Animeajánló, milyen animét nézel mostanában?

[-OJ-]

Hyouka

Teljesen elégedett voltam a sorozattal. Szerethetőek voltak a karakterek, jól működött a humor, érdekesek voltak az életszerű történetek, amikkel tényleg akár egy iskolás is találkozhatna, de ettől függetlenül izgalmasak és szórakoztatóak voltak az okfejtések. Közben persze volt egy két gyengébb, elnyújtott történet (pl filmklubos), de erősen indított a sorozat és erősen is zárt.
Ehhez hozzájön még a szép rajzolás, a részletes animáció, a kiváló szinkronhangok és a hangulatos zene, amelyek még teljesebbé tették az élményt.

Az egyik legjobb slice-of-life sorozat, amit valaha láttam

9/10



Jinrui wa Suitai Shimashita

Jópofa kis sorozat volt ez, egy kellően szarkasztikus főszereplővel, akivel könnyen lehetett azonosulni.
A jövő békés és utópisztikus környezete pedig lehetőséget adott pár jól eltalált társadalom kritika előadására. Kedvencem a kezdeti csirkés sztori, valamint a nemzetépítés volt. De az időutazásos rész is ütős lett a végére.
A rajzolást egy jó ideig szokni kellett, de egyébként technikailag teljesen rendben volt a sorozat, és a szinkronhangok is kiváló munkát végeztek.

7/10



Natsuyuki Rendezvous

Nem mondanám, hogy szórakoztató volt a sorozat, épp ellenkezőleg sokszor olyan szinten vontatott, hogy csak a shoujokon edzett birkatürelemmel bírtam végignézni egy-egy epizódot. A sztori tekintetében hatalmas baklövésnek tartom, hogy bár most játszódott, a jelen eseményeinek mégis alig volt valami jelentősége, helyette kizárólag csak a múlton problémáztak, mindezt unalmas és önismétlő flashbackekkel kiegészítve. Ugyanez vonatkozik a karakterekre: Hazukival indítottak, mintha Ő lenne a főszereplő, holott a sorozat nagy része mégis a Shimao x Rokka páros (javarészt múltbéli) dolgairól szólt (ami viszont kit érdekelt?), míg Hazuki semmit nem csinált. A túlzott, csöpögős szentimentalizmus valamint a gyermeteg mesevilág pedig egy szabályosan fullasztó hangulatot teremtettek hmm

Azért végigszenvedtem. De ha tudom, hogy ennyire lassú és elcsépelt lesz, akkor bele sem kezdek.

4/10



Arcana Famiglia

Még jó, hogy heti rendszerességgel néztem ezt a sorozatot, mert darálva egész biztosan dobtam volna már a felénél, de lehet hogy még előbb. Lényegében az első és az utolsó rész az, ami a sztorit hordozza, közben pedig vagy fillerezetek, vagy a karaktereket mutatták be, és esetleg fejlesztették is őket egy kicsit (persze csak a három főszereplő kölyköt). De visszatekintve, semmi említésre méltó nem történt a köztes 10rész alatt.
A rajzolás egész szép volt, az animáció közepes és rengetegszer újrahasználták a mozdulatokat, a zenék is hangulatosak voltak.

Egyszer meg lehetett nézni, de senki ne várjon tőle korabeli maffiás történetet, mert hatalmasat fog csalódni az egyszerű és fantáziátlan, random eseményekből álló cselekményben.

5/10

[Mittyke]

Higurashi no Naku Koroni: Még csak nyolc epizódot láttam belőle, (azaz két variációt) de nagyon tetszik. Megnézek egy epizódot, és muszáj rögtön megnézni a következőt is.

[Andro]

No, végre végignéztem az Another c. remekművet.

Nem volt rossz, egészen tetszetős volt, bár lassan indult be. A vége nagyon meglepett, sosem gondoltam volna, hogy ez lesz a végkimenetel, mivel teljesen másra tippeltem. A grafika szép, a sztori kellően borzongató, és az opening is tetszetős. Már Mei már egy kissé idegelt, hogy mindig olyan rohadtul nyugodt, mintha neki semmi köze nem lenne semmihez. Ennek ellenére engem megfogott. Csak kár, hogy ilyen rövid.

10/10

[-OJ-]

Accel World

Alapvetően jó volt, de túl sok hibája van ahhoz, hogy bármi kiemelkedőt és emlékezetest nyújtson, ami miatt még évek múlva is emlékeznék rá.

Kezdjük ott, hogy bár a világ jó volt kitalálva, ehhez nem sikerült egy lebilincselő történetet keríteni, ami egyértelműen az eredeti mű gyengeségét is jelzi. Összefüggő cselekmény nem volt, inkább hosszabb-rövidebb al-történetekre bomlott az évad, amik jobbára csak a karaktereken keresztül kapcsolódtak egymáshoz, akárcsak egy 100+ részes shounenben. És ez elég gyenge. Különösen úgy, hogy ezek az al-történetek gyakran dögunalmasak voltak, mert a főszereplő többszörösen megismételt lelkizése tette ki a játékidő nagy részét, miközben harcra alig került sor, és még azok sem voltak túl látványosak.

A karakterek tekintetében szintén nem túl rózsás a helyzet. Egyedül Haruyuki az, aki lényegesen fejlődött a történetek során, Hime max a rejtélyességével és a küllemével tudott kiemelkedni (jellemre egyébként semmi), Niko pedig mint a yandere berágott loli. És persze ott az utolsó arc főellensége, akit szívből lehetett gyűlölni. A többi szereplő azonban szót sem érdemel, olyan fantáziátlanok és szürkék voltak. Ash Roller-ben lett volna még potenciál, de olyan keveset szerepelt, hogy az már gyalázat

Legalább a rajzolás és az animáció terén elégedett lehettem, az végig hozta a színvonalat. És az AW megjelenítése is jól sikerült. A zene úgyszintén kiváló volt.

