Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Általánosságban az animékhez kapcsolódó témák.
Avatar
SaiyaGin
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 65
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin » 2020.06.06. 15:37

7. Uchuu Senkan Yamato 2199 (2012-13)

Az Uchuu Senkan Yamato 2199 egy régi, 1970-es évekbeli anime fel/átdolgozása, de annak ismerete nélkül is teljesen élvezhető.

2199: az emberiség már évek óta háborúban van a Földet megtámadó, Gamilas nevű földönkívüli fajjal, és vesztésre áll: ha nem sikerül megfordítaniuk a háború menetét, és visszaverni a támadókat, bolygónk a bombázások hatására egy év múlva lakhatatlanná válik. Az emberek szerencséjére az Iscandar bolygón élő Starsha hajlandó segíteni rajtuk, és kész megajándékozni őket egy olyan technológiával, amely újra élhetővé tenné a Földet. A gond csak az, hogy ehhez valahogy el kellene jutni az Iscandarra, amely sokkal messzebb van, mint ameddig az emberiség valaha is elért. Egy – szintén Starsha segítségével épített – új űrhajó, a Yamato (amely az azonos nevű második világháborús hajóra emlékeztet) képes lehet erre. A hajó kapitánya, a veterán tengeri medve Okita admirális egy többnyire fiatalokból álló legénységet kap maga mellé, és ezen fiatalok közé tartozik főszereplőnk, Kodai Susumu, legjobb barátja, Shima Daisuke is, valamint a titokzatos szépség, Mori Yuki, és a Kodaiékkal hamar összetűzésbe keveredő hirtelen haragú ászpilóta, Katou Saburou is. (A “hajó”, “kapitány”, “legénység” szavakat kéretik szó szerint értelmezni: a szereplők végig úgy beszélnek, mintha nem egy űr- hanem egy tengerjáró hajó fedélzetén lennének, és az egyenruhák is a hagyományos tengerészruhákra emlékeztetnek. Eltartott egy darabig, amíg megszoktam, de egész egyedi hangulatot ad az animének.)
A hajó tehát elindul hosszú útjára, ám már hamar beleütköznek egy Gamilas-bázis katonáiba, és ők csak az elsők azok közül, akiket a Yamatónak le kell győznie, hogy hőseink elérhessék céljukat. Útjuk közben nem csak külső, hanem belső ellenségekkel, köztük megbúvó árulókkal is meg kell küzdeniük, de a folyamatos stressz és bezártság sem segít a fiatalok lelkiállapotán – az út végére azonban mindannyian érettebbek lesznek, mint amikor elindultak.

A sorozat számos tekintetben kiemelkedő: nagyszerű az animációja (eredetileg nem tévé-, hanem OVA-sorozatként jelent meg), végig izgalmas, és még egy hozzám hasonló, sci-fi szakértőnek nehezen nevezhető alak is végig azt érezte a 26 rész során, hogy az alkotók sok munkát fektettek az űrkutatás tanulmányozásába, és abba, hogy a lehetőségeik szerint minél reálisabban adják azt vissza. Nem feledkezhetünk meg persze a karakterekről sem: sok a jól kidolgozott szereplő, és nem csak az emberek oldalán: számos ellenfél volt kellően komplex jellem ahhoz, hogy a néző sajnálni tudja őket, amiért Okitáéknak át kell gázolni rajtuk, hogy, megmenthessék bolygójukat. E három tényező miatt került fel a sorozat a listámra.
Persze ha ennyi pozitívum mellett nem lennének komolyabb negatívumai is a cuccnak, akkor a hetediknél előkelőbb helyre tettem volna, így lássuk ezeket is: a legnagyobb problémám a Yamato túltápoltsága volt. Nem kevés olyan sorozatot láttam már, ahol a főszereplők hiperszuper űrhajója egymaga veszi fel a harcot az ellenséges flottákkal, és ha nem is könnyen, de győzni tudnak – de itt akármekkora túlerőben is volt az ellen, akármennyire is izgalmas volt egy csata, csak egyetlen alkalommal éreztem igazán azt, hogy Okitáékat csak valami váratlan segítség menthetné ki az aktuális helyzetükből. Egy másik nagy problémám az volt, hogy halottnak hitt szereplőkről újra és újra kiderült, hogy korán keltették a halálhírüket, és bár egyes esetekben volt úgy-ahogy hihető magyarázat arra, hogy miért nem halt meg az illető, ez sajnos nem minden esetben volt így. ...és akkor még nem is említettem az utolsó két részt, ami óriási giccsparádé lett.

Készült egy folytatása, amit még nem láttam, de ahogy most utánaolvastam, elég vegyes volt a fogadtatása.

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2181
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2020.06.07. 11:53

7. Gundam: The Origin (2015)

A Gundam franchise-ról többször, több ízben kifejtettem már a véleményem, hogy miért tartom a rövidebb OVA változatait sokkal többre, mint az elhúzott, sokszor gyerekes és önismétlő 50 részes sorozatait, a kihívás hetedik helyezettje pedig az a Gundam-komponens, ami maximálisan megerősít állásfoglalásom hitelességét illetően. :D

A hat részes OVA igazság szerint önmagában is teljesen jól megállja a helyét, viszont a valós értéke csak akkor jön elő, ha az ember azért ismeri mellé a 0079 sorozatot, elvégre ez annak az előzménye, az előreutalások és kikacsintgatások száma pedig temérdek. A Gundam UC idővonala ugyebár 40 év elteltével is még mindig jól csengő név a kasszáknál, ezen népszerűségének pedig vitán felül a legerősebb támogató eleme Char Aznable, avagy az animeverzum egyik legkarizmatikusabb férfiszereplője, akit valaha megalkottak, innen pedig már nem nehéz kitalálni, hogy a Gundam Origin végső soron az ő felemelkedéséről és életéről szól, avagy hogyan lesz a szöszke csodagyerekből Zeon legkődurvább mecha-pilótája.

A hat részes OVA egyik személyes hangvételűre vett érdekessége, hogy az első epizódja után majdnem dobtam. Az új animációs stílus és egy-két erőltetetten komikus fej nagyon nem voltak az ínyemre, illetve nehezen tudtam elképzelni, hogy ebből valami kompetens egészet hoznak végül ki, de aztán minden félelmem és szájhúzásom tovaszállt. Az Origin ugyanakkor nem csak a Vörös üstökös sztorija, hanem azé a katonai és politikai felületé, ami alapjait tekintve határozza meg az egész UC vonal további jövőjét. Ez nem az a széria, ahol valami 14-15 éves hülyegyerek véletlenül kerül bele a legerősebb robotba és aláz szét mindenkit, miközben a Gundam egyre látványosabb, shounenesebb tápolást kap. Itt a nagyok játsszák a helyenként egész emberi sorsokat meghatározó játszmáikat, sz'al inkább éreztem az egész OVA-t közelebb egy LoGH-hoz, semmint a hagyományos értelemben vett Gundamekhez. Szó se róla, itt is megvannak azért a mecha-csaták, meg az űrben viselt háború különféle vonzatai, viszont egyszer sem éreztem azt, amit a sorozatokban, nevezetesen a "harcolnak, csak hogy harcolhassanak" fenomént. Itt tényleg csak akkor kerül sor az ilyesmire, ha az indokolt és kellőképp megvan hozzá ágyazva, amihez ha hozzáadjuk azt a mélységet, amit belevittek Char karakterébe, akkor rögtön érthetővé válik, miért gondolom azt, hogy ez az egyik legjobb Gundam cucc ever.

Kicsit szokni kell a dizájnt, ahogy a CG-t is, illetve a 6 × 60 perc alatt azért hajlamos néha lassabb, elidőzgető tempóba kapcsolni, viszont a végeredményt tekintve így is egy nagyívű, célra tartó, dinamikusan összerakott űreposz, amit mindenképp ajánlanék bárkinek, aki látta a 0079 sorozatot és kenyere valamelyest a fent átjárt témakazal.

Avatar
Ricz
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 933
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.06.07. 14:55

--. Kyousougiga (2013)

A múlt hónapban Junchi pont kifejtette a földhözragadtabb felét, a családdrámát, míg a teremtésmítosz felét és a spirituálisabb vonatkozását kicsit hanyagolta. Szóval kis kiegészítés a részemről, de röviden, mert már volt róla videóm, több alkalommal blogtéma is... Szóval aki többet akarja, túrja elő azokat. Meglehet a 2011-es ONA még csak egy FLCL-kópiának is betudható, hiszen semmit nem mond el (később kissé átdolgozva a 2013-as évad 0. része lett), de a történetiségét a 2012-es 5 részes kezdte el bontogatni, amiből nem egy jelenetet egy az egyben átvettek (pl. Myoue-Yakushimaru és Koto beszélgetését a búzamezőben). Viszont ki is maradt, így pl. az ötödik rész egésze, ami igazából semmi más, mint a holdbéli táj Lady Kotoval egy amúgy egész jó dalra írva.

Amit talán érdemes lenne még szóvá tenni, az az 5.5 rész, ami egy élőszereplős special, és bemutatnak bizonyos jelenetek valóságtartalmát. A felbukkanó épületeket, egyes részeket (mint a Megvilágosodás és Kételyek Ablakai a Genkoan-templomban), azok jelentőségét egy adott jelenet kapcsolatban, illetve megkapjuk két nagyon mellékszereplő értelmét: a Kotót kísérő két szellemgyerek, Aa és Uun, akik az egyik kiotói templom kapuját őrző két oroszlánkutya, a Helyeslés és a Tagadás. Illetve megmutatják a címet ihlető Choujou-jinbutsu-gigát is, mindezt először két, majd egy harmadik szinkronszínész társaságában.

Ezen kívül, rengeteg apróság van az egészben elejtve lélektanilag. Nem csak a magány elviselhetetlensége jelenik meg, hanem minden egyes szereplő valaminek a metaforája is: egy jelenségnek, archetípusnak stb., ezzel pedig kissé görbül az tükör a társadalom irányába. Ezt a felét lehetne boncolgatni, de akkor a felfedezgetés örömét venném el, és ha már Lewis Carroll Aliz könyvei voltak részint mellette egy ihlető anyag, akkor talán célszerű egy Carroll idézettel is élni: „A szavak, látja, nemcsak azt jelentik, amit mondani akarunk, amikor használjuk őket, így hát egy könyv jelentésének – egész biztos – túl kell lépnie a szerző szándékain.”
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Librarian Warrior

Avatar
Jucuky
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 68
Csatlakozott: 2017.10.24. 11:56
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Jucuky » 2020.06.07. 19:33

7, Natsume Yuujinchou San (2011)

Illetve mind a hat évad, de ez volt az első, ami a 2010-es évekre esett. Az első két évad 2008-2009-ben futott, de a másik négy, illetve a film meg az OVA-k a 2010-es évekre estek, úgyhogy engedelmetekkel én idevenném, mint meghatározó sorozatot. Szerintem ezt már sokan látták innen is, így nagyon nem kell magyaráznom, hogy mint hangulatos slice of life kedvelőt miért is ragadott meg annyira.

