Animeajánló, milyen animét nézel mostanában?

[Surci]

Nem is olyan rossz ez a Genshiken Nidaime, megnéztem belőle még 3 részt. Csak Hato eléggé dominálja, ami szvsz nem tesz jót neki, mert baromira életszerűtlen... De azért van Madarame is benne, meg remélem Saki is lesz. Ez a folyamatos HatoxMada tényleg elég gáz, Kuchikire meg ráeshetne már egy páncélszekrény végre. Amúgy a kedvenc karakterem Sue, amolyan totál-kattant otaku-Saki 2.0, mindig tudja, kit és mikor kell éppen felrúgni. Az opening tetszik.

[Dodgers]

Most karácsony környékén rámjött a kísérletezési kedv legalább egy olyan címet illetően amelyről már látatlanban is éreztem hogy a "műalkotás" vádjával amúgy se lehetne megvádolni, így esett végül a választás az AIKa R-16: Virgin Mission című potenciális mehremekre, ami az Agent Aika 3 részes OVA-ja lenne. Magát az AA-t nem láttam de benyomások + képek alapján volt elképzelésem arról hogy miféle-fajta franchiseról van szó, a Virgin Mission pedig tökéletesen megfelelt az előzetesen elképzelt jellegnek. Tipikusan az a fajta fanservice-s ökörség amiben a plot elviekben jelen van de van annyira nonszensz és érdektelen hogy szerintem magát az elkövetőjét sem izgatta különösebben, ahogy a karakterek jellegének kidolgozása sem mert a papírmasé kifejezés talán még túl jó is hozzá, ami nem túlzottan dicsőséges ha azt nézem hogy talán Aika és Eri kettőse vinné el a hátán a stuffot ha a minőség tetten lehetne érhető (az meg egyáltalán nem segít hogy Eri akár egy Tesco gazdaságos Haruhi is lehetne, az "eredeti" összes idegesítő faktorával együtt). Ugyanakkor van egy pont ami mégis akaratlanul teszi viccessé az OVA-t, az pedig a pantyshot intézménye: nem tudom hogy esetleg az OVA (és talán a franchise) valamiféle Guiness-rekord próbálkozás akar lenni valójában vagy sem, vagy esetleg vonzónak akarták szánni, de szabályszerűen oda lehetne biggyeszteni egy pantyshot számlálót a kép valamelyik sarkába, egyszerűen akkora hangsúly van az alsóneműkön hogy az ÖSSZES női szereplő legalább egyszer úgy fog esni/feküdni/hajolni/franctudjamitcsinálni hogy a mutogatás meglegyen. És valahol itt rejtőzik az OVA egyetlen (ironikusan) jó pontja, el lehet kacarászgatni azon hogy egy epizódban több a retard pantyshot mint egy TV sorozat több részében, na meg azon hogy az egész OVA akár egy bugyireklámnak is könnyen elmehetne ha éppenséggel több bugyiban érdekelt cég szponzorálta volna (valahol ezért is nevezem az OVA-t Battle of the Buttocks-nak vagy Oshiri Onslaught-nak). Komolyan pontozva egy elég gyenge 3-4/10 lenne, ironikusan pedig 7.5/10 körül taksálnám, de nem hinném hogy a másik prequelt (Aika Zero) bepróbálnám.

[Surci]

Gekkan Shoujo Nozaki-kun

Ez tetszett. Amolyan Bakumanba oltott School Rumble jó poénokkal, amiknek nagy része a szokott félreértéseken alapul. az meg külön tetszett hogy a mangarajzolás körül forog a sztori. Ajánlom mindnekinek, akinek tetszett a School Rumble, elbírt volna még 12 részt.

[paTKany]

nem tudom hogy esetleg az OVA (és talán a franchise) valamiféle Guiness-rekord próbálkozás akar lenni valójában vagy sem, vagy esetleg vonzónak akarták szánni, de szabályszerűen oda lehetne biggyeszteni egy pantyshot számlálót a kép valamelyik sarkába,

Bár az aIKA és a Najica esszenciája a pantyshot, de azért a rekordtól még ígyis messze vannak, tekintve, hogy a Koikoi 7 első részében 100-as nagyságrendben van belőle amikor leszáll a helikopter a tömött iskolaudvarra.

[Péter]

nem tudom hogy esetleg az OVA (és talán a franchise) valamiféle Guiness-rekord próbálkozás akar lenni valójában vagy sem, vagy esetleg vonzónak akarták szánni, de szabályszerűen oda lehetne biggyeszteni egy pantyshot számlálót a kép valamelyik sarkába,

Bár az aIKA és a Najica esszenciája a pantyshot, de azért a rekordtól még ígyis messze vannak, tekintve, hogy a Koikoi 7 első részében 100-as nagyságrendben van belőle amikor leszáll a helikopter a tömött iskolaudvarra.

