Sorozatok

[Ayla]

NAH AKKOR
Egyéb (mindazok mellett, hogy amilyen stílusú anime érdekelne, nincs gyártva) okok amiért kevésbé animézek és így nem érzem jogerősnek a fórumozást XD

Father Ted - helyi klasszikus popkultúra része, lassan, de biztosan haladva nézem. Dióhéjban: Egy alkoholista, egy féleszű és egy együgyű katolikus pap életez a semmi közepén egy észak ír szigeten. Készült a 90-es években.

A Series of Unfortune Events 1,2 - bárcsak soha ne érne véget. Esztétikailag reményt, hoz az életembe, kicsit mintha Wes Anderson keze lenne a dologban, ami nekem nagy gyengém. Az amúgy szürke, fashionista gót egek és Neil Patrick Harris mellett.

Chernobyl megvolt. Miután megnéztem, belopakodtam a fórumra, elolvastam a hozzászólásokat, de már nem emlékszem, hogy reagáltam e. Baj, ha azóta 2-3x is jött, hogy újranézzem....? Egészséges az? XD

New Amsterdam sorozat az egyetlen kórházról Amerikában, amelyik ingyenes. A főszereplő a kórház igazgatója, aki elég nagy lázadója a rendszernek. Érdekes nem csak az amerikai egészségügyi ellátás szempontjából, hanem az egy egy kiemelt dokik személyisége miatt is. Szappaonpera alig van benne, dráma és emberiség annál több. Akiket érdekelnek a dokis sorozatok, mindenképpen nézzen bele.

Downton Abbey ujranézve xedjére, hiszen frissnek kell lennie a memóriában, hogy élvezhessem az új filmet

Gavin and Stacey 2019 Special kb. 10 évvel azután, hogy befejezték a sorozatot, mely a 2000-es években készült egy welszi és esszexi párról, kidobtak egy karácsonyi specialt. Nagyon helyi kultusz ez is, mulaszthatatlan, mindazoknak, akik tisztában akarnak lenni a helyi akcentusokkal és viselkedésekkel.

Britannia 1 és a 2-est ma kezdtem el nézni A rómaiak immáron rendszeresen jönnek a brit szigetekre, ahol ugye egymást ölik az őslakosok. Ezt is GoT 2-ként reklámozták és kb. pont ugyanannyi köze van hozzá, mint a Witchernek. Nem mondom, hogy nagyon jó, de azt sem, hogy rossz, inkább csak egyhangú. Helyi folklór iránti érdeklődésem végett, bedaráltam és annak megérte. Külön szereplők a druidák, amelyekről remélem többet tudunk meg, de kedvem lett az egésztől megnézni mindenféle római filmet és sorozatot, szóval majd lesz az is.

A Discovery of Witches IGEN EZ SZUPER VOLT
Senki nem szólt, hogy vámpíros lesz és jajj de nagyon jó volt végre új vámpíros és boszorkányos contentet nézni! Barátnőm, aki olvasta a könyvet, közölte, hogy a sorozat jobb lett, mert kb. átírták a főszereplő személyiségét, amitől egyből élvezhetőbb lett minden.
Napjainkban járunk és, hát a boszik, démonok és vámpírok együtt túlélnek a modern társadalomban, miközben hideg háború zajlik közöttük.
Ez mind nagyon érdekes, viszont a fő történetszál az a tiltott szerelem, amire mindenkinek az a reakciója, hogy Twilight, de ismételten annyira hasonlít a kettő egymásra mint a GoT a Britanniára vagy a Witcherre. Szenvedélyes és VÉGRE NEM TINIK ÉS FIATALOK tiltott szerelme. A színészek is extrán jók, mind.

Good Omens mivel olvastam a könyvet, és mivel a sorozaton is a hivatalos író dolgozott, így csak éppen egy icipicit vagyok felháborodva (vártam, hogy a vörös hajú kislány, vörös hajú kislány legyen aki ellövi a Tolkienos viccet, de helyette PCn colourwashed lett a szereplő) az adaptáción, ami amúgy újabb mestermű lett. Aki eddig nem hallott erről, annak röviden: hogyan okozta és állította meg a 12 éves Antikrisztus az apokalipszist 7 nap alatt, egy aprócska angol faluban. Főszereplőink egy angyal és egy démon. Comedy.

Lucifer összes eddigi évad elbűvölő, all the fanservice that one needs. Detektíves, sorozat arról, hogy az ördög otthagyja a poklot és elmegy az angyalok városába egy éjszakai klubnak a tulajdonosa lenni, miközben a rendőrségnek önkénteskedik és így bünteti a vétkezőket. Természetesen előjön az egész angyali és démoni repertoár és indul a móka.

Rick and Morty új évad szerény fény a hétköznapokban, remény az életben maradásért. Felnőttek animációs sorozata.

Gotham mivel végre befejeződött, ezért végre megnéztem. Ez is az én esztétikám, de azon kívül, hogy szép lett és a fillerek is elviselhetőek, le a kalappal a sorozat előtt. Az utolsó évadnál már a borsódzott a hátam minden résztől. Briliáns munka és minden DC rajongó figyelmébe ajánlom, mert mindazok után amit a DC univerzumról olvastam, és tudok, bocs, ennek a sorozatnak is pontosan ugyanakkora helytállása van mint a képregényeknek, SŐT.