Főhősünk, Natsume Takashi kiskora óta a rejtélyes nagymamája örököseként látja a túlvilági lényeket, ami miatt magányos és szomorú gyermekkora volt. Mivel szülei fiatal korában meghaltak, a rokonai nevelték, de előbb vagy utóbb mind lepasszolta a kisfiút szerintük hátborzongató viselkedése miatt. Így Natsume gyerekkora azzal telt, hogy próbált normális lenni, annak ellenére, hogy a yokaiok állandóan megkörnyékezték, akikre meglehetősen neheztelt. Történetünk kezdetén egy kedves házaspár veszi magához vidékre, ahol találkozik egy Nyanko-sensei névre hallgató youkai-jal és kezébe kerül a Barátok könyve, amely a nagymamája öröksége és ami miatt kénytelen foglalkozni a youkaiok világával.

Őszinte leszek, ez az a sorozat, aminek mindegyik évadásra nyugodt szívvel adtam meg a 10/10-es értékelést. A történet szívbemarkolóan gyönyörű, de nem mesterkélt. Finom érzelmekkel dolgozik, amik természetesen hatják meg a nézőt. Ehhez társul a gyönyörű grafika, a szerethető szereplők és az egész történetet áthatja a japán folklór. A sorozat epizódikus, vannak összefüggő történetszálak, de nagyobb részben Natsume a Barátok könyve miatt útjába kerülő youkaiok gondjait oldja meg. Az útja során rengeteg féle emberrel és szellemmel találkozik, akik között mindenfajta előfordul és Natsuménak rá kell döbbennie, hogy akárcsak az emberek, a yokaiok sem egyfélék.

Amiért többek között különleges helye van a szívemben ennek a sorozatnak maga Natsume karaktere. A fiúval nehéz nem együtt érzeni, hiszen tényleg nagyon szomorú gyerekkora volt. Mivel korán árváságra jutott és mivel a különcsége miatt kézről-kézre adták, nem igazán élhette át, milyen az otthon melege. Nehezen bízott meg abban, hogy őt is lehet szeretni, és természetesen barátai sem igen akadtak. Azzal, hogy a melegszívű Fujiwara házaspár magához veszi és tényleg szeretett gyermekükként nevelik Natsume világa fenekestül fordul fel. Hála nekik és hála az igen érdekes természetű Nyanko-senseinek is Natsume rengeteget változik az évadok során. De mindezt pont olyan finoman és természetesen, ahogy az egész történet meg van írva. Ehhez jön Kamiya Hiroshi díjnyertes játéka, aki alapvetően sem véletlenül van a seiyuu legendák között, de ez nálam az a szerepe, amivel a legjobban betalált. Arról nem beszélve, hogy az egész sorozat egy seiyuu parádék, hiszen olyan nagy nevek szerepelnek benne, mint Ishida Akira vagy Inoue Kazuhiko. Talán egyetlen dolog róható fel a történetnek, hogy hat évad nem volt elég arra, hogy Natsume nagymamájáról bármi érdemleges információ kiderüljön.

Nem hiszem, hogy tudom ezt tovább ragozni. Akárcsak a Kimi to Boku esetében ez egy lassan építkező történet, lassan haladva, szóval, aki lehet, hogy aki az akciódúsabb történeteket részesíti előnyben, az annyira lehet nem élvezné, de aki szereti ezeket a tényleg a szó legjobb értelmében vett slice of life sorozatokat, amit ebben az esetben átsző a természetfeletti teremtmények jelenléte, annak biztosan tetszeni fog.

Avatar
Leara
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 442
Csatlakozott: 2017.02.11. 20:26
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Leara » 2020.06.21. 10:09

7. Golden Kamuy (2018)

Azt hiszem, ez a legfrissebb hús a listámon :D. Meglepett, hogy ez ekkora szerelem lett a részemről, mert alapból nem is terveztem nézni és még mindig nem tudom, hogy végül miért is kezdtem bele… de hát egyáltalán nem bánom.

Már az alap kincskeresős sztori és elég érdekes, de ami miatt igazán felkeltette a figyelmemet, az az, hogy az egyik főszereplő egy ainu. Gondolom, a fórumozók többsége tisztában van azzal, hogy kicsodák ők, szóval erre most nem térnék ki, de nem tudnék mondani még egy animét/mangát, amiben ilyen fontos szerepet kapnak. Egyszer kíváncsiságból rákerestem Baka-Updatesen, ott összesen 9 mangát adott ki az ainu keresőszóra (abból az egyik ez, a másik pedig a Silver Kamuy c. spin-off). A sorozat rendkívül jól bemutatja a szokásaikat, hogy hogyan éltek, valamint a nyelvüket is hallhatjuk (személyes kedvencem amúgy a névadási szokásaik :DDDD).

A másik, ami miatt megszerettem, az a humora. Igen, az sokszor nagyon beteg, de hát na, kénytelen vagyok bevallani, hogy nekem ez is bejön. Az altesti humort alapvetően nem szoktam szeretni, de itt még azok is többnyire vagy elég jól sülnek el, vagy szimplán nem zavarnak úgy, mint más sorozatokban.

A főszereplő ainu Asirpán kívül a többi karakter is nagyon szórakoztató. A gonoszak kellően hidegrázósak, némelyik ellenfél totál badass, a főszereplő csapat pedig eszméletlen, baromi jó köztük a kémia. Arról nem is beszélve, hogy milyen remek seiyuu csapat van benne, az olyan nagy kedvenceimtől kezdve, mint pl. Nakata Jouji, a nagyszerű kezdőkig (legalábbis én itt hallottam némelyeket először) felvonultat mindenkit. Kobayashi Chikahiro karrierjét azóta is figyelem, és a többi szerepében sem csalódtam benne, mindig nagyszerűen alakít.

Azért ez a sorozat közel sem hibátlan: egyrészt gyakran előfordul QUALITY animáció, másrészt hiába nem olvastam még a mangát, így is érezni, hogy egyszerűen rengeteg dolgot kihagytak, így néha elég kuszának tűnik :/. Az se lep meg, ha egyeseknek néha talán már túl brutális, vagy túl nagy a váltás a könnyed-komoly hangulat között (de engem személy szerint ezek nem zavarnak).

Amúgy meglepett, hogy lett annyira sikeres, hogy idén jön egy újabb évad belőle, de szeretettel várom.

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 5868
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2020.06.27. 20:17

7. Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo! (2016)

Satou Kazuma egy átlagos NEET srác (nem, nem ő, hanem a coolabb verziója), aki épp egy aktuálisan sztárolt online game limitált kiadásának megvásárlása végett indul el zöldhajnalban a boltba, miközben megjegyzi, hogy micsoda sunyi húzás a kiadótól, hogy ebből csak dobozos, bolti változat kapható, mivel így ki kell mozdulnia a lakásból. XD Már hazafelé tart a limitált jósággal, amikor észreveszi, hogy épp egyik osztálytársnője halad el mellette, majd rémülten konstatálja, hogy a lány felé pedig épp minden animék legnagyobb gyilkosa, Truck-kun robog ezerrel. Gondolkodni nincs idő, ösztönösen félrelöki a lányt, a kamion viszont így őt találja telibe...hogy aztán egy furcsa, látszólag dimenziók között létező helyen találja magát, ahol egy kékhajú lány (nem, nem ő, ez egy másik, bár mindketten halottakkal foglalkoznak) Aqua istennőként mutatkozik be neki, majd közli, hogy sajnos elhalálozott, de esélyt kaphat arra, hogy egy másik világban újjászületve potenciális hőssé váljon, legyőzve a zsarnoki Démonurat....Igen, általában körülbelül én is valahol itt nyomnék F8-at az egészre, de kérlek maradjatok velem, mert hamarosan nem épp a megszokott mederben kezd tovább folydogálni a sztori. XD Kazuma belemenne a dologba, ám előtte még rákérdez, hogy végülis mi lett a csajjal, akit megmentett, ő legalább megúszta? Aqua pedig eddig bírta fenntartani a "tárgyilagos és visszafogottan udvarias istennő"-álarcát: prüszkölős röhögés kíséretében közli hősünkkel, hogy kvázi a semmiért halt meg, ugyanis amit ő kamionnak látott, az valójában egy kb. 20 km/h-val poroszkáló traktor volt (ugye az említett zöldhajnalban való mászkálás miatt a kelő Nap épp a szemébe sütött, ami rendesen képes torzítani a valóságot... ^^"), úgyhogy a lány semmilyen veszélyben nem volt. "De akkor én mitől haltam meg???" fakad ki erre jogosan Kazuma. Kiderül, hogy a sokktól: ugye ha az agyad valamit valóságnak hisz, akkor megtörténhet, hogy a szervezeted is annak megfelelően reagál rá, Kazuma pedig úgy tudta, hogy őt telibe kapta egy kamion... Majd tovább vihogva Aqua azt is közli, hogy elég szánalmas látványt nyújtott, ahogy az út közepén így random "bestrokeozott", miközben pluszba még maga alá is vizelt. A szüleiről már nem is beszélve, akik a kórházba érve, meghallván egyszem fiuk halálhírét, szintén belehaltak a bánatba. (Mondjuk legalább itt említve vannak a szülők, így kikerültük a "16 évesen már önfenntartó vagyok, de olyan szinten, hogy suliba járás mellett még a weeb szarságaim árát is bőven tudom fedezni, plusz éjszakákon át játszani non-stop" klisét... XD) Szóval igen, már itt megmutatkozik, hogy a sorozat humora nem egyszer eléggé morbid/fekete tud lenni (ja igen, a darkos és többszörös halállal járó kezdés ellenére ez amúgy egy vígjátékanime lenne... XD), de legalább a "parasztkodás" már az első epizódtól kezdve folyamatosan jelen van, így az ember hamar el tudja dönteni, hogy esete-e a cucc, vagy sem. Na, de vissza a sztorihoz, mert ez még mindig csak a felvezetés: hogy mégse' egy darab bottal kezdjen neki az új világnak, Kazuma választhat egyetlen speckó tárgyat, amit dossziényi mennyiségű lapokból kell kikeresnie (itt az elátkozott kardtól kezdve gondoljatok minden overpowered fantasy itemre XD), miközben Aqua paraszt módon beszólogat neki, olyan igazi magyar recepciós dumákat, mint hogy "siessé' má', nem te vagy ma az egyetlen hulla, akit útba kel igazítanom...", mire Kazunak is elfogy a türelme és "ördögi bosszú" jut eszébe: "Azt mondod, bármit magammal vihetek a másik világba? Akkor én téged viszlek!" :twisted: A legjobb, hogy semmi nem motiválja erre, azon túl, hogy a csaj érzéketlenségét és bunkóságát valahogy meg akarja torolni. XDDD (Na jó, igazából reméli, hogy ha egy istennő lesz a sidekickje, az jelentősen megkönnyíteni majd az életét, de erről az ötletről hamar kiderül, hogy baromi nagy tévedés. XD) Aqua persze visszakozna, de valószínűleg ő sem olvasta el a saját munkaköri leírásának apróbetűs részét, ugyanis egy felsőbb "angyal főnök" egyből megjelenik és közli vele, hogy ha az "ügyfél" ezt kívánta, akkor "a vendégnek mindig igaza van", szóval Aqua innentől le van minősítve "adventurer sidekicknek", de ne aggódjon, egy perc alatt tudják pótolni. XDDDD (Megjegyzem, ez tuti nem szándékos, csak nekem ugrott be nézés közben, de tisztára, mintha az Oh My Goddess manga/anime debil változata lenne. XD Ott az történt, hogy Keichi félretárcsázott egy telefonszámot, véletlenül az "Istennő Segélyszolgálatot" hívta és mivel azt hitte, hogy a haverjai prankelik, csak úgy poénból mondta azt Belldandynak, hogy "Akkor azt kívánom, hogy maradj velem örökre!". Na, a KonoSubás ennek a genyó változata, ahol a srác pontosan tudja, hogy a kívánság valóra fog válni és nem is rest kibaszni a másikkal pusztán bosszúból... XDDD Priceless. XDDD) Ketten kezdik meg tehát kalandozásukat az isekai világban és jó RPG/gamer szabályok szerint hamarosan csapatot is gyűjtenek maguk köré: előbb egy szemfedős, chunibyo, óriásit robbanó varázslatokhoz betegesen vonzódó máguscsaj csatlakozik hozzájuk (nem, nem ő, de még csak nem is ő, hanem ő), később pedig egy szexi, szőke lovaginával (nem, nem ő, még csak nem is ő, hanem ő) gazdagodik a csapat.

