Offtopic

[Péter]

És totál más téma, de aki látta a Transformers 4-et, az meg tudná nekem mondani, hogy kb. hanyadik percnél van az a jelenet, ahol valami professzor egy Rainbow Dash plüssel hülyéskedik? XD Vagy legalább annyit, hogy a film első/második fele? XD Nem akarok egy két órás gagyi filmet végignézni egy darab bróni poénért, de amúgy érdekelne. XDDD

118:15 Amúgy mindössze egy néhány másodperces, rövid jelenet, szóval akkor már egyszerűbb, célzottan rákeresni. YT-n fenn van, szépen kivágva. =) https://www.youtube.com/watch?v=__c9bfk2XK8

[Titkos]

118:15 Amúgy mindössze egy néhány másodperces, rövid jelenet, szóval akkor már egyszerűbb, célzottan rákeresni. YT-n fenn van, szépen kivágva. =) https://www.youtube.com/watch?v=__c9bfk2XK8

Á, ez lesz az, köszi! (Amúgy ja, a YouTube eszembe juthatott volna, de valahogy úgy tapasztaltam, hogy minél sikeresebb egy film/sorozat, annál hamarabb szedik le róla az összes videót mindenféle jogi dologra hivatkozva.)

[Ayla]

Gyorsan akkor még hozzátennék a nagy viharhoz egy reakciót, ha már egész nap a fórumot olvastam vissza:

Rossi írta:
Érdekes, erről most az jutott eszembe, hogy hasonló érveket lehetne felhozni az irodalom oktatása ellen is - mármint, az iskolai szépirodalom órákon is kitalált ideákról és nem létező karakterek tetteiről beszélgetünk. Akkor miért tanítják meg nekünk az irodalmi kánont (azon túl, hogy alapműveltség, meg szokás), sőt, várják el, hogy fogalmazásokat írjunk róla (ami meg elvileg érvelés egy álláspont mellett)? Igaz, ott többnyire nincs vita, de valószínűleg csak azért nem, mert a szóba kerülő történetek/kitalált személyek a legtöbb tanuló számára teljesen semlegesek XD (bár nálunk volt éles vita irodalom órán is középiskolában). De a "semleges" történetekkel kapcsolatban is lehet, sőt kell is érveket ütköztetni (elvileg akkor kapnál jó jegyet a fogalmazásaidra, hogyha jól/logikusan tudsz érvelni bennük, és számba veszed a lehetséges ellenérveket).
Szóval valószínűleg az az értelme az irodalom óráknak, hogy arra neveljenek, hogy ki tudj fejteni érveket valamilyen álláspont mellett, és ezeket logikus rendben tudjad előadni. Tehát el tudd kerülni a "gondolta a fene" jellegű belemagyarázásokat. (Más kérdés, hogy a gyakorlatban ez egyáltalán nem működik, vagy csak nagyon pocsékul.)

Pontosan ezt emlegettem egy hónapja Titkosnak, amikor elkezdtük kivesézni a OUAT. El is ment a kedvem az egésztől.
Mert szerintem nem mindegy, hogy tényeket elemzünk, vagy új történeteket építünk a háttérbe a karakter feltételezett erényeire állítva a már megtörtént eseményekre szorítkozva. Sajnos mindennemű mű alapján elősorban kőkeményen el kell fogadni a tényeket, mert soha nem látunk bele az író fejébe. Apropó, meg is fogadtam magamnak még általánosban, hogyha valaha én írok valamit, tuti hogy írok mellé elemzést is. Halálom után nekem ne jöjjön senki azzal, hogy az író biztos ezt meg amazt gondolta mert a szomszéd nem fejte meg időben a tehenet.

Én országos szinten lettem negyedik magyar irodalom olimpiászon, úgy hogy soha egy betűt nem írtam le abból amit magyar órán jegyzetelni vagy tollbamondás után írni kellett. Ja középsuliról beszélek. Na és miért? A magyar tanárnőm egy zseni volt, mert pontosan úgy tartott órákat és adta le a leckét, hogy a fent leírt módszer tudatában volt, sőt azt is tudta, hogy ilyen szinteken olyan emberek bíráskodnak akik ugyanebben a szellemben oktatnak: édesmindegy, hogy mit elemezel ki a szerencsétlen szövegből, addig amíg meg tudod indokolni ésszerűen és logikusan. Erről konkrétan el is beszélgettem vele anno, és ő válaszolt nekem úgy vissza, hogy: ha szerinted xyz regényhős azalatt az idő alatt elment egyet nyaralni a bahamákra, akkor azt én el is fogadom, addig amíg szépen visszavezeted, hogy miért felhasználva az adott tényeket és nem mást. Mert nem éppen ilyen szintű, de nagyon eltérő elemzéseim voltak. De attól mert még egy vélemény más, nem lesz automatikusan helytelen.

nézzétek el nekem, hogy mindig ilyen nagyon személyes példákkal jövök, szimplán nem szeretek másról beszélni semmilyen formában, ezért lett ez.

Titkos írta:

Ez meg már kevésbé tartozik az EL-hez, de egyébként is azt tapasztalom manapság (főleg a 10-20 év közötti rétegnél, de sajnos felnőttek között is egyre inkább), hogy egyszerűen félnek a vitától, mintha az valami eredendően rossz dolog lenne. Pedig a vita alapvetően nem egyenlő flamewarral, verekedéssel, vagy "ereszd el a hajam"-mal, ők mégis félnek. Félnek attól, hogy nem lesz igazuk, hogy nevetségessé válnak, vagy hogy a másik jobban érvel náluk.

Erről még az jutott eszembe, hogy mostmár cenzúrázzák az amúgy is cenzúrázott Piroska és a farkast meg hasonlók.
Véleményem szerint egy vita, azaz egy hevesebb eszmecsere legalábbis itt a fórumon, nekem olyan mint egy agytorna, egyféle kreativitás, egy külön fajta torna.
Nem feltétlenül szórakoztató, hiszen ha épp neked mondanak ellent, elsőre azért negatív hullám önt el, mert ellentmondásba kerülsz, tehát nem fogsz neki örülni. Viszont igenis beszélgetni kell, megvitatni a véleményeket, megismerni a körülöttünk lévő emberek gondolatait.
Teljesen ez van. Jaj nehogy a tanár ellentmondjon a diáknak, mert hát nem az anyja... de ha még az anyja is... abszolút ez van. Ismét saját példát kell mondanom:
diákoknak 22:15-kor a szobájukban kell lenniük. Egyik diák csak nem ment be. Megkértem egyszer. Szépen, semmi felhanggal. Mondja, hogy nem nem 30-kor kell benn legyen. Megkérem kétszer, ugyanolyan színtelenül. Külön vigyáztam, nehogy ellentmondjak neki, hiszen szagolni lehetett ugyanezt a viselkedésmódot. Ekkor a fejemhez vágta, hogy menjek kérdezzek meg egy másik tanár és nekem nincs igazam. Ekkor ugyanolyan színtelenül közöltem vele, hogy kedvesem pont most mondta nekem a másik tanár és különben is legyél szíves megbízni bennem, azért vagyok itt. Ekkor rámcsapta az ajtót és elkezdett káromkodni.

Másnap rámjött az egész tanári kar, hogy nem kellett volna erőltessem és hogy ez durva dolog volt tőlem. De amúgy igen, a srác fenyítésre szorul (szóban, cukorkával tálalva) de amúgy a jövőben kurvára ne mondjak ellent nekik semmiben és ha nem tartanak be valami szabályt egyszerűen forduljak sarkon és keressek egy full-fledged tanárt, hiszen én nem vagyok fizetve azért, hogy engem utáljanak.

Na ennyit erről. Azóta úgy érzem magam mint valami üresfejű szépségkirálynő: egész nap mosolyogni és világbéke.