Szerintem itt Dodgers, nem feltétlen a "hány darab bugyit tudunk, egyetlen képkockába, jelenetbe besűríteni" dologra gondolt, hanem inkább a jelenet/pantyshot arányra, vagyis hogy hány jelenet tartalmaz pantyshotot.

A Virgin Misson-ről, nem nagyon van infóm ilyen szempontból. Viszont emlékszem rá, hogy anno a Usteamen (Hol máshol? ) már felmerült ez a téma, még az alap ova sorozat kapcsán, és ha jól rémlik, a 7 epizód alatt, közel 200-at számoltak össze.

[Dodgers]

nem tudom hogy esetleg az OVA (és talán a franchise) valamiféle Guiness-rekord próbálkozás akar lenni valójában vagy sem, vagy esetleg vonzónak akarták szánni, de szabályszerűen oda lehetne biggyeszteni egy pantyshot számlálót a kép valamelyik sarkába,

Bár az aIKA és a Najica esszenciája a pantyshot, de azért a rekordtól még ígyis messze vannak, tekintve, hogy a Koikoi 7 első részében 100-as nagyságrendben van belőle amikor leszáll a helikopter a tömött iskolaudvarra.

Szerintem itt Dodgers, nem feltétlen a "hány darab bugyit tudunk, egyetlen képkockába, jelenetbe besűríteni" dologra gondolt, hanem inkább a jelenet/pantyshot arányra, vagyis hogy hány jelenet tartalmaz pantyshotot.

Itt a pont. A KoiKoi 7 elég hardcore kategóriának tűnik a bugyikat illetően, de az Aikával kapcsolatban inkább arra gondoltam hogy hány jelenetben/képkockában van pantyshot, az Aika Virgin Mission pedig finoman szólva nem mondható szermérmesnek ilyen téren amikor "véletlenül" pont úgy alakulnak a dolgok hogy minden női szereplőnek legalább egyszer (ha nem többször) az ország-világ szeme elé van tárva az alsóneműje, és még kísérlet sincs arra hogy a sztori/szereplőgárda kettőse ezt ellensúlyozza. Persze nem mintha ezt elvártam volna az OVA-tól látatlanban, de hát ugye álmodhat a nyomor.

[Junchi]

Rég néztem utoljára régebbi, non-szezonos cuccot, de most terítéken van rögtön kettő is. (+ két revaccs melléjük, szal most megint megjött kicsit a kedvem az animálódáshoz.)

Az egyik a fejszém belevágása egy nagyobb fába - elkezdtem a Macross-univerzummal barátkozni. Catrin sensei-asszonyság tanácsára a Frontierrel kezdtem a mókát, és első blikkre kimondottan szimpatikusnak tűnik a dolog (plot, art, animáció, etc.). Mondjuk vannak bizonyos szintű fenntartásaim a dolgot illetően, illetőleg az MC csávó lehetne kevésbé transzi is, de ezt leszámítva a többi komponense eléggé a helyén van. Egyébként valami Yack Deculture-változatban toltam le az első részt, gondolom a rendezői változat lehetett.

A másik kiszemelt préda a Non Non Biyori, merthogy azt mondotta a net, hogy ez inkább ilyen healing-vonalon tolja a szokásos x fős lánybandát az orcánkba, és nem a fanservice/moe erőltetésén van a hangsúly. Első epizód után ezt határozottan megerősíthetem. Nagyon hangulatos és kellemes darab, valóban az a "jobb ember leszek minden epizódja után" fajta. Persze nem várok tőle egy "Aria - a második eljövetel"-t, de ha marad ez a színvonal és hozzáállás, akkor garantáltan jóban leszünk. (Egyedül ezt a 4-komás dolgot nem értem, hogy miért erőltetik, szal a forrás még csak nem is az.)

[Catrin]

Egyébként valami Yack Deculture-változatban toltam le az első részt, gondolom a rendezői változat lehetett.

Sens..a.. XD Jah, akkor majd ezt is jelöld.

[Yuriko-chan]

Kaguya-hime no Monogatari

A grafikát elsőre szokni kell, de utána már szépséges. A történethez jobban illik ez a meseszerű, pasztelles-vízfestékes stílus, a karakterdizájn még így is egyértelműen mutatja a Ghibli sajátosságait. A hangeffektek feltűnően sokfélék, élethűek, kiválóan kiegészítik az animációt. A zene szívfájdítóan gyönyörű az első dallam felcsendülésétől kezdve, a történet magával ragadó és tanulságos. Én nem ismertem az eredeti sztorit, nem olvastam a népmesét, minden fordulat újdonság volt számomra.