Némileg nehéz átadni írásban, hogy miért zseniális ez a sorozat a maga módján, ugyanis úgy összességében nézve nincs benne semmi különösebb újdonság, viszont egy csomó olyan apróságot hordoz, amitől az összkép mégis ezen évtized legjobbjai közé emelte a cuccot nálam. Az egy dolog, hogy a poénjai helyenként már-már Slayers/Rumiko-magasságokat ütnek meg, viszont az igazi értéke abban rejlik, hogy kb. azt csinálja az egész isekai-műfajjal, amit teszem azt a Monkey Island játéksorozat csinált a kalóz trope-okkal: elhülyéskedi, parodizálja, kiforgatja az egészet. Egy percig nem veszi magát komolyan és nem is komolyan vehető, az ellenfeleik, "gonosz" szereplőik is kb. mind nevetségesek, vagy legalábbis hamar azzá válnak, főszereplőink debilsége ugyanis ragadós. XD Szóval ahogy mondtam, picit nehéz elmesélni, de azért megpróbálom pontokba szedve. :D

1. Vicces, hogy ez kvázi "gamerebb anime" lett, mint sok olyan, amelyik eleve gamer animeként hirdette magát. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy míg a SAO-t jegyző fazon esetében többen kételkedtünk abban, hogy ez a faszi valaha is játszott volna mondjuk egy MMO-val 5 percnél tovább, addig a KonoSuba írójáról ezt már sokkal inkább el tudom képzelni. Sajnos az LN-ből nem ment át minden maximálisan az animébe, de pl. tök poén, hogy gyakorlatilag a partyban lévő 3 csaj jellemzően az ilyen MMO-s, MOBA-s, stb. karikasztok megfelelői, épp csak csutkáig húzva: Aqua vizet fakaszt, healelni tud, rontást vesz lesz, stb., de ezen túl minden másban "useless goddess". XD Megumin a DPS, aki a sebzésére rakott minden skill pointot, emiatt az első Dragon Slave Explosion magic ellövése után egyből majd' eszméletét veszti, mivel staminára, vagy bármi hasonlóra 0 pontot tett, így a többieknek kell általában minden varázslása után a hátukon elvinni a helyszínről. XD Végezetül pedig ott van Darkness, a "tank", aki meg az előző ellentéte: az ütéseket nagyon bírja állni (hogy mennyire élvezi ezt, arra majd kitérek a karik résznél... XDDD), de semmi hit pointja nincs, gyakorlatilag csoda, ha egyáltalán eltalálja az ellenfelet, nem hogy még komoly sebzést mérjen rá. Ezen felül ott van még az a tény, is, hogy a helyi fogadóban kell mindig a billboardról felvenni az aktuális questet (amiknek szintje, illetve ahhoz mérten XP/arany jutalma van), majd aztán oda visszatérve kell leadni azt. Plusz néha kapunk még ilyen random húzásokat, mint pl. amikor az első rész közben egyszer csak úgy ad hoc lepausálja magát az anime, vagy amikor S2 úgy indul, hogy "ressurection code"-ot (kvázi ilyen level password... XD) kell beírni. XD Szerencsére amúgy ezeket nem viszik túlzásba és nagyrészt csak azért kerültek bele, mert Kazuma is elsősorban gamer NEET volt a saját világában, de tényleg meglepett, hogy legalább úgy-ahogy hozzáértő módon nyúltak hozzá ehhez az egészhez, pedig nem is ez volt a cucc fő marketingeleme. XD

2. A karakterek. XDDD Istenem... XD Hogy is mondta valamelyik youtuber? XD "Konosuba - The Best Worst Girls". XDDDDDDD És annyira örülök, hogy "worst girls", ugyanis gyakorlatilag ennek köszönhető, hogy van jellemük, hogy kevésbé klisések, hogy pont az emberi hibáik, "gyarlóságaik" miatt szerethetőek, szórakoztatóak, viccesek, stb. Külön lol, hogy ugye mi máshogy látjuk, mint a főhős: Kazuma nem egyszer elmondja, hogy mennyire szívásként éli meg, hogy az általa animékben, játékokban (vagy akár ott, az isekai világban) és egyéb helyeken látott moemoe csajok helyett ő ilyen defektes debileket kapott társul, miközben én meg így reagáltam, pontosan azért, mert én láttam azt a szőrnyűséget, hogy ha nem a "defektesek" jönnek, akkor mi az alternatíva, innentől kezdve pedig inkább elviselek száz "debilt", azoknak legalább nem egy laborban kotyvasztották össze a személyiségüket fanservice-ből és pénzből. :dirr: XD (Na nem mintha a KonoSubában egy csepp fanservice sem lenne, ahogy Junchi is utalt rá a postjában, néha azért csak belelépked 1-2 műfajklisébe, hiába igyekszik többségében kerülni azokat, de szvsz ez még így is tűrhető, annyival könnyebben és "olcsóbban" is meg lehetett volna csinálni ezt az egészet, örülök, hogy nem így gondolták.) Na, de nézzük akkor, kikből áll a party. XD Aqua egy nyafogós szerencsétlen, aki ugyan magas szintű healer (még simán feltámasztani is képes), de a főbb "speciális képességei" leginkább a piálás, az adósságok halmozása és a nyafogás. XD Mondjuk a fandom szokás szerint túltolta a biciklit mémek tekintetében: oké, hogy ez a "useless goddess" dolog az animében is elhangzik párszor, de semmivel sem "haszontalanabb", mint akármelyikük, illetve én mindig úgy értelmeztem, hogy ez inkább arra a játékos nézetre reagál, hogy "a healert mindig leszarják, annak csak annyi a dolga, hogy a háttérben állva dobálja ránk a spelleket", szóval hogy nem ő az ún. "cool kaszt". Na most ebből azt kihozni a fandomnak, hogy "majomnak" meg mit tudom én minek nevezik már szerencsétlen csajt... :? Tipikus túltolás, kb. mint a "mindenbe JoJo mémet látunk" szöveg. Aquára amúgy nem tudtam haragudni, az összes hülye nyafogása inkább aranyosan jött le, mint idegesítően. Aztán Darkness... XD Ugye utaltam rá, hogy ő a tank, aki nagyon élvezi a munkáját: ez szó szerint érdendő, a csaj ugyanis konkrétan mazochista, ergo nála nem csak kötelesség tankként felfogni a sebzést a csapatársak elől, hanem öröm. XDDD Emellett élvezi a megalázás különböző verbális és nonverbális formáit is, eleve azért csatlakozik a csapathoz, mert addigra már pár félreértésből adódóan Kazumának olyan híre lett, mint "a fazon, aki óriásbékák nyálkájába forgat csajokat" és hát ebből a buliból Darkness sem akar kimaradni, plusz az összes szereplő között menő szóbeli adok-kapokat is ő az egyetlen, aki egyenesen igényli. XDDD Nálam ő volt a bestgirl (már ha most a szűk háromfős brigádból kell csajt választani), egyszerűen röhögtem a legtöbb reakcióján. XD Megumin: ahogy írtam, ő a robbanós varázslatok irányába táplál erős vonzalmat, minél destruktívabb a spell, annál inkább tetszik neki. Darknessel ellentétben nála talán ehhez nem társul szexuális izgalom, bááááár amikor pont az explosion spellről ábrándozva levágott egy ilyen lábam közével dörzsölgetem a varázsbotom mozdulatsort, ott azért elgondolkodtam... XDDDD Ja, illetve ott van még a "chunni" oldala, de az az egész családjukra jellemző, konkrétan "bíbor démonoknak" vagy mi a fenének képzelik magukat. XD (Ehhez azért nem tudok még érdemben hozzászólni, mert ha minden igaz, ez a mozifilmben lesz bővebben bemutatva, amit én még nem láttam. ^^") Kazuma pedig messze az egyik legjobb MC az isekai animék főszereplői közül, sikerült relatíve "kiegyensúlyozni" a karakterét, vagyis se' nem nőktől félő beszari szerencsétlen, se' nem "maximum chad" (és hálistennek pláne nem Gary Stu, ugyanúgy megvannak a maga hülyeségei, jellemhibái... XD), szóval már-már egészen emberi, ahogy a helyzeteket lereagálja. (Nem egyszer pedig nagy igazságokat is mond. XDDD) Btw, az oltogatás oda-vissza megy az összes karakter között, szóval szerencsére arról sincs szó, hogy egy adott kari "leuralná" az összes többit. Hogy egy másik példát hozzak, ebben az egész jelenetben a vége a legjobb. Az a "hehh...XD" Aquától. Végre nem "KYAAAAA, ECCCCHIIII!!!" *felképelés*, végre nem: "Rád kell másznom, mert úgy felizgultam tőled, MC-kun! :3333", hanem egy normális, emberi reakció... XDDDDD Abban a "Hehh"-ben (plusz hozzá az a fej XD), minden benne van. XD Megjegyzem, nem tudom, hogy én kaptam-e rá egyre inkább a cucc ízére az epizódok előreahaladtával, vagy az író lett egyre bátrabb, de a kezdeti pár lightos rész után főleg úgy S1 második felében és azon túl "vadulnak meg" igazán a poénok, persze jó értelemben. XD Voltak még a fő-főszereplő brigádon kívül is olyanok, akiket bírtam (pl. a Wiz-Yunyun-Eris hármas), de mondjuk nekik volt annyi hátrányuk, hogy ők relatíve normálisak, így valamennyire unalmasabbak is, plusz a jellemük is közelebb áll a standard isekai háremcsajokéhoz úgy általában, viszont mivel még mindig jellemzően a "dilibrigád" négyesfogat valamelyik tagjával kerültek általában interakcióba, ezért a "funből" ők sem maradtak ki, most ami így elsőre beugrik pl., az a crimson démonok párzása, de voltak még hasonló részek. XDDD