Szerk. : nem csak nálunk lett aktuális az érzékenység téma: http://youtu.be/NY4G-wgqQYM?list=UUSAUG ... zaIVG6MESQ

[alvaro]

Apropó, meg is fogadtam magamnak még általánosban, hogyha valaha én írok valamit, tuti hogy írok mellé elemzést is. Halálom után nekem ne jöjjön senki azzal, hogy az író biztos ezt meg amazt gondolta mert a szomszéd nem fejte meg időben a tehenet.

Hehe, nem rossz ötlet, bár nem áll elég közel hozzám. Azért megjegyzéseket mindig írok a szövegeim mellé, a devarton néha még képeket biggyesztek oda. Apróság, hogy rajzolni egyáltalán nem tudok, ezért van a Walfas A másik piciny issue, hogy a megjegyzéseimet valószínűleg nehezebb értelmezni, mint magukat a fejezeteket, amik mellé írom őket, de sebaj

Amúgy lehet nem ártana, mert alapból nem könnyű olvasmány. De haladok, haladok... magyarul 11, angolul 7 fejezet már fel van töltve

Az érzékenység meg kényes téma, mondhatnám. Kell lennie valahol egy értelmes határvonalnak, mert az egy dolog, hogy valaki érzékeny (én kifejezetten annak tartom magam), de azért valahol az káros, ha teljesen irreális képet kap a világról, mert az élete jó hosszú kezdetén bármit megtehet, csak hogy meg ne sértsék...

[A mordályos nyul]

Teljesen ez van. Jaj nehogy a tanár ellentmondjon a diáknak, mert hát nem az anyja... de ha még az anyja is... abszolút ez van. Ismét saját példát kell mondanom:
diákoknak 22:15-kor a szobájukban kell lenniük. Egyik diák csak nem ment be. Megkértem egyszer. Szépen, semmi felhanggal. Mondja, hogy nem nem 30-kor kell benn legyen. Megkérem kétszer, ugyanolyan színtelenül. Külön vigyáztam, nehogy ellentmondjak neki, hiszen szagolni lehetett ugyanezt a viselkedésmódot. Ekkor a fejemhez vágta, hogy menjek kérdezzek meg egy másik tanár és nekem nincs igazam. Ekkor ugyanolyan színtelenül közöltem vele, hogy kedvesem pont most mondta nekem a másik tanár és különben is legyél szíves megbízni bennem, azért vagyok itt. Ekkor rámcsapta az ajtót és elkezdett káromkodni.

Másnap rámjött az egész tanári kar, hogy nem kellett volna erőltessem és hogy ez durva dolog volt tőlem. De amúgy igen, a srác fenyítésre szorul (szóban, cukorkával tálalva) de amúgy a jövőben kurvára ne mondjak ellent nekik semmiben és ha nem tartanak be valami szabályt egyszerűen forduljak sarkon és keressek egy full-fledged tanárt, hiszen én nem vagyok fizetve azért, hogy engem utáljanak.

Na ennyit erről. Azóta úgy érzem magam mint valami üresfejű szépségkirálynő: egész nap mosolyogni és világbéke.

Mivé lesz a dán társadalom, ha senki nem tud konfliktust kezelni? Nagyon érdekes történet mindenesetre. Ezt leszámítva amúgy hogy vagy? Végignézted aztán a szobatársad kedvenc animéjét?

Szerk. : nem csak nálunk lett aktuális az érzékenység téma: http://youtu.be/NY4G-wgqQYM?list=UUSAUG ... zaIVG6MESQ

Ááá, ez jó volt!

[Ayla]

Nem, nem néztem végig a Guilty Crown-t. Amúgy nem szobatárs, hanem az egyik diák. : )

Nem tudom mi lesz, de nem csak a jövőbeli dán társadalom (egy részével, mert ugye ne felejtsük el, hogy ez a spéci suli) ilyen nyafka, hanem úgy unblokk az a generáció. Persze nyugaton, meg ahol magasabb az életszínvonal pláne még egy lapáttal hisztisebbek az emberek, de úgy általában véve otthon is ez van: valaki vagy látványosan trollkodik vagy s*ggetnyal. Elnézést.

A mai fiatalok között nem az a ranglétra, hogy: gyerekkori barát, legjobb barát, jóbarát, osztálytárs, sulitárs, ismerős, szomszéd. Nem.
Ott van az egyén, akinek van kb 1-2 BFF-je, de az aztán kőbe van vésve (értsd: ha nem maximálisan mindig aranylókedvesen bánnak egymással akkor új BFF lesz minden hónapban akár) aztán a többi nem ismerős vagy barát satöbbi, hanem CSODÁLÓK. Minden egyén köré kultusz KELL épüljön, és a legkiváltságosabbak megnyerik a BFF nevet.

Semleges ember nincs. Oldalt kell választani. Így aki nem BFF és nem csodáló, az automatikusan hater. De nagyon, nagyon durván hater. Oké, hogy mindig vannak osztálytársak akiket végig szivatnak és vannak a bully-k, de az általában mind ilyen helyzetkomikum volt, legalábbis esetek nagyobbik részében.

Most egy bully, egy hater... könyörtelen. Szándékosan az öngyilkossági hajlamba kell üldözze az álodzatát, addig neki sem lesznek csodálói, amíg nem.

És ez nem túlzás. Ebben a suliban is már négyen mentek haza, mind a négy öngyilkossági hajlammal: kettőt a ,,szülei" üldöztek oda, másik kettőt az online környezete.

[Keelia]

Ez nagyon szomorú, már így olvasva is Speciel ezt mindig is rühelltem, hogy valakit csak utálni meg imádni lehet; bár én tobzódom a semleges emberekben Valahogy számomra érthetetlen, hogy ha valakit nem szeretsz, az miért csap át rögtön utálatba; ez a fekete-fehér hozzáállás az emberekhez iszonyatosan fura.
Ha már hater, és bully, erről mindig egy bizonyos (már nem emlékszem, milyen nemzetiségű) film jut eszembe (szimplán Az iskola a címe magyarul), amit jó pár suliban meg lehetne mutatniu oktatásul, csak sajnos a többséget nem hatná meg, annyira kiirtották már a saját emberi érzéseiket :/

A seggnyalás meg olyan, hogy kb. ennek hátat fordításával tettem szert 1-2 nem túl kedves "nemkedvelőmre", de hát egészségükre, valakinek legalább a gerince megmaradt.

[A mordályos nyul]

Szerintem a kisgyerekekre inkább jellemző ez a fekete-fehér hozzáállás (hétfőn még Panka a legeslegjobb barátnő, de kedden már Mártika), csak vannak olyanok, akik nem képesek az ilyesmit (se) kinőni.
Bár ez a csodálós rendszer meg már tényleg nagyon fckedup. Vajon a szülők nevelik őket arra, hogy ők felette állnak mindenkinek, vagy egymástól tanulják el? Mert jó az, ha van az embernek önbizalma, de...

Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy mennyire igaz ez a "sose növünk fel", csak van aki a fantáziáját tartja meg, van aki az önfeledtségét, mások meg a bipoláris érzelmeiket, vagy a "veszíteniképtelenséget" stbstb.

[alvaro]

Vajon a szülők nevelik őket arra, hogy ők felette állnak mindenkinek, vagy egymástól tanulják el? Mert jó az, ha van az embernek önbizalma, de...

Vagy éppen, hogy nincs, és ezért ragaszkodik ahhoz, hogy csodálják. Akárhogy is, valami el van cseszve, az biztos. Én nem is értem ezt az egészet De nem vicces.

"sose növünk fel"

Azt hiszem, több tekintetben a mai napig sikerült tartanom magam ehhez az elvhez. Remélem, máshogy, mint ez a szerencsétlen bipoláris generáció

Épp úgy vannak hátrányai, mint előnyei. Vannak dolgok, helyzetek, amiket nem igazán tudok kezelni.

