ViharTáncos írta:Titkos javallatára az első kötet beszerezve remélem lesz egy kis életenergiám és nem 1 hónapig tart majd mire a végére érek.
Ó, az még olvastatja magát, szerintem hamar túl leszel rajta.
A második kötet dettó, abban is csak a legelső sztorit éreztem nyögvenyelősnek/szárazabbnak a korábban megszokottakhoz képest, viszont az utána következők bőven hozták a színvonalat.
Igazából úgy a harmadik kötettől kezd el némileg más lenni az egész sztori/hangulat. Persze nem azt mondom, hogy onnantól élvezhetetlen, vagy bármi, inkább csak azt vettem észre, hogy itt már azért erősen rá kell magam vennem arra, hogy olvassam, haladjak vele, míg a korábbi két kötetnél inkább szünetet tartanom volt nehéz. Vicces egyébként: először sajnáltam, hogy az első kötet nem egy nagy, összefüggő történet, hanem kvázi rövid novellák sorozata. Aztán ezt annyira megszoktam az első kötet végére/második kötet elejére, hogy most meg az a furcsa, hogy végre teljesült a kívánságom és nagy, összefüggő, folytatásos stílusban íródik a sztori. Illetve két konkrét dolog tűnt fel, ami nagy változás az első két kötethez képest:
1. Ami eléggé fáj, hogy
jóval kevesebb a poénok száma. Oké, így is volt, hogy többször majdnem hangosan felröhögtem 1-1 fejezeten belül, szóval nem azt mondom, hogy totálisan kiölték a humort a sorozatból (akkor tutira abba is hagynám), viszont érezhető, hogy amíg a korábbi két kötet a darkosabb mondanivaló/háttér előtt mindig meghagyta a könnyedebb/humorosabb vonalat, addig most lassan frankón úgy érzem magam, mintha a Batman: A sötét lovag regényváltozatát olvasnám fantasy-ba oltva. Sötét jóslatok, világvége, egymás ellen forduló fajok, háború, halál, dögvész, stb-stb. Nem tudom, valahogy ez rám már nem igazán tud hatni és mivel nem valami 50 éve íródott fantasyról beszélünk (ráadásul egy olyanról, ami pont több szempontból szembemegy a trendekkel/klisékkel), csodálkozom is, hogy az író a kilencvenes évek végén még eladhatónak érezte ezt. Jó, legalább annak örülök, hogy a bekomorodott sztorit nem keverte össze "harc, harc hátán" stílusú történetvezetéssel (egyelőre jóval többet szövegeltek eddig, mint amennyit harcoltak, legalábbis a korábbi két kötethez képest XD), viszont ha az értelmes mögöttes tartalmat leszámítom, akkor néha frankón úgy éreztem, mintha valami Berserk mangát olvasnék regény változatban. A darkosság megy benne ezerrel, meg "átformálódik a világ", stb-stb., de ennek mintha a humor és valamennyire a szereplők látnák a kárát.
2. Spoilerbe rakom, mert ez már a sztorihoz kötődik:
Ezt az egész Ciri-mániát kezdem unni. Nem tartom amúgy rossz karakternek a kiscsajt, de egyébként sem szoktam túlzottan csípni, amikor egy sztori arról szól, hogy "eljő a kiválasztott gyermek, aki majd egyensúlyt hoz az Erőbe!", na most Cirivel ehhez képest pontosan ugyanezt lőtték el. Illetve ha még csak valami kiválasztott lenne, aki néha-néha akciózgat is, de az egész sztori elkezdett ráépülni, az összes szereplő a háttérbe lett szorítva, csak hogy ő több screentime-ot kapjon, stb. Egyik ismerősöm mondta korábban, hogy ő frankón úgy érezte, mintha ez a csaj lenne az író "Mary Sue"-ja és sajnos kezdem érteni, hogy mire gondolt... Pedig mondom, amúgy nem lenne ő egy rossz kari, de annyira túlzásba viszik. Fele ennyit kéne szerepeltetni, cserébe pedig nem csak Geraltot, hanem Yennefert, Kökörcsint és a többi karit is szépen vissza kéne hozni. Ilyen még sosem fordult velem elő, de a harmadik kötet fele körül járva elkezdtem előrelapozni a könyvben, és kerestem az említett karakterek neveit a sorok között, hogy mikor látjuk őket újra. Valahol a könyv utolsó negyedében bukkantam rájuk, bár mivel spoilereket nem akartam, nem láttam pontosan, hogy tényleg fel is tűnnek, vagy csak mások beszélnek róluk és úgy kerül