SPOILER

---

A végén összetörtem. Akár Andersen is írhatta volna ezt a mesét... De legalább Kaguya visszanézett a Földre. Ha tényleg elfelejtett volna mindent egyik pillanatról a másikra, még jobban sírtam volna a stáblista alatt. XD Nem is tudom, kisgyerekek hogy tudják befogadni ezt a filmet, már a hosszát sem bírják végigülni. Mondjuk szerintem nem is nekik való.

Sokkal, de sokkal jobban megérintett, mint a Kaze Tachinu. Csodaszép alkotás, nagyon drukkolok neki, hogy megkapja az Oscart.

[Junchi]

Kaguya-hime no Monogatari (szintén)

Kiváló anime, az utóbbi évek talán legjobb filmje. Még ha bele is lehet kötni ebbe-abba.

Ami talán a legjobban fájt, az a vége. Valahogy olyan érzésem volt, mintha egyszerűen odaszóltak volna Takahatának, hogy "öreg, lassan vége ám a műsoridőnek", mire az a hasára csapott és kihozta azt, amit végül láttunk. Nagyon antiklimatikusnak hatott, emiatt meghatódni sem nagyon tudtam. Kár érte.

A másik, ami nem tetszett, hogy itt is erőltetni kellett ezt a "női alárendeltség" dolgot. Amennyire én tudom, nem carboncopy ugyanaz a film, mint az eredeti mese - vannak benne extra tartalmak és karakterek is, úgyhogy ezen képlet alapján egy-két kivágás is belefért volna. Nem ezen volt a hangsúly, a narratíva sem kerített túl nagy feneket neki, de azért érezhető a jelenléte. Szakállas téma ez már a filmiparban. Imho.

Ezek együttes hatása okozza azt, hogy a sztori szimplán csak "jó", de amúgy semmi rendkívüli. A mondanivalóban (boldogság keresése, az élet szépségei és nehézségei) semmi új a Nap alatt, de a kivitelezés annyira profi, hogy egészen újszerűnek éljük meg a látottakat. És ha már kivitelezés: a látványvilág pazar. Nincs jobb szavamra rá. Elsőre húztam a számat rendesen, de egy idő múlva arra lettem figyelmes, hogy beszippantott az egész; más designt nem is lettem volna hajlandó elviselni hozzá. A zenék ugyancsak top-kategória, bár Hisaishi Joe-tól nem is várunk fércmunkákat. Az igazi bája viszont (számomra) a karakterekben, azokon belül is főleg a főhősnőben rejlett, aki egy igazi tünemény. Még a folyamatos döntésképtelenségét is simán megbocsátottam, annyira egy élő, lélegző karaktert sikerült Takahatának írnia (merthogy a forgatókönyvet is ő firkálta össze, FYI).

All in all, megérte megnézni. Voltak bizonyos nemű kételyeim, de ezeknek csak egy mikroszkopikus része igazolódott végül be. A maradékban egy lehengerlő és emlékezetes filmet kaptam a nemlétező pénzemért cserébe. Méltó zárása Takahata filmográfiájának.

9 (aláalá)/10

[Péter]

Na firkantok már ide is valamit. =)

Grenadier: A múltkori, offtopicos nosztalgiahullám közben jutott csak eszembe, hogy tényleg, én ezt amúgy már rég meg akartam nézni. A szimpatikus borító mellett, leginkább az miatt voltam rá kíváncsi, mert nagyon sokan hasonlították a Trigun-hoz. Persze a borító alapján azért sejtettem már én, hogy ezeket az ajánlásokat, érdemes fenntartásokkal kezelni, mert sanszosan el vannak túlozva. Így nem is azzal az elvárással mentem neki ennek az animének, hogy ebből majd egy csajos Trigun lesz, és bizony nagyon jól is tettem.

