Milyen képregényt olvasol mostanában?

Filmek, sorozatok, animék a TV-ben, moziban.
Avatar
Vree
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 385
Csatlakozott: 2006.03.06. 18:21
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Budapest

Milyen képregényt olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Vree » 2017.07.03. 14:35

(A "Milyen mangát olvasol...?" mintájára :) Itt lesznek találhatóak a frissen olvasott képregény kapcsolatos ajánlók, értékelők.)

------------------------------------------------------------------------
The Flintstones (2017) - 2.5/5
Kép
Kép
"Fajirtásban vettünk részt, Béni..."

Első hallomásra hibbant rossz ötletnek tűnik.
Nekifutásra olvasásra már úgy érzi az ember, talán mégis van benne valami.
Befejezéskor eldönti, hogy de, rossz ötlet volt.

Kb ezek voltam az érzéseim a "The Flintstones (Darker, Political and Edgier)" olvasásakor.
Persze eleve rögtön rossz jel, ha a megkeresett író úgy reagál, hogy "utáltam a Flintstone családot, de hadd csinálhassam úgy, ahogy akarom, és benne vagyok".
Mark Russell feltalált egy olyan Flintstones-t, ami tele van a modern amerikai depressziós középkorú hím szülő aggályaival, és persze sorra az összes Social Justice Warrior politizáló cucc számbavételre kerül.
Elsőre még az ember talán élvezi is, mert úgy tűnik, elgondolkodtató.
Aztán rájön, hogy ez ugyanaz a tészta, mint a Simpsons vagy a Family Guy, ez a Fred Flintstone inkarnáció pedig ugyanaz az ezerszer látott Mr. Incredible típusú karakter:
az amerikai küszködik a bűntudatával, amit mások "kizsákmányolása" kelt benne; a fogyasztói társadalom paradoxonával, hogy a több elérhető jószág nem feltétlen hoz neki több boldogságot; minderre pedig képtelen megoldást találni, hanem jön egy álságos ön-hátbaveregetés, hogy az amerikai hősmítosz miatt az egész mégis valahol megérte.
Szerintem az egyik Twitter komment, hogy "életközépi válsága lehet valakinek a szerkesztőségnél", tökéletesen lefedi ennek a képregénynek az érzését, és személy szerint nekem herótom van tőle. A Rick and Morty-ban is kidobom a tacssot tőle, amikor előadják, hogy a szereplők házassága, gyerek-szülő kapcsolatai milyen kiüresedettek, de bedobnak valami érzelgős pillanatot a végére, amitől elviselhetőnek kéne éreznünk az egészet - anélkül, hogy a szereplők valaha megpróbálnák a VALÓDI problémát és megoldásokat kezelni.
A Flintstones is kábé ilyesmi: bemutat dolgozóknak, üzletembereknek, tudósoknak, magasabb erkölcsi céloknak egyaránt, és bár valami pozitívumot is ad(na) a végén, mégis úgy érzed, mintha lepisáltak volna, mert kénytelen vagy a szerző pre-anarchista maszlagját nyelni a kapitalista-iparos társadalom alapvető tarthatatlanágáról, megoldás/lezárás/érdemi megértés és kitárgyalás nélkül.

Kinek ajánlanám? Voltak itt, akik képesek voltak az "ondófiú" mangét is élvezni, hát gondolom, hogy képesek lehetnek arra is, hogy a kegyetlenkedés és álszenteskedés, ami ebben megy, ne tántorítsa el őket a sokszor VALÓBAN értéklehető szatíra, viccek, grafika, és 1-2 valódi gondolatébresztő élvezetétől. Nekem sajnos ennyi kevés.

