Mivel játszol mostanában?

PC vagy konzolos játékok témaköre.
Avatar
Grimlock
Haladó
Haladó
Hozzászólások: 42
Csatlakozott: 2018.01.05. 21:45
Nem: Férfi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Grimlock » 2019.07.22. 17:19

Old school runescape

Egy játék ahol nem szankciónálják azt,hogy megölöd a parasztok teheneit, tyúkjait, birkáit, és a húsaikat megsütheted, meg eheted. Illetve lophatsz minden lelki ismeret nélkül többek között búzát, krumplit, tojást, tejet, stb. Ja, és szabadon gyújthatsz tüzet, nincs tűzgyújtási tilalom. Szóval szabad egy világ. :vigyor:
Viccet félre téve egész hangulatos kis fantasy mmorpg játék, és mint ahogy a címből kiderült retro beütéssel, ja és multiplayer. Szerény személyem jól el tudja ütni vele az időt, és mostanság goblinoktól csórálok pénzt(igen megölöm őket). Egész széles világgal rendelkezik ami külön bejön nekem, csak könnyen el lehet tévedni pedig van térkép is. Ha esetleg lenne valaki aki játszik vele, vagy esetleg akarna Veres Gomba néven meg találtok. XD

U.I: Ha esetleg Varockban járnátok óvakodjatok a csövesektől! Nagyon aggresszívak, főleg a bányánál.

Avatar
matta
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 51
Csatlakozott: 2017.02.16. 15:20
Nem:
Tartózkodási hely: Sp-Bp-Db vonal

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: matta » 2020.04.19. 17:34

Indiana Jones and the Fate of Atlantis
point-and-click LucasArts-os játék.
Szerintem nem annyira gördülékeny, mint a Full Throttle; de azért jókat lehet töprengeni ratja.
Érzésre tényleg nagyon-nagyon Indiana Jones. Ez nekem bejött, de cserébe a párbeszéd-poénok kicsit kiszámíthatóak.
A feladványok és a sztori egészen kreatív, így a játék kellemes időtöltés :)
Még nem értem a végére, egy elakadásnál most rápihentem egy kicsit.

TIS-100
Programozós játék. Én azt mondanám rá, hogy programozós fantasy, csak épp nem egy világot (ill. annak szabályrendszerét) fedezünk fel, hanem egy architektúrát. Adott egy kézikönyv ami röviden bemutatja, hogy mik az elemek (pl. parancsok, process egység működési elve), amik segítségével logikai feladatokat lehet megoldani. A rendszer adott, pl. hogy egy szinten hány elérhető processzor van és hogy vannak összekötve.
Egy sztori is van csavarintva köré (meghalt nagybácsi vajon mi után kutathatott ezen a különös gépen, mik azok a szupertitkos cuccok, amire csak utal a rendszerleírás), de ez számomra egyelőre eléggé a háttérben van.
Jelenleg páros verseny formában játszuk: egy feladványnak egyszerre kezdünk neki. Első pont: ki oldja meg hamarabb. Második pont: ki oldja meg hatékonyabban (kevesebb futásidő). Egy kicsit lehet elmélkedni, jobb megoldást keresni. Vagy lehet simán haladni előre :D Ízlés dolga.
Azért a "fantasy" részt ne vegyétek komolyan, lényegében egy assembly-szerű nyelven kell programozni. De ez a nyelv és architektúra csak ebben játékban létezik. Ezt azért a végén írom, mert engem elrettentett volna, ha valaki azzal kezdi, hogy játszam azt, hogy assembly-zek :drop:
Igazi agytorna, eddig jól szórakozunk!
Csak kíváncsiságból, van köztetek olyan aki játszott már vele?

Avatar
Ayla
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2018
Csatlakozott: 2007.02.18. 16:59
Tartózkodási hely: sehol és mindenhol

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ayla » 2020.06.08. 03:08

Gondoltam megemlítem mekkora örömemet találom a Simsben, ahol elkészítettem a coolest Sakamoto-kunt :lol:
Nem utolsó sorban, bár millió éve Simsezem, egy karantén kellett hozzá, hogy rádöbbenjek, soha nem csináltam anime karaktereket benne, sőt sosem építettem távol keleti hangulatba burkolt házat. ALL. THE. FUN.
Shotaaa!! Lolííí! Shotaa!! Lolíí!! Sho- LOLI! :D He. | hol vagy, Pantalaimon?

Avatar
Grimlock
Haladó
Haladó
Hozzászólások: 42
Csatlakozott: 2018.01.05. 21:45
Nem: Férfi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Grimlock » 2020.06.16. 18:52

Újonnan elkezdtek ismét érdekelni a rizikó, vagy azon alapuló játékok, és így találtam rá egy böngésző alapú játékot Atwar néven ami megfelel az előbb említett érdeklődésemnek. Különböző átszabási lehetőség van az általad nyitott játéknak, még trónok harcás, gyűrűk urás, sőt még Sengoku jidai féle pálya is van, meg persze játékos szám, játék időt,kezdő tőkét is lehet persze változtatni, de inkább az előbb említetteket emelném ki, mert az utolsó említettek egyértelműek. Mint ahogy a rizikós játékokat jellemzi az, hogy minél többen vannak annál izgalmasabb, addig ennél a játéknál sincs másképp. Eddig Dél-kelet Brazíliát szeretem választani a legjobban, mert egy csomó bónuszt kapok érte egység szempontjából, és így általában dél Amerikát sikerül elfoglalnom, még ha más játékos is van ott, és ő is próbál terjeszkednél. Eddig mire átmentem volna Észak- Amerikába a játéknak vége lett xd.

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2343
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2020.09.12. 07:16

Fall Guys

Sok-sok órányi pattogás, esés, kúszás, ugrás, vibrálás, futkosás, egyensúlyozás és persze anyázás van benne, szóval az impresszióim, prioritási sorrendben:

1. A játék mocskosul addiktív. Nem az, amivel 3-4 órákat játszol zsinórban, mert sokszor 1-1,5 is bőven elegendő, de minden nap ott a késztetés. Kreatív, egyszerű, szórakoztató és óhatatlanul is felszökik az ember szájára a kaján vigyor.
2. Mostanra kitapasztaltam az összes játékot/showt benne, és azt kell mondjam, a tetemes hányaduk remekül dalol. Enyhe ismétlések azért akadnak, de próbált olyan változatos lenni, amennyire csak lehet. Két kedvencem a Hex-a-Gone és a Slime Climb.
3. A csapatos megmérettetések sem rosszak, viszont ehhez kapcsolódik a játék (szerintem) két legelfuseráltabb része: a Hoarders és az Egg Scramble. Szerencsére nagyon speciális feltételekkel adja csak be őket, de könnyen átfordulhat rémálomba az egész. A Hoardersnél a játék újraértelmezi egy valós labda fizikáját, ami nagyon zavaró, a tojásos pedig egy őskáosz. Egyiket sem jó játszani.
4. "Apró" hiba a gépezetben a játék netkódja, ami a hagyományos versenyeknél még nem nagy gáz, de a farokgyűjtögetésnél annál inkább, ahol pont az időzítésen és pozíciókon múlik minden és mikor a kis hülye tőlem két méteres távolságból is lecseni rólam a nagy nehezen összekapart trófeámat, akkor tudom dicsérni rendszerint a készítőket.
5. Ezek a babok eszméletlen jópofák.

Egyébként nagyon családbarát az egész, ha lenne kölköm, csak ezzel játszhatna 10 éves koráig, az ilyen PubG és Fortnite féle hulladékoktól meg eltiltanám.

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1092
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.09.12. 12:53

Junchi írta:
2020.09.12. 07:16
Fall Guys
Ezt én is tolom olyan napi 2-3 meccsel és nekem a leginkább a régi Játék határok nélkül széria jutott eszembe róla (amit próbáltak revitalizálni moderált sikerrel). És ami a legjobb, hogy nagyon de nagyon durván komolyan kell venni, hogy ebben valaki ragequiteljen, ami egy kompetitív mass multi címnél elég gyakori dolog szokott lenni. Legalábbis amíg "felfedezed a pályákat", hogy mit tudnak, hogy működnek, miből mennyi van, mert onnantól, hogy kiismered, igazából egész könnyű tud lenni, és könnyedén kvalifikálódsz a további mérkőzésekre. Eddig egyértelműen a legkönnyebb a Jump Club, ami elsőre sikerült.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2343
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2020.09.12. 18:26

Ricz írta:
2020.09.12. 12:53
Ezt én is tolom olyan napi 2-3 meccsel és nekem a leginkább a régi Játék határok nélkül széria jutott eszembe róla
Nekem inkább ez ugrott be róla, például a Jump Club söprőkarja pont innen lett kicsórva.
Ricz írta:
2020.09.12. 12:53
onnantól, hogy kiismered, igazából egész könnyű tud lenni
Ennek meg szerintem főleg az az oka, hogy mindig lesz megfelelő mennyiségű noob-utánpótlás (ami nem is csoda, hisz milliók kezei közt is megfordul a cucc egyetlen nap leforgása alatt), emiatt jah, ha nem bénázok valamit el drasztikusan, akkor általában a végéig kihúzom, csak hát ugye nyerni már egyáltalán nem könnyű, főleg, hogy néha még bugos is, például én már kétszer is belefutottam abba a fenoménbe, hogy pont a Hex-a-Gone-on egyszerűen átestem a padlón. A csapatos versenyek még ilyen kétesek, mert ott meg nagyban függ attól, hogy milyen szerencsétlenekkel hoz össze a sors, illetve megmosolyogtató mém a "sárga csapat mindig veszít", de valahol igaz, legalábbis, mikor kiestem, akkor tízből ziher, hogy nyolc esetben a sárgák mezében történt a diszkvalifik.