Young Sheldon ha valaha is tetszett, akár csak egy pár rész is a Big Bang Theoryból, akkor ez a sorozat neked való. A készítők ugyanazok, de nyilvánvalóan több idejük és pénzük volt erre a sorozatra, mint nyúzni és újra és újra eljátszani ugyanazt a begyepesedett viccet a korábbi sorozatban.
Ez Sheldon gyerekkoráról szól, egészen pontosan ott kezdődik, amikor 9 évesen gimnazista lesz. Nagyszerűen megalkotott sorozat, érdekes és mindig fordulatos. Extra plusz az igazán szívet melengető családi élet sitcomja és nem abban a tempóban amire már reagálni sem tudunk, mert megszoktuk a korábbiakat. Itt nincs háttérnevetés, itt történetek vannak és a felnőtt Sheldon a mesélő.

It's Always Sunny in Philadelphia ez is egy klasszikus, amit két évad után abbahagytam, mert repetitív lett. 4 együgyű kocsmai sitcomja. :|

The Mandalorian csillagos 10-es!! A második SW cucc, amire zéró kritikám van! Az első a Rogue One, volt ;)

The Witcher Season 1 könyveket (még) nem olvastam, játékot személyesen nem játszottam, páromat néztem kétnapig gameplayen. Nekem a sorozat egy 8/10 simán. Valahol a negyedik résznél eljutottam arra a sizntre, hogy damn, he is good. Mire párom: Henry Cavill vagy Geralt? Én: I1m not sure at this point. XD
Nekem Yennefer tökéletes.
Triss már inkább meh, de hogyan is mondhatnék véleményt valakiről, akiből mondjuk 10 percet HA láttunk?
Zene, szintén isteni. A magyar fordításos Kökörcsin dala nekem jobban bejön, mint az eredeti.
Kérdés: a könyveknél - magyarul vagy angolul olvassam el? Melyik a jobb fordítás? Jó lenen egy lengyel hardcore fan-t megkérdezni, de ilyen valakit perpill nem ismerek...

[pintergreg]

The Mandalorian: nálam messze nem 10-es. Az űrwesternt a Firefly óta nagyon kedvelem és ez egy igazán jó darab, de pont az utolsó két részben véltem felfedezni erőltetett írói megoldásokat.

SPOILER

---

Ez a meglátogatjuk az összes korábbi mellékszereplőt, hogy csapatot verbuváljuk nekem valahogy bénácskára sikeredett. Mármint nem önmagában volt vele bajom, de valahogy úgy éreztem, hogy ennél jobbat is ki lehetett volna hozni. Aztán meg az ostrom és a moff... olyan „odamehetnék is kinyírhatnálak, de inkább megvárom míg kitalálsz valamit, amivel legyőzhetsz” szagú volt.

Ezzel együtt sem volt rossz, és jöhet a folytatás.

Witcher:

Nekem Yennefer tökéletes.

Nálam ő az egyik leggyengébb pont. Két könyv ismeretében vágtam bele, ahol Yennefer múltja még nincs bemutatva. Számomra indokolatlanul sokat foglalkoztak vele ahhoz képest, hogy emiatt a Blaviken és a Világ végén történetek lényegét is kivágták.

SPOILER

---

A Brokilon rész meg egy teljes zagyvaság, köze sincs ahhoz ahogy a könyvben történt.

A magyar fordításos Kökörcsin dala nekem jobban bejön, mint az eredeti.

Hajlamos vagyok időnként indokolatlanul szinkronellenes lenni, most is eredeti hanggal néztem, de ezzel teljesen egyetértek. Utólag futottam bele, de valóban nagyon eltalálták. Ezek után kíváncsi lettem a magyar szinkronra, valószínűleg újrázásnál azt választom majd.

A Series of Unfortune Events 1,2

Hmm, ezzel már szemezek egy ideje, ahogy a Lucoferrel is.

A Good Omens meg zseniális.

[Risa]

Ayla, a Father Ted az a cucc, amiben ilyen alternatív módon káromkodnak? Rémlik, mintha láttam volna belőle pár részt a nővéreméknél kb. egy évtizeddel ezelőtt (a férje angol, neki köszönhetem a Fawlty Towers-rajongásomat is XD).

A Good Omens meg már vagy fél éve a gépemen van, most már tényleg meg kéne nézni. >.<

[Ayla]

pintergreg Mandalorianamúgy, igen az utolsó két rész nem volt valami jól kivitelezve, de én felzabáltam, mert ilyen textbook RPG move volt, ami óriási gyengém : D

Witcher én, mint aki nem olvastam a könyvet, csak hallottam róla, nem tudom ahhoz viszonyítani. De szerintem ne add fel a reményt, még tervben van vagy 9 másik sorozat vagymi....
Én angol szinkronnal, azaz eredetiben néztem, csak érdekelt az ének magyar verziója, és rákerestem YouTubeon : )

Unfortunate Eventsből, már van harmadik évad is, nekem türtőztetnem kell magam XD Lucifer is sok helyen klisé és fanszervíz, arra azért készülj fel. Attól még szórakoztató és menő

Risa
A Father Ted az ahol alternatívan káromkodnak, mert ugye papok, de azok a papok akik meg rendesen káromkodnak, kb ugyanazt a 3 szót használják, ám olyan tájszólásban, hogy nem kell kisípolni

----

Mindeközben nekifogtam a Vikingsnek és a Britannia 2. évadának.

A Vikingset direkt arra tartogattam, ha vége a Trónok Harcának, legyen valami más, húsvágós sztori, és lám milyen jól gondoltam. Egyelőre az elején vagyok (első évad közepe) és majd megbolondulok a nyomorult ultrakék CGItól hősünk szemein. Meg amúgy a filteren amit néha túl erősen rányomtak a post-pruductionben. Izgalmas amúgy, értem miért van már ennek is xedik évadja és biztos nem lesz időpocsékolás.

