Ha már
alvaro kérte a bemutatkozásom után, hogy meséljek egy kicsit arról, hogy milyen is volt dramaturgként dolgozni, gondoltam miért is ne, pláne, hogy animéket is fordítottam anno (a D.Gray-man, a Deltora Quest bizonyos részeit + az FMA BH utolsó részét és a moziját is én csináltam).
Összességében szerettem ezzel foglalkozni, de karrierként tuti nem választanám. A szinkron rákfenéje szerintem az IDŐ (bár azt meg kell jegyeznem, hogy én ezt egyetem mellett csináltam, szóval nem voltam főállású fordító). Egy 20 perces sorozat esetén általában 4 részt kellett megcsinálni hetente (előfordul, hogy ennél többet, akkor már elkerülhetetlen, hogy több fordító dolgozzon rajta, mert a 4 rész az, amit még tényleg meg lehet csinálni egy hét alatt), 40 perces sorozatoknál pedig általában 2 részt kérnek. Nos, ez még egész jól is hangzik, de a fordítóra marad minden… nálam ez általában úgy nézett ki, hogy megcsináltam a nyersfordítást (arra nem nagyon van idő, hogy végig is nézd, amit fordítasz, nekem mázlim volt, hogy a DGM-t + az FMA-t már ismertem), aztán ezt ellenőrizni is kell és természetesen szájmozgáshoz igazítani… ha mást nem, legalább egy lektorra szerintem mindig szükség lenne, hisz még a legjobb fordító is hibázhat. Egyébként fel kell készülni, hogy ezek a melók simán belelógnak a hétvégékbe + a hosszú hétvégék is elmehetnek rá (pláne, ha mást is csinál mellette az ember).
Aztán belerondíthatnak a fordításba külső tényezők is: késik az anyag, esetleg más fordító munkáját veszi át az ember (feliratozásra pl. hozzám került az Amazing Race nem tudom hányadik évadja, kérdeztem is, hogy az előző fordító esetleg tudna-e küldeni egy listát arról, hogy mit mire fordított, de persze nem tudott... szóval nagyon mókás, amikor az X-edik évadnál te esetleg elkezded máshogy fordítani a dolgokat, aztán téged szid mindenki – mondjuk ilyen velem nem fordult elő, de biztos van rá példa). Aztán ott van, hogy minden hülyeségért a fordítót szidják… a mai napig is rengetegszer látom, hogy a béna címadásokat is a fordítók számlájára írják, pedig az pont a forgalmazó sara. De pl. ott volt a D.Gray-man Innocence nevű fegyvere, aminél szintén a forgalmazó kérésére maradt szó szerint ártatlanság, pedig tudtuk, hogy sokan ki fognak ezen bukni (bár ilyenkor egyébként vicces, amikor azzal jönnek, hogy angolul jobban hangzik… nem, nem hangzik jobban, de hiába érted, hogy mi a jelentése, ha nem az anyanyelved, valamiért nem buksz ki rajta annyira
)… sőt, itt még az előhívását is a forgalmazó kérésére hagytuk úgy, hogy „aktiválódj” (legalábbis asszem végül ez lett). Jó, itt mondjuk szerintem még értelme is volt szó szerint hagyni, hiszen egy olyan sorozatnál, ami még mindig fut, sosem lehet tudni, hogy később nem derül-e ki, hogy minek az apropóján ez a neve, akkor pedig az ember simán bukhatja, ha ő kitalált valami mást rá, ami az elején úgy tűnt, hogy jobban illik oda
.
Ó, igen, a Deltora Questnél meg azt szívtuk meg, hogy az eredeti regénysorozat nálunk is megjelent, viszont akkoriban kb. lehetetlenség volt beszerezni, hogy abból vehessük át a magyar elnevezéseket. Azt hiszem, talán az első két kötet végül meglett valahonnan, azokat tudtuk ellenőrizni, de (szerencsére) nem volt annyira felkapott nálunk a sorozat, hogy sokakat zavarjon, ha az animében valaminek más lett a fordítása. Aztán valamikor tavaly vagy tavalyelőtt néztem, hogy a Könyvudvarban most már párszáz forintért hozzávágják az emberhez az összes kötetet XD.
Egyébként a szinkronnál sokszor előjön az, hogy alapból azért rosszak, mert a fordítások is azok (ezzel szakmabeliek is jönnek, pedig én gyakrabban találkozom olyan panasszal, hogy a nézőknek szimplán csak nem tetszik 1-1 hang, de igen, valóban elő szoktak fordulni durva félrefordítások). Persze könnyű szidni a fordítókat, de azzal általában nem szoktak foglalkozni, hogy rövid idő alatt kell megcsinálniuk 1-1 részt, ráadásul nem túl jó fizetésért (de komolyan, megélni nem nagyon lehet belőle… vagy baromi sokat vállalsz be, de akkor nem árt, ha gyors is vagy, vagy maradsz a kevesebb, de minőségi melónál, amiből viszont megélni tuti nem fogsz
).
Egyébként örülök, hogy egy időben ez is az életem része volt, szerettem csinálni és nem bánom, hogy foglalkoztam vele. Ha a fizu jobb lenne, talán elgondolkodtam volna azon, hogy főállásban is csináljam, de azt hiszem, nekem jobban fekszenek a változatosabb melók
.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe, ha valakit még érdekel valami, nyugodtan kérdezzen, mert simán lehet, hogy elsiklottam olyasmi felett, ami érdekes lehet mások számára
(egyébként csináltam feliratokat + hangalámondást is, szóval még azokról is tudok valamennyit mesélni, de talán kevésbé érdekesek).
Meg mondom, ezek az én tapasztalataim, biztos vannak olyan fordítók, akik sokkal gyorsabban haladnak nálam és simán megélnek belőle
.