anubys írta:Onani Master Kurosawa
Végül aznap befejeztem, mikor az elôzô hozzászólásomat írtam.
Ahogy eljutottam az elsô harmadáig, onnan gyakorlatilag nem volt megállás. Jóformán egy ültô helyemben olvastam végig.
Egész egyszerûen zseniális! Volt benne ugyan egy-két gyengébb pillanat, pl szerintem jobb lett volna egy fejezettel korábban lezárni, mondjuk annál a pontnál, mikor meglátja Kitahara-t a pályaudvaron, de így is tonnányi meglepetést hozott. A rajzolás minôsége engem cseppet sem zavart, sôt, még egy kis egyedi bukét is adott neki.
A karaktereket is nagyon eltalálta az író (Takigawa mondjuk pont sablonosabb volt, mint lehetett volna).
Úgyhogy attól az egy-két apróságtól eltekintve majdhogynem hibátlan.
9/10
Örülök, hogy tetszett, én is szinte egyszuszra olvastam végig anno, csak én már az elejétől, eleinte a poénok ütöttek, amikor pedig beindult a történet, tényleg nem volt megállás.
Szerintem a befejezés is jó lett,
kellett azért a végére az, hogy Sugawával "hivatalosan" is összejönnek-e, elvégre Kurosawa egész megváltozása úgy indult, hogy szerelmes lett Takigawába, de ugye akkor nem ő "nyert", így a végén egyfajta önigazolásként is szolgált, hogy végül nem csak a saját életét tette helyre, de a lány szívét is elnyerte. (Ja, és én rühellni szoktam a tsundere szereplőket, de vele valahogy összeillenek, poén, ahogy csipkedik egymást, mondjuk főleg azért, mert más sorozatokkal ellentétben Kurosawa itt nem hagyja magát annyira... XD) Azt hiszem Kurosawa mondta is, hogy amíg Takigawa természetesen volt kedves másokkal, ő inkább csak tettette a dolgot, így akkor még nem tudott igazi kapcsolatokat kialakítani, sem barátságot, sem szerelmit, így a végére jó volt látni, hogy ez is változott. Takigawa meg tényleg eléggé a sablonos "aranyos, kedves lány" karakter, na de szerintem nem is ez a lényeg, hanem a változás, amit Kurosawában indított el, voltaképpen miatta kezdett el szocializálódni. Ez meg csak úgy beugrott, de abba is érdekes belegondolni, hogy ugye Kurosawa eleinte senkivel nem törődik, és amikor végre érez egy cseppnyi sajnálatot, és úgy dönt, hogy segít Kitaharának, szinte rögtön azután meg is bánja, mert a csaj rögtön rászáll. Aztán ugye micsoda láncreakciót meg karakterfejlődést indított el ez az egész esemény. Az is tetszett, hogy a legtöbb hasonló történettel ellentétben, a srác nem csak sodródik, és a körülmények meg a csajok döntenek helyette, hanem igenis komoly karakterfejlődést láthatunk, ahol a döntéseinek súlya van. Pl. megtehette volna, hogy végig hallgat arról, hogy ő volt azt elkövető, de belátta, hogy ha meg akar változni, elsőnek ezt kell elrendeznie. Láttunk már olyan sztorikat, hogy egy antiszoc/lúzer szereplőből lesz valaki, na de olyat, hogy tudatosan azt az utat válassza, amiről tudja, hogy kezdetben még rosszabb lesz, mint ahonnan indul, de ha jobb emberré akar válni, muszáj keresztülmennie rajta...olyat ritkán. Pedig én nem is vagyok különösebb rajongója a slice of life sztoriknak, de ezzel bebizonyították, hogy ebből is ki lehet hozni egy normális karakterfejlődésű/pszichológiájú történet, ami kerüli a kliséket. (Apropó, kivételesen meg nem tudtam volna tippelni, hogy végül ki lesz Kurosawa barátnője... XD) Na jó, abbahagyom, estig írhatnám...
anubys írta:MAL-szerint van neki egy két fejezetes folytatása. Azt is érdemes elolvasni? (Egyáltalán hozzáférhetô-e?)
