Anime: japán gagyi vagy értékhordozó médium + hatásai

Minden, ami nem illik máshova. A szabályok itt is érvényesek.
Avatar
tulokos
Profi
Profi
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2016.09.04. 18:11
Nem: Férfi

Anime: japán gagyi vagy értékhordozó médium + hatásai

Hozzászólás Szerző: tulokos » 2017.05.16. 05:10

Titkos írta:
2017.05.16. 01:09
Tulokos azt hitte, hogy a No Game No Life-nál jobban már semmi nem fogja felidegesíteni ebben a hónapban. Aztán Titkos mutatott neki egy cikket és megtudta, hogy a "moe fertőzés" akár még egy állatot is megbetegíthet. :( (De tényleg, igazából nem tudom, hogy mit gondoljak erről, de a "tünetek" teljesen ugyanazok, mint ahogy egy japán otakura hat egy anime csaj: nem szocializálódik az élő embertársaival, 24 órában a 2D-s "waifut" bámulja, stb. Én mondjuk épp ezért nem is raktam volna be az állatokhoz ezeket a promó kartonizéket.)
Hihi.
Fogalmam sincs, hogyan és mit érez egy pingvin, de kétlem, hogy ez moe fertőzés lenne. Szerintem is csak valami megtévesztette ezt a szegény jómadarat. Talán ha cserélgetnék a táblát más moeloli figurákkal, és ugyanúgy reagálna... de az már állatkísérlet lenne. :lol:

Inkább az a durva, hogy Japánban ezek szerint sehova se mehetsz el úgy, hogy ne ütközz bele a kawai-kultusz valamelyik giccses termékébe. Még egy állatkertet is így próbálnak népszerűsíteni...

Amúgy csak itt merem halkan megjegyezni, hogy belenéztem a Yuri!!! on Ice soriba, és hát azt kell mondjam, a fangirlök ugyanúgy le vannak árnyékolva, mint a fanboy otakuk. :lol:
Kezdve ott, hogy egy élelmesebb diák szakdolgozatot írhatna egyszerűen csak a cím elemzéséből (a neten terjedő gifek, fankodások figyelembe vételével). Mert legalábbis engem már az is felbosszantott, hogy mi a franc az a szégyentelen hiszti és ripacskodás azzal a 3 "!" jellel, amit nem a cím végére (ott is gáz helye lenne), hanem ráadásul a "Yuri" után raktak ki, ami történetesen az egyik szereplő neve is. Hát körülbelül ennyit gondoltak a készítők a célközönségről: dobtak nekik egy otaku-pezsdítő gumicsontot. Innentől pedig mindegy is a tartalom, vagy hogy tartogat-e még meglepetéseket a sorozat, mert a hivalkodó rossz ízléssel szemétdombra vágták az egészet.
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 5723
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2017.05.16. 06:02

alvaro írta:
2017.05.16. 04:24
Én mondjuk nem gondoltam volna, hogy egy állat így rá tud kattanni egy tök más fajú egyedet szimbolizáló ojjektumra. Mert azért valljuk be, nem pingvin az a karakter egyáltalán. Vagy pusztán a fekete-fehér színséma már elég a madár megtévesztésére...?
Jó kérdés, tudni kellene, hogy ez a pingvinfaj mi alapján talál vonzónak valamit. :D Tény, hogy nem teljesen pingvinutánzat az a figura, de nem is ember, hanem egy ilyen alacsony, "moeblob mutáns", amire ráadtak egy fekete-fehér felsőt. XD De egyébként volt már hasonlóra példa, erről nekem pl. az jutott eszembe, amikor ausztrál díszbogarak egész serege használt sörösüvegeket "dakimakurának", pusztán azért, mert az üveg színe és textúrája hasonlított ahhoz, amilyen a nőstényeik szárnyfedőinek felülete. ^^" XD Persze itt nem ilyen minden példány számára ellenállhatatlan dologról lehet szó, mert akkor már a teljes pingvinkolónia istenítené Hululu-chant (ne röhögjetek, ez a karakter hivatalos neve! XD), viszont mivel az állatoknak is van személyiségük (ezt sem én találom ki, vannak már erről kutatási eredmények), ezért lehet, hogy Szőlő-kun valami olyat látott meg benne, amit a többiek nem. :lol:
tulokos írta:
2017.05.16. 05:10
Kezdve ott, hogy egy élelmesebb diák szakdolgozatot írhatna egyszerűen csak a cím elemzéséből (a neten terjedő gifek, fankodások figyelembe vételével). Mert legalábbis engem már az is felbosszantott, hogy mi a franc az a szégyentelen hiszti és ripacskodás azzal a 3 "!" jellel, amit nem a cím végére (ott is gáz helye lenne), hanem ráadásul a "Yuri" után raktak ki, ami történetesen az egyik szereplő neve is. Hát körülbelül ennyit gondoltak a készítők a célközönségről: dobtak nekik egy otaku-pezsdítő gumicsontot. Innentől pedig mindegy is a tartalom, vagy hogy tartogat-e még meglepetéseket a sorozat, mert a hivalkodó rossz ízléssel szemétdombra vágták az egészet.
Mondjuk megkockáztatom, hogy ez valami animéken túlmutató "japán hülyeség" lehet, mert nekem rémlik, hogy a magazinjaikban is láttam hasonlót, ahol pl. a cím után raktak két, vagy akár három felkiáltójelet. Amúgy ezt speciel én is röhejesnek találom, mert kb. az ilyen neten vitázó "capslockhuszárokra" emlékeztet ez az írásmód, amikor mindent nagybetűvel írnak (de persze szemkifolyató helyesírással... XD), majd a mondat végét még megtoldják hatszáz felkiáltójellel, amiknek persze a fele "4"-es lesz, csak hogy teljes legyen az összkép. XD Szal engem igazából nem dühít fel, illetve pusztán emiatt nem mondanám azt egy sorozatról, hogy "kész, innentől már tuti valami szemétrevaló gagyiság!", viszont én is ilyen felesleges "vergődésnek" érzem. Pl. nekem a Keijo tetszett, de ott is folyton röhögnöm kellett a cím után odabiggyesztett hét (!) felkiáltójel láttán, mert tényleg, mi a francért kell ez? XDDD (És emlékeim szerint én írásban nem is használtam soha így, max ha direkt ironizálni akartam és akkor még 4-eseket is raktam a címbe, amolyan Surcisan. XD.)
Kép

Avatar
tulokos
Profi
Profi
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2016.09.04. 18:11
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: tulokos » 2017.05.16. 16:34

Titkos írta:
2017.05.16. 06:02
Mondjuk megkockáztatom, hogy ez valami animéken túlmutató "japán hülyeség" lehet
Ja, hát persze, ez (japán) proliság. Most ez a siker receptje: ha minél hivalkodóbban, harsányabban és a saját érzelmeitől elfogódottan tolja magát egy anime. Ebben a konkrét esetben pedig arra is utal, hogy akkora Yuuuurisááág!!!44!4! van gyerekek, hogy szinte látni a tomboló otakukat, amikor Yuri a színen... :lol:

Én már csak abban reménykedek, hogy úgyis kifullad majd ez az éra is. Amit ennyire túlpörgetnek az törvényszerű, hogy egyszer át fog csapni ellentétes irányba, és akkor a mértékletességnek is lesz valami értéke.
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"

Avatar
iskariotes
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 985
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2017.05.20. 22:15

A felkiáltó jelek használta teljesen lényegtelen és az ebben való belekötés is az. Mondjuk az igazi bestseller könyvek csak egy szavasak mint pl: Korán vagy Biblia. Az animék terén meg talán nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha egy cím minél hosszabb, bonyolultabb, kacifántosabb vagy esetleg valamivel nagyon is egyedi az feltehetőleg a történetvezetésben spórolta meg a kreativitást.

Japán út
Amit mutattál az nem kiugróan magas ár, de nem is a legalacsonyabb. Van ahol ugyan az a program amit a Japánspecialistánál található csak közzel 30 vagy éppen 40 ezerrel olcsóbb. Megint máshol ahol mondjuk magyar idegenvezetőt kap az ember ott már 560-as árak vannak. Egyébként meg vagy másfél éve azon agyalok, hogy tényleg kiakarok-e menni vagy sem? Szóval tényleg azért akarok kimenni, mert animés vagyok? Vagy azért akarok kimenni mert annyira szeretem az országot? No mindegy. A szeretteim arra próbálnak terelni, hogy menjek, de akkor már minimum negyed-fél évre, hogy úgy biztosan megismerném az országot és nem csak Tokiót.

Btw: Ha Yuri olyan nagyon odafigyel a részletekre akkor mit keres ott egy thaiföldi jégtáncos?
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Avatar
Hikari
AoiAnime szerkesztő
AoiAnime szerkesztő
Hozzászólások: 735
Csatlakozott: 2003.02.17. 19:05
Nem:
Tartózkodási hely: Norvégia
Kapcsolat:

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Hikari » 2017.05.28. 08:39

Surci-tulokos vita és vadhajtásai eltávolítva.

Az "anime: japán gagyi szemét vs. valódi értékeket közvetítő művészet" (vagy valami ilyesmi) téma önmagában érdemes a megvitatásra, ha igény van rá, csináljatok neki külön topicot.

Kérés: legközelebb lécci ha valaki részt vesz egy feltehetőleg később törlésre kerülő veszekedésben, de közben hozzászól valami máshoz is, ne egy hozzászóláson belül intézze el a kettőt, mer fárasztó hozzászólásokat egyenként szerkesztgetni, sokkal könnyebb lenne törölni az egészet.... :p

A vitához még annyit, hogy mi maroknyi törzstag itt nagyjából ismerjük egymást, mindenkinek a hülyeségeit ismerjük, tudomásul vesszük és elfogadjuk, és legközelebb ehhez mérten tiszteletben tartjuk a másik véleményét és lelkivilágát, és ennek megfelelően kommentálunk, vagy inkább csendben maradunk. Mert nem kell mindenkinek egy véleményen lennie mindig.

Az utolsó bekezdést mindenki hangosan ismételje meg :p.

Amúgymeg pont az ilyen ellentétes világszemléletekből lennének az igazán értelmes, izgalmas viták, ha az emberek normális stílusban művelnék. Ezért is bátorítok mindenkit új téma nyitására, ha feljön valami ilyen, csak próbáljatok már túllépni a személyeskedésen, meg egymás b*szogatásán, mert nem azt kell egy vitában magyarázni, hogy a másik személyisége hol defektes, ami miatt az ő véleménye eleve nem ér, hanem hogy a mi álláspontunk szerint, mi magunk hogy látjuk a dolgokat. Nincs egyetemes igazság, csak egyéni nézőpontok. Szerintem. Sorry az okoskodásért, csak próbálom magyarázni, hogy szerintem hogy kéne az ilyen konfliktusokat kezelni.

Avatar
tulokos
Profi
Profi
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2016.09.04. 18:11
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: tulokos » 2017.05.28. 11:06

Surci írta:
2017.05.20. 17:18
Jót röhögtem itt fentebb a "két marketingszakértő címekről beszélget" c. burleszken :lol: Amúgy a Yuri!!!!!!!44448 on Ice címében pont jól elfért az a felkiáltójel, maga a cucc vidám és pörgős hangulata miatt abszolút nem lóg ki. Mondjuk a Neon!!!!! GeNESyS evAngelion már röhejes lenne.
A Yuri!!! on ICE címadás lehet, hogy nem lóg ki, hanem pontosan illeszkedik a Yuri!!! on ICE sorozathoz, viszont ez éppen hogy súlyosbítja az egész "cucc" megítélését az én szememben. Természetesen nem lenne jobb a sorozat attól, hogy a marketingesek kevésbé tenyerelnek rá a szaros kezükkel, de legalább megszűnne az, hogy figyelemfelkeltéssel, hivalkodással párosul az ízléstelenség, következésképpen kevesebb figyelmet kapna és talán egy kicsivel jobb hely lenne ez a világ.