3. Itt nem volt az a baromság, hogy a főhős a kiválasztott, vagy hogy ő olyat tud, amit más senki. Aquával ketten kvázi hajléktalanként kezdik a "játékot", egész S1 alatt szinte végig egy istállóban rohadnak, mivel egyszerűen semmi pénzük arra, hogy egyáltalán egy kis házat vegyenek, vagy bármi. A szezon vége felé szereznek egy kúriát, de ha jól rémlik, azt is úgy, hogy senkinek nem kell, mert szellemek lakják, tehét először meg kell tisztítani a házat, vagy mi... XDDD

4. A fenti pont annyira igaz, hogy Aqua maga mondja az elején, hogy kvázi "futószallagon" küldik a mi világunkban meghalt fazonokat az ő isekai világukba, sőt, a sorozatban később össze is futunk egy másik "kiválasztottal". XD Na, az epic volt, kb. a szerencsétlen gyökér egy fricskája annak, ami bármelyik másik sorozatban a tényleges főszereplő lenne: fájdalmasan white knight, meg van róla győzödve, hogy ő fogja végül legyőzni a démonurat, látványosan nem veszi észre, hogy Aqua nagy ívben szarik rá és ami végképp ütött: követi őt mindenhová két szerencsétlen "háremtag" csaj, akik szintén hasonlóan reagálnak rá, mint bármelyik másik isekai cuccban a csajok az MC-re: megy az XY-samázás, folyton utána loholnak és még akkor is oda meg vissza vannak tőle, amikor Kazuma épp előttük döngöli a földbe. XD Ha ez nem self-aware, akkor nem tudom mi... XD

5. A hülye fejek! XD Oké, azért egy Looney Tunes-szintet nem értünk el, de így is valahogy kifejezőbb/túljátszósabb volt a karakterek feje a legtöbb esetben, mint az a hasonló jellegű cuccokban általában lenni szokott. Mennyei. :3

De azért nem minden fenékig tejfel, pár negatívum azért becsúszott:

1. Nagyon sajnálom, hogy állítólag ahogy halad előre a sztori, egyre inkább egy Megumin x Kazuma ending kezd kirajzolódni. Nem tudom, hogy a Megumin-fanboyok hadserege miatt kezdte el az LN írója ebbe az irányba vinni az egészet, vagy pedig alapból ez volt a terve az első naptól kezdve, de ha már akkora klisékifordító fricska az egész sorozat többségében, nem bántam volna, ha a szokásos "mindenki elkezd belezúgni a főhősbe, akik közül végül kiemelkedik majd egy best girl és azzal jön össze" húzás helyett az egész háremműfaj is kapott volna egy erős tökönrúgást, mégpedig úgy, hogy bár Kazuma mindhárom csajjal kerül ilyen-olyan ecchi helyzetekbe, de....*dobpergés*....mindhárommal csak haverok maradnak. :D Szvsz ez simán belefért volna, ez pont egy olyan cucc, ahol már csak a komolyság teljes hiánya miatt is nehezen tudok bármiféle komoly romantikus vonalat elképzelni. Megjegyzem, annyi hárem van egyébként, amelyik pont beszariságból nem meri bevállani, hogy a történet végén egyetlen lány mellett sem teszi le a voksát (értsd: mert ha X-et választja MC-kun, akkor Y meg Z fanboyai rátörik a házat az íróra), szóval itt simán belefért volna, hogy tudatos fricskából nem kezd el "háremizálódni" a cucc, mármint komolyabb szinten nem. Pl. a mozifilmben mi volt az a húzás, hogy ha Sylvia nem pont akkor támad, amikor, akkor Megumin lefeküdt volna Kazumával? O_O Legalábbis eléggé úgy jött le, valahogy totál kirántott hirtelen az egész Konosuba feelingből, hogy hirtelen átmentünk erogame-be, aztán lehet, ez csak az én személyes gondom. (Ja igen, essünk túl a kőtelező kérdésen: "Mennyit láttál te most ebből?" Válaszom: "S1-et végig, a maradékból meg jeleneteket, de majd újra kell ezt néznem rendesen, mert az S1-et sem kómásan, Szilveszter hajnalban kellett volna ledarálnom egyben, nem kedvez a hosszútávú memóriának az efajta nézés... XD) Persze ez majd a jövő zenéje lesz, mármint, hogy tényleg "Megumin ending" lesz-e a végén, de mondom, nekem ez fura. (Mellesleg akkor már Aquával kellene összejönnie, mégis csak vele kezdődött a sztori, vele is fejeződne be... XD A hülye weebek pedig agyvérzést kapnának pluszba, amiért a "useless goddess" nyert...:P XD)

2. Azért azon lestem, hogy Wizet gyakorlatilag úgy hozták be, hogy az LN-ből "elfelejtették" belerakni az animébe a legelső sztoriját, amikor ténylegesen találkoznak vele a szereplők. Bemennek egy boltba, felismerik, hogy ő az, köszönnek neki, meg minden, én meg csak nézek, hogy "oké, ez ki a fene és honnan kellene ismernünk?", majd kapunk valami öt másodperces (nem, komolyan...) flashbacket egy meg nem történt esetről és ennyivel le lett tudva a light novel ezen része. Ez így mi volt már? És Wiz ezek után majdnem végig állandó szereplő, tehát nem is arról van szó, hogy mondjuk egy egyepizódos mellékkari háttérsztorija miatt nem akartak egy teljes részt "feláldozni".

3. Azért ahogy arra Junchi is kitért, amennyire kifigurázza a cucc a kliséket, néha annyiszor beléjük is lép, vagy legalábbis azért arra nagyon ügyeltek, hogy úgymond a "pénzüknél maradjanak", vagyis a paródia/kifordítgatás mellett azért pont annyi "alap fanservice" megmaradjon, hogy nehogy komoly nézőszámot veszítsenek az otaku közönségből. Oké, általában véve elég "tame" a cucc azért ebből a szempontból, szal ne valami Highschool DxD-szintű folyamatos csöcsparádét képzeljetek el, viszont ja, van itt bugyilopkodó spell, nagymellű szende lány (mondjuk Wiz rulez, sajnos itt én is "beleestem a csapdába"... XDDD), nem egyszer minden mozdulatnál irreálisan ringó mellek és akkor még arról nem is beszéltem, hogy kb. csak az első rész első felében vagy négyszer veszik Aquát olyan szinten "seggszögből", ami több, mint feltűnő. XD Mondom, ez amúgy annyira nem vészes, csak mintha a készítők szerették volna azért bebiztosítani magukat arra az esetre, hogy ha a poénok vagy a fricskázás esetleg teljesen félremenne a szélesebb közönségnél, a csöcs-segg kombó még akkor is stabilan a képernyő előtt tartsa őket. :dirr:

4. Én ezt az egész "le kell győzni a Démonurat!" szálat végig feleslegesnek éreztem. S1-ben is max odáig jutnak vele, hogy lenyomják a dullahant, aki az egyik embere és...kb. ennyi. De ahogy láttam, a későbbiekben sem lesz itt nagyon shounen animékre hajazó darálás, de szvsz ebből a cuccból nem is hiányzik. Csak akkor a francnak kellett behozni. Igen, ez pont egy olyan sorozat, amire azt mondom, hogy nyugodtan maradhatott volna az ilyen "csináljuk a napi küldiket és közben hülye helyzetekbe keveredünk" szálon, szóval lehetett volna úgymond "slice of life-abb" (jézusom, én ezt most komolyan leírtam? XDDD), teljesen felesleges egy ilyen történetbe valami "big bad endboss"-t beleerőltetni, pláne, hogy végig csak alibiként van jelen, meg néha megemlítik, hogy "ja igen, majd egyszer lenyomjuk". Gyakorlatilag az író a saját dolgát nehezíti, ő is érzi, hogy nem kell ide semmilyen boss, nem is foglalkozik vele túl sokat, de valamiért mégis úgy érezte, hogy bele kell raknia. Ha egyszer eljutunk oda valaha (bár elvileg az LN vagy épp nemrég ért véget, vagy már be lett jelentve, hogy az utolsó kötet jön, ezt most nem tudom pontosan), akkor majd kiderül, hogy kifut-e ez a szál bármi értelmes konklúzióra, de akkor már remélem, hogy KonoSubához méltó módon a nagy főbossról is kiderül majd valami hatalmas marhaság, pl. hogy afféle Oz-stílusban mondjuk egy Kazuma előtt átkerült japán srác ő is, aki csak felépítette maga köré ezt az egész "démonúr" legendát, vagy ilyesmi... XD

