Én se, de sokkal depressziósabb lettem tőle, mint sok mástól, amiben egészen konkrét szemét dolgok történnek és ütős a sztori. Itt csak folyik az élet, like ki a keze közül.Péter írta:Plusz ezért se értem, mitől lett ez az anime, akkora kult sokak szemében?
Gyors wiki felütése után, egyet kell hogy értsek. Eszembe is jutott most egy másik, a She and Her Cat, amit anno szintén nagyon miszticizáltak, hogy így meg úgy "érteni" kell, meg így meg úgy "művészi". (Komolyan, azért mert fekete-fehér?) De nekem már akkor is az a gondolat motoszkált a fejemben, hogy kevesebb mint 5 perc alatt, mégis miféle pszichológiai drámát lehet összehozni?Junchi írta:Same, bár ezt én simán általánosítom a Shinkai-cuccokra úgy zusammen.
Igen, ez meg a másik, hogy a hiteles dráma egyik előfeltétele, a jól megírt karakter(ek).Junchi írta:Ja, és a filmjeiben jó lenne egyszer végre karaktereket is látni, nem csak egy-dimenziós papírmasékat és/vagy plot device-okat.
Tudom, hogy elcsépelt lesz már lassan, de számomra még mindig a Grave of the Fireflies az egyik legjobb a dráma. Persze ettől még egyszer, lehet ráveszem majd magam az 5 cintiméterre, de hogy mennyire fog nálam hangszórót nyerni, az már egy másik téma.alvaro írta:Én se, de sokkal depressziósabb lettem tőle, mint sok mástól, amiben egészen konkrét szemét dolgok történnek és ütős a sztori. Itt csak folyik az élet, like ki a keze közül.
Sanszos, hogy nem fog nálam 5 pont fölé menni.Ezt azért nem akartam írni, mert mintha ebben lenne egy kézzel írt levél, és az már több, mint a semmi.Surci írta:5 centimeters per second.
Hááát, nem tudom, én nem éreztem azt, hogy túlzás lenne. Eleve egészen gyerekkortól felnőttkorig tartott a sztori, és még ha egy ideig tartják is így a kapcsolatot, az ritkán marad olyan, mint ha tudnának találkozni. A találkozót is igyekeztek megoldani, láttuk is, hogy sült el. Szomorú, de a a nagy távolságok mellett igen ritkán lehet normálisan életben tartani egy barátságot/párkapcsolatot, örüljön az, akinek így is sikerül. Főleg, hogy teljesen más irányba indul az életük, Japánban meg a munka az első, munka mellett már nem nagyon lehet elruccanni haverokhoz az ország másik végébe.Surci írta: 5 centimeters per second.
Az egész anime egy nagy angst, mert a csaj elköltözött, a srác meg nem tudja vele tartani a kapcsolatot a mobiltelefon és az internet korában, valamint képtelenség meglátogatni akkor is amikor már van munkád és elég pénzed vonatjegyre.
Én is bőgtem, mikor a barátnők hatosztályos gimnáziumba mentek. Egyikükkel leveleztem is egy évig kábé, aztán megkért, hogy ne írjak többet.Titkos írta:Értem én, hogy már nem lesznek együtt nap, mint nap, meg a sok elfoglaltság miatt nem tudnak majd annyit találkozni, de ez még nem zárja ki, hogy mondjuk hétvégente összeüljenek valahol, hacsak nem a sziget öt különböző pontjára szóródtak szét, vagy ilyesmi. XD
A többiekkel meg csak szép lassan ritkult a majdnem semmivé a kapcsolattartás, bár szerintem mind nyitottak vagyunk a találkozókra, csak nehéz összehozni. (Nyugodtan lehet mondani, hogy aki akarja, megoldja, hallottam már sokszor.) Japánban meg, ahol a különelfoglaltságok meg túlóra meg ilyenek az alapelvárás, nem csoda, hogy nehéz. Ott szombaton is van iskola meg meló is.Csak Tokió egyik végéből a másikba vonatozni egy-másfél óra, plusz az esetleges átszállások, meg ha nem a vonatvonal mellé mész, még gyalogolhatsz, esetleg busz, ha megy arra. A vidéki részeken meg nem olyan egyszerű, ritkábban és lassabban járnak a vonatok, és lehet hogy többször kell átszállni. Simán vannak olyan útvonalak, amik egy napba sehogy sem férnek bele, pláne nem oda-vissza. A jó infrastruktúra csak akkor érvényes, ha nagyobb városok között mozog az ember ÉS sok pénze van, ami az animék jellemzően középiskolás főszereplőire nem jellemző.iskariotes írta:Utazáshoz csak annyit, hogy Japánnál még Spanyolország és Franciaország is nagyobb mégis egész simán lehet országon belül utazgatni. Plusz arról nem is beszélve, hogy a szigetországnak kimondottan jó az infrastruktúrája.
Úgy emlékszem, hogy a csaj direkt nem árulta el senkinek, hogy hová-merre megy, csak mondta titokzatosan, hogy majd egyszer visszatér.Cruel Angel írta:Ami így hirtelen eszembe ötlöt az elköltözésre példának: Toradora! vége. A főhősnő elköltözik, és egy másik középsuliban fejezi be a tanulmányait. Az epilógusban implikálva van, hogy kb. azóta nem találkozott élete szerelmével. wtf.
