Aoianime Fórum

HellRaiseR írta:Csáth Géza

Őt de imádtam még 2-3 éve! Eszméletlen beteg az a világ, ami elé tárul a művei alapján...

Azt hiszem, örök kedvencem marad Kurt Vonnegut. Belőle vhogy eddig még soha nem sikerült kiszeretnem, gimi óta konstans imádom.

Uh, nem nagyon vagyok oda a könyvekért, de ha valami jóra ráakadok akkor azt megolvasom elég gyorsan, mint például a Tigrisvér vagy a Tiz kicsi néger (And Then There Were None).
De a többi könyveit is kedvelem és kedvenceim e két iró: Rejtő Jenő (P. Howard) és Agatha Christie!
Rejtőnek nem olvastam olyan könyvit ami nem tetszet!

Nálam az örök kedvenc Jókai Mór marad, már gimis korom óta imádom, és nem nagyon értem, miért mondják rá sokan, hogy nehéz olvasni. Volt kötelező, nekem már akkor sem jelentett problémát befogadni Jókai stílusát, ami igen egyedi, ez tény, de nehéznek, vagy érthetetlennek közel sem mondanám. Legfeljebb a régies szavak okozhatnak problémát, de ott a Bakos szótár és legalább bővül az ember szókincse és kulturális nézőpontja. Plusz azt is meglátja, mi is az igazi irodalom.

Ha valaki nagyon jó történelmi regényt szeretne olvasni a középkori Erdélyről, ajánlom Makkai Sándortól az Ördögszekeret, az egyik legjobb 20. századi regény, amit eddig olvastam.

Dark-san írta:Nálam az örök kedvenc Jókai Mór marad, már gimis korom óta imádom, és nem nagyon értem, miért mondják rá sokan, hogy nehéz olvasni.

Az emberek többségének, ahogy nekem is, a leírásokkal van baja Jókainál. Amikor már a harmadik oldalon írja le ugyanazt a szorost, a legapróbb részletekbe is belemerülve, akkor egyszerűen elveszítem a fonalat, és elmegy a kedvem az olvasástól. ^^' Nekünk anno A kőszívű ember fiai volt kötelező tőle, ami alapjában véve még tetszett is, de nagyon meg kellett szenvednem az olvasással.

igen Jókai hidája a hoszúúú leíró részek. a twilightnál is ez a bajom: minden a legrészletesebben próbál leírni és elkanyarodik a cselekméntő, aztán mint a kutyatöke cseresen kanyar vissza az eseményekhez amiket szintén túl hosszan boncolgat párbeszéd nélkül.
visszatérve jókaira: kőszivű ember szinte emészthetetlen! eredeti kiadás, régies nyelv+latin, német fordítás nélkül... nekünk az Ábel a rengetegben volt a kötelező, de ezt is el kellett olvasni mint alapműt.

Azért Jókait inkább nem hasonlítgassuk Steph Meyerhez, nagyon nem egy súlycsoportba tartoznak.

igen tudom csak a leíró részból jött ez is szal.. na mind1.

Én jelenleg Lord Valentine Kastélyát olvasom és naon jó. Bár elég lassan haladok vele mer csak hétvégén tudom olvasni.

http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/web ... ZgodKkKntw

Mariko írta: Az emberek többségének, ahogy nekem is, a leírásokkal van baja Jókainál. Amikor már a harmadik oldalon írja le ugyanazt a szorost, a legapróbb részletekbe is belemerülve, akkor egyszerűen elveszítem a fonalat, és elmegy a kedvem az olvasástól. ^^'

Na igen, ezt aláírom, a leírásaihoz tényleg kell cérna, de engem ezek is megfogtak, még a kortársaknál sincsenek nagyon ilyen részletesen leíró, nyelvi bravúroktól hemzsegő betétek (talán csak Hugo-val említhető egy lapon), nem hogy a manapság irodalomnak csúfolt összegányolt borzalmakban.

Mariko írta:Az emberek többségének, ahogy nekem is, a leírásokkal van baja Jókainál.

Én is gyorsan letettem Jókairól a leírások miatt. Hát, igen, a romantika irodalmában a sok-sok leíró rész szinte alapkövetelmény volt, mint mondjuk a klasszicizmus esetében a töméntelen utalás. Az is mekkora agyrém, amikor egy vershez tartozik vagy egy oldalnyi lábjegyzet.

A leírásokról nekem Passuth László jutott eszembe. Ha épp olyan a hangulatom, akkor nagyon be tud jönni a stílusa, tényleg remek író, de nem arra valók az írásai, hogy pár megállós út alatt is olvassa az ember.

Hmmm igazából ez műfajtól függ mivel, fantasy-ban Rick Riorden és James Dawson, viszont thrillerben egyértelműen Rick Carter (nagyon brutál a csávó és ráadásul ő maga is kriminológus)