Versek
Elküldve: 2004.04.27. 11:44
Most olyan Szabó Lőrinc idézős kedvem van,ezért gondoltam,létrehozok 1 olyan topicot,ahová be lehet vésni a kedvenc verseiteket.Á,nem is vagyok egoista...
Tehát:
Szabó Lőrinc: Úgy Látszik
Úgy látszik,fekete volt,
amire azt mondtam:fehér;
úgy látszik,rossz pap voltam én,
ki Krisztust hisz és ördögöt beszél;
úgy látszik, odavitt rossz szemem,
ahová lábam nem akart;
úgy látszik, az én nyilam ez a nyíl
s az én kardom szivemben ez a kard.
Úgy látszik ,sorsom játszik,játszik,
s az én igazam sose látszik.
Soká botorkáltam vakon,
és senk se nyujtott kezet;
sirattam a szegényt, és elhagyott,
s a gazdag kinevetett;
iszonyú látni,hallani,
mit akartam és mi lett;
nem merek többé szólni,árvaság
lettem és rémület.
Semmi sincs úgy,ahogy ma látszik,
életemmel valaki játszik.
Úgy látszik,barátom, a legjobb,
még az se szeretett,
úgy látszik, ő se látta meg
igazi szivemet;
úgy látszik vezekelni kell
egy varázsló gonoszért;
úgy látszik rossz csoda büntet,
de miért?miért?miért?
Úgy látszik minden játszik, játszik,
s aki angyal,ördögnek látszik.
------
Szabó Lőrinc:Mitológia
Mint lepke a rengeteg erdő
bozontos és fülledt nyarában,
úgy csavarogsz az életemben
gyanútlan és halálraszántan.
Titkos háború ez a játék,
hogy it mersz,itt akarsz maradni;
s néha már félek magamtól,
hogy nem bírlak sorsodra hagyni.
Könnyű volt régen,amikor még
tesvére voltam a vadaknak
s ott laktam valahol,amerre
a földrengés fiai laknak:
akkor az első csók után
dehogy törődtem volna véled!
Most megaláz és jólesik
egy új erő,a gyengeséged.
Gyűlöllek,hogy ennyire tetszel,
hogy szép vagy,jó és gyenge,fáradt;
lázongva tsizteli bizalmad
a meggyávult,lomha ,nagy állat.
Fehér kis tested it pihen
mellem szőrös sziklái mellett -
Szégyellem,jaj , hogy én az isten,
egy virág előtt térdepeljek!
(azért kiváncsi volnék,hogy mi ihlette ezt a verset...)
Tehát:
Szabó Lőrinc: Úgy Látszik
Úgy látszik,fekete volt,
amire azt mondtam:fehér;
úgy látszik,rossz pap voltam én,
ki Krisztust hisz és ördögöt beszél;
úgy látszik, odavitt rossz szemem,
ahová lábam nem akart;
úgy látszik, az én nyilam ez a nyíl
s az én kardom szivemben ez a kard.
Úgy látszik ,sorsom játszik,játszik,
s az én igazam sose látszik.
Soká botorkáltam vakon,
és senk se nyujtott kezet;
sirattam a szegényt, és elhagyott,
s a gazdag kinevetett;
iszonyú látni,hallani,
mit akartam és mi lett;
nem merek többé szólni,árvaság
lettem és rémület.
Semmi sincs úgy,ahogy ma látszik,
életemmel valaki játszik.
Úgy látszik,barátom, a legjobb,
még az se szeretett,
úgy látszik, ő se látta meg
igazi szivemet;
úgy látszik vezekelni kell
egy varázsló gonoszért;
úgy látszik rossz csoda büntet,
de miért?miért?miért?
Úgy látszik minden játszik, játszik,
s aki angyal,ördögnek látszik.
------
Szabó Lőrinc:Mitológia
Mint lepke a rengeteg erdő
bozontos és fülledt nyarában,
úgy csavarogsz az életemben
gyanútlan és halálraszántan.
Titkos háború ez a játék,
hogy it mersz,itt akarsz maradni;
s néha már félek magamtól,
hogy nem bírlak sorsodra hagyni.
Könnyű volt régen,amikor még
tesvére voltam a vadaknak
s ott laktam valahol,amerre
a földrengés fiai laknak:
akkor az első csók után
dehogy törődtem volna véled!
Most megaláz és jólesik
egy új erő,a gyengeséged.
Gyűlöllek,hogy ennyire tetszel,
hogy szép vagy,jó és gyenge,fáradt;
lázongva tsizteli bizalmad
a meggyávult,lomha ,nagy állat.
Fehér kis tested it pihen
mellem szőrös sziklái mellett -
Szégyellem,jaj , hogy én az isten,
egy virág előtt térdepeljek!
(azért kiváncsi volnék,hogy mi ihlette ezt a verset...)