Ma és tegnap lement néhány olyan új cím ami már jó ideje felkeltette a figyelmem, és mivel kettő ezek közül olyan amiket messze a legjobban vártam a tavaszi szezonból, gondoltam már csak azért is megérnek egy első benyomásról való körmölést, annak ellenére is hogy van még egy pár cím a szezonból ami ha nem annyira mint ezek, de érdekelnek.
Ace Attorney/Gyakuten Saiban: Az Ace Attorney játéksorozatnak 8-9 éve vagyok a kedvelője, úgyhogy nem is volt kérdés afelől, hogy villámsebességgel fogok rácuppani erre az adaptációra, ami kapcsán látatlanban már az jó pont volt, hogy Seiji Kishi-nek az ég egy adta világon semmi köze nem volt, hiszen az ő általa jegyzett játékadaptációk (Dangan Ronpa/Persona 4/Devil Survivor 2) enyhén szólva hagytak maguk után kívánnivalót ilyen vagy olyan formában. Leginkább a tempó szempontjából, amit legpontosabban egy behashajtózott és belőtt egeret szerepeltető hasonlattal lehetett körbeírni, és ennek "élvezetéhez" még a játékokkal se kellett játszani, szóval az AA szempontjából ez már sokat segített. És segített is, mert habár így is egy picit sietősnek éreztem a tempót, a körülményekhez képest érződött, hogy az A-1-nél próbálkoztak áthozni a játék elvontságát és "drámaiságát", ami jól is vette ki magát, hiszen ez a nem teljesen komoly, vizuális túlzásokkal megfejelt stílus ha kicsit másabb is, de alapjában véve nem külömbözik annyira a játékokban tapasztaltaktól, ami azt is jelenti, hogy a teljes mértékben AA szűzeknek elsőre akár dedós-túljátszott is lehet az epizód stílusa. Nincs szó egy feltétlen földhözragadt valamiről, és ezt az első epizód is példázza már azzal is, hogy a legelső játék legelső ügyét adaptálta, szóval ha egy játék tutorial-jának jön le az epizód, akkor az nem véletlenül van, ott is ennyire egyszerű volt alapjában véve az ügy.
A fanservice-re ugyancsak nem lenne panasz, hiszen a szereplők habitusa, és egyik-másik vizuális effekt (például a szó szerinti konfetti-eső ha nyertél, vagy a tanúvallomás-keresztkérdés előtt felvillanó részleges karakterbevágások) nagyjából egy-az-egyben a játékokból lett átemelve, de ez az a pont, ahol a léc már kezd rezegni az adaptáció, vagy inkább vibrálni. Arról van ugyanis szó, hogy egyrészt a rendezés nem ragadja meg feltétlenül az összes pontot ami az AA-t azzá teszi ami (például a tanúvallomások-keresztkérdések nem hatnak rituál-szerűnek, vagy a vizuális "szünetek" nem olyan hatásosak), másrészt a zene túlnyomó része teljesen új és nem a játékból lett átemelve (nem mintha borzalmas lenne, és egyik-másik szám azért feltűnt az AA1-ből, de a játék zenéje részben az, ami azzá teszi az AA-t ami), de ezeknél nagyobb gond az, hogy a vizuális oldal valami szóra érdemesen olcsónak hat: nem egy vizuális szemléltetésre rágyúrhattak volna, de a nagyobb gond az, hogy a színezéstől kezdve a karakterek megrajzolásáig olyan az egész, mintha 10 évet késett volna a vonat, és már akkor se hatott volna szóra érdemesnek semmiképp (és mit ad Isten, az első Haruhi sorozat pont 2006-ban
kacsintott ki az AA-ra). Már az első trailer feltűnésekor morfondíroztam magamban hogy talán a Boku Dake elszívott minden akaraterőt a stúdió részéről, de nem lepődnék meg ha tényleg erről lenne szó, mert ez szerintem a legolcsóbban kinéző sorozatuk egy jó ideje. Annyi öröm mondjuk van az ürömben, hogy ez az epizód kezdésnek így sem volt annyira rossz, de szerintem a következő két-három rész lesz majd a perdöntő, ugyanis jövő héttől kezdve lesznek majd a tényleges ügyek, amibe már a nyomozások és az egyéb karakterek feltűnése is beleszámít, szóval lesz még lehetősége az A-1-nek brillírozni. Azt viszont mindenképpen hozzáteszem, hogy egy pachinko-hoz is készült egy kis anime, illetve a hatodik számozott AA játék is megkapta a maga animált prológusát, amik jó pár kategóriával jobban néznek ki a "valódi" AA animéhez képest, szóval duplavé-té-ef A-1 és Capcom.