Amit viszont furcsállok, az a négy sorba rendezés a versenyes pályák startvonalánál, I mean aki itt legelöl kezd, annak határozottan jobbak az esélyei, főleg a Slime Climbon és főleg-főleg a mérleghintáson. Szerintem erre lehetne valami jobb algoritmus, mert tuti, hogy egyszerűen csak randomizál.

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1092
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.09.12. 19:29

Junchi írta:
2020.09.12. 18:26
Amit viszont furcsállok, az a négy sorba rendezés a versenyes pályák startvonalánál, I mean aki itt legelöl kezd, annak határozottan jobbak az esélyei, főleg a Slime Climbon és főleg-főleg a mérleghintáson. Szerintem erre lehetne valami jobb algoritmus, mert tuti, hogy egyszerűen csak randomizál.
Határozottan jobb, de nem lehetetlen, hiszen te is mondtad "a noob utánpótlást", tehát hátulról is előre törhetsz. Na meg, benne van az is, hogy indulsz neki. Mert aminek az elejében voltak a kapuk, annál én egyszerűen átugráltam a többieken és úgy a zárt a kapun, míg mások kerültek és nem arra vártak, hogy hamarosan kinyílik megint, miközben halomban álltak. Volt egy ilyenem, de arra is volt példa, amikor a Terminal Velocity achit nyertem, hogy úgy kapott el az egyik kar, hogy átlőtt a pálya egy részén. :kaminaglasses:
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1092
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.10.28. 08:14

DOOM Eternal: Ancient Gods Part 1

Na, hol is vágjak neki? A 2016-os DOOM-nál? Vagy inkább a most tavaszi Eternalnál? Mert az előbbinek a folytatásához készült 3 missziós DLC-történet, ami tovább kerekíti a sztorit és a lore-t, és szorosan egymásba fonódnak. Eh, kezdem valahol.

DOOM (2016) - Mind azt hittük, hogy teljes újragondolás alá került a franchise, megtartva a magvát: démonok, sörétes és erőszak. Nos, ezt teljesítette, sőt, túl is szárnyalta egy sokkal metálabb és vadabb zenével, egy nem éppen elmismásolt sztorival, ami saját magát se veszi túl komolyan. Csak beütött az energiaválság a Földön, ezért elkezdtük megcsapolni a poklot, aminek energiáit a lelkek áramlása tartja fenn. Érdekes felvetés, de a
kampány kicsit túl hosszú volt a lehetőségekhez és nem igazán tudott a fele után benntartani, hiszen addigra láttam már minden ízét a titokkeresgéléstől a különféle glory killeken át a szörnyek ritmikájáig, és a barna-vörös színárnyalat teljes skáláját. Nem volt nagy cél, konfliktus, csak kiirtani azokat, akik átszöktek, meg egy renegát tudóst levadászni, akiből majd a Spider Mastermind ellenfelünk lesz a kiberdémon után.

DOOM Eternal (2020) - A lore építésével eleinte szkeptikus voltam, és nem igazán győzött meg egyik oldalról (miszerint a Doom Slayer maga az eredeti Doomguy, aki miután a Doom 64-ben visszatért a pokolba irtani, egy időanomália miatt eonokkal hamarább kötött ki az Argent d'Nuron), miközben játékban összeszedhető kódexlapok elregéltek egy elég érdekes történetet. Érdekesebbet, mint azt a plot hole-okkal kátyúzott valamit, amit a kampány tartogatott. Közben a zene még állatabb, igazi training, edzőzene (különösen a The Only Thing They Fear Is You), a platformszegmensek feldobják, a puzzle-k már elmennek, az árkádos megoldás elég sétagalopp már így is, a titokkeresgélés meg elég hamar muszáj és élvezet tárgyai lesznek. (Meg amivel elmehet az ID a francba az, hogy hülyének nézik a játékost, hogy minden ellenségnek a gyenge pontját az első találkozáskor elmondja a játék, illetve a platform ugrálások olykor nem láthatóak be rendesen automap nélkül - de olykor még azzal sem, sőt bőven elég alkalom van, amikor érzékelni sem hajlandó a megragadható felület vagy szél közelségét).

DOOM Eternal: Ancient Gods Part 1 (2020) - Egy-két kérdés meg lett válaszolva, de nem igazán ezekre volt szükség. A felvezetett lore-t bővítés helyett mélyítették, ami előnyére vált a sztorinak, az más kérdés, hogy az egész a Biblia-áthallásoktól hemzsegővé vált az Atyával, a pokollá lett Jekkaddal, aminek lakói örök életet akartak és ennek üldözése során váltak a megismert démonokká, hogy vezetőjük Davoth, a sötét nagy úr egy jellegzetes Isten-Lucifer viszony, akik kivontak a forgalomból az erőegyensúly fenntartása okán... Lehetne sorolni mi mindenben hasonlít, de olyan szinten, mintha azt mondanánk, Jézus sörétest és testpáncélt ragadt volna és nekiállt volna dühében démonokat irtani...
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
higashikata
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 133
Csatlakozott: 2019.01.06. 16:58
Nem:
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: higashikata » 2021.02.17. 21:04

Syberia

Sokáig az emlékeimben élt egy játék valamikor a kétezres évek elején (valszeg 2003 körül, mert atájt vette anya az első asztali PC-t), amiből egyedül egy csengő-szerűség maradt meg plusz egy sötétre festett hotel előtere, de mivel többre nem emlékszem, így fogalmam sincs valaha játszottam-e vele többet...

Aztán alig egy hónapja Keny egy Gépszínház-videóban bemutatta a Syberiát, amiben egy pillanatra mutatta azt a csengőt és sokat agyaltam azon, nem-e ezzel játszottam anno...

A napokban hozta le hírként a Pc Guru, hogy IndieGalán ingyen letölthető, így gyorsan lecsaptam rá és már 3. este játszottam egy keveset vele, most utaztam el a vonattal a Barrockstadtra. Mire odáig eljutottam, túl vagyok némi hajtépésen és jó barátságot kötöttem egy walkthrought-oldallal. :drop:

Szóljon mentségemre, nagyon koca vagyok videójátékok terén, így semennyi rutinom nincs. Különösen a point 'n click-ekben, de eddig tetszik a játék. Egy 2002-es játékhoz képest elég pofás látványvilága van, a főhősnő mozgásanimációján jókat szoktam nevetni, de eleddig a legnagyobb bajom az, hogy eszetlenül sokat kell a játéktérben mászkálni. Oké, hogy ez egy kalandjáték, és a feladványok megoldásán túl a felfedezés is a műfaj velejárója, de nem vagyok biztos abban, hogy már az első pályán szerencsés ennyire szétszórni a feladványokat. Vagy csak én vagyok eszméletlenül béna. :drop:
SPOILER
A walkthrought miatt szóljon az is a mentségemre, hogy a gyári részig egész jól elboldogultam volna, ha én mulya nem egyből a templom felé megyek és nem bizonytalanodok el a komódnál. De akkor sem jöttem rá, hogy a kriptához a Voralberg-kulcsért a komód középső fiókját kell kinyitni, majd akkor kell a karon tekerni egyet, hogy elérjem a titkos fiók-hosszabbítást :wwall:

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1092
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2021.02.17. 21:37

higashikata írta:
2021.02.17. 21:04
Szóljon mentségemre, nagyon koca vagyok videójátékok terén, így semennyi rutinom nincs. Különösen a point 'n click-ekben,[/spoiler]
Véleményem szerint az egész műfajt nem emberek találták ki, nem emberi lények szórakoztatására - amit alkalom adtán ember is képes élvezni. Megfordult a kezem alatt pár p'n'c cím az Atlantis 2-től kezdve a The Longest Journey-n és a Drakulán át a Syberiáig, de mindig az volt, hogy kellett az a fránya walkthrough (ha volt) minden egyes esetben, mert valamivel interaktálni lehetett, amit mondjuk a háttér részének hittem, vagy komoly előfeltétele volt az interakciónak. A The Longest Journey esetében speciel emlékszem, hogy a teljes végigjátszás leírása valami 22 oldal volt kétoldalas nyomtatásban és folyamatosan úgy olvastam, ahogy játszottam. A puzzle-k abban megoldhatóak voltak anélkül is, de hogy mit hol találsz, mit mivel kombinálni és persze mikor és milyen sorrendben... Na az utóbbi a nem csak a TLJ velejárója volt, hanem a folytatásának, a Dreamfallnak is, ami már kicsit emberibben játszható volt, és talán 2-3 alkalommal kellett belelesni. A Syberia valahol ennek a kettőnek a félútjánál csücsül, de színenként kellett 2-3 konzultáció minimum.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6056
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2021.02.17. 22:16

