Oldal: 3 / 6

Elküldve: 2006.03.08. 17:46
Szerző: Zoe
Hát, nem vagyok nagy költő, de ma eléggé kivagyok és ezt akkor írtam, mikor utoljára ilyen ramatyul éreztem magam. Jól esik, hogy beírhatom, csak ezért rontom itt a topikot.

Vérző szívvel

Egyedül vagyok. Félek.
Bánatom nem érti senki sem.
Vérző szívvel a padban szenvedek.
Vajon lesz-e valaha vége ennek?

Szeretnék én segíteni,
Sok jó dolgot tenni.
De nem megy! Lelöknek a szikláról,
Hiába próbálok kitérni az éjszakából.

Hiába minden! Nem szeretnek!
Utálnak engem az emberek.
MOst utáljam ezért magamat?
Ha igen, ki sajnál meg majd?

Magam vagyok a sötétben
Egyedül. A szívem vérésen.
Néha meglátom a fényes szikrát,
De elalszik. Hagyom hát.

Magányosan félek!Túl nagy a tömeg,
Mely elemészt majd, érzem.
Süllyedek. Az utálat körülvesz.
Győztél! Engedek! Gyilkolj meg!

Ha megölöd lelkem,
Kérlek, gyors legyen.
Emészd fel egy pillanat alatt
És régi énemből semmi sem marad.

Elküldve: 2006.03.08. 18:27
Szerző: Neerson
Kcurama: angolul sajnos nem megy :) de thx, amúgy miért kell neked angol vers?

Zoe: a tartalmo nagyon ott van, a kifejezésen lehet még javítani,s ajánlom neked a Donnie Darko c. filmet.

Elküldve: 2006.03.08. 23:36
Szerző: Mayer
Nah, gyűlnek itt a versek :D

KCurama: Angol verset ha igazán jót akar az ember akkor angol embert kell erre megkérni, A Magyar nemtud jó angol verset írni, de annál szebbet magyarul ;) Szerintem :)

Neerson:

A Versed jól kezdődik :) Igazából egészen az utolsó versszakig nagyon is tetszik, de az utolsót valahogy nemtudom hozzákapcsolni :weh: Számomra ami a versből lejött, az egy fontos személy evlesztése, egy szakítás. És az Utállak egy érdekes kis irónikus eszköz jelent esetben. Mert bármennyire is azt írod: Utállak, ez valójában nem igaz. Mintha csak magad akarod erről győzködni.

Aztán lehet hogy TOTÁL másról írtál (gyanítom) de nekem ez jött le :) És tulképp ez a szép a költészetben. :) Egyébként tetszik!

Zoe:

Nem bántalak meg, mert látom hogy van benned potenciál, de ez a vers nem az igazi. Ennél tudsz te jobbat! Érzem! Igazából az ember egyszer úgyis elérkezik néha ezekhez a gondolatokhoz, hogy mindenki utálja őt. Holott ez nem igaz. Régen én is írtam ilyen témájú verseket, nem is egyet. De valahol nem látom a versben az igazi egyediséget, ami kiemelné a többi "szenvedéses" vers közül.

Még nem elég kiforrott ez a vers. De ne keseredj el mert ez csak az én "építőjellegű kritikus" véleményem. Tudsz te jobbat és fogsz is jobbat írni :wink:

És akkor zárásképp két mű, szabad cincálni :)

Néha jó volna...

Néha jó volna megszűnni,
A sűrű ködben eltűnni.
Megszűnni
Létezni...

Tán csak egy kis időre,
De van mikor örökre
Megszűnni
Létezni...

Nézni a sötétséget,
Mi körbezár téged.
Hallgatni a csendet
A halott éneket.
Érezni a semmi érintését,
A halál szörnyű ridegségét.
Néha jó volna megszűnni
Létezni...

-------------------

Egy hűvös este a teraszon

Hűvös szél fúj ma este,
Fáradtság akad szememre.

Ide ülsz ölembe,
Elmerülök szemedbe,
Csendesen
Válladra hajtom fejem,
Lehunyom szemem,
S gyorsan elfelejtem
Szomorú perceimet.
Sóhajtok egyet,

S átölelsz engem
Gyengéden,
S azt kívánjuk: e pillanat
Soha véget ne érjen…

Elküldve: 2006.03.09. 00:29
Szerző: madfist
Ha angol vers kell: itt egy osztálytársam honlapja Én nem nagyon olvastam őket, de állítólag jók. A lány az angolt anyanyalvként tanulta, szal talán megfelel a kritérimoknak. Remélem nem rág be hogy fellinkeltem ide, bár kicsi az esély, hogy megtudná. Bocs az off-ért. Ha majd elolvastama húgom verseit, felteszek egy-két jobbat. A sajátomat meg inkább megtartom magamnak nem akarom nagyon lehúzni a színvonalat.