Btw, a végére még annyit, hogy szoktátok mondani, hogy a Deen, mint stúdió, mennyire ilyen-olyan gáz, én meg ismét csak azt tudom mondani, hogy akkor lehet csak nekem van velük mákom és mindig kifogom mondjuk 10 animéjükből pont azt az egyet, ami nézhető, sőt, szórakoztató, de ahogy pl. anno az Uminekóval, úgy most a KonoSubával is simán elvoltam. XD De egyébként mindenkinek tudom ajánlani, hogy tegyen vele nyugodtan egy próbát, bónusz, ha szereted a vígjáték animéket (mert itt még a poénok is működtek, sajnos manapság ez is egyre ritkább...), illetve nem elvárás, de legalább plusz 1-2 pontot hozzá fog tenni a végső értékelésedhez, ha már annyira eleged van a szezononkénti kötelező 2-3 isekaiból, hogy a füleden folynak ki az ilyen címek, még úgy is, hogy a nagy részüket próbálod ignorálni és csak az egyedibb darabokkal létesítesz közelebbi kapcsolatot. XD
Kép

Avatar
Catrin
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1101
Csatlakozott: 2008.08.12. 11:00
Nem:
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Catrin » 2020.06.29. 14:34

7. Fate/Zero (2011-2012)

Avagy a legjobb fate/cucc. Bár Junchi már emlegette, kíváncsi vagyok hányan hozzák még fel a kihívás alatt, mert ez volt az évtized egyik leghatásosabb, legepicebb, leglátványosabb, legszórakoztatóbb, leg....... IGEN.
Ami mindig eszembe jut vele kapcsolatban, hogy az egyik legjobb fanservice sorozat. Mert oké, örülhetünk a ténynek, hogy ez a staynight komoooly, menőőő, seineeen előzménye, ráadásul korrekt és izgalmas előzmény, de legalább ennyire jó franchise fanservice-ként is. Sőt! Nyilván színvonalas karakter/plot kapcsolódásra, fanservice-re gondolok, és az ajándéklátvány kategóriából is a pazar kivitelezésre, nem pedig a villantós bishoujo-bishounen kategóriára (persze fincsi a karadizájn; vmilyen ecchiremegotttazillya és a szutyok shaftextra, ami mondjuk még annak se jó...).
Szóval nagyon imádom, ha valamiben ennyire jól működnek a karakter-interakciók, a többi fate-ből is fakadó sajátosságok, most pl. az El-Melloi sorozat miatt (vágyódós WAVER<3) érezhettem, hogy a Zero évadokra előre befanservice-ezte magát az agyamba..... és hasonlók.:'D

Előtte egyébként az FSN nem volt a kedvencem, sőt egyik karakterét sem kedveltem, de nem is irritáltak (kivéve Rin frizuráját, amit a mai napig kihívás tolerálnom, nem viccelek! egyik legutáltabb otaku fanservice-em a magasra copfozott twintails!!! ritkagyökér, ahogy némely animék esetében - nem mindenhol zavar - tizenéves lányoknak - pl. neki - ezzel a kinézettel nullázzák le a minimális komolyan vehetőségét, ok lehetne sorolni még 100 ilyen szőrszálat, de ez az én KEDVENCEM, nah a Zeróban pl. ez is működött, kislányRinen még okéXDXDDD).
Lényeg a lényeg, az FSN azért szórakoztatott, jól elvoltam vele, hozzá képest az FZ pedig hatalmas ugrás, minden tekintetben, ahol már sikerült kvázi az összes karaktert megszeretnem, vagy imádnom utálni, vagy minimum érdekeltek!! A körítésükkel együtt pedig így egyértelmű volt, hogy ez a cucc megy a kedvencek közé.
Jótékonyan hozzájárult a szórakozásomhoz az a tény is, hogy a második felét öcsémmel együtt néztük (ami akkoriban már ritka volt, maybe az Inuyashát néztük előtte utoljára együtt), így mindig ki tudtuk azonnal fanoskodni egymásnak a részeket, és tűkön ülve vártuk a folytatást.

A története ezzel a fajta seinenkedéssel, ezzel a sok egyenrangúnak ható ambiciózus féllel, Urobro ötleteivel simán eladta az egyébként szokásos fétkedést.
Bejött továbbá a már említett:
- Minden egyes szolga és mester, sőt a többi karakter is egy élmény, komolyan egymásnak találták ki őket! Mármint nem úgy értem, hogy minden páros működött, hanem, hogy mókásak voltak a párosok, de minden karakter kb. mindenki mással is működött - lásd a 3 király együtt "vedelését" (Rider<3), Saber és Iri duóját, Gil és Kirei kanapézásaitX'D, Kiritsugu háremét, Gil és Saber vagy Kirei és Kiritsugu ellentétét, Melloi és Waver vagy Kirei és Tokiomi (LOL Nakatát és Hayamit együtt hallani mindig NICE) viszonyát és hasonlók. Imádat volt nézni, kik hogyan működnek együtt vagy épp hogyan magánakcióznak. (De tényleg lehetne sorolni, Lancer, Kariya és még az a köcsög Ryuunosuke is színesítik az egészet.)
- epic látvány, fight, zene (Kalafina<3), bejövős drámai hangulat és poénok, izgalmas tempó, külön hatásvadász, ahogy bevégzik a karakterek.
- SEIYUU-FESZT, ismét sorolgathatnék mindenkit (mint múltkor X'D), de inkább kiemelném, hogy itt jegyeztem meg magamnak Koyama Rikiyát (már csak azért is, mert ő Hirotaka kedvenc seiyuuje, és kvázi csak őt és Kawasumi Ayakót tudja bármikor felismerniXD, mármint úgy, hogy a nevük is egyből beugrik hozzá...XD), nagyon szeretem, ahogy Kiritsugut alakítja, sokkal jobbak az ilyen szolidabb szerepei, mint a nagyférfihadvezéres rekedtenordibálós fajta, mert azokban is mesteri, csak nem annyira szexi. :'D

F/0 tehát egy rendkívül jól összerakott és overpower sorozat, aminek eddig a legjobban, LEGMENŐBBEN sikerült eladni a fate-esszenciát

Avatar
Nightbird
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 70
Csatlakozott: 2019.04.17. 07:12
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Nightbird » 2020.06.29. 21:53

7. ACCA: 13-ku Kansatsu-ka

Nem sokat tudok mondani róla. Szerintem SaiyaGin mindent elmondott róla, amit tudni érdemes erről az animéről.
Nekem is pont ezekért a dolgokért tetszett.

Avatar
dresthar
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 111
Csatlakozott: 2019.03.09. 16:22
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Miskolc
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: dresthar » 2020.06.30. 21:00

7. Psycho-Pass (2012-)
Az eredeti tervem az volt, hogy a hónap elején, vagy rosszabb esetben a közepén, igényesen megszerkesztem ezt a hozzászólást. Aztán közbeszólt az élet, összejött elég sok minden, és most ott tartok, hogy az utolsó nap próbálok összedobni egy minimalista hsz-t, amit – ha van rá lehetőségem, később átszerkesztek, hanem, akkor majd az anime topikjába küldöm el a kibővített változatot. Ugyanis – ha lehet - még nem adnám fel a kihívást, mivel nem hiszem, hogy tartósan fennállna ez a helyzet. Ha mégis tévednék, akkor ebben a hónapban majd jelzem a kilépési szándékomat.
No de, a júniusi hónappal el is érkeztünk a listám kakkuktojásához. Ugyanis ennél a sorozatnál a legnagyobb a szórás abban a tekintetben, hogy mennyire élveztem az egyes évadjait, és filmjeit. Az elsőt évadot imádtam, a második csak Akane kapta meg az 5-s pontozását, a többi pedig a kettő között helyezkedett el valahol. Az első évadot az érdekes disztópikus világa, Akane és Makishima, és az audiovizuális megoldások miatt kedvelem, a hatásvadászatának, bújtatott könyv-, és filmpromóció, és egyéb hibái dacára. A harmadiknak is voltak jó húzásai, és Azusawa sem volt egy rossz antagonista. A filmek elégé változó minőségűek voltak, nekem az első tetszett a legjobban.
(utólag is elnézést kérek az esetleges fogalmazási, és helyesírásbeli hibákért).

Avatar
Rui-chan
Fórummániás
Fórummániás
Hozzászólások: 1533
Csatlakozott: 2009.06.08. 13:10
Nem:
Tartózkodási hely: A semmi közepétől picit balra
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Rui-chan » 2020.06.30. 21:12

Megint az utolsó napra hagytam... ^^" A jövő hónapban szabin leszek egy hétig, akkor sort kerítek a választott animémre.

7. Fate/Zero (2011-2012)

Catrin: Igen, más is felhozta. :D

A Fate cuccokért sosem voltam igazán oda, főleg az iskolai környezet, a VN-ből hozott szerelmi szál és a karakterek miatt. Aztán 2011-ben befutott a Zero és ezzel eldőlt, ki kerül fel a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. Onnan már hatalmas pozitívummal indult, hogy kivették az iskolai szálat, helyette más lett a környezet, illetve a szereplők életkorát is kicsit feljebb tornázták. Remek előzményként szolgál, viszont magában is teljesen megállja a helyét, engem pl. nem zavart volna, ha csak ezt látom az egész Fate univerzumból.

A szereplők, különösen a master-servant párosok jól működtek. Igen, még Caster és Ryuunosuke kattant csapatának is megvoltak a maguk emlékezetes pillanatai. Legjobban talán a Waver-Rider párost bírtam, általában a poénosabb jeleneteket jegyeztem meg, de a végső csata Gillel abszolút lehengerelt. Az akciókból sosem szenvedett hiányt a cucc, mégsem csak arra fókuszált, remekül megírt párbeszédek jelentek meg benne. Külön kiemelném a hármas találkozást, ahol Sabert szépen kiosztották. :D Egyébként Irisviel és Kiritsugu kapcsolatát először teljesen feleslegesnek éreztem, aztán valahogy mindkét karakter hozzám nőtt és rájöttem, nekik szintén fontos szerepet szántak.
Érdekes, loli Rin kalandjait kihagytam volna belőle, azt annyira nem éreztem fontosnak. Ellenben Kiritsugu múltja jobb rálátást biztosított a karakterére. Még negatívumként felhoznám, néhányan háttérbe kerültek, jó lett volna többet megtudni bizonyos szereplőkről, de sajnos ennyi fért bele a keretbe.

