Én is bepróbálkoztam egy pár címmel a mostani szezonból, amik közül csak az utolsó kettő volt olyan amivel tényleges fenntartásaim voltak.
Akagami no Shirayuki-hime
Azt kerek-perec beismerem, hogy shoujo témájú sztorik nem tartoznak a leggyakrabban visszatérő néznivalók közé, ennek ellenére mégis úgy gondoltam hogy teszek egy próbát ezzel a sorozattal, és az első rész alapján nem is vetődtem vele árnyékra. Nem mondanám hogy ez volt a szezon "aztadurvaéletbedejóvolt" kategóriás nyitánya, viszont ez nem jelenti azt hogy ne tetszett volna az amit láttam. Nem tudom mennyire leszek egyedül ezzel a véleménnyel (avagy mennyire vagyok shoujo-noob), de az egész epizód sikerrel tapintott rá arra a fajta "életérzésre" ami egy shoujo-t jól tud működtetni, és ez meg lett támogatva egyrészt a szereplőkkel (Shirayuki pölö talpraesett/kompetens a maga módján, Zen pedig épp csak annyira közvetlen hogy ne menjen át bunkóságba), másrészt pedig a vizuális stílussal, ami még ráadásul jól is van animálva. A folytatást illetően részben azon múlik a siker, hogy hogyan fog muzsikálni a tényleges sztori (sőt, hogy egyáltalán tisztán szereplő-központú lesz-e, vagy esetleg lesz-e központi galiba és aköré fog épülni a szereplőkben kurkászás), de egyelőre vevő vagyok arra amit a sorozat kínál, ami nem ártana, mert mostanában kicsit hadilábon állok a Bones-al (egyrészt azért mert a Kekkai Sensen-el még mindig vesződnek, másrészt mert a Space Dandy csalódás volt ahhoz képest, amit a "hívjunk meg egy csomó embert az anime iparból és dolgozzanak együtt" produkciós felállás nyújtani tudott volna).
Gangsta
Cím alapján meg- és elítélni valamit enyhén szólva megfelel a "elhamarkodottság" fogalmának, de túlnyomórészt pontosan emiatt néztem sokáig ferde szemmel erre a sorozatra, hiszen a "gangsta" szó hallatán inkább a dolog gagyi, megjátszós oldala ugrik be, semmint a "menő" értelmezése. Ennek ellenére mégis adtam egy esélyt a Gangstának, és ahhoz képest meglepően pozitív benyomással zártam be a VLC-t az epizód után. Első ránézésre tökéletesen beilleszkedni látszik mondjuk a Black Lagoon-féle "vídiakemény" akciósorozat formába, ami igaz is lenne ha nem lenne ott az a tényező, hogy a Gangsta tálalása jóval higgadtabb, kimértebb, akár "elegánsabbnak" is lehet nevezni (még a zenei vonal is hűen követi ezt egyébként, meglepően "akciómentes"). Az utóbbi kifejezést mondjuk óvatosan használom, mert azért a Gangsta világában így is természetes jelenségként érhető tetten az erőszakosság (és bármi kertelés nélkül a prostitúció is megtalálható itt), viszont ahogy írtam, mindez olyan módon van tálalva ami jóval kevésbé adja a "pózőrség besózott seggű vérpistikéknek" benyomást mint azt elsőre kinézné az ember. Persze ebben az is segít hogy a főszereplő páros nem utolsó, gerinc nélküli állatokból áll, de a jövőre nézve kíváncsi vagyok mit fog mindebből kihozni a sorozat. Ez még csak az első rész volt, és semmi nem garantálja hogy a sorozat később nem esik-e bele abba a stílusba, amire látatlanban számítottam, vagy esetleg a sztori lesz annyira lapos hogy jóformán a stílusosságnak kell elvinnie majd a hátán. De ez persze egyelőre csak elhamarkodott aggodalmasság a részemről, még ettől függetlenül is kíváncsi vagyok arra hogy mi fog kikerekedni ebből a témából.