Bevallom, valahol azért meglepett az anime, mert jóval több női idomra számítottam, ehelyett inkább a lövöldözésen volt a hangsúly. Más téma, hogy annak a megvalósítása, komolyan vehetősége, engem leginkább a régi Looney Tunes rajzfilmekre emlékeztetett. (Tudjátok amikor Yosemite Sam, össze-vissza lövöldözött.) Egy könnyen fogyasztható, sablonos, középszerű, de egyszer bőven nézhető anime, ami legalább tisztában van önmagával, és nem akar többnek látszani, mint ami. 6/10

Flame of Recca: Egy másik anime, amit szintén azért kezdtem el, mert sokan valami máshoz, jelen esetben a Yu Yu Hakusho-hoz hasonlították. A borító és plot alapján, erre láttam is reális esélyt, na meg ugyanaz a stúdió csinálta. Meg is örültem, hogy milyen jól, pörgősen indult, látványos harcokkal, aztán ahogy haladt előre az anime, szépen elfogyott a lelkesedésem, és már nem kötött úgy le, mint az elején. (Vagy csak öregszem?) Azért nem volt rossz, de én kissé csalódott voltam, többet vártam. A 10-ből 6, max 6.5 pontnál, nem tudok rá többet adni.

[Dodgers]

Bayonetta: Bloody Fate

Ugyan csak mostanában néztem meg ezt a moviet, de az igazsághoz hozzátartozik hogy még annak idején, az akkor még csak Japán szinkronos változat első tizenöt-húsz percbe belenéztem kíváncsiságképpen, legfőképpen azért mert egy általam nagyra tartott játékfejlesztő stúdió (Platinum Games) egyik játékának, az első Bayonettának az adaptációjáról van szó, ami első olvasatra elegendő motivációnak tűnhet, de ez nem fedi teljes mértékben a valóságot ha azt nézem, hogy tényleg csak "hűségből" néztem meg a moviet. Az alapul szolgáló játékot ugyan kedvelem annyira, hogy valójában a második rész végigjátszása hozta meg a movie tényleges megnézéséhez a kedvemet, de engem "játék sztori" viszonylag ritkán tud úgy igazán megfogni, az első Bayonetta játék pedig egy nagyon jó példája ennek (ahogy a folytatás is, és ahogy szinte az összes PG játék) annak köszönhetően, hogy süt róla hogy csak afféle madzag amire aztán a pályák mint afféle gyöngyök vannak felfűzve, mert egyébként egy abszolút feledhető, unalmas, súlytalan marhaság az egész "elmegy" kategóriás szereplőkkel megfejelve (akik közül azért akad egy-két hellyel-közzel tűrhetőbb is). Kicsit offtopicnak tűnhet amit most fogok mondani, de egy PG játékot szigorúan a játékmenet miatt vásárol az ember (azt viszont nagyon), így gondolom nem nehéz kitalálni hogy mi is talán a Bloody Fate rákfenéje: igen, az, hogy önmagában kéne helyt állnia amikor a játékot abszolút a gameplay vitte el a hátán, és ez kegyetlenmód meglátszik a végeredményen amikor nekem, a játék kedvelőjének volt nehézkes végigülni a moviet (igen, ezért nem néztem tovább a moviet anno) attól függetlenül, hogy sztori szempontjából ez nem feltétlen a Gonzo hibája. A játékban is olykor kínszenvedés volt végigülni az átvezetőket, ilyen szempontból az adaptáció pedig csillagos ötös, ez viszont meg nem feltétlen a Gonzo érdeme. Valahol lehetne szidni az íróstábot amiért nem használták ki az alkalmat arra hogy valami súlyt adjanak mind a szereplőknek, mind az átfogó sztorinak ahelyett, hogy csak szolgamód átültették volna a játék amúgy is gyenge sztoriját, de ami engem illet én egy kicsit sem tudok haragudni rájuk, legfőképpen azért mert szerintem senki az ég világon nem várta el azt hogy pont ez a movie fogja megreformálni a játék sztorimesélését, olyan magasságokba emelve a szereplőket akik a maguk módján igen összetett és hihető jellemekké válnak. Jó, mondjuk Bayo karakterét mindig is jobban bírtam mind a DMC-s Dante-ét a DMC3-tól kezdve, de ez is inkább a "melyikük a kevésbé szemforgatásra késztető" kérdése, semmint a nyers sztoriírás erejéé.

Szó se essék róla, az akciójelenetek többé-kevésbé hozzák azt a fajta koreográfiát ami a játékra jellemző volt, de ez persze édeskevés ahhoz hogy egy játékból készült filmet elvigyen a hátán, és habár maga az animáció viszonylag rendben van a movie egésze alatt, az anime karadesignjai nem igazán nyerték el a tetszésemet (nehéz körberírni, elég semilyennek/átlagosnak hat). Ugyanakkor az angol szinkront ha nem is teljes mértékben, de kedveltem: a játékban hallható performansz egy kicsivel jobbnak hatott, de aki kedvelte a játék szinkronját, annak szerintem nem lesz különösebb oka érvágásra.

