Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Általánosságban az animékhez kapcsolódó témák.
Avatar
Jucuky
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 71
Csatlakozott: 2017.10.24. 11:56
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Jucuky » 2020.08.01. 22:36

5, Idolish 7 (2018)

Bár ez az évszám csak az anime esetében igaz, a játékkal már jóval korábban megismerkedtem, így a történet és a karakterek évekkel korábban a szívemhez nőttek. Annak, hogy ez a sorozat itt lehet a legjobb ötben számomra, rengeteg oka van egyébként, és ez nem csak rám igaz, hiszen a japánok is szeretik: öt éve töretlenül ott van a lányoknak szóló játékok élvonalában.

Nézzük nagy vonalakban a történetet. Takanashi Tsumugi egy fiatal lány, aki az apja idolokat foglalkoztató cégénél helyezkedik el, mint menedzser. Ez azonban semmi előnnyel nem jár számára, hiszen már az első feladata során mélyvízbe dobják. Rábízzák hogy nézze meg a cég hét feltörekvő tehetségét, Izumi Mitsukit, Nanase Rikut, Izumi Iorit, Nikaidou Yamatot, Yotsuba Tamakit, Rokuya Nagit és Ohsaka Sogot majd döntse el ki az a három, aki debütálhat közülük. A srácok nagyon különböző egyéniségek, ám mindegyiknek megvan a maga oka, hogy idollá váljon és mindegyiknek megvan a maga tehetsége, amivel hozzátesz a csapathoz. Miután Tsumugi ráeszmél, hogy mindenkire szüksége van, mert a csapat egyedi bája veszne oda, ha bárkit is elküldenének, merész döntést hoz az apja ellenében.

Hogy miért szeretem? Egyrészt a karakterek miatt. Amikor azt mondtam, hogy mindegyik egyéniség, akkor azt úgy is gondoltam, mert mindegyiknek megvan a maga mozgatórugója az idollá válásra, mindenki tehetséges valamiben és bizony vannak gyengeségeik is, amik olykor galibát vagy a feszültséget okoznak a szereplők között, és elég bonyolult kapcsolatokat ápolnak. A riválisok itt nem ellenségek, hanem ellenfelek, akik sok esetben inspirálják a hőseinket, hogy jobbak legyenek és legalább olyan kidolgozott sztorival rendelkeznek, mint maguk a főszereplők. Nem csak azért vannak, hogy bővítsék a népet, hanem tényleges, fontos szerepük van az események alakulásában. Közülük nekem a RE:Vale a szívem csücsöke, amit szóban nem tudok elmondani miért, őket egyszerűen látni kell bár az első évadban sajnos ők csak két cameo erejéig bukkanak fel.

A főhősnő egy talpraesett, okos nő. Ellentétben a legtöbb otome főhősnővel és a legtöbb otome játékkal, nem az a szerepe, hogy a fiúknak legyen kit meghódítani, hanem azért van, hogy menedzselje a srácokat. Akárcsak az A3! esetében, ami hasonló koncepcióval dolgozik, itt is "kénytelenek" voltak írni neki a készítők személyiséget, mivel nem csak egy élő ruhabábu, akit azért tartanak, hogy a fiúk a kezét csókolgassák. Ez pedig mindenképpen a sztori előnyére vált, mert így a felesleges udvarlás helyett tényleg a srácokra és a leányra tudtak koncentrálni az írók. Tsumugi egy igen szerethető, tündéri lány, akinek pont ugyanolyan helye és szerepe van a történetben, mint a fiúknak. És ha már a menedzser hölgy szóba jött, meg kell emlékezni Ban-sanról. Ő Tsumugi mellett a Takanashi Prodaction másik menedzsere, aki szintén kapott egy szövevényes háttérsztorit. Persze akad néhány rosszfiú is a történetben, akik hátráltatják a hőseinket, de ők sem fölöslegesek egy pillanatig sem.

Aztán a történet. Nem mondom, hogy az forradalmi és mondjuk ez lett az idolos animék Madokája, amiben előjöttek az idol lét sötét oldalai meg ilyesmi, de néha kittér rá, hogy ebben az iparban nem minden happy és sunshine, még ha mélyebben nem is tud vagy akar belemenni. A fiúk idolok és úgy is viselkednek, mint az idolok. Korábban azért elég kevés olyan idolos játék vagy anime volt lányoknak, amiben a fiúk komolyan vették volna, hogy ők a szórakoztatóiparban dolgoznak, itt azonban ezzel sincs probléma, mert láthatjuk milyenek a kezdeti nehézségek, mit kell tenniük, hogy névtelen együttesből, akiknek három nézőjük volt az első koncertjükön a méltán híres TRIGGER riválisa válhasson. Vannak koncertjeik, TV műsoraik, tényleg menedzselni kell őket. Mint mondtam, a fiúknak vannak konfliktusai egymással és bár ezek nagy része megoldódik felesleges műdráma nélkül, nyomot azért hagy. Hiába szeretik egymást például az elválasztott ikrek, és tudják végül megbeszélni a gondjaikat egymással, nem fognak azonnal egymás nyakába borulni és lesznek közöttük félreértesek, mert mindketten jót akarnak a másiknak, de nem biztos, hogy ezt jól tudják kifejezni. Sok emlékezetes jelenete van - nekem az egyik kedvencem, mikor egy kudarcba fulladt fellépés után Nagi deríti jókedvre a fiúkat. Már csak azért is, mert Nagi a legtöbbször a flörtölős, könnyed énjét mutatja, holott igencsak szívén viseli a banda sorsát. Mert igen, vannak kudarcok is, a fiúk van, hogy elbuknak vagy rossz döntést hoznak, ami sokba kerül nekik személyesen és az együttesüknek is.

A komoly vonal természetesen csak egy szelete a sorozatnak, temérdek bájos és mókás pillanata is van. Igen kedvelem a mű humorát, a fiúk reakciója egymásra és a történesekre sokszor fakasztja mosolyra a nézőket.

Aztán meglehetősen kevés a fanservice benne és azzal is legtöbbször szegény Ryut zaklatják, aki a való életben egy kedves, lágyszívű személyiség, így furán viseli, mikor el kell adnia magát, mint egy, a nők szívét összetörő rosszfiút xD Persze van beach rész meg hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek shipelhető párosok - khm a RE:Vale az a vén házaspár - de nem ez adja el a sorozatot, sőt meglehetősen visszafogott szerintem ezen a téren. Nem kell, hogy erre támaszkodjon, mert a karakterek és a történet önmagában bőven elég volt, hogy a játékosok megszeressék és az animében is kövessék aztán a fiúk kalandjait.

Az animét a TROYCA készítette, és igencsak jól. A történet abszolút követi a játék sztoriját, a grafika szép, a koreográfiák jók - bár egy részük már adott volt a zenei klipek és a játék miatt. A seiyuuk mind visszatértek természetesen és bár ez nem az animét dicséri, de zseniálisan összeszedett stáb lett, amiben helyett kaptak olyan veteránok, mint mondjuk Tachibana Shinnosuke, Hoshi Shouichirou, Eguchi Takuya vagy Yonaga Tsubasa és olyan feltörekvő tehetségek is, mint az én egyik személyes kedvencem Shirai Yusuke. Mindenki illik a karakteréhez, jó az énekhangjuk is, szóval abszolút passzol ez a része is.

A zenék szerintem jók, mindegyik együttesnek megvan a maga stílusa, amiben kibontakozik, zenéből pedig rengeteg van. Az animében is elég sok dallam felcsendül, de ez semmi a játék zenei felhozatalához képest. Az anime mellett több zenés klipet is kaptak a fiúk egyébként.

Lényeg a lénygeg, hogy nem feltétlenül tökéletes alkotás, de mindenképpen az egyik legjobb számomra az Idolmaster Side M - ami néhány hónap múlva szintén itt fog kikötni, ennyit elárulhatok - mellett, ha férfiidolos animékről van szó és éppen ezért éreztem úgy, hogy nekem ez az évtized egyik meghatározó címe. Sajnos a második évadot derékba törte a koronavírus, még mindig várjuk, hogy mikor fogják folytatni - lehet már csak az ősszel veszik vissza a fonalat vagy még később, de meg fogja érni a várakozást, mert egy újabb remek történetszálat mutat majd be.

Avatar
SaiyaGin
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 81
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin » 2020.08.02. 10:55

5. Mahou Shoujo Madoka Magica (2011)

A 2010-es évtized első éveiben még gyakran próbát tettem a hype-olt animékkel, és a Madoka azon kevés hype-olt anime közé tartozik, amikben nem csalódtam.
Az a helyzet, hogy Titkos gyakorlatilag mindent leírt, amit én is le akartam írni (sőt, még annál is többet), így én csak röviden foglalom össze, hogy mi is fogott meg a sorozatban (túl sok eredeti gondolatot sajnos nem tudok ígérni).

A sorozat teljesen felborította azokat a toposzokat, amiket gyerekkorunk mahou shoujo animéiben láttunk, teljesen új élményt nyújtott számomra. A magam részéről abba a táborba tartozom, amelyik szerint a cukikislányos karakterdizájn is azt a célt szolgálja, hogy minél nagyobb legyen a pofára esés, amikor kiderül, hogy a Madoka nem az a mahou shoujo, amihez a nagyközönség hozzászokott. A történetben egy részt sem éreztem üresjáratnak, a 12 rész végig határozott ütemben haladt a végkifejlet felé. Mindenképpen meg kell említenem a grafikát is: jómagam nem tartozom a Shaft stúdió rajongói közé, más animében a különleges grafikai megoldásaikat gyakran öncélú művészkedésnek gondoltam csak, de a Madoka elborult világához nagyon jól illettek az őrült grafikai megoldásaik. A legtöbbet használt ending is nagyon emlékezetes lett.

Ha egy objektív listát akarnék felállítani az évtized animéi közül, akkor a Madoka az ötödiknél jóval előkelőbb helyre kerülne, de mivel alapvetően az ennél könnyedebb történeteket kedvelem, ezért a következő négy helyre olyan animéket választottam, amelyik intellektuálisan ugyan nem állnak a Madoka szintjén, viszont többé-kevésbé konzisztensen mosolyt csaltak az arcomra.

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2219
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2020.08.02. 12:07

5. Madoka Magica (2011)

Noss, igen. A Madoka az az anime, ami 2011-ben, ott és akkor nagyon jó helyen volt. Nem is igazán emlékszem már, hogy milyen trendek uralták az animés ipart a 2010-es évek legelején, de annyi bizonyos, hogy a Madoka érzékkel nyúlt sok régebbihez, miközben mert egy csomó új dologgal is kísérletezni. Az eredmény? Felrobbanó internet, tömérdek fanart, illetve Soul Gem, mint az egyik legkelendőbb merchandise ever.

SaiyaGinhez hasonlóan magam is rendkívül szkeptikus szoktam lenni, valahányszor kijön egy, a net által felhype-olt anime, lévén 90%-ban mindig valami orbitális marhaság kerül az éljenzés centrumába, amik meg sehogy nem képesek rezonálni az ízlésemmel, viszont a Madoka pont abban a szűkös 10%-os perselyben pozicionálódik. Alapvetően nem kenyerem a mahou shoujo, mint műfaj, de nem is tartom ördögtől valónak sem, szóval a magam részéről teljesen indifferens a hozzáállásom, ugyanakkor a Madoka pont azt mutatta meg, hogyan lehet akár egy egész műfajt átértelmezni, illetve újragondolni.