Persze a Britannia, már más tál tészta, ez megint ugyanolyan nyomin indult, mint az első évad, de így a közepén már egyenesen darálhatnékom van a sorozatot. Természetesen főleg azért kezdtem el nézni mert:
1. római birodalom
2. szép tájak
3. menő druida esztétika és divat

Olcsó vagyok, nem szégyellem. A szereplők mintha félig lennének megírva, néhány színész mehh az extra poénokat még mindig nem értem. Most komoly akar lenni a sorozat vagy sem? Kicsit olyan egyik sem és ettől borzasztóan nehéz nézni. De megnézem, mert érdekel, hogy hány évadon át bírja és végül is Bouddiccát nézzük-e vagy sem. : )

[Junchi]

Nekem Yennefer tökéletes.

Yenneferrel az volt a legnagyobb gond, hogy amellett, hogy a színésznő kissé fiatal volt a szerephez, teljesen hiányzott belőle a femme fatale jelleg, ami pont a karaktere lényege. Mondjuk ő legalább felismerhető volt, ellentétben Triss-szel, amiért nagyon morc vagyok.

Egyébként egynek elment, én egy nagylelkű 6/10-et kitudtam neki szorítani (bár így is két egész ponttal túlértékeltem, mint amit valóban ér), de amúgy rengeteg probléma volt vele, ez az időbeni és térbeli kavarás pedig pont az egyes jelenetek impactjeit ölte ki, szóval amellett, hogy teljesen érthetetlen volt az egész művészi szándék, még a belső kontentnek is ártottak vele rendesen.

Állítólag a 2021-ben érkező folytatás már nem lesz ilyen öncélúan szerkesztett, és lineárisabb formát kap, de ha ott is ennyi minden félresiklik, akkor részemről ez ennyi volt.

[Titkos]

Mondjuk ő legalább felismerhető volt, ellentétben Triss-szel, amiért nagyon morc vagyok.

Miatta én is, bár valami azt súgja, hogy nem pont ugyanazt a nőt vártuk, de így is mindkét verziónak mellélőtt a sorozat... Meg ez is találó... XDDD

[Leara]

The Victim

Most, hogy rápihentem pár napot, jövök áradozni erről a remek, mindössze 4 részes minisorozatról . Szeretem, amikor mernek neccesebb témákhoz nyúlni, szóval hamar várólistás lett nálam ez a cucc, amint olvastam róla.

A sztoriról: a főszereplő, Anna Dean 9 éves fiát meggyilkolja egy mindössze 13 éves, Eddie J. Turner nevű fiú. Hamar elkapják, de mivel fiatalkorú, ezért nincs nyílt tárgyalás, valamint egyből beismeri a tettét, ezért 7 évet kap fiatalkorúak börtönében, majd a szabadon engedésekor új személyazonosságot biztosítanak neki.
14 évvel később. Craig Myers nyugodtan éli mindennapjait, buszvezetőként dolgozik. Egyik este csengetnek, ajtót nyit, majd egy maszkos valaki majdnem halálra veri. Miután magához tér a kórházban, szembesül azzal, hogy valaki feltett róla egy fényképet a közösségi médiára, a nevével és a címével együtt, a posztban pedig azt állítja, hogy ő nem más, mint Eddie J. Turner. Természetesen nem nehéz kitalálni, hogy Anna az a valaki, aki közzétette a képet, erre a rendőrök is hamar rájönnek és innen indul igazán a sztori: bár Anna biztos az állításában, a nézők (és a többi szereplő) végig kétségek közt van tartva, hogy vajon tényleg ő az, vagy épp egy ártatlan embert hurcolnak meg?

Tehát az alapfelállás igen érdekes, hisz az alapvetően pozitív főhős (hisz ki ne sajnálná és értené meg az anyát, akinek megölték a fiát?) köt ki a vádlottak padján, amit azért vállal, hogy leleplezze a feltételezett gyilkost.

Nagyon erős dráma, amit sikerült nem túltolniuk, végig nagyon valósághűnek éreztem, ami jól bemutatja, milyen hatással van egy ilyen esemény minden egyes érintettre. Közben persze az ember akaratlanul is elgondolkodik azon, hogy ő vajon hasonló helyzetben mit tenne? És persze azon is, amit a cím sugall: ki is most az áldozat? Ha azt feltételezzük, hogy valóban az igazi gyilkoson csattan az ostor, akkor lehet, hogy nem sajnáljuk, de közben tisztában vagyunk vele, hogy az önbíráskodás ugyanúgy bűncselekmény. Mindehhez hozzájárul a nagyszerű casting is, az összes főszereplőt remekül eltalálták, Kelly Macdonaldot eddig is imádtam, de most ismét meggyőzött arról, hogy remek színésznő, de James Harknessre is jobban oda fogok figyelni ezután.

Azért tökéletes mégsem lett a sorozat, a végével volt egy kis problémám (vigyázat, tényleg lelövöm a végét !).

SPOILER

---

Szóval ha már emlegettem a valósághűséget, pont a végére nem érzem ezt igaznak. Mármint na, kétlem, hogy sűrűn előfordulna az, hogy a gyilkos leül elbeszélgetni a sértett anyjával, és őszintén elmondja neki, hogy mi történt azon a bizonyos napon. Jó, mondjuk nem mondom, hogy ha ez nem derül ki, akkor elégedettebben álltam volna fel a vége után, mert hát engem is baromira érdekelt, hogy miért tette :’D. És mivel kiderült, hogy hirtelen felindulásból elkövetett emberölés volt, így még hihető is, hogy valóban nap mint nap szembe kell néznie a lelkiismeret-furdalással. De ettől még ez túl rózsaszínnek tűnik, vagy legalábbis akkora happy ending, amilyen egy ilyen sorozat lehet.