A point and click cuccokat én is mindig walkthrough-al játszottam. XD Mondjuk ebben egyrészt benne volt az is, hogy amikor 10-12 évesen belekezdtem ezekbe, az angolom még messze nem volt azon a szinten, hogy magamtól kitaláljam azokat a megfejtéseket, amiket sokszor 1-1 NPC-vel való dialógusunk valamelyik random mondatából kellett kikombinálni, másrészt meg azt a részét baromira nem élveztem soha a játéknak, amikor fel-alá járkálsz és közben próbálsz rájönni, hogy a WoW előtti legnagyobb világgal rendelkező játékon belül épp melyik helyszínre kellene menni és ott mely tárgyat kéne mivel kombinálni, hogy átjuss. XD (Legalábbis amíg nem jöttek be az MMO-k a piacra, nekem mindig ezek a point & click kalandjátékok érződtek a legnagyobb online világnak, a leghosszabb sztorinak, a legtöbb különböző karakternek, stb. amikhez a virtuális világban valaha is szerencsém volt. Lásd Monkey Island akármelyik része, ahol komplett szigetek vannak, és pl. a '92-ben megjelent második részben te választhatod ki, hogy a bérelt hajóddal épp melyik szigetre mennél az aktuális három közül, de pl. a '98-as Grim Fandango is olyan hosszú játékmenettel, valamint annyi karival/helyszínnel rendelkezett, hogy a lore szerinti 4 évig tartó utazást a Holtak Földjén a játékos kb. valós időben is annyinak érezte, mire a végére ért. :lol: )

A fejtörők meg valóban egy külön sztori, ugyanis a legtöbbször nem annyira azt tesztelik, hogy mennyire vagy okos, hanem afféle irodalomórás "vajon mire gondolt a költő?"-stílusban kvázi attól függ, hogy tovább tudsz-e jutni, hogy mennyiben tudod "reprodukálni" a fejlesztők észjárását. XD Mely észjárás néha észveszejtő (XD), szal megint csak az MI 2 ugrik be, ahol X sziget börtönéből kiszabadulva kinyitsz két borítékot, amik ilyen raboktól elkobzott tárgyakat tartalmaznak. A tiédben vannak a korábbi itemjeid, a másik meg egy gorilláé volt, szóval van benne egy banán, meg egy zenedoboz. Na, az utóbbi semmire nem fog kelleni az egész játék során, csak arra jó, hogy összezavarjon. XD Ellenben a szimpla banán... XD Szóval miután kiszabadulsz, elmégy Y szigetre, ahol a bárban egy majom zongorázik. Rárakod a banánt a zongora tetején ide-oda mozgó metronómra, ami kvázi "hipnotizálja", transzba ejti a majmot, ami ezután nem csinál semmit, abbahagyja a zongorázást és egyfajta hullamerevségre emlékeztető hülye pózba dermedve csak ott ül. Ezután el tudod rakni ebben a formában (előtte nem is engedte a játék XD), majd visszamégy vele az említett "sittes szigetre", ott fel a vízesés tetejére, ahol a fűben van valami tűzcsapra emlékeztető izé és azon kell használni a hullamerev majmot, aki ebben a formában kvázi csavarhúzóként, kalapácsként, stb. működik és így a csapon használva gyakorlatilag "elzárod" vele a vízesést (ne kérdezzétek... XD), aztán ezután ha újra lemégy, kiderül, hogy volt egy lyuk a vízesés mögött és azon át kell továbbjutni. XD Logikus, nem? :dirr:

És ez még LucasArts kalandjáték, ami a fanok szerint aránylag nem is olyan nehéz és elég felhasználóbarát, mert pl. nem tudsz benne meghalni, ellentétben mondjuk a Sierrás kalandjátékokkal, ahol fóbiásan mentesz kb. ötpercenként. XD Szóval na, én kedvelem a műfajt, pláne amikor úgy a 90-es évek második felére elérte azt a szintet, hogy már kvázi interaktív rajzfilmeket játszhattunk végig játékformában és sajnálom is, hogy eléggé kihalt az egész napjainkra (persze néha még van 1-2 "nagy visszatérő", pl. a 2012-es német Deponia sorozat), viszont az tény, hogy ezekhez bizony nem árt, ha ott van "biztonsági övnek" a kinyomtatott walkthrough. ^^" XD
Kép

Catilina
Újonc
Újonc
Hozzászólások: 3
Csatlakozott: 2021.02.16. 16:22
Nem:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Catilina » 2021.02.19. 03:42

Skyrim SE, 100+ moddal :lol:

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2343
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2021.03.24. 08:38

Junchi írta:
2020.09.12. 07:16
Fall Guys
Ha már elindult a negyedik évad, ismét felvettem a fonalat, főleg, hogy ez a mostani space-retro téma még tetszetős is. Nagyjából beadta az összes új szintet és a többségük egészen szórakoztató (az a mozgóplatformos cucc különösen nagy állatság), viszont kezd kicsit fura irányokba elmenni a cucc ezekkel a sokszor túlkomplikált megoldásaival. Nem tudom az úgy megvan-e a készítőknek, hogy ennek a programnak pont az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége.

Btw jön hamarosan egy ilyen skin. Na most én simán azt hittem, hogy ez valami random animu kari, de aztán felvilágosítottak, hogy egy vtuberről van szó. :dirr:

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1092
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2021.07.27. 14:30

Időközben megnyüstöltem párat, hol haverokkal, hol nekik streamelve.

1) Subnautica

Őszintén szólva, sok esetben azt éreztem, hogy túl nagy szabadságot ad azzal, mit lehet és mit nem, de semmi nem indikálja azokat. Ilyen pl. a lelőtt Aurora kvantumhajtóművének robbanása után a radioaktív szennyeződés megszüntetése vagy az, hogy a Degasi legénységének bázisaihoz nagyjából merre és hova kell menni, esetleg azon túl tovább folytatni a sztorit merre és hogyan. Nagyon rá vagy utalva, hogy hosszasan térképezd fel az óceánt magát és annak a fenekét, illetve egyes esetekben onnan vehetsz anyagot, ahonnan nem számítasz rá. Pl. Wiki nélkül az Elveszett Folyó Völgyét fel se fedeztem volna, és nem azért, mert annyira el lenne dugva, hanem mert semmi nem jelezte, hogy nekem most azt kéne megtalálni. Ugyanilyenek a lejáratok, amik közül párat a leviatán osztályú tengeri lények őriznek, és hát nem egy Csikóhalat vesztettem el azért, mert csócsálós kedvükben voltak. Szerencsére a mélytengeri búvárhajóm, a Küklopsz jobban állta a sarat.

Ugyanez egyébként igaz a felfedezés szempontjából a különféle tervrajzok megtalálására is, hogy nagyon be kell járni a tengerfenekét a sekély részeken, hogy használható dolgokat találj, a roncsokba a bejutás meg sokszor igazi seggfájás, mert kell a lézeres gyémántvágó az ajtókhoz, de ahhoz kell egy gyémánt is, amihez a mélységbe kell menni, ahol gyorsan szorul ki belőled a levegő, és elemes siklóval 1-2, talán 3 rögöt tudsz szétverni abban a mélységben, mire fel kell újra emelkedned levegőért.

Összességében ellenben teljesen hangulatos és kellemes, viszont az első végigjátszásod alatt annyira járni fogod a tengert felfedezni az anyagok és a tervrajzok után, hogy az újrajátszhatóságát jelentősen korlátozza.

2) Explorer of Yggdrassil

Klasszikus JRPG-alapokra helyezett erősen szexuális tartalmú darab, aminek maga a sztorija jól indul, de aztán eljapánkodja. Adott az Yggdrassil, a világfa, ami egy üreges torony valójában. Eddig tiszta sor. De ezt megfejeli a benne folyó kísérletekkel, illetve azzal a felfedezéssel - és most nem szívlelek senkit a bojlerrel -, hogy ez valójában egy intergalaktikus csillaghajó, aminek a célja az élet szétszóratása többek között.

Maga a harcrendszer QTE-alapú, ami tetszetős, de a reakcióidőt egy lomha lajhár is képes lenne megugrani, emiatt nagyon szándékosan kell elveszítened egyetlen harcot is, hogy megkapd a 18+ tartalmú bejátszást. Mert ha legyőznek, akkor nem megölnek, hanem megdugnak - vagyis, ha elég ügyes vagy, kellően fejlődsz, akkor simán ki tudod vinni az egészet anélkül, hogy egyetlen ilyen jelenetbe is belefuss. De bele fogsz, garantálom, mert vannak termek több ládikával, ahol egy a valódi, kettő pedig hamis. Na és persze mindig sikerült elsőre, de sokszor másodikra is beleesnem a csapdába, szóval a mimic rendre megerőszakolt.

3) Niplheim's Hunter: Branded Azel

Az előhöz hasonló, csak fele annyira elkreténkedett sztorijú játék. Itt csak egy olyan fantasy világban vagyunk női harcosok, ahol a démonkirály visszatérése a fenyegető. Viszont ehhez már muszáj tornázni az erotika szintünket, de még hogy.... A grindolás fogalmát nyugodtan értelmezhetjük itt 18+ téma szerint is,ugyanis ez tesz majd minket erősebbé... és egyben kiszolgáltatottabbá. Speciális napszakokhoz és időjárási elemekhez kötött szörnyek megjelenése, tucat-questek az egyetlen céhben, ahova tartozunk is... Nem épp a legváltozatosabb, legérdekesebb cucc, de játszatja magát. Egy darabig legalábbis. Mert a közepére simán ráunsz, ahogy az Yggdrassilnál, és mindkettőnél a sztori szövése miatt. Az eőbbinél érdekes lenne, de a megvalósítás sokszor EH, itt meg lassabb, kimértebb, de elég cérnavékony és könnyű elveszteni a fonalat.

