Re: Képregényfilmek
Elküldve: 2018.12.27. 22:19
Aquaman
Képregényfilm nagyon sokáig egy lesajnált műfaj volt, magával a képregénnyel egyetemben. Aztán jött az első Superman film és hát, ha mást nem is azt ellehetett mondani, hogy szórakoztató és még pénzt is tudd termelni. De a Batman filmek ide vagy oda, a műfaj egészen a kétezres évek elejéig váratott magára a műfaj igazi aranykora. Ekkor egyszerre több fronton nyílt meg harc a nézők kegyeiért. A Sony/Columbia a Pókemberrel jött, a Fox az X-man-t favorizálta az Universal bepróbálkozott egy Hulk filmmel és a többi.
Aztán jött 2005-2007 közti időszak amikor bemutattak több olyan filmet is amelyek képregény filmek voltak, de vagy mert egyedi látványvilága volt (Sin City, 2005) esetleg társadalmi/morális/etikai üzenete volt (V for Vendetta, 2007), de ebbe a sorba kell bele rakni a 300 -at (2006) és a Nolan féle Batman trilógia nyitó darabját is (Batman: Kezdődik! 2005). Szóval ezek a filmek nemcsak a közönség tetszését, de a szakma empátiáját is elnyerte. Bemutatták, hogy a képregényfilmek nem csak kis tiniknek való kis marhulások vagy éppen vérben tocsogásról szól (Penge filmek). Lehet épp-kézláb történeteket is vászonra vinni, ahol a szereplőknek van mélysége etc.
2008-ban aztán elindult egy olyan lavina, amit akkor még senki nem látott előre. A Marvel kisajátította a mozipénztárakat. Ráadásként tette úgy, hogy több műfajjal is próbálkozott, volt történelmi film, sci-fi, fantasy meg a többi. 2018-ra aztán elértek a non plus ultrahoz (Bosszuállók: Végtelen háború). Nincs értelméje tovább fokozni a dolgokat. Minek, kinek és hova? A CGI tovább fokozása már csak azt jelentené, hogy elértük Öböl Miki szintjét. Tényleg ezt akarjuk? Nem hinném. Újból elkellene kezdeni foglalkozni a mélyebben a karakterekkel, mert most mit vegyünk komolyan egy olyan ürgén, aki csak azért pusztítja el a fél világmindenséget, hogy bevágódjon egy csajnál? Vagy miért érdekeljen egy olyan történet, ahol Furi Doki végig nézte az összes jövő variánst és végül rábök, hogy igen nyerhetünk csak ezt és ezt kell tennünk. És most körmöt rágva várjuk a folytatást. Nem ez lenne az irány. Gondolhatnánk.
De Warner tesóék ezt nem így gondolták. Értelmes és logikus történetvezetés? Azt aztán soha. Mélyebb karaktereket, mint egy random Naruto filler ellenség? Muhahaha megvesztegetett egy ötlet. A nézőknek szidzsiáj pornóorgia kell jó sokk méghozzá, annyi, de annyi, hogy még Rocco Siffredi is szemlesütve távozón onnan.
*
A Warner és a DC már jó ideje nézi a Marvel/Disney birodalmát és ők is ilyet akarnának. A Warner megtehette volna, hogy szép alaposan végig gondolja, hogy mely karaktereket akar még vászonra vinni azok, hogyan fonódjanak egymásba, kik legyenek a gonoszok és ők hogyan miképpen jelenjenek meg. Lett volna idejük, hiszen az Acél ember 2013-as bemutatójára már 5 éves hátrányba voltak a Marvellel szembe. De nein. Ők elkezdtek kapkodni és hosszabb koncepció nélkül filmeket fabrikálni. 2016-ra oda jutottak, hogy Bruce-t és Clark-ot egymásnak eresztették. Ez arra sem volt elegendő, hogy egy 2003-as halas rajzfilm folytatását megelőzze a pénztáraknál. Vicc az egész. De ez a fiaskó sem volt elegendő nekik, a DC moziverzumot tovább erőltették melynek egyetlen egy értékelhető darabja lett a Csodanő. És most előhozakodtak az Aquaman-nel, hogy majd az. De ez a film semmit nem tett hozzá a DC világához. Egyszer megjegyezték, hogy Albert legyőzte Stepenwolfot (khöm) és ennyi. Ha tényleg a DC világába képzelték el, akkor simán megjátszhatták volna, hogy amikor a főszereplők repülnek a sivatag felett akkor a gépen látható lett volna a Wayne Corp. felírat. Finom pici utalás. Vagy amikor a kincset keresik akkor gyorsan skypolnak egyet Diana-val, hogy ő mit tudd a dologról elvégre ő is ókori. Az egész lett volna 1-2 perc, de a rajongok mosolyogtak volna, mint a jóllakot ovisok. Persze a Warner erre nem költőt inkább olyan dolgokkal boldogították a népeket, hogy 5 perces trailert adtak ki.