Prologue - Mikor szerepelt az éppen aktuális szezonos charton, nem foglalkoztam vele, ignoráltam, nem érdekelt. Kezdtek viszont szépen gyűlni a felhők fölötte.
Chapter 1: Charlotte has had a head fetish, blonde's most delicious part is not her tit - Igen, természetesen az ominózus harmadik epizód után kaptam fel jobban a fejem, mikor tele lett az egész net Mamival, Charlotte-tal, meg a Madokával úgy általában. Szimpatikus húzásnak tűnt, még úgy is, hogy levakarhatatlanul magára tette az "egyértelmű shock value" matricát.
Chapter 2: Honey, let's just drop the Pumpkinhead Halloween costume we bought for Tim out, he wants to be a mahou shoujo now - Véget ért a sorozat, menet közben több ismerősöm is bekapcsolódott a funba, állítólag az utolsó három rész szakasztott mindfuck-lavina, azt meg szeretjük! Kéne nézni végre!
Chapter 3: Kyuubey lied, the girls died, Madoka cried - Akartam várni a BD-ripre (mivel Shaft, őket meg jól ismerjük), de jó volt az tv-sen is, csak kezdjük már el! A shafti szuggesztív képi világ rögvest berántott, a pudingfejű karakterek kevésbé. Jó volt viszont a zene, fogadni mertem volna, hogy Kajiura Yuki. És ő volt! A sztori érdekes, az atmoszféra kellően grimdark, érezni lehetett, hogy van valami a levegőben. (A spoilereket amúgy kerültem, ahogy sikerült.)
Chapter 4: My wish is somehow related to the second law of thermodynamics - Ahogy haladtam előre a cuccban, egyre jobban tetszett, amit elém toltam. Minden kívánságnak ára van, ahol már nem az a lényeg, mit kívánsz, csak hogy fennmaradjon az univerzum rendje. A világ bővül, a lore szépen építkezik, a rendező magabiztosan fogja a gyeplőt, a remek forgatókönyv szinte dalol. Közben idézetek olvashatóak a falakon (nem sok és nem erőltetett, csak annyi, amennyi kell az alapozáshoz), egyre több a fausti elem, miközben szépen lassan ráeszmélek, hogy itt nem csak a mahou shoujo műfaj dekonstrukciója megy végbe - ez a cucc tényleg mondani próbál valamit. Oké, lehet, hogy a főhősnőből non-stop jövő könnyek közt kell erre rábukkanni, de ott van. Nem csak ámít, vagy félrevezet. Próbálkoztak már hasonlóval korábban? Persze, a Princess Tutunak talán még jobban is állt ez az egész kísérletezősdi. Ugyanakkor ilyen stílusos, újszerű megközelítés egyik tarsolyában sem volt.
Chapter 5: The quintessential time travel Homerun had and the wicked Neon so Evangelical ending - Az egész produkcióra pedig a sokat emlegetett tizedik epizód tette fel a koronát, ami később azért is lett ironikus, mert a Madokát pont a Steins;Gate váltotta egy szezonnal odébb, Urobutcher pedig elismerte, hogy az S;G volt a legfőbb ihletforrás az időutazós szálhoz. Lényeg, hogy azért volt itt mit továbbgondolni, meg egyáltalán beszélni róla.
Epilogue - Azóta egyszer néztem csak újra, azt is viszonylag hamar, és ennyi idő távlatából is azt mondom, a Madoka egy minden komponensében erőteljes, de egyikben sem kiemelkedő animu, egy objektív listán én pont hátrébb tenném valamivel, de az kétségtelen, hogy azóta sem jött még csak hasonló mahou shoujo cucc sem, pedig trónkövetelőkből és másolókból nem volt éppen hiány.

Avatar
Ricz
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 956
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.08.02. 23:55

--. Shimoneta to Iu Gainen ga Sonzai Shinai Taikutsu na Sekai + említésre méltó helyezett: Shiki

A számozás elvetésének egyetlen hibája, hogy kénytelen vagy vezetni, mit írtál már meg, mit nem és mennyit. De ha már júliusra kipipáltam valamit, akkor már új hónap, új bejegyzés. Gyorsan leszögezném, hogy a Shikit is felírtam a listámra, de azóta lekerült, és száműztem egy "említésre méltó" sorba, sejtve, hogy valahol, valamikor, amit lehet más már el fog mondani, mire kisorsolom magamnál, így a helyére is más került. Annyit még hozzátennék az eddig elhangzottakhoz, hogy a lassú felütését,a fokozódó feszültségét karmoltam a legjobban, aminek a közepén az emberek átcsúszásának kezdőlökete a végén kiteljesedő embertelen skálára vett meg végérvényesen. Azonban a sztori nem egyedi, olyannyira nem, hogy kihúzom a városka és a prefektúra nevét, és átteszem máshova, de a cselekményt nagyjából megtartom... akkor megkapom Stephen Kingtől A borzalmak városa (Salem's Lot) regényt, ahol a maine-i Salem's Lot városka határán lévő házba vámpírok költöznek be és módszeresen leirtják az embereket, illetve páran, köztük egy gyerek is, vámpírként visszatér kísérteni. My point? Hogy a japánok leraktak egy hazai ízesítésű Stephen King-adaptációt, ami messze jobban veri bármelyik amerikait. (Az említett könyv filmadaptációjáról meg pláne ne beszéljünk.)

Na de, a hónap sztárja az egyértelműen a Shimoneta, részben aktualitása miatt, részben meg azért, mert amúgy is az álszenteskedést tartja a palettán. Vegyünk egy világot, ahol Japán azt mondja, hogy le az alpárisággal, a disznóviccekkel meg mindennel, ami bárki számára bármilyen formában sértő lehet. Alapvetően az erkölcsi fejlődés miatt teszik, így a pornográfia olyan szinten túltoltan kerül betiltásra, hogy nincs szexuális felvilágosítás sem, a biológia óra meg a száraz, tudományos nyelven említi meg jobbára. Röviden, ezen a téren olyasmit alkotnak, mint amit a Szexmisszió című lengyet sci-fi szatírában látni, amikor radikalizálódott feministák vezetik a Föld utolsó létesítményét. Csak még rajtuk is túltesznek azzal, hogy míg ott tényleg mélységbe menően beleverik a tudományt egy 7-8 éves gyerek fejébe, hogy mi a tök is az a coitus és hogyan zajlik részletekbe menően a menstruáció, addig itt még a havibaj említése is problémákba ütközik. Aztán ne feledjük kia az alpáriságot is, ami miatt mindenki modorosan fogalmaz, miközben a saját fétiseit, irányultságát igyekszik elfojtani. Ami nem szerencsés, hiszen a lélektanból tudjuk, a hosszú távú elfojtás kirobbanáshoz vezet, és a gőzt sem képes senki lecsapolni akár a legegészségesebb módon, hogy csak beszél róla, mert besípol a nyakperec és jön a gondolatrendőrség pillanatokon belül. Ez a kis kütyü pedig veszi hangot, méri a pulzust, vagyis tudja, hogy mikor van valami fokozott ajzott állapotban, sőt írásban a kézmozgásra adott idegi impulzusokat is figyeli, így meg aztán a lebukás könnyű.

Ennek ellenére így is tudni, hogy mivel lehet kikapcsolni vagy blokkolni, mert hát a cucc nem túl védett, sebezhető. A főhőseink meg ezt használják ki, hogy folyamatos botrányokat okozzanak a közéletben. Káromkodásokkal, izgató anyagokkal, felvilágosítással, állandó a vadászat a tisztogatások előtt elrejtett pornóanyagokra, amikkel feketén kereskednek, alkotnak... A sor hosszú, de a leginkább arra megy ki a dolog, hogy minél többeket felcsigázzanak a tiltott gyümölcs iránt, miközben az elfojtások kirobbannak egyeseknél és igen érdekes helyzetek alakulnak ki emiatt. Például az izomkolosszus, morcos, de amúgy jóságos és kedves felsőbbéves gorilláról kiderül, hogy meleg. A tudományos klubban a csajszi azt szereti nézni, ahogy párosodnak az állatok. Egy csomó lányban felkelti a yaoi iránti érdeklődést... És ott a legfőbb erkölcscsősz lánya, az iskolai rezidens erkölcscsősze, Anna, aki olyan vadul szerelmes, hogy lazán nem retten vissza attól, hogy leblokkolja a nyakperecét mikor kettesben marad a főszereplő sráccal és rendre megerőszakolja. És persze a srácnak senki sem hisz, röhögnek rajta, hogy de hát a csajszi az nem olyan és amúgy is hagyja már, ne akarja besározni az ő nevét, miközben a csajnak minden szavát úgy isszák, mint a nektárt és az ambróziát, mondhat bármit, elhiszik neki. (Hm... ez de ismerős vonal az elmúlt pár évből...)

Röviden, van egy olyan utópisztikus áthallása, mint A pusztító világának, de itt konkrétan az utópia romlottsága és disztopikus volta kerül előtérbe, és a lehetetlen volumenű túlszabályozás a természet rendjére is. Magának az animének elég sok hiányossága van, amire nem tér ki, úgy mint a rendészet infrastruktúrája, hogyan tudták keresztül verni másfél évtized alatt ilyen szinten ezt a fajta szabályozást. Vagy az, hogy 11 rész alatt lezárják a főbb ívet, míg a 12. rész amolyan adalék, ami előrevetít egy folytatást is, ami végül sosem jött el, és már valszeg nem is fog, mert túl mimóza és elkurvult lett a világ és sok ember feje helyén a tátongó, elvekre fogékony üresség.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Librarian Warrior

Avatar
iskariotes
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1051
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2020.08.11. 20:27

6. Penguin Highway - 2018.

A film bemutatja, hogyan kell a gyerekközönséget nem le nézni, hanem tisztelni és becsülni kell őket. A gyerekeknek nem kell folyamatosan beszélő állatokat mutogatni vagy CGI-jal teremtett mű valóságot bemutatni. Lehet velük komoly és mély kérdéseket is megbeszélni csak az ő szintjükön kell fogalmazni. Ha Lukács Béla egyszer rajzfilmet készítene vélhetően az ilyen lenne - legalábbis a tudományos része.

A film középpontjában Aoyama-kun áll akinek nagyon precíz és tudományos élete van harmadikos korra ellenére. Nyugalmát csak a szomszédban dolgozó fogorvosi Nővér tudja megzavarni, pontosabban az ő keblei. Egy nap olyan fejtörőt add Aoyama-nak amire a fiú esze rövid. Ezért bevonja barátját Uchida-t és Hamamoto -t, hogy talán így hármasban megtudjál oldani a problémát. A városka határában felbukkanó hatalmas Gömb pedig csak nehezíti az életet.

A film fiatal rendezője Hiroyasu Ishida remekül kézben tartja az eseményeket és nem érezzük feleslegesnek a 118 percet amit a film végig nézése igényel. Bővebben itt írtam róla
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Avatar
Leara
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 457
Csatlakozott: 2017.02.11. 20:26
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Leara » 2020.08.30. 18:08

5. Chihayafuru (2011-…)
Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy eleinte nem gondoltam volna, hogy egy karutáról szóló sorozat ennyire be fog rántani, de már az első résznek is sikerült. Azt nem mondom, hogy szívesen ki is próbálnám, szerintem nem nekem való, de azért megláttam a varázsát :D.

A Madhouse-ban ismét nem csalódtam, részben azért is kezdtem el végül hetiben nézni anno, mert megláttam a screenshotokat és egy „OMG, hát milyen szép már az animáció + a színek!” felkiáltással már húztam is lefele az első részt. Szerencsére ennél jóval többet is tartogatott a sorozat.

Érdekes, hogy az egyik erőssége végül egyben az egyik gyengéje is lett számomra: a szereplők. Nagyon megszerettem az elején a 3 főszereplőt, de idővel a szerelmi háromszöges szenvedés sokat rontott az összképen, egy idő után el is jutottam odáig, hogy némelyik mellékkarakter sokkal jobban érdekel (amúgy is, de még shipek szempontjából is). Egyébként ez volt az egyik erőssége a harmadik évadnak, baromi érdekes volt látni a különböző versenyzőkét, leginkább Inokumát, aki szülés után tér vissza a versenyzéshez. Valahogy mindig jót tesz ennek a sorozatnak, amikor Chihayáékon kívül másokat is a középpontba helyez. Ha pedig már úgyis szereplők: a seiyuu gárdára sem lehet panasz, egytől egyig telitalálat minden hang.

A versenyek meg… hát nem hittem volna, hogy egy karuta mérkőzésen simán tudok majd annyit izgulni, mint egyéb, látványosabb sportmeccseken (pl. Haikyuu, Prince of Tennis, stb.), de a harmadik évadnál elő is fordult, hogy kénytelen voltam lespoilerezni a mangából az egyik verseny kimenetelét, mert egyszerűen nem bírtam várni rá egy hetet :’D.

