Mit olvasol mostanában?

Írások, regények, kedvenc könyvek, könyvajánlók
Avatar
Ayla
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2074
Csatlakozott: 2007.02.18. 16:59
Tartózkodási hely: sehol és mindenhol

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ayla »

Anna Váry: Ultima Vrajitoare din Transilvania avagy Erdély utolsó boszorkánya

Elolvastam életem első román fantasyjét. Egy kortárs mű 2012-ben jelent meg az első kötet és az írónő neve bár magyarnak van álcázva, egyáltalán nem ez és máskülönben bukaresti román hölgy: Cristina Nemerovschi.

Tini regény, sok belső monológgal. A halhatatlanság filozófiájával telített, szenvedélyes szerelemmel és fantasy nyomaival írott.

10-ből 7-est kapott overall, melyből az első kötet kereken 10-esre osztom és a szemem előtt egy isteni anime robogott végig. Úgy érzem ez volt életem első ponyvaregénye is talán, mert könnyen olvasható, nagyon folyékony és egyszerű volt az olvasmány.
Tekintve, hogy csak román nyelven érhető el, ezért szpojlerekkel együtt szeretnék (el)mesélni a könyvről és hogy miért is szóljatok, ha találtok stúdiót aki animét készítene belőle :"D (vagy ha van valami hasonló, ami elkerülte a figyelmem).

-------
Főszereplőnk Alexandra egy 16 éves gimis, fővárosi csajszi aki megszállott vámpírrajongó és viszonylag népszerű lány. Minden kertelés nélkül szerelmes a féltestvérébe, aki két évvel idősebb nála. A történet nyár elején kezdődik, az iskola utolsó napjain, amikor már előre el van a főhősnőnk szontyolodva a rá váró végtelen unalomtól, de anyja, mesélni kezd távoli rokonaikról, akik Kolozsvár mellett egy V. nevű faluban élnek, ahol megállt az idő, valamikor 2-300 évvel ezelőtt és, hogy ő ott gyerekkorában milyen jól eltöltötte a vakációit, messze a zajtól, a város kánikulájától.
Alexandra nincs elbűvölve az ajánlattól, számított rá, hogy partizni fog a Fekete tenger partján, sőt arra is gondol ez is csak egy újabb próbálkozás arra, hogy ne tölthessen annyi időt a tesójával. Kivel szenvedélyes kapcsolatuk van melyet titokban tartanak.
Ám legyen, elutazik a hegyekbe. Az utolsó részletekig helytálló leírást kapunk arról, milyen kontraszt van Romániában a város és vidék között. Hogy előbb még van vonat, majd egy viszonylag kortársnak kinéző községből egy 40 évvel ezelőtti buszjárat zötyög tovább a névtelen elfeledett falvakra, ahol semmi nincs, csak házak. Nincs üzlet, nincs iskola, nincs kocsma, nincs angol wécé, csupán puliszkán és házi terményen, jószágon éldegélő kiöregedett emberek és persze az érintetlen vad Erdély. Tüdőt feszítő friss levegő, ősöreg erdők és magas hegyek, melyek árnyéka hipp-hopp beteríti az egész falut.
V.-hez azonban tartozik egy régi kastély romja is, mely a hegyoldalban áll és messziről látható.
Alexandra vegetáriánus, így a rokonok akikhez megérkezik, két napig nem tudják mivel lehet etetni valakit aki nem eszik húslevest. A rokonok mind 90+ évesek és Alexandra zombiknak tekinti őket. De egye fene, eltölt két hetet itt, és ha nem tetszik, hazamegy.
Hiszen ebben a pillanatban a kastély és a róla hallott legenda mindennél izgalmasabb számára:

Egyszer volt, hol nem volt vagy két háromszáz évvel ezelőtt is itt volt V. A falut és a kastélyt Szilágyi gróf úr tartotta fenn akit igen nagyra becsültek a helyiek. A grófnak volt egy kedves felesége, akit a tenyerén hordott a falu népe. Mindenki boldogan éldegélt, míg a grófnéról kiderült, hogy a gróftól nem sikerült teherben maradnia és első lányát egy apródtól szülte, ő volt Lorena. Elég látványos volt a hűtlenség, mert az apródunk nem volt oly tejfehér mint a grófság, így Szilágyi urunk ezek után rövid pórázon tartotta a grófnét. Az apródot kivégezték, amúgy.
Lorena a kastély konyhájában nőtt fel, együtt mocskolódva a szolgasággal. Örökölte édesanyja jámborságát és ahogyan nődögélt egzotikus szépség vált belőle kit végül szánalommal kezelt a falu népe, mintsem megvetéssel. Lorenáról lassan kiderült, hogy látó. Édesanyja egy nagyon intuitív asszony volt ő pedig a legközvetlenebb nemes, kit a köznép megismerhetett, így mindig nagyon együttérző lélek maradt. Ezen képességeiket azonban a legnagyobb titokban tartották, hiszen a boszorkányüldözés idején járunk.