Jojo's Bizarre Adventure: Diamond is Unbreakable: avagy a Jojo franchise negyedik arc-ja, avagy a szezon egyik mainstream-ebb címe ami nagyjából egy kategóriában tanyázik a One Punch Man-el, ha a "népszerű/széles körben nézett anime ami nem SAO/AoT/GC/etc." besorolásról van szó. Maga a franchise az idő múlásával lassan de biztosan kedveltette meg magát velem, hiszen habár nagyon egyszerű lenne egy "Hokuto no Ken, csak éppen érdekesebb/viccesebb/drámaibb és nem feltétlenül idejétmúlt" leírással letudni a jellemzését, mégis ez az amit a részemről a leginkább tudok forszírozni, hiszen hiába vannak ebben is kétajtós szekrény méretű férfi szereplők és nem túlzottan tetten érhető mélység, az egésznek még így is megvan a rá jellemző bizarr stílusa, ami az idők folyamán (a második arc-tól kezdve, de a harmadiktól még inkább) megütött egy olyan pontot, ahol egyszerre tudott szvsz jó értelemben túljátszott és bizarr, vagy éppen bugyuta és vicces lenni, legyen szó harcról vagy éppen "színpadias" jelenetekről. Ezek után kíváncsian vártam a negyedik arc-ot (vagy Part 4, ahogy az alkotó Araki nevezi), hiszen habár a Part 3 az amelyik talán a legtöbb mémet generálta a franchise-al kapcsolatban -igen, a WRYYYYYYYYYYYYYYYYYY/MUDAMUDAMUDAMUDAMUDAMUDA, az úthenger és az időmegállítás hármasa ebből az arc-ból származik-, sokak szerint a P4-től kezdve talál igazán magára a franchise, és habár ebből még nem igazán látni sokat (beleértve a főszereplő személyét is, aki egyelőre viszonylag egyszerűnek hat, de gondolom ez idővel változni fog majd), az már most tetten érhető, hogy ez az arc egy új érát képvisel a sztorin belül.
Már csak azért is, mert a Part 3 világbejárós kalandja, és a Part 2
WUBWUBWUBWUB VÁMPÍR AZTÉKOK AMERIKÁBAN ÉS OLASZBAN felállása helyett most "csak" egy Japán kisvárosban zajló rejtély megoldásáról szól, ami azt is jelenti, hogy Jojo mércével mérve egy picit komótosabb és földhözragadtabb volt ez az epizód, ami nem is feltétlen baj, hiszen egy új korszak nyitányáról van szó, mégha a sorozatra jellemző túldrámázás most is megvan, de -a Part 3 óta- közel sem olyan kínos és pocsék módon, mint amilyen a P1-ben volt. Ezzel kapcsolatban hozzátenném, hogy az adaptációt jegyző David tisztában volt azzal, hogy anno ebben az arc-ban kezdődött el a franchise vizuális stílusa ténylegesen megváltozni, szóval az első három arc nyolcvanas évekbeli, homokzsák-vállú szereplői helyett a mostaniak vékonyabbak de mégis "tűréshatáron" belül vannak, arról nem is szólva, hogy még a színkezelés is vadabb lett, gondolok itt például arra, hogy az általában sárga-barna színű ég hogyan képvisel kontrasztot a sorozat világának többi részével. Még gondolkodok azon, hogy hetente vagy pár részes pakkokban nézzem-e majd, de az AA animéhez képest jóval kellemesebb élményt okozott, hiszen bőven hozta azt a minőséget amire számítottam, és ez az éra-változtatás is olyasmi, ami már most saját, a többitől elkülönülő arculatot kölcsönöz az arc-nak.