A jól eltalált befejezés miatt kap egy 7/10-et,
de rendes tartalommal többet is kaphatott volna.

[-OJ-]

Hagure Yuusha no Estetica

A sorozat egyetlen kiemelkedő része valóban csak a főszereplő, Akatsuki karaktere lett, aki mérhetetlenül overpowered, emiatt vagány és laza, a perverzségével pedig még a lányokat is tudja kezelni. Bármelyik anime(hárem)hős példát vehetne róla, pl a SAO Kiritoja sehol sincs Akatsukihoz képest De sajnos tényleg csak ennyi. Rajzolás, animáció, zenék, harcok, minden átlagos volt. A cselekmény pedig tele volt filler történésékkel, miközben Myuu jellemfejlődése csak ismétlésekből állt. Legalább a környezetet feldobta volna, ha a cselekmény a fantasy világban játszódik, de ehelyett maradt az unalmas iskolás körítés.

Egynek jó volt, és ha lesz (most már tényleg a fantasy világba játszódó) folytatás, azt biztosan nézem, de ez az évad nem érdemel többet 6/10-nél. Amiből Akatsuki karaktere legalább 2pontot ér

[Mariko]

Natsuyuki Rendezvous
Nagyon vártam ezt a sorozatot, és az első néhány epizódja tényleg kiemelkedően jó is volt, de aztán sajnos idővel vontatottá vált az egész, és ezzel együtt az én lelkesedésem is megcsappant az anime iránt. Leszögezném, hogy nem a mesevilágos rész zavart, hanem az, amit közben Shimao művelt. Én tényleg próbáltam megérteni és megkedvelni a pasit, de sajnálatnál többre nem futotta tőlem a számára. Az utolsó részekre azért összekapta magát a sorozat, és a történet végét is szépen megoldották, de még így se tudott semmi igazán emlékezeteset nyújtani a számomra (leszámítva talán a Shimao stílusú futást XD).
7/10

Moyashimon Returns
Kicsit nehezen indult be ez a szezon, és az első részek után komolyan kezdtem aggódni, hogy csak árnyéka lesz az első sorozatnak, de aztán amikor elkezdődött a Harukás történetív, vele együtt a megszokott hangulat is visszatért. Miért van az, hogy mintha ebben a sorozatban csak abszurd romantikus párosítások léteznének? Bár van egy sanda gyanúm, hogy a vicc szinten soha egyik se fog túllépni. XD
Az utolsó rész végén meglebegtették, egy esetleges folytatás lehetőségét. Remélem elég jól fog fogyni a DVD ahhoz, hogy legyen is valami belőle.
8/10

Arcana Famiglia
Egy csomóan lehúzzák a sorozatot, de szerintem nem volt annyira rossz. Már a harmadik rész után egyértelművé vált, hogy itt bizony nem fogják kihasználni a maffia jellegű szervezetben és a fiúk speckó képességeiben rejlő lehetőségeket, hanem inkább a slice of life felé mennek el. Én ezt tudomásul vettem, de mivel szimpatikusak voltak a fiúk, néztem tovább. Igazából ilyen téren simán verte az általam eddig látott otome game adaptációkat, mert valahogy itt nem éreztem annyira műanyagnak a pasikat, a dizájnjuk és a stílusuk is egyedibb volt. A befejezést mondjuk eléggé eltolták. Az még hagyján, hogy nem hozták össze senkivel a csajt, de azért a duellót igazán megcsinálhatták volna tisztességesebben.
7/10 (Luca és Debito okán)

Jinrui wa Suitai Shimashita
Fura egy sorozat volt, igazából még most se tudom eldönteni, hogy hányadán is állok vele. Néha voltak zseniális megmozdulások benne (pl. a kopasztott csirkéket nem fogom egyhamar elfelejteni), de ezeket leszámítva inkább csak lapos volt. Alapvetően az volt a bajom, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ezt most komolyan kellene vennem valamennyire, vagy csak szimplán nevetni kéne rajta, de végül egyiket se sikerült. Az endinget viszont nagyon szerettem.
6/10

[-OJ-]

Kuroko no Basket

A legjobb sportanime, amit az elmúlt években láttam. Az animáció végig magas színvonalú, ezáltal a látvány is pazar, az adrenalinpumpáló zenék pedig csak tovább emelték a meccsek hangulatát. A mérkőzések közötti időt pedig jól eltalált humoros részekkel töltötték ki, amiktől csak még könnyebb volt megkedvelni az amúgy is jó arc karaktereket. Volt egy-két laposabb meccs és elnyújtott edzés, de egyébként végig szórakoztató volt a sorozat.

9/10

[-OJ-]

Oda Nobuna no Yabou

Összességében elégedett voltam a sorozattal.

Hatalmas pozitívum, hogy bár a hadvezéreket lányokra cserélték és emiatt adott volt egy kis fanservice is, azt mégsem vitték túlzásba és nem csináltak belőle egy agyatlan hárem-vígjátékot, hanem tartották magukat a háborús sztorihoz és történelmi eseményekhez. Emellett a romantikát is jó érzékkel, ízlésesen építettek bele, ami még a fő karakterpáros fejlődését is elősegítette.

