Re: Alulértékelt / Túlértékelt Animek
Elküldve: 2014.10.28. 16:50
A Naruto is a világ legjobb animéje - annak, aki nem látott mást. :P
Nah, ezaz... hogy jobb, ha az ember meg sem próbálja érteni a betegségüket, nyilván az ova sem véletlenül nem nevezte meg (hanem inkább hagyta az általam is belelátott szimbólumnak..xd lásd: tökéletesen egyszerre betaláló végkifejlet). Plusz jaja "nem oszt, nem szoroz", ahogy említettem: én ezzel sehogy se fogok kibékülni. XD Mert azzal együtt, hogy tényleg a vérbajt az egyik legkönnyebb belemagyarázni (természetesen más berkekben is előkerült:P), egyszerűen minden feltevés csak tovább tetőzi az egész sztori baromságát. Nem tudom mit gondoltak a készítők? Hogy "hehe, ha Kenshin szimplán agonizál azt nem veszi be senki, fejeljük meg azzal, hogy szumma ronccsá tesszük"? Oké, a lelki fájdalom hatással van a testünkre, legyen beteg, de ha pont szifilisz gyanúsan mutizzák, az még egy erkölcsi mély rúgás is lehet a karakterbe... Szóval WTF? Na ez már nevetséges. És igen, itt már végképp beláthatjuk, hogy kész is az említett felesleges túlgondolás.Titkos írta:Nem oszt, nem szoroz, de anno mufurc azt mondta erre, hogy szerinte szifilisz. XDDD Kérdezték tőle, hogy "oké, de ezt honnan veszed, elhangzik ez bárhol, vagy...?", mire ő: "Nem, de a tünetek alapján elég egyértelmű, bár nem szívesen gondolok erre, mert ez azt is jelenti, hogy Kenshin kurvázott egyet amíg bolyongott, aztán ezt később "hazavitte" Kaorunak is". XD Szerintem szimplán "túlgondolta" ezt is, mint sok más kedvenc animéjét, de ilyen "just for fun" fact gyanánt gondoltam elmesélem. XD (Hozzá kell tennem, a Kenshin OVA-t amúgy ő is rühellte, de fanként volt benne elég elszántság ahhoz, hogy mindent megnézzen, ami Kenshin néven kijön. Bennem nincs, elég nekem a manga, az legalább "normális". XD)Catrin írta:Ki a fene érti így meg a magányának a motivációját és a halálos betegségét? Ráadásul ez a betegség egy ilyen légből kapott, megmagyarázatlan random magic cucc (ha megmagyaráznátok, se békülnék ki veleXD), amit még Kaoru is elkapott tőle.XD Jó igazából az egész itt szimbólum, az összetartozásuk és fájdalmuk szimbóluma. Kenshin harc nélküli, ellenfél nélküli céltalan életének és gyilkolás-bűntudatának halálos szimbóluma. Te jézus.
Lassan rendezhetünk valami "Hányféleképpen tudod leírni a Guilty Crown anime címét úgy, hogy közben ki is gúnyold azt?"-versenyt, de Junchi máris 3-4 címmel vezet. (Mármint nem ezzel egyedül, hanem eddig akárhányszor szólta le, mindig más névvel illette, most már összegyűlt minimum vagy négy. XD)Junchi írta:Girly Cunt
Inkább gyűjteni kéne az elnevezéseket, mert komolyan mondom egy-egy ilyen magyarításon (lásd pl. Catrin Akuma no Ridiküljét XD) vagy gúnyolódáson jobban tudok rögöni, mint egy vígjátékon. Elég sok meg szokott jelenni, amikor valaki nagyon elemében van.Titkos írta:Lassan rendezhetünk valami "Hányféleképpen tudod leírni a Guilty Crown anime címét úgy, hogy közben ki is gúnyold azt?"-versenyt, de Junchi máris 3-4 címmel vezet. (Mármint nem ezzel egyedül, hanem eddig akárhányszor szólta le, mindig más névvel illette, most már összegyűlt minimum vagy négy. XD)
Ja, nekem meg most Junchiról a "Painbow" (Rainbow XD) ugrott be. XDDDRui-chan írta:Inkább gyűjteni kéne az elnevezéseket, mert komolyan mondom egy-egy ilyen magyarításon (lásd pl. Catrin Akuma no Ridiküljét XD) vagy gúnyolódáson jobban tudok rögöni, mint egy vígjátékon. Elég sok meg szokott jelenni, amikor valaki nagyon elemében van.Titkos írta:Lassan rendezhetünk valami "Hányféleképpen tudod leírni a Guilty Crown anime címét úgy, hogy közben ki is gúnyold azt?"-versenyt, de Junchi máris 3-4 címmel vezet. (Mármint nem ezzel egyedül, hanem eddig akárhányszor szólta le, mindig más névvel illette, most már összegyűlt minimum vagy négy. XD)
Bliccs: Én a mangót nem olvastam, de kb. az Arrancarnál kezdtem érezni hogy ez bizony már natúrósodik, de a saga végén még le lehetne zárni arcvesztés nélkül, és akkor megmarad egy teljesen jó kis sónen-fájt cuccnak. Ezután jönnek a fillerek, én a 4. után feladtam, mondom majd egyszer folytatom, ha lesz hozzá gyomrom újra. Azóta se lett, de ahogy elnézem nem is baj, de nekem is az volt az érzésem, hogy az író-stúdió is valahol az Arrancarnál akarta volna abbahagyni, és nem is értettem miért folytatják, főleg ilyen semmitmondóan. Különben nem vagyok túl bizakodó az olyan sorozatokkal, főleg hashounen-fight, aminek max. a 100. rész után még nem látni a végét. Egyszerűen hozza magával a felesleges fillereket, az egyre csökkenő minőségű animációt, és főleg a retardált történetbeli fordulatokat.Titkos írta:Ja, amúgy az a vicc, hogy valóban, ez a manga már minimum kétszer lazán véget érhetett volna, egyszer a Soul Society után (mondjuk annyi változtatással, hogy Aizen nem meglép, hanem sikerül már ott elkapni XD), máskor meg amit te is írsz: ahol Aizent végül tényleg legyőzik, cserébe Ichi erejének feláldozásával. (Egyébként az a vicc, hogy utóbbi tényleg azért ilyen "befejezés-szagú", mert tudomásom szerint akkoriban épp elég rosszul állt olvasottság tekintetében a Bleach szénája