(aki esetleg bele akarna kezdeni, annak nem feltétlen kell tisztában lenni a franchise minden egyes részével a jelek szerint, elég annak utánaolvasni hogy kicsoda Jotaro és Joseph, na meg a Stand koncepciót illetően)
Space/Uchuu Patrol Luluco: ahhoz képest, hogy az AA anime preimer végül nem lett olyan "hype" mint amilyennek szerettem/vártam volna, úgy jött, látott, és meglepett a Trigger egyik újdonsága a mostani szezonból, ami részemről több frontról is meglepetés volt. A stúdió korábbi rövid animéi, az Inferno Cop és a Ninja Slayer enyhén szólva nem jöttek be (de akár a "szerintem szarok voltak" kifejezést is használhattam volna, mert valami félelmetes módon lőttek mellé ezekkel nálam), a Luluco viszont ezeknek egy az egyben az antitézise lett, hiszen a sorozat humorérzéke habár a Trigger-től megszokott ADHD jellegű, az említett kettőshöz képest egy SOKKAL jobb csomagolásban tálalja a várható receptet, köszönhetően annak, hogy a stúdióhoz, de főleg Imaishi-hez viszonyítva egy aranyosabb, szeleburdibb címről van szó, ideértve magát a főszereplő Luluco-t is, akinek a szemszögén keresztül a megszokottól másképpen csapódik le az egész agymenés. Nekem mondjuk esete válogatja, hogy az agymenősebb Gainax/Trigger stílus mennyire jön be, de a Luluco szempontjából szerintem nagyon sokat tesz hozzá az, hogy a vegytiszta gusztustalankodás/randomkodás helyett itt most valahol fókuszáltabban és célirányosabban (és aranyosabban) van előadva az ADHD, arról nem is szólva hogy Luluco személye és a hét perces időtartam is további, a befogadást segítő tényezőként vannak jelen, amik hatására kis túlzással nem tudtam betelni ezzel az epizóddal. Azt pedig már meg sem említem, hogy vizualitás szempontjából ugyan a Panty & Stocking-féle látványvilág lekerekítettebb válozata dominál, és "hagyományos" animációról se lehet mindig beszélni, de ez a fajta vizuális stílus ezzel a fajta színvilággal és humorérzékkel abszolút működik, ráadásul Luluco maga is egy hihetetlenül screencap-elhető figura, szóval ezzel most szerintem eltalált valamit a Trigger. Az persze jó kérdés, hogy ez meddig lesz képes nem kifújni és lapossá válni, de a KLK óta ez volt az első olyan TV-re szánt Trigger munka aminél a "kedvelem" szó bármilyen kontextusban elhangozhatott, és habár ezt még merész véleménynek tartom, de talán a TTGL óta ez a legfogyaszthatóbb demonstrációja az Imaishi/Trigger-féle túlpörgetett random humornak, mégha így sem vésem kőbe azt, hogy minden anti-Gainax/Trigger illetőt meg fog nyerni magának. Bár szerintem így is pozitívabb fogadtatásra fog lelni, mert mondom, Luluco karaktere kész ma született bárány a stúdió "átlagos" karaktereihez viszonyítva.
) Szóval köszi az ajánlást, de ez engem annyira nem csigázott fel. ^^"
*sarcasm* Oké, ezt for the lulz nézni fogom, remélem úgy indul az opening, hogy mutatnak egy váltót, amin aztán keresztültör a vonat... XDDDDDDDDDDDD "Sie sind das railway und wir sind die trainwreck!" 
) (Jó, mondjuk ha tényleg emiatt "késik" a Shingeki második szezonja, akkor már valóban kevésbé vicces a dolog...)
Remélem végre kapok egy olyan animét, amiben nincsenek lolik/dinnyemellű csajok/moe karakterek. Pucér nénis, bácsis fanservice szintén rosszat tenne, szóval azt is hanyagolhatnák nagy erőkkel. Még szerelmi szál se legyen benne, ha kérhetem, csak maffiás, bosszúállós sztori, ami a két szereplőre koncentrál.
Az első részét még mindenképp megnézem, pláne, hogy a leírásod alapján pontosan hozza azt, amit vártam tőle. XD (= egy Shingeki "paródia" addig, amíg a második szezon el nem indul XDDDD)
Ilyet lehet egyáltalán?