Egyébként ez a sorozat eredetileg előrébb szerepelt a listámon, végül azért raktam ide a közepére, mert egyetértek azokkal a véleményekkel, miszerint a harmadik évad pont jó helyen ért véget, mert nagy esély van rá, hogy most töméntelen szenvedés következik, amit annyira nem díjazok (néha már a 3. évad is kicsit sok volt ebből a szempontból, de továbbra is hozott olyan erős jeleneteket, hogy a pontozását nem vittem lejjebb). Persze ha lesz folytatás, úgyis nézni fogom, bár hajlok afelé, hogy nincs kedvem ismét éveket várni rá, szóval lehet, hogy a végén mangázás lesz belőle.

Mozi
5. Momo e no Tegami (2011)
Előre is bocs, hogy a mozikról nem tudok sokat írni, de ezek többségét tényleg csak egyszer láttam, általában abban az évben, amikor kijöttek. Így van ez a Momoval is, amit szintén Anilogue-on tekintettem meg. Egy nagyon kellemes kis mozi volt, ahol a helyén voltak a poénok, mégis egy nagyon szép történet lett a gyász feldolgozásáról és a továbblépésről… mindezt úgy, hogy nem ment át túltolt drámába.

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 5901
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2020.08.30. 20:17

5. Mirai Nikki (2011)

Főszereplőnk Amano Yukiteru, egy meglehetősen visszahúzódó, antiszociális srác, akinek egyetlen társasága képzeletbeli barátja, egy Deus nevű istenség, illetve annak tanned loli szolgája, Murumuru. Velük szokott beszélgetni, valamint a mobiljában is naplót vezet és mivel nincs konkrét érdeklődési köre, barátai, stb., ezért csak úgy random írogat bele mindenfélét. Egyik nap aztán rendesen meglepődik, amikor kiderül számára, hogy Deus nem csak az ő fejében létezik, hanem egy konkrét entitás, de mielőtt ezt fel tudná dolgozni, máris jön az újabb meglepetés: az istenség "játékot" hirdet 12 "szerencsés kiválasztott" között. Amolyan Hegylakós/Battle Royale stílusban meg kell ölniük egymást, egészen addig, amíg végül csak egy marad, hogy aztán ez a valaki Deus helyét átvéve az új világ istene legyen. :lol: Persze egy sima öldöklés szimplán csak uncsi lenne, szóval Deus rakott pár csavart a dologba: mivel ő tér-idő istenség, mondhatni, ez a szakterülete (XD), ezért a játékosok mobiljából "jövő naplót" csinált, vagyis amiről eddig irkáltak, az mostantól 90 nappal előre "megírja magát". Yukiterunak ennyiből pl. mákja van: mivel ő teljesen random dolgokról írt, neki kis túlzással majdnem mindent lejegyzetel a telefonja, ami a környezetében történni fog. Sajnos mivel Ikari Shinji jellemével lett "megáldva", ezért a túlélési esélyei "szóló módban" meglehetősen alacsonyak lennének, ám szerencsére segítségére siet osztálytársnője, Gasai Yuno, aki amellett, hogy gyanúsan otthonosan mozog ebben az egész játékban, yandere módon bele van zúgva az ő "Yukkijába". Szóval ja, ha valaki ilyen fejjel mondja neked, hogy "ne aggódj, majd én megvédelek!", akkor eléggé a "csöbörből vödörbe" mondás esete forog fenn, dehát Yukkinak ez jutott. XD A játékot még a fentieknél is tovább színesíti egyébként, hogy amolyan Vissza a jövőbés stílusban a jövő ebben az animében sincs kőbe vésve, bármelyik random döntésük átírhatja azt, ezért nem árt a jövő naplókat sűrűn nézegetni. XD Valamint a telefonok egyfajta Harry Potteres horcrux alapon működnek: ha a készülék megsemmisül, akkor a használója is vele hal.

És igazából a történetről többet nem is mondanék, egyrészt, mert ez a Madokához hasonlóan megint egy erősen spoileres darab, másrészt, mert én ezt még akkor néztem, amikor futott (vagy legalábbis abban az évben) és így 9 év távlatából nem emlékszem már a történet minden egyes részletére. XD Nézzük inkább azokat az elemeket, amik miatt méltán került nálam a TOP 5-ös helyre:

1. Ennek az animének története van. Erre most lehetne mondani, hogy "az is valami?", de azt kell mondanom, hogy igen, tekintve, hogy pl. a most futó szezonból három címet is követek és gyakorlatilag egyiknek sincs szinte cselekménye sem, nem hogy összeszedett sztorija. :dirr: De pl. a téli szezon "nagy dobása" is egy kurvázós anime volt, ami szintén nem a Gyűrűk Ura volumenű történetével lopta be magát a nézők szívébe... XD (Tudom, az én hibám, miért nem nézek Deca-Dence-t... XD) Szóval ahogy manapság, úgy már 2011-ben is nagy kincsnek számított a történettel rendelkező anime, ahol nem pusztán egy olyan koncepcióra húznak fel egy sorozatot, hogy "majd kitalálunk jó sok karaktert, aztán azok elrandomkodnak 12/26 részen át", hanem előre megírnak egy sztorit, tudják, hogy A-ból B-be hogyan fognak eljutni hőseink, stb. és ennek speciel egy nagyon szép példája a Mirai Nikki, aminek az egészén érződik, hogy ez bizony az elejétől a végéig előre ki lett találva, még ha amolyan "nincsen rózsa tövis nélkül" alapon ennek a sztorija sem mentes 1-2 történeti vagy karakteri hülye fordulattól. XD (Annál is inkább dicséretes ez, mivel ez nem egy anime original cucc, hanem egy mangadaptáció, de szerencsére az sem "neverending", 12 kötet alatt végigmennek a sztorin, amit az anime nekünk szépen és pontosan 26 rész alatt prezentál. Kivéve a befejezést, a legvégén némileg belenyúltak, na nem nagyon, csak épp annyira, hogy a mai napig fújjak rájuk miatta, de erre majd még kitérek a post vége felé. -___-) Ráadásul ez nem egy szimpla lineáris történet, szinte részenként kapunk valami csavart, előre-visszautalást, "mi a francot láttam én most?" jelenetet (de a jó fajtából XD), stb., szóval így még inkább megemeltem a kalapom az egész előtt. És a legszebb, hogy bár nem ritkák a "wtf, most akkor mi van???" nézői ledöbbenések, a legvégére minden szépen a helyére kerül, nem nagyon marad plothole vagy megmagyarázatlan szál. :)

2. A sorozat egyetlen percet nem veszteget a néző idejéből, rendkívül feszes, szinte minden epizódban érzed, hogy némileg előrébb jutottunk, vagy egy új szereplőt mutatnak be, vagy a naplók egyik újabb képességére derül fény, vagy Yunóról derül ki valami újabb háttérinfó, stb.

3. A hangulatokkal is nagyon jól játszik. A fő műfaj egyfajta gore-al kevert thriller lenne, de ehhez képest minden más belefér: ha kell, vicces, ha kell romantikus, máskor megkönnyeztetően drámai, és még minimális fanservice is belefért, szerencsére nem csak Yunóval. XD A legtöbb sorozat általában rendesen szétcsúszik ennyiféle műfajkeveredés hatására, de a MN itt is remekül vizsgázott.

4. Ha már szereplők: elég sokan vannak és nagyjából mégis jut idő mindenkire. Azt külön díjaztam, hogy jellemzően az érdekesebb karikkal foglalkoztak többet, míg a debilek rendszerint hamar mentek is a levesbe. XD De igazából a legtöbbjük vagy kifejezetten kedvelhető, vagy legalábbis "érdekesen fura" volt. XD Max a 200 IQ-s zsenigyereken buktam ki, az már nagyon fárasztó/nevetséges lett, illetve ott volt az árvaházas néni, akinek meg a dizájnja sikerült annyira mókásra, mint valami felfújt gumiember. XD (Utóbbinál néztem is, hogy mi a francot keres egy ilyen animében, ahol ha leszámítjuk a rózaszín vagy lilás hajakat 1-2 szereplőnél, akkor a dizájn relatíve "realista" és akkor egyszer csak előkerül ez a nő, aki mintha a Doreamonból igazolt volna át. XD) Slusszpoén, hogy bár a sztori főleg a Yukki-Yuno párosra van felfűzve, nekem ők több szempontból is ellenszenvesek/fárasztóak voltak nem egy jelenetben, viszont egyrészt a történet van annyira érdekes, hogy a végére még így is elérték, hogy tényleg együtt sírjak/nevessek velük, szurkoljak értük, stb., másrészt viszont mivel elég népes a gárda, ezért tuti mindenkinek lesz legalább 1-2 kedvenc napló-birtokosa. Speciel én pl. a Marco-Ai párost imádtam, ha mondjuk a fele körül lecserélték volna Yukkiékat rájuk és utána ők lesznek a főpáros, azt is simán el bírtam volna viselni. XD Ezek szerintem 24 órában Tengen Toppa Gurren Lagannt néztek, miközben nyomatták egymásnak a lovey-dovey nagymonológokat, szóval így lehet egyszerre valaki coolosan GAR és közben érzelmeit kimutató, romantikus hős. XDDD Aztán erős "páros" volt még a Hinata x Mao duó, sajnos csak idézőjelben, mivel Hinata nem értékelte, ahogy a kis moe leszbi orrvérzősen nyomul rá, közös fürdésük alkalmával vízalatti fotót készít a lába közéről, meg ilyesmi... :( :lol: (És mondanám, hogy "hehe, sebaj, majd valami finom kis doujinban...", de nem igazán találtam kettejükről ilyet, kegyetlen néha az élet... XD) Illetve honorable mention még Yukiteru mamája, aki simán ott van a kedvenc anime MILF-jeim között, pláne, hogy sokkal természetesebben hozza ezt a szerepet, mint teszem azt a patikamérlegen direkt ezzel a szándékkal összerakott Mamako, aztán mégis látjuk, hogy végül ki maradt meg az utókor számára úgy, mint "minden idők legjobb anyja". Megint csak az élet igazságtalanságát tudom okolni... XD

5. Tetszett, ahogy nézőként együtt agyalunk a szereplőkkel az egész sorozat alatt, ugyanis itt a készítők tényleg szó szerint vették a "ne bízz senkiben!" szabályt, itt tényleg bárki elárulhat, nem ritkán a legközelebbi szereplők szúrják egymást hátba egy váratlan fordulat során.

6. Érzelmileg is ügyesen sokkolják/szomorítják az embert, tudjátok, van az a mém, hogy:

*szomorú anime jelenet*

"Jól vagyok, semmi gáz."

*szomorú anime jelenet mellé elindul a szomorú zene*

"T____________T"

Nos, ennek az egész mémnek az apropója lehetne akár a MN is, mert bár nem megy benne olyan szinten az atomszopatás, mint teszem azt egy Madokánál volt, viszont 1-1 haláljelenet, vagy 1-1 karinak a szomorú múltja bizony elég sok "BAWWWW T_____T" reakciót vált ki az emberből és ugyanez igaz akkor is, amikor kivételesen valami jó történik, csak azt meg az "AWWWW T_______T" váltja fel. XD Aztán lehet, csak én reagáltam erre a cuccra ennyire érzékenyen, más meg simán letudja majd annyival, hogy "hatásvadász, szándékosan érzelmileg manipuláló gagyiság", de nálam nem egy jelenete betalált azért. Amire persze az is rásegített, hogy egyrészt a zene is igencsak kellemes (le is töltöttem anno az OST-ot, ha jól rémlik XD), másrészt a grafikán/dizájnon is "javítottak" valamit a mangához képest, sőt, pl. a fenti "yandere Yuno-fej" screenshot a mangában semmi különös, sima standard "hentai doujin pirulás". XD

A végére pár negatívum:

-Hatásvadász hülyeségekért azért nem megy a szomszédba a cucc. XD Ez engem nem zavart, mert én általában a hülye fejektől a hatásvadász hülyeségekig sokmindenen jól szórakozom, ha amúgy maga a sorozat is szórakoztató, hangulatilag rendben van, stb., a Mirai Nikkinél pedig ez utóbbiakkal nem volt gond, viszont akiket az ilyesmi zavar, azok lehet, hogy helyenként agyfaszt kapnak majd tőle. XD

-Az előző némileg a sztorira is igaz, vagyis bár minden meg van benne magyarázva, 1-2 helyen ezen "magyarázat" csupán valami "fantasy bullshit", szóval azért a "don't think, feel!" szabály elég erősen érvényes a MN-nél, az más kérdés, hogy szerintem még így is bőven jól prezentálja az egész sztorit, szal itt legalább nem alibinek van a plot, meg hasonló, más sorozatokra jellemző húzások.