Hokuto no Ken, uh, 4 rész után feladtam, kb. ott amikor a császár puszta kézzel morzsol össze eg marék gyémántot, mert a csajszi nem akarja elfogadni tőle De nem is kellett végignéznem ahhoz hogy pl. ha egy hivatkozás van benne bármelyik animében, azt értsem, pl. az Excelben egy teljes rész épült ennek a kiparodizálására, mégis tudtam miről van szó. Ugyanígy vagyok a Sailor Moonnal, azt egyszerűen nem bírom elviselni, annyit láttam belőle amennyit hugom nézett az RTL-en a DBZ után, mégis ha hivatkoznak rá, vagy van vmi paródia, akármi róla, azt vágom.Titkos írta:Én amúgy értem, hogy mit írsz, de tényleg az ezzel a gond, hogy akinek maga az adott sorozat nem jön be, az nem hiszem, hogy csak azért végig fogja ülni, mert alapmű, ahhoz már nagyon önkínzó állatnak kell lennie. XD Itt van pl. a saját példám: a Hokuto no Ken
Na ezaz, hogy valamiért az FLCL-t legtöbbször nem úgy kezelik mint a Panty & Stockingot, vagy az Abenobashit. Mert ugye ezek is Gainaxos baromkodások, akinek van érzéke az efféle humorhoz az jól szórakozik rajta, akinek meg nincs az dobja. Nem, az FLCL nagy hype-ját még pont elkaptam 2002-3-ban, hát nem vicc, tényleg ilyen EL-féle mélyfilozófiai elemzéseket írtak róla, de ha meg merted említeni, hogy neked ez nem jön le (nem azt hogy rossz lenne, hanem csak simány egy katyvasz és nem érted, max poénkodásnak jó), akkor olyan össztüzet kaptál mintha a legvéresszájúbb NGE-fandomba kötöttél volna bele. Talán azért mert ez volt az első ilyen randomkodós anime, és maguknak se merték beismerni, hogy ebben hiába is keresik a mélységet, úgyhogy kitaláltak hozzá gyorsan valamit. A legjobb szöveg az volt hogy "nem vagy még elég érett hogy megértsd". Mondom, 2003 és nem NGE-ről beszélünkTitkos írta:Azt most én sem azért hoztam fel, sőt, azt írtam, hogy bár az FLCL-t is csak olyan stílusban hypolnák túl a fanjai. (Szerencsére P&S témában még nem hallottam olyan fanolást, ami a mélyfilozófiát, a keresztény hit szatíráját, vagy az angyalok szüzességének mibenlétét boncolgatná. XD Ott simán be szokták vallani, hogy pont azért szeretik, mert a szokásos Gainaxos agymenés, keverve egy jó adag amcsi Cartoon Network feelinggel. XD)Ayla írta:Offot félretéve:
elfelejtettem megjegyezni, hogy a Panty n Stockingnak szerintem nem baja a túlhypeolás, mert isteni, de nem filozofikusan. NEM.
Nekem meg pont ezért top karakter EVER. Végre valaki, aki nem szarakodik holmi morállal meg hasonló baromságokkal amikor arról van szó hogy a hatalmas egójából született óriási álmát meg akarja valósítani. Tényleg gonosz és lelketlen, L-t is ezért tudta elintézni (ahogy belevigyorog a haldokló L arcába, na az kész, ilyen rohadékot még nem láttam). És mindemellett zseniális a gyerek, évek távlatából tervezi meg az egészet és be is jön neki csont nélkül. A végén pont azon bukik el hogy olyan típusú ellenfeleket kap, akik hasonlóan mentesek a moráltól, és emellett az istenkomplexus teljesen el is torzítja az ítélőképességét. A mangóról meg annyit, hogy ja, kvázi "Isten" lett, de én annak örültem volna ha végre egyszer a gonosz győz. Persze, láttunk már ilyet, na de nem ilyen zseniális gonoszt! Különben érdekes, hogy pont ugyanezért a tetűségéért Griffith-t meg utálom, sok-sok éve tanyázik a leggyűlöltebb animekarakternek kijáró helyen a szutyok. Lulut sem érintik meg azért olyan gyakran az empátiarohamok. Volt pár megingása, de az még belefér. Pont azért bírtam, mert valamennyire "Kira-like", még ha nincs is úgy eltorzulva, mint Light.Titkos írta:Kira nem szarozik, kinyírja az apját, kinyírná ő a húgát is, ha veszélyben lenne a kiléte (naplócserélős-rakétás rész Mellóval ugye...) és egy pillanatra nem láttam rajta olyan "megingást", vagy magába zuhanást, mint amikor Lulu Euphemia után értelemszerűen kikészült, vagy a Shirley-s esetet is mondhatnám, vagy amikor majdnem narkózni kezdett, mert annyira kész volt lelkileg. Na nem kell aggódni, Kiránál ilyesmi nincs, a lelki acélból, a szíve kőből van és csak megy tovább a sárga köves úton, ami már közben tocsog a vértől.
Tudok gratulálni nekik, ha szerintük valaki attól lesz "menő macho" a talpán, mert van az a különleges képessége, hogy alapállásban egy lúzer pöcs, de amint p*nához jut, azon nyomban seggfejjé változik.Titkos írta:"Makoto is DA MAN!", mert milyen "cool csávó" már, hogy nem csak 4-5 "csaja" volt, de ezekből többel már le is feküdt és közben tesz arra, hogy melyiket mennyire teszi tönkre. A gond csak az, hogy ez nem valami Kira-féle zsenialitás miatt jött neki össze (oké, akkor is rühellném valszeg, de legalább a képességeit elismerném XD), hanem mert a rendező úgy akarta, így nem igazán értettem soha, hogy lehet őt különösebben ajnározni.
Ez igaz, de most érted, ez valahol olyan mint amikor azt mondják, hogy "Itt a Gyűrűk Ura rendezőjének új filmje, a Hobbit!" Ott is előbbit használják fel, utóbbi promózására, de aki megnézi az előzetest, már tudja, hogy úgyse olyan lesz. Így volt ez kicsit itt is, hogy oké hogy kihasználták a TTGL hátszelét, de az már a trailerek alapján világossá vált, hogy másról lesz itt szó.Titkos írta:Azért valóban nem az anime, de azért már igen, hogy szándékosan erre apellálva készítették el. "Lengessük be reklámnak a TTGL-t, aztán csináljuk a szokásos csöcsök + akció + látvány" hármast, meg nyomassuk az erőltetett, hőbörgő karakereket, a fanboyok már meg is fogják enni." Ahogy meg is ették.