------------------------------------------------------------------------
Gwenpool - 4/5
Kép

Mondtam már ÚÚTÁLOM a szuperhős képregényeket? :D

Gyerekkorom óta. Óvodástársaim még rajongtak Betmenőkért, én pedig belenéztem ezekbe a füzetekbe, és a nagy ürességet, az "erőszak menő!" imádását láttam bennük.
Nem segít, hogy mind a Marvel, mind a DCU roskadozik a saját történelme alatt: valamiért minden író adottnak veszi, hogy az összes új olvasó eleve tudni fogja (egyáltalán érdekli), hogy 100 gagyi karakterből melyik ki és mit csinált 100 kötettel ezelőtt valakivel a Titkos Háborúk különszámban...
(Na a Gwenpool pont azért működik, mert ezzel szakít: egy karakter sem növi túl a konkrét képregényben kijelölt szerepét, és mindre esik egy-két magyarázó metapoén. Pofonegyszerű frmula, amiből mégis sok Marvel író tanulhatna.)

Aztán jött a Reeve-féle sci-fisre vett Superman és Burton Batmanje és kicsit változott a leányzó fekvése.
A füzeteket továbbra sem bírtam, néhán kivétellel, mint Grant Morrison X-Men komoly jövőpánkosra vett időszaka, vagy a 2004-es "Powerless" minisorozat.
Az animált vasárnapi rajzfilmek (X-Men, X-Men Evolution, Teen Titans, Justice League (Igazság Ligája), Batman The Animated Series, stb.)
illetve az új évezredes filmes Marvel univerzum rengeteget tettek érte, hogy disztillálják a káoszból a működő, ikonikus vonáskat.
Ennek nyomán, úgy érzem, a füzetek is sokkal több, tudatosabb tervezés nyomán jönnek sokszor létre. ami néha magas minőséghez vezet...Többnyire meg nem.
Igyekezetében, hogy minél nagyobb közönséghez jusson el, a Marvel/DC legújabban igyekezett minél több nőnemű, kisebbségi, és fiatal hőst vagy hős rebootot kreálni.
(Talán az egyik legjobb ilyen sorozat Kamala Kahn "Ms. Marvel" - nem igazából azért, mert egy szupernyúlékony erejű csaj küszködik benne a túlnőtt Marvel univerzum fogalomkészletével, hanem mert egy urbános konzervatív muszlim család életébe ad bepillantást, ami úgy az amerikai, mint a magyar közönségnek unikum, nem sok ilyen tárgyú szórakosztató olvasmány van a piacon.)

Gwenpool hasonlóan született offshot karakter.
A Pókember mellékszereplő Gwen Stacey-t rajzolta le a borítóművsz különböző hősök ruháiban, amiből különösen népszerűnek bizonyult az, amiben Deadpool mezében remekel.
Ennyit a háttérről, magának a karakternek ugyanis a semmi köze nem lesz hozzá. :p

A Marvel pénzt szagolva az írást az erőltetten random Rule of Cool alapú humoráról híres webképregény, a "Dr. McNindsza Kalandjai" szerőjére, Chris Hastingsre bízta.

Több művész is dolgozott a sorozat rajz részén, de valószínűlega
https://en.wikipedia.org/wiki/Gurihiru japán női páros munkájával lett azonos a cím a leginkább (nem véletlen az "animés" kinézet).

Az új Gwen koncepciója a következő:
adott egy képregényrajongó tinilány, aki kb. a Marvel által álmodott ideális olvasó: betéve tudja visszamenőleg az elmúlt 50 év összes számát.
Ironikusan az egyetlen kivétel a Deadpool képregények, amiket nem olvas ("nekem kicsit túl 'lol, mém!', értitek?"-magyarázza az okát hősünk).
Miután beszippantja egy portál, ami átportálja a Marvel univerzumba, villámgyors logikával arra a következtetésre jut, hogy név nélküli extrának lenni egy szuperhős univerzumban nem életbiztosítás. Gyorsan beszerez hát egy maskarát, és egyetlen szuperereje (a narratív szabályok és az MU ismerete) segítségével zsoldosnak szegődik.
Hősünk kezdetben teljesen felelőtlen az élet védelmével kapcsolatban (ha főhősök, akkor az író úgyis feléleszti őket, ha mellékes gonoszok, akkor meg direkt azért lettek kreálva, hogy ő lelövöldözze őket, nem valódi emberek -így a logika).
Szerencsére ezt a Harley Quinn-klón jelleget hamar ejti az író - miután egy abszolút kispályás gonosz tevő lelövi újonnan szerzett legjobb barátját, csak hogy együttműködésre kényszerítse, Gwen kalandja hősiesebb színezetet kap - az egyik újabb kötetben például nevet ad az őt letartóztatni próbáló rendőrnőnek (mivel így már arca van, és az író nem ölheti csak úgy meg :p)
A meta jelleg fontos elem, ahogy Gwen felfedezi, hogyan is hathat az őt körülvevő világra. A 16. kötet kreatívan játszik az ötlettel, például saját beszédpanelje löki ki hősünket egy ablakon.

