Milyen mangát olvasol mostanában?

[Junchi]

Most, hogy folytatódott a Chainsaw Man a Part 2-vel, szerintem ez lesz időtlen idők óta az első olyan manga, amit heti rendszerességgel fogok követni (legalábbis szándékomban áll).

Az új fejezet nagyjából inkludált mindent, amitől a CSM CSM, kezdve a gore-ral, a sokszor teljesen groteszk démonokkal és persze a koromfekete humorral, mindössze a megszokott szereplőgárda hiányzott csak. Btw, van egy olyan sejtésem, hogy valamennyi time skip befigyelt közben, illetve kíváncsi leszek, a Part 1-ből kik fognak visszatérni valamilyen formában. *fingers mega-crossed for Reze*

[SaiyaGin]

Paripi Koumei 1-49. fejezet

Miután egy hónapja véget ért az anime, nekiálltam az alapul szolgáló manga olvasásának. Nyilvánvaló, hogy egy zenéről szóló történetnél egy olyan, hanggal rendelkező formátum, mint egy anime, jelentős előnyből indul egy olyan "néma" médiummal szemben mint amilyen egy manga. Ezzel nincs semmi baj, tudomásul veszem, de sajnos voltak dolgok, amiket már nem nagyon tudtam lenyelni. A rajzolás nem valami igényes, a karakterek sokszor elnagyoltak, néha akkor se rajzol nekik arcot a mangaka, amikor nem arról van szó, hogy egy névtelen tömeget kell ábrázolni. A hátterek helyzete felemás: sokszor semmilyen háttér nincs, és a szereplők üres fehér panelekben léteznek, a totálképek, pl. az utcaképek ábrázolásai viszont gyakran nagyon részletesek - annyira, hogy olvastam olyan felvetést, miszerint ezek valódi fényképek, amikhez addig adtak filtereket, amíg fel nem lehetett használni őket mangaként. (Mivel nem értek az ilyesféle képmanipuláláshoz, nem tudom megítélni, hogy tényleg ez történt-e, de a magam részéről el tudnám képzelni, mert eléggé elüt a rajz többi részétől, azt pedig nem tartom valószínűnek, hogy egy rajzoló a karakterábrázolás helyett a háttér lényegtelen apróságain babráljon.)

A történet folytatásával szintén nem vagyok kibékülve. Az anime az első 28 fejezetet adaptálta, a következő story arc pedig Eiko családi viszonyain alapul, konkrétan azon, hogy miközben Eiko a következő dalán dolgozik, hirtelen betoppan az anyja, aki közli vele, nem engedi meg, hogy a lány énekesként dolgozzon, és megparancsolja neki, hogy menjen haza vele Kiotóba. Beismerem, nem vagyok a japán kultúra és ezen belül a szülő-gyerek viszony nagy ismerője, de azért elég furcsa látvány, amikor valaki úgy bánik a felnőtt, stabil munkahellyel rendelkező lányával, mintha a lány a magántulajdona lenne, akinek nincs joga ahhoz, hogy önmaga döntsön a saját életéről - az egész amiatt volt különösen érthetetlen számomra, mert Eiko énekesi karriere épp most kezdett igazán beindulni. A család múltjának ismeretében azt meg tudom érteni, hogy miért nem támogatja Eiko karrierét, de ez a reakció már irreális túlzás.
Annyira azért érdekel a történet, hogy folytassam, ha már lesz belőle több fejezet.

[pintergreg]

Mivel nem értek az ilyesféle képmanipuláláshoz, nem tudom megítélni, hogy tényleg ez történt-e, de a magam részéről el tudnám képzelni, mert eléggé elüt a rajz többi részétől, azt pedig nem tartom valószínűnek, hogy egy rajzoló a karakterábrázolás helyett a háttér lényegtelen apróságain babráljon.

A képszerkesztés sem kivitelezhetetlen, de szinte biztosra veszem, hogy nem erről van szó. A hátteret jellemzően nem a mangaka, hanem valamelyik asszisztense rajzolja. Szerintem van egy ?kezdő mangaka, aki még nem túl ügyes, de kapott egy profi hátterező asszisztenst, és így jön ki az eredmény. A Bakuman is bemutat ilyen szitut. Mármint, hogy konkrétan mangakészítésről szól az a történet.

[SaiyaGin]

A képszerkesztés sem kivitelezhetetlen, de szinte biztosra veszem, hogy nem erről van szó. A hátteret jellemzően nem a mangaka, hanem valamelyik asszisztense rajzolja. Szerintem van egy ?kezdő mangaka, aki még nem túl ügyes, de kapott egy profi hátterező asszisztenst, és így jön ki az eredmény. A Bakuman is bemutat ilyen szitut. Mármint, hogy konkrétan mangakészítésről szól az a történet.

