Nyilván azok is belejátszanak a dologba, amiket te mondasz, de az a helyzet, hogy Japánban ez a bezárkózó otakuság tényleg kezd komoly méreteket ölteni, nem is tudom milyen felmérés eredménye volt tavaly Sankakun, de már elég jelentős százalék vallotta magát otakunak egy népszámláláson vagy ilyesmin, és ez azért durva, főleg, ha így fel is vállalják, mert ez még náluk is szégyen, sőt, főleg náluk, mert míg nyugaton ezt sokan az "anime-fan" szinonimaszavaként használják, addig ez náluk kb. egy életstílust jelent: olyan embert, aki szinte csak 2D-s világban él, és 2D-s emberekkel érintkezik, a napjait az anime, manga, figurák, dating sim játékok, és hasonlók töltik ki. Szal ez kicsit durvább, mint az, hogy valaki anime, vagy játék-fan, és meló után Call of Duty-zik vagy Narutózik egyet. (Sőt, ezek jellemzően nem is dolgoznak, a szülők tartják el őket, már annak örülni kell, ha a szobából kidugják az orrukat.)
A dolog ijesztő része amúgy tényleg az, amit a cikkben is írnak: nem arról van szó, hogy próbálkoznak párt találni, csak nem jön össze nekik, hanem elhitetik magukkal, hogy nincs is rá szükségük, mert a számítógépben lévő XY-chan tökéletesen kielégíti minden igényüket (igen,
olyan szempontból is), és még jó is, mert nem kell rá örökké költeni, biztosan nem csal meg, és sosem hagy el. (Nem hülyéskedek, ezek olyan érvek, amiket ők szoktak felhozni. Amikor 2chanon/4chanon olyan lát az ember, hogy "kinek kellenek 3D-s nők?", azt nem minden esetben szánják poénnak. ^^")
Szokták is őket rendesen cikizni a "normális" emberek, sőt, már 1-2 olyan anime is készült, ami arról szólt, hogy jó dolog a rajongás, de azért nem kéne túlzásba vinni, hátha felnyílik a szemük. (Pl. Welcome to the NHK, bár az már inkább hikkikomori-téma, ami egy fokkal még durvább, de hardcore otaku srác is van a szereplők közt.) Én igazából csak sajnálom őket, mert valamilyen szinten meg is tudom érteni, hogy miért választják inkább ezt az életmódot, viszont az szomorú, hogy a társadalom kb. tesz rájuk, a szülők pedig szintén titkolják, mert "ó jajj, a szégyen!". Aztán a vége az lesz, hogy XY rokon kidobja a cuccaikat, mert "hátha ez segít", mire a srác megkéseli. (Igen, ilyenre is volt már példa.) Szerintem inkább egy pszichológus/pszichiáter kéne mindegyik mellé, aztán hátha rábeszélnék őket valahogy, hogy ez nem megoldás. Csak itt jön be az, amit fentebb írtam: ha már magukba beszélték, hogy a sokcolos monitoron kívül nem is érdemes élni, akkor nem tudom, mit lehetne tenni.
Btw, ez amúgy összetettebb dolog, mint ahogy te, vagy a cikk állítja, pl. a "miért nem nősülnek a japán férfiak" egy külön témát megérne, a legtöbb azért nem, mert ugyan "poén" a hímsoviniszta társadalomban, hogy előjogaik vannak a nőkkel szemben, viszont ez azzal is jár, hogy amíg anyu otthon neveli a gyereket (már ha van gyerek, és már ha hajlandó nevelni), addig apu félőrültre melózza magát a munkahelyen. Anyu meg sokszor addig a barátnőivel röhögcsél egy bárban, és apu pénzét költi, sőt, sokszor az egész fizetését elveszi hó elején, aztán ad neki napi vagy heti leosztásban annyit, ami max a munkahelyi menzára épp hogy elég. (Szintén létező történet.)
Szóval összességében asszem nem lennék japán férfi, szívás annak lenni. ^^" XD Igaz, nősülési gondjaim tuti nem lennének, mivel a rabszolgahajcsár munkamoráljuk pár éven belül egy idegszanatóriumba juttatna.
Szóval azért valamennyire megértem az otakut, aki azt mondja, hogy "dolgozza magát halálra a sok hülye, én inkább itthon maradok", ha ez nem járna a szociális kapcsolatok, meg az élettér beszűkülésével, még logikus is lenne. (Mert ugye a rezsit és ételt/italt a szülők hozzák, ők szintén a szülők pénzén veszik a cuccaikat, úgyhogy ennek a "kalandnak" max akkor van vége, ha anyu/apu nem bírja tovább, és belehal, de ilyen felmérés is volt már, erre a legtöbb otaku azt válaszolta, hogy akkor ők meg öngyilkosok lennének, mivel azzal tisztában vannak, hogy képtelenek lennének magukat eltartani. ^^")
Kár értük.
Azok is magyar (bár talán nem olyan ősi) mitológiai elemek. Persze nem biztos, hogy only-hungarian, de elég nagy jövés-menés volt a környéken ahhoz, hogy elfogadjuk, hogy nem is maradhatott volna meg tiszta formájában.
), és akkor elég sokat szörföltem a Magyar Néprajzi Lexikon oldalán. Bár sajnos ezekről a régi istenekről ott sincs semmi, csalódtam is. De azért még bőven megéri órákat elütni ott. 
Alább a forrás.