Persze ez a "meta-tudatosság" nem újdonság, ez volt Deadpool új népszerűségének oka is, de azt hiszem kijelenthető, hogy itt más színezetet kap.
Gwen valóban egy "ártatlan" átlagos lélek, aki egyfajta videojátéknak fogja fel a Marvel univerzumot, civil énje pedig mint kiderül - mi más lehetne? - amatőr képregényrajzoló rajongó. AZ hogy Gwennek van egy "valós" énje is, más viszonyba helyezi a képességével Deadpoolhoz képest, aki "foglya" a kitalált univerzumnak, míg Gwen nem függ tőle, látogató, akinek - mint minden turistának - meg kell tanulnia, hogy a más hely nem csak az ő szórakozását szolgálja. :p

Mit lehet remélni a sorozattól?
A Dr. McNinja lefutása alapján nem bízom Hastings képességében, hogy hosszú távon is összeüggő cselekményeket bírjon fenntartani.
Ráadásul túl sok múlik a Gurihiru részvételén, sokan elsősorban az ő részvételük miatt olvassák a sorozatot, szegény többi művész (akik valóban gyengébbek, de nem ANNYIVAL gyengébbek) "szemét"nek van titulálva.
Szóval összességében túl sok faktor van, ami hirtelen elsüllyesztheti a sorozatot.
Mégis úgy gondolom, hogy érdemes beleolvasni csak azért a pár példaértékű pillanatért mind más Marvel íróknak, mind leendő képregényíróknak és -rajzolóknak.

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 5542
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Milyen képregényt olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2017.07.03. 21:05

Vree írta:
2017.07.03. 14:35
Kinek ajánlanám? Voltak itt, akik képesek voltak az "ondófiú" mangét is élvezni, hát gondolom, hogy képesek lehetnek arra is, hogy a kegyetlenkedés és álszenteskedés, ami ebben megy, ne tántorítsa el őket a sokszor VALÓBAN értéklehető szatíra, viccek, grafika, és 1-2 valódi gondolatébresztő élvezetétől. Nekem sajnos ennyi kevés.
Hmm, megszólítva érzem magam.... :D :3 De amúgy lehet tényleg belenézek ebbe a "komoly" (lol XD) Frédi & Bénibe, bár nem feltétlenül azért, mert "fú, milyen érdekes, újszerű megközelítése a Flintstones franchisenak!", sokkal inkább azért, mert megláttam, ahogy Frédi komoly fejjel ilyet szólt, hogy "Béni, népirtásban vettünk részt..." és elfogott a röhögés. XD Szal ez most komoly, Hanna-Barbera rajzfilmkarakter, plusz mellé ilyen súlyos témák? :D Következő mi lesz? :D Foxi-Maxi és a sztálini diktatúra? Turpi Úrfi + Hitler? Jetsonék és a Szárnyas Fejvadász? :D XDDD (Jó, egy "Magilla Gorilla + A Harambe-ügy" politikai krimire azonnal befizetnék...:3 XDDD) Szal komolyan kíváncsi lettem, bár sanszos, hogy végig fogom röhögni, szal nekem ez inkább "forthelulz" kategória, komoly témákhoz nem ezeket a karaktereket vettem volna elő. XD (Ráadásul írod, hogy még kegyetlenkedés, meg ilyesmi is lesz benne, most elképzeltem, hogy Frédi Guts-stílusban a kőbunkójával betöri egy delikvens arcát, ott repül egy szemgolyó, stb... WTF? XDDD)