A cselekmény lehetett volna egy kicsit egységesebb. Olykor úgy pörögtek az események, hogy napok-hetek teltek el két egymást követő jelenet között és egész hadjáratokat foglaltak össze egyetlen montázsban, máskor pedig simán ráértek takoyakit sütögetni (annak az epizódnak sem volt sok értelme) és csiga tempóban haladtak csak előre. A harcok látványosak és izgalmasak voltak, de kevés volt belőlük és nagyon rövid ideig tartottak, valamint háborús animehez képest nagyon kevesen haltak csak meg - hiszen az aranyos lányokat kár lett volna leölni :p A befejezés sem volt valami erős, csak szimplán félbehagyták a dolgokat a háború közepén, így várhatjuk a folytatást.

A rajzolás és a karakterek szemet gyönyörködtetőek, és többnyire az animáció is hozta a MadHouse által képviselt magas színvonalat. A zenei aláfestés úgyszintén jól sikerült, sokat dobott a háborús/epikus hangulaton. És a szinkronhangokat is egytől-egyig eltalálták.

8/10 és várom a folytatást.

[-OJ-]

Tari Tari

Nem volt rossz sorozat, de véleményem szerint ez a leggyengébb a P.A.Works hasonló címei közül, mégha a rajzolás ugyanazt a magas színvonalat is képviselte. Nekem legalábbis a True Tears és a Hanasaku Iroha sokkal összeszedettebbnek tűnt, folyamatos cselekménnyel.

Itt az volt a baj, hogy az öt karakter közül egyedül Wakana és Sawa kapott kiemelkedő figyelmet és ezáltal csak ők tudtak látványosan fejlődni. Konatsu mindvégig egy süket fruska maradt, a két srác pedig komikus statiszta szerepkört töltöttek be, nulla fejlődéssel. Wien ostoba és gyerekes Power Rangers történetétől pedig majdnem a falat kapartam.

A cselekmény ugyancsak elég szétszórt volt, mivel nem arra koncentráltak, hogy az öt főszereplő csapatként fejlődjön a közösen átélt élmények hatására, hanem aki épp a középpontban volt az adott esemény során, csak az nőtt valamit.

Végülis egy kellemes és szívmelengető sorozat volt, amit bőven meg lehetett nézni. Egyszer.

6/10

[-OJ-]

Campione! - The Godslayer

Nekem tetszett ez a sorozat.

Állítólag sok mindent megváltoztattak/átszerkesztettek az eredeti light novelhez képest, és rengeteg részlet kimaradt, de ha ettől eltekintünk, önmagában egy egész jó sorozatot kaptunk.

A cselekmény végig változatos és izgalmas tudott maradni, a mitológia háttértörténeteket is egész jól kidolgozták. Általában az a bajom ezekkel a sorozatokkal, hogy túl sok időt töltenek ki a slice-of-life részek, amibe csak sablonos eseményeket tudnak berakni, és emiatt ritkán kerül sor tényleges harcra (lásd Accel World). Kivételesen itt nem volt ilyen probléma, mert végig a konfliktusokra koncentráltak, egymást követve bukkantak fel az újabb ellenfelek, miközben az iskolás/hétköznapi részek csak minimális teret kaptak.

És nem is volt rájuk szükség, mert a főszereplő a harcok során is képes volt kapcsolatot(=háremet) kialakítani az őt körülvevő lányokkal, akik egyébként könnyen megkedvelhetőek voltak. A fanservice-t is jó érzékkel adagolták, a szenvedélyes csókolózásokat...pardon, "információ közvetítéseket" pedig látni kell

A rajzolás többnyire rendben volt, az animáció azonban közepes és a harcok is lehettek volna egy kicsit mozgalmasabbak, bár a Hatalom Szavai miatt erre nem feltétlenül volt szükség, hiszen csak áltak és meséltek, miközben a CG-kardok repkedtek. Az epikus zenének pedig nagy szerepe volt a hangulatteremtésben.

7/10

Szívesen megnéznék belőle egy folytatást B)





KoiChoco - Koi to Senkyo to Chocolate

Jókora hullámvölgyek voltak ebben a sorozatban. A kezdés átlagon aluli volt, de azt követően visszavettek az őrületből és az idióta karakterek szereplését is csökkentették, ezáltal a sorozat is nézhetőbbé vált. Az egyes lányok történetei akár még érdekesek is lehettek volna, ha nem csapják össze mindegyiket egy vagy két epizódban, ami után őkelme kispadra került és el is lett felejtve. Aomi problémája volt a legjelentősebb, mégis vele foglalkoztak a legkevesebbet, Michiruról pedig szinte semmit nem tudtunk meg. A szerelmi szálat ugyancsak gyengének éreztem. de szerencsére ez is csak minimális figyelmet kapott. Chisato először csak irritálóan ostoba volt (tipikus tsundere, mondhatnám), a végére pedig kiderült hogy még pszichiátriai eset is. Kár volt erőltetni vele ezt az elfuserált románcot, rajta kívül kb bárki jobb választás lett volna - még a yaoi fanboy is A mesébe illő befejezés pedig egyáltalán nem illett bele abba az egyébként komoly, politikai légkörbe, ami az egész sorozatot belengte.

5/10

Kidolgozatlan drámai részek, átlagos poénok, szétszórt cselekmény és be nem mutatott karakterek (túl sokan voltak 12 részre) jellemezték ezt a sorozatot. Egyszer azért nézhető.





NakaImo - Kono Naka ni Hitori, Imouto ga Iru

Átlagos sorozat volt. Voltak benne lehetetlen fordulatok és hatalmas idiótaságok, amelyek teljesen komolytalanná tették a cselekményt. Ugyanakkor valahányszor felmerült a húgica kiléte, azt mindig túlbonyolították egy erőltetett családi dráma formájában - és ezt eljátszották vagy ötször, mert semmi jobb ötletük nem volt
A humor egész jól működött, ecchi is volt szép számmal (ugyan a cenzúra mindent takart), és a (lány)karakterek bár egysíkúak de egyébként kedvelhetőek voltak. A főszereplő srác azonban a tipikus puhány háremhős, aki nem tud mit kezdeni egy nővel, és emiatt elég fárasztó az állandó menekülését nézni

Legalább a húgica kilétére fény derült, tehát volt egy kis értelme a sorozatnak.
Nem hittem volna, hogy ezt meg merik majd lépni a sorozat folyamán.

