Kaen írta:nekem szimpatikusak a szélsőséges érzelmek, könnyen beleélem magam. És Heathcliff jó arc szerintem
sokkal jobb, mint az a szerencsétlen Linton...
Um... lassuk csak.
Heathcliff: elborult, szadista (es mazochista) allat, tisztaban van vele, hogy amit tesz, azzal csak art Cathynek (na nem mintha
ot sajnalnam) es mindenki masnak, meg sajat maganak is; onzo, hideg szivu, kegyetlen es gonosz, elve felfalja a korulotte levoket, aztan utana nyafog es angstel, hogy jajderosszneki.
Edgar: joszivu, gyenged, jo ferj es csaladfo (sot, minimum egy szent, hogy szereti Cathyt, es kepes elviselni...), probalja megvedeni a csaladjat (meg a huganak is megbocsatott, pedig abban a korban az ugye nagy bunnek szamitott, amit tett) es Cathyt, akinek sosem tudna artani. A korulmenyek artatlan aldozata.
A magam reszerol nekem
messze Edgar a szimpatikusabb, de mikor nemreg ujraolvastam a konyvet, egy dolog lett nagyon vilagos... Ugyebar Edgar a kedves, joszivu srac, aki barkinek (mar aki nem mazochista) fonyeremeny lenne. De kinek kell o, hiszen itt van a druul targya, a darkosangsty Heathcliff! >___>
Btw, en mindigis vevo voltam a szelsoseges erzelmekre es a dramara/melodramara.
Nagyon vevo. De
ez azert mar nekem is sok, meg romantikus tinedzser-korszakomban is sok volt. Ha legalabb csak az
egyik foszereplo szimpatikus lenne, de neeem - Cathy onzo, hisztis *****, Heathcliff meg gonosz es elmebeteg. Egyikkel se tudtam egyutterezni soha. Azt elismerem, hogy a konyv mesterien van megirva, elismerem, hogy a temat nagyon jol kezeli, de a foszereplok es a szenvedesuk hihetetlenul idegesito, es ez tonkreteszi szamomra az egeszet. :P Ha mar Brontek, akkor inkabb Jane Eyre vagy Villette.