Közben igyekszem átgondoltan, több oldalt látva viszonyulni a dolgokhoz. Sajnos ez sokszor csak oda vezet bennem, hogy nincs abszolút igazság, és mindenkinek lehet igaza, aztán ezek az egyenrangú igazak néha összeütköznek

A fantáziámra viszont szükségem van...

[Ayla]

A mordályos nyúl írta:
Vajon a szülők nevelik őket arra, hogy ők felette állnak mindenkinek, vagy egymástól tanulják el?

Az internet a legnagyobb bűnbak szerintem. <-- edit ehhez, mert megint mindenki félreért: én itt arra gondoltam, amikor úgy születnek meg a csodálók és haterek hordája, hogy ki kit jelölt be facebookon, hány ismerőse van és milyen sok likeot kap a kislábujjáról készült fotóra is. És nem tudom, de soha se engem sem tesómat nem felügyeltek a szüleink, nem kanászosodtunk el a neten, mert normálisak vagyunk. Már ha leszámítom az én animefüggésemet és öcsém gamerségét. Rengeteg szülő van aki nem zárkózott fel az internettel vagy azzal, hogy az hozzátartozik a neveléshez, de nekem jó a tapasztalatom így nem érzem szükségét hogy nevelniük kéne nethasználatban.
Inkább számítógépes időtöltésre figyeltek, de még régebben.
Tény, hogy mostmár sokan nevelik internethasználatra a gyereküket és jól van az is.

Közben igyekszem átgondoltan, több oldalt látva viszonyulni a dolgokhoz. Sajnos ez sokszor csak oda vezet bennem, hogy nincs abszolút igazság, és mindenkinek lehet igaza, aztán ezek az egyenrangú igazak néha összeütköznek

A fantáziámra viszont szükségem van...

Ó igen, amikor minden relatív! Teljesen meg tudlak érteni! A fantázia meg az egyik legfontosabb dolog a világon.

[Keelia]

Én az internetet, mint bűnbakot nem tudnám mondani, hiszen mint minden eszköz, amilyen ártalmas, olyan hasznos is, és az embereken múlik, hogyan használják. Ha mindenképpen keresni akarnék bűnbakot, azok inkább a szülők lennének, akik másra (akár az internetre, tv-re... stb.) bízzák a nevelést, de ők maguk nem teszik meg. Persze, a munka meg ilyenek mellett kevés az idő, de azért a totális szabadság sem jó, nemhogy egy gyereknek, akinek meg kell tanulnia a dolgokat, bizonyos irányítás alatt, különben honnan tudnák mi a jó, és mi a rossz.
És minél több ilyen gyerek nő fel, annál többen lesznek, hiszen a saját gyerekeiket is ebben a szellemben fogják felnevelni, ők is meg fognak engedni mindent, mert őket sem korlátozta soha senki.

[A mordályos nyul]

A fantáziámra viszont szükségem van...

[Keelia]

Oh, és előző gondolatomat továbbfűzve, pont ma beszélgettünk arról Shirosakival, hogy milyen fura; régen túlságosan megzabolázták az embereket, most meg már lassan anarchia vagy Mindent és mindenkit fogadj el úgy, ahogy van, különben korlátozod a szabadságát. Én legalábbis egyre több olyan emberrel találkozom, akik nem igazán törődnek másokkal, mintha totálisan énközpontú lett volna a társadalom, ahol mindenki csak saját magáért él, csak magával törődik, és csak saját maga fontos a számára. Persze az se jó, ha valakinek nincs saját éntudata/személyisége, és mindenki akarata előtt fejet hajt, de úgy érzem, kezdünk átlendülni a ló másik oldalára

[Cruel Angel]

Az internet a legnagyobb bűnbak szerintem.

Please don't. Just don't.

Nem akartam ehhez "a fiatalság, most mind ilyen meg olyan lett" dologhoz hozzászólni, de ez kicsit már kiverte nálam a biztosítékot.

[may include személyeskedés]
Nyilván minden széleskörben elterjedt technológia megváltoztatja kicsit az azt használó emberek értékrendjét. De ne mondjuk már azt, így ujjal mutogatva, és bezzeg régebben nem így voltozgatva, hogy az internet minden rossz okozója. Egyrészt mert mindentől függetlenül - és ezt talán nem is kéne mondanom - az internet kb. végtelenül hasznos. Ha másért nem, azért mert pl. így megismerhetem a véleményedet ebben vagy akár más témában. Másrészt az internet azért mára már nem egy új dolog, 14 éve is kb. mindenkinek volt otthon nete, tíz éve szélessávú internete. Nem tudom Ayla te hány éves vagy, de tippem, hogy 30-nál Te sem vagy sokkal több. Ha így van - javíts ki ha tévedek -, de kamaszkorodtól kezdve Te is aktív használója vagy az internetnek, és valószínűleg közvetlen baráti és ismerősi köröd is. Tehát ha már hibát keresünk a következő generációkban, akkor az ne az Internet használat legyen, hiszen pl. neked is van facebook profilod, te is töltesz le tv sorozatokat stb., sőt megmerném kockáztatni még egy okos telefonod is van, amellyel gyakrabban járod a netet manapság, mint korábban bármikor.

Szóval ha már mindenáron a következő generáció állítólagos szélsőségesebb viselkedésének okát keressük, akkor ne egy szeresítsük le a dolgot egy okra, pláne ne egy olyan technológiára, amit Te is használsz, és nem tegnap óta.

Also ha már elkezdtem erre reagálni, "ezek a mai fiatalok", most tényleg? Félre ne értsd nem azt akarom bemagyarázni, hogy téged nem is irritálnak, vagy a fenti tapló gyerek valójában nem is volt az mert nyilvánvaló módon ellenszegült neked. Csak azt szeretném mondani, hogy mindig is voltak nagy kamaszok, akik taplók voltak. Mindig is voltak olyan kölkök, akik csak az anyagias illúzióknak éltek. Könyörgöm, ha mást ne mondjak, kb. az elmúlt 30 év összes tinédzser korúaknak szóló népszerű filmje arról szól, hogy vannak a "menő srácok" (menő baseball sapkával, vagy manő napszemüveggel, vagy menő autóval, menő pasival/csajjal stb.), meg vannak a "lúzerek", ahol az előbbiek bullyolják az utóbbiakat, illetve mindenki közösen szembeszegül a felnőtteknek. Szerintem sokan vagyunk itt fiatal felnőttek, és mindannyiunk számára egy új élmény látni, hogy
1) van egy korosztály, aki már elég idő ahhoz, hogy szabadon járjon keljen és ez fiatalabb nálam
2) ennek a korosztály számára egy ugyanolyan felnőtt figura vagyok, mint amilyennek én néztem az apám/anyám/nagybátyám/7 évvel idősebb unokatestvérem/felvigyázó tanárom stb.
És bizony vannak ezen büdös kölkök között, akik feketében-fehérben látják a világot. Régen is voltak esetek, hogy szuicid vagy teljesen magába zárkózott állapotig húztak valakit, most is. (Guess what, én másfél évig voltam magántanuló hála pár ilyen alaknak, akikre pont hallgatott az osztályközösségem 14 évvel ezelőtt.) Nem azt mondom, hogy ez jó így, és azt sem mondom, hogy szám szerint most pont több vagy kevesebb lenne. Csak azt, hogy röhejesnek érzem bárki, főleg egy fiatal felnőtt szájából azt a mondatot, ami úgy kezdődik, hogy "A mai fiatalok...".
[/may include személyeskedés]

[A mordályos nyul]

Mindent és mindenkit fogadj el úgy, ahogy van, különben korlátozod a szabadságát.

Néha olyanok is korlátozva érzik magukat, akikre végképp nem gondolna az ember.

Pont a minap beszétük egy barátnőmmel, hogy mi azért maradtunk ki ilyesmiből, mert pont jó helyre jártunk és/vagy direkt kikerültük a menőket ("haterek" voltunk. Én a szarkasztikus kívülálló megfigyelő típus voltam...)