*
Na de! A Hollywood-nak volt egy régi nagy álma: vízalatti film. Egy olyan vízalatti filmet várt már időtlen idők óta az álomgyár ahol nem belsőterekben történik a cselekmény, hanem magában a vízben, pontosabban a víz alatt a nyílt vízben. S ezt eleddig senki nem adta meg, egészen mostanáig. A Warner meg gondolt egy merészét: készítsünk el egy ilyen filmet. Pénzünk az van hozzá a többi meg nem annyira fontos. Így hát megalkottak egy bámulatos vízalatti világot, ami koherens és értelmes is. A kegyetlenül sok CGI megtette a hatását és mikor az ember ezt a víz alatti világot szemléli nem érzi olcsónak vagy gagyinak. Röhejesnek lehet gondolni egyesesetekben (birodalmi lépegetők a régi Atlantiszban?).
Sokan hasonlítják, hogy olyan ez a világ, mint amilyen Cameron Avatarja volt. Az, hogy még sem az leginkább a rendezőn múlt. James Wan ebben a filmjében kiélte magát és sajnos néha túl sok lett egy-egy jelenet. (Szerencsére nem úgy úszott el a dolgokkal ahogyan anno Andrew Stanton tette a John Carter-rel.) A végső nagy harc követhetetlenül zavaros lett, ha egy kicsit visszább fogta volna magát élvezetesebb lehetett volna.
Van még egy dolog, amit meg akarok itt jegyezni. Egy-pár jelenetben látható, ahogyan Mera – fogalmazzunk most így – vizet hajlít. Ez lehet, hogy sokaknak menőnek hat, de ha eszembe jut Katara vízidomítása, inkább hat gyenge tanoncnak semmint hercegnőnek.
Jason Momoa alakítására kár a sorokat fecsérelni. Ő egész egyszerűen erre a szerepre készült egész eddigi életében. Annyira hozzá igazították a szerepet, ami ritkán fordul elő. Mint anno Johnny Depp Jack Sparrow esetében – mondjuk. Már előre várom amikor leforgatják a Feláldozhatók X-ik részét Dwayne Johnson és Momoa szereplésével. A főhősnőről Mera-ról (Amber Heard) nekem mindig az ugrott be, hogy ha egyszer a Disney elkészíti a Kis Hableány élőszereplős verzióját akkor Ariel pont így fog kinézni.
Orm motivációját tekintve számomra szimpatikus volt, de nem tudtak belőle semmit sem kihozni. Így egy ilyen ctrl+c ctrl+v gonosz lett. Fekete Manta pedig . . . Miért is voltál te itt?
Willem Dafoe öröm volt látni jó karakterként és azt a szerepet, amit rábíztak jól is hozta le. Gondolom a pénz miatt vállalta a szerepet, de ő legalább nem unja szét magát oly látványosan, mint ahogyan Johansson asszonyság szokta magát a Marvel filmekben. A filmben szerepet kapott Dolph Lundgren is egyrészt kábé annyira kapott fontos szerepet, mint Feka Manta. De esetében sokkal poénosabb, hogy amikor katonaként szolgált a svéd hadseregben hát pont a tengerpart védelméért felelős alakulatnál szolgált, akiknek a jelképe egy szigony. Szóval LOL.
Nicole Kidman-ről egyetlen egy dolog ugrott be: 1995-ben egy másik képregényfilmben a Batman: Mind örökében ő volt a szexi, dögős nő most pedig egy anyuka lett. Öregszünk.
