Adott két bishounen.

Fuwa Sho (a szőke) 16 éves újdonsült sztár aki éppen berobbant a köztudatba. Egy nárcizmusra erősen hajlamos zenész aki 7. az országos bishounen ranglistán. Célja természetesen az első hely, és az ott álló személyt a legfőbb riválisának tekinti.

Tsuruga Ren (a fekete) 20 éves már befutott színész, aki az 1. ugyanazon a listán. A külvilág felé egy munkájához alázatos, állandóan mosolygó és mindenkihez kedves úriember képét mutatja, nincs szüksége önteltségre, mert ígyis mindenki elismeri, hogy ő No.1. A színészi álarca mögötti embert viszont kevesen ismerik.

A történetünk úgy indul, hogy a szőke bishi ráveszi gyerekkori barátját Mogami Kyoko-t, hogy jöjjön vele Tokióba és akkor hercegnőt csinál majd belőle, amint befutott. Kyoko pedig boldogan követi őt és főz-mos-vasal rá meg rohangál egyik munkából a másikba amíg az ő "Sho-chan"-ja a karrierjét egyengeti. Ez a yamato nadeshikoi idill viszont nem tart sokáig (mindössze az első rész 17. percéig - paTKany megj.) mert Kyoko sajnos fültanúja lesz egy Sho és az asszisztense (lehet majd később menedzsert fogok írni, ha a fansub marad annak a használatánál, de a japán "menedzserek" sohasem menedzselnek a szó klasszikus értelmében, hanem inkább titkári/assziszensi munkát végeznek annak akihez hozzá vannak rendelve) közötti beszélgetésnek amelyben Sho éppen azt ecseteli, hogy számára Kyoko nem egyéb, mint egy intelligens háztartási robotgép ami mindent elvégez amit mondanak neki. Ezek a hideg és kegyetlen szavak Kyoko szivéig hatolnak. De ahelyett, hogy sírva elrohanna, egészen más történik. Kyoko ördögi nevetésben tör ki, belső démonai amelyeket eddig hét lakat alatt őrzött kiszabadulnak és ott helyben örök bosszút esküszik Fuwa Sho ellen.

Kyokonak nem lesz könnyű dolga, mert bár sokáig együtt élt Shoval, de azzal, hogy Sho ünnepelt sztár lett ő pedig egy senki maradt egy világnyi akadály került az útjába. A megoldás persze kézenfekvő: Kyokonak is utat kell törni magának a showbizniszbe, de 0-ról indulva ráadásul úgy, hogy az iskolát is otthagyta, hogy Sho rabszolgája legyen ez elég kilátástalan feladatnak tűnik elsőre...

Tehát a két bishi mellé adva van egy bosszúszomjas női főszereplő akiből sikeresen kiölték szavakkal a szerelem érzését. Nagyon jó bevezetője lenne ez egy klasszikus shoujo drámának, de NEM. A Skip Beat egy shoujo vígjáték a showbizniszről amelynek az összes létező buktatóját át kell élnie a történet női főszereplőjének (számtalan mulatságos szituációt teremtve és helyet adva az aranyos kisdémonok felbukkanásának), ha egyáltalán közel akar kerülni a bosszúja céljához.

És hogy miért írok most minderről? Mert az anime egyetlen része elég volt ahhoz, hogy teljesen magába szívjon az egész kivitelezése. Nehéz olyan drámát csinálni ami úgymond nem veszi komolyan magát, de úgyérzem itt sikerülni fog. Az anime első része után "gyorsan" elolvastam 40 fejezetet a mangából is és ott eddig nagyszerűen megy. A gonosz de aranyos kisdémonok, a szájból kinyúló "óhajkezek", Kyoko spontán hangulatváltozásai folyamatosan mosolyra ingerelnek, de ez az állandó komolytalanság sem tudja elvenni teljesen a dráma élét, helyet hagyva ezzel a karakterfejlődésnek.

PS: nem biztos, hogy lesz elég energiám a sorozatot végigblogoni, de az már biztos, hogy rekordgyorsasággal fogom kiolvasni a manga eddig napvilágot látott fejezeteit és az anime további epizódjait is tűkön ülve várom majd.