Valóban, az "After the juvenile", csak az nem manga, hanem light novel, vagyis két fejezetnyi szöveg.
Természetesen megéri, hőseinket újra láthatjuk pár évvel később, és kissé jobban bemutatja a mangaka, hogy kiből mi lett.
Mondjuk erről nagyon sok dolgot nem tudok írni, mert még csak az első fejezet első negyedét olvastam, de a hangulat a helyén van, nem zavaró a képregényről szövegre váltós történet, és már az elején is befigyel egy Code Geass-es Order of the Black Knights poén, szóval az animés utalásokat ezúttal sem ússzuk meg. XD Csak azért nem nyomtam végig egyben, mert már írtam máshol, hogy nem vagyok egy light novel fan, valahogy nem adja vissza ugyanazt a hangulatot, mint az anime/manga a vizuális megjelenítéseivel, de ez csak az én egyéni szoc problémám, attól még nincs vele semmi gond. (És off, de épp ezért lepett meg, hogy a Bake novel nálam magasan lealázta az animét.) Esetleg olvasd el, és majd véleményezd, hátha rábeszélsz a juvenile-ra, ahogy én beszéltelek rá a mangára. XD
Chapter 1
Chapter 2
anubys írta:Ami inkább furcsa volt, hogy hiába volt rendszeresen visszatérô incidens, mégsem álltak neki spermamintát kérni a diákoktól. VAlamint azt sem lehetett volna kizárni, hogy nem emberi a sperma és akkor akár lány is lehetett a tettes. És ez még kiváló alibi is lett volna neki. Bár lehet, hogy csak én bonyolítom túl a dolgokat. 
Mondjuk a mintavétel azért elég kényes ügy lett volna szerintem. XD Legalábbis még nálunk is az van, hogy az orvos csak úgy vehet vért a betegtől normális esetben, hogy előtte aláíratnak vele egy papírt, miszerint ő is beleegyezik. Na most egy iskolában ugyanez, ráadásul spermamintával, szerintem eléggé problémás lenne. XD Egyesek nem állnának kötélnek, jönnének a tiltakozó szülők, és ha ennyire nagydobra vernék, az az iskola jóhírének sem tenne jót, meg nem tudom egy DNS vizsgálat mennyibe kerül, ha az iskola minden fiú tanulóján elvégzik. XD (Nem akarok hülyeséget mondani, de mintha még abban sem lettek volna biztosak, hogy egyáltalán az ő osztályukból való a tettes.) Persze nem azt mondom, hogy nem lehetett volna ezt megcsinálni, de akkor eléggé más irányba vitte volna a történetet (mert gondolom ezt is olyan reálisan próbálná bemutatni, mint minden mást), és elterelődött volna a figyelmünk a szereplőkről. Szóval picit itt már tényleg túlbonyolítottad. XD
A "mi van, ha nem is igazi a sperma?" már egy fokkal tényleg érdekesebb kérdés, de ugye a diákok maguktól nem vitték laborba az anyagot, az iskolát meg lehet, hogy ilyen szinten nem is izgatta az ügy, a való életben is látni olyat, hogy komoly ügyeket elbagatelizálnak.
anubys írta:Köszönet Titkosnak az ajánlásért!
Szívesen, nagyon jó manga, és sajnos nagyon kevesen ismerik. Nincsenek benne óriásrobotok, túlmelodrámázott szerelmi háromszögek, és még az otaku-kliséket is ügyesen kikerüli, "csupán" pár fiatal jellemfejlődését mutatja be a felnőtté válás küszöbén, miközben az emberi lélekről mesél, de ezeket tényleg zseniálisan teszi. Ez nálam a slice of life cuccok Gurren Lagannja, képtelen vagyok elfogulatlanul nyilatkozni róla, pedig nem bírom, ha valaki hülyére hypol valamit. XD