A film erőségei:
Jason Momoa
Víz alatti világ bemutatása
Arthur Curry karakterének a megreformálása
A film gyengeségei
Minden jelenet, ahol nem szerepel Jason Momoa
CGI túlzásba vitele
Történetet vezetési problémák
Képregényfilm nagyon sokáig egy lesajnált műfaj volt, magával a képregénnyel egyetemben. Aztán jött az első Superman film és hát, ha mást nem is azt ellehetett mondani, hogy szórakoztató és még pénzt is tudd termelni. De a Batman filmek ide vagy oda, a műfaj egészen a kétezres évek elejéig váratott magára a műfaj igazi aranykora. Ekkor egyszerre több fronton nyílt meg harc a nézők kegyeiért. A Sony/Columbia a Pókemberrel jött, a Fox az X-man-t favorizálta az Universal bepróbálkozott egy Hulk filmmel és a többi.
Aztán jött 2005-2007 közti időszak amikor bemutattak több olyan filmet is amelyek képregény filmek voltak, de vagy mert egyedi látványvilága volt (Sin City, 2005) esetleg társadalmi/morális/etikai üzenete volt (V for Vendetta, 2007), de ebbe a sorba kell bele rakni a 300 -at (2006) és a Nolan féle Batman trilógia nyitó darabját is (Batman: Kezdődik! 2005). Szóval ezek a filmek nemcsak a közönség tetszését, de a szakma empátiáját is elnyerte. Bemutatták, hogy a képregényfilmek nem csak kis tiniknek való kis marhulások vagy éppen vérben tocsogásról szól (Penge filmek). Lehet épp-kézláb történeteket is vászonra vinni, ahol a szereplőknek van mélysége etc.
2008-ban aztán elindult egy olyan lavina, amit akkor még senki nem látott előre. A Marvel kisajátította a mozipénztárakat. Ráadásként tette úgy, hogy több műfajjal is próbálkozott, volt történelmi film, sci-fi, fantasy meg a többi. 2018-ra aztán elértek a non plus ultrahoz (Bosszuállók: Végtelen háború). Nincs értelméje tovább fokozni a dolgokat. Minek, kinek és hova? A CGI tovább fokozása már csak azt jelentené, hogy elértük Öböl Miki szintjét. Tényleg ezt akarjuk? Nem hinném. Újból elkellene kezdeni foglalkozni a mélyebben a karakterekkel, mert most mit vegyünk komolyan egy olyan ürgén, aki csak azért pusztítja el a fél világmindenséget, hogy bevágódjon egy csajnál? Vagy miért érdekeljen egy olyan történet, ahol Furi Doki végig nézte az összes jövő variánst és végül rábök, hogy igen nyerhetünk csak ezt és ezt kell tennünk. És most körmöt rágva várjuk a folytatást. Nem ez lenne az irány. Gondolhatnánk.
De Warner tesóék ezt nem így gondolták. Értelmes és logikus történetvezetés? Azt aztán soha. Mélyebb karaktereket, mint egy random Naruto filler ellenség? Muhahaha megvesztegetett egy ötlet. A nézőknek szidzsiáj pornóorgia kell jó sokk méghozzá, annyi, de annyi, hogy még Rocco Siffredi is szemlesütve távozón onnan.
*
A Warner és a DC már jó ideje nézi a Marvel/Disney birodalmát és ők is ilyet akarnának. A Warner megtehette volna, hogy szép alaposan végig gondolja, hogy mely karaktereket akar még vászonra vinni azok, hogyan fonódjanak egymásba, kik legyenek a gonoszok és ők hogyan miképpen jelenjenek meg. Lett volna idejük, hiszen az Acél ember 2013-as bemutatójára már 5 éves hátrányba voltak a Marvellel szembe. De nein. Ők elkezdtek kapkodni és hosszabb koncepció nélkül filmeket fabrikálni. 2016-ra oda jutottak, hogy Bruce-t és Clark-ot egymásnak eresztették. Ez arra sem volt elegendő, hogy egy 2003-as halas rajzfilm folytatását megelőzze a pénztáraknál. Vicc az egész. De ez a fiaskó sem volt elegendő nekik, a DC moziverzumot tovább erőltették melynek egyetlen egy értékelhető darabja lett a Csodanő. És most előhozakodtak az Aquaman-nel, hogy majd az. De ez a film semmit nem tett hozzá a DC világához. Egyszer megjegyezték, hogy Albert legyőzte Stepenwolfot (khöm) és ennyi. Ha tényleg a DC világába képzelték el, akkor simán megjátszhatták volna, hogy amikor a főszereplők repülnek a sivatag felett akkor a gépen látható lett volna a Wayne Corp. felírat. Finom pici utalás. Vagy amikor a kincset keresik akkor gyorsan skypolnak egyet Diana-val, hogy ő mit tudd a dologról elvégre ő is ókori. Az egész lett volna 1-2 perc, de a rajongok mosolyogtak volna, mint a jóllakot ovisok. Persze a Warner erre nem költőt inkább olyan dolgokkal boldogították a népeket, hogy 5 perces trailert adtak ki.