Az új udvari gyógyítónak a gróf közli, hogy kivégzi ha a neje nem szül neki jogos gyereket. Így végül összejön az első jogos leszármazott.
Megszületett Aneke. Haja égővörös, szemei természetfeletti zöldek, mosolyának senki nem tud nemet mondani. Életerősebb és akaratosabb gyermeket még hátán nem hordott a Föld. Aneke számára teljesen természetes volt, hogy bármit megtehet, bármikor és bárkin keresztülsétálhat mindazért amit szeretne, következmények nélkül. Léte áldás minden jenlévőnek. Lorenáról elfelejtkeztek, aki bár tudatában volt húga kártékonyságának, ő is a lány varázsa alatt találta magát, melyből szabadulni nem tudott. Szépsége hetedhét országon át hírét járta és mire eladó sorba került, egymásnak adták a kilincset az udvarlók. Ám Anekének senki nem volt elég jó.
Aneke születése után az anyja fokozatosan lebetegedett, míg mire Aneke serdülő lett, meg is halt. Aneke ugyanolyan intuitív volt mint az anyja, ám jó szándék helyett, erejét önzésre használta. Aneke ahogy nőtt, egyre kevésbé hasonlított egy földi teremtményre. Bőre tökéletes, szinte világító, léptei alig érintik a földet. Haja mint az égő naplemente, sugárzott a vöröstől. Napra lehetett nézni, ám rá nem. És mivel már a köznép alig bírta rá emelni a pillantását és Aneke már régen elmúlt 25 is ám férjhez nem ment, de megjelenése akár a 15 évesé, természetesen a falu és szomszédai boszorkánysággal vádolták meg a lányt.
Mint utólag megtudjuk a harmadik könyvben, ez egy jó vád volt. Ugyanis édesanyát, egészen ifjú tinédzser korától csapolta le az udvar helyi kuruzslójával (a kastély kinevezett gyógyítója). Vérét bájitalba keverve itta, míg az anyja el nem távozott, melytől halandósága végleg megszűnt. A kuruzsló máskülönben egy őrült tudós személyiségével rendelkező és a lány bája alá hullott vihogó bolond.
Anekéből áradt az erő, így a falubélieknek eszébe sem volt csak úgy nekimenni a nagy gróf egyedüli örökösének.

Ekkorra azonban érkezik egy újabb családtag. A gróf egy fattya, Mathias jön látogatóba. Mathias tipikusan kortalan és elbűvölően jóképű ifjú, stílusos egyén. Mathias és Aneke első pillantásra egymásba szeretnek, melyet akármennyi bűverővel és bájjal próbálnak titokban tartani, az kiszivárog és a falusiaknál a vérfertőzéssel elszakad a cérna. A faluban keletkezett istentelenségek tetőzésétől (Mathias és Aneke fizikai egybekelése), reggelre a falu összes jószága holtan fekszik. Megkezdődik az üldözés. A gróf volt nincs,olajra lépett még tegnap előtt.
Aneke varázsa maga mellé láncolja a kastély szolgálóit, akik menteni próbálják az úrnő bőrét. Lorena és Mathias is Anekevél együtt próbál elbújni. Itt esemény eseményt követ, míg Lorena Aneke ruháiban elrohan a kastélyból, hogy az üldözők utána szaladjanak és ne a szerelmes pár után. Ám mikor őt elégetnék, a falu templomának szentasszonya észreveszi a csalást és átkot bocsájt a hármasra:
Mindhárman addig éljenek, míg önzetlenségüket bebizonyítják egymásnak. Addigis Lorena a kastélyhoz van kötve és szelleme ott kísértsen megemlékezvén a sok istentelenségről mit a családjuk okozott.
Mathias, öregedjen s mikor azt hiszi emberi, akkor mindig visszafordul élete órája.
Aneke akkor szabaduljon, ha lélekben őszintén feláldozza magát egy nemesebb tettért.
A kastélyt persze attól még felgyújtják és a hármast elűzik szem elől.

Mindezt Lorenától tudjuk meg, aki a falu végén él és a helyi cigány kuruzsló, férjével Mathiasszal és lányukkal Norival. Mert Alexandra a kastély romjai között bóklászva találkozik a 9 éves Norival, kiről megtudjuk, hogy az erdőben talált és elhagyott vérfarkas, és Mathiasszal aki időnként lemegy a kastély pincéjébe leinni magát. Mathias ekkor kb húszon-sok évesnek néz ki, Lorena és Nori, mosdatlan cigányoknak. Lorena érdekes módon egy albumot is mutogat Alexandrának, illetve régi leveleket, melyeket nem nagyon tudnak kiolvasni, mert magyarul vannak.

Rögtön érdekesebb lett a nyár, Alexandra féltestvérét (Razvan) meggyőzi, hogy csatlakozzon hozzá V.-ben. A srác megjön, majd négyesben partiznak a várromok között, az erdei tündérek tavánál, ahol Alexandra nem tudja eldönteni, hogy azért látja Lorenát egy 18. századi ruhában a föld felett lépkedve sírdogálni mert be van tépve, vagy mert varázslat létezik, vagy esetleg tényleg tündérvarázs üti meg az embert az erdei tónál.
Annyi baj legyen, Alexandra és Razvan rövidesen szentséget törnek a várfalak között és miután két napig nem voltak az öregek otthonában, úgy gondolják ideje lesz haza menni puliszkát enni.
Csakhogy a faluba megérkezvén mindenfelé halott állatok fekszenek és a csönd mindennél nagyobb. A rokonság házában a háromból, kettő halott. A maradék rokon vasvillával kergeti el a testvérpárt, akik Bukarestig meg nem állnak.

Első könyv vége.
Jó lett volna ha így marad, de mivel egy nagyon sikeres mű lett, természetesen a kiadó kiadta az írónőnek, hogy ezt folytatni kell így...

