első utam. Sima automatából jegyvásárlós önkiszolgáló étterem van a helyszínen, de nem is kell flanc oda ahova bakancsban esnek be a népek.
Valamennyit várni kellett az ételre, mert az eső miatt sokan voltak, de amint elémkerült a rámen úgy vetettem rá magam a forró levesre, mint Koizumi-san és az arckifejezésem is olyan lehetett az elfogyasztása után, mint amit ebben az animében láthatunk. Azonnal rendbehozta a hőháztartásom, a továbbiakban már nem is zavart az eső, ami később el is állt, így nyugodtan tudtam túrázni a nap hátralévő részében és megúsztam bármilyen megfázásos nyavaját egy tál rámennek köszönhetően.

Hozzászólás (0)

Ramen Daisuki Koizumi-san 2. rész

2018.01.12. | írta: paTKany | téma: Ramen Daisuki Koizumi-san | 171 olvasás
A második részben a csípős és az ananászos rámenről volt szó, ezek még messze vannak az extremitásoktól, de képről sajnos nem tudom megítélni, milyen ízük lehet. Koizumi-san meg nem mérvadó, neki mindegy mit raknak elé csak rámen legyen. Viszont amit meg tudok ítélni az az amiből én is ettem, úgyhogy megpróbálok valamiféle nagyon amatőr gasztroblogot összehozni itt részenként.

1. számú rámen

Kép: link
Google: térkép

Ezt a ráment Naritán a repülőtéren ettem, na nem rögtön leszállás után, hanem pár nappal később, amikor volt egy fél napom az egyik szállodából való kijelentkezés és a következőbe való bejelentkezés között. Az animék mellett a repülőterek és a repülőgépek nézegetése is a kedvenc időtöltéseim közé tartozik, Narita 2. terminál meg kiváló hely erre a célra, mert az épület mindkét végében van hatalmas nyitott terasz.
Visszatérve a rámenre, szték rámen volt shouyuu alapú és nagyon finom. A hatalmas sztéknek és a tojásnak köszönhetően kifejezetten tartalmas is. 4.5/5-ös értékelést simán megérdemel. A helyszínből adódóan (mégiscsak Japán második legforgalmasabb reptere) viszont ez az ebéd nem volt olcsó, bár a számla végösszegét az is meghúzta nagyon, hogy két sört is elfogyasztottam hozzá.
A helyet N's Courtnak hívják, a 2. terminál 4. szintjén található ha valaki fel akarná keresni, egy első/utolsó étkezésre Japánba/Japánból érkezéskor/távozáskor, de a hamburgerüket nem ajánlom, arra ott van tőle 5 méterre a mekdonáldsz.

Hozzászólás (0)

Ramen Daisuki Koizumi-san 1. rész

2018.01.06. | írta: paTKany | téma: Ramen Daisuki Koizumi-san | 295 olvasás
Nem kéne néznem ezt a sorozatot, mert rendkívül éhes leszek tőle...

Szóval maximum weeabooság ide vagy oda, egy-két kivételtől eltekintve alapvetően nem vagyok oda a japán konyha prodoktumaiért. A nyers halat meg a puhatestű tengeri élőlényeket egyáltalán nem bírja a gyomrom, és a natúr főtt rizst sem igazán szeretem. Szóval elég sok olyan alapvető dolog, mint a sushi, az onigiri vagy a takoyaki gyorsan kihullanak nálam a választható menüből.

Viszont itt van a rámen ami az egyike a kivételeknek. A rámen annyira hiányzik, hogyha tehetném azonnal indulnék vissza Japánba, hogy bekanalazzak pár tányér shouyuu (醤油) alapú chashuu (チャーシュー) ráment a kedvenc oszakai rámenes helyemen.