Abba most nem kívánok belemenni, hogy miért tartom ízléstelennek a YoI sorozatot, hiszen a jelenlévők közül már mindenki ismeri a véleményemet az animékről. Viszont azt tisztázni szeretném, hogy nem azért utasítom el a YoI-hoz hasonló animéket, mert szórakoztatás céljával készülnek, hanem mert a szórakoztatás legalacsonyabb fokán állnak.

A fujo-pandering működik, mert látom, hogy szórakoznak rajta, és én egyébként megértem azokat, akiknek ez kikapcsolódást jelent, viszont a másik oldalról, a készítők felől nézve az nem tolerálható, ahogyan amúgy ezt a szórakoztatást nyújtják. Természetesen mindenkinek joga van azon szórakozni, amin akar, viszont ennek meg lesznek a következményei, mert a szórakoztatóipar mindig a leggyengébb ellenállás felé halad, tehát addig tolja le a színvonalat, amíg csak engedik neki. Szerintem ezt éljük jelenleg mindenhol és Japánban már egyértelműen válságot is eredményezett. Én egy egyszerű műveletet végzek el tulajdonképpen a kategorikus imperatívusz segítségével: akarunk-e olyan világban élni, ahol a szórakoztatóiparnak ez a működése szabadon érvényesülhet.

És akkor itt van tényleg csak egy konkrétum, hogy én mire is gondolok: https://youtu.be/JnVYE_W-dDY . Szóval belegondoltam, hogy minket itt Nyugaton is mennyire leárnyékolnak a szaros reklámokkal és a többi bóvli műsorral, de Japánt nézve félek, hogy ez még nagyon sokáig fokozható. Egyszerűen nem értem, hogy tudnak emberek élni olyan körülmények között, ahol ilyen mértékű infantilizálás zajlik, és amely elől el sem lehet menekülni, mert az egész ország kultúrájába beitta magát. Nem csodálom, hogy a legtöbb 30+ éves japán még mindig szűz, vagy hogy egyáltalán nem találják a helyüket a világban és inkább bezárkóznak a szobájukba kockulni. Egyébként meg ugyanide tart az egész Föld, csak náluk még kevesebb az ellenállás és ezért jócskán előttünk járnak a lejtőn.
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"

Avatar
tulokos
Profi
Profi
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2016.09.04. 18:11
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: tulokos » 2017.06.02. 05:18

Titkos írta:
2017.05.16. 06:02
Mondjuk megkockáztatom, hogy ez valami animéken túlmutató "japán hülyeség" lehet, mert nekem rémlik, hogy a magazinjaikban is láttam hasonlót, ahol pl. a cím után raktak két, vagy akár három felkiáltójelet. Amúgy ezt speciel én is röhejesnek találom
"Japán hülyeség". Az érdekes egyébként, hogy így fogalmazod meg, tehát hogy szerinted is van ebben valami japán sajátosság. Mert talán tényleg arról van szó, hogy mindez a japán képmutatásból jön.
Ez történik egy olyan társadalomban, ahol többek között a teljesítménykényszer és shaming miatt lefojtanak mindent, ahol az emberek mindennapi életét kitölti a szorongás és gátlásosság. A magazinjaikban, mangáikban és animéikben viszont felszabadulhatnak ezek a lefojtott energiák, és tulajdonképpen ettől olyan görcsös "vergődés" szagúak a legtöbb esetben. Ugyanezt eddig csak a loliconnak és a szubkult egyéb "sötét oldalának" a vonatkozásában mondtam ki, de ha jobban belegondolok, akkor az egész jelenlegi anime kultúrára kiterjeszthető, hogy tehát nem más mint a japán társadalom "szennyese", ami a lefojtás után felszínre tört.

A 80-as évek végén 90-es évek elején, vagy egészen pontosan például Anno Evangelionjában tört először mindez felszínre úgy, hogy utána el is öntötte az egész szigetet. Csak aztán felnőtt egy újabb generáció és sokkal ön-azonosabbak lettek az animék, és jöttek olyanok, akik elkezdtek erre valahogy reflektálni is (Hiroyuki Imaishi, Masaaki Yuasa és durvábban Kurosaka Keita), és olyanok is, akikből sokkal több van és akik csak lubickolnak benne (gondolok itt a SAOféle borzalmak szerzőire).
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 5723
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2017.06.02. 05:43

tulokos írta:
2017.06.02. 05:18
Titkos írta:
2017.05.16. 06:02
Mondjuk megkockáztatom, hogy ez valami animéken túlmutató "japán hülyeség" lehet, mert nekem rémlik, hogy a magazinjaikban is láttam hasonlót, ahol pl. a cím után raktak két, vagy akár három felkiáltójelet. Amúgy ezt speciel én is röhejesnek találom
"Japán hülyeség". Az érdekes egyébként, hogy így fogalmazod meg, tehát hogy szerinted is van ebben valami japán sajátosság. Mert talán tényleg arról van szó, hogy mindez a japán képmutatásból jön.
Ez történik egy olyan társadalomban, ahol többek között a teljesítménykényszer és shaming miatt lefojtanak mindent, ahol az emberek mindennapi életét kitölti a szorongás és gátlásosság. A magazinjaikban, mangáikban és animéikben viszont felszabadulhatnak ezek a lefojtott energiák, és tulajdonképpen ettől olyan görcsös "vergődés" szagúak a legtöbb esetben. Ugyanezt eddig csak a loliconnak és a szubkult egyéb "sötét oldalának" a vonatkozásában mondtam ki, de ha jobban belegondolok, akkor az egész jelenlegi anime kultúrára kiterjeszthető, hogy tehát nem más mint a japán társadalom "szennyese", ami a lefojtás után felszínre tört.
Mondjuk én ennyire messzemenően nem igazán gondoltam bele, tényleg csak arra céloztam, hogy eddig csak az ő magazinjaikban láttam ilyesmiket mint pl. itt is, ahol duplafelkiáltójeles főcím van lent, jobbra kicsivel feljebb szintén duplafelkiáltójeles, amcsis "Xmas!!", de emellett "normál", egyfelkiáltójeles címeket is láthatunk, tehát ebből gondolom, hogy ez nem valami helyesírási szabály náluk (mint pl. a spanyolban a kérdés előtti és utáni kérdőjel), hanem ilyen "erőlködés", vagy "túltolás", vagy nem tudom, hogy fejezzem ki pontosan, de érted. XD Aztán ezt tolják még jobban túl az animék címeinél és így születnek a 7-8 felkiáltójellel operáló Keijo!!!!444-k, meg hasonló címek. Ez meg nekem olyan nevetségesen jön le, mert tényleg olyan, mintha a 14 éves egyszeri weaboo Pistike adná az animék címeit, szal az ilyen magyar animés Facebook csoportokban megtalálható "Nézen mindenki Narturót, me' az a lejobb anim!!444" mondatok, meg az ezeket író emberek értelmi színvonala jut róluk eszembe. Ettől még nem állítom, hogy az adott sorozat szar, vagy hogy az is hülye/infantilis, aki ilyen címeket ad, csak hogy én erre asszociálok, ha meglátok egy ilyet. :) Persze lehet, hogy máshol is bevett szokás ez, nem nézegettem végig az összes Távol-keleti újságot, szóval lehet, hogy én vagyok a tudatlan. XD Plusz a rend kedvéért ez láthatóan náluk is csak a Cosmo, Blikk, stb. színvonalú gagyilapokban található meg (azok meg azért nálunk sem épp az értelmet hirdetik...), mert pl. egy normál napilap nincs tele szívecskékkel, kiscsillagokkal, hatvan felkiáltójellel, stb.
Kép

Avatar
Ricz
Veterán
Veterán
Hozzászólások: 777
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2017.06.02. 10:48

Titkos írta:
2017.06.02. 05:43
Mondjuk én ennyire messzemenően nem igazán gondoltam bele, tényleg csak arra céloztam, hogy eddig csak az ő magazinjaikban láttam ilyesmiket mint pl. itt is, ahol duplafelkiáltójeles főcím van lent, jobbra kicsivel feljebb szintén duplafelkiáltójeles, amcsis "Xmas!!", de emellett "normál", egyfelkiáltójeles címeket is láthatunk, tehát ebből gondolom, hogy ez nem valami helyesírási szabály náluk (mint pl. a spanyolban a kérdés előtti és utáni kérdőjel), hanem ilyen "erőlködés", vagy "túltolás", vagy nem tudom, hogy fejezzem ki pontosan, de érted. XD Aztán ezt tolják még jobban túl az animék címeinél és így születnek a 7-8 felkiáltójellel operáló Keijo!!!!444-k, meg hasonló címek. Ez meg nekem olyan nevetségesen jön le, mert tényleg olyan, mintha a 14 éves egyszeri weaboo Pistike adná az animék címeit, szal az ilyen magyar animés Facebook csoportokban megtalálható "Nézen mindenki Narturót, me' az a lejobb anim!!444" mondatok, meg az ezeket író emberek értelmi színvonala jut róluk eszembe. Ettől még nem állítom, hogy az adott sorozat szar, vagy hogy az is hülye/infantilis, aki ilyen címeket ad, csak hogy én erre asszociálok, ha meglátok egy ilyet. :) Persze lehet, hogy máshol is bevett szokás ez, nem nézegettem végig az összes Távol-keleti újságot, szóval lehet, hogy én vagyok a tudatlan. XD Plusz a rend kedvéért ez láthatóan náluk is csak a Cosmo, Blikk, stb. színvonalú gagyilapokban található meg (azok meg azért nálunk sem épp az értelmet hirdetik...), mert pl. egy normál napilap nincs tele szívecskékkel, kiscsillagokkal, hatvan felkiáltójellel, stb.
Nem igazán mondanám "japán sajátosságnak", de a "kawaii-kulturában", ahol főleg az ifjabbak közt tombol a moe-imádat, fogrohasztó cukiságcunami, ezt egy fajta nyomdaipari technikának nevezném: figyelemfelkeltés. Mert a kövér, szőrös, szagos, pattanásos otaku, ha meglátja azt - most példánál maradva -, hogy Yuri!!! on Ice, kicsit jobban odafigyel a mellékelt anyagra. Kiemeli a Yurit, ami ugye a Jurij angol átírása, amit a japók is használnak katakanaként. De mivel az utóbbi időben nem épp oly belterjes már a piacuk, egyre többet licencelnek külföldre is, lehet ugye a nyugati szubkult hülyesége, hogy ez nem shoujo ai, hanem már yuri. Vagyis átveszik a mi kifejezéseinket, mert lehet inkább külföldre szánja a stúdió, és ezzel a helyi weeb is tisztában van, mint folyamattal. Aztán mekkora meglepetés éri, mikor krémmel, zsebkendővel felszerelkezve ül otthon éjjel a tévé előtt és várja a jó lányokat, ahogy felfalják egymást a jégen, erre kap egy ruszki pasit meg egy földi csávót... Sírás lenne a vége, ha megpróbálna rá még így is vajat köpülni, ha már felkészült...

Na de, komolyan is szólva, ennél tényleg inkább a figyelemfelkeltésről szól, hogy kicsit jobban figyelj oda a címére. A formák, a rendellenességek, a furcsaságok vonzzák ugyanis a szemet. Ugyanezért volt a régi görög (és később a reneszánsz) szobroknak valami kis hiányossága (például kicsi nemi szerv), mert ha túl tökéletes, megszokott, akkor "elmegy mellette az ember", nem hagy benne maradandó nyomot. Például, említsetek olyat, ahol egy animében rendesen ábrázoltak egy brandet a nevével együtt, és nem Popsi-Cola, Zony, Joy Computr, WcDonald's vagy hasonló volt, hanem echte valódi. Biztosra veszem, hogy több hibát mondtok, mint amennyi biztosat.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Librarian Warrior

Avatar
iskariotes
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 985
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2017.06.02. 15:13

A furcsa cím adási variánsok nem csak japán kreálmányok, neves sorozatoknál is használnak trükköket:
O- betűs megoldások
Revolution
Continuum
Dr. Csont
Hősök

Aztán van négyzetes megoldás
Breaking Bad
Dr. House
Dokik
Mentalista

Más furcsaság
Homeland
Hannibal
Dexter
Vikings
Trónok harca
Castle
Frequency

Mókás betűkkel
Agymenők
Jó barátok
Két pasi meg egy kicsi

Mindösszesen arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a plakátokon megjelenő cím megalkotása valamilyen fokú ötletességet kíván meg. A reklám szakemberek meg tudják mi az amire felfigyel a közönség.
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Avatar
tulokos
Profi
Profi
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2016.09.04. 18:11
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: tulokos » 2017.06.02. 17:56

Ricz írta:
2017.06.02. 10:48
Nem igazán mondanám "japán sajátosságnak", de a "kawaii-kulturában", ahol főleg az ifjabbak közt tombol a moe-imádat, fogrohasztó cukiságcunami, ezt egy fajta nyomdaipari technikának nevezném: figyelemfelkeltés. Mert a kövér, szőrös, szagos, pattanásos otaku, ha meglátja azt - most példánál maradva -, hogy Yuri!!! on Ice, kicsit jobban odafigyel a mellékelt anyagra.
Igen, ez világos, hogy ez egy fajta figyelemfelkeltés. Viszont a Yuri!!! on ICE azért nem jó példa itt most, mert ennél sokkal többről van szó ennél az esetnél.