Ebből még nagyon régen megnéztem egy részt, de annyi elég is volt. Mondjuk "minden idők legrosszabb animéjének" nevezni azért túlzás, mert van nála bőven rosszabb is. =DTitkos írta:Közben eszembe jutott még egy túlértékelt darab: a Crayon Shin-chan-t eddig szimplán csak minden idők legrosszabb animéjének tartottam, de a múltkor szembesültem vele MAL-on, hogy ez az izé '92 óta fut Japánban szünet nélkül! O_O
Erről van szó, nálam ugyanez a Gundam.Titkos írta:Én amúgy értem, hogy mit írsz, de tényleg az ezzel a gond, hogy akinek maga az adott sorozat nem jön be, az nem hiszem, hogy csak azért végig fogja ülni, mert alapmű, ahhoz már nagyon önkínzó állatnak kell lennie. XDSurci írta:Hát nemtom, most függetlenül attól hogy nekem mennyire teccet vagy nemteccett, azért vannak olyan címek amik alapműnek tekinthetőek. Olyan ez mint a filmeknél a Terminátor 2, a Star Wars vagy a Mátrix. Animuk közül az utóbbi időben ilyen volt a TTGL, a Geass vagy a Dezsnyót is. Nyilván ez egy egyéni definíció, csak egyszerűen megkerülhetetlennek érzem ezeket a cuccokat, és nem feltétlenül a hype miatt. A Kéjon-Haruhi-Lucky Star is hájpolva volt, még sincsenek egy szinten a fentiekkel. Na mindegy.
Én ezt úgy fogtam fel mint a Haruhit, sőt külön örültem, hogy nem mindennapokat élünk át és hogy nem is lehet rámondani, hogy kéthetente kaptunk képet vagy havonta eseményt. Pont olyan random volt, mint amilyennek lennie kell szerintem.Péter írta: SAO: Na erre már sokkal inkább rámondható, hogy alaposan túl lett értékelve. A viszonylag érdekes kezdés után, elég hamar lejtmenetbe kapcsolt. A legnagyobb baja talán az volt, hogy sok szempontból követhetetlen, és egyben következetlen is volt. Úgy ugráltak térben is időben, hogy sokszor már azt se tudtam, pontosan hol járnak, mennyi idő telt el, vagy hogy egyik-másik karakter, egyáltalán hogy került oda? A szintezésnek még annyi értelmes se volt, mint a DBZ-ben a harci kapacitásnak. Körülbelül a 3. rész környékére, teljesen értelmét vesztette.
Igen. Ámen.Péter írta:Az egy epizódos statiszta karakterek halála, kábé semmit se tudott belőlem kiváltani. Voltak ugyan minimálisan bemutatott, nevesített emberkék, mint a lovag gyerek, vagy a főhős első szerelme, de náluk meg annyira nyilvánvaló volt, hogy úgyis meg fognak halni, hiába pampog nekik Kritito arról, hogy "de megvédelek!".
Az én szememben hősies az, ha megváltoztatja a saját elhatározásait azért, hogy másoknak segítsen. Illetve az ember társas lény, tökmindegy mennyire szeretne nem az lenni, úgyhogy nekem ez a rész is stimmel.Péter írta:Apropó Kirito, szerintem rohadtul nem volt benne semmi hősies, sőt sokszor a saját fogadalmait szegte meg, két rész között. Gondolok itt arra, amikor megfogadja az első boss után, hogy többé nem társul senkivel, erre a rákövetkező részben, már egy klán tagja. Majd kihal mellőle mindenki, egy olyan csapda miatt, amit még egy 10-éves gyerek is előre látott volna. Ismét fogadalmat tesz, amit a rákövetkező részre, megint megszeg, mert a kiscsaj elvesztette a sárkányát, és... kábé ennyi? Vagyis nem, mert DAT ASS! és ez nyilván már elég indok ahhoz, hogy átértékelje a világnézetét.
Gyönyörű hasonlat, lehet ezért sem tudom annyira elítélni, hiszen ha van játék amit fanatikusan játszottam valaha az egyik a Sims És most őszintén.... komolyan kézikönyveket olvasnak a gamerek amikor hozzájutnak egy új játékhoz?... Szimplán irigységből nevezték el cheaternek a beta testert. Ennyi.Péter írta:Egyébként mégis milyen RPG az olyan, ahol skillek, perkek, buffok, nincsenek következetesen használva, ellenben, mint valami Sims-ben, enni, aludni, sociálozni meg kell? Sőt, milyen RPG játékosok az olyanok, akik hónapokig nem jönnek rá arra, hogy a játéknak amúgy van kézikönyve? Miért cheater az, aki beta tester volt? Pláne hogy rögtön az első boss-nál kiderül, hogy a tudása nem sokat ér, mert a végleges verzióra, átírtak egy csomó dolgot.
A repülést elmagyarázták, hogy nem lehet. Egyszerűen nem tudnak elegen elég magasra repülni. Volt is erről egy illusztráció, lásd amikor lefotózik legfelül Asunát....Péter írta:Aztán ott a főboss elleni harc, ahol az érzelmek olyan erősek, hogy felülbírálják a programkódokat (Asuna stun megtörése) és mielőtt még az életcsíkjuk nullázódna, sikerül legyőzni a fő bosst, persze mindezt kellően belassítva, a "drámai" hatás kedvéért.
Majd erre jött a nagy csavar, miszerint nincs még vége, és elkezdődött az ALO, mint az anime filler arc-ja. Itt kapásból az szúrt nekem szemet, hogy ha a karakterek, immár birtokában vannak a repülés képességének, akkor miért nem repültek el a nagy fáig? Hisz teljesen evidens volt, hogy oda kell eljutni. De nem, nyilván az túl egyszerű lett volna, ezért helyette inkább mindenféle mellékutakat jártak be. Na és akkor a végére egy másik gyors kérdés. Ha az egész arc, kvázi Asuna megmentésére ment ki, akkor Kirito a végén, mégis miért az unokatestvérkéjével romantikázik a felhők között, és miért nem "élete szerelmével"?
Nem vagyok ellene a randomitásnak, például egy komédia, vagy egy fanservice akció sorozat esetén, ahol a történet mellékes. Ott ezt lehet nagyon jól csinálni. A komolykodós storyk esetén viszont pont nem jó, mert ahhoz hogy valamit komolyan lehessen venni, ugyebár pont az lenne az alap, hogy az anime egy követhető, koherens, egységes egészet alkosson.Ayla írta:Pont olyan random volt, mint amilyennek lennie kell szerintem.