5/10

[Andro]

Kuroshitsuji

Igen, nekikezdtem, hosszas gondolkodás után. Két epizód után még nem látom, hogy miért imádják annyira, de nem rossz kis anime. Szóval, az első évadot talán végig is nézem valamikor majd. A grafika és az opening tetszetős.

[-OJ-]

Kyoukai Senjou no Horizon II

Nagyon bejött ez az évad is, még inkább mint az előző. Mivel a világ alapjait már ismerjük, itt kevesebb volt a wait-what? technológiai megoldás és háttérinfó. Sokkal többet és látványosabban harcoltak, miközben a háttérzenék továbbra is zseniálisan jók. Az angolok és a spanyolok között is akadt pár nagyon jó karakter, Tenzou x Mary románca pedig még jobban tetszett mint Toori x Horizon kapcsolata. A Futayo vs Gin párbaj pedig az évad fénypontja volt

9/10

Remélem a zárójelenet egy újabb évadot jelent, méghozzá minél előbb.


Csak az nem fér a fejembe, hogy ha a Sunrise ilyen epic csatákat képes készíteni, az ahhoz megfelelő aláfestő zenékkel, akkor pl az Accel World-ben miért voltak olyan dögunalmasak

[Titkos]

OJ, a Dakara boku wa H ga dekinai-t nem nézted véletlenül? Csak mert amúgy az összes többi sorozatot véleményezted már, amit kinéztem a szezonból (Estetica, Campione, Accel World) és akkor már erről is érdekelne a véleményed. XD

[Kdanni]

A nyári szezonból csak a Joshiraku maradt. És az olyan, hogy nem nagyon változik a véleményem, így tökéletes az alkalom egy egy szezon értékeléshez.

Jinrui wa Suitai Shimashita
Beraktam a top 5-ömbe. A főhősnő nagyon megtetszett, de a sorozat szarkazmusa és ironikus kritikái még előbb és jobban megfogtak.

Joshiraku
A mangájának Kumeta a szerzője, és benne van minden, ami a Zetsubou Senseiben, kivéve Zetsubou Senseit.
A figyelmeztetés is van az első részekben, hogy a sorozat nem szól semmiről, hogy nézők élvezhessék menyire aranyosak a lányok. Szóval aki csalódik benne, azt nem tudom sajnálni.

Yuru Yuri ♪♪
Közép(közép)iskolás leszbikusok között veszélyes jó kislánynak lenni.

Binbougami ga!
Végig jól szorakoztam rajta, és a drámai része hiába volt klisés és gyenge, én éreztem mögötte valami olyat, hogy Ichiko fejlődését nem a tanulságok leszűrése, mintsem inkább a tanulságok hidegen hagyása jelentette. És igen az amúgy se tökéletes jelleme egyenlőre a negatív irányba alakul.
Momiji szúrós tekintete is ezt támasztotta nálam alá, hogy ő kicsit mélyebben nézi Ichiko jellemét, mint ami ez 13 rész alapján meg karcolva.
Valami folytatás még kéne ide, amiből szerintem egy szezon még biztos lesz. Majd azt megnézve kiderül milyen volt az itteni karakter fejlesztés. (Vagy, ha türelmetlen leszek, a mangából.)

Tari Tari: Sawa miatt teljesen megérte! ;_; Na, jó Wakana és Konatsu se voltak rosszak, sőt szerintem Konatsu nem is maradt el jelentőségben mögöttük. Ráadásul az ő története nem tartalmazott, már már erőltetett drámai elemeket. Az ő karakterének a fejlődésének a csúcsát nálam az jelentette, mikor az igazgató, az ő beszédét mondta vissza.
A fiúk kicsit a háttérben maradtak, de engem ez komolyan nem zavart.

Uchuu Kyoudai: Az erre a szezonra jutó elzárt környezetbeni tesztek, és a második ED nálam a 10 pontot karcolta, talán még az új pont rendszeremben is. Az eredmény hirdetés, a pár átvezető rész kicsit megint leült, de talán most nem annyira, mint azoknál a részeknél, mikor Mutta először látogatta meg Hibitot.

Ginga e Kickoff!!: Még nem sikerült az előző szezon beli részeit se mind megnéznem, de amiket láttam spoilert, az alapján továbbra is megvan a színvonala. Kouta-kun!!

[-OJ-]

OJ, a Dakara boku wa H ga dekinai-t nem nézted véletlenül? Csak mert amúgy az összes többi sorozatot véleményezted már, amit kinéztem a szezonból (Estetica, Campione, Accel World) és akkor már erről is érdekelne a véleményed. XD

Ma vagy holnap befejezem (hátra van még vagy három rész) utána véleményezem

[Mariko]

Kuroko no Basuke
Nem szoktam sportaniméket nézni, úgyhogy amikor a sorozat elindult, egy vállrándítással elintéztem, hogy lesz egy ilyen kosaras cucc is, de aztán mindenkitől csak jókat halottam felőle, olyanoktól is, akik hozzám hasonlóan nincsenek oda a sportanimékért, úgyhogy úgy döntöttem adok neki egy esélyt. Nem bántam meg a dolgot. A meccsek kivétel nélkül mind nagyon izgalmasak voltak, a szereplők pedig szerethetőek (Kise volt a kedvencem, de Kurokót is nagyon szerettem, Momoit viszont rühelltem). Ahhoz mondjuk hogy igazán kiemelkedő sorozatnak tartsam, nekem hiányzott belőle egy kis komolyabb dráma, de így is nagyon szórakoztató volt. Remélem kap majd folytatást. ^^
8/10