Non Non Biyori Repeat
Az, hogy a MAL-os tagbe egy "IT'S BACK YOU MOTHERFUCKERS" megjegyzést írtam, gondolom sejteti mennyire vártam erre a sorozatra. Anno az első évad kimondottan kellemes meglepetés volt a részemről (és egyben hozzájárult ahhoz, hogy 2013 kimondottan kellemes év legyen anime szempontból), így kis túlzással tűkön ülve vártam a második évadra, és a jelek szerint hozni fogja ugyanazt a minőséget amivel anno a Silver Link levett a lábamról. Az mondjuk biztos, hogy ez az első epizód "lassabb" volt az átlagnál, sőt, eleve azt furcsálom hogy az S1 első epizódja előtt játszódik, de ezt leszámítva minden a helyén van. A szereplők egytől-egyik szerethetőek, a hangulat abszolút békés/aranyos, a vizuális vonulat telitalálat, és még a "scenery porn" is megvan, igaz itt még csak mint az iskolai évnyitó háttereként.
Teekyuu 5
Ugyanolyan hiperaktív marhaság mint az első négy évad volt, és ugyanúgy nem értem miért késztet arra hogy hétről-hétre megnézzem az aktulális részt. Vagyis ugyanúgy eléri a célját mint az előző évadok.
Ushio to Tora
Ha valaki azt hitte volna, hogy a JoJo's Bizarre Adventure, a Hunter x Hunter és a Parasyte után nem fognak feltámasztani egy régebbi franchise-t anime formában, akkor azt tévedett, mert az UtT a következő a sorban, a MAPPA gondozásában. Ennek a feltámasztásnak az eredménye pedig az, hogy a sorozat ha akarná se tudná letagadni a korát, mert olyan szinten kora '90-es évekbeli shounenről van szó, hogy azt szerintem a mohácsi vakok intézetéből is látnák. Ez persze azt is jelenti, hogy nem lesz a szívügye azoknak akik nem kedvelik azt az általános attitűdöt amit ez a korszak képvisel ebben a műfajban, de szerintem elő van adva olyan módon és stílusban, ami szórakoztató a maga "antik" módján, pláne úgy, hogy a MAPPA által prezentált vizualitás kimondottan ragaszkodik az akkori kor stílusához, és a "feltámasztás" jellegű címekkel ellentétben szinte semilyen formában nincs modernizálva (még) a sztori. Egy shounennek persze lehet híg a leve, de merem remélni hogy az UtT leve külömb lesz annál.
Gate
A Gangsta kapcsán már pecegettem egy kicsit az "elhamarkodottság" témáját, de a Gate kapcsán muszáj lesz újból elővennem, mert itt nem maga a cím az ami rosszallásra késztet engem, hanem az egész alapszituáció, na meg az illusztrációk amik kísérik azt. Hiába a "való világ Vs. fantasy világ" téma, csak nem tudtam elűzni azt a kételyt, hogy az egész csak arra lesz jó hogy összebonoráljanak jó pár olyan dolgot, ami jó pár közönségszegmenst negatív értelemben fed le (hadsereg mániások, fegyver mániások, fantasy mániások, elf mániások, gothloli mániások, sötöbö), és maga a karadesign se győzőtt meg ennek az ellentétéről. Ennek ellenére mégiscsak adtam egy esélyt a sorozatnak, és valamivel "kiegyensúlyozottabb" benyomással távoztam: elsősorban azért, mert a két világ közötti konfliktus egyelőre komolyan látszik véve annyira, hogy tényleges konfliktusról legyen szó, vagyis nincs arról szó, hogy a fantasy világ valami miatt jóval ütőképesebb lenne az emberek seregéhez/technológiájához képest. A főszereplő ugyancsak ezt támasztaná alá (harmincas katona, aki rátermett tud lenni még vészhelyzetben is), ha nem lenne az a részleges bökkenő, hogy valami miatt túlzásba kell vinni annak a kihangsúlyozását, hogy ő igenis otaku. Gondolok itt például arra amit Rui is említett, hogy csak a hobbija finanszírozása miatt lépett be a seregbe, vagy hogy még vészhelyzetben is azon panaszkodik magában hogy elmarad a doujin rendezvény amire annyira el akart menni. Mondhatnám azt is, hogy a fickó egymaga testesíti meg azt, ami miatt bizalmatlan vagyok a Gate-el kapcsolatban: szeretném elhinni, hogy a sztori helyén tudja kezelni a szituációt és nem fog olcsó közönségcsalogatásba átmenni, de mégsem vagyok meggyőzve arról hogy nem ez lesz majd a vége. Egy pár rész esélyt adok még a sorozatnak, de a kipróbált címek közül lehet ez lesz az egyik amit dobni fogok majd.