Ennek mondjuk van valóság alapja. A börtön azért nem egy habostorta, fizikailag, szellemileg is próbára teszi az embert, szóval nem véletlenül mondják, hogy a börtönt túl kell élni. Plusz nem is nagyon tudsz bent mást csinálni, mint azzal lekötni magad, hogy edzel, olvasol, terveket szövögetsz, na meg közben folyton résen vagy. Aki ezt nem bírja, az megtörik.iskariotes írta:Amire viszont manapság figyeltem fel, hogy ha egy karaktert börtönbe száműznek, - ahol nyomurduságos körülmények köt sínylődik - akkor ő erősebben, edzettebben, technikailag fejlettebben tér vissza azokhoz akik kint élték szabad életüket.
Olyan szempontból osztom a véleményed, hogy egy rövidebb játékidővel rendelkező mű is lehet nagyszerű. Az érzelmekkel az a nagy helyzet, hogy számomra az érzelem, önmagában kevés, mert az érzelmeket felkorbácsolni, nem nagy kunszt. Az érzelmeket elmélyíteni, hátteret adni nekik, értelmet rakni az érzelmek mellé, na az már valami. A kreativitással pedig, megint csak az van, hogy ez valahol egy viszonylagos dolog. Például van akinek egy amúgy totál átlagos hárem story felfröccsentése adhoc, koherencia nélküli absztrakcióval és szürrealizmussal, már kreativitás, sőt egyenesen művészet.iskariotes írta:off: A rövid akár 5 vagy még kevesebb játékidővel rendelkező animékben néha több érzelem és kreativitás szorul mint egy 25x25-s sorozatba.
De szerintem iskariotes pont azt hiányolja, hogy az utóbbi "megtört" kategóriából animében nem sokat látni. Valóban van a dolognak valóságalapja, mert amiket írtál, az igaz, épp csak az a vicces, hogy animékben mindegyik szereplő bemegy Justin Bieberként és Schwarzeneggerként tér vissza.Péter írta:Ennek mondjuk van valóság alapja. A börtön azért nem egy habostorta, fizikailag, szellemileg is próbára teszi az embert, szóval nem véletlenül mondják, hogy a börtönt túl kell élni. Plusz nem is nagyon tudsz bent mást csinálni, mint azzal lekötni magad, hogy edzel, olvasol, terveket szövögetsz, na meg közben folyton résen vagy. Aki ezt nem bírja, az megtörik.iskariotes írta:Amire viszont manapság figyeltem fel, hogy ha egy karaktert börtönbe száműznek, - ahol nyomurduságos körülmények köt sínylődik - akkor ő erősebben, edzettebben, technikailag fejlettebben tér vissza azokhoz akik kint élték szabad életüket.
Ugye ettől lesz az egész az, ami a topic címe is: klisé. Persze értem, hogy ilyen tápossá vált bosszúállókról mindig hálásabb (és főleg izgalmasabb XD) téma animét csinálni, mint arról, hogy egy szó szerint félhülyére vert ember hogyan illeszkedik vissza a normális életbe. (Mert általában az is a kliséhez tartozik, hogy jellemzően a karakter valamelyik korábbi ismerősének árulása, vagy ellenségének ármánykodása révén kerül börtönbe és már bekerülésének első napján fűti a bosszúvágy, aztán ahogy kijut, elkezdi a megtorlást. XD Szóval pl. sosem bankrablás, kenyérlopás, vagy bármi olyasmi miatt kerülnek a sittre, ami önhibájukból adódna. XD Ezek mindig ilyen jézusi lelkületű virágszálak, akik aztán a legsötétebb lelkű ördögként térnek vissza. XDDD) Bár így belegondolva talán animék közül eddig két ilyen "börtönös" plotot láttam, de szerencsére ott mindkettőnél elég jól meg volt magyarázva a dolog. (A Berserkben ugye eleinte pont fordítva történik, Griffith teljesen össze van törve, járni és enni sem tud magától és amikor már épp végezne magával, mert ő sem bírja elviselni saját szenvedését, akkor aktivizálódik a Behelit és a démonok tápolják fel, míg a Gankutsuou-ban hasonló a helyzet, csak ott Edmund még azelőtt, hogy teljesen megőrülne, szintén természetfeletti segítséget kap és a Gankutsuou segítségével jut ki a börtönből, illetve annak erejét használja bosszúhadjáratának beteljesítéséhez.)Did someone say Bakemonogatari?Péter írta:Például van akinek egy amúgy totál átlagos hárem story felfröccsentése adhoc, koherencia nélküli absztrakcióval és szürrealizmussal, már kreativitás, sőt egyenesen művészet.
(Elsőre amúgy ott megálltam röhögni a mondatban, hogy "egy amúgy totál átlagos hárem story felfröccsentése", de csak mert épp piszkos volt a fantáziám. XDDD)Ez igaz, a jó fiú, mindig kvázi ártatlanul kerül a börtönbe, de ha esetleg egy rossz fiú kerülne be oda, az meg idővel tuti ki fog jutni.Titkos írta:De szerintem iskariotes pont azt hiányolja, hogy az utóbbi "megtört" kategóriából animében nem sokat látni.
That's right sir!Titkos írta:Did someone say Bakemonogatari?
Persze mondhattam volna más példát is, mint Lucy és Klimt kalandjai, gregorián kísérettel, ami sokak szerint, megint csak rém egyedi, művészi, de az már úgyis annyi pofont kapott. Ami erről eszembe jut az a "studying in America" effektus xDYuriko-chan írta:Miért van az, hogy ha egy animében valaki elköltözik, akkor úgy kezelik, mintha kb. meghalt volna??? Telefon, email, kapcsolattartás, netán egymás meglátogatása??? Persze, akkor nem lehetne könnyes búcsús, ég veled, soha többé nem látjuk egymást jeleneteket gyártani. De ez így akkor is teljesen irreális.