------------------------------------

Fél évvel később vagyunk, December körül. Alexandra nagyon letargikus. Barátnői alig bírják elviselni, mert azt hiszik megbolondult és el van szállva magától. Anyjának új pasija van, és ezt pedig Alexandra nem tudja elviselni. Razvannak ismét van egy barátnője, ám ezúttal nem műbarátnő, hanem igazi. Egyik este az anyja közli vele, hogy végre áthívta az új udvarlóját, legyen vele mindkét gyermeke nagyon udvarias.
Mit ad isten, az ajtón besétál Mathias, Matei-nek mutatkozik be és kb 19-nek néz ki. Razvan osztálytársa lehetne. Elmondja, hogy másodéves hallgató.
Alexandra természetesen kiborul. Razvan pár pohár után és kendőzések nélkül röhögve faképnél hagyja az anyját és féltestvérét Mathiasszal, aki tovább játssza a szerepét.
Itt aztán vagy vagy 50+ oldal semmi, ami után végül is az anyja rányit Alexandrára, a lány szobájában Mathiasszal csókolózva.
A szerelmesek meg sem állnak Bukarest belvárosáig, ahol egy rock metál kocsma közepén Aneke szóló táncol, bőr fűzőben és simulós naciban, magas sarkú csizmában. Alexandrát teljesen elbűvöli Aneke és már többé nem gondol arra, hogy ítélkezzen fölötte.
Aneke áldását adja az új párra, illetve végre megismerjük. Nagyon félelmetes és nagyon idős. Lorenán és Mathiaszon nagyjából soha nem érződik, hogy sok száz évesek, ám Aneken igen. Mindeközben kb 17-19 évesnek néz ki. Aneke tud gondolatot olvasni, a másik átkozottakat érzékelni, továbbá álmokban utazni, asztrál-kivetíteni és nem tudom, össze vissza a három könyv alatt kapunk ezekről vagy két-két sort.
A hármas egy házibuliba megy. Útközben összeszedik Razvant és a barátnőjét. A házibulin sok nép megfordul, köztük két, magyar gót lány, akikkel Alexandra angolul beszélget.
Itt történik ismét 50+ oldal semmi, majd Nori, aki farkasgyorsasággal öregszik és már 15 éves, elrabolódik. Ezért a társaságunk úgy dönt most rögtön mennek és megmentik, mert a rabló, az V.-ből egy ifjú pap, aki hírhedt ördögűző.
Ismét vagy 50 oldal semmi, a szituáció vége, hogy Norit megszöktetik V. templomából és kiderül a templom banyája még mindig életben van, mert az átka visszahullott önmagára. Aneke kitalálja, hogy nem lehet a kuruzslója nélkül élni, így elmennek feltámasztani a bolondot. Sikerrel.
Céljuk, hogy Norit meggyógyítsák, aki amint eléri a felnőttkort, már nem változik vissza emberré a telihold után. Nori, Lorena és Mathias számára tényleg olyan mint egy gyermek.
Megint sok oldalnyi semmi és andalgás a téli holdfényben. Végül egy erdei vacokban megtalálják az ismét fogva tartott Norit, ahol a banya próbálja kiűzni belőle a farkast. Aneke gyilkos szándékkal ugrik a banyának, ám ez résen van és újabb átkot szór. Nori mostmár örökösen fél farkasként mutatkozik, szemei égővörösek, fülei állatiak. Aneke mellkasába fájdalom szúródik, minden önzésének pengéje a lelkét szúrja, mely térdere kényszeríti. Mathias, aki újra boldogságot talált az átkában, ettől megfosztódik: halhatatlansága Alexandrára ruházódik.

Aki amúgy áll és nem csinál semmit, de ott van.

Vagy 50 oldalnyi semmi. Második könyv vége.

---------------------------------------------------------------------------

A harmadik és befejező kötet még ennél is rosszabb. Alexandra kezd rádöbbenni, hogy talán hallhatatlan. Egy adott ponton a barátnője úgy fellöki a lakásukban, hogy betörik a feje és meghal, de ez senkinek nem tűnik fel. Ő már nem tud azonosulni a barátaival. Hiányzik neki V. és mindenki. Közeleg a nyár és őt hidegen hagyja, hogy az érettségire kell készülnie. Anyja bocsánatot kért tőle és elvannak, ám nem jól. Razvan visszaköltözött az apjához, Németországba.

Magányában elmegy ahhoz a házhoz, ahol a házibuli volt. Ott a sötétségben rábukkan egy félholt asszonyra, akiről kiderül Mathias anyja. Ez sehogyan sem lesz releváns vagy megmagyarázható, de a nénike elmondja Alexandrának, hogy menjen a város széli elhagyatott negyedbe, mert ott várja Aneke.
Ez így is lesz. Aneke aztán elmeséli, hogy a kuruzslója megoldotta, hogy Mathias ne legyen halandó. Minden évben, az ősz első teliholdjának ideje alatt feltámad, hogy három napig a halandók között éljen. Az év többi részében időtlen álmot alszik, egy mély, föld alatti kamrában, egy nem luxus kivitelezésű koporsóban. Ez a szoba is bűbájjal van bevonva, itt még a tűz sem tud életre kelni.
Nyilvánvalóan Alexandra elmegy Anekével V.-be, hogy teliholdkor találkozhasson Matiasszal. Közben van vagy 100 oldalnyi monológ arról, hogy megkérje-e a kuruzslót, hogy ne legyen halhatatlan. Közben, már nem emlékszem, hogyan, de Razvan is felbukkan a nyári szünetre és összemelegedik Anekével, ami már nem zavarja Alexandrát. Ebből is tudja, hogy Mathiaszt szereti.

V.-ben közben lett egy kocsma. A társaságunk itt tölti halhatatlan napjai egy részét, vagy a V.-n túli hegyi hotelben. Van vagy 50 oldalnyi siralom arról, hogy borvedelés közben, Lorenának majd'megszakad a szíve, hogy Nori már alig ember és örökre elveszítik. A bolond kuruzsló közben elmondja, hogy egyszerre, csak három hallhatatlan lehet.
Még vagy 100 oldalnyi semmi, közben Alexandra találkozik Mathiasszal és a két páros megint a kastélyban hál.