-A fentebb már emlegetett ending, ami az animében valamiért meg lett némileg kurtítva, szó szerint csak pár oldalnyi pluszt kellett volna a mangából belerakni, de neeem, valamiért pont elvágták a tényleges vége előtt. -_____- Slusszpoén, hogy később, amikor a Mirai Nikki Redial mangát adaptálták OVA-ként, ott már megcsinálták, viszont ott meg az előző ellentéte történt: egy kétfejezetnyi mangasztorit nyújtottak el fél órásra. -____- Kvázi ha a TV sorozat vége után megnézed a Redial OVA végét, akkor megkapod a tényleges endinget, de a francnak kellett ezt ilyen nyakatekert módon adaptálni, pláne úgy, hogy egészen a végéig nem "szemétkedtek" a nézőkkel adaptálási szempontból. Plusz így kimaradt az a csillagos égboltos közös kép... T____T Erre örökké fújni fogok, mert oké, hogy végül az anime vége is kvázi ugyanaz, ami a mangáé, de szemét húzás volt ez a kavarás.

-A főszereplő pároson azért egyszer-kétszer a falat kapartam. XD Yukki mindvégig eléggé passzív/béna maradt, ami az elején még érthető lenne, de a huszonvalahanyadik résznél, X hullával és Y akciójelenettel a hátuk mögött, valami minimális tököt növeszthetett volna, mert kb. akkor is ott tartottunk, mint az elején, vagyis hogy Yuno nélkül már tuti hatszor fűbe harapott volna. Yuno meg a másik díszpinty, szegénynek ezen a konstans Yukki-Yukki-Yukki-záson kívül jelleme nem, vagy alig volt és kb. végig megmaradt ez a "Yukkiért teszek mindent!" hozzáállása, max jelenetenként változott, hogy épp mekkora arányban cuki/yandere. XD Illetve ehhez járult hozzá, hogy a köztük lévő "szerelmi szál" is elég torzra sikerült, Yukki kb. félelemből van mellette, Yuno meg szimplán egy félőrült megszállott. XD Igen, tudom, hogy a sorozat végére ez relatíve normalizálódik, de kb. ez volt a cucc egyik legnagyobb bravúrja, hogy az ügyes előadásmódnak hála, még akkor is együtt tudtam velük érezni, ha amúgy a karakterük annyira nem fogott meg, a kapcsolatukról pedig az eszemmel tudtam, hogy ez inkább szánnivaló, mint "awww". XD

A végére még annyit, hogy sajnálom, hogy ennek a cuccnak kb. csak addig tartott a hype-ja, ameddig épp futott és akkor is sokaknál csak odáig terjedt, hogy "Yuno a yandere-királynő, best waifu! :3", mert szvsz azért ennél messze több van ebben a sorozatban. Innen Aoiról nem tudom, hogy hányan látták, mert nem igazán volt téma errefelé már 2011-ben sem (Junchiról mondjuk rémlik, hogy nézte, de ő is leginkább csak Yunót méltatta XD), de aki vevő az ilyen battle royale stílusú cuccokra, azok szerintem egy próbát tegyenek azért vele. :) (Ja igen, még egy kis easter egg így a végére: jót röhögök a mai napig azon, hogy jön egy rejtélyes, ezüst hajszínű srác, akinek Ishida Akira a hangja és valamiért szokatlanul vonzódik a visszahúzódó, meglehetősen töketlen főhőshöz... XD Hol is láttuk már ezt...? XDDDD Mindenesetre érdekelne, hogy ez a készítők részéről mennyire volt tudatos húzás, illetve, hogy ez még csak "homage", vagy már a pofátlan lopás kategóriája? XDDD)
Kép

Avatar
Nightbird
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 75
Csatlakozott: 2019.04.17. 07:12
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Nightbird » 2020.08.30. 22:23

5. Re:Creators (2017)

Ezt az animét úgy tudnám legjobban jellemezni, hogy egy fordított isekai.
Tehát nem a főszereplők kerülnek át egy kitalált/megírt világba, hanem különböző animékből, mangákból és light novelekből karakterek. Mert itt nem egy karakter van, hanem több is. Mondhatom úgy is, hogy széles a választék. Van itt az alap női főszereplő, fantasy játék kis játékidőben szereplő könyvtáros vagy mágus, mecha pilóta, okkultista pszichopata, mahou shoujo, last boss és nyomozó.
Túl sokat nem akarok beszélni történetről, de nagy vonalakban beszélek róla.
Tehát történik egyszer, hogy egy bizonyos karakter átteleportálja ezeket karaktereket azzal a céllal, hogy megismerjék az istenek világát, vagyis a mi világunkat és a saját történetük szerzőjét.
Ebből kifolyólag jönnek azok a kérdések, hogy az írók miként tudják megváltoztatni az adott történet világát, hogyan viszonyulnak a történet szereplői a saját szerzőikhez? Tehát bizonyos kérdéseket felvet, de csak egy-két karakternél foglakozik ezekkel a dolgokkal.
És ha már alkotók világról beszélünk az nem jelenti azt, hogy mindenki úgy harcol, ahogyan a saját megírt történeteikben szokott lenni. Például a mágusnak hiába voltak különböző varázslatai, nem tudta milyen hatással volt a világra és így kénytelen volt improvizálni. Vagy a mecha pilótának hiába volt brutális mechája, nem mindig tudott érvényesülni.
Tehát az animében voltak jó ötletek és megoldások amiket kihasznált, de megvoltak a hibái is és azokat még valamennyire el lehetett tekinteni tőlük.


Akkor jöjjenek a moviek. Korábban 6 jelölttel indítottam volna, csak közben a Kotonoha no Niwanál rajöttem, hogy hiába szép a grafika, a történet nem egy nagy valami. Na mindegy.

5. Girls und Panzer der Film (2015)
Már most érzem, hogy hasonló reakciók lesznek, mint Junchi tizedik helyezeténél a Zombieland Saganál.
A Girls Und Panzert úgy tudnám jellemezni, hogy nem azt csinálja mint K-on és társai, hogy az adott témájukkal alig foglalkozik és helyette fanservice meg orrba-szájba. Itt masszívan a azzal foglakozik amivel kell foglalkoznia, tankcsatázással II. világháborús tankokkal.
Maga a movie a tv sorozatot folytatja, de igazából nem részletezem ki.
Még annyit tudnék mondani a filmről, hogy igazából nem is érdemes komolyan venni, mert lényegében minden 5-10. percére jut valami eszméletlen baromság, ami kiüti Wtf mércét és ez a főleg a tankcsatákra jellemző.

Avatar
Catrin
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1120
Csatlakozott: 2008.08.12. 11:00
Nem:
Tartózkodási hely: a Guberáló Halhatatlan egyik templomában
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Catrin » 2020.08.31. 10:27

5. Steins;Gate (2011)

Nehéz szülés volt ez a döntés. Mármint elég hamar tudtam, hogy az 5. helyre fogom rakni, de már hónapok óta azon filózom, hogy fel kéne cserélnem a 4.-kel... (igen, az első hármat könnyebben el tudom különíteniXD), de akárhányszor erre rászántam magam, végül frusztrált, hogy előrébb van.XD Ahh, hogy miért, arra most még nem adok teljes választ, majd a 4. helyezettnél. De az biztos, hogy a Steins, akárcsak a Shiki, 10/10-es kedvencem, sőt mondhatni a DB-s nagy fangirl hullámomig ez volt a No.1 minden tekintetben! (Na jó, ez sem 100%-osan igaz, mert közben a nagy Okabe-Kurisu szerelem mellé bekúszott a Jenius házaspár, majd Benedict és Fiona, akiket azóta is nagyobb impakttal imádok, és az MaxMilia esetében enyhe kifejezés.) De ezek "csak" a kedvenc párjaimat érintő kérdések, nyilván a Steins;Gate ennél jóval több, komplexebb, cselekményorientáltabb, és minden egyes szegmensét IMÁDOM!!

Negatívumok: szögezzük le, nincsenek. XDXD JÓH, nem kezdek bele majdnem 10 év távlatából (jah, igen, kb. szezonosként követtem, és azóta még 4-szer láttamXD) az elvakult fangirl nyáladzásba, de az igazság az, hogy néha, olvasgatva az egyre több negatív véleményt a cuccal kapcsolatban, mindig megállapítom, hogy engem ezek a dolgok sem akkor, sem most nem zavarnak. Az egy dolog, hogy valakinek a sci-fi blablája és időutazós menete nem fekszik... vagy, hogy nem érzi át a drámáját. De ilyen kérdésekben, hogy nem szimpatikusak a karakterek vagy, hogy borzasztó, ahogy a seiyuuk a megszokottól eltérő, talán mesterkéltebb hangon (ugye Tomokazu és Mamoru kifejezetten) játsszák a szerepüket... nah ezek olyan dolgok, amik engem már a legelején odaszegeztek a cucc elé, és már-már csak emiatt is vártam a részeket! Hogy halljam, Okarin idiotizmusát, és Daru otaku poénjait, emellé pedig Kurisu és Mayuri nagyon-nagyon szerethetőek voltak. Sőt, külön tetszett az egész hárem setting is, mert sikerült olyan adagolásban, összefüggésben, és ami az egyik legfontosabb: HANGULATBAN tálalni a többi (fiút-)lányt, hogy az semennyire sem zavart. Tulajdonképpen mindenkit kevdeltem valamiért, és máig az egyik kedvenc jelentem belőle, ahogy Okabe kénytelen Moekát leverni és hárítani. Egy nagyon szépen bevállalt és totálisan működő jelenet. Ahogy minden másik is, szóval... szerettem még a Steinsben:

Avagy további pozitívumok:
- TÖRTÉNET - OMFG nem sok ennyire jól felépített és megkomponált sztorit láttam, végig nagyon szépen adagolja a karakterek próbálkozásait, Okabe döntéseinek súlyát, az időutazás mechanizmusát, közben pedig kapkodhatjuk a fejünket, a szálak és az események összefüggésein, fordulatain, egymásra való hatásain. Gyönyörű és logikus az egész. Még úgy is veszettül izgalmas, hogy az első 12 részben egy jóval lassabb építkezés zajlik, de minden szegmense szükséges és fontos ahhoz, hogy a későbbiekben minden érthető és átérezhető legyen. A zárása pedig döbbenetes és tökéletes, hatásos keretet adva az első részével. IMÁDOM
- HANGULAT - van a szürkeségében, a kabócáiban, a nyári hőség érzetében, és a valamilyen szempontból szűk, kis zárt, otaku világában egy hatalmas életérzés, egy más animéhez nem hasonlítható, teljesen egyedi hangulat. Mindig jó, ha egy sorozatból árad ez a tipikusan csak rá jellemző légkör, ami itt tényleg maximálisan megvan. Ráadásul számomra valamiért nagyon vonzó és szimpatikus is, mert bár se a nagy szürkeség, se a nagy meleg fanja nem vagyok, itt mégis kvázi azt érzem, hogy kellemesen magával ragad, átölel ez az atmoszféra. (Nagyon érdekes volt jó pár évvel később a nyári Akihabara utcáit és épületeit személyesen megtapasztalni, valahol teljesen más a nyüzsgés és az élmény miatt, valahol pedig felfedezhető és az otaku függésünkhöz is nagyon jól társítható volt ez a Steinstől kapott tapasztalat, ami Tokió más -betondzsungel?-, nyugodtabb övezeteiből is áradt. Fanoskodtam is ezerrel, bár már közel sem úgy, mint az évtized első felébenXD, de volt saját S;G felfedezésben és élményben részünk.<3)
- Kivitelezés: a seiyuuk munkája nekem tényleg tetszik, semennyire sem irritál, sőt egyedinek és mókásnak találom. De emellett a zene és a látvány az, ami baromi jól sikerült, megadta a már agyondicsért, egyedi hangulatot, és nagyon színvonalas sorozattá emeli az egészet. (Külön érdekes, hogy néhány évig inkább ismeretlen, réteg anime volt itthon/nyugaton, aztán népszerű kultcucc lett ebből is, nem meglepően.)
- A karaktereket is emlegettem már, hogy mindenki szerethető és hozzátesz az egészhez, de Okabe és Kurisu párosa, játékossága, együttműködése és érzelmei azok, amik leginkább magukkal ragadtak. Átéreztem én a többiek drámáját is, pedig ritkán hatnak rám az ilyesmik, itt mégis működött, kezdve Mayurival, de a Kurisu körüli érzelmek és hatások, valamint az a hatalmas út és nehézség, amin Okabe keresztülment értük, az unikális. És emellett a sok okos és hatásos megoldás mellett még mókásak is a karakterek, amiért szintén nagyon szeretem őket.