Ez abszolút elképzelhető, azt hiszem, csak azért nem merült fel bennem ez a lehetőség, mert elég kevés jól kidolgozott oldal, és valószínűleg nem gondoltam rá, hogy ennél a mangánál felvettek valakit külön a hátterezésre. (Ami azért kínos részemről, mert olvastam anno a Bakumant, mentségemre legyen mondva, hogy az már régen volt. )

[GentleRain]

Citrus

Az animét anno hetiben láttam, és egy kihívás miatt most a mangát olvasom. Nem meglepetés, mivel az elejét már ismerem. És azt hiszem, most még jobban megértem mind Yuzu, mind Mei személyiségét és a köztük levő kapcsolatot. A grafika meseszép, a történet olvastatja magát. Nem titok, hogy kíváncsi vagyok rá, mi lesz velük az anime vége után.

[ZeroProcess]

All You Need is Kill

Anno a Holnap határa filmet még a moziban láttam és szerintem egy kifejezetten jó sci-fi akció film. Ezért már régóta el akartam olvasni a mangát, de csak mostanság láttam, hogy újfent kapható méghozzá egész jó árban. Azért nem a light novel-t szereztem be, mert úgy olvastam jól adaptálja azt.

Maga a sztori annyi, hogy egy nap a Mimic-nek nevezett idegen faj megtámadja a Földet az emberiség pedig egyre elkeseredettebb harcot vív ellenük. A főszereplő katona pedig az idegenekkel való első csatájában meghal, csakhogy az élete itt nem ér véget. Ugyanis a csatát megelőző napon találja magát és hamar rájön, hogy mikor életét veszti újra és újra visszautazik az elméje az időben lehetőséget adva megfordítani a csata és talán a háború kimenetelét.

Nos jó a manga változat és szépen rajzolt, viszont közel sem hibátlan. Személy szerint a filmet jobbnak tatom (ezen meglepődtem én is) ugyanis az jóval átgondoltam, illetve egy fokkal érettebb korosztálynak szól. Például a románc az jobban fel van építve és ki van bontva, mint itt a mangában ahol eléggé össze van csapva. Amúgy a manga végének még jót tett volna pár fejezet, mert elég gyorsan le lett zavarva pár dolog. Viszont egy valami jobban tetszett a mangában, mint a filmben, méghozzá a leges legvége, amin rendesen meg is lepett, hogy ebben a változatban miként zárul a történet.

Összességében nem egy hibátlan darab, de jó, amit ajánlok a sci-fi műfaj és az idegen inváziós és vagy időutazós téma kedvelőinek. Aki a filmet szereti annak is érdemes elolvasnia, mert kellően eltér attól ezáltal meghagyva az újdonság varázsát.

Legvégül alább összeszedtem a különbségeket a film és a manga közt, ha valakit mégsem érdekel annyira a manga vagy épp ellenkezőleg pont majd e miatt kezd majd bele:

SPOILER

---

• A manga Japánban játszódik, ugyanis Európa, Afrika és Ázsia már elesett és a front most a Japán szigeteknél van. Bevallom őszintén szerintem a film egyik erénye az európai hadszíntér.
• Amerika partjainál is voltak összecsapások.
• A főszereplő itt japán, aki nem egy lefokozott tiszt, hanem csak egy zöldfülű katona.
• A katonák a bevetésen egy “Master Chief páncélhoz” hasonlót viselnek sem, mint egy harci exoskeleton-t.
• A Mimic-ek a mangában gömb alakú tüskés lények.
• A főszereplő itt egymaga válik erőssé a loop-ok során pl úgy h lemásolja Rita Vrataski mozdulatait. Ugye a filmben ez úgy van, hogy elég hamar találkozik Rita-val, aki segíti kiképezni őt.
• Bizony Rita az a mangában is van, csak a kora (itt fiatalabb) és családi háttere is más. Ugyanis nem a szerelmét hanem szimplán a szüleit vesztette el tinikét. És ez után korát hazudva lép be a seregbe.
• Mangában láthatjuk, hogyan veszti el a családját és miként éli meg a saját loop-jait.
• Rita fegyvere más. Továbbá segítője egy kis csaj és nem egy férfi, sőt a csaj nem is tudja, hogy Rita időutazó volt.
• A főszereplő elég későn már túl a 100. loop-on találkozik úgy Rita-val, h közli vele képes az időben vissza menni.
• A Mimic-ek működése hasonló, de vannak eltérések. Pl itt nincs olyan vagy legalábbis nem eset szó arról, hogy ha kellő vért vesztesz többé már nem leszel képes loop-olni.
• A végén nem főszereplőink mérnek megelőző csapást hanem a Mimic-ek törtnek be a bázisra még a csatát megelőző nap.
• És végül a legnagyobb eltérés, Rita a manga végén meghal a főszereplő öli meg. Ugyanis itt csak így tudják megtörni a srác loop-ját.

