Rövid leszek (mondta a kígyó). Ezt a sort mindig leírom az aktuális bejegyzés elejére, majd a végső simításoknál mindig kikerül. Nem akarok valótlant állítani.

A többek által hiányolt „rendes” azaz több epizódos csata itt kezdetét veszi. Allen szögekkel a karjaiban a falnak kenve a legjobban azon van kibukva, hogy Rhode emberi mivolta dacára a Millennium Earl oldalán áll. Rhode apró felvilágosítást eszközöl, nem minden ember egyforma. Ő például halhatatlan, és ezt elég látványosan demonstrálja is. A történelem folyamán sok gondolkodó és politikus állította saját felsőbbrendűségét, a végkifejlet ismert…

Azon gondolkozom, vajon az igazán erős gonoszok egy erre rendszeresített lyukban hordozzák-e a fejüket? Láthatóan Rhode sincsen tisztában azzal, hogy a csupa nagybetűs JÓ mindig győz. Ha kíváncsi voltál, hogyan fordítják az epizód végére Rhodékra és az akumákra az asztalt, ne töprengj tovább! Miranda Lotto Allen hősies helytállását látva a haldokló fiút keblére vonva sikeresen aktiválja az innocencét. Miranda ereje pedig, mint azt valószínűleg sejtetted, kedves Olvasóm, az idő visszaforgatása, azaz Allen (és Rinali) sebeit az óra beszippantja, és harcra készen kerülnek elő Miranda időörvényéből. Valamit sejtet az a tény, hogy a beszippantott idő nem az órába, hanem Miranda testébe vándorol. Vajon mi történik, ha abbahagyja a „varázslatot”? (Én persze tudom, de ezen a ponton illik megkérdezni ezt is)

További megjegyzések:
Akad egy kis képzavar amikor Rhode arca regenerálódik. Az egyik oldalon a fogsora zárva, a másikon nyitva, és más a mérete is.
Az viszont külön tetszik, ahogy bebizonyítja, hogy ember: a teste melegével.
Miranda mondókájának lényege, hogy amikor már csak a kötések tartották egy darabban a kezét, akkor is varrt, mert feladni nem akarta, mint most sem. Viszont képes röptében kirúgni az ablakot.
Az esernyő pedig azt mondja, „réro-réro”, és repül. És büntit helyez Rhode számára kilátásba.