Ajánlom mindenkinek, akit nem tántorít el a nyomasztóbb téma, mert hiába csak 4 rész az egész, attól még egy igazi érzelmi hullámvasút, nem feltétlenül az a maratonozós cucc. Részemről 9/10.

[Junchi]

Twitteren már sírtam róla, de itt is megteszem, elvégre meglehetősen releváns dolog: Belenéztem ebbe a Squid Game-be ("mire a hype már megint" indíttatásból) és meglehetősen kellemetlenül érintett, hogy sikerült gyak egyben lemásolniuk a Kaijit. Lúzer, a társadalom által szinte teljesen kivetett, az életben semmit el nem érő, eladósodott fickó, akit uzsorások és hitelezők hajtanak, de felcsillan a remény, egy több milliárdot a konyhára ígérő lehetőség képében, amihez csak annyit kell tennie, hogy részt vesz különböző egyáltalán nem hétköznapi, sőt perverz játékokban, ahol az élet értékét lyukas garasokban mérik. Ismerős? Egyedül annyi különbséget véltem felfedezni (az első rész alapján), hogy az itteni főszereplő korban duplája Kaijinak, meg van egy lánya. Minden más karbon kopi, még a fickó, ahogy lereagál dolgokat is szinte teljesen ugyanaz.

Komolyan, hogy nem vágták meg őket ezért? A kérdés persze költői, de engem kimondottan zavart, hogy 1) egy számomra fontos és jelentős címet ilyen látványosan lemásolnak, 2) a sok internetbajnok persze teljesen odáig van a sorozat "eredetiségétől". Ezt csak tovább fokozza, hogy a Kaijival ellentétben itt teljesen irreális, már-már abszurd az egész szituáció: megint van valami rejtett szuperhatalom, akiknek megéri valami random szigeten felhúzni ezt az ultramodern játékteret, felajánlani több milliárd wont (a koreai valuta - legalább ezt megtudtam), összeszedni több mint 400 embert és persze jól kinyírni őket, ha elbuknak az adott játékban. A Kaijiban legalább volt egy tőkeerős bűnszervezet, akik többnyire reális dolgokat vetettek be: kártyázás egy hajón, rúdon járkálás, megint kártyázás, pachinko, kockázás. Megvolt annak is a maga hatásvadász körútja, de azért nem kellett az elején 200 embert rögtön kinyírni, hogy fenntartson feszültséget vagy narratívát, ráadásul ott még egy egyszerű brainstorming egy kő-papír-olló közben is ötször izgalmasabb volt, mint ebben a foskupacban bármi.

Csakis azért gondolkodok a folytatásában, mert össz-vissz 9 rész, ami nem a világ, meg van időm is rá most, de az egyértelmű plagizálást leszámítva is egy nagy nulla az egész sorozat.

[ZeroProcess]

("mire a hype már megint" indíttatásból)

Ezzel én is így voltam, pedig előszereplős koreai sorozatot előtte nem láttam. (Mondjuk a Kingdom az tervben van.)

2) a sok internetbajnok persze teljesen odáig van a sorozat "eredetiségétől".

Nos én a Kaiji-t nem ismerem, de igazából ha valaki kicsit is jártas a battle royale műfajban akkor neki nem igazán fog újat mutatni a széria. Szal abban egyetértek, h eredetiség nem sok van a cuccban.

Amúgy az eleje szerintem jól indult és egész sokáig kitartott a lendülete. Még azt is elérte nálam h a totál unszimpatikus karakterek közül lett valaki akinek drukkoltam. Viszont a játék menete és vége elég kiszámítható. A rendőrös szál meg vicc, h átadják a nagyon minimális háttér infót a játékról és szevasz tavasz.

Csakis azért gondolkodok a folytatásában, mert össz-vissz 9 rész, ami nem a világ, meg van időm is rá most, de az egyértelmű plagizálást leszámítva is egy nagy nulla az egész sorozat.

Hát ennél csak valószínű rosszabb lesz a véleményed ha végig nézed, mert a vége kifejezetten kiábrándító a sorozatnak, azzal, h nem tudnak mit kezdeni a koncepcióval.Bár amondó vagyok, h egyszeri kikapcsolódásnak megfelel a műfaj kedvelői számára.

[Titkos]

Komolyan, hogy nem vágták meg őket ezért?

Ez a plágiumtéma elég érdekes és random tud lenni, ahogy tapasztaltam. Szal nem ritkán amikor egy sorozat teljesen lekoppint egy másikat, az szerintük tök oké, máskor meg nekimennek egy mangakának valami olyan piszlicsáré hülyeség miatt, hogy az egyik szereplő fegyverének dizájnja hasonlít egy másik sorozatban lévőéhez.

Nos én a Kaiji-t nem ismerem, de igazából ha valaki kicsit is jártas a battle royale műfajban akkor neki nem igazán fog újat mutatni a széria. Szal abban egyetértek, h eredetiség nem sok van a cuccban.

