Az Ame & Yuki annyira bejött, hogy gyorsan elő is szedtem a másik két Hosoda Mamoru-féle filmet, amik már ezer éve megvannak csak eddig oda se figyeltem rájuk. Nagy hiba volt.
Toki wo Kakeru Shoujo - Az egészet a főszereplő Makoto viszi el a hátán. Végre egy olyan "átlagos iskoláslány"-karakter, aki úgy normális, hogy nem sablon és unalmas. Persze elkésik az iskolából, meg béna dolgozatot ír, szeret karaokezni és enni is, de mindez olyan bájosan és aranyosan van előadva hogy fel se tűnik. A seiyuu-járól eddig még nem is hallottam, amikor ránéztem akkor látom hogy ez volt az első ilyen szerepe... hát ahhoz képest 10/10. Az időutazós dolog kicsit furán, de aranyosan van előadva, és pont passzol a school life-témához, meg az anime hangulatához is. A sci-fi elemet szinte nem is éreztem benne, a fővonal a Makoto és két fiú barátja, Chiaki és Kousuke közötti kapcsolat. Mondjuk az
ilyen fiú-lány barátság- háromszögeknek ugye tudjuk mi a vége, de a fő konfliktus nem abból eredt amiből vártam, szal nem volt Chiaki vs. Kousuke - hál istennek. A mellékszereplők is kidolgozottak, az animáció és hátterek a megszokott jó minőséget hozzák.
Egyedül ezt a Chiaki is időutazó, de valami "sötét jövőből"-szálat éreztem egy kicsit oda nem illőnek, főleg hogy a srácnak volt egy vidám karaktere úgy a film 2/3-ig, aztán meg átment angsty-ba egyik percről a másikba. Persze történetileg kellett ez a szál hogy
helyretegye Makoto utolsó hibázását a biciklivel, úgyhogy a végére szépen összeállt ez is. Különben elkövettem egy nagy hibát, tegnap éjjel fél 1-kor kezdtem neki kicsit fáradtan + 2 sörrel úgyhogy lehet emiatt éreztem az Ame & Yukinál lassabbnak, de a hangulata nagyon megfogott, úgyhogy ez újranézős lesz nem is olyan sokára.
Summer Wars - egy igazi családi mozi, nem olyan mint a TokiKake vagy az Ame & Yuki, és azokat is jobban leköti akik ódzkodnak az ilyen "slice of life"-filmektől, mert túl lassúnak szokták érezni őket (én is ilyen vagyok, mert ha nem tud adni egy olyan alaphangulatot ami leköt, akkor sokszor szenvedek a másfél-két órák alatt). Na itt nincs ilyen, sőt alapvetően két szálon fut a sztori. Az első a családi vonal, a főszereplő Kenji-kunt megkéri az egy évvel idősebb Natsuki-senpai hogy kísérje már el a családja "főhadiszállására" (szó szerint az, egy történelmi család ősi fészke) a nagymamája 90. születésnapjára, ahová az egész család hivatalos. Kenji bele is megy, mert persze tetszik neki a lány, csak épp arra nem számít hogy Natsuki a vőlegényeként mutatja be a családjának - erről persze egy szót se szólt addig... A másik pedig egy OZ nevű virtuális világban játszódik, ami amolyan világméretű "interaktív Facebook"-szerűség, de nemcsak egyéni userprofilok vannak rákötve, hanem munkára-közigazgatásra és hivatalos ügyintézésre is használják, és ha valaki pl. bankár vagy tűzoltó, esetleg városi vagy kormányzati tisztségviselő, az avatarjának megvan a belépési jogosultsága az OZ-on keresztül a bank, kormányzati vagy más egyéb rendszerekbe. Sejthető hogy ebből lesz majd a bonyodalom, az érkezés estéjén valaki feltöri a rendszert, és elkezdi szisztematikusan szétbarmolni az OZ-t, miközben egy csomó illetéktelen adathoz-rendszerhez nyer hozzáférést. Kenji-kunról még annyit érdemes tudni hogy matekzseni, és szabadidejében OZ-rendszerkarbantartóként dolgozik, úgyhogy neki is kezdene meghegeszteni a rendszert, csak épp nem megy az olyan könnyen, főleg hogy közben a családi események is érdekes fordulatot vesznek... Nem is spoilerezek tovább, nézze mindenki mert baromi jó, és főleg harcok is vannak benne