Valóban az lenne, csak hogy ennek egy szépen levezetett, hitelesen ábrázolt folyamatnak kéne lennie. Nem pedig egy ilyen olcsó, bazári, kalapból előrántott (már hogy cifrábbat ne mondjak), súlytalan trükknek. Az ugyanis kevés nekem, hogy a kis csaj elvesztette a sárkányát, és jaj de aranyos.Ayla írta:Az én szememben hősies az, ha megváltoztatja a saját elhatározásait azért, hogy másoknak segítsen.
Nem, ha már rutinból tudom, hogy mit, hogy kell csinálni. Ha viszont megakadok, és ott a kézikönyv, az lesz az első, hogy felütöm, mert abban sanszosan ott lesz a válasz.Ayla írta:És most őszintén.... komolyan kézikönyveket olvasnak a gamerek amikor hozzájutnak egy új játékhoz?... Szimplán irigységből nevezték el cheaternek a beta testert.
Egyetértek, ehhez képest mégis úgy oda meg vissza volt a sok fan, főleg A Sunától, hogy még a szokásostól is gyorsabb ütemben frissültek a "Mah waifu" listák. Sőt, nem egy toplistán, topicban, a mai napig látom visszaköszönni, méghozzá meglehetősen előkelő helyen. Amit mondjuk az ilyen "legszebb anime csaj" listák esetében még betudok max egyéni ízlésnek. De amikor már a "legemlékezetesebb női karakterek", és hasonló témákban van ott, jóval a hype lecsengése után is, az azért erős fejvakarásra késztet.Ayla írta:ez az anime képtelen volt értelmes fanszervízt létrehozni
De. XD legalábbis néha igen. Attól függ az illető milyen hatással van rád. Olyan ez szerintem mint a szerelem első látásra. Az is egy fél perc alatt történik vagymi.Péter írta:Valóban az lenne, csak hogy ennek egy szépen levezetett, hitelesen ábrázolt folyamatnak kéne lennie. Nem pedig egy ilyen olcsó, bazári, kalapból előrántott (már hogy cifrábbat ne mondjak), súlytalan trükknek. Az ugyanis kevés nekem, hogy a kis csaj elvesztette a sárkányát, és jaj de aranyos.Ayla írta:Az én szememben hősies az, ha megváltoztatja a saját elhatározásait azért, hogy másoknak segítsen.
Rátapintottál a lényegre. Ahogy vannak olyan franchiseok, stúdiók, úgy vannak bizonyos rendezők is, akiknek már pusztán a nevük elég ahhoz, hogy a tömegek bekajálják, és a mű sikeres legyen, függetlenül annak minőségétől.Titkos írta:inkább egyfajta "márkahűség" ez már a fanok részéről az irányába
Szegény Satoshi-sama munkássága tényleg több figyelmet érdemelne, mert azért a fent emlegetett látvány az ő filmjeire is él. Apropó, a Tokyo Godfathers-t is meg kellene már néznem, mert a látottakból csak a Millenium Actress-t tudom jó szívvel ajánlani nemaniméseknek, de azt sem könnyed fogyasztásra...Titkos írta:megnézve mondjuk Miyazakitól a Porco Rossót és Kon Satoshi-tól a Perfect Blue-t, én nem érzem úgy, hogy bármelyik "legyőzné" a másikat, egyszerűen két jó rendező két tök különböző munkája.
Pedig a "kelet vs nyugat" téma nagyon is releváns itt. :PTitkos írta:(Dobay Ádám kérem ne reagáljon erre, nem a belemagyarázás érdekel, vagy a "kelet vs nyugat" téma. XD)
Pont ma szembesültem vele, hogy sokszor a legegyértelműbbnek tűnő dolgok is értelmezhetők nagyon másképp. És simán értelmezheti ezt a jelzőt úgy, hogy "te csak egy vágott szemű Walt Disney vagy", ami főleg akkor kellemetlen, ha neki nem jönnek be Disney filmjei.Titkos írta:Ja, egyébként ha már Disney: közismert tény, hogy Miyazaki sértésnek veszi, ha egyesek úgy aposztrofálják, hogy "a Japán Walt Disney". Én meg nem értem, hogy mégis miért? Ugyanazokat a "csodálatos szórakozás az egész családnak!" (vagy hogy jellemezte mindig Disney a saját filmjeit XD) típusú filmeket "szállítja", amiket Disney is nyugaton, csak ő azok keleti verzióját. Persze értem, hogy az övében több a mondanivaló, nem mindig cukormázas happy end a vég, de most mondjam azt, hogy ennyit egy híresebb animefilmtől el is várnék? Pont ezért mondják úgy, hogy "a Japán Walt Disney", nem pedig úgy, hogy "Walt Disney 2", vagy "a Walt öccse". XD
Miért? Mert attól lenne jó? Bár megnéztem volna egy Miyazaki-szintű animációval.Titkos írta:Mondhatnám úgy is, hogy ha mondjuk ő rendezte volt az Ibara no Ou-t, akkor mondanám rá, hogy "igen, ez már nem Disney és bebizonyította, hogy képes megújulni és eltérő műfajban is maradandót alkotni"
A Mononoke hime tényleg cuki. A Szél támad meg családi...Titkos írta:de amíg mindig ezt a "családi filmek, cuki gyerekszereplőkkel és aranyos állatkákkal" kombót hozza, addig nem értem, hogy mire fel ez a sértődés a részéről. ^^"
Pedig hát... dehát... Miyazakinak kifejezetten erős női főszereplői vannak. Talán csak Sheeta volt az egyetlen, akit kifezetetten menteni kellett, Sophie legalább annyit segített Howl-nak, mint az neki, Chihiro szintén, plusz az ő sztorija egy igen komoly jellemfejlődésre épül. Gonosz meg gyakran nincs is, inkább érdekellentét.Surci írta:A karaktereiktől általában nem várok sokat, de ezt már írtam valahol, hogy eleve úgy ülök le egy Miyazaki-cucc elé, hogy lesz egy hercegnő, aki bajba jut, meg egy gonosz aki a hercegnőt akarja elveszejteni mindenáron, de persze jön egy herceg aki megmenti, így a szerepek és a jellemek eléggé le vannak osztva, és túl nagy karakterfejlődést ne is várjon senki, de én mindig is így néztem a Ghiblis cuccokat.