A végére tényleg említek pár apró-cseprő negatívumot, amikkel úgy vagyok, hogy nem zavarnak, sőt, ezekkel együtt igazán steinsgatesek. A szereplők tini-zsenik. Már megint tizenévesek... érettebbek a koruknál... de... csak a "klubjukban" látjuk őket, majdnem MINDIG UGYANABBAN A RUHÁBAN A NYÁRI MELEGBEN... De mindez valahol hozzájárul ahhoz az elvont térhez, amiben ez az időutazós sztori működhet. Úgy értem, a sztori szempontjából elég volt pl. a családjukról, múltjukról annyit tudnunk, amennyit...
Továbbá a főszereplő párosból is szerettem volna még többet kapni, de ez csak fangirl hiszti, így is elégedett vagyok. Aztán persze a kis kiegészítők és a movie is azért találtak be, mert még tovább nézhettem őket... A 0 viszont már szinte semmilyen téren nem hozza azt, amit ez az alapsorozat. Igazából én szívesen nézek bármit, ami S;G (még a visual novellel is próbálkoztam... de szumma nem jön be nekem ez a fajta olvasós-játék), így a 0-nak is megvoltak a maga tetszetős pillanatai, de meglettem volna nélküle is. A fent leírt hangulatot és kivitelezést pedig szerintem csak nyomokban sikerült átültetnie... fakó, sötét színek és zene ide vagy oda... persze még drámaibb hangulatot akartak, de nálam ez már kevésbé működött...

Persze önmagában ezek a kiegészítések nem rondítanak az összképen, de szeretem a franchise-okat egyben is figyelni, így lehet picit hozzájárult, hogy a 2011-es sorozatot sem tettem a 4. helyre. De erre más, lényegesebb okom van, amire majd szeptemberben visszatérek. Az biztos hogy ez is, ahogy pl. még a Genshiken is, úgy tálalták nekem az otakukról, élményeikről szóló műfajt (/műfajszeletet), hogy rá kellett jönnöm, engem nagyon könnyű megvenni ezzel, a saját függésemre és barátikörömre, élményeimre is emlékeztető közeggel. EPICWIN

---

És akkor jöjjenek a kedvenc anime filmjeim is az évtizedből, amik a sorozatokhoz képest mindig kisebb lelkesedést váltanak ki belőlem, de azért érdemes örömködni rajtuk. Bár így a hónap utolsó napján eléggé bánom, hogy már megint ennyi mindent írok... Jó lenne legközelebb ezt hamarabb beiktatni.

Szóval most tényleg csak röviden:

5. Doukyuusei (2016)

Nagyon kellemes, nagyon egyszerű és nagyon édes BL sztori két középsulis srác szerelméről. Tényleg semmi más, csak színtiszta könnyed, nyári érzés (bár más évszakot is érint).
Az egyórás film önmagában is szép és hangulatos, de így, hogy nem vagyunk eleresztve színvonalasabb BL animékkel, így kifejezetten feltűnő jelenség. Persze a mangakának, Nakamura Asumikónak köszönhetjük ezt az egyedi stílust, ezt a művészi mégis laza hatást, amit remekül átültettek ebbe az animébe.
Ez nem az a film, ami a homoszexualitás kérdéseit és problémáit igazán fókuszba helyezné, nem is az, ami a szexre menne rá, és egy komplexebb sztori hangsúlyos romantikájának sem mondható a főszereplők kapcsolata. Egyszerűen csak aranyos és szép, ami maximálisan működik. Jó nézni őket és szorítani nekik.

És bár elmondható, hogy a fujoshi vénám miatt ebből a filmből több fancuccom és rajongás élményem van, mint a következő film-helyezettjeimből, valamiért itt mégis úgy gondolom, hogy elég neki az 5. hely. Az objektivitás a sztorik komplexitása és hatása miatt picit győzött a filmes rangsorom esetében, amit a sorozatoknál egyáltalán nem nézek ennyire hangsúlyosan.XD

Avatar
dresthar
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 121
Csatlakozott: 2019.03.09. 16:22
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Miskolc
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: dresthar » 2020.08.31. 20:14

5. Zetsuen no Tempest (2012)
Takigawa Yoshino, a legjobb barátja, Fuwa Mahiro húgával, Aika-val randizik a tudta nélkül. Eme titok ellenére is, élik a boldog, viszonylag hétköznapi életüket tinédzserként, egészen a lány rejtélyes haláláig. Miután a rendőrség nem talál semmit, Mahiro úgy dönt, a saját kezébe veszi az ügyet, és gyakorlatilag teljesen felszívódik. Ezzel szemben, Yoshino, csak próbál beletörődni a dologba, és élni tovább az életét. Viszont egy hónap múlva, mikor újra meglátogatja Aika sírját, egy titokzatos nő szegez rá pisztolyt, és próbál információkat kicsikarni belőle a barátjáról. Nem sokkal később, semmiből előtoppanó Mahiro menti meg őt. Majd a vele való beszélgetésből tudja meg, hogy mi történt vele az elmúlt időben.
Miután egy palackpostában talált egy fabábút, egyezséget kötött egy nagyerővel bíró varázslóval, Kusaribe Hakaze-val. Ennek értelmében, Hakaze a mágiájával megkeresi Aika gyilkosát, cserébe viszont megállítja Samon, illetve a mögötte álló klántagok (igazából egy kivétellel mindenki) tervét. Ezt azért nem maga teszi meg, mert csapdába csalták, és egy lakatlan szigetre dobták ki, ahonnan nem tud csak úgy eljönni. Viszont, több különböző helyen is, talizmánokat rejtett el, pont egy ehhez hasonló esetre. Mivel Yoshino is érintett érzelmileg, csatlakozik Mahiro-hoz, és együtt néznek szembe az ellenséggel, majd kerülnek egyre közelebb a világ sorsát uraló két fa titkához, és Aika gyilkosának kilétéhez.
Bár vannak látványos harcok benne, a hangsúly mégsem ezeken, hanem a rejtélyeken, és az elmepárbajokon van. Az egyik legizgalmasabb része a történetnek az, amikor nem messze az Exodus fájától vitatkoznak Samonnal. Ami nem hangzik túl érdekesen, de tudták úgy tálalni, hogy elhiggyem, ennek van valóban tétje. Amellett annak a résznek a zárása is, dramaturgiai szempontból egészen jó lett szerintem.
Ugyan a sorozat első, és második felének hangulata, eltér egymástól, én mindkettőt kedvelem. Az első inkább komorabb, míg a második a romantikus szál, meg a poénok könnyedebbé teszik a hangulatot. Annak dacára, hogy továbbra sem oldódott meg minden, és vannak konfliktus. Igaz, azok közül az egyiket nem lehet annyira komolyan venni. Viszont, a sorozat humora tetszett, és örvendetes, ahogy az is, hogy a shounen besorolás ellenére, nem a szokásos klisés balfékeskedést kaptuk meg romantikus szál címszó alatt. Még igazából is szurkoltam is nekik. Mindezek ellenére, az első részt izgalmasabbnak tartom. Bár, az a csavar tetszett nekem.
Megvallom őszintén, én a négy főszereplő közül, hármat tudtam igazán kedvelni. Mahiro-nak a stílusát, és a komplexusát nehezen tudta bevenni gyomrom. Viszont a másik három érdekes, és kedvelhető figura volt számomra. Yoshino, bár nyugodtnak, és megfontolt, ugyanakkor számító, és céljai elérése érdekében nem riad vissza a kevésbé tisztességes megoldásoktól sem. No, meg néha csak látszat az a nyugodtság, és nem mutatja ki a valódi érzéseit. Hakaze egy vagány csaj, aki még egy lakatlan szigeten, majdnem eszköztelenül sem adja fel. Viszont, később megmutatja egy aranyosabb, és viccesebb oldalát is. XD Aika meg…spoiler nélkül nehéz írni róla bármit is, de elég fura lány. Dacára annak, hogy hulla, elég sokat meg tudunk róla, leginkább a visszaemlékezéseknek köszönhetően.
A fanservice-normáltörténet arányt is jól eltalálták, és legalább, a hölgyek valóban szexik, és nem estek túlzásokba a rajzolóik.XD
(Remélem, most már végre elküldi, mert sz*rakszik a net)

Avatar
scineram
Hikikomori
Hikikomori
Hozzászólások: 1472
Csatlakozott: 2006.05.30. 13:43
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Green Hell
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: scineram » 2020.08.31. 21:51

Augusztus sorozata:

Concrete Revolutio (2015-2016)
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára scineram 2020.08.31. 23:38-kor.
Kép

Avatar
Dodgers
Sensei
Sensei
Hozzászólások: 523
Csatlakozott: 2011.03.07. 09:00
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Dodgers » 2020.08.31. 22:47

Eredetileg későbbre akartam hagyni, de mivel Nightbird megemlítette a moziját, és amúgy is leszögeztem jó régen, hogy nem kimondott rangsorolásnak szánom a listámat, gondoltam miért ne kerülhetne rá sor most. :D

5. Girls und Panzer (2012)

Ha a nyolc évvel ezelőtti énem írná ezt a listát, akkor a GuP-t még a közelébe sem engedném, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy majdhogynem rühelltem, mint a szart. Egyszerűen nem jött be egy alkotóeleme sem: nem tetszett a karakterdizájn; nem tetszett az állandóan ismétlődő fő zenei téma; nem tetszett a szereplők aranyosnak-kedvelhetőnek szánt, valójában idegölően bugyuta és sekélyes ábrázolásmódja; hatalmas ökörségnek tartottam a cselekmény történésének helyszínét; és nem fért a fejembe, hogy ha már egyszer annyira elkötelezte magát egy adott téma irányába, akkor miért nem tudott viszonylag reálisan hozzáállni, nem pedig majdhogynem rajzfilmes szinten legyen eltúlozva. Az pedig kész enigma volt a számomra, hogy ebből közönség- és szakmai siker lett, kis túlzással olyan érzésem volt, mintha egy omlásnyi poén repült volna el a fejem fölött, amit rajtam kívül sokan értettek és értékeltek. Ezt nem olyan értelemben mondom, hogy hülyének néztem volna a cucc fanjait, csak egyszerűen nem tudtam hova tenni azt, hogy *ekkora* sikere lett a cuccnak a sok szubjektív marhasága ellenére, különösképpen úgy, hogy szerettem volna kedvelni a cuccot, de csak nem sikerült.

Ez volt olyan 2013 körül, amikor végignéztem a cuccot, és addig meg is szakad itt a film, amíg 2014-ben el nem kezdték vetíteni a Shirobako című TV animét. Semmi nyilvánvaló hasonlóság nincs a két cucc között, még a műfajuk sem egyezik, ám a részleteket vizslatva mindjárt más kép körvonalazódik, legesleginkább egy férfi alakja: Mizushima Tsutomu, forgatókönyvíró és rendező, egyben a GuP és a Shirobako közös apukája. Az úriembernek a GuP volt az első anime original projektje, ami egyből magasabb státuszba emelte a nevét, hiszen a későbbi Shirobakóban megtalálható stílusjegyei már a GuP-ban jelen voltak. Ha két dologgal lehet jellemezni a fickót, akkor az egyik az adott témába való meglepően részletes beleásás, a második pedig egy olyan hozzáállás a sztori- és karakteríráshoz, amely nem törekszik a valószerűségre, hanem inkább a "fun, dumbass things are fun" szellemben hagyja a lendületet gördülni a maga útján, és az így születő eredmény tapinthatóan konzisztens marad az adott univerzum írói keretei között. A szereplőire sokszor rá lehetne mondani, hogy lolwacky és/vagy túlzottan csökönyösek a humor kedvéért, és szó mi szó, részben pont ez akasztotta ki a műszert nálam a GuP esetében, amellett, hogy hiába láttam a cuccban Mizushima érdeklődését a Második Világháborús tankok iránt, egyszerűen egyik komponens sem úgy viselkedett, ahogy azt az ember elvárná. Inkább viselkedtek úgy, mintha egy nem szimulátor műfajú videojátékból lettek volna előrántva, szóval mobilitás és offenzív/defenzív képességek terén nem voltak éppen megnyerőek, mert hiába szeretem amúgy a tankok ilyesféle megközelítését, a GuP kontextusában inkább hatott fércmunkának, semmint tudatos döntésnek.

