Re: 45 napos anime kihívás!
Elküldve: 2016.01.27. 13:05
20. nap - Egy szereplő, aki idegesít/nem szimpatikus
Biztos sok karakter volt, aki az évek során idegesített vagy ki nem állhattam, és a lehető legkevesebb ideig szerettem volna őket a képernyőmön látni (=nem tartottam őket érdekesnek ahhoz, hogy velük menjen el az idő), de őket viszonylag gyorsan el is felejtem, és a listámat végignézve is csak néhány ilyen szereplő ugrik be, akik viszont három körülhatárolhatóbb, számomra nagyon visszatetsző tulajdonsággal bírnak.
Az egyik Jean Croce (Gunslinger Girl), mert nem bírom elviselni az olyan alakokat, akik képtelenek másokat emberszámba venni, mindenkit csak eszközalapú hasznuk szerint kezelnek, és lehetőség szerint még oda is szúrnak valakinek pusztán azért, mert megtehetik. Rico egy nagyon szerethető lány a sorozatban (a moemoe~ Il Teatrino meg sem történt), ehhez képest Jean úgy bánik vele, mint egy darab ronggyal és hírből sem ismeri az empátiát úgy általában, mert ő maga kb. annyi érzelmet tud felmutatni, mint egy fa hintaló.
Másodikként Uryuu Ryuunosuke és Caster (Fate/Zero) beteg párosát mondanám, mert egyszerűen nem racionálisak abban az értelemben, hogy nem lehet velük érvek mentén kommunikálni, ehelyett teljesen elmerülnek a maguk beteg kis világában és semmi érdemi kapcsolódásuk nincs a külvilággal. Mindamellett, hogy gyerekeket ölnek élvezettel, fájdalmasan középszerűek mind a ketten, avagy én teljesen megértettem Gilgamesht, hogy még azt is sajnálja tőlük, hogy vmelyik random kardjával legyakja őket.
Harmadik brancsnak pedig legyen mondjuk Tomo és Miboshi (Fushigi Yuugi), mert mindketten stílustalan és nagyon piti kis rosszarcok, éppen ezért teljesen felejthetőek (+Tomo még depraved is), viszont túl sok s*art kavarnak. Miboshit most épp megpróbálja rebootolni a mangaka (=ad neki egy bishounen külsőt), de na, nem nagyon kéne erőltetni őket.
Biztos sok karakter volt, aki az évek során idegesített vagy ki nem állhattam, és a lehető legkevesebb ideig szerettem volna őket a képernyőmön látni (=nem tartottam őket érdekesnek ahhoz, hogy velük menjen el az idő), de őket viszonylag gyorsan el is felejtem, és a listámat végignézve is csak néhány ilyen szereplő ugrik be, akik viszont három körülhatárolhatóbb, számomra nagyon visszatetsző tulajdonsággal bírnak.
Az egyik Jean Croce (Gunslinger Girl), mert nem bírom elviselni az olyan alakokat, akik képtelenek másokat emberszámba venni, mindenkit csak eszközalapú hasznuk szerint kezelnek, és lehetőség szerint még oda is szúrnak valakinek pusztán azért, mert megtehetik. Rico egy nagyon szerethető lány a sorozatban (a moemoe~ Il Teatrino meg sem történt), ehhez képest Jean úgy bánik vele, mint egy darab ronggyal és hírből sem ismeri az empátiát úgy általában, mert ő maga kb. annyi érzelmet tud felmutatni, mint egy fa hintaló.
Másodikként Uryuu Ryuunosuke és Caster (Fate/Zero) beteg párosát mondanám, mert egyszerűen nem racionálisak abban az értelemben, hogy nem lehet velük érvek mentén kommunikálni, ehelyett teljesen elmerülnek a maguk beteg kis világában és semmi érdemi kapcsolódásuk nincs a külvilággal. Mindamellett, hogy gyerekeket ölnek élvezettel, fájdalmasan középszerűek mind a ketten, avagy én teljesen megértettem Gilgamesht, hogy még azt is sajnálja tőlük, hogy vmelyik random kardjával legyakja őket.
Harmadik brancsnak pedig legyen mondjuk Tomo és Miboshi (Fushigi Yuugi), mert mindketten stílustalan és nagyon piti kis rosszarcok, éppen ezért teljesen felejthetőek (+Tomo még depraved is), viszont túl sok s*art kavarnak. Miboshit most épp megpróbálja rebootolni a mangaka (=ad neki egy bishounen külsőt), de na, nem nagyon kéne erőltetni őket.