Ez! Szóval ha a teljes animanga univerzumot kivesszük a képből és kizárólag egy mainstream cuccokat fogyasztó néző szemeivel vizsgáljuk a sorozatot, akkor is helyből be kéne, hogy ugorjon, hogy pár éve volt egy Éhezők viadala filmszéria, ami kb. ugyanez volt, csak "családbarátabb", nyugatiasabb formában, azt megelőzően pedig ott volt a nemes egyszerűséggel csak "Battle Royale" címre hallgató könyv, film, stb., ami eleve elindította, vagy legalábbis beemelte a köztudatba ezt a műfajt. (Oké, mondjuk tegyük hozzá, hogy veletek ellentétben csak a trailerjét láttam a Tintahaljátéknak. Btw, az legalább kiderül belőle, hogy miért pont ez a címe? XD)

Hát ennél csak valószínű rosszabb lesz a véleményed ha végig nézed, mert a vége kifejezetten kiábrándító a sorozatnak, azzal, h nem tudnak mit kezdeni a koncepcióval.Bár amondó vagyok, h egyszeri kikapcsolódásnak megfelel a műfaj kedvelői számára.

Nekem valami olyasmi rémlik ráadásul, mintha azt nyilatkozták volna, hogy ez még nem a "vége vége",csak az első szezoné, ergo a nézők és a sorozatbeli játékosok szenvedései tovább folytatódnak. XD

[ZeroProcess]

volt egy Éhezők viadala filmszéria

Hát sztem az már kikopott a köztudatból. Illetve elég sok fiatal nézte a sorozatot (még ha amúgy nem nekik szól) ahogy én olvastam, szal nem kizárt, h a 18 év alattiaknak már nem mond semmit az, h Éhezők viadala, aminek az utolsó része 6 éves. (Hogy repül az idő.)

Btw, az legalább kiderül belőle, hogy miért pont ez a címe? XD

Megtudjuk mi az és szerepe is van annak.

Nekem valami olyasmi rémlik ráadásul, mintha azt nyilatkozták volna, hogy ez még nem a "vége vége",csak az első szezoné

Valamit én is olvastam, h pletykálják a folytatást, a siker miatt érthető is ha egyből ezen gondolkodnak, csak sztem totál fölösleges lenne.

[Leara]

Oké, mondjuk tegyük hozzá, hogy veletek ellentétben csak a trailerjét láttam a Tintahaljátéknak. Btw, az legalább kiderül belőle, hogy miért pont ez a címe? XD

Egy koreai gyerekjáték neve,

SPOILER

---

valamint ez az utolsó játék a sorozatban.

Én is nemrég néztem meg, és bár a hype-ot nem értem (de én mondjuk már a hasonló témájú, Titkos által említett Éhezők viadala szériát se szeretem), attól még egynek elment. Tény, hogy néha sikerült meglepnie,

SPOILER

---

pl. amikor a második részben tényleg simán elengedték őket, miután a játék befejezésére szavaztak.

Ettől függetlenül a nagy egész nem volt meglepő, általában elég nyilvánvaló volt, hogy épp melyik lényegesebb karakter fog kiesni. Amit viszont nem értettem, az az, hogy

SPOILER

---

a sorozat alatt többször is szövetkeznek egymással a játékosok és full komolyan mondják, hogy "majd elfelezik/harmadolják/akárhányadolják a nyereményt a végén", pedig szerintem teljesen egyértelmű volt végig, hogy csak egy játékos maradhat. Persze lehet, hogy ők valami másban reménykedtek.

Nem tudom, hogy mennyire van értelme egy második évadnak (pedig lesz), esetleg az érdekelne, ha

SPOILER

---

a rendőrség komolyabb nyomozásba kezdene.

[Junchi]

Squid Game ende

Kicsit talán elhamarkodottan ítélkeztem a sorozat felett, pusztán az első epizód alapján - megtalálta azért elég hamar a maga identitását, bár a Kaijit, ha nem jelölik meg ihletforrásnak interjúkban, akkor kijár nekik minimum a kiadós tarkón vágás.

A sorozat ettől függetlenül nem jó. Középszerű, "egynek elment" élmény, amit lehetett volna kicsit csiszolni, ha nem az orbitál klisé

SPOILER

---

"az egész játék pár milliárdos, de kötelezően unszimpatikus fickó perverz igényeit szolgálja ki" vonalat választja. Bevallom, én azt hittem, valami nagy szociálpszichológiai emberkísérlet miatt van az egész (valaki kicsit extrém szakdolgozati témát választott, hehe ), vagy amit behoztak később, hogy a szerveik kellenek nekik valami orvostudományi előrelépés okán, ha már ennyire frissen lehet itt sok hullát termelni, de ez csak bullshit célokat szolgált, egy tök felesleges sub-plot volt, semmi más.

A karakterek között akadt irritáló, klisés bohózat, de azért voltak egész decensül megírt, szimpatikus szereplők is (Sae Byeok, Ali, a rendőr pasas, Ji Yeong), illetve külön kiemelném Sang Woot, aki durván átlépte a morális eseményhorizontot (többször is), szóval minimum szeneslapáttal kellett volna agyonverni, mégsem tudtam utálni, mert ő legalább értette ennek a játéknak a lényegét. Ahhoz, hogy ezt megnyerd,

SPOILER

---

el kell dobnod mindened, ami vagy VAGY most kell megmutatnod a valódi énedet. Ezért is tartom az üveggolyós játékot messze a legjobbnak - a dráma itt valóban működött, ügyesen volt megírva és előadva, ahol mindenki megmutathatta a valódi oldalát. Aki naiv volt, az oda is veszett.