*
Na de! A Hollywood-nak volt egy régi nagy álma: vízalatti film. Egy olyan vízalatti filmet várt már időtlen idők óta az álomgyár ahol nem belsőterekben történik a cselekmény, hanem magában a vízben, pontosabban a víz alatt a nyílt vízben. S ezt eleddig senki nem adta meg, egészen mostanáig. A Warner meg gondolt egy merészét: készítsünk el egy ilyen filmet. Pénzünk az van hozzá a többi meg nem annyira fontos. Így hát megalkottak egy bámulatos vízalatti világot, ami koherens és értelmes is. A kegyetlenül sok CGI megtette a hatását és mikor az ember ezt a víz alatti világot szemléli nem érzi olcsónak vagy gagyinak. Röhejesnek lehet gondolni egyesesetekben (birodalmi lépegetők a régi Atlantiszban?).
Sokan hasonlítják, hogy olyan ez a világ, mint amilyen Cameron Avatarja volt. Az, hogy még sem az leginkább a rendezőn múlt. James Wan ebben a filmjében kiélte magát és sajnos néha túl sok lett egy-egy jelenet. (Szerencsére nem úgy úszott el a dolgokkal ahogyan anno Andrew Stanton tette a John Carter-rel.) A végső nagy harc követhetetlenül zavaros lett, ha egy kicsit visszább fogta volna magát élvezetesebb lehetett volna.
Van még egy dolog, amit meg akarok itt jegyezni. Egy-pár jelenetben látható, ahogyan Mera – fogalmazzunk most így – vizet hajlít. Ez lehet, hogy sokaknak menőnek hat, de ha eszembe jut Katara vízidomítása, inkább hat gyenge tanoncnak semmint hercegnőnek.
Jason Momoa alakítására kár a sorokat fecsérelni. Ő egész egyszerűen erre a szerepre készült egész eddigi életében. Annyira hozzá igazították a szerepet, ami ritkán fordul elő. Mint anno Johnny Depp Jack Sparrow esetében – mondjuk. Már előre várom amikor leforgatják a Feláldozhatók X-ik részét Dwayne Johnson és Momoa szereplésével. A főhősnőről Mera-ról (Amber Heard) nekem mindig az ugrott be, hogy ha egyszer a Disney elkészíti a Kis Hableány élőszereplős verzióját akkor Ariel pont így fog kinézni.
Orm motivációját tekintve számomra szimpatikus volt, de nem tudtak belőle semmit sem kihozni. Így egy ilyen ctrl+c ctrl+v gonosz lett. Fekete Manta pedig . . . Miért is voltál te itt?
Willem Dafoe öröm volt látni jó karakterként és azt a szerepet, amit rábíztak jól is hozta le. Gondolom a pénz miatt vállalta a szerepet, de ő legalább nem unja szét magát oly látványosan, mint ahogyan Johansson asszonyság szokta magát a Marvel filmekben. A filmben szerepet kapott Dolph Lundgren is egyrészt kábé annyira kapott fontos szerepet, mint Feka Manta. De esetében sokkal poénosabb, hogy amikor katonaként szolgált a svéd hadseregben hát pont a tengerpart védelméért felelős alakulatnál szolgált, akiknek a jelképe egy szigony. Szóval LOL.
Nicole Kidman-ről egyetlen egy dolog ugrott be: 1995-ben egy másik képregényfilmben a Batman: Mind örökében ő volt a szexi, dögős nő most pedig egy anyuka lett. Öregszünk.
A film erőségei:
Jason Momoa
Víz alatti világ bemutatása
Arthur Curry karakterének a megreformálása
A film gyengeségei
Minden jelenet, ahol nem szerepel Jason Momoa
CGI túlzásba vitele
Történetet vezetési problémák