Nyomdaipari technikának jó példa, amit hoztál, mégpedig a vastagon kiemelt betűtípus, de elérted volna ugyanezt a hatást azzal is, ha valamivel nagyobb a betűméret, vagy esetleg színes betűket használsz, ellenben ha azt írod, hogy "figyelem!!!FELKELTÉS", akkor már valami más is történik a figyelemfelkeltés mellett. Egyrészt.

Másrészt azért azt is látni kell (és itt már Iskariotes által hozott példákra is válaszul), hogy itt a figyelemfelkeltés, tehát a 3 "!" jel és a nagybetűs "ICE" nem csak egy nyomdaipari (marketinges) technika, hanem része a címnek. Vagyis a magazin dönthet úgy, hogy ezt a címet még tovább fokozza azzal, hogy nagyobb betűméretet használ, vagy színeset, esetleg egy logót épít köré stb., viszont az nem döntés kérdése lesz, hogy ott van a "!!!" és a "ICE", mert ez maga a termék. Az ókori görög kis faszú szobrok már érdekesebb párhuzam, hiszen ott is a "csomag", a produktum része a figyelemfelkeltés. Én mondjuk azt hittem azért kis faszúak, mert elkoptak attól, hogy az arra járó emberek évszázadokig simogatták őket.

Szóval annyiban egészíteném ki ezt az idézett részt, hogy tehát pontosan azért beszélhetünk "japán sajátosságról", mert a "kawaii-kulturában" nem elégségesek a megszokott marketinges módszerek, hanem egyre extrémebb, kirívóbb (és ízléstelenebb) technikákra van szükség, amely technikákat már eleve a produktummal együtt adnak. Ezért mondom, hogy nem szórakoztatás céljával készülnek, mert már a megszületésük pillanatában ott van az mozzanat, hogy otaku vaj köpülésére szánják. A szerzővel kapcsolatban meg arról árulkodik, hogy szerző és marketinges egyben.

Következésképpen, amikor megkérdezik tőled, hogy mit nézel, és azt feleled, hogy a Yuri on Ice sorozatot, akkor helytelen választ adsz. Mert voltaképpen ez a cím azt állítja magáról, hogy helyesen úgy kell mondani, hogy Yuri!!! (tehát ezt a részt elnyújtva üvöltöd, vagy sikítani kell) on ICE (ezt a részt pedig szintén erőteljesen kell mondani).

Summa summarum: én azon vagyok megdöbbenve, hogy ezek az állandóan rendezett, fegyelmezett és merev japánok, hogyan jutottak el ide. Először is ha a kedvenc animéimet nézem, akkor az jut eszembe, hogy ez az egész anime kultúra egy nagyon fasza kiállás. Egy igazi "ellenkultúra" a hagyományos Japánhoz képest, amely elviselhetetlen teljesítménykényszerrel és gátlásokkal frusztrálja szét ebben a modern világban az embereket. Illetve a lefojtott érzelmekből természetesen rengeteg csodás dolog is a felszínre tört, a valódi ellenkultúra. Viszont, amikor az animék 99%-ra tekintek, akkor pedig azt látom, hogy teljesen félresiklott itt valami, és hogy a rengeteg lefojtott sötétséget is magával hozta. Illetve nem ellenkultúra lett, hanem beépült a japán kultúrába, és túltolták a végletekig. A japánokat nem felszabadította, hanem még inkább a szobákba zárta őket, és ja, vajat köpülni.
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"

Avatar
Hikari
AoiAnime szerkesztő
AoiAnime szerkesztő
Hozzászólások: 735
Csatlakozott: 2003.02.17. 19:05
Nem:
Tartózkodási hely: Norvégia
Kapcsolat:

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Hikari » 2017.06.02. 20:07

Úgy látom nem sikerült új témát létrehozni, bár mondjuk nem is lenne egyszerű, mert az anime címektől eljutottunk itt a japán társadalom romlásáig :p.
Na mindegy, tőlem folytassátok itt, csak azt nem látom, hova akartok eljutni ezzel az okfejtéssel.

Az anime címek témához két érdekesség:
http://animeyume.com/blog/2011/01/12/th ... me-titles/
http://kotaku.com/5907247/japanese-mang ... -heres-why

Nekem ez inkább tűnik épp aktuális trendnek és egymás majmolásának, minthogy bármilyen mélyebb mögöttes tartalmat lássak benne.
tulokos írta:
2017.05.28. 11:06
Egyszerűen nem értem, hogy tudnak emberek élni olyan körülmények között, ahol ilyen mértékű infantilizálás zajlik, és amely elől el sem lehet menekülni, mert az egész ország kultúrájába beitta magát. Nem csodálom, hogy a legtöbb 30+ éves japán még mindig szűz, vagy hogy egyáltalán nem találják a helyüket a világban és inkább bezárkóznak a szobájukba kockulni. Egyébként meg ugyanide tart az egész Föld, csak náluk még kevesebb az ellenállás és ezért jócskán előttünk járnak a lejtőn.
Én nem hiszem, hogy Japán azért olyan, amilyen, mert a kawaii-kultusz és animék ezt tették velük. Szerintem ez kicsit fordított megközelítés lenne. A kawaii kultuszt és az animéket a japán kultúra és életfelfogás hozta létre, tehát ez a termék, és nem az ok.
Nem hiszem, hogy a japánok szüzességéért az animéket kellene okolni, sokkal inkább azt, hogy Japán történelmileg sok-sok évtizedre évszázadra visszamenőleg borzasztóan zárkózott volt, és ma is az (emellett viszont kevésbé prűd). Egy túlnépesedett és zárkózott társadalomnak megvannak a maga jellegzetességei (amúgy minden társadalomnak megvan a maga életútja, evolúciója). Nem hiszem, hogy emiatt sajnálni kellene egy egész országot, és pláne nem gondolom, hogy emiatt az emberiség végét kellene vizionálni :).
Már csak azért sem, mert én úgy tudom, az anime még mindig elég réteg cucc japánban is. Ez alapján megítélni az egész japán társadalmat szerintem nem megalapozott.

Mellesleg az, hogy a fiatalok nem találják a helyüket a világban, problémáik vannak a társkereséssel, az önálló életkezdéssel, egyre később kezdenek felnőni, ez jelenleg globális trend, vagy legalábbis a fejlett társadalmakban igen gyakori. Közel sem csak japán jelenség.

Amúgy nem voltam még japánban, és annyira soha nem is érdekelt, hogy komolyan fontolóra vettem volna oda utazni, és úgy tudom, annyira nem lehet a társadalmukba integrálódni külföldiként, hogy szerintem igazából ha valaki nem oda született, soha nem fog reális képet kapni az országról.
tulokos írta:
2017.06.02. 17:56
amikor az animék 99%-ra tekintek, akkor pedig azt látom, hogy teljesen félresiklott itt valami, és hogy a rengeteg lefojtott sötétséget is magával hozta.
De ha ennyire problémásnak látod ezt az egész műfajt, sőt, az egész japán társadalmat, akkor mit is keresel itt, egy animés fórumon?

Szennyet minden ország termel, sok más országból is dől szar zene, csapnivaló könyvek, ócska filmek, stb. A világban van sok rossz trend, ha azokra fókuszálunk, akkor a világ rossz hely lesz. Ha meg az ember a neki tetsző dolgokra fókuszál, a mikrokörnyezetét úgy alakítja,ahogy neki tetszik, akkor meg a világ jó hely lesz.

Avatar
tulokos
Profi
Profi
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2016.09.04. 18:11
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: tulokos » 2017.06.02. 20:47

Hikari írta:
2017.06.02. 20:07
Én nem hiszem, hogy Japán azért olyan, amilyen, mert a kawaii-kultusz és animék ezt tették velük. Szerintem ez kicsit fordított megközelítés lenne. A kawaii kultuszt és az animéket a japán kultúra és életfelfogás hozta létre, tehát ez a termék, és nem az ok.
Természetesen ez egy sokkal komplexebb folyamat. Én sem gondolom, hogy az anime-ipar dönti romba a japán társadalmat! De hogy semmit nem segít rajta az biztos. Ezért is írtam, hogy a kawaii-kultusz voltaképpen egy tünet (nem itt, még a zárt topikban). Egy szelete azoknak a lefojtott "nagyon japán" dolgoknak, amelyek felszínre törtek benne. Illetve én a kawaii-kultuszt jóval modernebb jelenségnek tartom, még akkor is, ha a gyökerei régebbiek.
Hikari írta:
2017.06.02. 20:07
Nem hiszem, hogy a japánok szüzességéért az animéket kellene okolni, sokkal inkább azt, hogy Japán történelmileg sok-sok évtizedre évszázadra visszamenőleg borzasztóan zárkózott volt, és ma is az (emellett viszont kevésbé prűd).
Én sem írtam, hogy az animéktől lesznek szüzek a japánok, nyilván sokkal több oka van ennek. A baj az, hogy az anime viszont egy pótcselekvés, amit az otakuk a társas kapcsolatok helyett használnak. Azt nem tudom, hogy mennyire prűdek a japánok, mert én elsősorban egy óriási képmutatást látok itt. Az a rengeteg perverzió, amit a mangákban és animékben felvonultatnak éppen arról árulkodik szerintem, hogy tudják mennyire vállalhatatlan, és ezért fojtják le rajzfilm figurákba. Vagy nézz bele egy japán pornófilmbe! Elképesztő perverziókat látsz majd, de közben tudod, hogy mit csinálnak? Kiblőrözik a nemi szerveket! Tehát szerintem hihetetlen feszültségek és lefojtások vannak ott.
Hikari írta:
2017.06.02. 20:07
Már csak azért sem, mert én úgy tudom, az anime még mindig elég réteg cucc japánban is. Ez alapján megítélni az egész japán társadalmat szerintem nem megalapozott.
Szerintem nem, ráadásul Japánon kívül is egyre populárisabb. Viszont a "kawaii-kultusz" amúgy is túlmutat az anime-iparon, az egész országban (és megkockáztatom, hogy az egész világon) egy erős mém lett a kawaii, a moeség.
Hikari írta:
2017.06.02. 20:07
Mellesleg az, hogy a fiatalok nem találják a helyüket a világban, problémáik vannak a társkereséssel, az önálló életkezdéssel, egyre később kezdenek felnőni, ez jelenleg globális trend, vagy legalábbis a fejlett társadalmakban igen gyakori. Közel sem csak japán jelenség.
Ugyanezt leírtam már én is, csak én arra próbáltam rávilágítani, hogy a japánoknál ez is sokkal radikálisabban jelentkezik. Voltaképpen ebben is az "élen" járnak, de természetesen ugyanoda tartunk.
Hikari írta:
2017.06.02. 20:07
De ha ennyire problémásnak látod ezt az egész műfajt, sőt, az egész japán társadalmat, akkor mit is keresel itt, egy animés fórumon?
Erre most komolyan, mit kellene válaszolnom? Ha csak tényleg a személyes része érdekel a dolognak, akkor szívesen válaszolok privátban. (Egyébként semmi különös indok nincsen.) De ha arra akarsz célozni, hogy "nem szalonképes", "nem megtűrt" az én véleményem ezen a fórumon, akkor nyugodtan bannolj ki. És ezt most nem sértődésből írom, mielőtt még megkapnám, hogy "hipszterkedek", hanem komolyan így gondolom.