4) HuniePop 2: Double Date

Folytatódik az ügyességi játékba rejtett randiszimulátor, ám az előző rész 9 lánya és 3-4 rejtett karaktere (akik közt volt egy űrlény, egy szexistennő, egy tündérke meg egy cicalány is) helyett most kapunk nagyjából ugyanennyit, és fenyegető túlvilági entitásokat, nimfodzsinneket kell majd megnyugtatni azzal, hogy a végjátékban egy többszörös kettős randi keretében. És őszinte leszek, ezt az újítást, hogy duplarandi folyik, csíptem. Játékmenetileg ugyanis az eredeti randirendszert két fronton dobja meg: a páros egyike megsértődhet, ha a törött lila sziveket sikerül feloldanunk a matching game során, de el is fáradhat, mert a lépéseink innentől a lányok staminájába is kerülnek.Ha mindkettő megsértődik vagy kifárad, de nincs lehetőség időben a meggondolásukhoz vagy pihenésükhöz, akkor bukta a randi. És bizony, nagyon keményen bukta tud lenni, az elvárás színvonala pedig nőttön nő.

Az is újdonság, hogy bevontak olyan rendszert, ami kifejezetten a lányok problémáira fókuszál. Pl. ha a helyi szállodavezető MILF-nek épp olyan passza van, hogy bizsuval ki nem szúrhatod a szemét, akkor ékszer és más típusú drágább randiajándékokat egyenesen elutasítja és nem hagyja, hogy a partner is ilyet kapjon. Vagy van olyan, hogy teljesíteni kell egy szintet a meccs során, hogy randiajándékkal befolyásolhasd a szorzóidat. Esetleg a doomer csajnál előfordulhat az is, hogy megfordul a kövek hatása: a lila törött szívek növelik a vonzalmat, a rózsaszín ép szívek pedig kiakasztják őt.

Továbbá szerepet kaptak a spéci ajándékok, az etetésük, itatásuk, amivel megint a szorzókat és a kezdőállapotot lehet befolyásolni, vagy esetleg azt, hogy hány körrel kezdesz. Ugyanígy az, hogy beszélgetni velük, ami +1 kört ad hozzá az alaphoz. A visszakérdezésre adott sikeres válaszaik meg továbbra is vásárlási bónuszt érnek. Na, az nem változott.

Összességében, ezt a játékot még mindig nem a pornótartalomért játszom (ami véleményem szerint jócskán felemásra sikeredett, minden ízléses jutalomképre jut 2 olyan, ami jó esetben is elmegy, de inkább MEH-nek néz ki kompozícióra), hanem az ügyességi rendszere miatt, ami az új tweakelésekkel jócskán addiktív lett, mint az első játék, ahhoz mérten pedig frissebb is. Viszont hiányoznak a titkok és a rejtett tartalmak. De nagyon.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2343
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2021.08.01. 18:13

One Piece Pirate Warriors 4

Szóval az úgy volt, hogy talán 7-8 éve lehetett ehhez a cucchoz utoljára bármilyen nemű közöm, viszont öcsém a mai napig OP fanboy, bár csak az animét követi. Nagy lelkesen beállít hozzám pár hete, hóna alatt az említett cuccal, meg jókora izgatottsággal, hogy ha már neki nincs (még) PS4-e, hadd próbálja nálam ki. Aztán persze utóbbi indok folytán nálam maradt, de nem nagyon foglalkoztam vele... egy darabig. Aztán valahogy behúzott és eszembe juttatta, hogy ha nem lett volna ez a kínosan sok vargabetű, meg időhúzás, lehet, hogy a mai napig követném az OP-t, mert a többi shounennel ellentétben még mindig rendelkezik valami egészen egyedi varázzsal, amit köszönhet főleg a karaktereinek és a világnak.

A játék maga tipikus Warriors-program: Aki játszott már legalább egy ilyennel, az játszott kábé minddel, aki viszont nem ismerné, az képzeljen el egy moderáltan nagy térképet, mint pálya, egy kiválasztott harcost, rengeteg (olykor több ezer!) ellenfelet, nagy adag kaotikusságot és pár önismétlő mozdulatot, dresszingnek pedig szuperképességek hadát. A formula működik, legalábbis a japánoknál baromira, nyugaton kevésbé, de megvan azért a maga hűséges tábora még ott is. Nekem úgy kábé 12 éves korom óta lehet közöm a Warriors cuccokhoz és bár nem mondanám éppen a vidja-ipar koronaékszereinek őket, de azért ellehet velük lenni, megvan a maga varázsa az endless hentelésnek is.

A játéknak van egy sztori és egy treasure hunting módja, mindez megspékelve rengeteg RPG-elemmel (skill fák, karakterfejlesztések, speciális technikák előhozása, stuff), szóval a szavatosság kissé mesterségesen van kihúzva (épp mint az anime tempója, hehe >:3), de annyi bizonyos, hogy aki OP fan, annak ez a cucc maga lehet a testet öltött Grál, bár azért akadnak kompromisszumos megoldásai is, példának okáért a sztori mód elég érdekes, hogy rögtön Alabastával indít, illetve más arc-ok valahogy ki lettek spórolva belőle (Thriller Bark, Skypea, Enies Lobby WTF?), szóval nem tudom, hogy azért-e, mert negyedik epizód mivolta miatt jobban ráfeküdtek ezekre az előző háromban vagy egyszerűen csak lustaság, de kicsit érdekes döntés. A kalóz-tengerész háborúig amúgy nagyjából képben is voltam a történésekkel, de utána jött egy rakat új arc, meg történés, amikkel már nem, bár lehet jobb is, például ez a süteményes sziget ezzel a nagydarab mamával valami elképesztően idétlen és retard volt, azt a nyulat (Carrot) meg tuti azért rakta bele Oda, hogy meggyőzze a furryket is. Na de ha már karakterek: a szalmakalapos bandával nem nagyon voltam (max ha a sztori rákényszerített, például egy alkalommal muszáj volt Usopp-pal is lennem... azóta sem hevertem ki), ahogy ezek a többméter magas karakterek is baromi kínosak, pláne, hogy sokszor nem látni tőlük semmit. Shanks durca jó, Crocodile dettó és bár nem vágom, hogy kicsoda, de ez a BeruBarás Oscar, csak férfiben forma szintén nagyon fun. Hiányoltam viszont Rayleigh-t, Garpot és miért nincs Perona? Valaki fizetni fog ezért!

Szóval jah, ellehet vele játszani. Nyilván sokat segítene, ha OP fanboy lennék, de így sem rossz játék, szóval látszik, hogy mindent (na jó, majdnem mindent) megtettek a fanok kiszolgálása érdekében. "Animéből játék" felhozatalból még eddig messze ez a legjobban sikerült, bár ez nem olyan nagy dicsőség, tekintve, hogy acélos mezőnyről itt a legnagyobb jóindulattal sem beszélhetünk.
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Junchi 2021.08.01. 18:37-kor.

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6056
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2021.08.01. 18:34

Junchi írta:
2021.08.01. 18:13
...azt a nyulat (Carrot) meg tuti azért rakta bele Oda, hogy meggyőzze a furryket is.
Meg hogy aki eddig még nem volt az, azt most azzá tegye... :lol: (Btw, nem tudom, a játékban ez benne volt-e, de az alapformája mellett még van neki egy úgynevezett "sulong formája" is, ami kvázi egy "Black Hanekawa", csak macska helyett nyúlként, amolyan "vérnyúl forma". XD)
Junchi írta:
2021.08.01. 18:13
...ez a BeruBarás Oscar, csak férfiben
Csak sajnos nem hozza be a képet. :(
Kép

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2343
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2021.08.01. 18:38

Titkos írta:
2021.08.01. 18:34
csak macska helyett nyúlként, amolyan "vérnyúl forma". XD
Yepp, benne van az is, csak jó mélyen a skill fájában, annyit meg nem foglalkoztam vele.
Titkos írta:
2021.08.01. 18:34
Csak sajnos nem hozza be a képet. :(
Javítva.

Avatar
ZeroProcess
Haladó
Haladó
Hozzászólások: 46
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess » 2021.10.16. 15:16

NieR Replicant ver.1.22474487139...

Az idei év számomra legjobban várt játéka volt lévén egy másik NieR cím az Automata az egyik nagy kedvencem, amit még e megjelenése előtt újra is játszottam. Persze nem voltak olyan magasak az elvárásaim, ezért úgy voltam vele ha már fele olyan jó lesz, mint az Automata elégedett leszek.

Érdemes megjegyeznem, hogy önmagában a Replicant nem tudta felkelteni az érdeklődésem. Míg anno az Automata-ról semmit nem tudtam, csak láttam róla néhány percnyi videót, amikben a posztapokaliptikus világban harcoló androidok és robotok egyből megfogtak, addig a Replicant csak az Automata miatt érdekelt. Ez még nem feltétlen lett volna baj, a gond csak az, hogy a játék, közben sem akart megfogni, amikor pedig mégis, akkor utána jött valami ami el is vette tőle a kedvem. Így lehetett az, hogy bár a megjelenés napján már belekezdtem, de végül csak a nyár végén fejeztem be, mert sokszor nem is volt kedvem elé ülni. Hogy pontosan miért arra majd később kitérek.

Az első meglepetés rögtön kézbe kerüléskor fogadott - PS4 dobozos változatról van szó - ugyanis a borító két oldalas, így a számomra kevésbé tetszetős külső Koda Kazuma art-ot át tudtam fordítani a belső Akihoko Yoshida munkájára, ami nekem jobban bejött.
Egy másik meglepetés már játék közben ért, ugyanis bár megjelenés előtt néztem róla videókat, de azok össze voltak vágva, így nem tűnt fel addig amíg el nem kezdtem játszani, hogy a játék tagolt nyílt világú. No ez egyből sutba vetette azt a tervemet, hogy a vidéket majd hátason járom be keresztül-kasul, ahogyan azt tettem az Automata-ban.

