MaKo írta:Titkos írta:egyedül akkor voltam rá dühös, amikor dúrva volt Lum-al, de szerencsére ez idővel változott nála.
Az, hogy nőcsábász, mindenkinek visszaszól, és nagyon ritkán mérlegel, szerintem feldobta a hangulatot.
Pont ezért nem szeretem ^^ Szerintem túlzás volt amit néha csinált. Mert érted, Ranma is bunkózik, meg nagyon tud pokróc lenni, de a vak is tudja hogy szereti Akane-t az első percektől fogva^^ Egyszerűen... tudod.
Igen, értem, hogy mire gondolsz, de hidd el, hogy Ataru is szereti Lum-ot, csak mellette még az összes többi nőt is, és ezért kicsit nehezen mutatja ki az érzelmeit Lum iránt.
Meg gondolj bele: ha a szüleitől folyton azt hallja az ember, hogy "bárcsak meg se' születtél volna!", az osztálytársai szintén sokszor kívánják a pokolba, ha történik valami szerencsétlenség a városban azt is rögtön rákenik + még ott van a saját szerencsétlensége is, nem csoda, ha egy idő után bunkó lesz szinte mindenkivel.
Nekem az "abszolút nem érdekel, hogy más mit gondol rólam" illetve az "azért is megmutatom" mentalitása is bejött. (Más minimum magába roskadna, esetleg elgondolkodna, hogy "talán mégis meg kellene változnom", de Ataru nem az a fajta. ) Személyes véleményem, de szerintem Lum is emiatt találja őt vonzónak, illetve azért, mert ő áll hozzá a legközelebb és látja, hogy a szíve mélyén ő is jó ember, a nemtörődömsége csak a felszín.
Egyébként én Ranma-ra sem mondanám, hogy az első látásra beleszeretett Akane-ba, nála is csak kicsivel később alakult ez ki, és még utána is bunkó volt, így érthető, hogy Ataru is elég nehezen nyílik meg. (Ataru-nak Lum az elején tényleg csak nyűg, és csak később szokja, illetve szereti meg, ellentétben Ranma-val, akinek Akane úgymond "semleges" az elején.)
MaKo írta:Artworkja meg szimplán nem jön be, főleg a színkezelése nem. Borzalmas Inuyasha rózsaszínben
A mangái viszont jók, sztem tussal csinálja őket. Határozott vonalak, látszik hogy tényleg csont van a bőr alatt, nem torzak, illenek a történethez. Mert pl. Ranmához nem lenne jó sztem egy ilyen túldizájnolt dolog, mert az elvonja a figyelmed a karakterekről meg a sok viccről ami benne van.
Ezzel egyetértek, a színes rajzai közül már láttam néhány "dúrvát", bár szépeket is, úgyhogy ezzel úgymond "megbékéltem".
Ettől persze a rózsaszín Inu Yasha még nekem sem tetszik, csak úgy, mint az egyik borítón lévő "kirúzsozott" Naraku vagy Sesshoumaru.
A fekete-fehér rajzai viszont nagyon tetszenek, azoknál egy negatívum sem jut az eszembe.
Az egyes fejezetek nyitóképei, ahol a cím is van, pl. nagyon szokott tetszeni, illetve van egy-két pillanatképe, amik szintén nagyon szépek (pl. amikor Kagome először találkozik a fához szögezett Inu Yasha-val, vagy Ranma és Shampoo első csókja).