Amúgy pedig úgy gondolom, hogy ez nem is egy műfaj, hanem egy művészet rengeteg különböző műfajjal. Illetve én még mindig keresem a pontos definícióját, mert számomra nagyon kevés az animáció + japán = anime művelet. Továbbá nem emlékszem, mikor írtam alá azt a szerződést, hogy egy anime kedvelő embernek el kell fogadnia azt, ami már például a "kawaii-kultusz" terméke, vagy azt, ami a japán társadalomban zajlik.
Hikari írta:
2017.06.02. 20:07
Szennyet minden ország termel, sok más országból is dől szar zene, csapnivaló könyvek, ócska filmek, stb. A világban van sok rossz trend, ha azokra fókuszálunk, akkor a világ rossz hely lesz.
Az kevés, ha én nem fókuszálok rá, mert látjuk, hogy nagy tömegek viszont megteszik helyettem is, majd pedig jól bekajálják, és ja, a világ szar hely lesz.
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"

Avatar
Ricz
Veterán
Veterán
Hozzászólások: 777
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2017.06.02. 21:19

iskariotes írta:
2017.06.02. 15:13
A furcsa cím adási variánsok nem csak japán kreálmányok, neves sorozatoknál is használnak trükköket:
Igen, lényegében ez a "mi" (mármint a latin betűket használó nyugati kultúra) megoldásunk erre a dologra, hogy kvázi ikonnal vagy grafikai megoldással kívánják ugyanezt elérni, hogy odafigyeljünk a címre, logóra. Viszont itt lehet játszani, de egy kanji-kana/hanzi/hangul használó írásrendszerben elég kötöttek a lehetőségeid. Látszódjon a kanjiban a gyök rendesen, mert akkor egészen más lesz az olvasat. Így más technikához kell nyúlni.
Hikari írta:
2017.06.02. 20:07
Az anime címek témához két érdekesség:
http://animeyume.com/blog/2011/01/12/th ... me-titles/
http://kotaku.com/5907247/japanese-mang ... -heres-why

Nekem ez inkább tűnik épp aktuális trendnek és egymás majmolásának, minthogy bármilyen mélyebb mögöttes tartalmat lássak benne.
Asszem Akosstól olvastam azt korábban, hogy a hosszú címek inkább leíró jellegűek, mert akiknek szólna, egy-egy olyan tartalomjelölő cím, mint amit az első posztban hozott példák (a Lain, Sailor Moon, Utena, Kenshin) már nem igazán keltik fel az érdeklődést, de már arra se veszik a fáradtságot, hogy a rövid leírást elolvassák. Ő akkor egy ANN cikkre hivatkozott, hogy ott olvasta.
Az írásjeles meglátásomat tartom, de azért nem vitatom, hogy ez az utóbbi idők trendje lett, ahogy a csillagozás is. De mondhatunk még egyéb furcsaságokat, amiben különcködtek, mint amilyen a saját címét görögre helyesen átírni képtelen Argento Soma. Vagy a Bungaku Shoujo animék, amiknél idézőjelben van a főcím. Vagy a .hack// címek, amiknél talán nem kell indokolni. De elkezdtem keresgélni csak a saját listámon (3800+ bőven elég, de így se szúrom ki), és azért voltak még pluszok, törtszámok (mint 999.9, 1.2.3)...

* * *

Egyszerűen sokkal egyszerűbb a latin betűkkel játszani, ennyi a történet, és igazából ezzel le is zárható ez a vita, mert már így is több szót kapott, mint amennyit érdemelt, és olyan messzemenő következtetéseket szült, amihez abszolút semmi köze a dolognak. Ha annyira az imperfekció okozná a társadalmak hanyatlását, akkor Róma is minden bizonnyal a görög szobrászat trendjének átvétele miatt bukott meg... *cinizmus off* Nem mondom, hogy nálam a szent igazság, és "Deus vult!" minden hitetlenre, de korántsem ilyen misztikus a dolog.

* * *

Szerk. az új hsz. miatt:
Egy szelete azoknak a lefojtott "nagyon japán" dolgoknak, amelyek felszínre törtek benne. Illetve én a kawaii-kultuszt jóval modernebb jelenségnek tartom, még akkor is, ha a gyökerei régebbiek.
Tradícióból ered, a kabuki színjátékból. Ebből merítenek az animék is a reakciókkal. Túljátszott érzelmek, kifejezések. Ezért van az, hogy szeretnek mindent túltolni egy ponton. A kawaii-kultusz meg valamikor 80-as és 90-évek táján kezdett el jelentkezni, de hangsúlyossá a K-ON! sikere vitte. Addig megvoltak Pikachusra festett repülők nélkül is, bár ez inkább reklámcélt szolgál, mintsem bármi egyéb esztétikai volument.
A baj az, hogy az anime viszont egy pótcselekvés, amit az otakuk a társas kapcsolatok helyett használnak.
Nyugati kultúra: gaming, technikafüggőség. Már kongatnak vészharangokat, hogy a pici korukban tabletet és mobilt kapott gyerekek mennyire aszociálisak lesznek, és ráfüggnek arra, hogy a kezükben legyen a ketyere. Szóval nem kell ehhez se Japán, se otaku, se anime. De ha már pótcselekvés, a leszokó dohányosoknál gyakran jelentkezik az is, hogy "valamit azért a szájához emeljen", és ilyenkor kapnak rá mondjuk a mogyoróra, csipszre, lévén ugyanazt a mozgást végzik, mint a cigi szájhoz emelgetésével. Az alkoholistáknak is vannak ilyenjei, hát még a játékszenvedélyben élőknek.
Ez nem pótcselekvés az esetükben, hanem menekülés a realitás elől. Ijime, hogy egy problémát mondjak a fiataloknál. Egyszerűen az animéből megkapják azt a valóságképet, amit szeretnének: a kedves, nem alávágó osztálytársak, egymással érdekmentesen törődő emberek... Ez viszont már globális jelenség, hogy elszigetelődnek egymástól az emberek. Számos társadalmi oka van, többek közt az, hogy (ahogy én számolom) a 3. "társadalmi reccs" óta egy csomó folyamat megtorpant, megváltozott, a régi értékek elavultak lettek. Már nincs lehetőséged úgy megteremteni azokat a alapokat, amiket a szüleid mondjuk meg tudtak maguknak ennyi idősen, de ott van a nyakadban az elvárás. Ugyanez a társas kapcsolatokra. Beszűkültek az utak, kevesek jutnak révbe, és aki letér, 90%, hogy jobban árt magának a kísérletezéssel. Egyszerűen lassan kiégnek az emberek ettől.

A japók azért járnak élen benne, azért is radikálisabb náluk, mert a társadalmuk merev, mint az éjjel-nappal Viagrán élő kankóros krinolinja. Amelyik lánynak 24 évesen nincs pasija, férje, akármije, amitől utóda lehetne, egyszerűen a szülők minimum 70%-a megveti. Rosszabb esetben ki is tagadja, otthonról is. És akkor még nem beszéltünk azokról, akik nem hajlandók a karoshinak alávetni magukat, az embertelen munkahelyi hajtásnak. Azokra is van egy igen degradáló szavuk.

És fogadjuk el: a világ szar hely is lesz a jövőben. Nem mennék bele jobban (szociológia, politológia, történelem, filozófia, jog... igazi száraz anyag), de erősen kötődik a következő "társadalmi reccshez". Megtéríteni senkit se fogsz az ellenkezőjére. Csak rajtad áll, hogy kezdesz, opportunistamód vadászod a kitörési, áttörési lehetőségeket, és élsz velük, vagy feladod. De ha feladod, akkor véged. Minden szinten.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Librarian Warrior

Avatar
tulokos
Profi
Profi
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2016.09.04. 18:11
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: tulokos » 2017.06.02. 22:24

Ricz írta:
2017.06.02. 21:19
Egyszerűen sokkal egyszerűbb a latin betűkkel játszani, ennyi a történet, és igazából ezzel le is zárható ez a vita, mert már így is több szót kapott, mint amennyit érdemelt, és olyan messzemenő következtetéseket szült, amihez abszolút semmi köze a dolognak.
Igen, ez egy erős megfejtés. És biztos közrejátszik az is, hogy számukra "egzotikusabbak" a "mi" betűink. Viszont még mindig nem tudom, hogy ez mennyire menti fel őket. Szóval ha innen nézzük, akkor nem tudok nem arra gondolni, hogy ez voltaképpen olyan, mint amikor a "mi" nyugati felebarátaink elmennek tetováltatni és japán írásjeleket varratnak magukra, miközben fingjuk nincs, hogy mit jelent. A lényeg, hogy továbbra is egy túlzó proliságot látok benne. És ezt mint proliságot simán hozzá lehet kötni az általánosabb animés jelenségekhez, legalábbis én ezt tettem. Miszticizmusban pedig nem utazok.
Ricz írta:
2017.06.02. 21:19
Nyugati kultúra: gaming, technikafüggőség. Már kongatnak vészharangokat, hogy a pici korukban tabletet és mobilt kapott gyerekek mennyire aszociálisak lesznek, és ráfüggnek arra, hogy a kezükben legyen a ketyere. Szóval nem kell ehhez se Japán, se otaku, se anime.
Ezzel egyetértek, de én kifejezetten csak a japánokon lovagoltam, szóval rázoomoltam ezekre a dolgokra. És ezzel nem a japánokat akarom démonizálni, hogy bezzeg mi mennyivel civilizáltabbak vagyunk, hanem egyszerűen rájuk gondolok, amikor ezen a fórumon járok. Természetesen a nyugati embernek is van oka vészharangot kongatni. Illetve tényleg csak annyi különbséget látok, hogy a japánok ebben is élen járnak.

Szerk.:
Ricz írta:
2017.06.02. 21:19
Ez nem pótcselekvés az esetükben, hanem menekülés a realitás elől. Ijime, hogy egy problémát mondjak a fiataloknál. Egyszerűen az animéből megkapják azt a valóságképet, amit szeretnének: a kedves, nem alávágó osztálytársak, egymással érdekmentesen törődő emberek...
Igen, ezt én is így látom egyébként, hogy megúszni akarják a valóságot a virtuális csatornák megnyitásával. De hát pontosan erről beszélek, hogy és akkor jönnek a NGNL-hoz hasonló animék, amelyek elringatják őket egy idealizált világba, gyermeki állapotba, ahol nem kell foglalkozniuk az élet valódi kihívásaival.
Ricz írta:
2017.06.02. 21:19
A japók azért járnak élen benne, azért is radikálisabb náluk, mert a társadalmuk merev, mint az éjjel-nappal Viagrán élő kankóros krinolinja. Amelyik lánynak 24 évesen nincs pasija, férje, akármije, amitől utóda lehetne, egyszerűen a szülők minimum 70%-a megveti. Rosszabb esetben ki is tagadja, otthonról is. És akkor még nem beszéltünk azokról, akik nem hajlandók a karoshinak alávetni magukat, az embertelen munkahelyi hajtásnak. Azokra is van egy igen degradáló szavuk.
Igen, és az az érdekes szerintem, hogy az erre adott válaszuk (giccses és harsány animés kultúra) is mennyire radikális, szélsőséges. Illetve nem érdekes, hanem nagyon is érthető, és ezért gondolom azt, hogy alapvetően ott lehetett volna benne a forradalmi gesztus, mármint az animében mint művészetben, hiszen meghajlították a merev krinolint azzal, hogy elkezdték rázni és csapkodni, csak ugye a marketinges szempontok ezt is szétbarmolták (nem véletlenül iparról beszélünk).
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"

Avatar
Hikari
AoiAnime szerkesztő
AoiAnime szerkesztő
Hozzászólások: 735
Csatlakozott: 2003.02.17. 19:05
Nem:
Tartózkodási hely: Norvégia
Kapcsolat:

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Hikari » 2017.06.03. 06:48

tulokos írta:
2017.06.02. 20:47
ha arra akarsz célozni, hogy "nem szalonképes", "nem megtűrt" az én véleményem ezen a fórumon, akkor nyugodtan bannolj ki. És ezt most nem sértődésből írom, mielőtt még megkapnám, hogy "hipszterkedek", hanem komolyan így gondolom.
Ugyan, szó se volt erről. Ha hozzászólok, azt fórumozóként teszem. A kérdés is teljesen őszinte volt.