Maga a játék története szerintem, nem olyan jó mint ahogy azt egyesek állítják. Nem rossz, de szerintem nem a játék erőssége, illetve egy-két helyen túlzottan elvont volt (legalábbis a számomra). Az elején kifejezetten döcögős és érdektelen, amíg el nem jutunk a néhány éves ugrásig. Na onnantól, már egész jó és érdekes. Továbbá ezt az utolsó kb. harmadát árnyalják még a különböző végkifejletek, melyből 4 plusz 1 van. Ugyanis ilyenkor ha elérjük az egyiket, akkora játék újra kezdi ezt az utolsó szakaszt, más végkifejlettel, illetve más nézőpontok hozzáadásával. Mely a sztori szemszögéből jól működik, a gond csak az, hogy ha a játékmenet tekintetében nem ilyen rózsás a helyzet. Ugyanis az első 4 alkalommal szinte ugyanazt kell csinálni. Ugyanazok a küldetések (max te variálod a sorrendjét), amik az átvezetőket leszámítva szinte semmiben sem változnak és mindig ugyanazt kell csinálni és ugyan úgy, ugyan azzal a karakterrel. Ami már 4. alkalommal igencsak unalmas. Arról nem is beszélve, h szerintem az első három végkimenetel felfogható egynek, mivel a 4. és az extra lezárás tér el jobban a többitől.

Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy a játék az elejétől a végéig túlságosan is arra kondicionál, hogy ebben a világban semmi sem jól végződik. Ez ad egyfajta nyomasztó hangulatot a Replicant-nak ami tetszett. Azonban ha mellék küldetések nagy része azzal végződik, hogy a küldetés adó vagy ahhoz kapcsolódó személy meghal, illetve a fő missziók közt is lesznek olyanok, melyben már megismert karakterek elhaláloznak, akkor egyszerűen a végére már kiszámíthatóvá válik a tragédia, mely nem hozzáad a drámaisághoz hanem elvesz belőle.
Ezért számomra az újonnan bekerült lezárás sokkal jobban tetszett, mint az előzőek, mert nem követte az addigra agyon ismételt formulát. Illetve játékmenetbe is behozott egy olyan újítást, melyet már hamarabb vártam, mégpedig, hogy
SPOILER
másik karaktert is lehetett irányítani.
Amúgy ha már az előbb szót ejtettem a mellék küldetésekről, akkor érdemes kitérni arra, hogy nagy részük borzasztó. Általában az öld meg ezt vagy gyűjtsd össze azt típusúak, valami totál érdektelen körítéssel, mely semennyire se mélyíti el az amúgy érdekes világot.

Maga a játékmenet messze nem olyan kiforrott, mint az Automata-ban. Felismerhetőek a hasonló elemek, de itt még nem állnak össze igazán, ezáltal pedig nem gördülékeny és szórakoztató. Van fast travel, mely ötletesen a folyón történő hajózás, de nem a kellő helyeken, így van hogy nem előrébb van vele az ember hanem hátrább. Aztán ott van a fegyver “kovács”, kinél ugye a szablyákat lehet fejleszteni, csak olyan részen helyezkedik el a pályán, hogy ritka macerás annak megközelítése. Továbbá én úgy éreztem eléggé a gyűjtögetésnek van alárendelve sok minden, melyen még csavar egyet az is, hogy az árnyak a leölésük során nem sokszor dobnak tárgyakat, így ha kell valami vagy rengeteget kaszabolunk le belőlük vagy minden fűcsomó alá benézünk, hogy ott van-e.
A horgászás az Automata-ban a maga egyszerűségével szerintem poén volt, bár ha vki az összes halat és tárgyat kiakarta fogni akkor igencsak fel kellett kötni a gatyáját. Itt viszont feleslegesen összetett mechanizmusra épül, így én a kötelezőeken kívül egyszer sem horgásztam.
A harcrendszer viszont jó, még ha nem is olyan légiesen könnyed, mint az Automata-ban.
SPOILER
Kivéve mikor azzal a bizonyos karakterrel kell menni, akinél a harcrendszer echte olyan mint az említett címben.
Számomra igazán kiemelkedő erőssége a Replicant-nak azok a karakterek, pontosabban a főszereplő négyes. Változatos egyéniségek, érdekes háttértörténettel, kik egy remek csapatot alkotnak. Közülük a kedvencen Kainé és Shiro (angol feliratban Weiss) volt. A kettőjük közti szóváltások kifejezetten szórakoztatóak voltak a számomra. Mellesleg én Kaine-t tekintettem a játék igazi főszereplőjének, melyet az újan bekerült végkifejlet csak tovább erősített bennem.

A látvány szép, az aláfestések pedig a szériához híven gyönyörűek. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akiknek a Kainé című szám a kedvence lett.

Bármennyire is fapados a játékmenet, bármennyire is nem kiemelkedő a sztori, megérte végig játszani az egyedi világa, a magával ragadó hangulata és szerethető karakterei miatt. Nem ér fel az Automata-hoz, azonban akiknek az tetszett, érdemes lehet ezzel is egy próbát tennie, visszafogott elvárásokkal.


NieR Re[in]carnation

A felújított Replicant után a legújabb NieR üdvöskét is kipróbáltam. Na itt elég alacsonyra tettem a lécet, viszont abban reménykedtem, hogy hátha sikerül megugrani, de nem. Nem is tudom hol kezdjem annyi sebből vérzik ez a cucc. Azonban bár most leszögezném, hogy ezt játéknak nem lehet nevezni.

Ezen sorok írásakor a 6. fejezet felénél járok (asszem 12 fejezet van összesen), így az eddig tapasztaltakat írnám le. Mivel már egy pár hete, nem is nagyon nyúltam hozzá, illetve nem gondolnám, hogy többször előfogom venni, így a véleményem már úgy se fog változni.
Egy amnéziás, néma kislány bőrébe bújunk, ki egy kietlen helyen tér magához, ahol égig érő romok veszik körül. Hozzá csatlakozik rögvest a legelején egy Mama nevű szellem, ki kalauzol minket az utakon, hogy rájöjjünk mi ez a hely és ki vagyok én.

Nos ez a valóságban úgy zajlik, hogy megyünk előre egy szinten és az elhelyezett sötét madárijesztőket megérintve az adott szint sztorijának/emlékének egy-egy részletét éljük újra közben megtisztítva őket a sötét szörnyektől. A szintek történetei elég hullámzó színvonalúak, vannak köztük érdekesek és kevésbé megragadóak, továbbá elég lazán kapcsolódnak egymáshoz és hozzánk a helyzetünkhöz. Arról nem is beszélve, hogy az eddigi 6 fejezet története nem tesz ki egy A4-es oldalt. Ahhoz képest, hogy ehhez mennyit kell “játszani” (szándékosan raktam idéző jelbe) ez borzasztóan kevés. Írhatnám azt is, hogy szinte semmi.

Vannak mellék küldetések is, amik a menüből érhetőek el és mindegyik 10 harcból áll, ahol 3-4 harconként kapsz egy részletet a melléküldetés történetéből. Igazából az itt lévő sztorik a nesze semmi fogd meg jól tipikus példái. Nálam a NieR Automata-s mellék küldi csapta ki a biztosítékot, ami igazából egy trollkodás volt.

Szóval sztori szempontjából nem igazából remekel ez a cím, mert az alig van benne, de még mindig több mint a játékmenet. Ami ugyanis nincs. Mert azt ami itt van túlzás játékmenetnek nevezni. Az adott szint bejárása csak annyiból áll, hogy megyünk előre minimális interakcióval és az utunkat a már említett madárijesztők és fekete akadályok állják. Előbbi esetén a harcok mellet van sztori is míg utóbbiak csak harcok a fekete szörnyekkel. A harcok pedig az igazi virgácsa ennek a produktumnak. Ugyanis azok automatizáltak! Lemegyünk a csatatérre és csak annyit lehet csinálni, hogy kiválasztjuk kit támadjanak a karaktereim és hogy mikor süssék el a speckó képességeiket és ennyi. Ez kérem szépen élvezhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy ütközet több hullámból áll minél jobban húzva az időt. Igaz van gyors lejátszás, de akkor ennyi erővel már a csata elején belerakhatták, volna az auto skip-pet és csak a vég kimenetelről kapnék infot, h nyertem-e vagy sem.

Fontos kitérni arra, hogy a harcok során nem a kislányt és Mama-t irányítjuk, hanem a történetekben megismert vagy megidézett karaktereket. Nos ez az idézés valójában egy játékgép, melynél bizonyos számú gem-ért cserébe pörgethetünk tárgyakat és karaktereket. Más mód nincs új cuccok beszerzéséhez és természetesen egy-egy pörgetés igencsak alacsony (kevesebb mint 1%) valószínűséggel dobálja a jobb cuccokat. Vannak tematizált idézések, amik annyit tesznek, hogy egy-egy speciális karakter is megütheti a markodat, ha rohadt szerencsés vagy (általában nem leszel az). Sőt vannak olyan idézések amik csak fizető játékosoknak elérhető. Maguk az idézések igencsak költségesek. Ha egyszerre 1 tárgyat akar az ember kipörgetni, akkor az 300 gem-be kerül. Vagy van opció egyszerre 10 tárgy kijátszására ilyenkor ez 3000-be kerül és kicsit jobbak az esélyeid arra, h valamire való cuccot dobjon a gép. A gem-et pedig login bónuszként, másik szerencse játékos pörgetésként vagy bizonyos küldetésenként lehet szerezni. Azonban ahhoz, hogy 3k-t összegyűjts elég sokat (min. néhány órát) kell játszani. Vagy veszel valódi pénzért, ahol az árak rohadtul el vannak szállva. A legolcsóbb jelenleg 120 gem-es pakk ami 350 Ft. De ha mondjuk azonnal szeretnél 3k-t, h legyen egy remélhetőleg jó pörgetésed, akkor vehetsz egy 3120-as pakkot 8790 Ft-ért! Gondolom már ennyiből már nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy gatcha “játék”.