A Gwenpool egyébként szintén jónak tűnik így elmondásod alapján. :D
Kép

Avatar
Vree
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 385
Csatlakozott: 2006.03.06. 18:21
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Milyen képregényt olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Vree » 2017.07.05. 20:48

Csak arra akartam utalni, hogy nem mindenkinél veszít 1-2 csillagot ilyen "elefánt a szobában" dolgokért egy cucc, mint nálam. :D

Avatar
iskariotes
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 882
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Milyen képregényt olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2017.07.05. 22:03

Vree írta:
2017.07.03. 14:35
Nem segít, hogy mind a Marvel, mind a DCU roskadozik a saját történelme alatt: valamiért minden író adottnak veszi, hogy az összes új olvasó eleve tudni fogja (egyáltalán érdekli), hogy 100 gagyi karakterből melyik ki és mit csinált 100 kötettel ezelőtt valakivel a Titkos Háborúk különszámban...
(Na a Gwenpool pont azért működik, mert ezzel szakít: egy karakter sem növi túl a konkrét képregényben kijelölt szerepét, és mindre esik egy-két magyarázó metapoén. Pofonegyszerű frmula, amiből mégis sok Marvel író tanulhatna.)
Én a magam részéről nem érzem ezt. Vagyis persze egy amerikai képregényrajzoló aki gyermekként is ezeket a füzeteket olvasta (mert imádta a szuperhősöket) másképpen viszonyul az elődökhöz mint aki kimondottan utálja a szuperhősök ezen változatát. De mivel mindig történik csere az alkotóknál így mindig egy újabb generáció mutathatja be, hogy nekik mit jelképez Batman, hogy szerintük mi vezérli Lex Luthort stb. stb. Azt én sem tagadom, hogy a sok párhuzamosan futó különböző univerzumokban játszódó történetek fárasztóak tudnak lenni.
De teszem hozzám egy Pókemberbe talán könnyebb bekapcsolódni mint mondjuk egy futó mangába ahol vagy 100 fejezet van plusz három regény plusz közel fél tucat spin off manga boldogítja a jó embert. Arról nem is beszélve, hogy egyes történeteket vagy 30-40 éve ugyan az a szerző visz és lustaságból vagy szerkesztői nyomás miatt nem mer vagy akar változtatni a történeten. Vagy ha már ki is került a keze közül akkor értő módon nem nyúlnak hozzá csak a mester szellemében visszik tovább az univerzumot (lásd DB).
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Avatar
iskariotes
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 882
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Milyen képregényt olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2017.10.20. 23:14

Blacksad –Hófehér nemzet

Fussuk le a kötelező köröket! A képregényt 2000-ben két spanyol szerző alkotta meg: Juan Díaz Canales és Juanjo Guarnido. Canales az író minden mást Guarnido alkotott meg. Guarnido mielőtt képregény rajzolónak állt volna a Disney franciaországi részlegénél dolgozott, tehát megtanult rajzolni. A képregényt pedig első körben Európa egyetlen értékelhető képregény piacán: Franciaországban adták ki.
A képregényt az öreg kontinens több országában is kiadták, de megjelent az USA-ban is és Japánban is. Hatását pedig még a Fairy Talen is éreztette. Tavaly jutott el hozzánk az első kötete, de karácsonyra már a harmadik kötet is napvilágot lát az összesen 5 könyvből álló szériából.