[ZeroProcess]

Yuuyake Trip - 1. kötet

Még múltkorában botlottam bele bookdepo-n, ahol már a borítóképével megfogott. Persze a sztori leírás is kedvemre való volt így végül nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy a kosárba tegyem.

A középiskolás Akane az iskolai újságíró klub tagjaként egy sorsolás eredményeként azt a feladatot kapja, hogy írjon cikkeket a szóbeszéd által kísértetjártaként számontartott helyekről. Azonban kellő kurázsi hiányában nem mer egyedül belevágni, így megkéri az osztályteremben magányosan ücsörgő cserediákot, Amemura-t, hogy csatlakozzon hozzá hazafele menet. Ezzel pedig kezdetét veszi nemcsak nyomozásuk a kísértetjárta helyek iránt, de egyben szoros barátságuk is.

Kellemes, nyugodt, jópofa kis olvasmány, mely során egy-egy fejezet alkalmával, egy-egy rémisztő hely után kutat főszereplő párosunk. Láthatjuk, hogy a racionálisan megmagyarázható jelenségek az emberi képzelőerővel és félelemmel karöltve miként válhattak a szóbeszéd által kísértetjártaként emlegetett helyekké és akár milyen többlet jelentéssel bírnak. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, valójában egyszerűen magyarázható dolgokról van szó, csak hajlandónak kell lenni ahhoz, hogy kicsit jobban szemügyre vegyék az adott helyet, ahogyan ezt meg is teszi Akane és Amemura. Személy szerint nekem tetszik ez a hétköznapibb realista irány az eseteket illetően.

Azonban az igazán kiemelkedő pozitívuma a mangának az a hangulata. A mű helyszínéül szolgáló város nagyon erős atmoszférát tud teremteni a domboldalakon a házak közt cikázó végeláthatatlan lépcsőivel, a labirintus szerű sikátoraival, az egymásra árnyékot vető házaival, melyeket csak egy-egy szakaszon tör meg a beszűrődő fény, és végül a lenyugvó nap által vöröses-lilásra festet tájaival és égboltjával.

Mindez vizuálisan erős képeket igényel, melyet a mangaka egész szépen meg tudott rajzolni. Persze nem ez a legszebb manga amit valaha láttam, illetve sajnos előfordult, hogy néhány panelen nem tudtam kivenni mit látok. Nem tartom kizártnak, hogy a nyomtatás sötétebb a kelleténél és annak tudható be ez.

A főszereplő párosról külön nem lehet sokat írni lévén két átlagos középiskolás lányt követhetünk nyomon. Bár Amemura kiléte érdekes lehet. Az eddigi fejezetek alapján az esetek egytől egyig megmagyarázhatóak mindenféle természetfeletti nélkül, azonban Amemura esetén ez nem ilyen könnyen kijelenthető. A manga ugyanis tesz olyan enyhe utalásokat, mely alapján az is elképzelhető, hogy Amemura egy szellem, de legalábbis nem létező hús-vér személy.

Olvasnám tovább, de viszonylag friss cím ez, japánul sem tart sokkal előrébb. Az már biztos, hogy lesz második kötete a jövőben, de annak angol fordítására elég sokat kell várni, lévén 2024 nyarára van ígérve.

Az első kötet alapján egy rendkívül hangulatos sol manga, melyet ajánlok a városi kísértethistóriák kedvelőinek.

Csak mellékesen megemlíteném, hogy Yuuyake Trip végén láttam egy manga reklámot, ami felkeltette a figyelmem. Anno a Somali anime szerintem jó volt, még a mangájába is beleolvastam (kár hogy kaszát kapott). Most pedig arra lettem figyelmes, hogy van egy eléggé hasonló manga Ningen no Inai Kuni címmel. Lehet meglesem.


Devil's Candy - 1. kötet

A Fumax mostanság rákapcsolt na jó ez lehet túlzás de aktívabb az OEL mangák, manhwa-k terén, melyek közül el is kezdtem beszerezni egy némelyik címet, köztük a jelen sorok tárgyát képző Devil's Candy-t is.