Ha már korábban szóba került az akció, az Ufotable szerencsére jó munkát végzett, a harcok szépen lettek meganimálva. Saber vs. Caster, Saber vs. Lancer, Rider vs. Gil, Kiritsugu vs. Kirei voltak a kedvenceim. Zenék terén még emlékezetesebb, Kajiura Yuki ismételten kitett magáért. Az openingek közül az első sose jött be igazán, a másodikat viszont a mai napig hallgatom. Az endingeket egyformán szeretem, a Memoria meglepett, mert az összes servant kapott benne szerepet.
Seiyuuk kapcsán sosem voltam szakértő, meghagyom másoknak a lehetőséget kielemezni, kinek mennyire állt jól az adott hang. Amennyit meg tudok állapítani, az alapján mindenkiével elégedett voltam. :)

Az bizonyítja legjobban, hogy helye van a listámon, 8-9 év távlatából is tisztán emlékszem jelenetekre, szövegekre az animéből. Újra kéne már néznem, amúgy sincs túl sok szezonos cucc, ami érdekelne.
Kép

Avatar
Dodgers
Sensei
Sensei
Hozzászólások: 520
Csatlakozott: 2011.03.07. 09:00
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Dodgers » 2020.06.30. 22:43

7. Nazo no Kanojo X (2012)

Nem tudom milyen csillagzat alatt született a 2012-es tavaszi szezon, de három olyan sorozat is futott akkor, aminek az alapfelállása a "normál srác találkozik weirdo-pixie csajszival, és románc lészen" témakörben utazik - Tasogare Otome x Amnesia a Silver Linktől, a Sankaera a DEEN-től, illetve a Nazo no Kanojo X (innentől NnKX) a Hoodstól. A Sankareát nem láttam, a Tasogare Otome kellemes élményként maradt meg, de szerintem az NnKX valamivel egyedibb és emlékezetesebbre sikerült, amiben a két főszereplő kapcsolata persze oroszlánrészt játszik. Kezdve azzal, hogy Urabe, a csajszi érdekes szerzet, mert aki a nyálát a szájába veszi, az telepatikus módon 1:1-ben érezni fogja Urabe gondolatait és érzelmeit (sőt, azt is, hogy éppen mit fog a kezében), a lányka pedig ugyanerre képes, ha mások nyálát veszi a szájába.

Azért is kezdek új bekezdést ilyen hamar, mert vitán felül ez volt A vízválasztó pontja a cuccnak, vagy inkább ez volt a tűzkeresztség, a nagy beavató kérdés. Ha elbuktad, ha nem tudtad venni a lapot ami kínált, akkor jó eséllyel lőttek is a sztori élvezhetőségének, mert a nyálkérdés nem csak egy néha előjövő szösszenet volt, hanem a cucc központi eleme, hiszen Urabe és Tsubaki (a srác, értelemszerűen) nem ütötték meg a "felső-középiskolás" kort, így meg persze adott, hogy néha a direkt érzelemolvasás kerül az asztalra. Nyilván jó kérdés, hogy mennyire használja a cucc öncélúan ezt az ötletet, de szerintem egyáltalán nem, jó pár okból kiindulva: a legfőbb talán az, hogy a cucc túl ártatlan hozzá. Ez a kijelentés kapásból sántít egy kicsit, mert tinik révén a fizikai intimitás is központi téma a cuccban, de nem kimondottan a fanservice szempontjából (mégha jó érzékkel is csinálja), hanem mert a sztori képes megragadni a korosztályban valószínűbben jelen lévő őszinte, tiszta kíváncsiságot és a vágyat a másik megismerésére. Ez azért sem hátrány, mert Urabe és Tsubaki egyaránt kimondottan szimpatikus és jól összerakott szereplők, akiknek érdekes és jó látni az egyre bővülő érzelmi világát, amivel kapcsolatban plusz pont, hogy Urabe tényleg csak a nem offenzíven weird kategóriában utazik, nincs ehhez társuló dumagép és/vagy ice queen tendencia, de még gazdag kisasszony beütés sem, szóval a címben szereplő Nazo szócska teljes fordulatszámon pöröghet. Ehhez méltóan Tsubaki se egy lúzer rom-kom idióta, hanem szimplán egy jóra való kissrác, amivel kapcsolatban a többi szereplő is hasonlóképp is jól áll. A gyakrabban feltűnőkből nincs sok (voltaképpen kettő, a két főszereplőnek egy-egy, azonos nemű barát), de ők is megfelelően hozzák a támogató szerepkört anélkül, hogy csak az éterben lennének a főszereplőkhöz képest. Sőt, nekik is megvan a maguk is plotja, ami nincs annyira kihangsúlyozva mint az Urabe-Tsubaki kettősé, de ezzel is csak erősítve van az érzés, hogy ők is számítanak ebben a kis univerzumban. Az univerzum szócskáról jut eszembe, hogy direktbe retrónak nem nevezném a cuccot, de egész végig olyan érzésem volt, hogy egy 20-30 évvel ezelőtti stuffot néztem volna, ami azért is furcsa, mert az aranyos-őszinte pillanatok nem is lennének annyira számottevően kirívóak a 2010-es évek akkori állapotához képest, valahogy mégis egy régi vágású beütés lengte be a cucc egészét. Mondjuk erre persze a karakterdizájn és a kicsit Addams Family-szerű OST is rátesz, de na, van egy besaccolható stílusa a sorozatnak. Ezt annak ellenére is mondom, hogy nincs definitív vége az adaptációnak (tipikus "épp annyit látsz az egészből, hogy legyen elképzelésed a későbbi történésekről"), de az évtized-társ Usagi Drophoz hasonlóan akkor ért véget az adaptáció, amikor még nincs belekutyulva a sztori jó benyomásába, és szerintem az NnKX esetében nincs is feltétlen szükség a definitív végre. Még egyszer ennyi tartalmat elnéztem volna még ezen a színvonalon, de van annyi érzelmi lágyság a cuccban, hogy jól álljon neki a sejtetett általános jövőkép.

Nem is mondanám azt feltétlen, hogy az NnKX egy übermegafaszajócucc volna (mostani fejjel egy 8/10 alsóhangon menne rá), de megvan benne az a plusz, amitől mégiscsak maradandó lett a számomra, és ehhez nagyon sokat tesz hozzá, hogy a cucc nem akar "önző" módon furcsa lenni - furcsa, de épp csak annyira, hogy kihozza az alapfelállásból a használhatót, onnantól pedig egy szándékosan furcsácska, de elsősorban érdekes/aranyos/őszinte kis románc cucc a dolog, ami jó érzékkel kezeli az intimitást. A szó szerinti nyálas dolog persze így is garantált, hogy megszűri a potenciális közönséget, de aki azt az akadályt sikerrel tudja venni, az szerintem mindenképpen egy emlékezetes cuccal lesz gazdagabb.
Kép Kép

Avatar
scineram
Hikikomori
Hikikomori
Hozzászólások: 1470
Csatlakozott: 2006.05.30. 13:43
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Green Hell
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: scineram » 2020.06.30. 22:58

Június sorozata:

Mahou Shoujo Ikusei Keikaku (2016)

A setétebb hangvételű mahou shoujo műfaj legemlékezetesebb darabja a poszt-Puella Magi érában. Mikor még a vetítésekor néztem, eleinte nem igazán találtam a hangot vele. Állandóan neves elődjéhez mértem a konkrét történetvezetést ahelyett, hogy sajátosságait hagytam volna kibontakozni. Szerencsére néhány rész után már ráéreztem az ízére, onnantól kezdve már csak élvezni kellett a hullámvasutat.

Főszereplőnk az alsó középiskolás Koyuki, aki egy mahou shoujo mobage kiválasztottjaként valódi varázserőt kap, hogy azt az emberek megsegítésére használja. Szerencsére nincs egyedül, 15 másik játékost ez a megtiszteltetés ért. Sajnos azonban nem tudnak felhőtlenül őrködni városkájuk nyugalma felett, ugyanis környéken megcsappant mágikus erő miatt kénytelenek a szervezők megfelezni az aktív mahou shoujok számát. ¯\_(ツ)_/¯ Így veszi kezdetét a véres Battle Royal, ahol szövetségek köttetnek, és bomlanak fel ahogy a körülmények megkövetelik.

Mivel a sorozat csak 12 résznyi, így a történetmesélése nem lacafacázhat. Ez már önmagában jól megadja az alaphangot, mivel a rövid felvezetés után már nincs idő sokat szarakodni. Ahogy egy jó battle royal sztorihoz illik, a dolgok gyorsan és megállíthatatlanul történnek. Egyesek felrótták, hogy nagy stáb és a gyors tempó miatt nem lehet nagy karakterdrámát és haláltusákat rendezni. Szerintem viszont pont ettől volt a cucc egyedileg izgalmas és roppant élvezhető.

Másik erőssége mahou shoujo és a battle royal jelleg találkozása. Minden résztvevő ember feletti erővel bír, de van egy teljesen egyedi különleges képessége is. Ennek titokban tartása vagy más szövetségesek képességeivel való kombinálása stratégiai előny lehet a harcokban. Így azok sosem sablonosak, és akkor is tudnak meglepetéseket okozni, ha az ember egyébként számít arra, kik lesznek a következő áldozatok. Ez és a pörgős történet garantálják, hogy a sorozat egyetlen részre sem laposodik el.