A kötetek 5 különböző történetet és 5 különböző helyen játszódnak, de legalább közel egy időben a korai ’50-es években. A legnagyobb összekötőkapcsa John Blacksad a feketepárduc magánnyomozó. A karaktere leginkább olyan mintha John Luther-t a Lutherből és William Somerset a Hetedikből gyúrták volna össze. Bár sokan a sorozatot chat noirként írják le, szerintem ez nem a legjobb megnevezés. Blacksad, bár folyamatosan füstöl, és ballonkabátot hord, van egészséges becsület és igazságérzete. Nem unja az életet, mint egy klasszikus noir nyomozó. De a környezete nagyon noiros. A rendőrök nem földre szállt angyalok, a femme fatelek a szexualitásukkal uralkodnak és manipulálják a férfiakat. És teljesen mindegy milyen időjárás van, olyan mintha mindig november lenne.
Ja igen! A karakterek állatok, tehát antromorf alakokról van szó. A készítők jól használják fel a különböző állatokat az eltérő jellemek és foglalkozások megjelenítésére. Külön pozitívum, hogy nem csak emlősök szerepelnek, de találhatunk itt hidegvérűeket is és madarakat is.
A jelenlegi kötet helyszíne nem tisztázott. Kicsit olyan mintha a city maga New York lenne, de a külváros ahol a cselekmény játszódik inkább egy fajta Nagy Tavak menti gyárváros lett volna.

A történet nem túl bonyolult (hiszen alig 50 oldalról beszélünk), de cserében végig nagyon feszes és rengeteg témát érint a cselekmény.
Blacksadet egy Perem nevű külváros igazgatónője Miss Grey hívja ki, mert eltűnt egy kis diákja Kylie. Kandúrunk hamar rájön, hogy a kislány eltűnése nem sima ügy, hanem annál nagyobb jelentőséggel bír. Ez annak köszönhető, hogy a kislány fekete a környéken pedig – ahol gazdasági depresszió uralkodik – egy fehér rasszista párt népszérűsödik. De tényleg az ő kezük van a dolgokban? Esetleg a helyi hatalmasság Mr. Oldsmill szeretné megszerezni vélt unokáját? Netán a Fekete Karmok nevű fekete szőrűekért harcoló militáns társaság szeretne egy faji háborút kirobbantani? Vagy a helyi tiszteletre méltó Karup rendőrfőnöknek tetszett meg a kislány? Szerencsére a sok akciót és komorságot Heti (a tag neve) a Mi újság? nevű bulvárlap firkásza töri meg, beszólásaival és helyzet komikumaival. Ő egyébként az egyik visszatérő karaktere a sorozatnak.
Rengeteg kérdés, sok érdekes karakter plusz, ahogyan haladunk előre az eseményekben a szereplők is úgy ritkulnak meg. A kötet telis tele van klasszikus noir megoldásokkal (vagy inkább nagyon klisés az egész?). Minden esetre a kötet akvarell által kiszenezett képei újra és újra arra sarkalja az embert, hogy újra és újra elolvassa a képregényt.

Pro:
- Eszméletlenül szép és részlet gazdag képek.
- Feszes, gyors tempójú cselekmény vezetés
- Nagy alakú kiadás, kemény borítással
Kontra:
- Sokba kerül és alig 50 oldalt adnak érte
- Klisés megoldások

Ezt a képet meg bónuszként itt hagyom.
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Avatar
Vree
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 385
Csatlakozott: 2006.03.06. 18:21
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Budapest

Re: Milyen képregényt olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Vree » 2017.10.30. 17:00

Köszi az ajánlást - elolvastam mind az 5 kötetet és nagyon élveztem.

A "noir detektív" kommenteddel nem értek egyet :D - a műfajteremtő Philip Marlowe-ig visszamenve mindig a személyes becsület a noir magándetektívek megkülönböztető jegye.
A depressziójuk és letargiájuk (ami Blacksad-ban is megvan) arra vezethető vissza, hogy látják az előttük álló feladat reménytelenségét, hogy (legbelül) idealisták egy javíthatatlanul korrupt világban; (kifelé mutatott) önutálatuk és életuntságuk ebben a kudarcban gyökerezik. De a történetek, az "ügy"ek kivétel nélkül arról szólnak, hogy(bár a status quot természetesen képtelenek véglegesen megjavítani) valamilyen apró igazságtételt kivívnak maguknak, személyes áldozatuk árán is.