Végül Lorena feláldozza magát és hallhatatlan emberiségét Norira pakolják. Alexandra személyisége a három könyv alatt egyre erősebben hasonlít Anekejére, és úgy dönt elhagyja az életét és halhatatlan marad. Mathiaszt elkísérik aludni és vége. A három hallhatatlan csaj a végtelenségig ÉL. Lorena világgá megy és elporlad, de csak miután újabb 25 oldalnyi életsiralmas levelet hagy hátra Norinak, akit az első könyv után már nem hallunk beszélni egyszer sem, de most érezz vele együtt, mert elveszítette az "anyját".
-----

Gondolom látható miért csak egy könyvnyi és 12 résznyi cheeky anime kellett volna ebből legyen :D Aki elolvasta, annak grat, aki nem, nem maradt le semmiről. :D Nekem jól esett megírni, mert nagyon újkori élmény volt egy ilyet olvasni.
Shotaaa!! Lolííí! Shotaa!! Lolíí!! Sho- LOLI! :D He. | hol vagy, Pantalaimon?
Avatar
ZeroProcess
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 172
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess »

Ronald S. Green: A sintó szerepe Japán történelmében és kultúrájában

Tavaly év végén néztem, hogy milyen Japánnal kapcsolatos könyvek jelentek meg 2021-ben magyarul és meglepődve láttam e kis szösszenet tárgyát képző könyvet. Ugyanis magyarul csak egy könyvről tudok, ami a sintó témában megjelent méghozzá Bhikku Satori Bhante: A sintoizmus. Persze lehet megjelent más könyv is e témában, csak én nem tudok róla, de az biztos, hogy nem mostanában. Amúgy ha már megemlítettem a A sintoizmus című könyvet, akkor kitérnék rá néhány szó erejéig, ugyanis szerintem az nem egy jó könyv. Maga az információ amit átadna az érdekes és jó lenne, csak éppen átadni nem nagyon tudja köszönhetően fogalmazási módjának. Mivel annyi közbeékelt gondolat van egy-egy mondatban, hogy az ember elfelejti a mondat végére érve mi is annak az alap mondanivalója. Egyszerűen rengetegszer fókusz vesztetté válik benne a szöveg, ezáltal nehéz emlékezni belőle bármire is ellentétben a A sintó szerepe Japán történelmében és kultúrájában könyvvel.

Most már pedig rá is térnék Ronald S. Green művére, amiről egyből le is szögezném, hogy szerintem kifejezetten jó könyv. Könnyen érhető, olvasmányos, ami átfogóan vizsgálja a sintó vallást, kezdve annak fogalmi meghatározásától, a mitológiáján, történelmén keresztül a különböző megnyilvánulásain át annak lehetséges jövőjéig. Persze a kb 110 oldalba (ami a tényleges tartalmat teszi ki) nem minden kerülhetett bele, hiszen az egyes fejezetek által taglalt témák önmagukban is kitehetnének egy könyvet, azonban nem is egy felületes iromány ez. A témába bevezetésnek pont kellően mélyen tárgyal egy-egy dolgot. Például a mitológia kapcsán nem csak megemlíti a Nihongi-t és Kodzsiki-t, hanem leírja azok miként mesélik el a világ és ugye Japán létrejöttét, továbbá kitér Izanagi, Izanami, Amateraszu, Cukijomo és Szuszanó történetére is. Ezzel a könyv pedig csak még jobban felkeltette az érdeklődésem a japán mitológia iránt és kedvet adott ahhoz, hogy még jobban elmerüljek benne. Persze más fejezetek közt is volt olyan ami növelte a sintó egy adott szegmense iránt a tudás szomjamat.

Maga a szöveg szépen tagolt és kellően szellős, továbbá jó pár képpel is el van hátha még ha azok fekete-fehérek és a wikipédiáról valók is. A képeknek leginkább a szentélyek építészeti stílusait taglaló fejezetnél örültem, hogy egy-egy példát is mutat azokra.

Egy szó mint száz ezt a könyvet csak ajánlani tudom azoknak akik érdeklődnek a Japán kultúra, azon belül is a sintó vallás iránt, mert egy remek bevezető a témában ami még kifejezetten olcsó is. Én múltkor a akciósan a kiadótól rendeltem meg 2500Ft-ért úgy, hogy ebben már a házhoz szállítás is benne volt. De ahogy nézem máshol is 2-3 ezer Forint közt mozog az ára, ennyiért pedig nagyon megéri.
Kép
Avatar
Junchi
Koffein Kondenzátor
Koffein Kondenzátor
Hozzászólások: 2524
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Junchi »

Alapítvány-trilógia

Mondjuk, hogy nem vagyok az a kimondott book-o-holic, de akad három lapozgatható sci-fi alapmű, amiket így vagy úgy, de szeretnék abszolválni az életben. Ezek a Dűne, a 2001 és az Alapítvány-trilógia (+1 a LoGH regény, de nem tudom az anime után mennyi pluszt adna). Háromból egy ezzel a pipa, majd valamikor jön a másik kettő is.

Ami általánosságban elmondható, hogy a színvonal a három könyv során folyamatosan nőtt. Ugyan már az első is rendhagyó olvasmány, de számomra a másodikban ugrott nagyot, a harmadikban pedig az égig lövellt. Mindezen sorokat persze a személyes preferenciám mondatják velem elsősorban - az első Hari Seldonnal (aki mozgatórugója az egész szériának, több száz év eseményeinek, hiába szerepel fizikálisan keveset), a pszichohistória alapjaival és magával a Tervvel briliáns, amit utána a Salvor Hardin "arc" sem árnyékol be, főleg, mert nagy játékos volt az ipse, illetve külön érdekes az egész "tudomány és vallás viszonya" szál, volt nem egy kifejezetten izgalmas, lényegre törő meglátása a szerzőnek. Az utána következő "arc"-ok annyira viszont nem ragadtak meg. Igaz, hogy itt már nagyobb tétekben játszottak, meg alaposan részletezi, ahogy az Alapítvány szépen-lassan a Galaxis legerősebb államává válik, de nekem valahogy nem adta azt a feelinget, mint az eleje, ami nagyban köszönhető annak, hogy nem volt a szakasznak egyetlen kiemelkedő karaktere sem. (Karaktercentrikus vagyok, nekem ez minden sztoriban fontos.)