A sztori leírás alapján egy szórakoztató vígjátékot reméltem, mely egy olyan akadémián játszódik, ahol különféle szörnyek, démonok és egyéb lények tanulnak együtt egy egyedi szörny világban. Sajnos az első kötet csak szeret volna ilyen lenne, minthogy ténylegesen ilyen lett volna.

Ami jó az a világ. Ötletesen és részletesen kitalálta az író, a különféle lényektől kezdve a technológián át a társadalomig. Az egyes fejezetek közt vannak néhány oldalas ismeretterjesztő részek különféle dolgokról a világgal kapcsolatban aminek örültem is meg nem is. Alapjáraton én szeretem az extra infókat, érdekességeket a fejezetek közt, de itt szerintem átesett az író a ló túloldalára és úgy éreztem az expozíció jó része is idekerült, mintsem a tényleges történetbe.

Ami nem igazán működik az a sztori. Nem vártam eget rengető történetet csak egy sol vígjátéknak megfelelőt, de amennyire jól kitalált a világ annyira nem sikerül valami szórakoztatót elmesélni benne. Az első két fejezett erőltetett és izzadságszagú lett, mely közben erősen fontolgattam magamban azt, hogy vszínű ennél a kötetnél tovább én nem tartok a mangával. De a harmadik fejezetre (mely a kötetben az utolsó) sikerült észhez térnie az írónak vagy legalábbis ráérezni, hogyan is kellene ezt írni. Ugyanis a harmadik fejezet szórakoztató lett. Bár annak középpontjában nem a főszereplő Kazu és az általa életre keltett lány Pandora áll, hanem Kazu barátja, egyben a srácba fülig szerelmes küklopsz csaj, Hitoma áll. Aki nem mellesleg az eddig legjobban eltalált karakter még az író szerint is. Egy kedves aranyos lány, aki képes elszánt és kemény csaj is lenne egyben.
Szóval a kötet utolsó harmada alapján még nincs veszve semmi, így pedig a következő kötetre is vevő vagyok.

Maga a rajzolás szép és a magyar szerkesztés is kifejezetten jó. A fordításban is látszólag rendben van (nem hasonlítottam össze az angollal) csak egy vagy két helyen van furcsán fogalmazva.

Egyelőre inkább azért ajánlom a beszerzését, hogy támogassuk a Fumax OEL mangák iránti törekvését, mintsem a tényleges mű miatt.

[GentleRain]

Dragon Ball

Tudom, hogy régi, és az animének minden sorozatát végignéztem már - kivéve a Kait, mert az nem jött be -, de a mangát sosem olvastam végig. Mindig elkezdtem, aztán valahogy mindig elfelejtettem, hol tartok. De most már úgy döntöttem, végig fogom olvasni mind a 42 kötetet, ha törik, ha szakad. És imádom, még mai fejjel is. Jókat derülök a poénokon, és együtt izgulok Gokuékkal minden harc előtt, holott tudom, melyik hogy végződik majd. És kifejezetten örülök, hogy csak az animében van benne pár olyan jelenet, mint Gohan 6 hónapos túlélőshowja a pusztaságban, vagy Goku véget nem érő útja a Kígyóúton. Bár az animében ez utóbbit pl. imádtam.
Szóval, élvezettel olvasom a mangát, most tartok a Vegitáék elleni küzdelemnél, és alig várom, hogy folytathassam végre. Aztán jöhet a Super mangája, valamint Toriyama-sensei összes többi műve szépen sorban, amiket még nem volt alkalmam megismerni.

[matta]

Mitarai-ke, Enjou suru

Adott egy gazdag család, kórházvezető apuka, két lánya és fizikailag és lelkileg gyenge felesége. Egy nap leég a házuk, a balhét pedig az anyuka viszi el, így végül a család is szétesik. A feleség és a két lány helyét a feleség volt barátnője és annak két fia veszi át. A lányok 13 év elteltével próbálják kideríteni az igazságot, hogy felszabadítsák a bűntudatba belerokkant anyukát.

Témák, amiket szerintem szépen körbejárt:
Influenszerkedés
Közösségi média
Neet
Tágabb család befolyása a házasságra.

Kifejezetten tetszett, ahogy a karakterek élték a szerepüket és ahogy változott, hogy épp ki irányít. Érdekes volt követni az akció-reakció halmazt.

Ami nem tetszett:
Az apuka karaktere végletekig kisarkított volt, nekem már túlzás.
A tripla csavar a dupla csavaron. A vége tetszett, de egy felesleges körrel lehetett volna kevesebb.
A megfigyelés módszerei egy idő után nekem nem voltak hihetőek.

Összességében végig izgalmas, lendületes, egyszer kétszer kifejezetten félelmetes.

Nekem tetszett, ajánlom.