Tény, de akkor úgymond egy "független bírót" kérnék a "tárgyaláshoz", nem egy olyat, akit a kelet már jóelőre "lefizetett", így sejthető, hogy csöppet elfogult és úgyis az ő javára dönt majd. XDA mordályos nyul írta:Pedig a "kelet vs nyugat" téma nagyon is releváns itt. :PTitkos írta:(Dobay Ádám kérem ne reagáljon erre, nem a belemagyarázás érdekel, vagy a "kelet vs nyugat" téma. XD)
Arra gondoltam, hogy ha mondjuk csak úgy néha-néha kihozott volna 1-1 olyan filmet, ami lehet, hogy már nem fért volna bele a családi mozi kategóriába, akkor jobban el tudtam volna ismerni a munkásságát, mint így, hogy jellemzően azt a kiszámítható "mese-mese-mátkát" hozta nagyrészt, amit Surci is írt. Ezt nem feltétlenül csak vérrel lehet elérni, az inkább csak egy példa volt, hogy "na, ha egy ilyen szörnyes-mészárlós jelenet egyszer benne lenne egy Miyazaki filmben, tuti ott bukna meg az öreg egy rakás hardcore fanja szemében", pedig szerintem nincs azzal semmi gond, ha egy rendező néha beújít. (Rumikónál is sokaknak durva váltás volt az UY, meg a Ranma után az Inu Yasha, de aztán hamar megszokták, hogy igen, itt néha embereket tépnek szét a szörnyek, míg a korábbi mangáiban még kb. halál sem volt soha.) De mondom, nem csak a vérrel lehet kissé komplexebb filmet csinálni, felőlem elmehetett volna az Akirás/Gits-es irányba is, ahol a brutalitás max egy mellékes eszköz a többrétegűbb történet kifejtéséhez. (Lásd pont Kon Satoshit, aki kezdett egy elég durva thrillerrel, majd jött egy relatíve aranyos karácsonyi mese hajléktalanokkal, utána pedig a kibervilág veszélyei következtek. Lehet, hogy nem feltétlenül ebben a sorrendben, de ő pl. azért rendesen keverte a műfajokat, több mindenben kipróbálta magát, szerintem jobban mert "kockáztatni", mint Miyazaki.) Vagy pl. megnézném, Miyazaki mikor rendezne egy Szenjánosbogarak sírja-szerű brutáldrámát. Szerintem soha, annyian pártolnának el tőle. Abban sem volt vér, de annyira darkos és szomorú az egész film, hogy ezt pl. már a Disney sem promózná senkinek, mint "kedves, családi szórakozás".A mordályos nyul írta:Miért? Mert attól lenne jó? Bár megnéztem volna egy Miyazaki-szintű animációval.Titkos írta:Mondhatnám úgy is, hogy ha mondjuk ő rendezte volt az Ibara no Ou-t, akkor mondanám rá, hogy "igen, ez már nem Disney és bebizonyította, hogy képes megújulni és eltérő műfajban is maradandót alkotni"
Igaz, de ezt meg szinte minden közepesnél jobb rendezőre szintén rá lehet mondani, hiszen mit tudom én, Shinkai Makoto, Hosoda Mamoru, vagy Kon Satoshi szintén általában saját kútfőből dolgoznak, plusz rájuk is igaz, hogy sajátos a látványviláguk, a karakterdizájnjuk pedig szintén eltér a "hagyományos anime kariktól" és szinte már védjegy-szinten felismerhetők. Szóval akkor megint ott tartunk, hogy Miyazaki inkább csak korábban kezdte, mint a mostaniak, így mivel hosszabb ideig tudta "promózni" magát, mostanra jóval híresebb is lett, mint azok, akik mondjuk még csak három filmen vannak túl, vagy akár idő előtt elhaláloztak, mint szegény Satoshi. (Meg köpködheti a Disney-t, de azért nyugaton megnéztem volna, mennyire boldogul, ha nem ők karolják fel a filmjeit. Az már más kérdés, hogy nem egyet szétvágtak, meg kamu poszterekkel jelentették meg a Nausicaa-t, mire az öreg kénytelen volt a szájukba rágni, hogy "a licensz nem azt jelenti, hogy átírhatjátok a fél filmet...", de a végére ebből is jól jött ki, meg ugye a negatív reklám is reklám. XD)A mordályos nyul írta:De ő alkotott már durvább dolgokat, nem csak Totoro-t. Ha neked úgy tetszik, úgy is felfoghatod ezt az "anime félistene" vagy akármi jelzőt, hogy neki tényleg nem mondják meg, hogy mit csinálhat, mit nem, meg "Ez most a menő manga, adaptáld már, köcce", hanem ha már nincs kedve vértócsákat rajzolni öreg korára, akkor nem azt animál.
Oké, most mondtál kettőt, amik valamivel komolyabb hangvételűek, mint a filmjei nagy része (amúgy én még talán a Nausicaa-t is ide sorolnám), de ha most felsorolom, hogy ezek mellett ott volt a Kiki, a Totoro, a Ponyo, a Porco Rosso, a Howl, az Arietty (oké, utóbbit nem ő rendezte, "csak" a forgatókönyvet írta), a Chichiro (oké, ez utóbbiban legalább volt pár ijesztőbb dizájnú szörny, amit egy Disney-ből nem néztem volna ki... XD) akkor máris látható, hogy azért jobbára ezek tették ki munkássága nagy részét. Amúgy ez főleg akkor ütközik ki, hogy mennyire nem tudja egy rendező megtagadni a saját stílusát, amikor már egy létező franchise egyik darabjába szállnak be. Ilyen volt Miyazakinak a Lupin III Caglistro kastélyos filmje, vagy Oshii Mamoru, amikor Urusei Yatsurát rendezett. Előbbi a zsivány, nőket döntögető tolvajt tette kissé családbarátabbá, lovagiasabbá (ha úgy tetszik, "cukibbá", úgy látszik, mindig ide lyukadunk ki nála... ), ami nem biztos, hogy jót tett neki, utóbbi pedig egy alapvetően elborult vígjáték/paródia animébe próbált komolyabb, filozofikusabb gondolatokat beleerőltetni, ami szintén nem mindig vette ki magát jól. (Persze ez mindkettőjüknek inkább csak egy ugródeszka volt, hogy ezzel híressé válva elkezdhessék a saját filmjeiket rendezni.)A mordályos nyul írta:A Mononoke hime tényleg cuki. A Szél támad meg családi...Titkos írta:de amíg mindig ezt a "családi filmek, cuki gyerekszereplőkkel és aranyos állatkákkal" kombót hozza, addig nem értem, hogy mire fel ez a sértődés a részéről. ^^"
Nem is mondtam én hogy gyengék a női hősei, hanem hogy kb. Sophie és Chihiro voltak az egyetlenek akik valami jellemfejlődést produkáltak, és talán még Kiki. De ott van San, Nausicaa vagy Sheeta, akik az egész film alatt semmit nem változnak, függetlenül attól hogy erős vagy gyengébb jellemek-e. A férfi főhősei szintén adottak, ott nem is nagyon emlékszem olyanra aki bármilyen karakterfejlődést nyújtott volna. Szal én "egydimenziósnak" érzem Miyazaki karaktereit, nincs benne az a szintű karakterfeljődés, ami egy animét megkülönböztet pl. egy Disney-filmtől.A mordályos nyul írta: Pedig hát... dehát... Miyazakinak kifejezetten erős női főszereplői vannak. Talán csak Sheeta volt az egyetlen, akit kifezetetten menteni kellett, Sophie legalább annyit segített Howl-nak, mint az neki, Chihiro szintén, plusz az ő sztorija egy igen komoly jellemfejlődésre épül. Gonosz meg gyakran nincs is, inkább érdekellentét.
