Mostanában (vagyis az elmúlt fél évben XD) két olyan karakterrel "találkoztam", akiknél speciel pont nem az "első látásra" elv érvényesült, hanem a sorozat előrehaladtával "szerettem beléjük", de remélem, azért lehet róluk írni.
(TLR-ből még kiszedem azt a kevés spoilert, de Bakénél sajnos a fél oldalt ki kéne fehérítenem, szóval aki még nem látta, és nem akar spoilert erről a kariról, inkább ugorja át azt a részt.)
Sairenji Haruna a To Love Ru-ból. Eleinte nehéz dolgom volt, mivel az egész "stábot" annyira bírtam, hogy nem volt kifejezett szerelmem a sorozatból. (Amúgy üdítően hatott, hogy a legtöbb esettel ellentétben itt végre én is komolyan gondolkodóba estem, hogy a főhős helyében kit is választanék, és nem sikerült 5 perc alatt döntenem. XD) Haruna kezdetben nem tűnik ki a többiek közül, tipikusan "az a lány, akibe a főhős bele van zúgva, de nem meri neki elmondani", emellett kissé hasonlított a
yamato nadeshiko karaktertípusra, akik nem szoktak túl szimpik lenni. Szerencsére elég hamar ő is fejlődésnek indult, első körben kiderült róla, hogy nem is olyan visszafogott (a szellemekre beinduló "védelmi reakciója", amit a MAL-on is írnak nála, nagyon kész... XD), aztán ahogy "oldódott" a többiekkel, az is kiderült, hogy kellően dork (ez az én szememben hatalmas pozitívum bármilyen karakternél XD), a "lakatlan szigetes" chapterekben ő volt az egyetlen, aki rászólt a bepánikolt társaságra, hogy ne adják fel, túl fogják élni, és lássanak munkához, sőt
volt annyi vér a pucájában, hogy a legnagyobb ellenfelének bevallja, hogy ő is szereti a srácot, akivel egyébként egyszersmind barátnők is. Aztán ugye a manga vége felé ő szívta meg a legjobban, hiszen
a mangaka szemét felesége először különféle jogi okokra hivatkozva jelentősen korlátozni kezdte, hogy Harunát sokat használják a sztoriban, másrészt a főbb "riválisok" közül ő lett az egyetlen, akinek a srác egyszer sem tudott szerelmet vallani, pedig többször is megpróbálta. 
Ja, és mindemellett írtó cuki.
Szóval a kezdetben semleges karakterből sikerült egy nagyon szerethetőt összehozni a készítőknek.
(És végre egy olyan karakter, akivel ha cikis helyzetbe kerül a srác, nem úgy reagálja le, hogy ráborítja az asztalt, és ordibál, hogy "perverz!", hanem képes fel is mérni a helyzetet, és ugyan kapott a srác pár pofont tőle is, de volt egy csomó olyan jelenet, hogy "tudom, hogy nem a te hibád", vagy esetleg csak elnézte, és többet nem beszéltek a kínos helyzetről. Reális reakciók egy fanservice/hárem cuccban? O_O Nem rossz.
Mondjuk a TLR amúgy is 10/10 nálam a maga műfaján belül.)
Másik ilyen szereplő a Bakemonogataris
Hanekawa Tsubasa, akit gondolom már csak az óriási Bake-hype miatt sem kell bemutatnom, de azért mesélnék róla is egy kicsit. XD A képek alapján már előnnyel indult nálam, mivel nekomimi, ezért sejthető volt, hogy valszeg őt fogom bírni, de azért 1-1 fétis még általában kevés ahhoz, hogy a karaktert is megkedveljem. Igazából egészen a sorozat végéig, amikor az ő története kerül terítékre, nem sokat tudunk meg róla, és túl nagy szerepe sincs. Ha mákja van, akkor kapott a szokásos 25 percből ötöt, hogy pár tanáccsal kisegítse Araragit, ha meg peche volt, akkor részekre mellőzték, de olyan szinten, hogy még csak szóba sem került. (Mármint az
animében...khm...) Aztán az utolsó 3 epizódban szerencsére bekövetkezik a "Páli fordulat", nem csak a Bakeneko jön elő belőle (aki szintén egy nagy bónusz a szememben, és talán az egyik kedvenc szereplőm volt Oshino, és Hanekawa mellett, de róla is írok még XD), de végre ki is derül minden, és nem is az lepett meg, hogy szerelmes a srácba (várható volt), hanem, hogy kb. minden ahhoz kapcsolódott: Senjou iránti féltékenysége hívta elő ismét a macskát, és a világkörüli útját is azért tervezte, hogy elfelejthesse addig a szerelmi bánatát. Ez azért így kissé ütött. És igen, úgy érzem, hogy jobban szerette Araragit, és több dolgot tett érte, mint Senjou (Mariko is mondta, hogy megérdemelte volna a végén, hogy Ara őt válassza, és ő nem vádolható fanboysággal XD), arról már nem is beszélve, hogy ha valaki még a Kizut is olvassa, azon fog nézni, hogy miért nem vele jött össze. Az a biciklis jelenet meg, amikor mennek Oshinóhoz, és Hanekawa átöleli... *___* Több érzelem volt abban a fél percben, mint a fanboyok által agyonfanolt "Senjou és Araragi egy bicajon" bármelyik jelenetében. Az egyetlen "bajom", hogy eleinte még túl komolynak és unalmasnak tűnt Hanekawa karaktere, na de ezt a végére pótolták.
Nise-ben ráadásul a szemüvegét kontanlencsére cseréli, úgyhogy nem csak személyiségben, de szépségben sem marad Senjou adósa. XD A Bakenekót pedig szintén imádom, hiába volt gonosznak beállítva, egyértelműen látszik, hogy végig csak Hanekawának akart segíteni, amit Araragival a legvégén csinál, az is inkább egy nagyon erős teszt, amivel fel akarja mérni, hogy vajon tényleg kitart-e Senjou mellett. (Nem véletlenül hívta Araragit olyan helyre, ahol látszódik az árnyéka, nem beszélve arról, hogy kb. mind a kétszer gyanús, hogy hagyta magát elfogatni, mivel ha akarná, kinyírhatná mindőjüket egy perc alatt. XD) És itt legalább tudták, hogy nekomimi nem attól leszel, hogy füleid vannak, hanem, hogy teljesen macskásan is viselkedsz, ami nála nagyon szépen be lett mutatva. XD (Nem úgy, mint pl. a most futó Asobi ni iku yo!-ban, ami talán az egyik "legszebb" negatív példa, hogyan lehet egy jó lehetőséget elmulasztani...)
Szóval a végére azért eléggé eltalálták, de persze valószínű, hogy a regények elolvasása után még sokkal jobban fogom bírni (btw, light novelben most jön ki a Golden Week-es sztori Nekomonogatari címen, és már beigazolódott, hogy készül a Kizu anime), arról nem is beszélve, hogy míg a TLR-ben nehéz volt a választás, itt ennél könnyebb nem is lehetett volna. XD Rajta kívül volt három loli, egy tűzőgépes őrült, meg egy annyira fiús lány, hogy hiába bírom, hamarabb tudom elképzelni mondjuk férfi barátként, mint love interest-ként. XD
nem kezdek el áradozni, mert akkor nagyon hosszu post lesz :P inkább nézzétek meg az animét 
)
A nagy szerelem pedig Natsume a Natsume Yuujinchou-ból és Medicine Seller a Mononoke-ből.