[scineram]

Kuroko no Basket - én sem szeretem általában a sportaniméket, de mivel a kosárlabdát sem, azért nem zavart a sok hülyeség, ami tönkre szokta tenni a kedvenc sportjaimat. Tetszett az alapfelállás, hogy nem egy sztárjátékosról szólt, nem hiába lett kedvenc karakterem Kuroko. A csapattársait is bírtam többnyire, a Csodák Generációja tagjainak inkább röhögtem a képességein. Jó ütemű volt, nem húzták sehol, a meccsek meg viszonylag izgalmasak voltak. A grafikára sem volt panaszom, még a macsó karakterdizájnokra sem. A lezárás is elég epikusra sikeredett, hasonlóan oldották meg, mind a Chihayafullban. Remélem lesz még folytatás.

Kyoukai Senjou no Horizon II - a második szezonra már meg sem próbáltam felvenni a precíz plotot, erről már az első elején lemondtam. Az akciók és a humora viszont elszórakoztatott, meg a jópár szimpatikus karakterért is maradtam. Az animáció magas szintjét tartotta a Sunrise, pedig mintha sokkal több költséges harcjelenet lett volna, mint az első sorozatban. Ha még folytatják, és miért ne tennék, kíváncsi leszek, merre megy tovább.

Kokoro Connect - a nyár egyik nagy elvesztegetett lehetősége. Alapvetően igen érdekes dolgokat dobott fel minden arcban a három jelenségen keresztül, igazán komolyan egyszer sem tudott velük mit kezdeni. Amikor nagyon drámai dolgokat akartak, csak néha sikerült jól, legtöbbször erőltetett melodrámába esetek a szereplők, főként a saját hülyeségeik miatt. A karakterfejlődés szempontjából is több potenciál volt, mint amit ki tudtak hozni belőlük. A humora helyenként ütős volt, de a nagy ambíció közepette mintha valaki csak jó alapszituációkkal állt volna elő, de tényleges történetet már elfelejtett köréjük kanyarintani. Kár érte, bár az OVAkat majd megnézem, ha elérhetőek lesznek.

Tari Tari - kicsit a Kokoro Connect duálisa. Persze sokat hasonlítják a tavalyi nagy PA Works műhöz, de mindkettővel ellentétben ezt nem különösebb ambíció vezérelte, csak egy egyszerű, hétköznapi, alapvetően vidám történetet akart elmesélni, némi drámával megspékelve. Ehhez néhány szerethető karakterre és némi zenére volt szüksége, így kellemes perceket szerezve 3 hónapon át. Annyit sajnáltam, hogy sokáig a fiúkat háttérbe szorították. De mivel nem akarta megváltani a világot, jól érezte magát, mint a szereplői, ezért lett sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a rengeteget bukdácsoló Hanasaku Iroha. Noha kevésbé volt gyönyörű és részletesen kidolgozott, mint elődje, de az olyan mérce, hogy így is sem panaszkodtam rá. Nem lesz sokáig emlékezetes, de örülök, hogy láttam.

Rinne no Lagrange - a téli energetikus, csajos, mechás sorozat befejezése. Igazából pont olyan semmilyen maradt, mint volt. Különösen nem hatott meg, amit kezdtek a sztorival, a karakterek sem lettek szimpatikusabbak. Továbbra is csak W00F volt, akit valamennyire megkedveltem. A Production IG látványára nem volt panaszom, ez arra volt elég, hogy ebéd közben legyen valamit néznem.

Natsuyuki Rendezvouz - az általam nézett Noitamina só. Érett románc, de nem zárta magát nagyon a szívembe. A Képes könyv arc több mint a sorozat felén át tartott, így a befejezésig szinte fájdalom volt eljutni. Az se segített, hogy a sorozat által felvetett kérdések és válaszok sem voltak túl szimpatikusak. Atsushi kifejezetten ellenszenves volt, amivel mindössze annyi a gond, hogy egy szerelmi történet főszereplője és kerékkötője lett. Ide nekem inkább télen a Chihayafull tini melodrámáját!

La storia della Arcana Famiglia - azt tudtam előre, azért létezik a sorozat, hogy a fujoshik a bishounenhegyeket eljátszó sztárseiyuuk duruzsolására verhessék, de két dolog miatt érdekelt. Egyrészt Noto vörös zwintailt alakított benne, másrészt a bishounenek az ő kegyeiért verekedtek meg egy tornán, mindezt itáliai maffiaháttér előtt. Ez nagy átbaszás volt, mert 10 részen át a bishounenek történeteivel és a kártyáik képességeivel foglalkoztak. Aztán az utolsó részben lezavarták a párbajokat, aminek a végkimenetele az égvilágon semmit sem jelentett, és minden maradt a régiben. Asszem. Leszarom. A seiyuuparádét értékeltem.

Campione! - egy újabb háremes szuperhősös sorozat, mely azzal akart túltenni a többin, hogy a világ összes létező vallását és mitológiáját gyúrta egybe a perzsáktól a görögökön és rómaiakon át a shintóig. És akkor még nem is említettem minden idők egyik legundorítóbb és legröhejesebb csókjelenetét, mely feltette a koronát az egészre 12. részre. Az egyetlen érdeme a sorozatnak LILIANA volt, aki akkora tsundere, mint egy kibaszott hegy, az olyanokat én meg HHNNNNGGGGGG! Esküszöm, ha én lettem volna KUSANAGI GODOU, megparancsoltam volna, hogy jöjjön hozzám, és leléptünk volna valahova a picsába, hadd ekézzék egymást az istenek és a többi campione meg a lovagjaik.