Végül ott van a végtelenül színes szereplőgárdája, mely messze túltesz azon, amit mágikus lányoktól megszokhattunk. Az alsó és felső középiskolás lányokon kívül akad még főiskolás, frusztrált office drón, alkesz ex-feleség, kismama, egy leszbikus pár, sőt még egy mahou shoujo fan fiú is. Ügyes trükk továbbá, hogy transzformációkor maga a karakter kinézete is megváltozik, így az identitásuk is titokban marad a többiek és némileg a nézők előtt is. Főleg, hogy a mellékszereplőket elég ritkán látjuk civil mivoltukban.
Igaz ugyan, hogy Koyuki átlagos hátterével nem feltétlen a legérdekesebb szereplő, a naív mahou shoujo ideál megtestesítőjeként azonban mégis jogosan a sorozat sarokköve. A többi szereplő hol jobban hol kevésbé keserű hátteréből is kapunk ízelítőket. Ezt valóban nem viszik túlzásba, szerintem viszont pont megfelelőek ahhoz, hogy a karakterek személyiségét és attitűdjét megalapozza anélkül, hogy a sorozat rengeteg visszatekintő melodrámába folyna.
A seiyuu gárda is nagyon erőseket alakított. Itt különösen a veteránokat emelném ki. Inoue Kikukót nem nagyon hallottam még a magát maffiafőnöknek képzelő lecsúszott háziasszonyhoz hasonló szerepben. A karakterhez méltőan az ő perfomansza is brutális. A másik nagy felüdülés pedig Ogata Megumi rejtélyes alakítása volt, akit szerintem már többször hallottam fiúként, mint női szerepekben. Úgyhogy most az alkalmon kapva kiélveztem a játékát.

Az animáció terén a Lerche produkciója teljesen korrekt és konzisztens színvonalú, még ha nem is tűnik ki szájtátós látványosságokkal. A normál emberi karakterdizájnok a cukibb sablon felé húznak, cserébe viszont a 16 transzformált mahou shoujo teljesen egyedi kinézettel rendelkezik. Ami a főcímdalokat illeti az opening átlagosnak mondható, az ending viszont szerintem az igazán emlékezetes.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára scineram 2020.06.30. 23:48-kor.
Kép

Avatar
iskariotes
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1043
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2020.06.30. 23:09

7. Szavak kertje (2013)

A világ egyik legszebb animációjával dolgozó rendezőjének - Makoto Shinkai - műve. A direktor saját magát csak a 2011-es Csillaghajsza óta gondolja filmrendezőnek. Így ebből következik, hogy számára ez a második filmje. Míg az előző filmje a Csillaghajsza idején Londonba szorgoskodott így arra a filmre egyértelműen rányomta a bélyegét a Nyugati és még jó pár más kultúra. Ennél a filmjénél viszont a japán kultúra érződik sokkal erőteljesebben.

A film elméletileg Tokióban játszódik. De mi nem ott vagyunk. Mi egy parkban vagyunk egy kerti pagodában. Kilépünk a város körforgatóbál és így a szereplők is kilépnek az életükből. Ott és akkor nem tanár és diák van ott, hanem csak két ember. Mindegyikük menekülni akar a kert falain túl rájuk váró életre. Egyikük sem tartozik a kinti világhoz.
Takao-nak aki XXI. században is kézzel készített cipőkre esküszik mi keresni valója lenne Tokióba? Ő nem egy Koizumi Jōji akinek egész évben báli szezon tombol a fejében. Békességre és harmóniára vágyik leginkább. És persze szerelemre.
Yukino-nak sincs túl köze - már - a városhoz. Ő már a bukás után van. Elvesztette az állását és az ebből eredő társadalmi rangját és hasznosságát. Ő már csak sodródik a digitális jelek kavalkádjában. Manjósú versek idézése fejből miközben mindenki egyszer használatos fényregényeket olvas? Hát hol él ő?

A két megrekedt embernek a sorskereke újból elindulhat, ha egymás mellett vannak. Igénylik egymást, ahogyan a kert az esőt. Miképpen az eső összeköti az eget és a földet úgy köti össze a szavak e két embert. Takao végig hisz abban, hogy az idő és a távolság ami köztük ékelődik egy nap áttudja lépni a saját lábán.
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Avatar
Jucuky
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 68
Csatlakozott: 2017.10.24. 11:56
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Jucuky » 2020.07.02. 19:16

6, Yuri!!! on Ice (2016)

Rui-chan korábban már felhozta és nem is fogok ehhez nagyon sokat hozzátenni azt hiszem, mert remekül összefoglalta a sorozat erényeit. A Yuri!!! on Ice bejelentése előtt én már elég régen mondogattam, hogy nagyon szeretnék egy olyan sportanimét, ami tényleg sportanime, de közben tered ad egynemű párkapcsolatoknak. Akkoriban elég sok olyan shounen-sport anime volt, amibe tudatosan vagy kevésbé tudatosan, de csempésztek elemeket, amik megragadhatták a fujoshik és fudanshik fantáziáját, azonban ennél tovább soha nem mentek. A BL animék rákfenéje nekem, hogy nagyon-nagyon egy síkon mozognak. Iskola-munkahely, slice of life-románc. Habár mangákban ennél változatosabb művek is vannak, animében elég kevés, ami ezen túlmutat. Szóval nekem elég hő vágyam volt akkora, hogy legyenek olyan sorozatok, amikben vannak egynemű párok, mindkét felállásban, de ez csak egy szelete legyen és legyenek mellette sportolók, idolok, kerüljenek át fantasy világba, harcoljanak, legyenek jakuzák, szóval legyen más téma is, mint a románc.

És akkor jött a Yuri!!! on Ice. A bejelentéskor még csak rebesgették ANN és MaL fórumain, hogy a férfi jégkorcsolyáról lesz szó benne és a Yuri a szereplő neve lehet, azonban szerintem legvadabb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy ennyire messzire jutunk majd vele. Viktor és Yuuri kapcsolata olyan, amit bármelyik romantikus anime megirigyelhetne, mert bár Yuuri kezdetben isteníti Viktort, a végére egyenrangú felekké válnak a pályán és a magánéletben is. A 10 rész végi plot twist pedig egyértelműen zseniális húzás volt. A sorozat tele van bájos, szívmelengető jelenetekkel, amik nagyon természetesen hatnak szerintem, teljesen mentesek minden mesterkéltségtől vagy a japán romantikus sorozatokra jellemző, idegesítő túlzásoktól. Az egyetlen hibát csak abban látom, hogy ezt szavak szintjén soha nem konkretizálták, ami lehetőséget teremtett arra, hogy néhányan még most is tagadják, hogy ez romantikus viszony. Tudom, hogy a japán szemlélet más, hogy a japán történetmesélés más, viszont ez nekem személyesen hiányzik.

Szóval, ha csak ennyit lehetne a számlájára írni, is elég lenne nekem, hogy emlékezetes maradjon egy évtizedben, de szerencsére messze nem ennyiről van szó ebben a sorozatban. Nagyon tetszett, hogy a szereplők nagyon változatosak és nem csak a személyiségük, hanem a nemzetiségük és ezáltal a viselkedésük is. Mindegyik szereplő egyéniség és ennyi év után is emlékszem rájuk, még akkor is, ha csak egy-két részt szerepeltek a műben. Aztán ott vannak a koreográfiák. Mindegyiknek saját története van, mindegyik egy sajátos történetet mesél el. Elképesztően változatosan mutatták be a készítők a versenyzőket a korcsolyán keresztül. Így teljesítette az a kívánságom is, hogy a sport ne csak keretet adjon egy romantikus sztorinak, hanem legalább olyan hangsúlyos legyen. A grafika nem mindig kifogástalan, de mindig élményt ad. Rengeteg remek pillanata van az animének. Konkrétan én minden rész végén úgy álltam fel, hogy ezt úgy sem fogják jövő héten felülmúlni és de, felülmúlták. Látszik, hogy a rendező és a forgatókönyvíró is szerette ezt a projektet és szívből dolgozott rajta.

Egy szó mint száz, bár már így is többet írtam, mint terveztem, ez a sorozat nem hibáktól mentes, de ad annyit, hogy az én listámon ott legyen a helye és hogy azt mondhassam nyugodt szívvel rá, hogy megérdemelte, hogy annyira felkapják, mikor futott.

Avatar
SaiyaGin
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 65
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin » 2020.07.05. 18:51

Bakuman (2010-2013)

Mashiro Moritaka kiskorától kezdve szeretett rajzolni, mangaka nagybátyját követve. A nagybácsi azonban nem volt valami sikeres, és a nagy dobás utáni hajszában kimerülve halt meg fiatalon. Pár évvel később: a 14 éves Mashiro a 14 évesek átlagos életét éli. Még mindig szeret rajzolni, de nagybátyja példáján tanulva eszében sincs mangakává válni. Ez viszont nem akadályozza meg abban, hogy a tanórákon a neki tetsző, pár sorral előtte ülő lányról készítsen rajzokat – ahhoz viszont már nincs meg a bátorsága, hogy szóba is elegyedjen Azuki Mihóval. Egy napon azonban padjában felejti a füzetét és mire visszarohan érte, kénytelen konstatálni, hogy a leghátsó padban ülő éltanuló, Takagi Akito már felfedezte a füzetbe rajzolt portékat. Nem szándékozik azonban felfedni Mashiro titkát, ehelyett inkább javaslatot tesz: készítsenek együtt mangát! Moritaka persze azonnal visszautasítja az ötletet, de amikor Takagi elintézi, hogy végre szóba álljon álmai lányával, az események váratlan fordulatot vesznek: kiderül ugyanis, hogy Miho seiyuuként képzeli el a jövőjét és így a fiatalos lelkesedésből nagy elhatározás születik: a fiúk célként tűzik ki, hogy készítsenek egy mangát, ami annyira sikeres lesz, hogy animévé adaptálják idővel, Mihóval a főszerepben. Az odáig vezető út persze hosszú és kihívásokkal teli, 75 részt ölel fel.

A Bakuman eleinte azzal fogott meg, hogy nagyon részletesen (legalábbis nekem annak tűnt) mutatta be a mangakák, ezen belül is a Jump magazinokban tevékenykedő alkotók életét. Mivel Akito kezdő, eleinte az ő szemén keresztül ismerhetünk meg sok érdekes részletet, a munkabeosztástól kezdve a magazinokban megjelenő művek kiválasztásán át a pénzügyekig (pl. hogy a Shounen Jumpnál a mangakák három módon is kapnak fizetést, először megrajzolt oldalanként, utána az eladott kötetekért (a háromból ez volt az egyetlen, amit tudtam), és végül azért is kapnak pénzt, hogy ne dolgozzanak a konkurenciának. A fiúk mellett szerepet kap több rivális mangaka is, akik szintén a Jumpnál szeretnének sikeresek lenni, és akiknek műveit hőseinknek felül kell múlniuk, ha jutni akarnak valamire. Itt kell megemlítenem egy másik okot, ami miatt a Bakuman a top 10-es listámra került: nem gondoltam volna, hogy az elmúlt évtizedből a kedvenc battle shounen sztorim nemcsak, hogy nem verekedésről fog szólni, de még csak sportról se, hanem mangarajzolásról. (Mondjuk az igaz, hogy 2010 után nem sok új battle shounent láttam.) Főszereplőinknek több emlékezetes, szerethetően lökött riválissal kell „megküzdenie”, akik közül páran maguk is kiérdemelnének egy-egy saját mangát vagy animét. A lökött szereplők magukkal vonzották a poénokat is, a Bakuman nemcsak informatív és izgalmas, hanem vicces is volt. (Erről jut eszembe: a sokak által kedvelt Shirobako nekem leginkább azért tetszett kevésbé a Bakumannál, mert utóbbinál a kamaszokból és fiatal felnőttekból álló szereplőgárda éretlenségeit sokkal jobban el tudtam nézni, mint a Shirobako legalább a húszas évei közepén/második felében járó stábjánál.) További pozitívum volt számomra, hogy a 75 rész többévnyi időtávot ölelt fel, Moritakáék középiskolás szárnybontogatásától, felnőttkoruk kezdetéig.