Nem tudom, kell-e belőle tényleg az a folytatás, mert bár maradtak elvarratlan szálak, de nekem valahogy nagyon erőltetettnek hangzik még egy kör ebben a játékban. 5/10

[ZeroProcess]

Hakozume: Tatakau! Koban Joshi

Mindenképp megakartam nézni és az anime első része után rá is vetettem magam. Nem emlékszem pontosan hol, talán a Mondo-ban olvastam róla, de annyi megmaradt bennem, hogy egy jó rendőrös vígjátéknak írták le. Ez alapján pedig egy olyan kép alakult ki bennem, hogy ez a sorozat ízekre szedi a rendőrök munkáját és mindenből paródiát csinál, mely során csak úgy dőlnek az őrültségek az arcomba. Ehhez képest hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem ilyen Hakozume. Vannak benne olyan részek, melyeken hangosan lehet nevetni, de egy visszafogottabb vígjáték, ami nem csak vígjáték. Ez nem probléma, sőt talán jobb is, hogy ilyen, csak én kissé mást vártam.

Maga a sorozat felépítése olyan, hogy inkább az elején dominál a vígjáték és utána egyre komolyabbá válik, persze a humort nem teljesen elhanyagolva. Ugyanis a Hakozume dráma is egyben, melyben vannak kifejezetten érzelmes pillanatok is, amikről eltudom képzelni, hogy vannak olyan nézők akiket megríkattak. Mellesleg szerintem az egyik legviccesebb rész az elején a születésnapos, illetve a vége felé az éttermes. Na ezeknél hangosan felnevettem többször is.

Nekem maga a történet tetszett, ami egy kicsi rendőrőrsön játszódik, ahol rendőrként dolgozik az ügyetlen, újonc Kawai, ki egy nap társának megkapja a tapasztalt Fuji-t. S innenstől a két hölgy mindennapi munkáját követjük nyomon. Meglepődtem, hogy van egy kifejezetten érdekes az egész évadon átívelőre rejtély, ami Fuji áthelyezésének okában leledzik. De nem csak ez, hanem a munkájuk során felbukkanó esetek közt is vannaak, amik igencsak érdekesre vagy éppen elgondolkodtatóra sikeredtek.

Maguk a karakterek egytől egyig szerethetőek, különösképpen Kawai. Mondjuk az anime első részében nekem az a benyomásom volt, h Kawai az ügyetlen, átlagos kinézetű csaj, míg Fuji a tapasztaltabb, aranyos, szépség ki meglágyítja a férfiak szívét. Ezzel szemben itt az élőszereplős változatban Kawai egy ügyetlen, aranyos szépség ki könnyen belopja magát az ember szívébe, míg Fuji egy tapasztaltabb, rideg szépség. Továbbá az animében (továbbra is csak az első rész alapján) a kettőjük kora közt nem éreztem nagy különbséget, míg itt Kawai-t huszas éveinek elején, míg Fuji-t a harmincas éveinek elején járónak néztem. Persze ezek nem gondok, nekem mindkét fajta ábrázolás tetszik. A főszereplő pároson kívül, akit még érdemes megemlíteni Igasaki, akinek a munkához való hozzáállása hatalmas.

Az openinget kedveltem, még ha maga az Ordinary days szám nem feltétlen az én ízlésvilágom. Látvány terén rendben van a sorozat, bár párszor látszott, hogy vetített a háttér de engem ez nem különösebben zavart.

Egy kifejezetten szórakoztató vígjáték, drámai pillanatokkal és szerethető karakterekkel. Aki szeretne kikapcsolódni annak mindenképpen ajánlom.

Bár kerek egész története van, de én még úgy nézném tovább.

[ZeroProcess]

Channel wa Sonomama!

A Hakozume után kedvet kaptam az ilyen munkahelyi nem romantikus vígjátékokhoz, s így kötöttem ki a Channel wa Sonomama!-nál.

A történet középpontjában az ügyetlen és kissé buta Yukimaru áll, ki állandóan bajt hoz munkatársaira és legfőképp felettesére. Csakhogy ha valami balul sül el miatta, akkor azt nem csak munkatársai hanem akár a környéken mindenki látni fogja, ugyanis Sapporo egyik TV csatornájánál a híradós részlegnél riporterként dolgozik.

Mindez pedig egy egész jó alap lenne, egy igazán jó vígjátékhoz, de a Channel wa Sonomama! mégsem lesz az. Ugyanis maga a főszereplő csaj nem poénosan ügyetlen és butus, hanem fájdalmasan hülye, és a legtöbb hozzákapcsolódó viccesnek szánt pillanat erőltetett és kínos. És erre rátesz még egy lapáttal a Yukimaru-t alakító színésznő, ki nem egyszer ripacskodik. Persze nem csodálom, mert a szereppel nem lehet mit kezdeni. Így hát a sorozat első fele, ahol leginkább Yukimaru-n van a fókusz az gyenge, de a második fele, ahol visszafogják a karaktert ezáltal elviselhetőbbé és életszerűbbé téve azt, illetve teret adva a többieknek már egész szórakoztató. Az utolsó részben ráadásul egy komoly riportot is összehoznak, mely egy jó zárása volt a sorozatnak a korábbi nem egyszer fárasztó epizódok után.

Nos ezek alapján már egyértelmű, hogy vígjátéknak sajnos nem hibátlan, de azért akadnak benne jó poénok még ha azoktól nem is szakadtam a röhögéstől. Azonban az igazi pozitívuma a sorozatnak a munkakörnyezet a híradós részleg bemutatása. Ugyanis a részeket valódi tv csatorna székházában forgatták így tényleges betekintést nyerhetünk egy japán tv azon belül is egy híradó működésébe. És itt kell megjegyeznem, nekem nagyon tetszett ahogy hosszú snittek keretében a kamera végig járja az épületet megmutatván a különböző részlegeket. A munkafolyamatot pedig tényleg részletesen bemutatják az adott hír megírásától kezdve egészen annak tényleges adásba kerüléséig az egyes szakkifejezések magyarázatával tűzdelve.