Avatar
weingartia
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 64
Csatlakozott: 2008.07.17. 07:18
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: weingartia » 2017.06.03. 07:45

Kicsit hozzászólok én is. :)
Kb. amiket ti fentebb felsoroltatok, csak zanzásítva, hogy miért illeszkednek be nehezen a társadalomba a mai fiatalok. Ez a videó a férfiakkal foglalkozik.
Zimbardo papa, a standford-i börtönkísérletekről elhíresült pszichológus videója: https://www.youtube.com/watch?v=sgAu1i6aChs

A címekről: szerintem is inkább a túl sok sorozat/manga/ln!stb. miatt hosszúak a címek és figyelemfelkeltőek. Nekem erről a tudományos cikkek jutottak eszembe: ma már nem elég csak jó cikket írni, iszonyat fontos, hogy jó, lényegre törő címet adjunk. Különben nem lapoznak bele. Egyszerűen túl sok az infó, még keresőkkel se lehet elég jól kiszűrni.
Nyugaton szerintem a trailer (amiben mindent ellőnek) meg a brutál nagy marketing helyettesíti ezt.

Avatar
tulokos
Profi
Profi
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2016.09.04. 18:11
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: tulokos » 2017.06.05. 00:20

Vree írta:
2017.06.04. 21:22
A "mai fiatalok" köszönik, jól vannak. A japánok meg messze nem olyan válságba jutott, animétől függő társaság, de ezt most magyaráznom kell? Komolyan? sőhaj Mindegy...
Ja, komolyan, mert végül is itt kezdődne a fórumozás, vagy bármilyen párbeszéd. A "sóhaj" és a "mindegy" helyett kellene következnie az érveknek, amelyekből leszűrhetném én is, hogy fájdalmat vagy értelmet találok majd.

Például szerinted akkor a mai japán fiatalok mit köszönnek, miben érzik jól magukat? Ha messze nem olyan válságba jutottak, akkor mekkora most ez a válság Japánban, és az animéknek pontosan mennyi szerepük van ebben szerinted?

Én nem azt állítom, hogy az animéktől függnek, mert függnek ők rengeteg minden mástól is, ami ugyanúgy megtalálható a mi kultúránkban is, hanem az animés "mémek" mindent átfertőztek, beleitta magát a japán tömegkultúrába. Ezt az általánosítást pedig nem csak az animékből szűrtem le, hanem ezt látom, amikor Japánnal kapcsolatos témákban, oldalakon és fórumokon tájékozódok.
Aztán már többször hivatkoztam erre a youtube csatornára (https://www.youtube.com/user/JPCMHD ), amely az elmúlt hetek posztolásaihoz adta számomra a muníciót. Úgy gondolom, hogy a televíziózás, illetve egészen pontosan a reklámok mint a kereskedelmi televíziózás legmeghatározóbb tényezői jól reprezentálják egy adott társadalom uralkodó trendjeit. A mai fiatalok lehet, hogy jól megvannak ebben, de köszönet az nincs benne, és én nem akarok ilyen világban élni. Ez lehet, hogy vén faszos hozzáállás, ugyanakkor abban a tekintetben vissza kell utasítanom, hogy én nem a mai fiatalokat okolom ezekért a folyamatokért.
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 5723
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2017.06.05. 00:37

tulokos írta:
2017.06.05. 00:20
Vree írta:
2017.06.04. 21:22
A "mai fiatalok" köszönik, jól vannak. A japánok meg messze nem olyan válságba jutott, animétől függő társaság, de ezt most magyaráznom kell? Komolyan? sőhaj Mindegy...
Ja, komolyan, mert végül is itt kezdődne a fórumozás, vagy bármilyen párbeszéd. A "sóhaj" és a "mindegy" helyett kellene következnie az érveknek, amelyekből leszűrhetném én is, hogy fájdalmat vagy értelmet találok majd.
Na ja, igazi "Surci reloaded" volt ez, csak Vree nem kiröhögött minket, hanem igazi vénfaszos (miközben szerinte meg mi vagyunk azok... :D) sóhajtozás közepette ő is előadta, hogy "most komolyan én magyarázzam el a pórnépnek a frankót? Á, nem, túl nagy meló lenne, vagy rájön az Isten barma, vagy haljon meg hülyén!" Igazi "Mufurc Szabadegyetem" style. :D

Komolyabbra fordítva a szót: elég nagy bátorság ezt így kijelenteni, hogy "a mai fiatalok köszönik, jól vannak", amikor a fentebb linkelt "Zimbardo papától" kezdve egy egész rakás szociológus, pszichológus, stb. írt már erről tanulmányt, hogy konkrétan baromi nagy szarban vannak, nem csak a párkeresés, hanem úgy általában véve a szociális kapcsolatok terén is. És ez pont egy olyan téma, amit nem lehet arra kenni, hogy "jó, hát Tulokos japanofil, aztán mindent tőlük eredeztet", mert ez pont egy globális jellegű probléma és gyakorlatilag minden úgymond "nyugati stílusú, jóléti államban" jelen van, ahogy arról Ricz is írt már itt az előző oldalon. Persze lehet továbbra is sóhajtozni, hogy pár fórumos szerencsétlen ürge nem érti a mai fiatalokat, csak gondoltam jelzem már, hogy ezt nem mi találtuk ki, meg nálunk "kicsit" nagyobb emberek is foglalkoztak már ezekkel a kérdésekkel és valahogy ők sem arra jutottak, hogy "á, minden tök oké!" XD Ráadásul nem is értem, miért kéne ezt úgy előadni, hogy "vannak a mai fiatalok, akik tök jól elvannak, meg van a tőlük 10-15 évvel idősebb generáció, akik már sem értik őket", amikor ezek a fenti problémák nem csak őket (tehát mondjuk a mai tizenéveseket), hanem speciel minket, a 30 körülieket is vastagon érintik. Szóval igazából ez megint egy olyan dolog, hogy nem hit kérdése, egyszerűen az ember ahogy jár-kel mindennapjaiban, magának is tapasztalnia kellene ezeket a dolgokat, hacsak nem teljesen vak/süket/leszarós, de minimum a saját bőrén tapasztalhatná.

Jó, tudom, nekem meg vannak még "tartozásaim" az előző oldalról is (értsd: néhány egyéb hozzászólásra is akartam reagálni), illetve nem akarnám túlzottan személyeskedő irányba elvinni ezt a vitát is (ha már az előző "Surci vs Tulokos" témát is emiatt kényszerült Hikari végül "rebootolni"... XD), de ez most így kijött belőlem, bocsánat. XD
Kép

Avatar
tulokos
Profi
Profi
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2016.09.04. 18:11
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: tulokos » 2017.06.05. 07:42

Titkos írta:
2017.06.05. 00:37
a fentebb linkelt "Zimbardo papától" kezdve egy egész rakás szociológus, pszichológus, stb. írt már erről tanulmányt, hogy konkrétan baromi nagy szarban vannak,
Jó, de kit érdekel, hogy a Zimbárdó és a többi szociológus, pszichológus vén fasz mit karattyol, amikor minden fiatal tudja, hogy BUULIII VAAAAAAN VAZZEEEEEE!
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"

Jalapegnome
Újonc
Újonc
Hozzászólások: 7
Csatlakozott: 2017.05.16. 09:38
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Jalapegnome » 2017.06.05. 09:05

Fiatalként akkor már hozzászólnék én is a témához (legalábbis szerintem a magam 20 évével annak számítok :D).

Őszintén szerintem az egész probléma gyökere az hogy a klasszikus értékrendek már teljesen egyértelműen megbuktak, nem lehet úgy helyt állni a világban ahogy azt nagyszüleink tették például, de a társadalmunk pont ezt várja el mégis tőlünk. Régen az embernek elsősorban csak a kis közösségében kellett helytállnia, de a mai globális társadalomban már tizenévesen rászakad az emberre hogy sokkal nagyobb problémáknak is a része, azt látja hogy politikai, kulturális és társadalmi szinten is válságban vagyunk, ezeknek pedig ő is a része de hamar kiderül hogy cselekvésképtelen az egészben: vitatkozhat az egész témáról egy fórumon vagy elbújhat egy cukormázas álvalóságban amit a média ad neki. Én nem hibáztatom azt aki az utóbbit választja, mert egyszerűen olyan problémákkal nézünk szembe amiknek a megoldására senki nem tanított meg minket. De itt van a másik nagy probléma is, hogy globális problémákra globális válaszok kellenének de ha elszigetelődünk egymástól akkor ennek még az esélye is elillan. Aztán miért jönnének ki ezekből az álomvilágokból, mikor a valóság egy sokkal szarabb hely és mindenki nagy okosan megmondja hogy baj van de senki se tudja hogy mit kezdjenek vele? Legalábbis 100 elemzést találni ami megmondja hogy gáz van de egyik sem dob be egy ötletet hogy mit kezdjünk vele. (Nem mintha nekem lenne, én is csak morcoskodok. :D)

Avatar
Surci
Fanatikus
Fanatikus
Hozzászólások: 1766
Csatlakozott: 2004.03.05. 18:42
Tartózkodási hely: SkyEye Corporation

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Surci » 2017.06.05. 17:16

Mivel Hikari és Ricz sokmindent leírtak, amiről magam is hasonlóan vélekedem és ki is tértem már rá a törölt postokban, így nem akartam megint írni, de ezzel az "OMG lábon rohad szét a társadalom"-féle kanyarral új mélységekbe ment a téma...

Őszintén szólva az a bajom ezekkel a nagy társadalmi kérdéseket feszegető sirámokkal, hogy amikor szóba kerülnek, a végén mindenki valami általános megoldást vár, lehetőleg azonnal (és főleg mástól), aztán amint kiderül hogy nincs ilyen, akkor jön az armageddonista jajveszékelés. Ill. miután jóóól körbe lett járva és majszolva a téma (tizedjére), és a helyzet még ennek ellenére is fennál (minő meglepetés, nincs változás a szájtépéstől...), utána jó előszedni még tizenegyedjére is, hogy egy nagyot lehessen szörnyülködni rajta újra, ami ha lehet, még feleslegesebb akkor, amikor a adott esetben semmi ráhatásunk nincs a folyamatokra, mivel rajtunk, országunkon, kultúránkon, kontinensünkön kívül állnak. Na de ez csak pragmatista énem megjegyzése volt.

Továbbá azt látom, hogy képtelenek elvonatkoztatni a nyugati koordinátarendszertől egyesek, úgy pedig elég nehéz modellezni egy, a mieinktől alapjaiban eltérő társadalmat és annak értékrendjét. Ami itt szörnyű gagyinak és giccsesnek hat, ott imádják, és nem azért mert alapvetően retardáltak, hanem mert történelmi és kulturális okok miatt más az értékmérőjük. Ezért van ott (és általában Kelet-ázsiában mindenfelé) általános igény a a kawájkultra és hasonlókra, és ezért nincs a világ többi részén - ott van helyette más. De ezen kollektivista társadalmak egész életfelfogása alapvetően különbözik a nyugatitól, hiába a sokszor megtévesztő nyugati máz. Japán pedig szigetország lévén még ezek közül is kitűnik, még a K-Ázsiai népeknél is jobban hajlamosak a fanatizmusra, és mint sokmindent, a moemoét is túltolják. Ez gyakorlatilag egy divathullám, ami ugyanúgy lecseng egyszer mint az összes többi.

