Eggplant, jokohamai lakos szerint minimum 70.000 yent meg lehet keresni egy hónapban újságkihordásból, és ha valaki hajnalban és délután is csinálja az még többet is kaphat. Yamada Kyou-nak pedig a hajnali és a délutáni újságkihordás mellett van valami korrepetáló állása is, ahogy egy korábbi részben kiderült. Tehát vegyük úgy, hogy Kyou 100.000 yent húz egy hónapban (a japán átlagbér ennél jóval több, egy kezdő salarymen fizetése is van minimum 300.000 yen). Továbbá vegyük a lakás bérleti díját az Eggplant által írt érték duplájának (elvégre ingatlanbefektetések történtek a környéken a 4. rész óta így biztos nőtt a hely ázsiója) mondjuk 50.000 yennek, az egyéb havi kiadásokat pedig olyan 40.000 yennek. Ha ez így lenne akkor minden hónap végén kéne maradnia 10.000 yennek a Yamada háztartásban vagyis akár havonta vehetnének két olyan szottyos V102D prepaid kártyás mobiltelkót amilyenhez hasonló szerepelt a részben. A helyzet az animében viszont nem ez, tehát vagy pofátlanul sokat kér az öreg azért a lepukkant fürdőszoba nélküli lakásért vagy Kyou-t zsákmányolják ki csúnyán a vérszívó médiamágnás kapitalisták. És akkor ezután a felesleges agymenés után térjünk rá a rész tartalmára...

Asu a bevásárló sétány sorsolásán nyert két prepaid kártyás mobil távbeszélő készüléket vagyis rövidebb nevén bunkofont. A dolog természetesen sokkhatásszerűen érte a lányokat, mivel még sohasem volt mobiltelefonjuk. Így a rész értelemszerűen arról szólt, hogy mi az amit még nyeretlen kétéves kezdő mobilosok közül is kevesen követnek el, de Kyou és Asu igen.
Lássuk mik is ezek:
1. Aggodalom amiatt, hogy a másik nem veszi fel.
2. Bepánikolni azért mert megszakadt a vonal.
3. Tipródni "a hívott készülék nem elérhető" üzeneten.
Aki csak egyszer is használt már mobilt az életben (vagyis vélhetően mindenki aki ezt olvassa) kezébe fogja temetni az arcát annak a láttán, hogy ezek ketten micsoda tragikomédiát rendeztek egy 5 percre magárahagyott telefon és egy lemerült akku kapcsán.

Ja és Kinko onee-sama weird fétise is súlyosbodott. Mivel Asu-nak lett telefonja így Ginko sem maradhatott le ezért Kinko megígérte neki, hogy kap egyet. De ahelyett, hogy 5.000 yenért vett volna egyet (az Echigoyák csillió yennyi vagyonából kiférne egy egész mobilszolgáltató megvásárlása akár) odaállt a sétálóutca sorsolópultjához, hogy ő is annyiért szerezze be, mint Asu tette. JJAAAAAAAJJJJJJJJJJJJJJ...

Még valami a rész kapcsán. Azok akik hosszabb időre mennek azoknak alap, de én még azoknak is akik csak pár hétre mennek túristáskodni Japánba javaslom, hogy az ott tartózkodásuk idejére vegyenek egy ilyen prepaid kártyás mobiltelefont. 5.000 yen nem pénz érte és nagyon jól lehet vele tartani a kapcsolatot, és ezt most saját tapasztalatból mondom.