Summázva a dolgokat vígjátékként elég egyszer nézhető és nem is tudnám emiatt ajánlani. Viszont ha valaki megszeretné ismerné kik és milyen munkafolyamatok állnak egy japán híradó mögött annak érdemes lehet egy próbát tennie vele, lévén mindössze 5 részes sorozatról van szó.

[ZeroProcess]

Tokusatsu Gagaga


A Hakozume és a Channel wa Sonomama! után egy újabb munkahelyi, nem romantikus vígjáték, ahol kissé különc főszereplő nő mindennapjait követhetjük nyomon. Ugyanis a történet Nakamura Kano-ról szól, ki egy átlagos huszonévesnek tűnő irodai dolgozó nő, csakhogy titokban egyfajta otaku, ki nagy rajongója egy kisfiúknak készülő sorozatnak. Így pedig mindennap próbálja leplezni hobbiját, különösen akkor mikor próbálja beszerezne a sorozathoz készült, ilyen-olyan figurákat, gyerek újságokat, stb-t.

Nos ebben a koncepcióban én látok potenciált egy jó vígjátékhoz, de a Tokusatsu Gagaga enyhén szólva nem tudja ezt normálisan kiaknázni. Már majdnem úgy voltam, hogy az első rész után dobom, ugyanis rettentően kínos volt nézni. Annyira túltolták Nakamura otakus viselkedését, hogy az már önmagában borzalmas, hát még akkor mikor a főszereplőt alakító színésznő Koshiba Fuka rákontrázik a ripacskodásával. Ebben a tekintetben nagyon hajaz a Channel wa Sonomama!-ra sőt, ez még rosszabb is. Továbbá abban is hasonlít a már említett sorozathoz, hogy az infantilis viselkedésből az epizódok haladtával egyre jobban visszafognak. Ami azt eredményezi, hogy a szinte nézhetetlen eleje után egy egyre nézhetőbb szériát kapunk. Ugyanis rájöhettek az alkotók, hogy az nem vicces, hogy Nakamura mint valami idióta úgy viselkedik ha a kedvenc sorozatáról van szó, hanem normálisan viselkedik csak éppen gondolkodásmódját átjárja a hobbija, ami véget környezetéhez képest egy-egy problémára, szituációra másképp reagál. És ez a már visszafogottabb megnyilvánulás képes valóban vicces pillanatot okozni, ami a sorozat második felében tetten érhető.

Amúgy a Tokusatsu Gagaga témáját nem csak poénkodásra használja, hanem az azzal kapcsolatban felmerülő kérdésre próbál választ adni. Mint például, hogy felnőtt nőként le kell e mondani a kissé gyerekes hobbidról a társadalmi elvárások miatt? Vagy hogy a hobbid és szociális életed megférhet-e egymás mellet a kevés szabadidődben? Rákényszerülsz-e egyáltalán ilyen döntésre? Stb-stb. Ezek egy része pedig Nakamura és az anyjával való kapcsolatban manifesztálódik, ami az utolsó egy-két epizódban képes kisebb drámát okozni. És itt jegyezném, hogy bár azt írtam a sorozat elején a főszereplőt alakító színésznő Koshiba Fuka ripacskodik, a sorozat utolsó részeiben él a lehetőséggel és meg is mutatja, hogy tud ő jól és hitelesen színészkedni.

Egy mondat erejéig megemlíteném, hogy látunk részleteket a sorozatból amit Nakamura szeret, csak hát az egy zs-kategóriás Power Rangers. Ami az egyetlen mely a Tokusatsu Gagaga végéig kínos marad.

Bármennyire is válik a végére nézhetővé a sorozat, összességében nem tudom ajánlani. Mert annyira nem lesz jó a vége, hogy megérje az elején lévő kínosabbnál kínosabb pillanatok megnézését.


Douki no Sakura

Nos ez is egy munkahelyi, különc főszereplővel rendelkező sorozat, igaz a mostani alany annyiban tér el a többitől, hogy ez nem vígjáték, hanem dráma. Méghozzá a jobbik fajtából.

A történet középpontjában az építészetet imádó Sakura áll, kinek két álma van: az egyik, hogy életre szóló barátokat szerezzen a másik, hogy szülőszigetéhez egy hidat építsen. Utóbbi beteljesítésének véget pedig pedig munkát vállal egy építőipari vállalatnál. Azonban álmai valóra váltásának legnagyobb akadálya saját maga, ugyanis bár Sakura egy kedves, tisztességes, szabálykövető lány, viszont sose képes hazudni és nyíltan kifejti másoknak a véleményét az egyes dolgokról. Brutális őszintesége pedig a mai világban nem egy kifejezetten erényes vonás, mely miatt folyton maga alatt vágja a fát. S bár álmaiért töretlenül küzd, karrierje és igazából az egész élete az első résztől kezdve egy lejtőn halad lefelé, aminek aljára érve nem lesz semmi köszönet.