Versek

Elküldve: 2006.03.09. 07:10
Szerző: KCurama1991
Neerson, mert vinni kell angolórára..

madfist..köszönöm..

Mayer az egyszer biztos, hogy magyar ember csak magyar verset tud a legszebben írni.. :)

Elküldve: 2006.03.09. 22:19
Szerző: Neerson
Mayer írta: de az utolsót valahogy nemtudom hozzákapcsolni :weh:
Az imádom, a jelenhez szól, hogy imádnom kell azt a szart ami most van, mert máshogy nem tudnék működni :)(pl. imádom, hogy fajankók fajankót tisztelnek), de igaz, van ott egy törés a versben, egyébként ez az utálat, imádat persze hogy hazugság, de épp ezért "jó" a vers, teli ellentéttel.

A néha jó volna az nagyon tettszik, egységes a hangulat, s a szavakkal is jól bánsz. ez a Megszűnni Létezni sortördelése kitűnő ötlet;)
A teraszos, megolyan szokásos költős, csak fikció nem? :)

Elküldve: 2006.03.13. 17:33
Szerző: Zoe
Neerson: Ha lesz időm, megnézem:)

Mayer: Te legalább érzed:) Én nem...

És van még egy, ez már valamivel újabb, kérnék kritikát, mert találtam benne már pár hibát, de ez még mindig nem minden. Nem találom a fő gondot.


Utolsó éj

Kihalt folyosón lépkedek.
Sötét van. Félek.
Hűvös, téli szél ostromolja
Az ablakot a szobában.

Tántorogva tovább megyek.
Összefolyik szemem előtt minden.
A falnak esem. Fáj a karom.
Maradnék, de muszáj indulnom.

Szemem előtt emlékképek
Sorozata jelenik meg.
Tompa kiáltásokat hallok,
Ha nem szűnik, megbolondulok.

Sötét alakok jönnek felém,
Mintha mindet ismerném.
Hirtelen vékony fénysugár
Világítja meg néhány arcát.

Rémült sikoly hagyja el ajkam,
De nem hallani, csak halkan.
S a beesett,gonosz arcok
Teljesen ellepik a folyosót.

Szemük vörösen izzik,
Kezük csontvázszerűnek látszik.
Egyik elkap hátulról
S felfelé fordítja arcom.

Az égen a csillagok
Halványan ragyogók.
De ekkor keleten
Egy fényes hintó bukkan fel.

Megriad tőle a sötét ég
S mire a fény feljön, eltűnik még.
Én már nem azt figyelem,
Csak a hintót lesi szemem.

Aranylovak szállnak előtte
Egy fiatal férfi ül benne.
Aranyhaja száll a szélben
Miközben felénk tart sebesen.

Szikrázó tekintettel mondja:
"Hagyjátok a lányt vagy karddal
Csapok szét köztetek,
S levágom fejetek.

Immár távolodik minden alak
Megmentőmmel egyedül hagynak.
Ő lágy csókot lehel ajkamra,
Majd visszaszáll a hintóra.

Kis mosoly villan át arcán,
Ahogy indulásra bírja lovát.
Felcsap, egészen fel az égig,
És onnan az egész Földön néz végig.

Én is nézem egy darabig.
Már fénylik a folyosó faltól-falig.
S mit hallok? Embereket.
Sietős léptekkel jelennek meg.

Körülvesznek, bámulnak, kérdeznek.
De én csak fekszem a hideg kövezeten.
Majd érzem, hogy távolodik lelkem
És felszáll az is. Egész az égbe.