elő a nevük. Triss Merigold lenne még egy egész jó kari, de rajta meg már most látom, hogy a "szerelmi háromszög harmadik, tök felesleges, vesztes" tagjának kell csak. Ebben az egész cuccban van egy nagy adagnyi "hárem anime" feeling és mivel Geralt örökké a "Yennefer route"-ot nyomja, ezért borítékolható, hogy akárhány nőt ír is bele Sapkowski a sztoriba, azok csak a fanboyok miatt kerülnek bele a történetbe, de G aztán tuti nem kezd velük semmit. Mondjuk azért jó, hogy legalább a fanboyokra gondolt az író, mert konkrétan eddig kis túlzással bármelyik másik csajjal inkább hoznám össze hősünket, mint Yenneferrel. Hogy miért, azt Kökörcsin nagyon szépen megfogalmazza majd valahol a második kötetben, de a lényege valami olyasmi, hogy ez a két szereplő külön-külön is hajlamos az emózásra, amikor viszont együtt vannak, akkor rendszerint olyan szép páros önmarcangolást hoznak össze, ami szinte már a "legendás" Bella-Edward duót juttatta néha az eszembe. Ráadásul ahhoz képest, hogy a humorból és a karikból visszább vett az író, ez emóból és a darkból bezzeg nem. Csak most Geralt perpillanat egyedül nyomja a szenvedős monológokat, illetve néha-néha betársul mellé Triss, bár neki a problémáját jóval könnyebb lenne orvosolni: egyszerűen egy jó dugásra vágyik első körben, másodikban pedig arra, hogy G dobja Yenn-t és vele jöjjön össze. Részemről mindkét esetet erősen támogatnám.
Na, szóval nem tudom, lehet, hogy kialakul ez még és később jobb/izgalmasabb lesz, vagy pedig cserébe legalább a világ kitágul, jobban ki lesz dolgozva, stb-stb. Szóval még lehet, hogy hosszútávon jobban kifizetődik majd ez a "most egy nagy, összefüggő sztorit írok" húzása az írónak, de egyelőre sajnos még a régi, novellás felállást találom jobbnak/szórakoztatóbbnak. Apropó, ha a harc annyira nem is, viszont a sok mitikus lény, illetve azok különböző legyőzési módjai kissé hiányoznak. Esküszöm, ebből a szempontból meg tiszta X-Akták a cucc. XD Ugye ott is mi volt? Az első 1-2 szezon legtöbb epizódja "monster of the week" volt, vagyis mindig jött valami rejtélyes természetfeletti lény, akinél előbb rá kellett jönniük, hogy egyáltalán micsoda, aztán ártalmatlanítaniuk kellett. Viszont ahogy haladtunk előre a szezonokban, az ilyen jellegű epizódok elkezdtek egyre inkább eltünedezni, helyette jött a lerágott csont "a gonosz UFO-k a Man In Black-el szövetkezve elárulták az egész Földet" klisé és onnantól egy csomó rész arra ment el, hogy UFO-kon, meg fekete ruhás amcsi kormányembereken kívül másról nem is szóltak az epizódok. Sehol nem volt már az ötletes Gumiember, Jersey ördög, stb. Na, mintha a vaják is kezdene elmenne ebbe az irányba. Ugyan, miért foglalkozzunk az olyan ízesen kelet-európai lényekkel, mint strigák, ruszalkák, stb., amikor tízszer annyi fantázia sem kell hozzá, hogy bedobjunk valami olyan random gonosz fantasy birodalmat, mint "Nilfgaard" és onnantól az ő "arctalan" fekete seregük legyen a főgonosz és minden baj forrása? Genius, Tolkien-level writing! (...not!) Még reménykedek persze, hogy lesz pár csavar a sztoriban, meg hogy azért a gonoszok oldaláról is előkerül majd pár érdekesebb kari, ahogy közelebb kerülünk hozzájuk idővel, de egyelőre valahogy az egész Vaják sztorit most jóval laposabbnak-fantáziátlanabbnak érzem, mint mondjuk egy kötettel ezelőtt. És mivel a harmadiknak már csak az utolsó negyede van hátra, ez a kötet már valszeg ilyen marad, de talán a későbbi részekben még bonyolódik majd a sztori. Ajánlani persze így is ajánlom, mivel még mindig bőven megéri olvasni, csak éppen kár, hogy amit anno lerakni alig lehetett, arra most úgy kell magam ösztökélni, hogy folytassam.
Fanboy-kirohanás megvolt, aki olvassa még esetleg innen a regényeket, az nyugodtan írja le, hogy ő hogyan látja a történet alakulását. XD