Talán ezek után senkinek sem lesz spoileres, hogy ha leírom a sorozat egyrészt arról szól, hogy legyenek álmaid, küzdj értük, de légy rugalmas. Másrészt arról, mennyire kell őszintének lenned, mikor érdemes füllenteni vagy éppen csöndben maradni. Harmadrészt pedig, hogy minden tettünk következményekkel jár. S bár ezek eléggé elcsépeltnek tűnhetnek, azonban a Douki no Sakura olyan problémákban és helyzetekben mutatja meg és teszi próbára saját bölcsességeit, melyekben egy átlagos ember sem lenne képes könnyen dönteni és cselekedni, nemhogy egy olyan, mint Sakura. Ha egy mondatban kéne leírnom a sztorit akkor úgy fogalmaznék, hogy ez egy felnövéstörténet fiatal felnőtteknek.
De ne feledkezzünk meg, hogy mivel munkahelyi környezetben játszódik, így ízelítőt kapunk a japán munkahelyi létről, látjuk a túlórákat, a nők helyzetét stb.

Maga a felvonultatott témák és problémák szép és jók, de semmit sem érnének Sakura nélkül, ki egymaga elviszi a hátán az egész sorozatot. Első résztől kezdve imádtam, ugyanis rettentő jól ki van dolgozva, jó pár sajátos megnyilvánulása van. Például alapjáraton nyugodt érzelemmentes egyén, viszont amikor elragadják az érzelmek akaratlanul tájszólásra vált. Vagy csuklik mikor valami meglepetés éri. Vagy hangosan szívja be a levegőt, ha valami kritizálnia valója van. Vagy állandóan gyalog jár munkába mindig más útvonalon, hogy olyan épület találjon amit érdemes lehet lefényképeznie. És még sorolhatnám. Persze nem csak viselkedése és megnyilvánulásai vannak jól megírva, de a háttértörténete is. Ezek mellett érdemes megemlíteni, hogy egyetlen egy családtagja van a nagyapja, akivel faxon tartja a kapcsolatot. Ez utóbbi pedig egy zseniális eleme sorozatnak, ugyanis mikor Sakura-nak valami gondja van akkor nagyapjától kér segítséget, ki rövid bölcs üzenetekben tereli helyes útra a lányt. Hihetetlenül hangzik, de a sorozat el tudja érni azt, hogy izgalmasan legyen az, ahogy várjuk a szépen lassan megérkező válasz üzeneteket a nagyapától. Azonban Sakura és a hozzákapcsolódó dolgok hiába vannak jól megírva, nem érnének semmit az őt életre keltő Takahata Mitsuki nélkül. Ugyanis a színésznő parádézik a szerepben és Sakura hihetetlennek tűnő karakterét oly hitelesen és természetesen játssza el, hogy nem tudnád azt mondani, hogy ilyen csaj valójában nem létezhet.

Viszont Takahata teljesítménye miatt, a többiek kifejezetten Sakura leendő barátjait életre keltő színészek egy részének teljesítménye elég gyengének tűnt. Azonban az ő karaktereik is kellően jól ki vannak dolgozva, láthatjuk az ő problémáikat is. Mondjuk még negatívum velük kapcsolatban, hogy néha, mikor problémáikat beszélik meg irreálisan őszinték. Persze lehet Sakura miatt, de nekem néha az ő nyíltságuk már kissé hihetetlennek tűnt, illetve ezen párbeszédek alatt nem egyszer úgy éreztem, hogy valójában nem egymáshoz hanem hozzám beszélnek. Ez különösképp igaz az utolsó rész második felére, ami a széria egyetlen olyan szegmense ami nem tetszett.

Amúgy karakterek közül Sakura főnökét Kurokawa-t emelném ki, aki valamilyen szinten Sakura ellentéte, ki látszólag laza, jó fej főnök, azonban jól tudja manipulálni az embereket, ahhoz, hogy céljait elérje.

Szó mi szó én imádtam ezt a sorozatot és bátran ajánlom másoknak is akik egy jó drámát egy kifejezetten jellegzetes főszereplővel szeretnének látni.


De hogy ne csak doramakról írjak, essen szó az Amazon animációs sorozatáról is:
The Legend of Vox Machina

Az előzetese láttán nem volt kérdés, hogy megnézzem. Előjáróban csak annyit tudtam róla, hogy valamilyen D&D játék az alapja, viszont igazából nem is kell többet tudni erről, ugyanis a sorozat bármiféle előtudás nélkül is élvezhető.

Egy meglepően jó és érdekes történettel operáló akció, fantasy, vígjáték, melyben persze vannak alpári poénok, illetve brutálisabb jelenetek is. A sztori annyi, hogy a királyságot valamilyen ismeretlen veszély fenyegeti és már nem marad más akiket felbérelhetne az ország a probléma megoldására mint a lecsúszott kalandor csapat a Vox Machina. Azonban ezt az ügyet az első két részben lezavarják és utána egy kisebb küldetést követően a csapat egyik tagjához kapcsolódó történet szál fogja kitenni a sorozat maradék részét.
Mit ne mondjak elég elcseszett egy társaság a Vox Machina a szó pozitív értelemben . Kedvencem a kompániából Percy volt és az ő bosszúhadjárata, mely során vmi kibaszott badass módon végzett célpontjaival. Csak sajnáltam, hogy a

SPOILER

---

végén győzött a szokásos közhely és nem mindenkit tett el Percy láb alól. Illetve nem tetszett, h démon szállta meg. Jobban örültem volna ha csak annyiról van szó, h bosszúszomjas éne manifesztálódott.

A látvány és az aláfestések elég pöpecek. Egy némelyik összecsapás elég epic lett.

Összességében egy szórakoztató kikapcsolódás, aminek ha lesz folytatása azt nézni fogom.