Aoianime Fórum

Fitzgerald - The great Gatsby

érdekes könyv. amcsi irodalombol háziolvasmány, szoval kötelező :p de nagyon tetszik

A nevem piros nagyon érdekes volt, fel is keltette az érdeklődésemet az arab, perzsa, török miniatúrák iránt (hogy egyáltalán hogy néz ki egy ilyen ). Esztert meg egyszerűen imádtam benne

Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere
Kb a felénél járok, és eddig tényleg a mesék tengere, kíváncsi leszek mi fog kijönni belőle a végén.

Na, mi mindent is olvastam az elmúlt egy hónapban:

Befejeztem a Hárúnt, ami nem annyira tetszett. Oké, hogy mögé látom, hogy hindu-muzulmán ellentét (vagy igazából bármilyen két népcsoport), és a végén meg megbékélnek, de ez a tündérmese nem jött be.

Végre hozzájutottam az 5. Muszasi kötethez, így azt is kivégeztem. Vegyesek az érzelmeim a Muszasival. Úgy összegészében nem volt rossz, bár a végével elégedetlen vagyok (nem azzal, hogy megöli Kodzsirót, egészen váratlanul hanem, hogy ezzel aztán vége is). És időnként zavart, hogy jó hogy Japán nem egy Oroszország méretű hely, de akkor is, ne már hogy mindenki mindenkivel pont ugyanakkor ugyanott van, és ha nem találkoznak, az csak azért van, mert elbénázzák. Jó hogy az összes szereplő karmája összefonódik, de ezt akkor is túlzásnak éreztem. Nameg, hogy szegény Ocúnak mit ki nem kell állnia, mert Muszasi ebből a szempontból egy balfasz... Mert rendben van, hogy az útra kell koncentrálni, de legalább rám lehettek volna tekintettel

Kanehara Hitomi: Autofiction
Háááááát, nem nagyon jött át, olyan se eleje se vége érzésű volt, meg csalódás volt a befejezése.

Mishima Yukio: Véres naplemente
Nos, nem tudom, hogy ez csak a magyar kiadás sajátja-e, de a könyv hátulján levő kis összefoglaló gyakorlatilag az utolsó pillanatig elmeséli az egész történetet. Ami elég is lenne, mert a könyv nem nagyon ad az egészhez pluszt. Esetleg, ha nem tudnánk, hogy mi fog történni. Akkor lehet, hogy jónak is tartottam volna. De így...

És ami jelenleg fut, már nem sok van hátra, az Salman Rushdietól a Sálímár bohóc
Na ez, ez nagyon nagyon jó, remélem a vége is jó lesz. Erről majd később


Hűűű, nem olvastam valami sokat egy hónap alatt Lassan haladok

Richard Rohr és Andreas Ebert: Enneagramm

Egy "újabb" embertipológia, ami többezer éves szufi hagyományokra épül. Akit érdekel a pszichológia, annak érdemes lehet elolvasni, néha érdekes meglátásokkal tud szolgálni.

Az utóbbi idő államvizsgára tanulással telt, ezért nem olvastam olyan sokat. Az elmúlt hetek termése:

Salman Rushdie: Sálímár bohóc
Hát ez valami eszméletlenül eltalált könyv. Mindenki mindenkivel összefonódó története, kelet és nyugat, kisebbségek, etnikai ellentétek, személyes ellentétek, bosszú... Végig érdekes, színes, és a lezárása is tetszett.

Salman Rushdie: Szégyen
Ez valamiért kevésbé jött be, lehet azért, mert közvetlenül Sálímár után olvastam, és az meg nagyon nagyon jó volt. Ez Pakisztánra koncentrál (bár többször kijelenti, hogy a hely képzeletbeli, csak épp mindent ugyanúgy hívnak, mint a valódi Pakisztánban), de ennek a története nem tetszett

Na még egy Salman Rushdie : A mór utolsó sóhaja
Fűszerkereskedő család története 4 generáción keresztül (picit a családi vonal már Márquezi )a kétszer olyan gyorsan öregedő Mór tollából


Mivel elfogytak a Salman Rushdie könyveim, ezért aztán nem olvastam többet most tőle

Amit ma olvastam a vonaton: Paul Auster, Utazások a szkriptóriumban
Nagyon érdekes könyv, kicsit kiszámítható befejezéssel, emellett pedig nagyon nagyon rövid. Szóval picit szerintem lehetett volna még bonyolítani.

Eli Jaxon-Bear: A megszabadulás enneargrammja

A fentebb említett könyv egy másik interpretációban. Érdekes látni, hogy egy másik személyiségtípus hogyan közelíti meg ugyanazon témát. Gyakorlatilag ugyanarról szól, mégis annyira más a temperamentumuk, hogy szinte olyan, mintha teljesen másról lenne szó. Ráadásul az egyikül keresztény szemszögből közelíti meg a témát, míg Eli buddhista módon. Szóval már csak a különböző stílusuk miatt is érdemes elolvasni mindkettőt a téma iránt érdeklődőknek.