Shimoneta to Iu Gainen ga Sonzai Shinai Taikutsu na Sekai
Ha a Gate esetében dilemma a számomra az, hogy a sorozat mennyire fogja majd kihozni a témából a potenciált, akkor a Shimoneta ugyanez, csak sokkal erősebb dózisban: pikánsságra épülő vígjátékot szerintem kimondottan kacifántos sikerrel véghezvinni, és egyelőre szinte teljes 50/50 intervallumon áll nálam a sorozat, mert egy rész alapján egyszerűen nem tudom hova tenni. Jó pont, hogy az alapfelállás van annyira elborult hogy lehet vele dolgozni (egy olyan valóság, ahol az erkölcsösség akkora diadalmat szerzett a paráznaság fölött állami szinten, hogy a legtöbb gyerek még kamaszkorában se tudja miből lesz a kisbaba, és akár egy pikánsabb szó kimondása is letartóztatást eredményez), viszont a gyakorlatban még nem igazán működik olyan szinten hogy maradéktalanul szórakozni tudjak rajta. A rész végi "terroristamerénylet" (amit nem lövök le, de annyit elejtek hogy két légyről készült videó az eszköz) például van annyira elborult marhaság hogy működött nálam, viszont elég sok olyan "vicc" is volt, ami enyhén szólva kimeríti azt hogy szexviccek miért lehetnek kínosan bénák ha rosszul vannak előadva (igen, gondolok itt pölö a FASZFASZPUNCIPUNCI jellegű kreatív "zsenialitásra"...). Ahogy a Gate-nek is, úgy ennek is adok még egy pár részt, de *nagyon* örülnék neki ha pozitív irányba dőlne a kivitelezési mérleg, mert a rosszabb pillanatokban kísértetiesen emlékeztet a Seitokai Yakuindomo-ra, ami nálam egyet jelent a "hogyan NE adjunk elő pikáns vicceket anélkül, hogy ne keltsük egy buzgómócsing 12 éves benyomását" iskolapéldájával. Az is igaz természetesen, hogy a humor talán az egyik legszubjektívebb dolog a világon, de a Shimoneta helyzetén ez cseppet sem változtat az én szemszögemből, és könnyen lehet hogy a Gate mellett ez lesz az a cím, amitől könnyes búcsút legfeljebb akkor veszek majd ha közben rajzszögbe lépek.
Titkos írta:De hogy on-legyek: Ma indult a Monster Musume sorozat avagy csak én vagyok itt ennyire beteg, hogy szórakoztatónak találják egy olyan fanservice/ecchit, amiben deréktól lefelé kígyótestű lányokból és egyéb "mutánsokból" épül fel a hárem, vagy vannak itt még "sorstársaim"?
Én lehet belenézek majd a közeljövőben, de egyelőre amolyan so-so hozzáállással vagyok feléje, valami olyasmi módon mint ami történt a Gate esetében is.
És miért nem tudtam én eddig erről?
És nem úgy tűnik, hogy van út felfelé.
Nézem, de fogalmam sincs miért. Sz'al addig oké, hogy ez is ilyen játék adaptáció, meg szörny gyakós shounen, viszont azt hittem legalább az Ufotable képes lesz valami normális szintet adni neki. Úgy tűnik tévedtem. A szereplők közül eddig senkivel se sikerült szimpatizálnom, szóval ezen a téren se jeleskedik. Talán a fekete-fehér visszaemlékezések adnak valami pluszt, bár van egy sejtésem arról, mégis mi a fenét művelhetnek ott a drága kis tudósok.
Vajon holnap mit veszek még észre, amit elvileg nézek? omfg MELEG VAAAAN! 