Nekem az atombombás kötet tetszett a legjobban, talán mert az emberiséget szolgálni akaró, élete értelmét kereső, de csak csalódást halmozó idős jólelkű professzor karakterével könnyűnek érezteem azonosulni. :D
Öregszem és szentimentális vagyok, mert már nem dühöng az ifjabb énem, hogy klisék a karakterek, inkább örül, hogy rendesen volt a történet elmondva. Szóval nekem teljesen megfelelt. :D

Az 5. kötet végn található "hogyan készült"ért meg külön köszönet...:D

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 5542
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Milyen képregényt olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2017.11.10. 05:36

iskariotes írta:
2017.10.20. 23:14
Blacksad –Hófehér nemzet

A képregényt az öreg kontinens több országában is kiadták, de megjelent az USA-ban is és Japánban is.
Vree írta:
2017.10.30. 17:00
Köszi az ajánlást - elolvastam mind az 5 kötetet és nagyon élveztem.
Akkor ehhez még hozzátenném, hogy már nálunk is. :D Legalábbis tegnap igencsak meglepődtem, amikor tök más okból kifolyólag betértem egy helyi Libribe és rögtön két különböző Blacksad kötettel is szembetaláltam magam a képregényes részlegnél. :) (Btw, mivel lassan már YouTube videóknál is azt látom, hogy bármilyen cég, vagy márka megnevezéséért nem győznek elnézést kérni a vloggerek, mert "úristen, ingyenreklám!", ezért itt egy percre kitérnék arra, hogy én sem kapok szponzorpénzt, akárhányszor leírom, hogy Blizzard, Libri, McDonald's, egyéb, épp csak szeretem konkretizálni, hogy pontosan hol és mit láttam, mert pont könyveknél jártam már úgy, hogy X könyvesboltban hegyekben állt egy olyan termék, amiről Y helyen még csak nem is hallottak. Meg egyébként pozitív értelemben én nem tartom az ingyenreklámot sem bűnnek, ha valamelyik szolgáltató olyan "achievementet" ér el, amivel a konkurencia fölé kerekedik, az jó a vásárlónak is, illetve a vetélytársait is fejlődésre ösztönzi.) Ja igen, szóval a post lényege, hogy akiket hozzám hasonlóan némileg felcsigázott a Blacksad iskariotes és Vree postjai alapján, viszont annál már lustábbak, hogy torrentről vadászgassák a köteteket (vagy csak szeretnek lehetőség szerint mindent az anyanyelvükön olvasni, lásd Vaják <3), azokat hátha érdekelni fogja, hogy már magyarul is kiadták. :)
Kép

Avatar
iskariotes
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 882
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Milyen képregényt olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2018.04.12. 20:28

Josei Iránból

A Persepolis című képregényt Marjane Satrapi írta és rajzolta. Az eredeti képregény 4 kötetben jelent meg (2000-2003), de idehaza és a világ számos más pontján is 2 kötetbe rendezték át a 350 oldalas 15 évet felölelő opuszt. Az első könyv címe: Persepolis – Gyermekkorom Iránban, míg a másodiknak Persepolis – Visszatérés. A képregényt több díjat zsebelt be, majd készítettek belőle egy animációs filmet is ami szintén rangos elismerésekkel gazdagította Satrapi-t, többek közt sikerült bekerülnie a 2008-as Oscar díj döntősei közé (természetesen nem kapta meg mert kellett az a L’ecsó-nak), de Cannes -ban elhozta a zsűri díját.