1. Japán fiatalok, meg az ő válságuk: ahogy Ricz az előzőekben már leírta, a legfőbb probléma az, hogy a társadalmuk iszonyatosan merev, és ez okozza a lassan már 30 éve tartó pangást is, mert a gazdaságuk emiatt rugalmatlan, nem képes megfelelni az új globális kihívásoknak, az erősödő versenynek, mely a környezetükben Kína és a kistigrisek megjelenésével jött létre. Az elvárások viszont ott vannak a nyakukban a mostani, a társadalmi, politikai, gazdasági életet irányító generációtól, azoktól, akik még a 60-70-80-as években ezen receptek szerint építették fel a világ második gazdasági nagyhatalmát. És ezt nem úgy kell elképzelni mint Nyugaton: ott a sikeres ember az, akinek sikerült megugrania a lécet és beállhatott droidnak (6napos iskola és munkahét 10-12 órával naponta, cserébe ma már nincs nyugdíjas állás mint anno, sőt érzékelhető életszínvonal-növekedés sem, csak eltarthatod a családod), ha nő vagy akkor pedig hozzámenni egy ilyen életcsászárhoz, vagy... ennyi. Ha nem jött össze mentél a levesbe. És ott az össztársadalmi megítélésnek számunkra elképzelhetetlenül nagy szerepe van a mindennapi életben. Csak hát a gazdasági pnagás már tart egy ideje, és ennek következtében egyre kevesebbeknek jön össze, akinek pedig mégis sikerül, mit is nyer vele? Mert nem olyan vonzó perspektíva ez a droidlét. Ebből kilépni pedig iszonyúan nehéz, pont amiatt hogy ott nem értékelik a különutasságot, egyéni boldoguláskeresést mint Nyugaton - ez a japán társadalom bonyolult személyi viszonyrendszereihez kapcsolódik. Úgyhogy maradnak ezek a felnagyított ideálképek.

Ennek vége csak akkor lesz, ha döntéshozói szintre kerül egy olyan generáció, aki már az új világ gyermeke, csak mivel a tekintélyelvű hierarchia végigmászása pont annyira időigényes, amennyi alatt már az ő tapasztalataik is elavultak lesznek, marad az ördögi kör (a folyamatosan gyorsuló technológiai változások meg csak hatványozzák ezt, de erről lentebb). Mert ott egy nagy és átfogó társadalmi reformot kizárólag felülről lehet végigvinni, alulól építkezve nem, ez mindig így volt a történelmük folyamán. Úgyhogy most ott állnak befagyva 1990-be, és várják a csodát.

Btw ez a sokszor emlegetett nyugati "értékválság" szintén abban gyökerezik, ami Japánnál betette a kaput: megváltozott, és főleg felgyorsult a világ. Más világban élünk, nem azokon a pontokon van a hangsúly mint szüleink-nagyszüleink idején, ezen felesleges tovább rugózni, alkalmazkodni kell. Ez már közhely, de a legnagyobb gond sokszor az, hogy valami általános megoldást várnak legtöbben, csakhogy ez nem fog bekövetkezni, mivel akiknek a dolga lenne ezek véghezvitele, nem értik, és ezért nem is tudnak mit kezdeni velük pontosan a fenti, generációs okokból. Ám nekünk Japánnal ellentétben nincs olyan szinten kötött felfogásunk, így ha a Rendszer nem is kínál megoldást, de bele sem kényszerít a taposómalomba. Ahogy többen is írták, maradnak az egyéni pályák amik mentén elég szépen lehet boldogulni. Továbbá ahogyan itt Jalapegnome is megjegyezte, érdeklődő ember sok elemzést talál mindenféle problémákról, így ezek alapján ki lehet alakítani egy életstratégiát egyéni helyzettől függően, mert lehetőség van bőven, de másra várni nem érdemes. A mi világunkban szerencsére mindenki maga alakíthatja sorsát, nincsenek olyan örökölt kötöttségek mint más kultúrákban. Egyébként a jólét az, ami individualizálja a társadalmakat, mert csökken a kooperációs kényszer - ebből adódik a kapcsolatteremtési vagy párkapcsolati problémák jó része is, szal van jó és rossz oldala is a dolognak, de ahogy a többit, ezt is lehet kezelni.
tulokos írta:
2017.06.05. 00:20
A mai fiatalok lehet, hogy jól megvannak ebben, de köszönet az nincs benne, és én nem akarok ilyen világban élni.
Dehát neked nem is kell. Itt nem ez folyik a TV-ből, ha kimész az utcára nem jön szembe veled 6 Pikacsu-busz, se gótlolik. De ez tényleg olyan, mint pl. én nem szeretem a horrorfilmeket, de folyamatosan nézném és keresném őket, hogy aztán egy horror-rajongó fórumon előadhassam, hogy "hátúristen ez szörnyű, ebben élve feldaraboltak és meg is ettek eNbereket, hát ezért van annyi darabolósgyilkosság (amúgy nem), jajjvégeavilágnak!" Most mondjam azt, hogy mivel megszüntetni nem tudod, így marad a legkézenfekvőbb megoldás: ha nem tetszik, kerüld ki? Komolyan, ez nem személyeskedés, csak praktikus énem továbbra sem érti hogy ennek mi értelme van, immár sokadjára.


És még egy megjegyzés ehhez a "szar hely a világ és még szarabb lesz" szöveghez: hogy ez mennyire nem így van, mi sem jelzi jobban, mint hogy hetek óta nincs jobb dolgunk, mint a világ másik végén lévő ország popkultúrájának egy részletén pörögni. Igen, ezt megtehetjük, mert nem azon kell aggódnink, hogy lesz-e mit enni holnap, vagy agyonlőnek-e a következő rajtaütéskor. Hogy mennyire jelentéktelen dolog ez, sőt akár a Zimbardo-féle, egyébként nagyon is létező problémák globális mértékben, az azt jelzi, hogy jódolgunkban nem tudunk mit kezdeni magunkkal (nem véletlen hogy a jóléti társadalmak produkálják ezeket a tüneteket). Mi itt, Nyugaton, vagy a fejlett DK-ázsiai országokban a világ szerencsés 1/7-éhez tartozunk, akik hálát adhatnak az égnek, hogy ide és nem valami szutyadék indiai, afrikai, D-Amerikai vagy Kelet-kínai retekfészekbe dobott le minket a gólya. És tudunk élni a civilizációs vívmányokkal, ennek következtében életminőségük és átlagéletkorunk folyamatosan nő, békében élünk és nem háborús övezetben, ráadásul túl nagy kötöttségek sincsenek sem társadalmilag, sem jogilag, mint mondjuk egy indiai vagy arab országban, nincs gondolatrendőrség sem. És főleg nem napi átlag 3 dollárból kell megélnünk, mint a Föld kb. felének, sőt (ha jelenleg mérsékelten), de azért gazdagszunk is. Na ennek tükrében érdemes lehet újragondolni az ilyen armageddonról és szétrohadó világról szóló sirámokat. A létező világok legjobbikában élünk, örüljünk neki.

Ps. mielőtt bárki kezdené, hogy "hja de bezzeg a német életcsászárok micsoda színvonalon élnek!", gondoljatok beele, hogy a brunei szultánhoz képest mind nyomorognak :P
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
-----------------------------------------------------------------
Kép
MAL

Avatar
Ricz
Veterán
Veterán
Hozzászólások: 777
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2017.06.05. 19:53

Surci írta:
2017.06.05. 17:16
És még egy megjegyzés ehhez a "szar hely a világ és még szarabb lesz" szöveghez: hogy ez mennyire nem így van, mi sem jelzi jobban, mint hogy hetek óta nincs jobb dolgunk, mint a világ másik végén lévő ország popkultúrájának egy részletén pörögni. Igen, ezt megtehetjük, mert nem azon kell aggódnink, hogy lesz-e mit enni holnap, vagy agyonlőnek-e a következő rajtaütéskor.
Mivel emlékeim szerint én írtam, azért ezt kifejteném egy másik vonalon.

Van az a mondás, hogy "nem a világ lett rosszabb, hanem a hírszerzés lett jobb". 100-150 éve ugye hogy tudtad meg azt, hogy mondjuk Új-Zélandon két ember jobb híján megette egymást, mert összevesztek azon, hogy melyik este ki dugja meg a birkát? Jobbára sehogy, az esetek 98% százalékában. Viszont általános tendencia, hogy vannak dolgok, amelyek egy ponton lokálisnak tűnnek, mert lokális problémák is, azonban ezek elkezdenek begyűrűzni máshova is. A talaj szinte mindenütt megvan, legfeljebb az alapok lesznek mások. Ilyen ez a hikikomori/NEET dolog is a világban. A japáni terepet most hagyjuk ki, lerágott csont és szépen körbeírtad te is, kifejtve milyen talajban gyökerezik. Azonban ez ugye itt, a rugalmasabb nyugati kultúrkörben is megjelent, csak itt ahhoz hasonló okokból, mint amik az 1968-as diáklázadást okozták, a harmadik nagy "társadalmi reccset". Na itt, akkor kicsit belemegyek ebbe, de előre szólok, a reccseket felfogásilag értem, amiket a gazdasági és történelmi folyamatok felerősítettek, támasztottak alá. Egyet is érthettek, de jobban venném, ha néha belecsiszolnátok, gatyába ráznátok az eléggé elnagyolt teóriámat. (Lévén, fenntartom ezzel kapcsolatban, hogy tartalmaz igazságot, féligazságot, csak összeszőve kicsit még... olyan, mint ahol épp hurrikán söpört végig. Ezért inkább spoilerbe is teszem.)
SPOILER
Az első reccset személy szerint a sovinizmus kialakulásának tartom, illetve annak közvetlen utóhatásának, az első világháborúnak. Gyakorlatilag a túltolt nemzeti öntudat, több nemzet erőltetett asszimilációja (mint amilyet a magyarok is levágtak a hegeli jóslattól tartva, amolyan korai #mindmeghalunk szintjén), illetve az antiszemitizmus korai kialakulása és kezdeti elharapózása az oroszországi pogromok miatt. Talán felesleges ezt a dolgot szépíteni: nagy pofára esések lettek belőle a vesztes országokban. A hatalmas sarcok, körbetartozás, adósságspirál aztán berántotta az embereket a mélybe, a történelem eddigi legnagyobb gazdasági recessziójába és egy húszéves fegyverszünetbe. (Kicsit unortodox kijelentést teszek, de lehet emiatt a két világháborút egynek kéne venni, ahogy a százéves háború is egyként számolódik, holott legalább 3 szakaszra osztható, köztes békékkel. Lévén a másodikban az extremizmussal folytatódik az egész ideológiai szinten, gazdaságilag pedig az imperializmust akarta tovább vinni... *khm* Harmadik Birodalom, a Duce Olasz Birodalma, Dai Nippon Teikoku, és tulajdonképpen a Szovjetunió is ez volt...) Ideológiailag szétszakadt a társadalom.

A második reccset az imperializmus halálára teszem, az 1945-ös évvel, ami gyakorlatilag megrengette a gyarmatbirodalmakat. Az anyaországoknak fel kellett adni az olcsó nyersanyag beszerzési forrást, és rengeteg bevándorlóval kellett számolnia. A két világháborús időszak és a gazdasági recesszió, a világ felosztása új kényszerhelyzetet teremtett. Egyetlen oka volt, hogy nem lett nagyobb baj: a fegyverkezési versenyben a hadiipar elkezdte pörgetni a gazdaságokat. Viszont a társadalmi értékek még a régiek voltak.
Ennek ellenére ez a reccs már jobban érintette gazdaságilag az össznépességet: kialakult a Kelet és a Nyugat fogalma ideológiai alapon, tovább tagozva a különbségeket. A KGST államai máig felfogásilag elmaradottak a nyugati államokhoz: a hirtelen jött glasznoszty és peresztrojka egy-két nemzedéknyi "átprogramozást" követően ("minden szabad, ami nem tilos" by Bikini) kinyíltak a lehetőségeik, rájuk szakadt a gyakorlatilag elszaladt nyugat, illetve elkezdték felfedezni maguknak az extremitásokat. Így megjelentek az olyanok, mint Milosevics és bandája, a MIÉP, Vér és Becsület/Pax Hungarica... Lengyelországban mondjuk a klérus nyert nagyobb hatalmat a politika felett, és máig elég meghatározó szerepe a választásoknak az egyházhoz való viszony. Ezeket többnyire a helyén tudták kezelni, azonban az egykori Vasfüggönyön innen sokkal radikálisabb nemzeti vonulatot találni, mint nyugaton (avagy odakint "bőrfejűeket" a szavazótáborodban tudni nem erényes, itt meg azért elég komoly bázist tudnak jelenteni). A hirtelen újra szuverénné vált Kelet-Európai államok java ezért ágál most az EU ellen is, mint új szupranacionális ernyő: a föderalista berendezkedésben a korábbi Varsói Szerződést látják viszont sokan. Főleg azok, akik még 90 tája (max. -7 év) előtt születtek.