Elküldve: 2006.03.14. 00:25
Szerző: Neerson
Szerintem a fő problema a ritmussal van, meg a magas és mély hangok összevisszasága diszhamronikussá tesz részeket: pl.
"A falnak esem. Fáj a karom.
Maradnék, de muszáj indulnom."
Ez a de muszáj....hűű :)

Elküldve: 2006.03.14. 16:25
Szerző: sobrijoska
Shakespeare : 75.szonett

Az vagy nekem mi testnek a kenyér
Mi tavaszi zápor fűszere a földnek
Lelkem miattad örök lázban ég
Mint a fösvény kit pénze gondja öl
Csupa fény és tisztaság büszke elmém
Majd fél az idő ellop, eltemet
Csak az enyém légy néha azt szeretném
majd hogy világ lássa kincsemet
Arcod varázsa csordultig betölt
S, egy pillantásodért is sorvadok
Nem kell nem is akarok más gyönört
mint amit tőled kaptam s még kapok
Koldus szegény királyi gazdagon
Részeg vagyok és mindig szomjazom

Versek

Elküldve: 2006.03.25. 15:29
Szerző: KCurama1991
sobrijoska elveszem tőled ezt a szinettet...már ha nem baj :)

Versek

Elküldve: 2006.03.25. 15:30
Szerző: KCurama1991
sobrijoska elveszem tőled ezt a szinettet...már ha nem baj :)

Elküldve: 2006.03.27. 12:46
Szerző: Lili.Lina

Zoe!
Sztem, alelki állapotod elég labilis, de azért van 1-2 jó napod is...
Olyan ari tudsz lenni, de nem kéne ilyen nagyon komolyan venni, ha vmi történik... :D
GYEREK VAGY, könyörgöm!!!
(de ezt ne vedd magadra...nem rosszból mondtam...)
Én akkor is Szeretlek!!!
csak légy néha vidám!!!
Legyél optimista! csak egy kicsit!!!

Elküldve: 2006.03.27. 18:11
Szerző: madfist
Na itt a húgom egyik verse:

Liló: Napsugár

Te vagy a napsugár,
Te sütsz le mindég rám,-
Fénnyel elhalmoztál,
Világosságot hoztál,
Majd széllé változtál,
S elfúttad fellegem,
És ez most életem,
Mit te adtál nekem,
Most újra itt vagy-
Velem vagy nélkülem?

Ha véletlenül érdekelne vkit a többi is: http://www.gportal.hu/portal/poetic/

Elküldve: 2006.03.29. 22:37
Szerző: Karasu
Cím nélkül

Lehullanak az ezüst szirmok,
Csillagainkat felhő takarja,
Táncunk véget ér,már majdnem vége,
Jókedvünk vére alvad rajta.
Életem rózsafüzérét morzsolom
Monoton mormolással,
Lázadok hallgatással
Hol mindenek fecsegnek.
Az élet lobogó lángokkal kecsegtet
S én egy szikrára várok.
Mosolyok,táncos álmok,
Csillagok,örökre elveszettek.

Elküldve: 2006.04.03. 16:23
Szerző: Zoe
Lili! Kérlek, olvasd el. Egyik közös ismerősünk hatására született ez a vers.
Betűjáték

Szenvedő lelkem vérzik.
Arcodon bántódottság látszik.
Jaj, de félek már közeledni hozzád!
Ne légy ilyen, kérlek, hozzám.
Állandóan viccelődsz itt,
Lehet, hogy csak én gondolom így?
Olykor rosszat mondok, s te megbántódsz,
Megbánom utána vagy százszor.

Elküldve: 2006.04.19. 16:32
Szerző: Lili.Lina
Zoé!
Mivel tudom, hogy kihez írtad, ezért jónak találom...
De nem értelek...
Minden versed (mert olvastam már egy párat) csak a rossz oldalát veszi előtérbe... Az Utolsó éj- ben már látni vmi "kis fény"-t, hogy megpróbálob a másik szempontot is figyelembe venni..
Tudom, hogy most nincs ihleted vagy ihlet adód ezen a téren, de
FANTÁZIÁD VAN!!!
Ezt ne felejtsd el!!! :) :wink:


:wink: cuppp... :bounce:

Elküldve: 2006.04.19. 16:42
Szerző: Zoe
Kösz Lili, de nem igazán megy. Ha meg írok olyan verset, aminek nincs világvége stílusa, tartalmaz olyan részeket, amik nem valók netre ::reliev:: vagy egyszerűen nem tetszenek.

Azért a kedvedért megpróbálok valami vidámabbat is írni, ha sikerül.
Puszi ::neko::

Elküldve: 2006.04.19. 16:58
Szerző: Lili.Lina
Próbálkozz csak!!! Biztos, hogy sikerülni fog!!! :D

Most én jövök... :lol: nekem is van egy új versem...:


Az éjjel...

Az éjjel Rólad álmodtam,
Felhők között táncolva...
Ugrálva, lebegve öleltelek
És te viszont szerettél engemet.