A második könyv hasonlóan nyitott. Haladtunk szépen előre, de hiányzott a kissé személyesebb szint és kötődés... egészen Bayta és Toran, valamint a regényfolyam talán legfontosabb karaktere (Seldon után), az Öszvér felbukkanásáig. A Bayta-Toran-Magnifico-Ebling négyes utazásai, illetve a karakterek jelentőségének jóval erősebb hangsúlyozása miatt jelentős mértékben ugrott a szint, amit csak tetőzött az a misztikum és megfoghatatlanság, amit az Öszvér köré építettek föl. Fejezeteken keresztül megy a találgatás, hogy ki és mi lehet ő, sokszor teljesen ellentmondásos elméletek váltják egymást, mindez nyakon öntve azzal a cseppet sem elhanyagolható "aprósággal", hogy hiába volt Seldon és csapata minden igyekezete, a tökéletes terv megalkotása, ami gatyába rázhatná a sötétségbe hulló, egykoron dicsőséges Birodalmat alig 1000 esztendő alatt, ha van egy komponens, akivel még ők sem számolhattak és rendelkezik egy olyan képességgel, ami egyedülállóvá teszi őt az ismert Univerzumban.
Ami külön pozitívum, hogy (nem nagy spoiler) bár az Öszvér végül lelepleződik (egy akkora ordas plot twisttel, ami engem teljesen kivágott - mindenre gondoltam akkor, csak arra nem), megtudunk róla dolgokat, DE ezek után sem veszít abból a misztikumból és különlegességből, ami lényegében az egész karaktert meghatározza. Elképesztően tehetséges a szerző; olyan húzás ez, amit eddig csak nagyon kevésszer sikerült jól kivitelezni (vagy csak nem volt elég ilyen sztorihoz szerencsém, nem to'om).

A harmadik könyv aztán folytatja a titkolózást és a lehetséges háttérből történő manipulátorok felkutatását, azaz a Második Alapítvány ügyködését, akik végső soron a Seldon-terv pajzsukra emelői és hordozói. Senki nem tudja, hol lehetnek, de rendelkeznek ők is az Öszvéréhez nagyon hasonló képességekkel. A könyv két részre osztja saját cselekményét: Az elsőben az Öszvér és a Második Alapítvány csatározásaira kerül a sor (ami főleg a fejekben zajlik, mert az igazi háborúkat végső soron ott vívják), míg a másodikban egy kisebb Első Alapítványi csoport ügyködését mutatja, akik szintén a Másodikat keresik, eleinte kevesebb, majd egyre több sikerrel.
A regény csúcspontja egyértelműen az utolsó három fejezet, beüt a legdurvább mindfuckfest és olyan csavarok váltják egymást, amik miatt teljes át- és újraértékelésre szorul az egész könyv addigi cselekménye. Már az Öszvér és a Másodikak csatározása sem gyenge, de itt, ezen a ponton vált a regényfolyam számomra letehetetlenné.

Nincs értelme tovább szapulni a szót! Asimov neve nem véletlenül jelent egyet a minőségi sci-fivel. Minden, a műfaj iránt komolyabban érdeklődő ember számára egy must read olvasmány. Nem mondanám egységesen minőséginek minden pontjában, illetve a kor (a 40-es és 50-es években íródott) azért látszódik rajta helyenként (atomenergia, mint alfa és ómega, fejlett távközlés és kommunikáció hiánya, helyette kapszulák, a hivatalokban még mindig papíralapú minden, a számítógépek gyakorlatilag teljes kiiktatása, mínusz talán az Ősradiáns, de abba sem mászik nagyon bele), de ezeket, ha képes az ember helyén kezelni, akkor nem válnak sem illúziórombolóvá, sem komolyabb negatívummá.

Verdikt:
Alapítvány: 7/10
Alapítvány és Birodalom: 8/10
Második Alapítvány: 9/10
Overall egy erős 8-as, illetve külön megdicsérném a végén az igényes magyar fordítást. (Gabo, 2018-as kiadás.)
Avatar
Felé Kardnyúl
Újonc
Újonc
Hozzászólások: 13
Csatlakozott: 2022.03.19. 21:28
Tartózkodási hely: Yharnam

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Felé Kardnyúl »

Nagyon regen olvastam az Alapitvanyt, elso tetszett, masodik nem annyira, harmadikat kihagytam - de Asimov termeszetesen nagy klasszikus. Anno amikor eldontottem, hogy visszaevezek a scifi alapokhoz, nagyon szerettem ezt a "terkepet", szepen lehet belole elagazni sokfele - aztan ha szembejon valami erdekes kritika, azt felirom magamnak, hogy "inseges idok kozepette" legyen mibol valasztani.

En most Nagata-tol olvastam az Edges-t, de eleg kozepes (military scifit irt, szerintem a Red-et olvastam), "ultra-tavoli" jovo/tech (Culture-t es Revelation Space-t szoktam ide pakolni), ugyhogy visszamentem Anthony Ryan fantasy-hez (Raven's Shadow), ami meglepoen jo, A.R. tud irni.
Avatar
Ayla
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2074
Csatlakozott: 2007.02.18. 16:59
Tartózkodási hely: sehol és mindenhol

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ayla »

Cristinne C.C. - Ephialte efiálté

Küldetésem, mely során ismerkedek eredeti, kortárs román fantasyvel, folytatódik. :D
Ebben az esetben nem jártam olyan jól, mint a fenti boszis könyvvel, de ami a még rosszabb, hogy nem tudom letenni a könyvet, amiből 3 kötet van és egy negyedik kiegészítés.