[Ayla]

Az internet a legnagyobb bűnbak szerintem.

Please don't. Just don't.

Nem akartam ehhez "a fiatalság, most mind ilyen meg olyan lett" dologhoz hozzászólni, de ez kicsit már kiverte nálam a biztosítékot.

Nem is félreérettél, pontosabban bocsi azt hittem látható mire és hogyan értettem az internetet. Fent szerkesztettem a posztom.
Talán így már érted, pontosan hogyan hibáztatom az internetet. Nem az egészet, nem dehogy. Az szembeszegül a vállásommal

Fiatal vagyok én még a -bezzeg az én időmben-hez, azt akkor mondom amikor ifjúsági életről beszélgetünk. És azt jogosan. ^^ Arról is nagy részben az online szockodás tehet. Nincs igény élőre. Legalábbis nem akkora. Sőt. Még ha feleakkora lenne, akkor már elhallgatnék...

[iskariotes]

Generációs ellentétek mindig is voltak és legtöbbször ugyan azokat a dolgokat hánytorgatják fel egymásnak a különböző generációk. Tehát egyik sem különbözik a másiktól. Csak még az egyiknek Paul Anka volt a menő a másiknak már a Beatles a harmadiknak az Abba stb és mindegyik a másik zenéjét tartotta furcsának-emészthetetlenek.

Az internet ahogy meglett fogalmazva mindenkire és mindenre hatást gyakorol. A Fb-t még szerintem nem tudjuk igazán használni. Státusz szimbólumnak tekintik sokan, hogy kinek hány "ismerőse" és egy-egy beszólása, fényképe mennyi lájkot kap. Egy olyan közegnek mint a tízen-húszan éveik elején-közepén járóknak ez a legfontosabb értéke. Ezt úgy értem, hogy még rendkívülien kevés anyagi javakkal rendelkeznek nem lehetnek másra büszkék mint erre. Lehetnének büszkék a sport, a művészeti vagy a tanulmányai eredményeikre is de azokat nehezebb /pláne az utolsót/ könnyen és gyorsan lájkokra váltani ellenben egy édi-bédi kiskutyust és egy Coelho idézettel kombinált képet. Egy ismeretségi körben hamarább lelehet csekkolni, hogy valaki hol és milyen buliban vett részt és ott mennyire volt menő semmint azt, hogy valaki hány napon át edzett egy országos bajnokságra ahol végül 0,1 mp-es lemaradással, de csal második lett.

[Titkos]

Oh, és előző gondolatomat továbbfűzve, pont ma beszélgettünk arról Shirosakival, hogy milyen fura; régen túlságosan megzabolázták az embereket, most meg már lassan anarchia vagy Mindent és mindenkit fogadj el úgy, ahogy van, különben korlátozod a szabadságát. Én legalábbis egyre több olyan emberrel találkozom, akik nem igazán törődnek másokkal, mintha totálisan énközpontú lett volna a társadalom, ahol mindenki csak saját magáért él, csak magával törődik, és csak saját maga fontos a számára. Persze az se jó, ha valakinek nincs saját éntudata/személyisége, és mindenki akarata előtt fejet hajt, de úgy érzem, kezdünk átlendülni a ló másik oldalára

Ez! Meg úgy hozzászólva a többiek és Cruel álláspontjához: én mindkét végletet megértem, mivel valóban: régen is voltak generációs különbségek, elkényeztetett kölykök, anyagias emberek, stb. Viszont én is úgy érzem, hogy ez az egész mintha mindig egy generációval durvább, "elfajzottabb" lenne, mint az előző volt. Pl. régen "alap dolog" volt, hogy tiszteld az idősebbet. Oké, volt, aki akkor is kiröhögte az öregeket, meg ilyesmi, de azért még jobban bennük volt az, hogy "ez nálam idősebb, valszeg tapasztaltabb is, talán olyanra taníthat, amit amúgy sosem tudnék". Ma meg az ilyen 20-30 közötti is már vérig sértődik, ha mondjuk egy 60 éves kioktatja, ráadásul egy olyan témában, amivel előbbi foglalkozik mondjuk 10 éve, utóbbi meg 30 éve. Épp a múltkor voltam tanúja egy ilyennek, ahol egy állat nevén vitáztak, az idősebb pasas annyit írt be, hogy "én ezt a nevet még soha, sehol nem hallottam, pedig 30 éve foglalkozom lepkékkel", mire érezhetően vérig sértődött az illető, amit mi sem bizonyított jobban, mint hogy egy másik fórumon már eleve úgy mesélte a dolgot, hogy "fú, micsoda fejmosást kaptam múltkor egy másik embertől emiatt!", én meg ott röhögtem magamban, hogy egyáltalán tudja-e, hogy milyen egy igazi fejmosás, ha ezt már annak érzi? XD Szóval igen, mintha egyre inkább oda vezetne ez a "minden ember egyedi és különleges" felfogás, hogy sokan helyből Einsteinnek, meg hasonlóknak képzelik magukat és ha bárki ki meri őket javítani, azt rögtön haternek, meg kötekedő baromnak titulálják. De ez csak egy példa, van sajnos millió ilyen, ami azt mutatja, hogy "oké, hogy más az öreg, meg a fiatal, de ez a mostani fiatal generáció, mintha megint egy fokkal brutálabb lenne, mint amilyen az előző volt."

Az internetre rátérve: Igen, magával az internettel nekem sincs bajom, de az tény, hogy sokan nagyon ráfüggnek. Gondolok itt erre az okostelefonos/Facebookos generációra. Épp a múltkor voltunk haverokkal kajálni és haver ott mutatta, hogy nézzek magam mögé. Négy fiatal ült az asztalnál, mind a négy a mobiljába temetkezve és fapofával nyomkodták. (Volt, amelyiknek még a fülhallgató is a fülében volt, elvégre ha már a látványt kizárják és egy mini képernyőt bámulnak, akkor ne is halljanak semmit a külvilágból, nem igaz? ) Komolyan, az ilyenekben azt nem értem, hogy egyáltalán minek mozdulnak ki? Ezt a "közösségi élményt" otthonról is átélhetik. XD Nagyobb meló megszervezni a találkozót, meg elmenni oda és aztán ott nyomkodni órákon át a Facebookos telót, mint otthon. XD Sajnos egyik haverom is ilyen, állandóan Facebookozik a telefonjáról, fele arányban ír otthonról és mobilról és ha valahol öt percig unatkozik, az első gondolata az, hogy "oké, akkor fel a Face"-re. ^^" Szóval igazából ha bűnbak kéne, akkor inkább a Face-et, nem pedig a netet okolnám, de még inkább azt a rengeteg embert, aki hagyta, hogy egy ilyen marhaság ennyire eluralkodjon az életén. Nézzük a saját példámat: én is netezek, azon belül elég sok időt el tudok tölteni pl. a WoW-ban, de pl. a mobilomra DIREKT nem kértem netet. Mert szerintem NINCS olyan helyzet (néha 1-2 előfordulhat, de nem rendszeresen), hogy akárhányszor kilépek a házból, okvetlenül magammal kelljen vinnem a netet a zsebemben. Persze, értem én, hogy azon minden fenn van, boltok nyitvatartása, meg ilyesmi, de megnézem itthon, amire épp kíváncsi vagyok még indulás előtt és utána már nem a mobilomat buzilom egész úton. A WoW aukciós házához is van egy alkalmazás, amivel mobilról is felléphetsz és kb. így akárhonnan "üzletelhetsz" a játékon belül, de micsoda függő állatnak kéne lennem ahhoz, ha még akkor is az foglalkozhatna, hogy "fú, vajon megvették azt a páncélt, amit 2000 aranyért raktam fel az AH-ra?", amikor épp kinn vagyok a szabadban? Ez nekem már iszonyú túlzás.