William Dufty: Cukor blues
Nagyon érdekes könyv a cukor és finomított élelmiszerek káros hatásairól, a kormányok és tudósok machinálásairól. Aki fogékony a témára, olvassa el, lesznek olyan "ételek", amiket többet nem lesz hajlandó megenni.

Azért volt valami szépirodalom is mostanában... Kezembe akadt a diákkönyvtáros Moliere: Hat színmű, és meg kell mondanom, nagyon jót szórakoztam rajta. Mindegyik színdarab kb. olyan kaptafára épül fel, mint a Tartuffe, csak mindig más emberi gyengeséget/hibát vesz nagyító alá (és persze a szerelmesek a végén egymáséi lehetnek )
Kedvencem a Képzelt beteg volt, nagyon egyet tudtam érteni vele
És erről eszembe jutott, hogy el kéne már menni színházba is...

Tartuffe, neeee... Még jó hogy anno kölcsönkönyvből olvastam, így jót szórakoztam legalább a pörgetős pálcikaemberke-animáción, amit az előző tulaj firkált a lapok szélére (biztos ő is nagyon élvezte)

Annelis Verbeke: Aludj!

Stephen King-től az Éjszakai Műszak című novellás/kisregényes zseneiális kötetét. Játékkatonák, kamionok sőt még mángorlók is támadnak az emberekre. (Mindezek véresen részletezve )
Ebben a kötetben van a Kukorica gyermekei is, amit szerintem mindenki ismer..

Alapvetően nem szeretem Stephen Kinget, de az Éjszakai műszakban van A mumus, ami nagyon tetszett

Philip K. Dick: Kamera által homályosan

Ez az első könyvem tőle, de rendesen sikerült beletenyerelnem. Valamit tudott, amit nem kellett volna. Igen erős, szuggesztív világot tudott teremteni benne. Annyira rákattantam az "anyagra", hogy ha ketten álltak előttem a postán, akkor is elővettem, hogy elolvassak egy pár oldalt. Így sajnos pár nap alatt el is fogyott. Viszont ezek után nagyon valószínű, hogy keresek tőle mást is.

Épp most fejeztem be a Foucault-ingát. Jó volt, csak nekem picit tömény.

Az is rajta van az Eco listámon. A Rózsa neve és a Loana királynő titokzatos tüze után.
Sajnos még nem olvastam tőle semmit, pedig már nagyon régóta be van tervezve...

Nekem ez volt az első Eco, de be is van tervezve majd valamikorra (mert most azért van még pár olvasatlan könyvem) a rózsa is.

És most pedig ismerkedem Boris Viannal, a Szívtépő című regényen keresztül, eddig igen érdekes.

Én tőle a Tajtékos napokat olvastam anno. Elég egyedi stílusa van, érdekesen, asszociatíve ugrál a témák között, akár egy mondaton belül is, ami egyedi ízt kölcsönöz az írásának.

Eco-t én is nagyon szeretem, szerintem messze a legjobb könyve a Focault-inga. A rózsa neve kezdésnek jó, mert még felfedezhető benne némi cselekmény, a Baudolino egy olvasmányos filozófus-mese, a Loana királynő inkább csak rajongóknak, vagy olyanoknak akiket érdekel olaszország modernkori történelem és önfelfogása. A Tegnap szigete nekem inkább stílusgyakorlatnak és korrajznak tűnt, mint regénynek, de tudom hogy sokan szeretik.
Ha valaki szereti Murakami Harukit, akkor Eco-t is fogja, és fordítva (ez most a hosszabb Murakami könyvekre értendő)

Most épp Révai Gábor: Beszélgetések (nem csak) tudományról, és prhuzamosan (újra) Terry Pratchett: Lords and Ladies. Érdekes kombináció, tudom

Tegnap olvastam Orwell-től az Állatfarmot. Nagyon elgondolkodtató, élvezetes olvasmány volt, plusz az állatotknak nagyon ötletes, találó, ált.(számomra)vicces neveket adott(Benjamin, Napóleon, Mózes, Hógolyó).
Eléggé emlékeztetett az 1984-re(tudom, ezt írta előbb, de én az 1984 után olvastam), például a történelem megváltoztatása mindkettőnél jellemző, de az Állatfarmnál legalább ott van Benjamin, aki emlékszik mindenre, olyan mint egy történelmi adatbázis.
Szóval Benjamin miatt számomra kevésbé reménytelen a helyzet az Állatfarmban, mint az 1984-ben, emiatt tetszett jobban 1984.
Most kezdtem el Kosztolányi Aranysárkányát, aztán végre elolvashatom az 1984-et nyomtatottan is(a szgépen olvastam, senkinek sem ajánlom ).