Jaja, korábban már szerepelt, én is támogattam a megemlítését, nagyjából hasonló okok miatt, mint amiket felhoztál.Surci írta:Más: nemtom szerepelt-e már itt, de eléggé ide kívánkozónak érzem az Akirát.
Én kiváncsian várom (és sajnos vannak tippjeim, lásd még UBW vnről a véleményem a releváns topikban)Junchi írta:Egyébként nekem most az új Fate Stay Night UBW-vel van nagyon tele a tököm. Hogy miért, az hosszú történet. Majd talán kifejtem.
Néha-néha kihozott olyan filmet, ami nem fér bele a családi mozi kategóriába. De erről lentebb bővebben.Titkos írta: Arra gondoltam, hogy ha mondjuk csak úgy néha-néha kihozott volna 1-1 olyan filmet, ami lehet, hogy már nem fért volna bele a családi mozi kategóriába, akkor jobban el tudtam volna ismerni a munkásságát, mint így, hogy jellemzően azt a kiszámítható "mese-mese-mátkát" hozta nagyrészt, amit Surci is írt.
Tehát "nem kell vér, csak mégis, vagy minimum legyen brutális"? A Nausicaa egy posztapokaliptikus történet, és bár nem ömlik a vér, azért elég durva összességében. A Mononoke Himéről te is tudod, hogy első körben hülyére cenzúrázták nyugaton, mert nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy egy rajzfilmben ennyi a vér ("OMG, véres mese!!!), a Chihiroban szintén folyik Hakuból egy jó adag, de sokszor az se épp barátságos, ahol nem folyik. A Szél támad világháborús történelmi dráma, család meg ne nézze, mert a gyerek szétunja az agyát, mert nem mese. Szóval ne csinálj úgy, mintha soha nem került volna elő durvább téma.Titkos írta:Ezt nem feltétlenül csak vérrel lehet elérni, az inkább csak egy példa volt, hogy "na, ha egy ilyen szörnyes-mészárlós jelenet egyszer benne lenne egy Miyazaki filmben, tuti ott bukna meg az öreg egy rakás hardcore fanja szemében", pedig szerintem nincs azzal semmi gond, ha egy rendező néha beújít. (Rumikónál is sokaknak durva váltás volt az UY, meg a Ranma után az Inu Yasha, de aztán hamar megszokták, hogy igen, itt néha embereket tépnek szét a szörnyek, míg a korábbi mangáiban még kb. halál sem volt soha.) De mondom, nem csak a vérrel lehet kissé komplexebb filmet csinálni, felőlem elmehetett volna az Akirás/Gits-es irányba is, ahol a brutalitás max egy mellékes eszköz a többrétegűbb történet kifejtéséhez.
Azért nem a Disney forgalmazza, mert a film jogai nem a Tokuma Shotennél vannak (melyhez a Ghibli tartozik), hanem az eredeti regényt forgalmazó Shinchosha-nál. És nem tudom, miért képzeled, hogy bárki is elpártolna tőle, mikor se drámát nem egyszer rendezett, se "véres akciót". Csak mondjuk nem pont Szentjánosbogarak sírját, de mivel ilyenből se túl sok jön ki, ne vessük már mindenkinek a szemére, aki nem rendezte.Titkos írta:Vagy pl. megnézném, Miyazaki mikor rendezne egy Szenjánosbogarak sírja-szerű brutáldrámát. Szerintem soha, annyian pártolnának el tőle. Abban sem volt vér, de annyira darkos és szomorú az egész film, hogy ezt pl. már a Disney sem promózná senkinek, mint "kedves, családi szórakozás".
Az előző hozzászólásomban helyeseltem is Kon Satoshira, igen. A másik kettő meg csak számunkra, beszokatott animések számára tűnik egyedinek, egy kívülálló szemében ugyanazok a fura kínai mesefigurák, amiket kényelmetlen nézni, mert olyan emberszerűek, de azért annyira mégsem.Titkos írta:Igaz, de ezt meg szinte minden közepesnél jobb rendezőre szintén rá lehet mondani, hiszen mit tudom én, Shinkai Makoto, Hosoda Mamoru, vagy Kon Satoshi szintén általában saját kútfőből dolgoznak, plusz rájuk is igaz, hogy sajátos a látványviláguk, a karakterdizájnjuk pedig szintén eltér a "hagyományos anime kariktól" és szinte már védjegy-szinten felismerhetők.
Lehet, hogy valóban benne van egy ilyen helyzeti előny is a sikerben, de általában azért a toplistás helyezésekhez oda kell számolni, hogy 1. Még mindig csak ő kapott Oscar-t, és ez még akkor is teljesítmény, és sokat számít, ha amúgy az Oscar-bizottság kábé önmaga paródiája, meg elég gyenge volt a konkurencia. 2. Hogy milyen hatással volt másokra. Súgok: nagy hatással volt egy csomó emberre. Ettól lesz valami fontosként emlegetve, de ez nem jelenti azt, hogy más jó, esetleg jobb nincs is.Titkos írta:Szóval akkor megint ott tartunk, hogy Miyazaki inkább csak korábban kezdte, mint a mostaniak, így mivel hosszabb ideig tudta "promózni" magát, mostanra jóval híresebb is lett, mint azok, akik mondjuk még csak három filmen vannak túl, vagy akár idő előtt elhaláloztak, mint szegény Satoshi.