A képregény alapvetően Satrapi gyermek/fiatalkorát meséli el, de az alkotó mindig kategorikusan elutasítja, hogy ez önéletrajzi vagy önterepiás képregény lenne. Az első és a második kötet különböznek egymástól. A Gyermekkorom Iránban sokkal inkább előtérbe helyezi a történelmi eseményeket, mint saját magát. A Visszatérésben ugyan ez megváltozik: a személyes események kerülnek fókuszba míg a világi események kerülnek másodvonalba.
A képregény végig fekete-fehér színekkel dolgozik, de nem hasonlít sem a japán légies karakterekre sem pedig az európai részlet kidolgozottsághoz. Érdekesség, hogy bár Satrapi anyanyelve a perzsa a képregényt franciául írta meg.
Az alkotást sokan Spiegelman Maus alkotásához hasonlítják, de inkább lehet érezni rajta Hernandez testvérek grafikai stílusát.
Bár a cselekmény nem feltétlenül könnyed, de gyakran csal mosolyt az ember arcára Satrapi rajzai vagy éppen egy-egy poénos mondat, ami így oldja a feszültséget.

Gyermekkorom Iránban: A cselekmény (1979-1984 közt játszódik) mint jeleztem erősen foglalkozik az iráni bel és külpolitikai változásokkal, de mivel egy gyerek szemszögéből látjuk az eseményeket így olykor a mágikus realizmussal is találkozhatunk.
A kis Marjane egy felső középosztály béli családba született bele egyszem gyerekként. Családja felmenői közt miniszterelnök is akad, nagyanyja egy igazi szabadszájú liberális gondolkodású nő (és a kötettek messze legjobb szereplője). Anyja feminista, apja pedig progresszív baloldali gondolatokat képviseli. A kis lány pedig próféta szeretne lenni, ha nagy lesz, erről így ír:
„Próféta akartam lenni… mert a bejárónőnk nem evett velünk egy asztalnál, mert a papám Cadillac-et vezetett, és főleg, mert a nagymamámnak örökké fájt a térde.”

A szülök természetesen részt vesznek a forradalmi tüntetéseken. Ugyan akkor a sah jobb oldali diktatúrája ellen szervezett forradalom valamilyen groteszk módon egy jobb oldali teokráciába fordul át. A kislány itt érzi meg elsőként a hatalom folytatgatását: bezárják a francia iskolát és kendőt kell viselnie, naponta kell vernie a mellkasát a mártírok miatt. Egyes barátaik ismét börtönbe kerülnek, szeretett nagybátyát, akinél ő járt kislányként utoljára kivégzik.
Az iráni diktatórikus hétköznapok abszurd élethelyzeteket idéz élő: a háborúba menő tini fiúknak bearanyozott alumínium kulcsot adnak, hogy azzal nyissák ki a mennyek kapuját. Addig Marjene-nak egy Michael Jackson-os alumínium kitűző miatt kell majdnem rendőrségre mennie. Kedvenc zenekara pedig az Iron Maiden lett (az írónő mai napig szereti ezt a rockot, elmondása szerint az R’n’B-től feláll a szőr a hátán). Nincs levegő nincs tér a szabadságnak. Minden egyes szabad lélegzetért harcolnia kell. Az utolsó cseppek egyike amikor egy rakéta támadás során meghal az egyik gyerekkori játszótársa. Miután a szabadszellemű lány többszőr is összetűzésbe kerül a hatalommal szülei döntenek: irány Bécs. Nagymamája a következő jó tanácsot adja búcsúzol: „Az életben sok fasszal fog összehozni a sors, ha megbántanak, gondolj arra, hogy ostobaságból teszik: nehogy beleess abba a hibába, hogy viszonozd a gonoszságukat. A keserűségnél és a bosszúnál nincs rosszabb a világon. Maradj mindig hű és méltó önmagadhoz!”
Összeségében elmondható, hogy a család és így Marjane is a saját közegében undergoundnak számított. Volt kocsijuk, színházba, múzeumba, moziba jártak, valamint a szűk család összes tagja olvasott. Ez egy olyan országban, ahol a késői ’70-es években is az analfabéták aránya még 70% körül mozgott, még inkább kiemeli, hogy mennyire kívülállók voltak a társadalmat nézve. Szülei egy diktatórikus jobb oldali diktatúrában rendszeresen kijártak tüntetni a sah ellen, hiszen ők progresszív baloldalhoz tartoztak.