SKET Dance - másfél éven át elkísért a sorozat, és közben eléggé a szívemhez nőtt. Szerettem a humorát, amit az idióta, de nagyon szeretnivaló karakterei hoztak össze. Még úgy is, hogy néha a fingós viccek szintjére silányodott. Ellenben ugyanis a romantikával sem szégyellt játszani, amiknek igen vicces trollkodások lettek az eredményei. Emellett némi drámát is kaptunk néha, sőt! Amikor igazán akart, amikor a tagok múltjait és Szkettodan megalakulásának történetét ismerhettük, akkor nagyon brutálisan tudott szólni. Sajnáltam, mikor vége lett, de legalább ez a másfél év szép volt.

Area no Kishi - avagy ahogy én emlékeztem a sportanimékre. SZARRRRR. Talán azért, mert a focit szeretem, sose állhattam ki, hogy egy sorozatban rá sem ismerek az egyik kedvenc játékomra. A transzplantos dolog meg csak olaj volt a tűzre, még ha nem is lett soha egyértelműen kimondva. Az állóképes passzolgatós montázsok pedig röhejesen hatottak. Végre megszabadultam tőle. Azért 37 rész elég sok.

Phi Brain - a másik maraton, ami majd egy éve át volt velem. Az első sorozatot nagyon élveztem, és méltó lezárást is kapott. De jött a hír, hogy azonnal jön a folytatás, aminek nem örültem. Bár simán nézhető volt, érezhetően kifogyott a kreativitás, túl sok lett a melodráma, a kedvenc karaktereimet háttérbe szorították. Végülis tisztességesen végződött, de aztán láttam, hogy jövőre majd jön egy harmadik szezon is. Nem tudja Sato, mikor kell leállni? Így nem marad ám a kedvenc rendezőm. Persze muszáj lesz néznem, úgyhogy nagyon remélem Gammon és Bástya elvtárs most már visszakapják a komolyabb szerepüket.

AKB0048 - ez még tavaszról maradt igazából, Kawamori és Okada gerilla idolmesterkedése. Az a fajta premissza, mely első látásra epikus baromság, és visszatekintve is az. De ha kellően őszintén, bátran, egyenesen játszák meg, így is magával ragad. Hol viccesek, hol meghatóak voltak kedvenc idol és wannabe lányaink kalandjai, és komoly feszültségeket is építettek a történetbe, amelyre majd a jövőre indul folytatás építkezhet. Érdekes volt még a valódi idolokat színészkedni hallani, a profi sztárseiyuukkal szemben nagyon nyers volt a mutatványuk, de attől inkább karakteresebb és autentikusabb lett a sorozat, minthogy ártott volna neki. SEE YOU NEXT STAGE!

Hyouka - első ránézésre nem tudtam azonnal hova rakni az új KyoAni alkotást. De aztán ahogy a hétköznapi és még hétköznapibb rejtélyek megoldása során egyre közelebb kerültem a szereplőkhöz, és megszerettem őket, rájöttem, pontosan erről van szó. Olyan remek társaságot alkotott a négy főhős, hogy minden sorozatnál jobban vártam, hogy viszontlássam őket együtt. A rejtélyek pedig amilyen hétköznapiak, annyira megindítóak voltak. Alighanem először láttam iskolai fesztivált animében ilyen sokáig tartani. És ennek a hat résznek hála ez egyben a legjobb fesztivál is volt. Lenyűgözött, ahogy 22 részen át nagyon finoman mutatta be a karaktereket és fejlődésüket. A zenei aláfestés végig remekül megtalálta a hangulatot a zseniális Tanaka Kouheinek köszönhetően. Ami pedig az animációt illeti, azt hiszem ez volt minden idők egyik leggyönyörűbb sorozata. A részletek kidolgozottsága elképesztő volt, mindezt időnként ötletes vizuális megoldások egészítették ki. Hacsak nem történik valami rendkívüli, az év animéje elsőszámú esélyese.

[Kazuya]

Hát én tegnap nagy fába vágtam a fejszét. Elkezdtem a Gintamát, holott ott van még a Hitman Reborn is amit 3 éve "nézek".
Mostanában volt egy, vagy két anime ami az elejétől tetszik. Eddig jól kezdett nálam a Gintama, de majd mi lesz később? Meglátom.
Mindössze egy kérdést tennék fel hogy az OVA, Special, meg minden egyebeket hány epizód után kell megnézni?

[Kdanni]

Mindössze egy kérdést tennék fel hogy az OVA, Special, meg minden egyebeket hány epizód után kell megnézni?

A OVA vagy a Special, nem tudom melyik melyik, a 17. fejezetet dolgozza fel, aztán meg anime only, szóval olyan 10-en egynéhány rész után már nézhető. A másik meg teljesen original. A film az ami egy arcot dolgoz fel, ami a 50-60. rész körül van. (Na ezt én még mindig nem láttam. )
De szerintem általános érvényű, a Gintamával kapcsolatban, hogy 90%-ban nem nagyon kell kronológia sorrend miatt aggódni.

[scineram]

No, végre végignéztem az Another c. remekművet.

Örülök, hogy még valaki tudta értékelni. Bár meg nem lepett, tudtam, hogy az ilyen lassabb történetek neked bejönnek.