Mellesleg a karakterek különböző osztályúak, így egy két csillagos karit max 50-es szintre enged húzni, míg egy 3 csillagosat már 70-esre. Szal nem lehet egy alap karival végig tolni a játékot.

Van egy-két mini game is amit a sztori előre haladtával lehet unlock-olni, mint például a Flappy bird klónt, viszont ezek sem vannak teljesen ingyen, hanem játékbeli fizetőeszközért cserébe lehet indítani egy-egy menetet.

Hogy ne csak ekézzem ezt a valamit, érdemes megemlíteni, hogy a látvány mobilos játékhoz szép. Illetve a szériához híven kellemes fülbemászó dallamokat kapunk zenei aláfestésként.

Talán ha nem erőltették volna bele a gatcha részt egyúttal az auto csatákat, hanem mondjuk egy kevésbé kötött pályán barangolnánk és logikai feladványok által tennénk elérhetővé az elveszett emléket akkor még működhetett is volna a Re[in]carnation.

Mindent összegezve senkinek sem ajánlom, ugyanis a látványos külcsin egy üres, élvezhetetlen produktumot takar, ami nem áll másból mint szerencsejátékból.


Asszem korábban itt nem osztottam meg mit gondolok a NieR Automata-ról, így most ezt bepótolnám, h kontextusban legyenek az előbb leírtak:
NieR Automata

Anno mielőtt megvettem volna a játékot szinte nem tudtam róla semmit (sem magáról a szériáról), láttam kb 5 percnyi játékmenetet és az elég volt, hogy úgy döntsek ez kell nekem. Megjegyezném, hogy a FF XV-tel együtt vettem meg és az FF jobban érdekelt akkor, de végül a NieR:Automata-t játszottam végig hamarabb, s az évek során az Automata lett az amit többször újráztam. Valójában a NieR:Automata azon kevés játékok egyike, melybe több mint 100 órát beleöltem.

A játék az elején a posztapokaliptikus világával szippantott be ahol androidok küzdenek a gépek ellen, de a végéig a története és a kiváló játékmenete volt az ami bent tartott. Maga a sztori az elején tipikusan olyan, hogy az ember ne tudja mi várjon tőle. Viszont sejteni lehet már abból a kevés információból ami rendelkezésünkre áll, hogy nem biztos minden valóban úgy van ahogyan azt bemesélték nekünk. Ahogy haladunk egyre előrébb, folyamatosan teljesítjük a küldetéseket, egyre jobban megismerjük ezt a világot, egyre másra jönnek a meglepőbb és furcsább fordulatok és egyre csak grandiózusabbá válik minden. Mindezek során pedig egyre jobban kötődünk az általunk irányított karakterekhez (én leginkább 2B-hez és A2-hoz). Arról nem is beszélve, hogy harcaink során nem kevés gondolatébresztő témával fogunk találkozni, amik közt vannak könnyebben és nehezebben emészthetők. Érdekes volt ezeken agyalni.

Talán a sztoriból az igazán drámai pillanatokat hiányoltam. Voltak szomorú és fájdalmas pillanatok de valahogy sose tudtak igazán megérinteni. Lehet azért mert az egész történetnek inkább epikus felhangja volt.

Mivel én szinte semmit nem tudtam a játékról, mikor belekezdtem így meglepetés volt a több végkimenetel. Emlékszem kicsit csalódott voltam, mert azt gondoltam vége, mikor a 10. fejezet végén megláttam a stáblistát, aztán örömömre kiderült, hogy mégse a játék még folytatódott tovább. Nem kevesebb, mint 26 végkifejlet van. Igaz ebből csak néhány a valódi fő ending, a többi nagyrészt a különböző game over-ek. Mondjuk szerintem ez nagyon ötletes volt, hogy ending ként állították be a szimpla game over-eket.

Karakterek terén sem lehet panasz a játékra, ugyanis mind a fő és mellékszereplők érdekesek. 2B telitalálat főszereplőnek. Pusztán a megjelenésével képes magával ragadnia, de ehhez még hozzávesszük jellemét akkor egyértelműen belopja magát az ember szívébe. Kedveltem és sajnáltam őt. Eleinte egy mindig higgadt, érzelemmentes nő, aki tiszteli társit és mindent megtesz értük és a küldetésért. Azonban mindig ő az aki újra és újra egyedül éli túl az eseményeket, melynek következtében a felgyülemlő sok emléknek és érzelemnek végül nem tud ellenállni és megtöri őt.
Azonban nem csak 2B-t, hanem A2-t is nagyon megkedveltem. Hasonló életutat járt be ő is, viszont talán a modora miatt számomra kicsit szórakoztatóbb volt, mint 2B. Egyetlen egy dolgot sajnáltam, hogy rá nem sok időt szántak, pedig több fejezetet is megérdemelt volna. Én még külön kiegészítőben is el tudnám képzelni, ahogy vele a múltbeli eseményeket éljük át.

Mellékszereplők közül Devola és Popola nálam a legkiemelkedőbbek. Nem feltétlen jellemre, hanem történetre, ugyanis tetszett az ő háttérsztorijuk. Igaz először úgy tűnt mintha hirtelen kerültek volna képbe de ez nem igaz. Már a játék eleje óta jelen vannak a táborban csak akkor még nem foglalkozunk velük.
Kedveltem a parancsnokot és az operátorokat is róluk is szívesen megtudtam volna még többet.

Talán egyetlen egy karakter sikerült pocsékul, méghozzá 9S. Ő nála szemet szúróan félrementek a dolgok, a többiekhez (nem csak fő de mellék szereplőkhöz) képest is szarul lett megírva. Az elején elfogadható volt egy laza tini fiú. Majd váltott kanos tinibe végül, egy őrjöngő hülye gyerek lett, aki esztelenül üvöltözött meg hőbörgött. A játék végére ki nem állhattam és külön öröm volt az amikor
SPOILER
el lehetett picsázni A2-vel.

Azonban a történet és a karakterek mit sem értek volna ha nincs a jól átgondolt játékmenet és a zseniális harcrendszer. Egyszerűen minden apróságra ügyeltek a fejlesztők és látszik mindent beleadtak, hogy a lehető leggördülékenyebb és legszórakoztatóbb legyen a NieR:Automata-val játszani. Legyen szó pusztán egy létrán való mászásról: nem érték be annyival a készítők, h ha nem akarsz tötymörögni, akkor lefele lecsúszhatsz rajta, hanem lehetőség van fölfele is ugrálni a gyorsabb haladás végett. Igazából a küldetéseken kívül szinte nem is nagyon lehet mást csinálni a játékban, mégse volt olyan érzésem, hogy üres, kihasználatlan lett volna a játéktér vagy unatkoznék rajta. Ugyanis a városban való mászkálás és ugrálás (dupla ugrás, levegőben való kitérés, pod-ba kapaszkodva való leereszkedés, stb) már önmagában szórakoztató. Bár a játék elején nem is lehetett a transzportot használni, mégis miután elérhetővé vált a funkció akkor is ritkán használtam, mivel inkább újra és újra bejártam a pályát gyalog vagy éppen hátason. Leginkább utóbbi opció merült fel, mert egyszerűen szerettem szarvas háton vágtázni és a különböző robotokat ütközéskor szétzúzni. Mondjuk azt kissé hiányoltam, hogy a társam ilyenkor mögém üljön föl.

A harcrendszer egyszerű, de nagyszerű, ahol a mozdulatok oly kecsesek mintha csak táncolnának a karakterek. Számos fegyver és jó pár pod program áll lehetőségünkre, nem is beszélve a chip-pek formájában beszerelhető képességekről, mely megoldást nagyon ötletesnek tartottam. Itt jegyezném meg, hogy érdemes figyelni a különböző npc-k mondataira, ugyanis nem egyszer egy fegyver, pod program lehetséges helyét említik meg.

Ami kevésbé tetszett azaz, amikor platformer módba váltott a játék. A repülős szegmensek pedig szerintem az Automata leggyengébb pontjai. Amikor össze vissza forgott a kamera és nem lehetett jól érezni mégis mi milyen távolságban volt az ellen és tárgyak, akkor bizony előfordult, h elhaláloztam.

Én az a fajta játékos vagyok aki előbb a mellékküldetésekkel foglalkozik, illetve minél többet felfedez az adott világból mielőtt tovább menne, de a játék végére érve is még sok minden hiányzott és rengetek órát öltem bele, hogy ezek meglegyenek. Igaz mikor fullos 99-es szintű voltam és már sok mindent megtaláltam ilyen 80-90% körüli intel-lek voltak, akkor már segédlethez fordultam, hogy ugyan mégis mit hagytam ki. Igazából lényegesebb dolog, csak Emil-nek az endje volt ami mellett elsiklottam, de szó se róla arra egyedül rájönni tényleg elég nehéz lett volna. Nem véletlenül secret boss a játékban.