Valamikor a nem túl távoli jövőben vagyunk, egy olyan világban, ahol egy vírusnak köszönhetően, új, el nem múló betegség csapott le az emberiségre úgy megkérdőjelezhetőre téve az ember fogalmát.
Az új betegségnek köszönhetően, jelenleg megtörténik az, hogy bizonyos tinédzserek, soha nem nőnek fel fizikailag, mert elveszítik emberi mivoltukat. Testük visszautasítja az ennivalót, alvásra nincs szükségük, ám nem válnak hallhatatlanná: emberi energiával táplálkoznak, melyet elég dementorszerűen (lásd Harry Potter) szívnak ki másokból - miközben táplálkoznak, az áldozat a legrosszabb rémálmait éli át. Ezek a lények az ephialték.
Persze mint minden új élősködőnek, nekik is megjelent a természetes ragadozójuk, az Árnyékok, akikről nem tudni, hogyan lettek, csak feltételezik, hogy ugyanannak a vírusnak egy másik mutációja. Az Árnyékok, ephiáltokból nyerik az erejüket. Ez főleg annyit tesz, hogy az Árnyékoknak amúgy semmire sincs szüksége ahhoz, hogy túléljenek, ám ha ephiáltokat szívnak szárazra, akkor természetfeletti képességeik lesznek (szupergyors, szupercsöndes, sötétben lát, nem repül, de nagyot ugrik, stb)

Helyszín a nem túl távoli jövőben, ahol amúgy globalizáció már fullon van, a Duna Delta és a Fekete tenger partja széltében, hosszában.
Főszereplőnk egy kb 14 éves kis fruska ephialt, aki amúgy lehet igazából vagy több száz, de nem látszik.
Főhíműnk egy félvér ephiált/ember aki halandó években él, és valószínűleg biztosan nem több mint 25, de egészen lehetséges, hogy csak 15 éves. Nem derül ki.
Mellékszereplőink a fruska három nagyobbik báttya (ephiáltok), egy nővére (ephiált) és ennek pasija (halandó), egy kalandjaik során útjukba akadó hapsi és testvére (halandók), kinek felesége várandós. Legidősebb bátty benne van az ephialt Tanácsban, így ilyen szuperrandom és önrendelkező kétszínű ephiáltok is üldözik a főhősfruskát.
Főgonosz a főhím nagyapja, aki halandó és milliárdos és az örök élet után kutat.
Van még jobbkezi főgonosz aki az Árnyak vezetője, van a félvérünk félvér családja és van jó nagy random média és sok sok őr minden sarokban.

Történet: főfruskát elrabolja a főhím, aki a főgonosznak dolgozik. Duh. Főfruskát azért rabolják el, mert az ilyen óriási energiát bocsájt ki a testéből, ami látható mini villámokban nyilvánul meg, mellyel rengeteg mindenből kiveri a biztosítékot maga körül, pl minden lény szívéből is, ha úgy megsértődött éppen.
Fruska családja persze megy utána megmenteni.

Innentől elkezdődik egy Michael Bay által megrendezett Twilight akciósorozat, melynek szereplői és drámája egyszerre négy különböző dél amerikai szappanopera szálán működik.

Két kötetet olvastam el eddig, lassan haladok, de nem tudom abbahagyni :dirr: Pedig irodalmilag is nulla a könyv, hangutánzó szavakkal van tele és a fruska elviselhetetlenül fruskás.

Miért olvasom? Talán mert érdekes egy kétezer párszázban megírt globalizált Románia képet olvasni. Talán mert folyton történik valami, de állandóan (az első kötet 4 napot ír le, a második 2 hetet), amitől olyan mintha egy mondatnak sosem lenne vége. Talán mert bármennyire is összeollózott a fantasy benne, ennek az egy jelenségnek (ephiált-halandó-Árnyék-étkezések-támadások) a része nagyon körülményesen van leírva. Talán mert éppen csak annyira van benne fantasy, hogy hát igen, ez megtörténhet bármikor, gondolod magadban (mert nem mindenki lesz ephialt, rengetegen meghalnak vagy rákkal küzdenek szörnyen - khm COVID). Talán mert bár a fruska fruskás, egészen logikusan fruskás. Talán mert hiába vannak agyonbonyolított szereplők közötti szálak, mindegyik logikusan keletkezik.

Úgyhogy röviden: nagyon szórakoztató. Nem tudom ezt a fajta írást nevezik-e ponyvának (sosem értettem pontosan mi egy ponyvaregény), de a lendülete a könyvnek az Angyalok és Démonokra emlékeztet, amitől égnek állt a hajam és azt nem is élveztem nagyon.

Közben azon gondolkodtam, lehet el kellene olvasni majd a Twilightot, bár ha abban van sok picsogás, akkor lehet inkább nem. Mert a fruskánk itt feljebb sehol nem picsog. A fruskánk sokat hisztizik, illetve el van telve magától, de nem tétlen vagy picsogós. Nagy különbség :dirr:
Shotaaa!! Lolííí! Shotaa!! Lolíí!! Sho- LOLI! :D He. | hol vagy, Pantalaimon?
Avatar
GentleRain
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 181
Csatlakozott: 2022.07.08. 13:29
Nem:
Tartózkodási hely: Tata
Kapcsolat:

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: GentleRain »

Marissa Meyer: Winter (Holdbéli krónikák 4. kötet)

Igen, megvettem, mert az első három kötet tetszett. És ez sem okozott csalódást, mert már majdnem végeztem vele. Bár a maga több mint 700 oldalával elég terjengős, és lassan haladnak az elején az események, de mégis olvastatja magát a kötet. A kötet igazából onnan indul, ahol az előző, a Cress véget ér, így aki nem olvasta, annak nem lőném le a dolgokat. Aki meg olvasta, úgyis tudja, mi történt.
"Ne gondoljuk, hogy valaki túlságosan tökéletes!"
Avatar
ZeroProcess
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 172
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess »

A manga és az anime kézikönyve:

Mikor múltkorában szembejött velem a neten ez a könyv, akkor a címe alapján megörültem, hogy ilyen kaliberű olvasmányok is megjelennek. Persze aztán a könyv adatlapját jobban szemügyre véve mérséklődött az örömöm, illetve az elvárásom felé, hiszen 48 oldal igencsak kevés ennek a témának. Az oldalszám és a kiadó neve egyértelművé tette ez elsősorban gyerekeknek szóló. De ha röviden és leegyszerűsítve, attól még jó betekintést nyújthat ebbe a kultúrába. Gondoltam én mindezt, mielőtt a kezeim közé került e könyv.