Ha előre lehet sejteni a poént, akkor már most lelövöm: a Shirobako jött, látott, és a szó legszorosabb értelmében megértette velem Mizushima rendezői módszereit és hozzáállását, kitisztult a köd és felfogtam, hogy miről maradtam le 2013-ban, amikor a GuP-t láttam. A "biztonság" kedvéért megnéztem még egyszer a GuP TV sorozatát, és igen, a Shirobako tényleg homlokon csapott a felismeréssel, hogy durvára nem értettem a Girls und Panzert - egyszerűen halál komolyan elröppent a fejem fölött a cucc.

A mentségemre legyen szólva, hogy maga az alapfelállás egy kissé, khm, szokatlan, mivel az egész cucc egy olyan valóságban játszódik, ahol az emberi civilizáció anyahajókon él, de olyan szinte, hogy poszt-apokaliptikus szegénységnek vagy komorságnak a jele sincsen meg. Nettó úgy él mindenki, mint a mi jelenünkben, rendesen vannak városok, benne utcákkal, otthonokkal és üzletekkel, szóval már ebből látszik, hogy nem egykaptafa a cucc. A tétet tovább növeli az, hogy ebben a valóságban létezik egy nagyon népszerű sport, amit Sensha-Dónak hívnak, és amit családok női tagjainak egész generációja is űz - maga a sport pedig Második Világháborús tankokkal vívott csapatharcok, amiknek nincs halálos kimenetele, a tankok kiiktatását egy, belőlük kipattanó zászló jelzi. Ebbe a közegbe keveredik bele Nishizumi Miho, aki az Ouarai akadémia színeiben és az időközben kialakuló baráti társaságával vesz részt az iskolák közötti meccsekben és bajnokságokban.

Mondtam volt, hogy Mizushima szereti beleásni magát az éppen kiválasztott témába, és az GuP esetében is megmutatkozik, mert az úr van annyira rajongója a régi tankoknak, hogy tényleg nagy kanállal merített az 1940-es évek első felének választékából, így a bűvös Sherman-Panzer IV-Tigris szentháromságon kívül bőven van választék. A valósághű leképzés persze elég szabadosan van kezelve a tankok itteni tulajdonságai révén: inkább mondanám úgy, hogy a defenzív tulajdonságok elég nagy vonalakban megvannak, de a mobilitás még kevésbé vannak skálázva a pléh dögök. A meccsek így tényleg szabad kezet kapnak arra, hogy a megadott keretek között érdekesek és variáltak legyenek a néha ügyetlenke CG ellenére is, és Mizushima kutatómunkája a taktikák terén is megmutatkozik, mert a "durr a pofádba" helyett a lánykáknak tényleg agyalni kell a meccseken. Az eredményt látva persze nem lehet elmosolyodni, mert elég gyakran előfordulnak olyan manőverek, amik a valóságban ilyen vagy olyan okból kifolyólag baromságok lennének, de pont ez adja a GuP báját: mint egy videojátékban, itt sincsenek valóságra applikálható tényezők, így itt is lehet és kell ügyeskedni. Ez persze maga után vonja azt is, hogy aki valósághű leképzését várja a tankos hadviselésnek, azt itt nem kapja meg, de egyszerűen nem ez a lényeg. Újfent, mint egy játékban - nem feltétlenül a valósághűséged várod, hanem azt, hogy mit fog teszem azt az M3 Stuarttal csinálni a sztori és hogyan, az eredmény pedig jó eséllyel nem lesz vérszegény, mert a GuP egyszerűen kihasználja a lehetőséget.

Hasonló mondható el a szereplőgárdáról is, akik hiába "Mizushimásan furcsák/idióták", ha szimplán az (is) adja el a cuccot, ahogy a kiscsajszik akkora beleadással vannak oda a tankokért és a sportért, ahogy a szüleik és ismerőseik támogatják őket, és ahogy a sporton keresztül, jó sportcucchoz illően személyes problémák is felszínre kerülnek és megoldódnak. Most sem fognám rá a cuccra egyébként, hogy *annyira* maradandó lenne a szereplőgárda, mint amennyire az ember a franchise sikeréből esetleg gondolná, de a gyakorlatban furcsamód jól működő kompániáról van szó, akik abszolút megfelelnek Mizushima hitvallásának, a rajtuk keresztül becsempészett háborús és azzal kapcsolatos médiára való utalásokkal együtt. Arról nem is szólva, hogy pölö a K-onnal ellentétben nem annyira "extra" az itteni brigád, hanem inkább a jópofább oldal érvényesül, akárcsak a koncepció esetében. A néző számára durva nyilvánvaló, hogy agyament a koncepció és a gyakorlati megvalósítás is, de az a természetesség, amivel a GuP azt előadja, az szerintem jóval befogadhatóbbá teszi, mint amilyennek elsőre tűnne.

Mindennek írható fel valószínű az is, hogy a GuP az előző évtizeden is rajtahagyta a névjegyét azáltal, hogy bebizonyította a szakmának, hogy az addig Strike Witches által kitaposott military musume műfajt egy univerzálisabb, az animangákkal kevésbé ismerős réteg számára is kedvelhető hangnemmel is el lehet adni: nem feltétlenül csak az ecchivel emitt-amott megszórt, az otaku és az animangához jobban hozzászokott réteg kiváltsága a műfaj élvezete. A mostani énemet sem nevezném vérfannak, de ahhoz képest, hogy mennyire rühelltem annak idején, szerintem most egy meglepően szórakoztató és említésre méltó cuccról van szó, ami igenis megérdemelte a körülötte lévő felhajtást, és ami szerencsére biztatta Mizushimát arra, hogy tovább próbálkozzon anime original projectekkel.
Kép Kép

Avatar
Rui-chan
Fórummániás
Fórummániás
Hozzászólások: 1544
Csatlakozott: 2009.06.08. 13:10
Nem:
Tartózkodási hely: A semmi közepétől picit balra
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Rui-chan » 2020.08.31. 22:55

5. Mawaru Penguindrum (2011)

Hm, ahogy nézem eddig a 2010-es évek első fele dominált a listámban, a 2011-es év pedig elég sokszor fordult elő (és még lesznek jelöltjeim ebből az évből). Talán csak szerencsés csillagzat alatt készültek ezek az animék, vagy nem tudom, de elég feltűnő. :D
Egyébként azt hozzá kell tennem, utólag láttam, nem szezonosan néztem, bár talán így egyben sokkal jobb élményt nyújtott, mintha hetente néztem volna a részeket. A vicces az, hogy kb. 2-3 héttel azután ajánlották, miután az Utenát is végre letudtam. (Még kezdő animésként próbálkoztam, de akkor nem igazán jött be, kötött le, úgyhogy azért váratott magára ennyit az Utena.) Csak később esett le, Ikuhara nevéhez fűződik mindkét anime. X'D
Ha már Ikuhara, szerintem a Penguindrum volt az utolsó nagyon jó alkotása, a Yurikuma Arashi-n konkrétan szenvedtem, a Sarazanmai pedig az On Hold listámon pihen, amióta megnéztem az első részt belőle még tavaly. :dirr:
Kicsit sajnálom, hogy nem néztem újra a kihívás előtt, mert 2012-2013 táján nagyon sokat foglalkoztam az animével, de eléggé megkoptak az emlékeim, szóval közel sem lesz olyan átfogó és mélyreható az írásom, mint szerettem volna. Bár most, hogy kezdek megint visszatalálni a kínai mesékhez, talán hamarabb veszem elő, mint gondoltam. :)

Az első, amit meg kell említenem, annyira bejött az anime, hogy képes voltam elnézni, a "háttértáncosok" (=az utcán sétáló, metrón utazó emberek) wc ajtó figuraként jelentek meg. Máshol rettentően zavar, ha csak egy kicsit is letisztítják a formákat, itt meg egyáltalán nem foglalkoztam vele. Az átváltozás pedig mindig remekül sikerült. Azért azon mindig nevettem, mennyire eltért a hagyományos magical girl átváltozásoktól. Egyre kevesebb lett a ruha, persze nem úgy. XD
Zenék terén sem lehet okom panaszra, az OP-ED párosok jól sikerültek. Talán a második opening lett a kedvencem. A Rock Over Japan pedig remekül megadta a hangulatot, amikor nagyjából már tudtam a szöveget, mindig énekeltem. :D

Inkább a sorozat negatívumaival kezdem, abból szerencsére kevés van. Bár kicsit feljebb azt írtam, a leegyszerűsített emberábrázolások nem igazán zavartak, azért szerintem sokkal jobb lett volna, ha jobban kidolgozzák a háttérben sétáló embereket. Aztán, az elején Ringo nagyon-nagyon idegesített, fogalmam sem volt, mégis miért került bele az animébe. Amikor a békával szórakozott, elég erős késztetést éreztem, hogy lekapcsoljam és átugorjam azt a részt. Néha a pingvinek is túlzásba vitték az ökörködést, pedig amúgy bírtam őket.
SPOILER
Amikor konkrétan az egyik szétfeszítette Ringo lábát az órán, ott azért elég magasra felszaladt a szemöldököm.
Ezzel arra akarok célozni, a fanservice részét néha soknak éreztem. Persze még így is csak néha rondított bele az összképbe.

Ha már pingvinek, mindjárt ugorjunk az egyik legjobb részéhez a cuccnak. ^^ A pingvinek valami egészen zseniálisak lettek! Ikuhara remekül eltalálta a comic relief karaktereket a pingvinek személyében. (Hatalmas fejlődés az Utenában látható majom-egér valamihez képest, ő rettenetesen idegesített.) A néhány túlzó jelenettől eltekintve mindig remekül oldották a feszültséget.
SPOILER
Két kedvenc jelenetem, amikor az egyik pingvin papírkosarastól betolja magába a popcornt, meg amikor beszorul az örökmozgóba. XDDDD
És akkor következzenek a szereplők. Ringo amennyire idegesítőnek indult, a végén annyira megszerettem. Szerintem ő lett az egyik kedvencem az anime végére. Igazából mindenki remekül összerakott jellem lett. A rózsaszín hajú főgenyát lehetett utálni, tökéletesen hozta a szerepet. Ha jól belegondolok, még akik kevésbé jöttek be, nekik is megvolt a szerepük, a történetük. Máig a kedvenc idézeteim közé tartoznak, amit Shouma és Ringo mondanak a sorsról. Mindkettejükkel egyet tudok érteni valamilyen szinten.
A történet érdekes, igazából az elején nem sejtettem, mire fog kilyukadni. Egészen pontosan több mindent érintett, méghozzá nagyon jól. Ebbe inkább nem mennék bele, mert pont attól lesz érdekes, ami a második felében szép sorjában kiderül. Amúgy azon eléggé meglepődtem, amikor az anime felénél bedobtak egy valós eseményen alapuló bonyodalmat.

Az Utena jobban tetszett, viszont még így is remek cucc, mindenkinek ajánlom. Van története, jól kidolgozott karakterei, működik a szimbolika, szóval érdemes megnézni. :)
Kép

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2219
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2020.09.01. 14:30

4. Vinland Saga (2019)

Van egy olyan erősen sanda gyanúm, hogy innentől kezdve még annyi meglepetés-faktorral sem szolgálnak majd a választottjaim, mint előtte, no de annyi baj legyen.

Sok minden munkálkodik abban, hogy a WINland Saga anime adaptációja ilyen előkelő helyen végzett, és csak egy maréknyi dolog zavar be annyira, hogy végül lecsúszott a képzeletbeli dobogóról, de azért a negyedik hely is kellően honorábilis a maga módján.

