Valóban sor került a szakításra, de nem egészen úgy, ahogy sejthető volt. A vihar utáni kibékülés sokkal egyszerűbben ment, mint gondoltam, de ennek ellenére meglehetősen reális volt. Ami a szakítást okozta, az nem ez volt.
Nanami gyűlöli Nanát. Gyűlöli látatlanban is, mert felelőtlen volt, mert megcsalta Yanot, mert egyedül hagyta, fájdalmat okozott neki. És főleg azért, mert ő volt az első, akit Yano valaha szeretett.
Nanami szeretné, ha Yano elfelejtené Nanát, és a haragot, amit iránta érez. Ha elfelejtené egészen. Ezért arra kéri Yanot, beszélje ki magából a haragot, és mondja el, mit mondana, ha Nana megjelenne a szeme előtt. Yanot erre elárasztják az emlékek, és végül olyasmit mond, amire Nanami nem számított: Hogy tudna gyűlölni valakit, akit ennyire szeretett? Mindent megbocsát, ami Nana tett, csak legyen vele újra, csak éljen újra.
Ez már több volt annál, mint amit Nanami el tudott volna viselni. Sírni kezd, és bocsánatot kér, amiért nem tudja megtartani az ígéretét: Hogy mindig Yano mellett marad.