Love, Erection & Chocolate - Simán a kedvenc nyári hárem sorozatom volt. Gyakorlatilag nulla fanszervízzel a választások és a politika világát szatirizálta ez a VN adaptáció, és nem is akárhogyan. Nagyon ügyesen a szavazatszerzés trükkjeit és visszásságait, a bürokratikus szervezetek korrupcióját és belső harcait, a kissebségek problémáit. Mindezt egy diáktanács elnöki választás keretében. Eközben a szerelmi szálak szerencsére nagyrészt a háttérbe húzódtak. Mindössze a végével nem voltam igazán kibékülve. Jobb lett volna egy másik csajnál kikötnie Ooshimának, illetve a választási dolgok lezárása és utóélete elég hülyén volt kidolgozva. Ezzel együtt nagy meglepetés volt.

YuruYuri 2 - lényegében hozta az első sorozatban megmutatott formát. Nagyon szórakoztató vígjáték sok yuris viccelődéssel, mi mással. Ráadásul a legjobbat a végére hagyták egy epikus előadással, az utolsó előtti részben pedig megmutatta, hogy egyidőben nagyon megható dolgokra is képes. NIIIRAKKA~

Hagure Yuusha no Estetica - igencsak semmilyen hárem fantasy. Egyetlen dolog tette különállóvá, az annyira badass és beképzelt moleszteráló főhős, hogy az már szinte ellenszenves volt. Fanszervíz sóhoz képest iszonyat jellegtelen, műanyag karakterdizájnokkal, ráadásul a jóságokból sem mutatott túl sokat. Mindössze a próbafülkei taperolás és a raktárbeli együtt pisiltetés marad belőle emlékezetes.

Dakara Boku wa, H ga Dekinai - a jóféle hárem fantasy. Az Esteticával szemben volt itten bőven fedetlen Tits&Ass, meztelenül harcolás minden mennyiségben. A szereplők viszonylag szimpatikusak voltak, a srác is a vakmerő, de nem seggfej típus. A sztori ugyan semmi érdemleges, de mégis igen kellemes meglepetés volt a befejezése. A fallikus szimbólumával a világot megmentő főhős helyett itt fordítva csinálták. Inkább a szerelmi szálak szép lezárását fűzték a történetbe úgy, hogy végülis Lisarának kellett a srácot megmentenie. A soundtrack amúgy elég pocsék volt, de a karakterdizájnok sokkal jobbak lettek, és itt az volt a lényeg.

Who the fuck is Imouto? - viszonylag szórakoztató hárem romkom. Itt a történetet a címben szereplő rejtély körülugrálása szolgáltatta, melyet hol jól, hol rosszabbul trollkodva oldottak fel, majd dobtak fel megint. A fanszervízre nem lehetett panasz, minden hölgy megkapta a maga idejét kamera előtt. Csak azt sajnáltam a végén, hogy a romantikus szálllal semmit nem kezdtek. A Mr. X route lett volna a méltó befejezés.

Binbougami_ga! - jó kis komédia a Sunrisetól. HanaKana végre egy igazán ütős szerepben. Erőssége volt a teljesen elborult szereplőgárda, akik remekül játszottak egymásra, amikor hagyták őket. Benne volt az év egyik legepikusabb fanszervíz epizódja és az azt felvezető dal, a vége felé a DN paródián pedig egy percig dobáltam magam a kanapén. Hátránya volt, amikor nagyon komoly és szentimentális próbált lenni, ezt csak ritkán tudták jól kivitelezni. Sokszor inkább irritáló volt. Ezzel együtt is a nyár üde színfoltja lett.

Az Emberiségnek Leáldozott - az egyik legjobb nyári sorozat. Egy igazán üde és elborult szatíra nagyszerű szereplőkkel. Elsősorban persze a Ő és a tündérek, akiknek történetei egészen elképesztő irányokba mentek. Érdekes volt, ahogy időben inkább visszafelé haladt, egészen a Lány iskoláskoráig. Egyedül a negyedik arc volt kicsit lassú és elnyújtott, egy részbe beleférhetett volna. Mondjuk egyből a legjobb epizód követte. A királynős történet fantasztikus volt. Remekül csinálták meg azt a rengeteg mindent egyetlen részben. Külön kiemelkedő volt a rajzolása, teljesen egyedi karakterekkel, és gyönyörű vizfestékszerű hátterekkel. Az animáció sokat hozzátett a hangulatához, köszönhetően például a fura szöglete árnyékoknak és formáknak. Az év egyik gyöngyszeme.

[Mariko]

Nem sztereotip kicsit a szemléleted OJ? Abban igazad van, hogy a Sukitte Ii na yo a legkomolyabb a három shoujo sorozat közül, de attól még a másik kettő nem lesz kevésbé shoujo. Azok az idők már rég elmúltak, amikor shoujo romantikus lányregény szinonimája volt.

[-OJ-]

Én már csak ilyen maradi vagyok, nekem a shoujo = melodráma romantika.

A másik kettő a 'komolytalan (romantikus) vígjáték' kategóriába esik, és annak tényleg elég jók, de nem azért nézem őket mert romantikát várok tőlük

[Sárkánybaby]

Igazából a shoujo régen sem volt csakis és kizárólag melodráma. Persze a dráma és a shoujo mindig kéz a kézben járt, de azért volt bennük más is rendesen, attól függően, hogy a történet merre ment el. Vagy valami kalandos akció, vagy valami humoros slice-of-life. (Hogy melyik mennyire humoros és akciódús, az már szubjektív.) Vagy... csak volt.
De én, aki igazából sűrűn ütlegelem ezt a műfajt (tudom, nem műfaj), nem tudok erről semmit.