Elfelejted, hogy a japánokat általában mélységesen hidegen hagyja, hogy mi van a határaikon túl. Miyazaki akkor is bőven ellenne, ha a Disney nem könyörög neki, hogy ugyan hadd forgalmazzák már a filmjeit, legyen már tekintettel arra, hogy külföldön is van rá kereslet. (Például a Nintendo-t sem hatja meg, hogy a konzoljai alig muzsikálnak nyugaton, ha egyszer csak a japánok annyit vesznek, hogy eltartják az egész céget.) A kérdés inkább úgy szólna, hogy a nyugat mit csinálna, ha a Ghibli nem hagyja, hogy alkut kössenek velük? Maradna az illegál torrent és kész.Titkos írta:(Meg köpködheti a Disney-t, de azért nyugaton megnéztem volna, mennyire boldogul, ha nem ők karolják fel a filmjeit. Az már más kérdés, hogy nem egyet szétvágtak, meg kamu poszterekkel jelentették meg a Nausicaa-t, mire az öreg kénytelen volt a szájukba rágni, hogy "a licensz nem azt jelenti, hogy átírhatjátok a fél filmet...", de a végére ebből is jól jött ki, meg ugye a negatív reklám is reklám.)
Szerinted a Porco Rosso a "mesemesemátka" kategória? Biztos, hogy együtt néztük? Van benne malacfejű ember igaz, meg medzsik, meg nem-is-olyan-veszélyes kalózok, de a könnyed hangvétel mellett egy nagyon felnőtt történetről van szó.Titkos írta:Oké, most mondtál kettőt, amik valamivel komolyabb hangvételűek, mint a filmjei nagy része (amúgy én még talán a Nausicaa-t is ide sorolnám), de ha most felsorolom, hogy ezek mellett ott volt a Kiki, a Totoro, a Ponyo, a Porco Rosso, a Howl, az Arietty (oké, utóbbit nem ő rendezte, "csak" a forgatókönyvet írta), a Chichiro (oké, ez utóbbiban legalább volt pár ijesztőbb dizájnú szörny, amit egy Disney-ből nem néztem volna ki... XD) akkor máris látható, hogy azért jobbára ezek tették ki munkássága nagy részét.
Nekem meg pont úgy tűnt, hogy legtöbbször nem kiszámítható, és "eléggé" nincsenek kiosztva a szerepek, legfeljebb annyira, mint akármelyik másik filmben.Titkos írta:Btw, így pár post után akkor végülis kiderült, hogy ezeket valahogy úgy kell nézni, hogy "mese, de nem baj, hogy az és nem is kell túl sokat várni tőle", viszont ugyanakkor pár meglátásomat meg is erősítettétek, pl. hogy Miyazakinál szintén eléggé "ki vannak osztva a szerepek", a sztori egy Disney-hez hasonlóan kiszámítható a legtöbbször
Ez hadd ne legyen már hiba.Titkos írta:illetve hogy a nagy világsiker leginkább annak köszönhető, hogy ő az, aki eléggé könnyen emészthetően (ha úgy tetszik, "kommerszen") rendez ahhoz, hogy akár annak is könnyedén lenyomják a torkán a filmjeit, aki amúgy heveny animeallergiában szenved. XD
Ezt vérfanok bármelyik cuccal képesek megcsinálni, lásd emlegetett szamár az Offtopic törölt részében, vagy a Star Wars fan vs. Gyűrűk ura fanok rész a Shop-stop 2-ben, ami lehet, hogy túlzó, de maga a jelenség nem ritka a valóságban sem.Titkos írta:Igazából nekem is csak akkor zavaró ez, amikor tényleg egy ilyen beszélgetés alakul ki, hogy megnézi valaki a Ponyót, aztán:
-Hát, ez elég gyenge volt, ki rendezte, nem tudod?
-Te hülye vagy, ez Miyazaki! AZ a Miyazaki!
-Jajj, elnézést, nem úgy értettem, hogy "gyenge", én izé...ez egy egész aranyos kis film volt! ^^"
Ezt a mondatot "lesz egy hercegnő, aki bajba jut, meg egy gonosz aki a hercegnőt akarja elveszejteni mindenáron, de persze jön egy herceg aki megmenti" csak így tudtam értelmezni, hogy a lányok kimerülnek a damsel-in-distress funkcióban.Surci írta: Nem is mondtam én hogy gyengék a női hősei
Kiki is egyértelműen, de ide tenném Satsukit és Shizukut is. De te úgy fogalmaztál, hogy "karakterfejlődést ne is várjon senki", mintha egyáltalán nem lenne egyikben sem. Őszintén bevallom, hosszú percekig meredtem arra a hozzászólásodra, és próbáltam eldönteni, hogy trollkodsz-e.Surci írta:hanem hogy kb. Sophie és Chihiro voltak az egyetlenek akik valami jellemfejlődést produkáltak, és talán még Kiki. De ott van San, Nausicaa vagy Sheeta, akik az egész film alatt semmit nem változnak, függetlenül attól hogy erős vagy gyengébb jellemek-e.
Ezt úgy mondod, mintha egyik Disney-filmben sem lenne karakterfejlődés, de bezzeg minden animében volna.Surci írta:Szal én "egydimenziósnak" érzem Miyazaki karaktereit, nincs benne az a szintű karakterfeljődés, ami egy animét megkülönböztet pl. egy Disney-filmtől.
Hé, a Verdák az egy nagy karakterfejlődés!Surci írta:vagy egy Verdák.
