Ehh elterveztem, hogy jól leírom, hogy én a Sen To Chihiro No Kamikakusi (ezt fejből írtam, szal bocsi ha nem helyes) előtt NEM néztem animét. Nem szerettem a Dragonballt. Herótom volt a Pokémontól.
De ezzel a Nils Holgerson (vagy hogy írják) dologgal, meg a Barbapapával, vagy a Maya a Méhecskével most teljesen összezavartatok.
Hát igen most kiderült a sötét titok, hogy a gyermekkori három kedvencem (Vizipók, Krisztofóró, Nils Holgerson) egyike anime. Jó akkor megrontásom már egész kiskoromban elkezdődött.
De először tudatosan animét a Chihiro-t néztem meg, mert ajánlották és azért az, hogy egy japán rajzfilm lealázza az amcsikat az oszkárdíjkiosztógálán az jelent valamit. Elkértem haveromtól a VHS-t, megnéztem, másnap meg megvettem DVD-n.
Egyszerűen nem hittem el, hogy a 6 éves húgommal ugyanazt a filmet nézem teljes lelkesedéssel
.
Aztán egészen 1 hónappal ezelőttig animecsend. Amikoris a "hogyafenébe is kell mangát rajzolni" téma kapcsán találtam pár Lain képet. Gondoltam hogy ennek érdemes utánnanézni, le is szedtem a sorozatot.
Azóta minden szabad percemben Animét nézek.
(A gólya valami "Gereben" volt. XD)
)
). Végignéztem a sorozatot, aztán belefogtam a Slayersbe, majd elkezdtem neten keresgélni hasonló rajzfilmek után. A következő lépés az volt, hogy -amikor még nem tudtam, hogy egyáltalán le lehet tölteni bármit- összeszedegettem dvd-rendeléseken keresztül, illetve külföldi utak során az Evangelion összes részét (az első anime amit eredeti nyelven néztem) és ez óriási (sokak szerint pozitív 
).
Akkor az avatárod sem véletlenül Itsuki-san... 
,esetleg az angolhoz 1 kicsit,de ez akkor is német volt 
),utána jött az inuyasha+ a többi.