Generációs különbségekhez: Bár még én sem értem el a 30-at, így vén faszi nehezen lehetnék, de már így is meglepődöm néha, hogy a nálam csupán 10-15 évvel fiatalabb srácok/lányok olyasmiket csinálnak, amiket nekem nem hogy nem volt szabad, de rossz érzésem lett volna, ha megteszem, egyszerűen a lelkiismeretemet bántotta volna a dolog. Pont nemrég volt pl., hogy benéztem egy ilyen "egy generációval fiatalabb animések meetjére". Na, az aztán "élmény" volt. Kezdésnek mindegyik "sírt", hogy csakis ingyen legyen a meet, ők havi 100 Ft-ot sem fizetnek érte, emiatt egy természetvédelmi terület rétjén került megrendezésre a program. (Érdekes módon még ugyanezen meet alatt a fél vegyesbolt teljes kínálatát odahordták, pedig érzésem szerint az bőven drágább volt, mint havi 100 Ft. Természetesen ezen cuccok fele tömény alkohol volt, ami aztán különösen drága, de úgy néz ki, hogy több üvegnyi piára van pénz mindig, csak egy havi 100 Ft-os tagdíjtól ürülne ki a pénztárcájuk. ) Ez még csak egy apróság lett volna, az agyamat akkor kezdték el igazán felcseszni, amikor láttam, hogy a relatíve tiszta hellyel mit művelnek alig pár óra alatt. Ami kiürült, azt egyből dobták el, az még a jobbik eset volt, ha csak maguk alá, vagy maguktól pár méterre, de a legtöbbjük heccből jól bevágta az üvegeket a fák közé, meg ilyenek. Komolyan, pár óra múlva már kezdett úgy kinézni az egész hely, mintha épp a Sziget Fesztivál vége felé járnánk... Utána jött a remek ötlet: gyújtsunk tüzet! Igaz, hogy amúgy is augusztus végén még elég meleg volt, de hát a "feeling miatt!". Oké, rendben, végülis tűzrakóhely az volt, de kérdés, hogy van-e tűzifa? "Ó, hát majd leszedjük a fákról!" Igen b+? A természetvédelmi területen? Itt kellett volna végigpofoznom az egész bandát, aztán hazamennem. Azonban "adjunk nekik egy második esélyt" alapon következő alkalomra már vittem itthonról szemeteszsákot, hogy legalább valamit javítsak a helyzeten. Sok értelme nem volt, hiába mondta el nekik még a "főnök" is előtte jól hallhatóan, hogy "Titkos ezzel járul hozzá a tisztasághoz, kérlek használjátok", csak egy kis, rendesebbik része vette igénybe, a legtöbb ugyanúgy azt csinálta, hogy ült egy padon (naná, hogy abban a pózban, hogy segge az asztalon, lába meg ott, ahová más ülni szokott...), aztán maga alá szemetelt, illetve a pár méteres körzetében hajigálta szét a cuccokat. Pedig a zacskó is olyan öt méterre volt tőle, dehát felállni? Ááá, az már luxus, meg fárasztóóóó! -____- És itt most nem csak arról van szó, hogy "aki nem tud viselkedni, az ne menjen erdőbe", hanem hogy így alapból nem kéne sehol sem viselkedni. Múltkor pl. valami kávézóba szervezték a következő ilyen találkozót, én a fentiek után már értelemszerűen nem járok, de erősen kétlem, hogy ott is azt csinálták volna, hogy ha kiitták a csészét, elhajítják maguk mögé, meg ilyenek, különben a biztonságiak meg őket hajították volna ki az egész épületből. XD És erre lehetne mondani, hogy "oké, de régen is ott voltak a "durvulós kölykök"", persze, de azok jellemzően pl. az ilyen punk, rocker, meg egyéb "lázadó" banda voltak, akik már heccből is arra mentek rá, hogy ők akkor most "lázadnak" és pl. azért szemetel, mert tudja, hogy nem illik és ettől lesz "menő csávó". De nem az animések csinálták ezt, akik jellemzően suliban is elnyomott, rosszabb esetben rendszeresen megvert emberek voltak, akik a meeten már annak örültek, hogy "végre egy ember, aki nem akar helyből bemosni nekem!", nem hogy még tették volna az agyukat, meg játszották volna a "nagy lázadót". (Erre van az a vulgáris mondás, hogy "örültek, hogy lyuk van a s*ggükön". XDDD) Szóval erről beszélek, hogy mintha mindegyik generáció egy fokkal durvább lenne. El is gondolkodtam így a fentiek fényében, hogy "wow, ha egy animés meet így viselkedik manapság, milyen lehet mondjuk egy rocker találkozó?", de aztán az jutott eszembe, hogy lehet nem is akarom én azt tudni. XD (És persze, mi is csináltunk anno hülyeségeket, pl. emlékszem, a suliban egyszer heccből elkezdtük "kigyomlálni a kertet", aztán a különböző hagymás virágokkal dobáltuk egymást, meg ilyesmi. XD Ma már fülön vágnám magam ezért, de mondjuk tegyük hozzá azt is, hogy ez egy egyszeri marhulás volt pár percre és csak pár növényt végeztünk ki, nem pedig hetente visszatérő program egy természetvédelmi területen.)

[A mordályos nyul]

A környezeti érzéketlenség sajnos nem generációs sajátosság. Ha az lenne, nem tartana ott a világ, ahol.

Egyébként nekem csak az a bajom ezekkel az "eddig mintha nem így lett volna és csak most kezd ____" felkiáltásokkal, hogy egy egyén nem reprezentatív benyomásaira alapoz, és simán téves következtetésekhez vezet.
Mint például egyik ismerősöm, aki előadta, hogy "érdekes, régen nem volt ennyi asztmás/rákos, de most hirtelen minden harmadik ismerősöm az lesz! VÉLETLEN!?" (ilyen összeesküvéselméletes stílusban...)
Az persze nem érdekelte, hogy:
1. Honnan tudja, hogy régen mennyi volt? Milyen statisztikákra alapoz? Mennyire régen az a régen? Az ő gyerekkorában, vagy a nosztalgikus iparosodás előtti korban? Csak mert ő a gyerekkorában max. egy idilli kis szeletet látott a világból, ismerte a rokonait meg az óvodástársait és annyi; több száz éve meg mindenfélétől hullottak az emberek a kis falvakban, és senki nem tudja, hogy mitől, csak elkaparták és kész.
2. Az ismerősei is 30+ évesek, nem csoda, hogy ilyen korra több betegség előjön, mint az oviban.

Szóval szerintem nem mondhatjuk, hogy X évvel ezelőtt nem volt ennyi baromarc például, mert nem akkor éltünk a mai fejünkkel. Lehet, hogy ha időutaznánk egy kicsit, árnyalódna a véleményünk.

Persze azt sem mondom, hogy nem változott semmit a világ. Pl. már nem dívik a tekintélyelvű, fenyítő nevelés, ami, valljuk be, nagyon jó dolog, csak az a gond, hogy sokan vagy nem is nevelnek, vagy ráfanolnak azokra a gyermeknevelési szakkönyvekre, amiket tuti olyan írt, aki még sosem látott gyereket közelről. De lehet ő maga sem volt gyerek. Mint egyik távoli rokonom, akinek szent meggyőződése volt (valami ilyen csodanevelési könyv hatására), hogy a bilire sem szabad ráültetni a gyereket, mert az korlátozás, hadd bontakozzon ki, majd rájön magától. A gyerek egy katasztrófa lett.
Lehet inkább a Fecsegő Tipegők-féle Dr. Lipschitz-eket kellene elküldeni inkább földet művelni.

[Cruel Angel]

Egyébként nekem csak az a bajom ezekkel az "eddig mintha nem így lett volna és csak most kezd ____" felkiáltásokkal, hogy egy egyén nem reprezentatív benyomásaira alapoz, és simán téves következtetésekhez vezet.