Kedvencem Kenji és persze King Kazma/Kazuma-kun, a való életbeli énje annyira átjön az avatarján hogy az valami zseniális. A másik ami megfogott, az az hogy egy történelmi múlttal rendelkező családot mutat be a mai időkben, ahol függetlenül attól hogy mi is a családtagok státusza-állása a mindennapokban, a család ősi fészkében a nagymama az úr, és továbbra is él a tekintélyelv. És persze hogy az OZ-beli harcokban behoztak pár, főleg shounen-fight stílusparódiát
Főleg azon röhögtem hatalmasat amikor
Natsuki lenyomja az MI-t kártyajátékban + hozzá az összes átváltozás, + "az egész világ támogat"-klisé, de olyan jól előadva hogy csak néztem Mondjuk Wabisuke-t én a végén nem engedtem volna el úgy, mert kb. a fő szarkavaró volt az egész sztoriban, mégha a végén segített is rendbetenni a dolgokaat... A hátterek nagyon szépek, az animáció itt sokkal jobb mint a másik két moziban, és nemcsak az OZ-beli részekre gondolok, hanem az IRL-világban játszódókra is. A karadesign is is tetszetős, és látszik hogy a legnagyobb része az IRL-részeknek kézzel rajzolt, amit én azért értékelek nagyra mert anime mozikon kívül ilyet nem is látni mostanában (azt pl. sajnálom hogy a Disney is elment KIZÁRÓLAG a CG irányába... namindegy). Persze lehetne benne logikai hibákat keresni ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni, pl.
ha egy atomerőmű bármi módon fenyegetve van, akár az űrből is akkor már megvannak azok a rakétavédelmi rendszerek/vadászgépek, hogy egy ilyen 5*5 méteres műholdat bármikor kilőjenek. Vagy hogy a Pentagon fix hogy nem lenne olyan lamer, egy elvileg titkos hacker-MI-t pont egy olyan világrendszeren próbáljon ki amin keresztül a világon MINDENHEZ hozzá lehet férni? Nem látták ezek a Terminátort? Na de nem kötözködöm ilyesmin, mert baromira nem ez a lényege ennek a cuccnak.
Nem is tudom mikor írtam ennyi pozitív kritikát egymás után, szinte érzem hogy valami hiba van a Mátrixban, hogy egy szart se sikerült kifognom az elmúlt időszakban.
Najó, az Aldnoah Zero-t dobtam 5 rész után, ahogy a kritikákból olvastam nem is kár érte. Azért lerántottam pár részt az Akame ga Kill!-ből és a Cross Ange-ből, mert ezek körül megy a hájp most, meg FIGHT is van benne, majd meglátom mi lesz belőlük...
.hack//Sign-hoz annyit hogy már van vagy 10 éve hogy láttam, meg nem is szeretem túlzottan az ilyen típusú animéket, de ez valahogy megfogott - lehet hogy azért mert fiatalabb fejjel más szemmel néztem + Yuki Kajiura rulz! A Tsukasa-angst persze nem volt a kedvencem, de akkoriban még jobban toleráltam az ilyen karakterektet, lehet hogy túl közel volt az NGE-Shinjis korszakhoz
és elég lassú is, de a szereplők bejöttek, főleg Sora, Bear és Mimiru. Nem tudom, de a világa is összeszedettebbnek tűnt mint a SAO-é. Szal lehet hogy csak az idő szépíti meg, de a Sao Ígyjárt :P
(Meg egyben baromi jót röhögtem ezen az epizodikus összefoglalódon, kicsit a Drakula sorozatos postjaidra emlékeztetett, tényleg, azt végül végignézted és írtál is róla összefoglalót? XD)
Komolyan! Remélem nem értelmeztem félre a dolgokat, de én hatalmas feszültségeket éreztem az egészben, csak a konfliktus nem robbanásos, pörgős csaták formájában zajlott, hanem mélyen, a felszín alatt, amire csak finom utalások történtek. Én totál át tudtam érezni az összes frusztrációját a vonaton ragadt srácnak.