Sajnos azonban a fenti erősségekhez társultak gyengeségek is: a történet inkább csak a második szezontól pörgős: a mangának az a fordulópontja, ahova az animével az első szezonban el kellett jutni, még viszonylag a történet elején volt, ezért az első sorozatban sokkal lassabban haladt a történet, mint a mangában (nem vagyok nagy mangaolvasó, de a Bakumant történetesen olvastam, és így tudtam, mire kellene számítani). Az anime mentségére legyen mondva, az emiatt az időnként beiktatott fillerjelenetek általában illettek az anime stílusához, a hozzáadott poénok se voltak rosszak. Emiatt aztán a Bakuman azon ritka esetek közé tartozott, ahol a folytatások felülmúlták az első szériát.

Ami a szereplőket illető: igen, volt sok kedvelhető szereplő, de a rendszeresen jelenlévő szexizmus sokat rontott a helyzeten. Miho nem annyira egy saját személyiség, mint inkább egy elérendő cél Moritaka számára, egy másik szereplővel, Kayával kapcsolatban is voltak khm, érdekes fejlemények, és volt az a jelenet, amikor Moritaka apja a feleségével való vitáját azzal zárta le, hogy „A férfiaknak vannak olyan álmaik, amiket a nők nem érthetnek meg.”. Szerencsére azért ilyen jelenetek csak hébe-hóba fordultak elő.

Mindent összevetve azonban a 75 során többnyire folyamatos volt a magas színvonal, ami számomra elég ok arra, hogy tízes lista közepe tájára kerüljön a sorozat.

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2181
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2020.07.07. 09:15

6. Shiki (2010)

Őszinte leszek: Sosem voltam oda a vámpíros sztorikért vagy a vérszívókért úgy általában. Számomra valahogy semmi horrorisztikus nincs bennük, nehezemre esik őket komolyan venni, stuff. Az sem segített sokat, hogy a 2000-es évek végén sorra jöttek a "műfajt" megreformálni kívánó, egyébként végtelenül silány és a lehető legrosszabb útvonalat kijelölni kívánó fércművek, úgyhogy innen már nem nagy meglepetés, ha azt mondom, a Shikibe is félve kezdtem anno bele, de valamiért mégis érdekelt, bár lehet, hogy ebben az érdeklődésben masszívabb szerepet inkább az átlagtól nagyban eltérő karakterdizájnja játszhatott, legalábbis foglalkoztatott, hogy ki lehetett ezeknek a szereplőnek a fodrásza.

A Shiki tulajdonképpen az az anime, ami sok mindent csinál nagyon jól. Nem azt mondom, hogy ne lennének látványos gikszerei (kissé egyenetlen pacing, a Natsuno-Oozaki 60-40 airtime-ot illendő lett volna felcserélni, mivel a doki fényévekkel érdekesebb fickó, illetve kétszer is láttam már az animét, de a pap karakterét egyszer sem tudtam hova tenni), de az érdemi oldala bőven erőteljesebb. Végig jelen van egy nagyon erős klausztrofób érzés (amire többször is ráerősít az anime, sokszor konkrét képi eszközökkel, például számos esetben zárnak be szereplőket szűkös helyekre), ez pedig tökéletes terepnek bizonyult az egész szettinghez, úgyhogy innen már csak a további lapokat kellett jól kijátszani, ami - szerencsére - szintén nem okozott a készítőknek nagy gondot. A felütés is kellően misztikus (gazdag család érkezik a falu tetején álló kísérteties kúriába, akikről semmit nem tudni), eleinte csak egyszerű rejtőzködés és táplálékszerzés a vérszívók dolga, de aztán egyre jobban elszabadul a káosz, a szó legszorosabb értelmében, amihez végig kiváló asszisztáló erőt jelent a pazar zenei anyag.

Persze ez még mindig kevés lenne ahhoz, hogy egy "évtized legjobbjai" listán rajta legyen, úgyhogy biztos szól még más is azért mellette, amirite? Noss, igen, a javát még pont nem említettem, például azt, hogy műfaji szempontból mennyire eklektikus az egész, bár kiemelten így is a horror mivoltát dicsérném meg külön, ugyanis a rajzolt frászkeltés valahogy negyedannyira sem működik, de ennek a sorozatnak bizony megvoltak a maga jelenetei. A másik dolog, ami messze kiemeli az átlagból, az a morális és erkölcsi mondanivaló, amit hozzácsaptak pluszba. Persze semmi olyan, amit ne láttunk volna már korábban, más tálalással, viszont a Shiki sajátságos megközelítést alkalmazott és nagyon jól ráérzett, hol kell átváltani a hangulatot és az addigi felállást. Igen, természetesen a kibontakozó ember-vérszívó konfliktusra, a forduló kockára és a szörnyeteg valódiságát érintő kérdéskörére gondolok most, vagyis bejár egy teljes utat, az első etap lassúzása pedig az utolsó negyed során értékelődik csak igazán fel és kerül a helyére. Az meg már gondolom, nem is szolgál innen az újdonság varázsával, hogy ebben az animében valódi vámpírokat találunk, a szokásos, klasszikus szabályokkal és klisékkel, tehát csillogó Gary Stukat véletlenül se keressen senki!

Összegezve a Shiki egy nagyon érdekes, üdítő, one-of-a-kind sorozat, az a fajta különc, aki joggal szeretne eltérni a többitől. Aki ódzkodik a hülye hajaktól, jelzem, ne tegye! Szokni kell ugyan, de a közepére-végére már el sem tudna hozzá mást képzelni az ember, már csak azért sem, mert amúgy sokat hozzá tesz ehhez az egyre terebélyesedő, morbid őrülethez, amibe szépen-lassan átfordul a kezdeti koncepció.

Avatar
Ricz
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 933
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Ricz » Ma, 06:57

--. Tatami Galaxy (2010) és Yoru wa Mijikashi, Aruke yo Otome (2017)

A lista legfrissebb élményként bekerült címei, amelyek közt ugyan szereplőikben van kapcsolat, nem választanék el élesen egymástól.

A Tatami Galaxy-ról a pontos gondolataimat még most is keresgélem, hellyel-közzel sikerrel guberálom össze valamiféle rendszerbe, de még jócskán időbe fog telni a dekódolása. Amit viszont elsőre is sikerült felfogni belőle, az alapján már megalapozott helye van valahol a top 10-ben. Voltak olyan részei, amelyek a későbbi filmhez segítettek megértést adni (pl. kicsoda/micsoda Johnny, a cowboy bábu, aki a filmben egy röpke pillanat erejére tűnik fel, amikor az ottani főhős, a Senpai épp saját magával tart kis híján vérre menő plenáris ülést; vagy kicsoda az a Jougasaki, akinek a szexbábuját állítják ki vagy a női mellekből álló falmászásos snittje szerepel az iskolai fesztiválon; nem említve Hanuki és Higuchi szerepének jelentőségét), de sokkal inkább a téma maga ért meg misét, ami miatt végig egy Idétlen időkig áthallást éreztem: a döntések szerepe, súlya az életünkben, a választásunkon való reflexiók, hogy miképp alakulnak a dolgaink. Minden egyes részben új klubhoz tartozás, ami vagy mutat valami újat vagy kiábrándít valamiből. Bár mivel a Főszereplőnek (ja, nincs neve az azonosulás üdvéért) egy az álma, neki édesmindegy mi a döntése, hiszen azt a vágyát bármelyiken keresztül elérhetné, csak hát ott van "a legjobb puszipajtása", Ozu, aki nem rest akadályoztatni ebben, vagy eltéríteni a vágyaktól, álmoktól, elintézni a Főszereplő szerencséjét. A kettejük kapcsolata, párbeszédeik parádésak voltak és nagyon szépen visszaadták azt a gondolatot, hogy "a legnagyobb ellenséged csakis te magad lehetsz". És ez csak egy (jelentős) téma a többől, amit érint. (A jövendőmondó öreganyót meg már a már elején is megmosolyogtam, egy résszel később már kuncogtam azon, hogy epizódról epizódra emeli a tarifát.)

A Yoru wa Mijikashi ezzel szemben kicsit - jobb kifejezés híján - egyenesebb, és nem az "őszinte" szinonimájában, hanem sztorivezetés szerint. Az egy évet felölelő este során szintúgy több téma is megfordul, leginkább szintén az időhöz és a lehetőségekhez köthető formában. Például az idő múlása korcsoportonként eléggé nyilvánvalóvá válik a saját jeleneteiből, ahogy az is, hogy a szofista srác folyamatosan a volt barátnőjén görcsöl, aki dobta és hozzáment valakihez (az ő lagziján és a srác búcsúbuliján indul a sztori is). Az ezt követő nagyobb szegmens viszont már a nosztalgiát vizslatja a gyerekkor egyik kedvenc könyve körüli fennforgás által - és így tovább. Ugyanakkor sokkal könnyedebb, mint a Tatami Galaxy, és ez a legjobban az iskolai fesztiválon mutatkozik meg, amibe kicsit jóval több humor szorult, mint korábban (különösen a Hóbortos király zárófelvonásába). Bár olyan elmésnek nem mondanám, mint a sorozatot, hiszen nincs meg a játéktere ugyanahhoz (mind időben, mind abban, hogy cefet módon pofázzanak a témáról), így be kell érni más jelzésekkel, példákkal.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Librarian Warrior

Válasz küldése