Csak egy pár szelet a 14-15 éves Cruel barátiköréből (tehét 2000-2001), ahol ők amúgy a nem menő, és inkább geekebb (többiek nem kifejezetten animés, de gémer, nem mindenki nagyon sportos) társaságból:
- Fél literes kiürült üdítős üveg vonat ablakon történő kihajítása
- Iskolai padok szétszedése csavarhúzóval
- Székláb emeletről véletlen folyamán történő kiejtése, ami a gazdaságis néni motorháztetején landolt
- Nem kedvelt óra előtt ebédnél kapott almával falak dobálása

Alternatívák az osztályközösség menőbb és gazdagabb tagjai közül:
- Két heti rendszerességgel történő IHB (iszunkhányunkbelefekszünk gyengébbek kedvéért) bulik
- Nem kifejezetten művészi értékű grafiti készítése villamos sínek mellett húzódó támfalra, terület megjelelőse gyanánt
- Tanárral való nem egyetértés jelének kifejezése azzal, hogy az asztalra köpünk

Ha netán valaki felvetné, hogy biztos valami tirpák nyócker középiskolában forgottak a fentiek elő, sajnos jeleznem kell, hogy ez a Városmajori Gimnázium keretein belül folyt, ahova a második kerületből járt (khmrózsadombkhm) a fiatalság egy része.

Also a kültéri padokra úgy ülés, hogy a cipőm ott van, ahol a másik hátsója, az nálam a fenti korosztálynál szignifikánsabban idősebben is fenn forgott, ha úgy volt kényelmesebb.

[Surci]

A fenti példákhoz annyit, hogy a bunkóság, neveletlenség, igénytelenség nem feltétlenül életkori sajátosság. Amikor tizenévesek voltunk (BEZZEG AZ ÉN IDŐMBEN LOL), akkor is megvoltak ugyanezek a figurák, akik nem tudtak viselkedni. Nagyobb baj az ha huszon-harmincévesen is képtelenek ezt kinőni. Az én társaságom ráadásul eléggé nagy partiarcokból áll, de sosem voltunk igénytelenek. Persze a csórószektorhoz tartoztunk, így pl. buli előtt parkban alapozás meg hasonlók mentek ezerrel, mégse dobáltuk szét soha a sörösdobozt, csikket meg hasonlót. Amikor a természetben voltunk, szalonnasütés, grill, akármi, a legtermészetesebb volt hogy rendet teszünk magunk után, faágat nem tördeljük le csak úgy heccből mint egy fogyatékos, soha nem szemeteltünk. Pedig 15-18 évesek voltunk, és nem azok az otthonülős fajták. Jó, mondjuk van/volt egy-két karakter akiből alkohol hatására előtör a rongálási hajlam, de azt a társaság mindig visszafogja.

Egyébként nekem csak az a bajom ezekkel az "eddig mintha nem így lett volna és csak most kezd ____" felkiáltásokkal, hogy egy egyén nem reprezentatív benyomásaira alapoz, és simán téves következtetésekhez vezet.

A tiniket mi akkor se szerettük, amikor mi magunk voltunk azok, éspedig ugyanazért, amiért ma se bírjuk őket: IGÉNYTELENEK. Érdekes, mi tudtunk viselkedni a kocsmában, utcán, buliban, közterületen, a tinik nagyobb része meg nem, és még csak részegnek se kell lenniük hozzá. És nem, itt nem valami elit brigádra kell gondolni, mind csórók voltunk anno, és a mai napig több köztünk a szakmunkás és a sima érettségizett, mint a diplomás, úgyhogy még csak a pénz-neveltetés sem feltétlenül számít, ahogy fentebb Cruel is írta a budai elitiskolák felhozatalát. Kb. amit Titkos írt: szemetelnek, nem tudnak viselkedni és főleg: ÜVÖLTENEK. Ezt sose értettem, 14 és 20 év között mindenki halláskárosult, vagy ez valami státuszjelzés a csoporton belül, hogy az a legmenőbb aki túl tudja ordítani a másikat?

Viszont én is úgy érzem, hogy ez az egész mintha mindig egy generációval durvább, "elfajzottabb" lenne, mint az előző volt. Pl. régen "alap dolog" volt, hogy tiszteld az idősebbet. Oké, volt, aki akkor is kiröhögte az öregeket, meg ilyesmi, de azért még jobban bennük volt az, hogy "ez nálam idősebb, valszeg tapasztaltabb is, talán olyanra taníthat, amit amúgy sosem tudnék"

Ez egy elég felemás dolog, mert egyrészt az alapvető tisztelet megadása szerintem is alap, ellenben a tekintélyelvre hivatkozást nagyon nem szeretem. Persze értem én hogy itt te a fiatalok bunkóságaira gondoltál. Különben nem feltétlenül több-jobb-okosabb egy ember csak azért mert 80 éves, teszem azt ne akarjon már egy kutatóorvost kioktatni egy olyan mámi, aki egész életében csak kapált. Igen, direkt ilyen sarkított ez a példa, mert nemegyszer találkoztam már azzal a szituációval, hogy valaki csupán az életkorára hivatkozva érezte legitimnek az érveit (nyilván nem szakmai vitára hanem hétköznapi szituációkra kell gondolni). Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy a világ változik, a 40-50 évvel ezelőtt megszerzett tapasztalat a mai hétköznapi szituációkra már egyáltalán nem releváns. Pl. egy ma 25-30 éves fiatal felnőttnek messze másabb kihívásoknak kell megfelelnie, mint 40 évvel ezelőtt. Persze a szakmai tapasztalat más lapra tartozik.

már nem dívik a tekintélyelvű, fenyítő nevelés, ami, valljuk be, nagyon jó dolog, csak az a gond, hogy sokan vagy nem is nevelnek, vagy ráfanolnak azokra a gyermeknevelési szakkönyvekre, amiket tuti olyan írt, aki még sosem látott gyereket közelről.

Most nyilván el lehetne kezdeni vitatkozni arról hogy otthon mindenkinek a maga dolga hogy hogy neveli a gyerekét, viszont a gond az hogy az iskolában sincs ma nevelés. Márpedig ott nagyon is kellene, mégpedig adott esetben ne lehessen probléma abból hogy a szemtelenkedő, folyamatosan renitens gyereknek lecsapnak egy nyaklevest. Én is kaptam anno általánosban, nem érzem hogy kevesebb lettem volna tőle. A gond az, hogy egyszerűen nincs eszköz a pedagógus kezében, amivel az ilyen gyereket meg lehetne rendszabályozni. A másik meg az, hogy az iskola az nem valami demokratikus intézmény, így pl. az is nagyon jót tenne ha bevezetnének egy kötött dresszkódot, vagy kötelező egyenruhát. A közelünkben van egy iskola (általános és gimi is egyben, ráadásul meglehetősen jó hírű gimi), egyszerűen elképesztő milyen cuccokban mennek be, főleg a középiskolások. Rocker, punk, goth meg tökömtudja még mi a fiúknál - sima farmer és a "laza deszkás" cucc már kifinomult ízlésről árulkodik -, a lányok jó része meg mintha a legősibb mesterséget igyekezne elsajátítani az iskolában - durva, hogy itt már megjelenik ez a tendencia a hetedik-nyocadikos általános iskolásoknál is (12 évesek, ez azért elég kemény...). Mindegyiknek lóg a cigi a szájából, az iskola hátsó bejáratánál napközben is tömegnyomor van a bagósok miatt, amikor ez elvileg tiltott. Én is cigiztem elég sokáig, mégis tudomásul vettem, hogy az iskolában tilos. Szal nem, ez nem az iskolába való, punkoskodjon, ribancoskodjon, cigizzen nyugodtan otthon vagy a kocsmában/buliban, de az iskolában nem. Azért ez valahol hasonlít egy munkahelyhez, ha bemegyek a bankba, a bankoskisasszony se köldök felé érő topban és miniszoknyában fogad (bármilyen jó lenne néha ), én is öltönyben várom az ügyfeleket és nem a deszkás gatyámban. Nem ártana elkezdeni ezt az iskolában, akkor talán nem lenne ennyi izlésficamos felnőtt, aki képtelen normálisan megjelenni közösségi területen (munkahely, szórakozóhely, utca, akármi). Tudom hogy ez OFFOFFOFFtopic, meg ezer dolog miatt bele lehetne kötni az oktatási rendszerbe, de egyszerűen nem bírom elviselni az igénytelenséget, és szerintem valahol már az iskolában elkezdődik az a folyamat, amitől az általános közfelfogás és közhangulat olyan ebben az országban, amilyen.