Ami vitán felül az említett sorozat legmarkánsabb vonzereje, hogy végre készült egy olyan anime, ami hangulatában, stílusában és - ami a legfontosabb - minőségében egy ligában tud játszani a számomra igencsak nagyra tartott 1997-es Berserkkel. Nincsenek ugyan tökéletesen egy szinten, de a csoport mindenesetre közös, ami már elegendő és beszédes. Amiben viszont lényegi az eltérés, hogy míg a VS egy 90%-ban történelmi, 10%-ban fantasy kompót, addig a Berserknél ez nyilván fordítva van, sőt ott még a 10% is sok, tekintve, hogy egy fiktív világban játszódik az egész, de azért az európai középkor stílusjegyei nagyon szépen kirajzolódnak benne. A VS ugyanakkor szintén az európai miliő mellett tette le a voksát, bár nála nem a klasszikus értelemben vett medieval szetting győzedelmeskedett, hanem a kimondott Viking kor. Vastaps az eredeti manga szerzőjének, és nem csak azért, mert távol-keleti történetekben nem nagyon láttunk még vikinget, hanem azért a fáradhatatlan munkáért és spirituszért, amit belevitt, és amiből az anime-adaptáció sem ölt ki túl sokat (bár a nyelvi megoldások kényelmes áthidalásai azért továbbra is fájnak).

A másik nagy erőssége a cuccnak, hogy úgy képes komoly üzenetet és szolid tartalmat közölni, hogy közben nem válik sem erőltetetté, sem öncélúan pinceméllyé. Persze a sorozat egyik központi témája (= a bosszú) a meglehetősen szedett-vedett, unszimpatikus, egydimenziós "fő"szereplő okán azért szenvedett némi csorbát, de a többi gondolat kompetensebb fejekben fogant és megfelelő szájakból hangzott el, köztük is elsősorban Askeladd személyére gondolok, aki az utóbbi x-sok év egyik legjobb férfi karaktere. Askeladdról az anime befejeztével már nyilatkoztam, szóval csak ismételni tudom magam: Nem valami gagyi animés sztereotípia, hanem karizmatikus, sokat megélt, érett, felelősségteljes szereplő, akinek minden cselekedete mögött húzódik valamiféle ráció. Nem a szokványos white knight archetípus, rögös úton jár szinte végig, miközben nem kevés olyan dolgot is cselekszik, amivel teljesen kibillenti a morális és erkölcsi iránytűk bármelyikét. Ha valamire rádöbbentem az évek során, akkor az az, hogy az ilyesmi anti-hero karakterekben van a legtöbb potenciál, amihez ha jó érzékkel nyúlnak, akkor ott születhet valami tényleg említésre méltó, komplex karakter. Na, ebből a gépből került ki Askeladd, és talán mondanom sem kell, ez a bizonyos masina nagyon szerény hatásfokkal üzemel.

A 2019-es VS anime a manga úgymond prológusát dolgozza fel, Thorfinn útja csak később realizálódik, szóval emiatt is érzek még több párhuzamot a Berserkkel: a Vinland prológusa olyan, akár a Berserk Golden Age arc-ja, emiatt nem is lenne semmiféle hiányérzetem, ha ezt a 24 részes animét tekinteném a teljes történetnek, főleg, hogy az hamar kiderült, számomra ez a sorozat elsősorban Askeladdról szól.

A "tetszett még" kalap további tartalma: Grafika! Kicsit talán túl színes helyenként, valamivel komorabb színvilágot jobban eltudtam volna hozzá képzelni, viszont a manga részletgazdag artja animációban is remekül tetten érhető. Nyilván a forrás több részlettel, kevesebb elnagyolással él, de azért így sincs oka az animének szégyenben elkullognia. További pozitívum, hogy CG-t csak ott erőltetett, ahol az tényleg indokolt volt, ráadásul még az sem nézett ki olyan gányul. A hangokkal, ellentétben a vizualitással viszont nem vagyok ilyen elégedett. Természetesen itt most nem a seiyuukra gondolok, hanem a zenei anyagra, ami egész egyszerűen... semmilyen. A két OP szódával elmegy, viszont az OST-n egy kiemelkedő szám sincs, ami egy ilyen kaliberű "hőseposzban" több mint érdekes. Nem vártam persze egy Berserk-színvonalat (hiszen Hirasawa Susumuból amúgy is csak egy létezik), de azért kicsit jobban is megerőltethették volna magukat.

All in all, a Vinland Saga mindenképp egy említésre érdemes, minőségi, valahol hiánypótló sorozat, amire nagyon nagy szükség volt már, egyúttal reménykedek benne, hogy több hasonló kaliberű mangát is előszednek a múltból, hasonló kivitelezés reményében. (Nem fognak.)

Avatar
Jucuky
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 71
Csatlakozott: 2017.10.24. 11:56
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Jucuky » 2020.09.04. 20:16

4, Free! (2013)

A KyoAni egyik legmegosztóbb animéje volt, mikor bejelentették, hogy a nagy visszhangot kiváltott reklám után sorozatot fog kapni. Sokan azt jósolták, hogy bukás lesz, amit rendesen megcáfolt, mert azóta is az egyik leginkább eladott franchise a KyoAni sorozatok között. Három évadot élt meg és több filmet, illetve 2021-ben érkezik az újabb film is. Lehet vitatkozni róla, hogy kellett vagy nem, hogy sok-e benne a fanservice vagy nem, hogy az utolsó évad jó volt-e vagy teljesen fölösleges, de egy dolog biztos: nagyon sokat tett ez a a sorozat azért, hogy a lányoknak szóló, igényesebb sorozatok is teret kaphattak a piacon. Mert legyünk őszinték az Uta no Prince-sama és a Free! nélkül lehet, hogy a mai napig nem lennének ilyen számban olyan sorozatok, amik kifejezetten a női közönséget szólítják meg.

Gondolom a történetet sokan ismerik, de azért felvázolom nagy vonalakban. Főhősünk, a másodéves középiskolás Nanase Haruka szenvedélyesen szereti vizet, sokáig versenyszerűen úszott is, de azt bizonyos okok miatt abbahagyta. Azonban az élet ismét kedvenc sportja felé tereli, mikor ő és legjobb barátja, a szintén úszó Tachibana Makoto találkoznak egy régi úszótársukkal, a mindig vidám, genki fiúval Hazuki Nagisával, akinek hála úszó válik a korábbi atlétából, Ryugazaki Reiből, valamint visszatér Ausztráliából Matsuoka Rin, Haru legnagyobb riválisa.

Nekem személy szerint egy okból lett igazán feledhetetlen egyéb érdemei mellett és az nem más, mint Rei-chan, illetve a ReixNagisa kapcsolat. Nem is fogom tagadni, hogy Rei-chan mai napig az egyik kedvenc szereplőm az animék történetében. Imádom a srácot és ezt teljesen komolyan mondom (aki nem hiszi, annak elmondom, hogy 15 fölött van a Rei-chan figuráim száma, mindenféle méretben xD). Rei-chan első látásra egy nyugodt, komoly, összeszedett és okos fiú, de valójában egy nagyon mulatságos és tündérien fura személyiség, aki néha egészen érdekesen tudja szemlélni az életet. Imádja a szépséget, és nagyon büszke az elméleti tudására, ám azt nehezen tudja gyakorlatba ültetni, már ami az úszást illeti. Ezzel együtt elszánt, komolyan veszi, amibe belefogott és a végletekig hűséges a barátaihoz. Közülük is kiemelkedik a Nagisával való kapcsolata, illetve nagy hatással van Rin életére.

Nagisa egy litte shit angyalbőrben. A cuki, kisfiús bájjal megáldott, szőke hajú, hatalmas, bordószemű fiúról senki nem mondaná meg, hogy milyen ördögi tud lenni, ha akar és hogyha a fejébe vesz valamit, azt biztos, hogy véghez is viszi. Eleve az ő ötlete volt az Iwatobi csapat újraössszeállása, de ő találta ki azt is, hogy nekik kell Rei-chan és addig járt a nyakára, míg Rei-chan beadta a derekát. A két srác nagyon jól kiegészíti egymást, most shipping ide vagy oda, de tényleg nagyon édes a kapcsolati dinamikájuk. Bár néha úgy tűnik, hogy Nagisa rendszeresen az orránál fogva vezeti Rei-chant, aki alapvetően egy ártatlan lélek és naivan vergődik Nagisa hálójában, de valójában Rei-chan az egyetlen, aki igazán tud hatni Nagisára. A második évad Nagisával foglalkozó részében senki más nem tud a fiú gondján segíteni, de mikor Rei-chan beszél vele, Nagisa azonnal hajlik a jó szóra. Szóval leginkább úgy fest, hogy Rei-chan örömmel hagyja magát dróton rángatni, de mikor úgy adja a szituáció, azonnal kézben tartja Nagisat. Egyszerűen nem tudom betelni velük és a sorozat is elég elkötelezett irányába. A Free!-ben aztán mindenkit shipelnek a nézők mindenkivel, de a ReiGisa párt hogy egy-két elvetemültön kívül senki nem bolygatja. Így ha Rei-chan stabilan tartja magát hét éve a kedvenc karaktereim listájának elején, úgy a ReiGisa pár stabilan tartja magát a kedvenc párjaim listájának első helyén.

De nem csak emiatt van az az évtized meghatározó listáján ilyen magas helyen a sorozatot nálam! Az első két évad rendezője, aki később a Banana Fisht is dirigálta, érezhetően imádta ezt a projektet és benne volt szíve-lelke. A karakterek mindegyike sokat fejlődik, igazán szerethetőek, így mindenki meg fogja találni benne azt a szereplőt, akivel tud szimpatizálni. Mint korábban mondtam, nekem egy slice of life sorozat esetében az dönti el, hogy meg fogom-e szeretni, hogy milyenek a szereplők, így egyértelműen jó pont volt nálam, hogy a Free! esetében a főbb szereplők mindegyike megmutatja a jó oldalát - bár Rin esetében ez inkább már a második évadban lesz igaz xD Külön kiemelném az Iwatobi csapat mendezserlányát, ,Gout, aki nem csak cuki küllemet kapott, de nagyon imádnivaló személyiséget, aki szinte megtestesítette a női nézőit a sorozatnak. Kicsit sajnálom, hogy nem jött össze Mikoshiba buchouval, mert nagyon édes párt alkottak volna :(

Korábban slice of life-ként hivatkoztam rá, nem sport sorozatként, hadd magyarázzam meg, hogy miért gondolom ezt így. A Free! nem klasszikus sportsorozat. A klasszikus sportsorozatok esetében a sport a fő mozgatórugója az eseményeknek. Itt a víz egy közeg, ami érzelmeket közvetít. Ennek ellenére az animáció és az úszóversenyek kivitelezése bármelyik sportsorozattal vetekedhet, a karakterrajzok pedig gyönyörűek, de aki klasszikus sportot vár, az csalódni fog, mert ebben tényleg nem az a lényeg, hanem a szereplők kapcsolatainak alakulása. Ezt azért jó tudni.

Aztán a fanservice...... Igen van, Igen megcsodáljuk a fiúk hasának kockáit, igen, Haruka tényleg cuki kötényt ölt mezítelen felsőtestére főzés közben, igen Rei-chan fecskés fenékmutogatása szerintem elég emlékezetes jelenet, azonban, ha valaki csak ez alapján ítéli meg, téved. A fanservice ebben az esetben inkább abban nyilvánul meg, hogy a fiúk igen érzelmesek. Egyesek szerint már lányosan- nyálasan, amiben van valami, mert tudnak maguknak felesleges drámákat gyártani, de nem tudok rájuk haragudni miatta, pont mert szeretem a karaktereket. De humora is van, méghozzá aranyos és a fiúk interakciói is édesek tudnak lenni. Volt egy nagyon jó tumblr poszt erről, de ezer éve elvesztettem, pedig nagyon kifejezte, hogy nem a fenekek és kockás hasak hatnak ebben a sorozatban a lányokra leginkább, hanem az olyan apróságok, mint hogy Makoto figyelt arra, hogy leguggoljon, mikor egy kisgyerekkel beszél.