A harmadik reccset tulajdonképpen a 60-as évekre teszem, az 1968-as diáklázadások idejére. Az egyik legnagyobb oka ennek a társadalomtudományokban jelentkezett elavult doktrínák erőltetése és elvárása volt, illetve a felsőoktatási intézményekre megnőtt az igény. Korábban is voltak problémák ezzel (pl. 1918 után több helyen, köztük elsőnek az USA-ban bevezettek ezzel kapcsolatban egy numerus clausus rendszert), de a II. világháború után a nyugati államokban a társadalmi mobilitás elég meredeken emelkedő rátát kezdett mutatni. Az életszínvonal emelkedése, "az amerikai álom" terjedése, a háború utáni fellendülés és "békeidők" megugrasztották a demográfiai mutatókat is. Egyszer kellett a korábbi népességet kiszolgálni, akik továbbtanultak volna, csak a különféle háborúk és intervenciók miatt nem igazán volt lehetőségük erre, illetve a tényleges fiatalokat. A tananyag elavultsága, a kevesebb lehetőség, a régi értékrend görcsös továbbkényszerítése és az többé-kevésbé autoriter demokráciák sokaknál betették a kiskertajtót. A harmadik reccs voltaképp a rugalmasabb, progresszívebb szemléletre váltás pillanata, a lázadások koráé.

Aztán jött a második reccs csattanója, a Keleti Blokk széthullásával, a jóléti államoknak egyfelől el kellett látniuk magukat, és a saját fejlődésük érdekében terjeszkedni a megnyíló Keleten, és a nyitottabbá váló harmadik világban. (Időközben feljöttek a "kistigrisek", Kína és még páran mások is.) Az imperializmus végső halálaként az Egyesült Államok kereskedelme komolyabban kezdte termelni az adósságot, az amerikai álom megakadt, új térségek erősödtek meg, miközben a korábbi katonai szövetségi rendszerek meglazultak, az elsősorban amerikai politikai befolyás is csökkent (részletekért erről a trapassóról ajánlom Emmanulle Todd: A birodalom után - Tanulmányok az amerikai rendszer széteséséről c. munkáját.)

És a negyedik reccs, ami csak lesz: a digitális kor. Na, most lehet szisszenni, de egy perc, mert ez túlmutat azon, hogy "jájmagukbafordulófiatalok", "#hanyatlónyugat", mert ez nem csak egy-két technológiára rákattant nemzedékről szól. Ott egy másik probléma, a fiatalok foglalkoztatottsága, ami globálisan nem fest valami fényesen. A harmadik reccs alatt ugye végbement egy sokadik ipari forradalom, megint kitolódott a várható élettartam, a nyugdíjkorhatár, tovább maradnak az emberek dolgozni. Miközben a frissen végzett fiataloktól azért elvárják ugyanúgy a munkatapasztalatot, sokakat nem vesznek fel. A fiatalok munkanélkülisége Kanadában pl. 2007 és 2015 közt 11,2%-ról 14,3%-a nőtt, és az ő átlag adósságuk (diákkölcsönük) 28 ezer kanadai dollár. csak Ontario megyében 16-17% ez az arány. AZ EU-n belül változó, Emanuele Feragina et al. 2016-os tanulmánya 20-22,5% köré teszi. Németországban a legkevesebb ez, 8%. Angliában 2009-ben 20% volt a fiatalok munkanélküliségi aránya. Olaszországban durvább: 2016-ban északon 29,7%, délen 51,5%. A spanyoloknál 57,9% ez a szám. Görögországban 55% a legfrissebb adat, az meg 2012-es. Ezek azért durva számok, akárhogyan is nézzük, és "a digitális kor" itt csak korszak-határozó igazából.

Mert mit okoz a fiatalok alacsony foglalkoztatottsága? Azon kívül, hogy egy nemzedék kiesik a munka világából, de legalábbis késve talál munkát? Kezdjük az alapokkal: kieső munkatapasztalat, adók, blabla... Ez száraz, inkább a szaftosabbat lessük: politikai nyugtalanság, az elégedetlenség növekedése, a közpénzekre komolyabb terhek kerülnek, megnövekszik a kiadás, lévén a szociális hálóban őket is el kell tartani egyebek mellett. Aztán ott vannak a közvetlen költségek, amiket többek közt a brain drain és az elvándorlás is okoz, ahogy a megélhetési bűnözés járulékos költségei is. Aztán a kedvencem: az innováció megtorpanása. Friss vér, friss gondolkodás... Aligha kell ezt a dolgot ragozni.

És mi köze ennek a digitális kornak? Nos, legfeljebb az elveszett nemzedék problémát erősíti meg. Tavaly olvastam egy pszichológiai tanulmányt (épp az ELTE Pszichológiai és Pedagógiai Karán voltan interjún, és gondoltam várakozás közben olvasok kicsit a könyvtárban), amiben a munkanélküliek lelki világát vették górcső alá. Az eredmény az volt, hogy nagy átlagban 1 év feletti tartós munkanélküliség esetén ugrásszerűen nő meg a depressziós gondolatok száma, és asszem negyedüknél már kimutatható a kezdődő depresszió. A 2 éve munkanélküliek esetében már jóval magasabb az arány, több mint a felük. Voltaképp a hikikomori állapot is a depresszió egyik (radikálisabb) formája, és nehéz reintegrálni az illetőt, ugyanis a problémát nem fogja egycsapásra megoldani az, ha felveszik valahova dolgozni.
És aki depressziós, az elsősorban menekül a realitás elől, hárítja a valóságot. Valahol fogékonyabbá válik az álhíreknek, rémhíreknek, konspirációs teóriáknak bedőlni (amit az esetleges elégtelen tudás csak jobban megtámogat), de lényeg, ez az egyik "menekülőpontja": a bűnbakképzés. Hogy neki azért rossz, mert valahol valakik összesúgtak. (Welcome to NHK! - viccelve és viccen kívül egyaránt) A másik menekülőpont az "alternatív valóság", amit a kiberszféra garantál. A személytelenség lehetőségeinek tárháza gyönyörködtető a fórumokkal, különféle felületekkel, szubkultúrákkal, és az internet garantálta hozzáférhetőségekkel (értsd: "másképp hogy jutsz hozzá a napi/heti kínai mese és kifestőkönyves adagodhoz?")... Hogy ott bárki megtalálja a számításait, bárkinek kiadhatja magát... (Lehet, hogy az eddigi wall of textet is egy macska karmolta ide? Ki tudja?)
És emellett jelentkezik ez az aszocializációs folyamat a mai gyerekek közt. De nem csak ott, hanem azért a felnőttek közt is. Az életével elégedetlen, depresszív hajlamokat mutatók inkább menekülnek a kibertérbe, és ott szólnak a másikhoz. Pár éve volt egy anime, aminél röhögtem azon, hogy az egyik karakter e-mailen társalgott a tőle karnyújtásira ülővel, aki szóban válaszolt neki folyton. Anyám is nézte egy darabig, és volt pont egy ilyen jelent, aminél elkapott nevetés, mire azt mondta, hogy "ne nevessek, mert ez elég valós dolog." Két kolleginája dettó ezt csinálta az őrbódéban, és a fészbúkkal (akkor még személy- és vagyonőrként dolgozott). Most a csaptelepgyárban megint van két ilyen delikvens.
Szóval, amiről beszéltünk eddig, az elég kis szelete az egésznek. Most idehallom Surcit, ahogy kissé kuncog az egészen a bajsza alatt, mert az ő felfogása szerint ennek java nem épp releváns, míg tulokos mondjuk most kap szívszélütést, hogy micsoda armageddon közeleg... (*szándékos drámázás*) De személy szerint, úgy vagyok vele, hogy bőven az orvosolható időszakban vagyunk még, csak a jelenlegi megoldások java nem nevezhető elégséges erőfeszítésnek.

Szerk.: Tisztában vagyok vele, hogy nem ezen a fórumon fogjuk megoldani a világ gondját baját, de a megértéséhez szerintem kellő infót leírtam, ezen túl meg tényleg kár is ragozni bármilyen irányba. Az egyetlen dolog, aminek jelen pillanatban örülök ennyi körmölés utn, hogy itt biztos megmarad, szemben mondjuk a ceruzaelemes oldallal, ahol rögtön törlik, mert zavarónak találják. Nem beszélve arról, hogy itt minőségibb hozzászólások születnek a témához, és nagyobb az esély arra, hogy szaki tesz hozzá valamit, nem pischtike_21.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Librarian Warrior

Avatar
tulokos
Profi
Profi
Hozzászólások: 318
Csatlakozott: 2016.09.04. 18:11
Nem: Férfi

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: tulokos » 2017.06.06. 18:24

Ricz írta:
2017.06.05. 19:53
Szóval, amiről beszéltünk eddig, az elég kis szelete az egésznek. Most idehallom Surcit, ahogy kissé kuncog az egészen a bajsza alatt, mert az ő felfogása szerint ennek java nem épp releváns, míg tulokos mondjuk most kap szívszélütést, hogy micsoda armageddon közeleg... (*szándékos drámázás*) De személy szerint, úgy vagyok vele, hogy bőven az orvosolható időszakban vagyunk még, csak a jelenlegi megoldások java nem nevezhető elégséges erőfeszítésnek.
Ugyan, nem volt ez olyan vészes, sőt, a szabadkozások külön megnyerőek voltak.
Valójában ennél én pesszimistábban látom a helyzetet. Méghozzá azért, mert a következő reccs, amit vizionálsz, már itt van és zajlik. És pontosan attól kilátástalanabb, hogy nincsen és nem is lesz jól körülírható végpontja, amely egy nagy reccsbe torkollna. Nincs benne hullámvölgy és hullámhegy, hanem folyamatosan "recseg", illetve a "reccshez" képest ezt inkább "purcogásnak" (tehát szaggatott fingásnak) nevezném. De ha ki is tudna csúcsosodni egy nagy "társadalmi reccsbe", akkor se lenne különösebb jelentősége, mert valójában ezt egy sokkal egyszerűbb és hatalmasabb jelenség keresztül fogja húzni, mégpedig az újabb népvándorlások (gondolok itt elsősorban a klímamenekültekre).
Surci írta:
2017.06.05. 17:16
És tudunk élni a civilizációs vívmányokkal, ennek következtében életminőségük és átlagéletkorunk folyamatosan nő, békében élünk és nem háborús övezetben, ráadásul túl nagy kötöttségek sincsenek sem társadalmilag, sem jogilag, mint mondjuk egy indiai vagy arab országban, nincs gondolatrendőrség sem. És főleg nem napi átlag 3 dollárból kell megélnünk, mint a Föld kb. felének, sőt (ha jelenleg mérsékelten), de azért gazdagszunk is. Na ennek tükrében érdemes lehet újragondolni az ilyen armageddonról és szétrohadó világról szóló sirámokat. A létező világok legjobbikában élünk, örüljünk neki.
Akinek van állandó tető a feje felett, meg tud mosakodni meleg vízben és napi háromszori étkezéshez jut az a Föld lakóinak felső 10-15%-ba tartozik, a többi 90%-nak mindez nem elérhető. Ez tény, és éppen ezért nem hiszem, hogy bármi okunk volna az örömre. Ugyanis ez a fejlődés és életszínvonal nem fenntartható úgy, ahogyan jelenleg.