De nem az animések csinálták ezt, akik jellemzően suliban is elnyomott, rosszabb esetben rendszeresen megvert emberek voltak, akik a meeten már annak örültek, hogy "végre egy ember, aki nem akar helyből bemosni nekem!", nem hogy még tették volna az agyukat, meg játszották volna a "nagy lázadót".

Hát nemtom, én sosem tapasztaltam ezt, az animés haverjaim is hasonló partifészek voltak mindig is. Érdekes, hogy rólam tudták hogy szeretem az animét, de nem nagyon foglalkoztak vele, sőt többen kértek tőlem animéket, egyszer az osztállyal együtt néztük a GitS-et, többeknek írtam Hellsinget, Akirát is. Lehet hogy azért mert még túl közel volt a DBZ-s generációs élmény, azt a gimis osztályomból szinte mindenki nézte és szerette is, úgyhogy ha valahogy(nagyritkán) animére terelődött a szó, egyszerűen csak annyit mondtam: tudod, japán rajzfilm, mint a Dragonball - egyből mindenki vágta, miről van szó Persze Evangeliont meg hasonlókat már nem ismerték, én meg nem reklámoztam kéretlenül soha. Különben azt vettem észre hogy elég sok animés (főleg tizenéves korában) valami igeterjesztő kereszteshadjáratnak fogta fel ezt az egészet, és sok olyan embert terhelt vele akiket ez egyszerűen nem érdekelt, úgy pedig hamar meg lehet utáltatni a dolgot. Személyes tapasztalatom is van, egyik jóbarátom hitte azt magáról még régen hogy ő az anime felkent apostola, de szerencsére egy év alatt sikerült leszoktatni arról hogy folyamatosan akkor is ezzel jöjjön, ha épp a társaság 90%-a nem vevő rá.

Amúgy LOL "animés lázadás" amikor már full kommersz az egész cucc, ezen nevettem 15 évvel ezelőtt még lehetett volna vele "lázadozni", akkor a kutya se tudta még mi ez. Erről valahogy a mostani punk-rocker meg mindenféle "lázadók" jutnak az eszembe. Baromi nagy fegyvertény lázadni egy olyan korban, amikor mindent szabad... Ha már valamiért lázadni kell, akkor az legyen a rend, ez még hiteles is, úgyis hiányzik a világból

[A mordályos nyul]

A tiniket mi akkor se szerettük, amikor mi magunk voltunk azok, éspedig ugyanazért, amiért ma se bírjuk őket: IGÉNYTELENEK.

Az a helyzet, hogy serdülőkorban jelentős szerkezetváltozáson megy át az agy, és pont azok a régiók változnak a legtöbbet, melyek a döntéshozatalért, társas viselkedésért, kockázatbecslésért és az érzelmek irányításáért felelősek. Ezért sok az így-vagy-úgy de önpusztító tinédzser, mert 1. durva érzelmi hullámai vannak + 2. nem tudja felbecsülni a valós kockázatokat --> hedonista életmód / önvagdosás stbstb.
Társadalmilag meg az az időszak, amikor megpróbálja megtalálni a helyét, próbálna beilleszkedni a felnőtt életbe, vagy bizonyítani a személyes értékét, de erre nyilván nem képes jól véggiggondolt, racionális formában.
És ne jöjjön azzal senki, hogy ő mennyire más volt ilyen idősen, mert 1. nyilván vannak eltérések intenzitásban meg manifesztáció mikéntjében 2. úgysem hiszem el, hogy mindenki józan felnőtt aggyal született meg.

A gond az, hogy egyszerűen nincs eszköz a pedagógus kezében, amivel az ilyen gyereket meg lehetne rendszabályozni.

Ez igaz, mert főmenedzser apuci beront a tanáriba, hogy mi az, hogy az Ő tökéletes kicsi fia egyest kapott (mikor nem tanult semmit)?

A másik meg az, hogy az iskola az nem valami demokratikus intézmény

Pedig lehetne!

így pl. az is nagyon jót tenne ha bevezetnének egy kötött dresszkódot, vagy kötelező egyenruhát.

Az csak arra lenne jó, hogy legyen mi ellen lázadni. Nem az egyenruhától tanul meg valaki ízlésesen öltözködni.

Hát nemtom, én sosem tapasztaltam ezt, az animés haverjaim is hasonló partifészek voltak mindig is.

Egy egyén nem reprezentatív benyomása.

Amúgy LOL "animés lázadás" amikor már full kommersz az egész cucc, ezen nevettem 15 évvel ezelőtt még lehetett volna vele "lázadozni", akkor a kutya se tudta még mi ez.

A szülővel szemben még mindig lehet animével lázadni. Úgyis ő a "főellenség".

[Surci]

És ne jöjjön azzal senki, hogy ő mennyire más volt ilyen idősen, mert 1. nyilván vannak eltérések intenzitásban meg manifesztáció mikéntjében 2. úgysem hiszem el, hogy mindenki józan felnőtt aggyal született meg.

Egy szóval nem mondtam ilyesmit, mi is elkezdtünk cigizni, sörözni, stb... Csak épp a tinikre nagyon jellemző igénytelenség és a környezetünk tönkretétele, meg a minősíthetetlen viselkedés nem volt ránk jellemző. Igen, az már akkoriban is feltűnt. Pl. ha valami parti előtt alapoztunk, az üres sörösüveget nem vágtuk a parkolóban a betonhoz, mer "milyen vicces má hogy széttörik IKKSZDÉ", hanem beledobtuk a kukába. A buszmegállóban se üvöltöttünk soha 3 sörtől bekészülve 14 évesen mint a sakál. Anno tiniként a "deszkás" szubkultúrát erősítettük LOL , volt egy pálya ahová feljártunk, és ahol folyamatosan a mások szemetét takarítottuk ki, egyrészt hogy ki ne dobjanak, másrészt meg egyszerűen zavart. Ennek a remek szubkultúrának meghatározó eleme a graffiti is, mégsem ejtettünk soha egyetlen tag-et sem nyilvános területen, a szobánkat meg a rajzmappánkat díszítettük vele. Így én sajnos nem tudom azt elfogadni, hogy valaki azért képtelen betartani az egyszerű alapvető együttélési szabályokat, pl. hogy nem üvöltök, nem kötözködök, nem szemetelek, mert tini. Nem kell felnőttnek lenni ahhoz, hogy a fenti kritériumokat valaki teljesíteni tudja. Eret vagdosni, berúgni, önpusztítani úgy is lehet hogy a végén csak én veszem észre hogy elvitt a detoxoskocsi, nem kell feltétlenül az egész lakótelepnek felébrednie a kukaborogatásomra. Soha egyetlen házibuli alkalmával nem jött át hőbörögni a szomszéd, nem hívták ránk a rendőröket se, pedig nem nagyon fogtuk vissza magunkat, csak szóltunk egy héttel előre hogy erre lehet számítani, legyenek szívesek tolerálni ezt az évi 1-2 alkalmat. Persze, nyilván nem reprezentatív minta az én 10-15 közeli barátom-ismerősöm, de én egyszerűen ezt tapasztaltam a társaságomban, meg teljesen mást ezen kívül, és mondom, nem valami rózsadombi elit családból származó színkitűnő matekvilágbajnokokról beszélek.