Én nagy Akira-rajongó vagyok, de teljesen megértem, ha valaki kiborul az animén, vagy utálja, vagy csak simán les, hogy mire fel ez a hűhó. (Pedig az animére megy a hűhó, szóval én sem biztos, hogy jól értelmezem a dolgokat.) Olvastam a mangát, és már csak a terjedelmi különbségekből sejthető, hogy sok a különbség a kettő között, és olyan elemek, amik mindfuck-összehajigálásnak tűnhettek az animében, azok hosszan kifejtett történeti elemek, például a drogok (bár az még az animében is so-so benne volt), aztán vallási-(és egyéb jellegű) fanatizmus, stbstb. Tetsuo olyan mértékű jellemfejlődésen megy át, hogy jelenleg nálam letaszíthatatlannak tűnő No.1. kedvenc karakter, ami mondjuk az én lagymatag animenézési/mangaolvasási szokásaim mellett talán nem olyan nagy szó, de azért számomra fontos. És ami még érdekes, hogy nem tartom őt "jó embernek" (bár amivé a sztori fejlődik, majdhogynem értelmezhetetlen is lesz ez a fogalom), illetve nem értek egyet vele, de ettől függetlenül kedvenc karakter. Mellette persze az Ezredes is szívcsücsökké fejlődik, szóval szép számmal vannak a történetben fincsi elemek.Surci írta:Más: nemtom szerepelt-e már itt, de eléggé ide kívánkozónak érzem az Akirát. Tudom hogy animetörténeti szempontból fontos darab, csak azokat a nagy filozófiai háttérelemzéseket nem értem amire mindig hivatkoznak a fanjai. Én sokszor láttam, szeretem is, még magyar feliratot is készítettem hozzá, de szvsz egy jó akciómozi pár misztikusabb elemmel. Nemegyszer vitáztam a fanjaival, hogy mi is az a nagy mondanivaló amit ebből le kellene szűrni, de azon kívül hogy "nem vagy elég érett hozzá" nem nagyon kaptam más választ. A GitS ebből a szempontból azért más volt, ott tényleg van olyan tartalom amit lehet elemezgetni.
Hát nemtom, mert nekem meg eléggé úgy tűnik, hogy a legtöbb karakter pont olyan a filmek végén is, mint ahogy nekiindultak a dolognak, kivéve a felsoroltakat (ami vagy 3-4 név a Miyaverzumból, szal azért az nem olyan hűde nagyon sok - Szél támadot még nem láttam). Ez főleg jellemző a sztoriorientált cuccaira, mint a Mononoke Hime, a Nausicaa vagy a Laputa, de mondjuk a Totoróban sem láttam olyan nagy karidevelopmentet - ettől függetlenül nagyon szeretem.A mordályos nyúl írta:Kiki is egyértelműen, de ide tenném Satsukit és Shizukut is. De te úgy fogalmaztál, hogy "karakterfejlődést ne is várjon senki", mintha egyáltalán nem lenne egyikben sem. Őszintén bevallom, hosszú percekig meredtem arra a hozzászólásodra, és próbáltam eldönteni, hogy trollkodsz-e.
Nekem meg pont úgy tűnt, hogy legtöbbször nem kiszámítható, és "eléggé" nincsenek kiosztva a szerepek, legfeljebb annyira, mint akármelyik másik filmben.
Akkor lehet hogy félreérthetően fogalmaztam. Igazából arra akartam tenni a hangsúlyt hogy általában a női szereplőinek (függetlenül attól mennyire erősek) legtöbbször szükségük van egy supporting karakterre, és ez általában a hasubando-jelöltjük lesz. Szó sincs róla, hogy valami passzív karaktertípusok lennének, csak ez szinte minden Miyazaki-moziban megjelenik: Laputa: Sheeta-Pazo, Nausicaa: Nausicaa-Asbel, Chihiro: Chihiro-Haku, Howl: Sophie-Howl, Mimi wo Sumaseba: Shizoku-Seiji, Mononoke Hime: San-Ashitaka (bár ez már inkább osztott főszereplős film, Ashitaka még inkább főkari mint San). Nemtom így mennyire érthető hogy mire gondoltam.A mordályos nyúl írta:Ezt a mondatot "lesz egy hercegnő, aki bajba jut, meg egy gonosz aki a hercegnőt akarja elveszejteni mindenáron, de persze jön egy herceg aki megmenti" csak így tudtam értelmezni, hogy a lányok kimerülnek a damsel-in-distress funkcióban.
Nem igazán (az Eszeveszett Birodalmat speciel nem láttam, jó is hogy mondod, le is szedem, az egyik utolsó rajzolt Disney-mozi). Azért egy Miyazaki-filmet az emberek nagy része úgy ül le megnézni, hogy itt egy igényes mozit kapnak, egy tizenkettő-egytucat shounen vagy egy Cartoon Network-rajzfilm elé meg nem. Ezt már fentebb is írtam, hogy animésként mi nyilván más szemmel nézünk egy Miyazakit, mint az, aki csak simán leül elé, hogy "hallottam hogy ez a japán Disney, nézzünk valami gyerekmesét". Egy komolyabb animétől elvárható hogy legyen benne komolyabb karakterfejlődés (én legalábbis így vagyok vele, nemtom más hogy van ezzel), és ezt a Miyazaki-mozik egy jó része nem igazán hozza - pl. a Mononoke Hime sem. Mondom ezt úgy, hogy nekem az a kedvencem.A mordályos nyúl írta:Ezt úgy mondod, mintha egyik Disney-filmben sem lenne karakterfejlődés, de bezzeg minden animében volna.
Én is szeretem az Akirát, csak konkrétan az animéről beszéltem. A manga az elég komolynak tűnik, asszem öt kötetes, amiből egyet még régen lenyomtam, csak aztán valamiért nem folytattam (lehet hogy befejezem egyszer). Én is úgy tudom hogy abban rendesen ki van fejtve egy csomó olyan történetszál - köztük a pszichológiai-fizikai dolgok a végén, meg egy csomó társadalomkritika -, amire a moziban nincs rendesen idő, és tényleg csak amolyan "mindfuck"-módra kerültek bele - viszont a hájp alapja meg pontosan ez. De aki nem olvasta a mangát, annak ez nem egyértelmű. Olyan ez, mint régebben volt a Final Fantasy - Advent Children -aki ismerte a játékot az oda-vissza volt tőle, de aki nem, az nem igazán értett semmit az egészből - márpedig egy ilyennek illene megállnia külön moziként is a helyét. Az Akira meg is állja, csak a manga ismerete nélkül egy elég jó akciómozi önmagában, mert azok a komoly témák, amivel a manga foglalkozik, nincsenek benne úgy kifejtve, hogy mindenféle mélyfilozófiai elemzéseknek alapot adjanak.A mordályos nyúl írta:Én nagy Akira-rajongó vagyok, de teljesen megértem, ha valaki kiborul az animén, vagy utálja, vagy csak simán les, hogy mire fel ez a hűhó. (Pedig az animére megy a hűhó, szóval én sem biztos, hogy jól értelmezem a dolgokat.) Olvastam a mangát, és már csak a terjedelmi különbségekből sejthető, hogy sok a különbség a kettő között, és olyan elemek, amik mindfuck-összehajigálásnak tűnhettek az animében, azok hosszan kifejtett történeti elemek,