Még egy kis off, és aztán lelövöm magam: Tudjátok nekem mi hiányzik? Az az igazi romantikus seinen. Aminek jobban életszaga van, aminek van valami "egyéb" mondanivalója is. Ami nem a malacszemű harmincévesek és a tizenéves tinilányok nedves fantáziáit hivatott kielégíteni, hanem elmesélni egy romantikus drámát egy férfi szemén keresztül. (Gyönyörű példa erre a Cherry.) Sajnálom, hogy ritkán futok bele olyan főleg romantikus sztoriba, amit egy férfi írt. Ettől a női enyelgéstől tele a hócipőm. Ráadásul többek közt egy hangos tsunderével élek egy fedél alatt, a fene se akar animét is nézni róla.

[Titkos]

Redline

Überepic autóversenyzős anime. És jelen esetben tökmindegy, hogy kit érdekel vagy éppen nem érdekel az autóversenyzés, mint téma, mert ez kizárólag egy látványanime, de annak az egyik legjobb, ha jól rémlik, hét évig csinálták. Az animáció mellett természetesen a poénokat sem hanyagolták el, így amikor nem épp a gyönyörű, kézzel rajzolt folyamatosságon élvezkedik az ember, akkor jókat röhög. Az egyetlen negatívum talán a "puff, vége van!" lezárás, mert hiába közel két órás a film, a befejezés így is olyan kissé, mintha elvágták volna az egészet, szóval valami epilógust elbírt volna a vége szvsz, bár elvarratlan szál így sem maradt benne, szóval végülis ez nem akkora hiba. 8/10, látványmániások ennél feljebb is értékelhetik. (Btw, olvastam olyan véleméményeket, hogy "jó volt, jó volt, de nem ütött elég nagyot", én viszont úgy voltam vele, hogy még épp az élvezhetőség határán belül maradtak a készítők és nem mentek át "agyam eldobom" stílusú értelmetlen hülyéskedésbe. A Gainax szerencsére csak second key animatorként volt jelen, ha ők írják/rendezik, jó eséllyel ez történt volna.)

Freedom

A sztori elsőre a már sokszor feldolgozott "az emberiség poszt-apokaliptikus élete" témán lovagol, azonban később egy egész szórakoztató, látványos és csavaroktól sem mentes történet bontakozik ki ebben a hét epizódban. A Vandread-hez hasonlóan a dögunalmas/átlagos első rész alapján itt sem szabad ítélni, utána felpörög a cucc. Lesz benne ezen kívül némi Akirás/Gurren Lagannos áthallás is helyenként, de ezek nekem baromi kellemes extrák voltak. XD (Apropó, el ne felejtsem: a karakterdizájner Otomo Katsuhiro volt.) Pár negatívum persze becsúszott, pl. 1-2 kötelező japán és amcsi klisé, vagy az, hogy szerintem ezek a 3D-s karakterek még némi csiszolásra szorulnak majd, mielőtt elérik azt a szintet, ahol már nem lesznek zavaróak, de összességében ezen a sorozaton is jól szórakoztam és szerencsére nem nyújtották tovább annál, mint kellett volna. (Sőt, igazából a vége felé pont egy olyan eseményt ugranak át, amiből én szívesen láttam volna többet, tekintve, hogy egy elég fontos plot-point volt, de na... XD) Ja és SB-hez hasonlóan imádom az openingjét. 7/10

Yondemasu yo, Azazel-san TV (mert van ám OVA is! XD)

Még csak az első részen vagyok túl, szóval végső értékelés majd akkor lesz, ha végignéztem, de így pontokba szedve:

1. Akutabe egy állat! XD Ő az a karakter, aki így az első rész alapján (bár ahogy hallottam, kb. végig ilyen lesz XD) egy senkit és semmit nem tisztelő baromi nagy segg, de ez nagyon jól áll neki. XD Stílusos, ijesztő, olyan szinten, hogy gyakorlatilag a démonok is paráznak tőle, pedig egy "sima" ember, csak "kissé" beleásta magát az okkult tudományokba. XD

2. Saku-chan is so hawt! *______* Ráadásul nem ebből a "lol, há' nézzed már, ott pirul bele a kamerába, SO MOE, SZERETNED KELL!!4444" típusból, hanem egyszerűen ahogy kinéz, viselkedik, ezt hívják kisugárzásnak, amit manapság egyre kevesebb karakternél tudnak így eltalálni. (Fanboyként mondanám is, hogy igazából sajnálom, hogy fanservice kb. nincs is vele, de mivel már elég sorozatot láttam, amit pont ez vitt félre, ezért inkább mégsem kívánok ilyesmit.)

3. A démonok! XDDDD OK, ezek teljesen kész vannak, pedig az első részben még inkább csak Azazelt ismertük meg, a többi később jön, de már így is... XDDDD

A lényeg, hogy sok értelemben elég "durva" vígjáték, nem kezdőknek való, de egy epizód csak olyan 12-15 perc, így ideális rövid, agyzsibbasztó hülyeségdózisokra, ha épp arra vágyunk. XD Stílusban talán leginkább a Detroit Metal City-vel rokon, bár egyelőre annyira azért nem jó, meg az első rész itt nem okozott olyan "instant kedvenc!" feelinget, mint ami annál volt, de persze még van hová fejlődnie, meg ha csak fele annyira lesz jó, már akkor is szétröhögöm majd az agyam. XD Az opening pedig a Freedomhoz hasonlóan itt is win.

[-OJ-]

Tudjátok nekem mi hiányzik? Az az igazi romantikus seinen. Aminek jobban életszaga van, aminek van valami "egyéb" mondanivalója is. Ami nem a malacszemű harmincévesek és a tizenéves tinilányok nedves fantáziáit hivatott kielégíteni, hanem elmesélni egy romantikus drámát egy férfi szemén keresztül.

Suzukat (anime befejezetlen, és a manga szebb), Watashitachi no Shiawase na Jikant,Bitter Virgint, Solanint tudom ajánlani