Az
általam eddig látott legjobb regényadaptáció az Északi fényből készült Arany iránytű.
Miért? Mert hozta azt, amit a legfontosabbnak tartok egy adaptációban: megőrizte az eredeti
hangulatot. (Ami ennél a történetnél különösen kényes pont) A szereplők el lettek találva, a látvány nagyon illett hozzá, és még úgy is jónak tartom, hogy az utolsó -mennyi is?- sok percet kivágták. Mivel a könyv cliffhangerrel ér véget, és olyan a folytatása, ami enyhén problémás lenne filmverzióban, ezért jobban jártak így.
A HP filmek pont azért nem tetszettek (főleg az első három!), mert hangulatilag nem a könyvhöz igazodik. Gondolok konkrétan arra, hogy a filmben túlságosan körbe van udvarolva Harry. És nem csak a varázslók által, mint a könyvben, hanem az
egész setting az ő talpát nyalja. A könyvben (főleg az első 3-4ben) teljesen átjön, hogy a csecsemőkorában történtek ellenére egy tökátlagos gyerek, pokolba kívánja az egész hírnevet, nem jó tanuló, és igenis szükség van a barátaira ahhoz is, hogy véghezvigye a tetteit. Ezzel szemben a filmben ő a "nézzétek, én vagyok a főszereplő", mindenre ő jön rá, vagy ha nem, akkor is mond rá valami drámai végszót, és bölcselkedőn bólogat hozzá; Ron és Hermione meg pusztán szárnysegéd, kellék. Idegesít a gyerek, na, és nem tudom, hogy ez most Daniel sara, vagy a rendezőé.
Szóval engem nem zavarnak a kisebb változtatások sem, ha hangulatilag rendben van. Ha viszont jobban belenyúlnak, akkor vállalják fel, és térjenek el rendesen. XD Viszont akkor nagyot kell sziporkázni ahhoz, hogy elfogadja az ember.
GyU-ban is elnézi az ember, hogy kimaradt Bombadil Toma, kedvenc szereplőm, mert hát na. Az meg hogy Arwen több szerepet kapott, kifejezetten tetszett. Szegény Tolkien nem nagyon mert női szereplőket mozgatni.
Alice... arról már elmondtam a véleményem, de összefoglalom, hogy itt is meglegyen.
Önálló alkotásnak is közepes, adaptációnak meg hármas alá.
Pedig az alapötlet jó, a legtöbb színész jó, Burton jó ötletnek tűnt, a látvánnyal sincs gond úgy alapjávanvéve. Nem az a baj, hogy nem a könyvet láttuk mozogni, viszont egy fontos elemet kellett volna a könyből átemelni: az abszurditást. A szellemiségét. A Caroll-izmust. Vagy csak nekem voltak túl magas elvárásaim.
Azt meg hogy egybeveszik a Szívkirálynőt a Vörös királynővel... már megszokta az ember...
Egyébként mottóm az Alice-ból van:
Alice's Adventures in Wonderland írta:Begin at the beginning, and go on till you come to the end: then stop.
így általában ha valami érdekel, kikeresem mi volt az első, és azzal indítok, ezért ritka, hogy az adaptációval kezdem. Persze előfordul. (A módszerem volt előbb, de olyan jól illik rá ez az idézet XD)
Most kapásból nem jut eszembe több említésreméltó.