Kiolvastam az eddig megjelent Dodd könyveket. Gyertya az ablakban és a Király parancsa nagyon jó, érdemes elolvasni. Főleg az tetszett benne, hogy itt a férfiaknak is szembe kell nézniük a félelmeikkel, nem tökéletesek és sablonosak.
Pl William a sötétségtől félt, mivel vak volt. Raymondot meg a szaracénok törték és alázták meg és ennek hatására nem hitt magában és nehezen tudta feldolgozni, hogy abban a kegyetlen helyzetben nem úgy viselkedett mint egy férfi hanem sírva fakadt.
Ebben a két könyvben a szereplők is nagyon szimpatikusak. és a történet sem sablonos, mint az író többi könyve.

Dodd könyveit így állítanám sorba.

1,GYERTYA AZ ABLAKBAN, A KIRÁLY PARANCSA
2,
3, SZENVEDÉLYES BOSSZÚ
4, AZ ELCSERÉLT HERCEGNŐ
5, KÖZEL HOZZÁD
6, ÚJABB BOTRÁNY
7, A LELKÉSZ LÁNYA
8, MAJDNEM SZERELEM
9, VARÁZSLATOS ESTÉK

Roger Kurland: Játszótér

(számomra) ismeretlen (asszem) norvég szerző nagyon nagyon jó kis könyve
Egyetemista srác, mivel nincs pénze, és mivel az egyéjszakás kalandja beajánlja, óvodában kezd dolgozni, ahol rögtön sokan kiutálják, mert ő próbál a gyerekekkel is foglalkozni, és nem csak alkalmazni az épp népszerű pedagógiai módszert rajtuk. Illetve az sem a legszerencsésebb, ha az egyéjszakás kalandoddal dolgozol Aztán a történet még többfelé bonyolódik.

Barbara Wood: lélekláng

Szelenét titkokkal övezett születése percétől nagy feladatra szemelték ki az istenek. Csodálatos gyógyító képességekkel megáldott gyönyörű teremtés, aki hihetetlen és hátborzongató kalandok árán leli meg hivatását, deríti fel származása rejtélyét, és egyesül újra, örökre, első és egyetlen szerelmével, akitől hosszú évekre elszakította a végzet. Szeléné sorsa a szíriai Antichiából Magnán, Babilonon és Jeruzsálemen keresztül az egyiptomi Alexandriáig és a császári Rómáig űzi. Minden új város új ismeretekkel, újabb tudással gazdagítja, de új megpróbáltatásokkat és veszélyeket is rejt a számára. Csodákra is képes gyógyító tehetsége nem csak tiszteletet és hálát vált ki, hanem félelmet és irigységet is. Szelénét azonban semmi sem téríthet le útjáról, mert tudja hogy az út végén várja az igazság, a hivatás és a szerelem. A hősnő hányattatásai során föltárul az olvasó előtt az ókori keleti birodalmak ragyogó színes és fényűző, egyszersmind kegyetlenséggel és borzalmakkal terhes világa, és egyúttal nyomon követheti az ókori kuruzslás és orvoslás pártalanul izgalmas, a legjobb krimik feszültségével és fordulatosságával vetekedő történetét is.

A regény végig izgalmas, félelmetes és titokzatos.

Stanisław Lem: Éden
Ahogy a Solaris-t, ezt se bírtam letenni. Nekem nagyon tetszett, szerintem végig izgalmas és kellően félelmetes..vagy inkább nyomasztó. Egyedül abban találtam kivetni valót, hogy az Éden lakók lehettek volna még ennél is kevésbé emberibbek, de így sem volt rossz.

Aztán már hónapok óta folyamatban van, de:
Diana Wynne Jones: Howl's moving castle
Elég vontatott és rengeteg dolog van benne, ami a filmben máshogy volt ill. kimaradt belőle (nyilván). Összességében egész jó : ) Howl sokkal ütődöttebb, Suliman férfi és hasonlók

A sógunt olvasom, kb az egyharmadánál járok, és ki vagyok akadva. Én még ilyen igénytelen könyvet nem olvastam. Annyi benne az elírás, hogy már nagyon zavar.
A történet nem rossz, annak ellenére, hogy a Muszasi előszava mennyire szidta (főleg a történelmi pontatlanság miatt)

Nemrég újraolvastam Coelhotól a Veronika meg akar halni-t. Most más fogott meg benne, mint első olvasásra, de így is nagyon tetszett.
Aztán volt még Gorkijtól az Éjjeli menedékhely. Nem mondanám, hogy különösebben nagy hatást gyakorolt rám, de határozottan jó volt (van egy olyan idegesítő szokásom, hogy minden kezembe kerülő szépirodalmi "klasszikust" elolvasok )
Most pedig jön Frank Herberttől a Dűne. Nem kis elvárásokkal állok neki, remélem nem fogok benne csalódni. Nem volt eddig túl sok közöm a sci-fi műfajhoz, de többen mondták, hogy ezt olvassam el, mert pont olyan könyv, ami nekem valószínűleg tetszeni fog, meg különben is nagyon király. Majd meglátjuk

Elolvastam A sógunt, és nekem nagyon tetszett, pedig előítéletes voltam a Muszasi miatt
Azon meg még mindig ki vagyok akadva, hogy mennyi elírás volt benne...