A zenei aláfestések rettentő jók és emlékezetesek voltak, nemegyszer volt olyan, hogy csak sétáltam a játékban és hallgattam a zenét. Illetve ending szám is nagyon tetszett.
Lehet nem generációja legszebb játéka, de összességében szép látványt nyújtott. Igaz vannak alacsony textúrák, és idejét múlt megoldások, illetve hiányosságok, azonban ezek egyáltalán nem voltak zavaróak számomra.

Technikai szinten is toppon van a játék legalábbis a ps4-es változat, amivel játszottam. Kétszer volt csak, hogy kifagyott a játék, illetve kétszer sikerült egy kamera bug-ot előidéznem. Utóbbi következtében platformer nézetkor pont az ellenkező irányba fordította a kamerát liftből kiszállva (bunkernél, vidámparknál) a játék és láttam a háttéreben a nagy büdös semmit.

Egyértelműen az egyik kedvencem a NieR:Automata, melybe sok órát beleöltem és még sokat is fogok. Ha valakit egy kicsit is érdekel a játék akkor mindenképp érdemes kipróbálnia.

Utóbbi mondathoz annyit még hozzá tennék, hogy kb az első egy órát, míg az első boss-t le nem győztük ki kell bírni mentés nélkül. Viszont ha ezen túllendül az ember akkor nyílik meg a NieR:Automata valójába.
Kép

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2343
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2021.10.17. 09:59

^Mit ne mondjak, elég ritkásan vagyunk egy hullámhosszon, már ami a véleményünket/értékítéletünket illeti, de ezt a komplett postot most nagyon adom.

A Replicantról egyébként sokat elárul, hogy azt a "vadkanon lovaglós, bárányokat gyilkolós" mellékküldetést élveztem a legjobban, szerintem indokolatlanul sok menetet toltam bele. A többi meg olyan, amilyen: kiforratlan, repetitív, üres, a helyszínek nagy része unalmas és sokszor teljesen weird. Legjobban én is a mellékküldetéseket gyűlöltem, szóval ez a fajta "kell a kúthoz egy szelep, menj a sivatagba, keresd az árust, szedd neki össze a vackait, add neki oda, vedd el cserébe a szelepet, majd vidd vissza a küldetést adó pasashoz" nonszensz engem kicsinált. Nem is bajlódtam egy idő után velük, illetve a platina trófeával sem.

A karakterek és a sztori valamelyest kárpótoltak mondjuk, de ez is olyan, hogy ha előbb játszottál az Automatával, akkor ezek a dolgok már nem adtak annyi pluszt, már csak azért sem, mert messze nem lehet őket egy lapon említeni 2B-ékkel. (Mondjuk az Automata az egyik legjobb vidja, amivel valaha is játszottam, szóval lehet a standard lett csak túlságosan magasra felrúgva.)

Avatar
ZeroProcess
Haladó
Haladó
Hozzászólások: 46
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess » 2021.10.17. 10:41

Junchi írta:
2021.10.17. 09:59
"vadkanon lovaglós, bárányokat gyilkolós" mellékküldetést élveztem a legjobban, szerintem indokolatlanul sok menetet toltam bele.
Az szerintem poén volt. Mondjuk én azért ugrottam neki jó párszor, mert azt gondoltam, hogy valahogy teljesíteni lehet, de nem, mindig elérhető volt.
Junchi írta:
2021.10.17. 09:59
illetve a platina trófeával sem.
Azzal én sem bajlódtam, pláne mikor megláttam, h van horgászással kapcsolatos trófea is.
Kép

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1092
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2021.11.17. 09:46

Nemrégiben volt szerencsétlenségem kipróbálni a Naraka: Bladepoint gámot, ami valami fergeteges módon fel tudott cseszni félóra alatt. Idei augusztusi játék, szóval relatív elég friss. Adott egy érdekes sztorialap a távol-keleti kultúrával és mítoszokkal, fantasy-toposzokkal átitatva, de a kivitelezés... siralmas.

A sztori szerint hajótörést szenvedünk egy szigeten, ahol valami nagy gonosz lappang. Egy tökre hangulatos és szép filmet kapunk már a főmenü előtt, amit nem lehet elnyomni. Hogy miért a főmenü előtt kapjuk meg a sztoriintrót, jó kérdés, mert sok értelme nincs - leszámítva a játék saját műfajából eredő indokot, de erről később. Főleg, hogy az új játékra kattintva kezdhetjük meg a training küldetést, ami aztán bedob egy lobbiba. Úgy van, ez egy aréna fighter, csapatos battle royale a sziget kincséért. De ez olyan ismerős és elnyűtt. De maga a sztori is, mintha hallottam volna már 20 másikban ugyanezt.

Alapvetően nincs bajom az aréna fighterekkel, ilyen volt az új Doom széria, vagy a Sengoku Warriors/Dynasty Warriors/Warriors Orochi széria, a Sengoku Basara játékok, a Fate/Extella és az Extella Link, és míg ezek jók (legalábbis a felsoroltak nagyja minimum játszható), de ez valami bődületesen rossz. Kontrollerrel, amire ki vannak ezek igazából találva meg különösen.

Kezdjük a lobbival, gyors körnek. Állítólag van solo (nem sikerült előhívnom), meg hármasban is lehet menni, de jó, ha 3 percen belül össze tud rakni a matchmaking titeket. Ergo, a teljes élményhez nincs elég játékos. De nem is akkora baj, hamar meglehettek a feladatokkal... ha sok esetben tudnátok hova kell menni vagy mit kell csinálni, mert azt mindig valaki eldönti a ti térfeleteken. Vagy könnyebb lenne a tájékozódás. A karaktereket meg lehet fejleszteni, szóval, ha valaki régebben játszik nálad, és párbajoztok, akkor úgy leüt, hogy a következő évtizedben is fúrod a földet Kínáig.

Aztán ott van egy másik probléma, a teljesítmény. A siralmas nem kifejezés. 4 magos RyZen procival és GTX1060Ti kártyával is köhög, de veszettül. A modellek és textúrák nem töltenek be rendesen, jelenetekre az alap női főhős teljesen kopasz maradt (aki így inkább hasonlított egy skinhead Bayonettára, mint egyébként teljes valójában simán csak Bayonettára). Vagy ruhadarabok és tökéletesen átláttam a testen, miközben a karok, lábak és a fej szépen ellebegtek a levegőben. Vagy futok és megáll a semmiben, mert belementem valamibe, ami nem egy láthatatlan fal (van olyan, de csak akkor látszik, hogy valami erőtérféleség, ha közel mész hozzá), hanem egy betöltetlen tereptárgy.
Működés közben a hatalmas lagspike-ok sem segítenek, amelyek hajlamosak eldobni a parancsokat. Ez különösen akkor vicces, ha egy szakadék áthidalásához akarod használni a grappling hookot, és hirtelen kell sok mindent betöltenie. És mindezt a legalacsonyabb beállításokon produkálta. Magasabb fokozaton jóval durvábbak ezek a hibák.
Ellenben, ha a grafika teljesen betölt, akkor de facto tényleg szépen fest a játék. Kár, hogy ritkán évezhető ki a nyújtott látványa.

Beszéljünk az irányításról. A karaktered arra csap, amerre éppen néz, hiába tekint a kamera a háta mögé. Arra kell forgatni a karaktert ÉS a kamerát, ha azt akarod vagdalni, amit látsz is. Ez nagyon behatárolja a mozgásodat, mozgáskultúrádat. Aztán a gombkiosztás sem éppen szerencsés, baromi nehéz megszokni, hogy mindenképpen el akar térni a megszokottól, hogy X/A/B/Y-ból kettő valamilyen ütés-rúgás, különlegeshez meg az RB/LB/RT/LT gombok. Vagy ráhangolni az ütéseket, rúgásokat az utóbbiakra, kiegészítőket meg a betűs gombokra, vagy valami logika, konzisztencia esetleg, netalán-talán, ne adj' Isten, véletlenül... Épp próbáltam ki, és mondtam közben havernak, hogy inkább megyek vissza Dark Souls-ozni vagy kerítek egy Demon Souls-t, vagy rácsüngök februártól az Elden Ringre, mert azok legalább szórakoztatnak is mellette, és tényleg én vagyok a f*sz, ha nem tudom irányítani.

Aztán gondoltam, megnézem... Oké, indie csapat, 24 Entertainment (semmi infó) és egy kínai cég montreáli leányága adta ki. Kínai játék, Unity motor... és minden megvilágosult, hogy miért ilyen szutyok szar.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
ZeroProcess
Haladó
Haladó
Hozzászólások: 46
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess » 2021.11.19. 21:46

Ricz írta:
2021.11.17. 09:46
Nemrégiben volt szerencsétlenségem kipróbálni a Naraka: Bladepoint gámot,
Nos magáról a játékról nem tudok nyilatkozni, mert mikor anno szembetalálkoztam vele, a multis címke láttán egyből elvesztettem az érdeklődést iránta. Viszont annyit megjegyeznék, h a hozzá készült art-ok (pl ez) számomra igen tetszetősek.

