Labyrinth
Nem, nem az 1986-os, ez egy vadonat új, kétrészes angol minisorozat volt, összesen három órában.
Igazából nagyon nem tudom eldönteni, hogy hova tegyem, mert olyan kiemelkedően jó nem volt, viszont egyáltalán nem volt rossz sem. IMDB 5.7/10-et ír rá, és pont ennyit is érdemel. Najó, 6/10-et.
A film egy 2005-ös angol best seller alapján készült, ami pedig a Da Vinci kód hullámot lovagolja meg. Persze, vannak komoly különbségek, de a Szent Grál, és a titokzatos, csúnyagonosz vallási klikkek itt is megvannak. A sztori két időben fut, 1209-ben és a jelenben, két nővel a főszerepben. Az egyiknek három könyvet kell vigyáznia, melyek a grált őrzik, a másik meg próbálja felgöngyölíteni a dolgokat... és nem mellesleg túlélni.
Nem, nem tudom, hova tudnám sorolni. Úgy érzem, örülök, hogy megnéztem, de cigánykereket nem vetek: akkor hát jó volt.
Gondjaim igazából a történettel voltak. Függetlenül attól, hogy párhuzamosan futott a két idősík, rohadtul lineáris és kiszámítható volt. Például volt egy vén fickó, aki benyögte a jelenben, hogy X karakter, mikor meghalt a múltban, 500 éves volt. Abban a pillanatban tudtam a csattanót, hogy ez a muki meg melyik múltbeli karakter 800 éves énje. Csattanónak jó volt, de valójában durván fél órával ezután lett "hivatalos bejelentés". Arra számítottam, hogy lesz valami nyomozás, valami keresgélés. Frászt. Voltak nagyon jó ötletek, amikkel semmit nem kezdtek, voltak nagyon kilógó jelenetek, nagyon kevés esetben pedig a vágás is rossz volt. Az egyik legdurvább jelenet az volt, amikor Simon de Montfort keresztesei támadták múlbeli hőseink várát, és a képernyőre konkrétan
kiírták, hogy tárgyalásokat kezdtek Trencavel várgróffal. csak a fejem fogtam.
De mégis, miért tetszett, ha voltak benne ilyen alapvető baklövések? A színészek és a karakterek minden kétséget kizáróan eviszik a hátukon az egészet. Felvonultatják például a kedvenc főgonoszomat, ami elé rendezőket le lehetne ültetni, hogy tessék, jegyzeteljenek. Oriane-ba bele lehet magyarázni a "szegény szomorú lány, szegény szomorú háttere" dolgot, csak igazából nem működik. A csaj igazi kígyó, és attól függetlenül, hogy megértjük az indítékait, nem szimpatizálunk vele. Ő az a fajta negatív karakter, akit nagyon ritkán látni a vászon/képernyőn: úgy intéz el másokat, hogy közben saját magát is tönkre teszi. Egyszer olvastam egy ilyet:
Aki viszont gonosz, az nem így született.
Úgy döntött, hogy az lesz, tudja, mit csinál. Azt képzeli, joga van hozzá. Okos és boldogtalan.
Logikává csontosodott gyűlölet a gonoszság, mely önmagát radikálisan ésszerű önérvényesítési stratégiának tekinti, szerényebb perceiben. Mámorosabb óráiban viszont a realitásérzék zsenialitásának. Csakhogy hiába szeretne örülni a sikereinek, nem igazán tud.
Ez az egyetlen, amihez nem ért.
Tökéletesen ráillik a nőre, és ez valami zseniális.
Őt emelném ki a szereplőgárdából a legmagasabbra, de ez nem jelenti azt, hogy a többiek nem voltak jók. A színészválogatás óriási, egyes karakterek pár jelenetes szerepléseit is olyan mélységgel töltik meg, amit nem gondolt volna az ember első körben. Jó példa erre John Lynch, mint Simon de Montfort, akit könnyűszerrel lehetne egy habzószájú keresztes, de a Trencavellel való... társalgás kihozott belőle mást is, ami a szövegkönyvben nem volt benne. Ellenfele tiszteletét, és sajnálatát valamilyen szinten.
De nem sorolok fel mindenkit, mert egész este itt ülnék a post előtt.
Tudom, fentebb ostoroztam a vágást, de ismételten hangsúlyozom,
nagyon kevés esetben. Mert egyébként ez volt az egyik kimagasló húzása a filmnek. A két kort olykor olyan vágásokkal kötötték össze, hogy visszatekertem párszor újranézni. Viszont sokszor volt olyan is, hogy csak azért vágtak vissza a múltbeli főhősre, hogy lássuk, ahogy végigmegy az úton (erre utalt a fenti "kilógó jelenet"). Nem tett a történethez SEMMIT.
Mi volt még.
Ja igen, a díszletek. A díszeletek nagyon jók voltak, nem voltak mű tüzek, mű seregek, a CGI nagyon minimális volt. SB szereti a díszleteket, függetlenül attól, hogy CGI-vel szeretne foglalkozni. Úgy összességében nagyon hihető volt a történet.
...ami viszont nem vonta be a nézőt. Furcsa dolog, hogy jók a színészek, jók a karakterek, jók a díszletek, összességében a vágás és a rendezés is jó (de mindenesetre elmegy), a történet viszont... távolságtartó. Az ember nem érezte magát a dolog részesének. Száraz volt, pedig a szereplők mindent megtettek, hogy ne legyen az. Ez valahol nagyon, nagyon meglepő.
Újra nem nézném, de ha már így megvan,
6/10.