A zenék zseniálisak voltak, az OLDCODEX openingjei kellemes zúzások, az endingek szuper cuki minitörténeteteit pedig mindig jó dalok kísérték, amit az öt főszereplőt játszó seiyuu énekelt Style Five néven. Ha meg már seiyuuk, ilyen jól összerakott gárda még Japánban is ritka. Shimazaki Nobunaga gyakorlatilag kezdő volt , mikor megkapta Haru szerepét, ellenben a Makotot játszó Suzuki Tatsuhisával, a Rei-chant játszó Hirakawa Daisukével, a Nagisá játszó Yonaga Tsubasával és a Rint játszó Miyano Mamoruval, de azonnal felvette velük a lépést. Hirarin, mint Rei-chan lubickolt a szerepben például, minden elfogultsággal együtt szerintem az egyik legjobb alakítása volt.

Nem tökéletes a sorozat. Az első és második évadra jellemző volt - a harmadik meg végig csinálta - hogy a könnyed kezdés után átment túldrámába, ami néha sok(k) volt. Voltak rossz megoldásai, voltak rossz elemei, én a harmadik évadot már nem csináltam volna meg, vagy nem így csináltam volna meg, de az első (két) évad emlékezetes volt. Mert adott valami újat, valamit, ami addig nem volt, és azt úgy vitelezte ki, hogy érződött rajta, hogy ezt tényleg szívből akarták adni a készítők. Emiatt és Rei- miatt az én listámon helye van és ilyen magas helye van.

Avatar
SaiyaGin
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 81
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin » 2020.09.06. 13:35

4. Majestic Prince (2013)

A távoli jövőben: az emberiség elkezdte az űr meghódítását és benépesítését, de egy ellenséges idegen faj, a Wulgaruk hadserege megálljt parancsolt a terjeszkedésnek. Történetünk kezdetén az emberiség vesztésre áll, a háború kimenetelét génmódosított gyerekek szuperkatonává képzésével próbálják megfordítani. A sorozat főszereplői, Izuru, Asagi, Kei, Tamaki és Suruga fiatal mechapilóták, akik, bár egyenként mind tehetségesek, de katasztrofális csapatmunkájuk miatt katonai akadémiájukon mégis nevetség tárgyai. Egy nap azonban a folyamatosan vesztésre álló hadsereg kénytelen Izuruékat beültetni a legújabb mecha-prototípusokba, hogy bevetésükkel legalább egy kis időt nyerjenek, és a fiatalok meglepően jól szerepelnek első csatájukban. A hadsereg pr-osai és a média máris az emberiség új reménysugaraként hirdeti Izuru szedett-vedett kis csapatát…

Innentől kezdve az egység tagjai különböző küldetéseken vesznek részt, amelyek során meg kell szokniuk a régebbieknél sokkal hatékonyabb, ám jóval nehezen kezelhetőbb mecháikat, teljesíteniük kell egyes nem túl kompetens feletteseik átgondolatlan ötleteit, és dolgozniuk kell a csapatmunkájukon – miközben minden küldetés során az életükért küzdenek.
A kis csoport tagjai valamilyen módon mind emlékezetessé váltak: a szabadidejében folyton mangát olvasó és rajzoló Izuru, aki az olvasmányai hatására Hőssé akar válni, a folyton a szerelmet kereső (és nem találó) Tamaki, az ehetetlenül édes süteményeket sütő, a nézők között számos rajongót szerzett kuudere Kei, és Asagi, a csapat egyetlen komoly tagja. (Ja, és ott van még Suruga is). Az öt pilótánk mellett a mellékszereplők között is számos rokonszenves karakter volt - 2013-ban, a Shingeki no Kyojin és a Valvrave idején pedig ki voltam éhezve egy szerethető szereplőgárdát felvonultató sorozatra.

A Majestic Prince első fele változó minőségű volt: könnyedebb volt, mint a hasonló témájú animék, viszonylag kevés volt a depizés és elég sok a poén, voltak jó részei, de olyan része is, amit kimondottan gagyinak éreztem, és a poénok között is voltak olyan running gagek, amiket kevesebbszer is bedobhattak volna. A szereplők és a csaták elszórakoztattak, de az összkép ahhoz azért nem volt elég, hogy a MP esélyes legyen a top 10-es listába való bekerülésre.
Féltávnál aztán beindult a sorozat, egy új szereplő megjelenésével (és az ő titkával) a sztori tovább bonyolódott, a hangulat komolyabbá vált, és kiderült, hogy sok más animével ellentétben a Majestic Prince alkotói a sorozat költségvetésének nagyját nem az első, hanem a későbbi részekre fordították: a csaták animációja egészen elképesztővé vált. Innentől fogva kb. az összes harc alatt tátott szájjal bámultam a képernyőt, nagyjából úgy, mint gyerekkoromban, amikor megismerkedtem a mecha műfajjal. :cool: Ez a lendület az utolsó részig kitartott, és így végül a sorozat számomra az év egyik legnagyobb kellemes meglepetésévé vált. (A poénok azért maradtak el teljesen, és ami szintén fontos: ekkor már csak akkor dobtak be egyet-egyet, amikor az tényleg illett az aktuális hangulathoz.)

Azt is értékeltem még a cuccban, hogy több, animés (és filmes) klisét/toposzt elhagytak vagy kifordítottak: az inkompetens, tehetségtelensége miatt rendszeresen nagy vérveszteségeket és vereségeket elszenvedő parancsnokot leváltják, a tehetséges fiatal helyettesét viszont előléptetik; a bevetés előtt a barátnője fényképét mutogató katona nem hal meg; valamint az utolsó részben
SPOILER
az egész életében kihívást, méltó ellenfelet kereső negatív szereplő nem esik pánikba, amikor vesztésre áll, és nem kezd el torkaszadtából ordítani, hogy “Ez nem történhet meg velem, Főgonosz-samával!!”, hanem csak annyit jegyez meg magában, hogy “Szóval ilyen érzés a félelem? Hmm, egész érdekes!”.
Ha a sorozat első fele is olyan minőségű lett volna, mint a második, akkor a Majestic Prince még a negyedik helynél is magasabb helyre kerülhetett volna nálam.

Avatar
Ricz
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 956
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.09.15. 19:22

-. Planetarian: Chiisana Hoshi no Yume és a Planetarian: Hoshi no Hito

A két mű lényegében egy és ugyanaz, csak a Hoshi no Hito kicsit többet mesél el. De mit is pontosan?

A világunk összeomlott, egy nukleáris és biológiai háborúban tönkretettük az egyetlen bolygónkat. A civilizáció bemászott a béka segge alá, menedékhelyeken új kolóniák, városállamok alakultak. A pusztasággá lett felszíni világot guberálók járják, akik robotkatonák és -tankok közt bujkálva kutakodnak a letűnt kor romjai közt. Főhősünket, akit szintúgy Guberálónak hívnak, megkergetnek a drónok és egy régi plázaépületben talál menedéket. Annak is a legfelső, moziteremszerű helyén, egy planetáriumban, ahol egy robotlány fogadja és invitálja be megnézni a hosszú ideje elmaradt műsort.

Egy kamaradrámáról beszélünk, mindössze két szereplő párbeszédein és jelenetein van a hangsúly, a kettejük közt bontakozó kapcsolatról. Elég sok téma szóba kerül az emberről, illetve a Guberáló viselkedésén keresztül az érzelmekről is, hiszen sok mindent elnéz a lánynak: a gépdarabokból kötött "virágcsokrot", amivel fogadta, hogy a műsor nem kezdődhet el, mert a gép rossz és meg kéne javítani... De ez a kezdeti ellenszenv elég hamar átcsap sapiens-szexuális érzelmekbe, és már a robotlány kiszakítása, megmentése a cél, aki egy algoritmushiba miatt emberi személyiségjegyeket ad vissza.

A Hoshi no Hito annyival toldja meg a dolgot, hogy a Guberálónk már öreg, Csillaghírnök néven járja a kolóniákat és mesél az emberiség kezdeti útjáról, a letűnt civilizációról, adja elő azt a műsort újra és újra, amit látott, és a Chiisana 5 része van ennek a jelenetei közé bevagdosva.

Rendkívül egyszerű sztori, anime és visual novel, amivel az ember hamar képes végezni. És talán az egyetlen Key mű az évtizedből, ami maradéktalanul tetszett. Azon túl az egyik első Key történet is, amit igen sokszor adtak ki újra és újra, hol átportolva, hol pedig feljavítva.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Librarian Warrior

Avatar
Leara
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 457
Csatlakozott: 2017.02.11. 20:26
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Leara » 2020.09.20. 18:38

4. Kuragehime (2010)

Nos, ha valami, hát ez a sorozat tényleg szerelem volt első látásra. Emlékszem, hogy fogalmam se volt arról, hogy miről fog szólni, csak akkoriban még minden Noitamina sorozatba belenéztem. Aztán a Kuragehime jött, látott és győzött.

Mondhatnám, hogy ez egy „átváltozás” történet, hisz adott az elég komoly önbizalomhiányban tengődő főszereplő gárda, Tsukimivel az élen, akiknek az életébe belép a cross-dressingelő jó csávó, Kuranosuke. És való igaz, néha tényleg kikupálja a csajokat, az animében főleg Tsukimit, de azért ennél jóval többről van szó, ugyanis Kuranosukére legalábbb ugyanakkora, ha nem nagyobb hatással van az otaku bagázs.

És ha már szereplők… rendkívül ritkán van olyan, hogy egy animében egyszerűen mindenkit bírjak, még az idegesítőbb, vagy úgy-ahogy negatív karakternek szántakat is. Az otaku bagázs fergeteges, még a túlpörgő Mayaya is kéééééééész. Az külön plusz, hogy nem egyszerűen anime/manga/game otakuk vannak benne, hanem mindenkinek más-más furcsasága van (talán a legjobban a koros pasikért rajongó Jiji lepett meg XD). Ebben amúgy tényleg mindenki kattant, még Kuranosuke nagybátyja is, aki ráadásul nem más, mint Japán miniszterelnöke XD. De hatalmas kedvencem még a Benz-mániás Hanamori is, aki azon kívül, hogy mindenkit simán oltogat, sokszor kimondja a nagy igazságokat is :D.

Ezek után nem meglepő, ha a sorozat nagy erényeként a humort emelem ki. Nem volt olyan rész, aminek ne sikerült volna megnevettetnie, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne kerülnének elő néha komolyabb témák is – mindezt úgy, hogy mégis sikerül úgy egyensúlyoznia a sztorinak, hogy nem megy át melodrámába, ugyanakkor nem is poénkodja el a problémákat (bár a mangában ez talán jobban átjön).

Na, és nem mehetek el a romantika mellett sem. Általában ki nem állhatom a szerelmi háromszögeket, mert könnyen túl tudják tolni, de talán itt fordult el először, hogy fogalmam se volt, melyik srácnak drukkoljak. Az talán nem meglepő egy ilyen sztorinál, hogy Kuranosuke természetesen totál belezúg Tsukimibe, az viszont már szokatlanabb, hogy a lány ne a „megmentője”, hanem inkább annak bátyja iránt érdeklődjön (és amely érdeklődés kölcsönösnek mutatkozik, csak hát két eléggé tapasztalatlan emberről van szó :D). Egyszerűen Kuranosuke és Shuu is annyira aranyosak, hogy a mai napig se döntöttem köztük XD.

Azonban van egy hatalmas hibája is a sorozatnak: mindössze 11 részes, és nem is lett hozzá folytatás, szóval akit érdekel a sztori további alakulása, annak csak a manga marad. Mondhatjuk, hogy az anime pont ott ér véget, ahonnan jönnének az igazán érdekes dolgok, szóval én mindenkinek bátran ajánlom, ha tetszett a sorozat.

Igazából az egész lényegét már az elején összefoglalta maga a mangaka is, miszerint „minden lányból lehet hercegnő” (még akkor is, ha a főszereplőink ezt egyáltalán nem hiszik). De amilyen giccsesnek hangzik ez elsőre, annyira bájosan mutatja be a sztori folyamán.

Mozi:
4. Kono Sekai no Katasumi ni
Szintén Anilogue-os nézés :D. Röviden összefoglalva: egy II. világháború alatt játszódó slice of life. De komolyan. Egy hétköznapi lány, Suzu életének alakulását mutatja be a háború előttől egészen annak befejeződéséig. A maga 2 és fél órájával kissé hosszúnak tűnhet, de végig lekötött, bár maradt benne néhány elvarratlan szál… de úgy tudom, azóta készült belőle egy bővített verzió is, ami ezeket orvosolja.

Válasz küldése