Jövök egy kicsit ide is dicsérni ezt a
Host című filmet, ami egy alacsony költségvetésből készült, alig egy órás, one note karakterekkel operáló... horror remekmű.
Nem, de tényleg, lehet, hogy csak durván ki voltam már éhezve valami tényleg para horror filmre, egy olyanra, ahol a híg f*s észrevétlenül kúszik lefelé a combon át a térdemig, majd nagy tócsában gyűlik össze a szőnyegemen. Persze próbálkoztam ismét az utóbbi hónapokban nem kevéssel, de egyik sem ütötte még az 5/10-es mércét sem, szóval kezdtem újfent szinte felhagyni a műfajjal, mire kapom a közvetett fülest, hogy ez egy jó cucc, talán ez az, amit keresek. És igen, ez volt az!
A kezdő mondatomból mondjuk kifelejtettem valamit, méghozzá megemlíteni azt, hogy ez a film voltaképpen az Unfriended újragondolása, vagyis végig egy online videós alkalmazás (itt Zoom) fut és annak öt-hét képernyőjén figyelhetjük az eseményeket. A sztori talán még az említett referenciafilmhez képest is lazább (démont idéznek, mert az egyik nem veszi komolyan és kitalál egy akasztott osztálytársat), viszont mindezek ellenére nekem sokkal jobban bejött, mint az, méghozzá azért, mert mocsok mód hatásos. Oké, jump scare-ekkel dolgozik a játékidő nagy részében, oké, a frászkeltő pillanatok zöme előre látható, de valahogy mégis ott van benne a remek időzítés, hogy megugrasz, annak ellenére, hogy tudod, mi jön. Szóval nem árul zsákbamacskát, de a készítők nagyon jól tudták, mire van szüksége mind a műfaj rajongóinak, mind a zsánernek úgy általában.
Apró szépséghibája, hogy túl rövid, szóval ezt meg pont néztem volna tovább, mikor egyszer csak hirtelen véget ér, bár lehet a kompromisszumkötés kedvéért faragtak így bele, hogy meglegyen a hatása, mert ha egyszer beindul, onnantól kezdve nincs megállás. Persze így sem biztos a tuti siker, olvastam olyan rivjút is, akiből semmi reakciót vagy hatást nem váltott ki, de mindenesetre ez nálam most telibe beletrafált.
7/10, bár napok óta
Micimackó-filozofálok azon, hogy felviszem 8-ra.