Ugyanis sajnálatos módon azt kell írnom A manga és az anime kézikönyve borzalmas egy könyv, ami nem tudja eldönteni gyerekeknek vagy felnőtteknek szól, nem tudja eldönteni az animével/mangával ismerkedőknek vagy már azért vmilyen szinten ebben a témában jártasnak szól és azt sem tudja eldönteni egyáltalán, hogy animékről vagy mangákról akar szólni. Így aztán össze vissza van mindenből egy kicsi.

A könyv a manga kialakulásának történelmével nyit 4 oldalban, egészen a 7. századik ugrik vissza és onnan halad napjaink felé igencsak nagyokat ugrálva az időben. Már ezen oldalak során megkérdőjeleződött benne, hogy mi lehet a könyv célcsoportja, ugyanis az emakimono-t az európai bayeux-i falikárpithoz hasonlította, csak épp azt nem említi meg az pontosan mi. Oké vmilyen falikárpit, de én pl nem emlékszem rá, hogy hallottam volna valaha is róla és szerintem egy általános iskolás kölök sem. Ezt leszámítva még egész korrekt felvezetőnek mondható és itt még úgy gondoltam, a könyv első felében inkább a mangákkal fog foglalkozni és majd a második felében tér rá az animékre.

Nos nem, rögvest kapunk két oldalas kis idővonalat a manga és anime egy-egy kiemeltebb eseményéről. Bár ez alapján 1907 után nem volt semmi érdemleges manga fronton, holott korábbi oldalakon már kiderült, hogy ez nem így van. Ami azonban az ezt követő két oldalon van egyből világossá teszi, hogy ez a könyv nem áll a helyzet magaslatán. A szöveg alapján a manga műfajairól és a célcsoportokról van szó, de a mellette lévő táblában lévő címek egy jó része bár kapott manga adaptációt, eredetileg nem mangaként jelent meg. A Yuri!!! On Ice-nak ami egy példának van említve, pedig tudtommal nincs is manga adaptációja. Szóval felmerült bennem, hogy lehet a táblázatban animék vannak, amit megerősít az is, hogy az illusztrációk egytől-egyig animékből való, továbbá a tartalomjegyzékben már e két oldal Az anime típusai és közönsége-ként szerepel. De, hogy növeljük a káoszt a tartalomjegyzékben az imént említett oldal jelölés meg A manga története szekció alatt található. Úgy gondolom itt nem a fordítók néztek be valamit.

Ha már a fordítókat szóba hoztam, akkor kitérnék egy kicsit a japán szavak átírására. Nekem nincs bajom azzal, ha magyar kiejtés alapján van és nincs mixelve mondjuk a hepburn átírással stb. Viszont azért azt el várnám, hogy a könyv elején ez fel legyen tüntetve.

Nos a legkaotikusabb oldalak után következik a könyv egyetlen igazán jól megírt fejezete, mely 8 oldala során Miyazaki munkásságán megy végig a Toei Stúdiónál dolgozott címektől kezdve a 2013-mas a Szél támad-ig. Minden nagyobb filmjéről szó esik néhány érdekes infóval karöltve, amik közt volt olyan amiről még nem olvastam.

Majd ezután ismét mangákról van szó pontosabban 3 címről. One Piece, Haikyu!! és a Kaiju No. 8 van hosszabban bemutatva, bár hogy miért e 3 címet választotta a szerző az számomra talány. Oké a One Piece nagyon népszerű, lehet a Haikyu!! is, de a Kaiju No. 8 tuti nem. Mondjuk a Kaiju No. 8-ről eddig nem hallottam, de így legalább olvastam valami újdonságról, ami végül is pozitívum.

Az már kevésbé mondható pozitívumnak, hogy egy teljes fejezeten át tárgyal a könyv pár animés gonosztevőt pl a JoJo's Bizarre Adventure-ből Dio Brando-t vagy például Dermesztőt a Dragon Ball Z-ből. Csak a karakterekről ír a könyv, magáról az animékről (annak történetéről) amikben szerepelnek már nem. Azt pedig nem tudom megmondani ezek a leírások mennyire spoiler-esek, mert egyik művet sem láttam amikből a rosszfiúk lettek válogatva. Mondjuk akkor már lehetett volna szó a jó fiúkról is, de azok valahogy kimaradtak a könyvből.

De helyet kapott igen hosszan a Star Wars: Látomások sorozat, ahol minden egyes epizód rendelkezik egy pár soros bemutatóval. Nem tagadom jelentőségét a sorozatnak, hiszen valóban nem kis szó, hogy a Star Wars is kapott animét. Viszont az, hogy Miyazaki munkássága mellett csak ez legyen a másik kiemelkedően fontos, fejezetet érdemlő cím animés fronton az már meredek. Ugyanis más anime nincs bemutatva a könyvben.

Van egy hosszabb fejezet az animés/mangás karakter rajzolásról, mely nem rossz, de szerintem senki se ebből fog megtanulni ilyesmit rajzolni. Egy-két oldal erejéig bemutatásra kerülnek kaomodzsi-k, mely egész korrekt és érdekes iromány lett.

Végül a könyv egy animés kvízzel zárol ahol a Bleach-ből, Naruto-ból, Dragon Ball-ból és One Piece-ből vannak kérdések feltéve. Persze az első 3 cím nincs bemutatva, lehet azért mert úgy volt vele a szerzők ezeket mindenki ismeri, de akkor kérdem én a Once Piece mangája akkor mért kapott saját kis fejezetet? Jó kérdés.

Legutolsó oldal szolgáltatott egy kis meglepetéssel, mikor megláttam, hogy ez egy argentin könyv fordítása. Kíváncsi vagyok hogyan eset erre a választás, mikor angolul temérdek ilyen könyv van.

A formai/szerkesztésbeli része rendben van, szellősen vannak elhelyezve a bekezdések, sok kép van, igaz egy-némelyik igencsak pixeles.