Azért nem értem egyébként, hogy hogyan jön ide ez a teljesen demagóg érvelés, mert én nem azért "sírok", hogy megfelelően gazdagszunk-e, és nem hiszem, hogy azért szar a világ, mert nem jut több és több nekem a Földnek azon a részén, ahol élek. Tehát nem értem, hogy miért kell éhezőkkel, háborús menekültekkel és kizsákmányolt dolgozókkal szembe állítani azt az álláspontot, amely egy kulturális deficitet kér számon a fejlett világon. Továbbá éppen ez a kulturális deficit vezet el ahhoz, hogy a 10%-ba tartozók mindinkább telibe szarják a már említett 90%-ot, mert a világból csak élményt és szórakozást fogyasztó emberekből nem fog társadalmi változás következni. Az 1968-as diáklázadáshoz hasonló energiák ma már többek között plázákban, kereskedelmi tévékben és egyéb marketingesek markában sülnek el.

Fejeseket is neveztem már meg, nem is egyszer: konkrétan a kereskedelmi televíziózást emeltem ki. Úgy gondolom, hogy alapvetően azért szarok a szezonos animék, az anime sorozatok, mert a formátummal van a legnagyobb baj. Tehát azzal, hogy a kereskedelmi tévék produktumai. A "lábról" pedig azért kell beszélni, mert szerintem csakis alulról indulhatnának meg olyan folyamatok, amelyek a fejet más működésre bírják. Tehát én éppen hogy nem hiszem azt, hogy a dolgok egy csapásra meg tudnak változni. A kereskedelmi televíziózás, a marketinges módszerek pedig nem egyedi jelenségek, vagyis nyugati szemmel és értékrenddel is jól láthatóak és megítélhetőek a japán animékben.
Surci írta:
2017.06.05. 17:16
De ez tényleg olyan, mint pl. én nem szeretem a horrorfilmeket, de folyamatosan nézném és keresném őket, hogy aztán egy horror-rajongó fórumon előadhassam, hogy "hátúristen ez szörnyű, ebben élve feldaraboltak és meg is ettek eNbereket, hát ezért van annyi darabolósgyilkosság (amúgy nem), jajjvégeavilágnak!" Most mondjam azt, hogy mivel megszüntetni nem tudod, így marad a legkézenfekvőbb megoldás: ha nem tetszik, kerüld ki? Komolyan, ez nem személyeskedés, csak praktikus énem továbbra sem érti hogy ennek mi értelme van, immár sokadjára.
De ez tényleg nem olyan. Én már többször kifejtettem, hogy az animációnak rajongója vagyok. Az animék szerintem nagyon fasza dolgok. És már azt is többször elmondtam, hogy szerintem nincs a műfajok között ilyen szempontból különbség; amúgy a horrort is nagyon szeretem. De a horrorból az öncélú darabolást éppen úgy szarnak tartom, mint az animékben az otakunedvesítést.
Szóval miért ne háborodhatnék fel az animékben lévő ízléstelenségen egy animés oldalon? Illetve nem értem a kérdést, hogy "mi értelme van ennek a felháborodásnak?". Az élet ilyen dolgait felesleges pragmatikusan mérlegelni, mert nem kell, hogy értelme legyen annak, hogy például valaki egy fórumon leírja a véleményét. Te tudod, hogy mi az értelme annak, hogy élménybeszámolókat adsz be az Illya sorozatról? Vagy annak, hogy egyáltalán animézel? Olyat kérsz számon rajtam, amit az egész fórum működésén is megtehetnél. Nézd csak meg Ricz utolsó bekezdését! Nekem is hasonlóan magyarázkodnom kellene azért, mert kiadtam a véleményemet?
"Mi az, amit megismerhetünk? Avagy miről tudhatjuk biztosan, hogy ismerjük, vagy miről tudhatjuk bizonyosan, hogy tudjuk, hogy ismerjük, ha ugyan egyáltalán megismerhető. Vagy lehetséges, hogy egyszerűen elfelejtettük és nem merjük bevallani?"

Avatar
Surci
Fanatikus
Fanatikus
Hozzászólások: 1766
Csatlakozott: 2004.03.05. 18:42
Tartózkodási hely: SkyEye Corporation

Re: Offtopic

Hozzászólás Szerző: Surci » 2017.06.06. 20:08

Ricz, ezzel a "reccsekről" szóló értkezezéssel kapcsolatban volna jó sok gondolatom (súlypontokat nem igazán oda helyezném egyes esetekben ahová te + volna mivel kiegészíteni), de egyébként sok tekintetben helytálló. Pár megjegyzés:

Első vh-val kapcsolatban imho sokkal hangúlyosabb a konfliktus nagyhatalmi-gazdasági oldala mint a nacionalista vonal (kissé Arendt hatását érzem ezen a ponton...). A 2. világégésnél már egyértelműen hangsúlyosabb az ideológiai töltet minden "nem demokratikus" hadviselő félnél, őkde a kalsszikus nagyhatalmi érdekellentetek hasonlóan esnek latba. Viszont akkoriban az elit alakította a politikát, a társadalom nagy részének nem volt túl sok beleszólása (a hitleri Németországot leszámítva a 2. vh előtt-alatt, ott nagyrészt indoktrinációtól függetlenül aktívan a háború mellett állt a társadalom többsége).

A többibe nem mennék bele mert nagyon csapongó lenne, és annyi szál van hogy kifejteni hosszú lenne, meg javarészt irreleváns is a téma szempontjából, úgyhogy ugranék a "digitális korra".

A fejlett világban a fiatalkori munkanélküliség okai egyrészt az oktatásban keresendőek, másrészt pedig a szokásos elkényelmesedésben. Előbbi alatt értem azt, hogy az iskola nem az életre készít fel, továbbá nem a versenyképes szakmák (műszaki és természettudományok) irányába orientálja a fiatalokat. Utóbbi alatt pedig azt, hogy főleg a nyugati országokban milliós vendégmunkás-és bevádorlótömegre van szükség hogy a gazdaság munkaerőigényét kielégítsék, ugyanezen országokban a helyi polgárok között munkanélküliség van. Pedig mindenféle munkásra van kereslet, a segédmunkástól a szakorvoson és a pincéren át az IT-szakemberig. Egyszerűen nem éri meg dolgozni nekik, a mamahotel vagy Állambá a szocrendszeren keresztül juttat nekik annyit, amennyiből személyes szükségleteiket fedezni tudják, társadalmi nyomás meg nincs rajtuk, mint mondjuk Japánban. (Nem K-Európáról beszélek, itt némileg más a helyzet).
Ricz írta:
2017.06.05. 19:53
politikai nyugtalanság, az elégedetlenség növekedése

Ettől nem igazán kell tartani, a fiatalok a legkevésbé számító választói csoport a járadékosdemokráciában, tőlük még a családos adófizetők is előrébb vannak, pedig ők is a prioritáslista alján helyezkednek el. Ez a rész olyan helyeken problematikus, ahol a népességrobbanás miatt sok a fiatal, magával (sok esetben önhibáján kívül) mit kezdeni nem tudó ember, aka. harmadik világ. A mostani arab forradalmak is jórészt ide vezethetőek vissza, viszont a fejlett világot a demográfiai trendek miatt nem igazán érinti.

Ill. a technológiai fejlődés megszüntet munkahelyeket, de újakat is létrehoz, emellett a szolgáltatószektor szinte végtelen mennyiségű munkaerőt fel tud szívni, pláne egy gazdaságilag felívelő időszakban (ez most épp nem az, aminek szintén megvannak az okai, de szintén nem akarok belemenni).



tulokos írta:
2017.06.06. 18:24
Ugyanis ez a fejlődés és életszínvonal nem fenntartható úgy, ahogyan jelenleg.
Dehogyisnem, sőt növelhető.
tulokos írta:
2017.06.06. 18:24
nem értem, hogy miért kell éhezőkkel, háborús menekültekkel és kizsákmányolt dolgozókkal szembe állítani azt az álláspontot
"ugyanide tart az egész Föld" "a világ szar hely lesz", stb... mivel itt eléggé univerzális fogalmakkal dobálóztál, gondoltam jelzem már hogy a világ nagy részének nem a moeloli és a gagyi reklám a legnagyobb problémája. A fejlett világra vonatkoztatva nyilván más a helyzet, de imho azért itt is van úgy egymillió sokkal fontosabb téma, szal ha szar világ is lesz majd eccer itt, az nem ennek lesz a következménye.
tulokos írta:
2017.06.06. 18:24
Továbbá éppen ez a kulturális deficit vezet el ahhoz, hogy a 10%-ba tartozók mindinkább telibe szarják a már említett 90%-ot, mert a világból csak élményt és szórakozást fogyasztó emberekből nem fog társadalmi változás következni."
Társadalmi változás akkor fog következni, ha a társadalom nagy része vagy egyes csoportjaik problémásnak érzik a saját helyzetüket, és akkor is a maga gondjával fog foglalkozni, nem másokéval, akihez semmi köze nincs.
tulokos írta:
2017.06.06. 18:24
Az 1968-as diáklázadáshoz hasonló energiák ma már többek között plázákban, kereskedelmi tévékben és egyéb marketingesek markában sülnek el.
A fogyasztás a legtöbb embernek tökéletesen megfelelő, elvégre azért dolgoznak (vagy zsarolnak ki juttatásokat a politikumból) hogy a saját életszínvonalukat növelhessék - és Itt nem feltétlenül konzumdroidokra kell gondolni. Minek lázadozzon az, akinek mindent szabad és mindent megkap, amit csak szeretne?
tulokos írta:
2017.06.06. 18:24
akkor se lenne különösebb jelentősége, mert valójában ezt egy sokkal egyszerűbb és hatalmasabb jelenség keresztül fogja húzni, mégpedig az újabb népvándorlások
Ugyanezen okokból nem lesz ennek a dolognak nagy hatása a Nyugatra, mert a fejlett világ életstílusát és életszínvonalát nem fogja beáldozni ezek miatt (sem). 1-2 millió menekültet elbír a rendszer, tíz-százmilliókat nem. Amennyiben ennek közvetlen hatása lenne a többség mindennapi életvitelére akár egzisztenciális, akár egyéb szempontból, azonnal változni foga politikai hangulat. Ennek jeleit látjuk most is, a 10 évvel ezelőtti nagy PC-hangulaból odáig jutottunk, hogy EU már meg is kezdte az ütközőzónák kiépítését (megállapodás Törökországgal és a Magreb-országokkal), és ezek a legkevésbé drasztikus eszközök. Lokálisan persze nagy humanitárius katasztrófák lesznek, de ez a Nyugat napi életvitelét nem fogja érinteni.
tulokos írta:
2017.06.06. 18:24
A "lábról" pedig azért kell beszélni, mert szerintem csakis alulról indulhatnának meg olyan folyamatok, amelyek a fejet más működésre bírják.
Nyugaton lehet, de Japánban ez kulturális, történelmi és társadalmi okok miatt nem fog menni. Oda egy új, a problémát teljes mélységében felismerő elit kell, akik fentről teljes gazdasági és társadalmi átalakítást akarnak és tudnak levezényelni.
tulokos írta:
2017.06.06. 18:24
Te tudod, hogy mi az értelme annak, hogy élménybeszámolókat adsz be az Illya sorozatról? Vagy annak, hogy egyáltalán animézel?
Hogyne. Rendkívül jól szórakozom mindkét esetben, és visszajelzések alapján mások is. Utóbbi esetben pedig sokszor találok a szórakozás mellett értékes gondolatokat, engem érdeklő témákat, kedvelhető szereplőket vagy akikkel képes vagyok azonosulni, sötöbö. Ezek elég pragmatikus szempontok imho. Fórumozni meg azért fórumozok, hogy az egyik hobbimról hasonló érdeklődésű eNberekkel tudjak beszélgetni olyan hangulatban, amilyenben mind én, mind a többiek jól érzik magukat. De ezek evidenciák.
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
-----------------------------------------------------------------
Kép
MAL

Válasz küldése