Társadalmilag meg az az időszak, amikor megpróbálja megtalálni a helyét, próbálna beilleszkedni a felnőtt életbe, vagy bizonyítani a személyes értékét, de erre nyilván nem képes jól véggiggondolt, racionális formában.

Persze, teljesen természetes hogy ilyenkor az ember keresi önmagát és az útját, ezzel nekem a világon semmi bajom nincs, csak próbálja már meg mindezt úgy csinálni, hogy közben nem zavar másokat a minősíthetetlen viselkedésével. Nem olyan nagy dolog nem szétdobálni a szotyihéjat a buszon, vagy a telefonon hangosan való zenehallgatás helyett bedugni a fülest, esetleg megköszönni ha a csapos kiszolgált a pultnál, bagózás után pedig a 2 méterre lévő hamusba elvinni a csikket és nem szétdobálni a bejárat előtt, meg úgy általában normális hangnemben kommunikálni (conos yaoi-fangörlökre is vonatkozik). Ezt nekünk sikerült végigcsinálni, ezért volt meglepő számomra már régen is hogy ez egy tizenvalahány éves embertől nem elvárható.

A másik meg az, hogy az iskola az nem valami demokratikus intézmény

Pedig lehetne!

Van erről valami felmérés? PISA és hasonló eredmények? Ez mennyire általános a skót iskolákban? Kíváncsi lennék hogy a magyar viszonyok között hogy működne egy ilyen rendszer (nyilván nem egy-két mintaiskolában, hanem egy reprezentatív mintán). Meglehetősen szkeptikus vagyok a demokratikus módszerekkel szemben.

Az csak arra lenne jó, hogy legyen mi ellen lázadni. Nem az egyenruhától tanul meg valaki ízlésesen öltözködni.

Ezt cáfolnám. Az összes japán középiskolásra nézve mekkora a ganguro meg egyéb "önmegvalósító" egyének aránya? Erről sztem nincs hivatalos felmérés, de messze 10% alatti eredményt kapnánk. Ellenben a japánok a mindennapi életben a normakövetés mintapéldái, nyilván nem véletlenül, már az iskolában is erre vannak kondicionálva. De említhetném a másik mintaállamot, Szingapúrt is e tekintetben. Ott is vannak Stephanie Micayle-féle elhajlók, de ettől még ez nem általános. És nem elsősorban az ízléses öltözködésre nevelés az iskola célja, hanem a jövendő állampolgárok normalitásra kondicionálása. Elhiszem ha ez a rokkereknek-punkoknak-cicamicáknak nem teccik, de senki nem tiltja be a rockkocsmákat, se a diszkókat, egyszerűen az iskola nem erre való.

Egy egyén nem reprezentatív benyomása.

Ezzel az a bajom, hogy ezt bármire rá lehet mondani, amiről nincs hivatalos statisztika. Persze igazad van, én is tudom hogy az animések között több a geek, neet, stb...

[Keelia]

Az egyenruhát azért már túlzásnak tartom, de lehet én is hazaküldeném azt az iskolából, aki ribancnak öltözve jön, tanuljon meg ruhát fölvenni. Japánoknál viszont pl. pont azért dívnak a nagyon fura trendek, meg furábbnál furább őrültségek, mert ha valakit halálra korlátoznak, az elég érdekes személyiségbeli "bugokat" tud eredményezni, majdnem annyit, mintha mindent megengednének neki. Kívülről lehet ő lesz az emberi faj mintapéldánya, de érdekes titkai lehetnek

Én speciel sosem korlátoztam az emberi hülyeséget korosztályra, 30 évesen is vannak bunkó parasztok, és 14 évesen is tisztelettudó, kedves emberek.

[A mordályos nyul]

Egy szóval nem mondtam ilyesmit, mi is elkezdtünk cigizni, sörözni, stb...

Nem arra gondoltam, hogy mondtál, csak már előre láttam, hogy majd olyan kommentek jönnek, hogy "de bezzeg én nem olyan voltam".
És igen, mondtam is, hogy nem mindenkinél egyforma erős, illetve ugyanolyan formájú a jelenség, én például a "inkább észre se vegyetek" típusú tini voltam. És rengeteg minden függ a társaságtól is. Örülj, hogy te jó társaságba kerültél.

Így én sajnos nem tudom azt elfogadni, hogy valaki azért képtelen betartani az egyszerű alapvető együttélési szabályokat, pl. hogy nem üvöltök, nem kötözködök, nem szemetelek, mert tini.

Pedig a kutatások is ezt mutatják, hogy sokszor így működik...

Persze, teljesen természetes hogy ilyenkor az ember keresi önmagát és az útját, ezzel nekem a világon semmi bajom nincs, csak próbálja már meg mindezt úgy csinálni, hogy közben nem zavar másokat a minősíthetetlen viselkedésével.

Erre volt a másik kutatási eredmény, hogy kritikát hallva a tiniagyban blokkolódik a "másokkaltörődő-lebeny".

Nem olyan nagy dolog nem szétdobálni a szotyihéjat a buszon, vagy a telefonon hangosan való zenehallgatás helyett bedugni a fülest, esetleg megköszönni ha a csapos kiszolgált a pultnál, bagózás után pedig a 2 méterre lévő hamusba elvinni a csikket és nem szétdobálni a bejárat előtt, meg úgy általában normális hangnemben kommunikálni

Sajnos ezek többségét felnőttek is erőszeretettel tolják, szerintem tőlik "lesik el" az ilyeneket a kisebbek is.

Van erről valami felmérés? PISA és hasonló eredmények? Ez mennyire általános a skót iskolákban? Kíváncsi lennék hogy a magyar viszonyok között hogy működne egy ilyen rendszer (nyilván nem egy-két mintaiskolában, hanem egy reprezentatív mintán). Meglehetősen szkeptikus vagyok a demokratikus módszerekkel szemben.

Nem tudom, de csak egy példát hoztam, hogy igen, lehetséges. Bár nem volnék meglepve, hogy régebb óta demokratikus országokban sokkal általánosabban alkalmaznák az elveket. Magyarországon hivatalosan csak 25 éve van demokrácia, de sokakban mélységesen rögződtek a régi idők emlékei, nem csoda, ha nem így nevelődnek a gyerekek sem. (Illetve ha igen, akkor ferdítve.) Nincs benne a kultúránkban.

Ezt cáfolnám. Az összes japán középiskolásra nézve mekkora a ganguro meg egyéb "önmegvalósító" egyének aránya? Erről sztem nincs hivatalos felmérés, de messze 10% alatti eredményt kapnánk. Ellenben a japánok a mindennapi életben a normakövetés mintapéldái, nyilván nem véletlenül, már az iskolában is erre vannak kondicionálva.

Mondjuk igen, Japán azért volt nagyon rossz példa, mert az egész kultúra más, elképzelhetetlen mértékben különbözik a miénktől. A gyerekek kicsi koruktól ahhoz szoknak, hogy a közösség az első, és akkor lehet ő is sikeres, ha a közösség sikeres. És be kell illeszkednie, különben szégyent hoz a közösségre. Persze a tinik ott is lázadnak, és enyhébb esetben csak shounen animéket néznek/mangáznak, esetleg festik a hajukat, durvább esetben ganguro vagy egyéb extrém divatot követnek. (bandáznak meg ilyenek)
Itt viszont eleve az egyéni önmegvalósítás van kikiáltva a siker titkának, még annyira sem működne a dolog.

Ezzel az a bajom, hogy ezt bármire rá lehet mondani, amiről nincs hivatalos statisztika.

Általánosságokat felállítani személyes tapasztalat alapján nem jó ötlet, általánosságokkal szemben ellenpéldát hozni kontextustól függően működhet. Szerintem.