Összegezve a szándék jó, hogy ilyesfajta témájú könyvet akart a kiadó a magyar piacra dobni, csak nem ezt a könyvet kellett volna, mert ez borzalmas.
(Még jó, hogy akciósan szereztem be.)

Jah és még annyi, hogy az kiderül mi a manga a könyvből, de arról már szó sincs mi a fene azaz anime.
Kép
Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1158
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ricz »

ZeroProcess írta: 2023.08.05. 09:55 Összegezve a szándék jó, hogy ilyesfajta témájú könyvet akart a kiadó a magyar piacra dobni, csak nem ezt a könyvet kellett volna, mert ez borzalmas. (Még jó, hogy akciósan szereztem be.)

Jah és még annyi, hogy az kiderül mi a manga a könyvből, de arról már szó sincs mi a fene azaz anime.
Ilyen tekintetben olyan, mint Giesen: Chinese Animation könyve, ahol a kultúrpolitikailag legnagyobb csapást, vagyis Mao 1966-os kulturális forradalmát letudja egy A4-es oldal felső negyedében, a többi a fejezetenként megszokott nyomtatott IMDB adatlap.

Arról meg, hogy mi az anime, az (ha becsületesek vagyunk) úgy minimum 20 oldal lenne. Ennyi ugyanis Nobuyuki Tsugata erről szóló tanulmánya, amit Jonathan Clements még 20-szal megtoldott, vagyis úgy 40 oldal, ami annak a kiadványnak a 90%-a lenne. :LOL:
"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát." (Friedrich Nietzsche)
Avatar
ZeroProcess
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 172
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess »

Ricz írta: 2023.08.06. 15:10Arról meg, hogy mi az anime, az (ha becsületesek vagyunk) úgy minimum 20 oldal lenne...
Egy néhány mondatos változat is megtette volna egy ilyen kaliberű könyvnél.
Kép
Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1158
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ricz »

ZeroProcess írta: 2023.08.07. 17:55
Ricz írta: 2023.08.06. 15:10Arról meg, hogy mi az anime, az (ha becsületesek vagyunk) úgy minimum 20 oldal lenne...
Egy néhány mondatos változat is megtette volna egy ilyen kaliberű könyvnél.
Lehet, viszont határozottan jobban lefedi a kérdést, és talán nem meglepő módon, minden sallang nélkül eleget tenne a saját címének, mert az a 40 oldal tényleg arról szól, hogy akkor mi is a manga vagy anime, illetve mi nevezhető annak és mi a disszonancia a japán és a nyugati otaku értelmezés közt.
"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát." (Friedrich Nietzsche)
Avatar
GentleRain
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 181
Csatlakozott: 2022.07.08. 13:29
Nem:
Tartózkodási hely: Tata
Kapcsolat:

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: GentleRain »

Alexis Hall: Boyfriend Material - Pasialapanyag

Igen, LMBTQ-regény, mégpedig egyenesen Nagy-Britanniából importálva egy rocksztár fiával és egy ügyvéddel a főszerepben. Bevallom, nem gondoltam, hogy nekem ez ennyire fog tetszeni. Elég döcögősen indul mind a kötet, mind a két főszereplő kapcsolata, de aztán nagyon belelendül a dolog. Mostanában több BL-t olvasok, így ez is a kezembe került a KMK jóvoltából. És nem csalódtam, egy remek történetet kaptam remek karakterekkel együtt.
"Ne gondoljuk, hogy valaki túlságosan tökéletes!"
Avatar
Ayla
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2074
Csatlakozott: 2007.02.18. 16:59
Tartózkodási hely: sehol és mindenhol

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ayla »

Alexandre Dumas: A három muskétás

Nekem miért nem mondta azt senki, soha, hogy ez egy nagyon szórakoztató és viccesen megírt könyv?! :D

A történet is jó franciásan humoros, de az író is megtöri a valóságot, így folyton csak vigyorgok, mert mindig pofán talál valami szúrós megjegyzése a mesélőnek! :D

Vajon milyen más nagy klasszikus van még az éterben, amit tényleg megéri elolvasni? :)
Shotaaa!! Lolííí! Shotaa!! Lolíí!! Sho- LOLI! :D He. | hol vagy, Pantalaimon?
Avatar
GentleRain
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 181
Csatlakozott: 2022.07.08. 13:29
Nem:
Tartózkodási hely: Tata
Kapcsolat:

Re: Mit olvasol mostanában?

Hozzászólás Szerző: GentleRain »

Jules Verne: Grant kapitány gyermekei

Anno láttam a Disney-féle feldolgozást, de a regény egészen más. Elsősorban attól, hogy baromi vastag, rengeteg benne a leírás, mert Vernének is állandó szómenése volt. Viszont, nagyon élvezetes olvasni + nekem egy 1965-ös kiadás van meg, ami tele van lábjegyzetekkel, magyarázatokkal és persze a fordítás is régiesebb nyelven íródott. De ez csak hozzátesz szerintem a regény élvezeti értékéhez.

Tony Wolf: Mesél az erdő... az állatokról

Igen, ez egy mesekönyv, aminek régi borítós verzióját gyerekként birtokoltam. De el lett ajándékozva, és sajnos sokáig nem tudtam megvenni. Most ismét megvan, igaz a friss borítóval, amit még szoknom kell, mert elég fura. Viszont a mesék a régiek, a magyar szöveg a régi és megtartották az eredeti, kedves illusztrációkat is. Örömmel olvasom újra, ráadásul most az egész sorozatot szeretném beszerezni. A második kötetet meg is rendeltem a Libritől, mert használtan 5000 forinttól hirdetik. Libriből rendelve meg posta költséggel is olcsóbban jön ki. Kíváncsi vagyok a többi 7 kötetre is. ::jeye::
"Ne gondoljuk, hogy valaki túlságosan tökéletes!"
Válasz küldése