Amúgy én tegnap értem a végére a God of War (2018)-nak, szal megosztanék pár gondolatot róla. Jómagam nem játszottam az előző 3 résszel emiatt sokáig ódzkodtam, h belekezdjek, de mivel nyáron már csak néhány ezer forintért adták dobozosan (ahogy most is a black friday keretében) így beszereztem. És aztán most ősszel végig játszottam.
Először is azoknak adnék igazat, akik azt írták/mondták, hogy nem szükséges az előzmény ismerete, mert valóban így van. A történet ugye arról szól, h Kratos messze északon tengeti életét, amikor is párja meghal és annak utolsó kívánságának teljesítése végett fiával elindul, h a nő hamvait a világ legmagasabb pontján szórják szét. Az utazás során apa és fia jobban megismeri egymást, mely által lesznek elmesélve, h nagyjából mik is történtek görög honban vagyis az előző felvonásokban. Illetve megismerkedünk jó pár új figurával és elmélyedünk a skandináv mitológiában is. Ez utóbbi sokszor úgy történik, hogy mikor szimplán Midgard-ban csónakázunk vagy a világok közt járkálunk, akkor a karakterek egymással beszélgetnek. Nem egyszer meg is álltam, h tudjak figyelni rájuk mit mondanak.
Amúgy maga a sztori szerintem nagyon jó kellően fordulatos, drámai, izgalmas és nem utolsó sorban grandiózus. Persze a vége jókora cliffhanger-rel zárult, de legalább van miért várni a folytatást. Mellesleg a stáblistát ötletesen oldották meg.

Tipikusan az a fajta játék, ahol ha kicsit nem figyelünk vagy ügyetlenkedünk, akkor a leggyengébb ellen is jól meg tud fingatni. Én kiegyensúlyozott nehézségi szintem toltam, ami kb olyan nehéz, mint mikor a Jedi Fallen Order-t Jedi Knight fokozaton játszottam. Ahogy a JFO-nál úgy itt is az eleje ment döcögősebben és haláloztam el többször a játék későbbi részéhez viszonyítva. Viszont azt érdemes megjegyezni, h sose vált frusztrálóvá a játék (kiv 1 alkalmat, de arról majd később), mivel a játékmenet teljesen a helyén van: gördülékenyek és látványosak az összecsapások, a felfedezés és a gyűjtögetés is szórakoztató. Szerintem én még nem találkoztam olyan játékkal, ahol ennyi féle láda típus van. Van amit mini logikai/ügyességi feladványokkal kel kinyitni, van amit csak adott fegyverrel stb. Mondjuk nekem a kedvencem az egyszerű kis faládika, ugyanis abból a cuccost Kratos úgy szedi ki, hogy puszta kézzel átüti a láda tetejét, majd kiemeli a benne lévő motyót. Ez sztem nagyon badass.

Én az a fajta játékos vagyok aki szeret előbb mellék küldetéseket és minden mást csinálni mielőtt a fő misszióval haladnák. Itt is így tettem és érdemes másoknak is, ugyanis habár a mellék küldetések végén erősebb boss-ok vannak, viszont a jutalom is jobb, mint amiket a főküldetések során kapni lehet. Habár eléggé alaposan mentem végig, azért a főtörténet szál után is maradt még teendőm. Azonban mivel kifejezetten magával ragadott a God of War, ezért úgy döntöttem, h kiplatinázom. Meg kell hagyni egész könnyen meglehet tenni ezt, kiegyensúlyozott fokozaton. Csak egyetlen egy dolog volt ami föladta a leckét. Ugyanis a játékban mellék feladatként le kell győzni 8 plusz 1 valkűrt. Ezek mindegyike igazából egy boss fight. Az alap nyolcasban kettő-három volt amihez többször kellett neki ugranom, de a többséget néhány próbálkozás után sikerült legyőznöm. De az a plusz egy! A valkűr királynő, kinek leveréséhez két és fél órát pazaroltam el az életemből. Bizony itt volt az, hogy kicsit már bennem volt az ideg a sok kudarc után. Mert nem elég az, hogy a tizenegynéhány támadási formát ki kell ismerni, de még az-az egy-két korábban ignorálható, de bosszantó játékmeneti fasszság is komoly akadályként tornyosul eléd mikor 1-2 másodpercnyi időd van lereagálni valamit. Ilyen például a gyors megfordulást lehetővé tévő bal oldali le nyíl. Ez elsőnek hasznosnak tűnik, de inkább többször nyomtam rá véletlenül, mint direkt, melynek következményeként hátat fordítottam ugye az ellennek és elhaláloztam. A másik az auto target, ami többször veszíti el a célt, minthogy rajta maradna.

A látvány pazar, bár egy-két helyen túlságosan vakító volt számomra ami miatt kénytelen voltam a kelleténél jobban levenni a fényerőt. A hangok és szinkron is nagyon pöpec, köztük is kiemelendő Christopher Judge játéka, ami valami elképesztően jó.

Summa summarum a God of War szerintem egy nagyon jó játék, amit érdemes végigjátszani az érdeklődők számára.
Kép

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2343
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2021.11.21. 11:57

ZeroProcess írta:
2021.11.19. 21:46
Ugyanis a játékban mellék feladatként le kell győzni 8 plusz 1 valkűrt. Ezek mindegyike igazából egy boss fight. Az alap nyolcasban kettő-három volt amihez többször kellett neki ugranom, de a többséget néhány próbálkozás után sikerült legyőznöm. De az a plusz egy! A valkűr királynő, kinek leveréséhez két és fél órát pazaroltam el az életemből. Bizony itt volt az, hogy kicsit már bennem volt az ideg a sok kudarc után. Mert nem elég az, hogy a tizenegynéhány támadási formát ki kell ismerni, de még az-az egy-két korábban ignorálható, de bosszantó játékmeneti fasszság is komoly akadályként tornyosul eléd mikor 1-2 másodpercnyi időd van lereagálni valamit. Ilyen például a gyors megfordulást lehetővé tévő bal oldali le nyíl. Ez elsőnek hasznosnak tűnik, de inkább többször nyomtam rá véletlenül, mint direkt, melynek következményeként hátat fordítottam ugye az ellennek és elhaláloztam. A másik az auto target, ami többször veszíti el a célt, minthogy rajta maradna.
A tracking elkóválygását leszámítva (ami tényleg idegesítő volt) a többi részét az idézett szövegnek nagyon nem osztom. Nálam pont azért váltak a valkűrök az egyik legjobb, legemlékezetesebb bossokká, mert valódi skilleket (reflexek, a harcrendszer ismerete, az ellenfelek mozdulatai, etc.) követelt a játékosoktól. Mondjuk itt pluszban áldom magam, hogy alapból hardon kezdtem el, mert bár elhagyta a számat pár "k*rvaanyád", pláne a sokadik próbálkozás után, főleg, hogy előtte úgy szedtek le, hogy nekik már nem is volt gyak HP-csíkjuk, de még így is olyan élményt nyújtott mind a harc velük, mind a katarzissal felérő legyőzésük, hogy olyat csak nagyon, NAGYON kevés game tudott nálam eddig elérni. Én is nekifutottam vagy negyvenszer a valkűr queennek, mire meglett, de nem bántam egy percig sem.

Szóval jah, ez a game nálam a valkűrök, illetve az eklatáns apa-fiú-vonal miatt marad emlékezetes, meg egyáltalán azért, mert ez volt az első GoW játék, ami tényleg bejött és úgy éreztem, az edgelord tizenévesek után végre a felnőtteket célozták be, ellentétben a korábbi részekkel.

Avatar
ZeroProcess
Haladó
Haladó
Hozzászólások: 46
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess » 2021.11.22. 18:29

Junchi írta:
2021.11.21. 11:57
A tracking elkóválygását leszámítva (ami tényleg idegesítő volt) a többi részét az idézett szövegnek nagyon nem osztom. Nálam pont azért váltak a valkűrök az egyik legjobb, legemlékezetesebb bossokká, mert valódi skilleket (reflexek, a harcrendszer ismerete, az ellenfelek mozdulatai, etc.) követelt a játékosoktól. Mondjuk itt pluszban áldom magam, hogy alapból hardon kezdtem el, mert bár elhagyta a számat pár "k*rvaanyád", pláne a sokadik próbálkozás után, főleg, hogy előtte úgy szedtek le, hogy nekik már nem is volt gyak HP-csíkjuk, de még így is olyan élményt nyújtott mind a harc velük, mind a katarzissal felérő legyőzésük, hogy olyat csak nagyon, NAGYON kevés game tudott nálam eddig elérni. Én is nekifutottam vagy negyvenszer a valkűr queennek, mire meglett, de nem bántam egy percig sem.
Való igaz, h az egyetlen boss-ok a játékban melyeknél előjön az, hogy ki kell ismerni őket, de nekem annyit nem adtak hozzá az élményhez. Persze ez lehet nagyban függ ki milyen nehézségi fokon játssza a játékot, mert ahogy korábban is írtam a 8 sima valkűr legyőzése nem volt nagy kihívás kiegyensúlyozott fokozaton. Persze érezhető volt, h erősebbek a játék többi boss-szánál, de miután rájöttem, h akkor is lehet sebezni őket miközben ébredeznek, a kellő gyorsasággal az összes spéci támadást ráeresztve simán meg lehetett azt csinálni, h levettem a valkűr életének kétharmadát anélkül, h támadni tudott volna. Ehhez képest szerintem a királynő meg túlságosan is nagy ugrás volt nehézség tekintetében, ami ezért nem tetszett. Utóbbi esetén tény volt egy minimális katarzis élményen a legyőzése után, de engem az nem tudott kárpótolni.

Persze nem vagyunk egyformák, kinek mi tetszik ugye, de én annyira nem csípem a sok (mint az a mennyiség ami az FFVII remake-ben volt) vagy nagyon izzasztó boss fight-okat.
Kép

Válasz küldése