Visszatérés: A kötet egy hosszabb periodust dolgozz fel a szerző életéről (1984-1994) Az előzőnél sokkal intimebb kötet, nem emlékszem egy olyan josei animére/mangára ami ennyire belsőséges lett volna, mint ez. A lány, aki egész életében egy viszonylagosan védett életet élt, hirtelenjében egy idegen városban találja magát, ahol senkire sem támaszkodhat.
Az egyedül lét, a kulturális sok, az írónő rádöbben arra, hogy bár a saját közegében egy olvasott ember volt itt az a tudás kevés. Többet kell tudnia, többet kell ismernie belőlünk európaiakból. Az underground érzése miatt egy új befogadó közeget talál magának: az iskolájának a punk diákjait. A nagypolgári/burzsuj szülök gyerekei közt Marjene hamar elveszíti a fundamentumait. Míg Teheránban Persepolisban folyamatosan harcot kellett vívnia minden egyes szabad cselekedetéért, itt pont fordítva a van: túl kell élni a szabadságot. A legjobb Szabó filmeket idézően letagadja perzsa mivoltát azért, hogy a környezete el és befogadja. Az önarckép vesztés során elkezd előbb cigarettázni majd drogozni, fiúk közt sodródik és legvégül csöves lesz. Természetesen nem csak a külső eseményekkel foglalkozik a művész, hanem nyílt őszinteséggel számol be mindama testi változásról, amin egy kamasz lányon végbe megy. Nem puderezik semmit, de nem is naturalista.
A szabados szabadság után visszamegy Iránban, ahol szó szerint a nulláról vagy talán még egy kicsit annál is mélyebbről kell felépítenie magát. De sikerül neki, de újra szembe találja magát a szabadság problémájával és az underground életével. Mivel nem érintetlen, így nehezebben éli meg a kapcsolat építéseit, de ezen is túl lendül. De mivel egyre jobban fojtogatja a rezsim lehelete, így a szabadságot egy házaságban találja meg. Az elnyomásról így emlékezik meg:
„A rezsim rájött, hogy ha egy nőnek otthonról kilépve azt kell végig gondolnia, hogy
  • elég hosszú-e a nadrágja?
  • rendesen kötötte-e be a kendőjét?
  • látszik-e a sminkje?
  • meg fogják-e korbácsolni?
  • akkor már nem azon gondolkozik, hogy hová lett a gondolatszabadsága?
  • mi van a szólásszabadságával?
  • élhető-e így az élete?
  • mi történik a politikai foglyokkal?

Érthető! Félelmünkben nem vagyunk képesek sem elemezni, sem gondolkodni. A rettegés megbénít. A megfélemlítés egyébként minden diktatúrában a megtorlás alapja.
Ebből logikusan következik, hogy lázadásnak számított az is, ha kilógott a hajtincsünk, vagy kifestettük magunkat.”

Hamar rákell jönnie ez egy újabb kalitka maga körül, így végül a válás mellett dönt. 1994-ben elhagyja Iránt és Franciaországban telepedett le, ahol mai napig él és dolgozik.

A film
A Persepolisból készült animációs film, nem rossz. Számomra tetszett és jól összefoglalja a képregényt. Tipikusan az a mű mely után simén lehet kamuzni azt, hogy valaki olvasta az erdetit is. A grfikája egyedi számomra letisztult volt. Az első kötetet aránylag jobban míg a másodikat inkább már lazábban kezeli. Akinek van lehetősége nézze meg, van hozzá magyar hang is, de ha valaki az erdetit szeretné hallgatni az is jól jár mert a nagymama szerepét pedig Danielle Darrieux kapta meg és igazából, ha ennyit mondanék már abba hagyhatnám a felsorolást. Marjane édesanyájának Catherine Deneuve adja a hangot, a felnőt/tini Marjane-nek pedig a lánya Chiara Mastroianni.
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Válasz küldése