Az éjjel Rólad álmodtam,
Mikor feküdtünk ágyadban.
Csókoltál, suttogtál szépeket,
Akkor éreztem, igazán szeretsz.

Az éjjel veled álmodtam,
Testem, szívem érted dobbant,
S Te csak azt mondtad: szeretsz,
És ezt bebizonyítottad nekem.

Az éjjel veled álmodtam,
De reggel felkeltett a nap.
Az álom csak egy álom maradt,
És sajnos Te is az maradsz.

Elküldve: 2006.05.02. 23:14
Szerző: Neerson
Utálom, ha elfogy a méreg
Hajtásból nem marad, csak kéreg
Belőlem ismét....féreg

Kérdésekkel zaklatja magam magamat
Mit csinálsz te itt? Vár a pirkadat
Az élet holnap elhomályosítja szavadat

De nem tudok most még nyugodni
Az igazat, igaz, ma eltudom kotorni
De a szemem mélyén... ott fog maradni

Elküldve: 2006.05.02. 23:48
Szerző: phr0zen
Azt leshetitek hogy én valaha is politizáljam!

... ugyan minek?
Felnőttek homokozója ez.
Én meg felnőtt nem vagyok,
homokozolapátom is rég elhagyott,
elveszett, csak ő tudja hogyan, miért.
Már csak nyomait kutatom
Alpok labainál.

Elküldve: 2006.05.22. 15:20
Szerző: Zoe
Várom már...

Várom már, hogy egyszer
karjaid közt ébredjek.
Várom, hogy tölgyfába
vésd a mi nevünket.
Várom a napot, mely
halálomig ismétlődik,
Azt, hogy egész él'tem
közvetlen melletted telik.

Elküldve: 2006.05.23. 20:13
Szerző: Lione
Szabó Lőrinc - Tücsökzene

Óriás és Ékszerész

...

75
Debrecenben

Cók-mókkal rakva, félve s boldogan,
vitt, nyolcéves fiút, első utam
Debrecen főutcáján. Mindenütt
legendát vártam, hajdúkat s velük
törököket, tűzvészt, gályarabot,
s hogy jön Kossuth, s megint beszélni fog
és de-tro-ni-zál... Azt hittem, csupa
hős vesz körűl... Kisvonat mozdonya
pöfögött fel s alá, mesebeli,
guruló vaskocka s kocsijai:
micsoda játék!... S vágy s való között
egyszer csak átléptem a küszöböt:
egy bolt felett cégtáblát láttam és
rajta, hogy: "ÓRIÁS és ékszerész",
arany betűket... Megnéztem megint:
Ó-R-I-Á-S?... Az!... Istenem!... Eszerint,
gyúltam ki, itt egy Óriás lakik,
s hirdeti, hogy mivel foglalkozik!

...

78
Hatodnap

Öt napig vártam, öt teljes napig.
Csak apa előtt mondtam valamit
a titkomról, de oly zavarosan,
hogy meg sem értett... Restelltem magam
- úgy látszik - hogy olyan avult csodák
érdekelnek, amiket meg se lát,
meg sem említ már régi, igazi
nagyvárosi ember, debreceni.
Hatodnap aztán ott voltam megint
a Fő utcán. Ami csak mese, mind
emelt, röpített. Szárny-nyitó gyönyör
volt látni, messziről, hogy tündököl
az arany tábla!... S odaértem... És
elszörnyedtem: "ÓRÁS és ékszerész":
ezt mondta csak a csoda-felirat.
Ki lopta el az Óriásomat? -
jajdult a szívem, szinte hangosan...
Aztán csak álltam s szégyelltem magam.

...

Elküldve: 2006.05.26. 12:14
Szerző: Neerson
igen, igen, igen! Szabó Lőrincet olvasni kell! :wink:
(hehe, "Műveimet Műveletlen Műkedvelő Művészként Műveltem!")

Elküldve: 2006.05.26. 13:10
Szerző: Xelloss
"Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!"

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Versek

Elküldve: 2006.05.28. 18:12
Szerző: KCurama1991
Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdebel
egy-egy bokor, nevét is virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról lecsorgó vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe annak térkép e táj,
s nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét ökröt, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn s szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyösgyümölcsöst, szőöllőt s és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban méz, hol áfony,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer mellyel mindez megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk, miben vétkeztünk, mikor hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akiben megnő az értelem,
világít mennük, őrzik, sötét pincébe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra ujból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944.