Az első pár rész igazi kínzás lesz, csak nézni tudom ahogy a szereplők tömik magukba a ráment én meg csak a nyálamat csorgathatom innen a messzeségből. Aztán később amikor majd rátérnek az egyre extrémebb feltétekre úgy lesz kevésbé zavaró, mert én nem akarok olyan expert lenni rámen téren, mint ennek a sorozatnak a szereplői. Nekem bőven elég a konzervatív alapfeltéthármas (a sertéshús, a hagyma és a babgyökér) plusz a tojás.

Hozzászólás (0)

Isekai Shokudou 1. rész

2017.07.05. | írta: paTKany | téma: Isekai Shokudou | 971 olvasás
Azok akik lesajnálják az Isekai műfajt azzal, hogy túl egysikú ismét kaptak egy ellenérvet. Ezúttal egy átlagos japán vendéglős személyében, akinek a kocsmája ajtaja hetente egyszer dimenziókapuvá változik. Egy vérbeli vendéglősnek pedig nem számít, hogy egyszerű salarymaneket vagy fantasy hősöket kell kiszolgálnia. Aki fizet ehet.

Érdemes lesz követni a sorozatot, és nem is elsősorban az Isekai genre miatt, hanem amiatt, mert nagyon jól bemutatja, hogy milyen az amikor valaki tényleg jól csinálja a vendéglátást. Azt, hogy miért hatalmas élmény Japánban étterembe menni.

Az első rész egyébként a démon felszolgálólány felvételéről szólt...

Hozzászólás (0)

Ennek a bejegyzésnek az az apropója, hogy a 3. Nanoha mozifilm bemutatója előtt újrajátszák a japán mozik az első két mozifilmet is, de ezúttal 4DX verzióban. Az igazi persze az lenne, ha harmadik movieról a Reflectionről írhatnék, de amire az moziba kerül, addigra sajnos haza kell mennem. De az első kettő movie rerun szerencsére belefért a Japánban tartózkodásom idejére, így végre megtudtam mekkora menetszele van a Starlight Breakernek.

A film története lényegében megegyezik az első TV sorozattal (ezért nem részletezném itt, már írtam róla ismertetőt régen), csak egy másik megközelítésben van elmesélve. Nem használ fel animációt a TV sorozatból, jobban rákoncentrál Fate motivációira és megpakolták bőven látványos varázspárbajokkal ami a lényege a Nanohaverzumnak.

Természetesen nem csináltak az eredetileg 2D-s movieból három dimenzióst, így nem kellett szenvednem 3D szemüveggel ami általában kikészít, csak a 4DX többi effektjét komponálták hozzá az animációhoz. A Nanoha movie meg kiváló partner ebben, mivel Nanoha és Fate között a párbaj sosem a földön állva zajlik, hanem komoly légiakrobatika közben. A széksorok szinte folyamatosan mozogtak (felért másfél óra hullámvasutazással), a mágia önmagában is erős fényeffektusokkal jár amit a villámlásgéppel fokoztak. A szélgépet sem kímélték, van Fate-nek egy varázslata a Photon Lancer ami sok kis célkövető energiagömb, amit Nanohának minden irányból kerülgetnie kell, így volt alkalom a nézők hajának összeborzolására. A rengeteg ellőtt varázslat természetesen másodlagos károkkal is jár a környezetben, a robbanások okozta porfelhőket a ködgéppel szimulálták, így az se nagyon maradt tétlen.

Abban a jelenetben amikor a tengert korbácsolják villámokkal, hogy a tengerbe merült Jewel Seed-eket előcsalogassák ment minden egyszerre: székrázás, eső, villám, szél, köd.

És, hogy mekkora a Starlight Breaker menetszele? Természetesen a lehetséges maximum, de ezt is vártam az animáció alapján ami gyakorlatilag kiegyenesíti hátrafelé Nanoha kunkori copfjait és nem mellesleg lebont egy csomó felhőkarcolót.

A screenshotok az internetről származnak, Japánban nem számíthat a hatóságok jóindulatára az aki egy moziban próbálna kamerázni, ezért a fényképezőgépet a moziba be se vittem, maradt kint a coin lockerben.

Hozzászólás (0)