Végső soron egy 5/10 mellett tettem le a voksomat, annyit pedig hozzáírnék a "jegyhez" hogy habár a moviet aligha magasztaltam egekbe, de a lehetőségekhez mérten mégiscsak egy korrekt, de végső soron mégis abszolút felesleges iparosmunkának tartom, ami sajnos-nem sajnos még így is jobb mint teszem azt a Dangan Ronpa vagy a Devil Survivor 2 adaptációja volt (vagy az első Persona 4 sorozaté, ami ugyan tisztességesebb hosszt kapott mint a Dangan és a DS2, de a Bayonettához hasonlóan ott is elég szépen kiütköznek a sztori alapvető hiányosságai). Aki akar egy látványosabb akciómozit nézni a megpróbálkozhat vele, de szerintem semmiképp sem érdemes nagy elvárásokkal leülni elé, pláne ha az ember már látott nem egy rosszabbul sikeredett játékadaptációt korábban.

[Catrin]

Allison to Lillia

Animék hosszabb véleményezéséhez általában megalusta és kedvetlen vagyok, de ez a sorozat most kihozta belőlem. Ugyanis újabb kedvencem született, bátran rátenném egy top20-as vagy 30-as listámra, de így a végére érve kicsit azért kötekedek vele (még ha ez nehezen/nem is szűrődik ki a mostkövetkező sorokból XD).

Alapjában véve ez egy szép mese, érdekes világképpel és szeretnivaló karakterekkel. Több helyen lyukas, logikátlan, epic magic, szájbarágós, repetitív, de mindig bájos, laza és szórakoztató, így hátrányai a legkevésbé sem zavarnak egy ilyen könnyed cucc élvezésében (LOL hosszú idő után ismét erősebben befigyel nálam a Macross-effektus).
Az anime kétfelé bontható, mivel két regény-sorozatot adaptál, persze a világ és a történet azonos, a sorozat második fele az első folytatása, még ha ugrunk is egy szépségeset. Szóval bár összességében ez mindegy, de nekem tetszett, hogy nem szeparálták külön anime évadra/címre, hanem egybefűzve adaptálták. Az első 13 rész Allisonra, a második Lilliára fókuszál, de igazság szerint a mellettük szereplő srácok is ugyanolyan főszereplői a sorozatnak, mint a lányok... Sőt, helyenként hangsúlyosabbak, a narrálás is vegyes.
Ezenkívül a sztori epizódokra bontható, egy esemény, kaland kb. 4 részes. A karakterek szempontjából mindegyik kaland lényeges, mindegyikre visszautalnak valahogy a későbbiekben, a sorozat második felének menete pedig visszaidézi az elsőét, ezzel is érzékeltetve a körforgást. Külön szórakoztató, hogy mindegyik szál valamelyik suli szünetben játszódik, így az évszakok is folyamatosan váltakoznak.
Bár a főhősök középiskolás korúak, school life-ból szerencsére semmit sem kapunk, maga a világkép háborúból kilábaló államokból tevődik össze, a szereplők nagyrésze a hadsereg tagja. Így főként történelmi, politikai, gazdasági, társadalmi kérdéseket, epizódokat tár elénk a mű, teljesen ifjúsági regény, kalandregény stílusban. Utazás toposz itt is erősen jelen van (ahogy az író Kino no Tabi regényénél is, csak egészen más hangulatban), legkedveltebb eszközök a repülőgépek, vonatok, oldalkocsis motorok.
Mindezek mellet az A&L erősen épít a karakterek kapcsolatára és családképére. Lényegében három pár történetét követhetjük végig: Allison&Will, Fiona&Benedict, Lillia&Treize. A középső páros jelentős, nélkülözhetetlen mellékszereplők, ők adják a történet egyik legnagyobb zamatát. Érdekes, hogy a készítők a főpárokat mennyire megfosztották a fanservice jelenetektől és a konkrétabb romantikától, amit igazából nem bántam, mert a sztori sehol nem hagy az emberben kétségeket. Tetszett ez a tálalás. Ezzel szemben itt van nekünk Fiona és Benedict, akik olyan szinten trollok, hogy pofátlanul csak turbékolni tudnak... Azt hiszitek gáz? Nem! Über fun! Megacukiságuk a legkevésbé sem fárasztó, sőt kimondottan élvezetes. Kíváncsi vagyok vajon az eredeti regényekben is így oszlik-e meg a romantika aránya vagy a Madhousnál gondolták úgy, hogy „figyuzzatok, hozzuk a szokásos vaksi tinisablont, az idősebb párt pedig emeljük ki ellensúlynak, így ha lehet minden második jelenetükben legyen egy kissu, egy összenézés, egy áisterűűűű, mert ez amellett, hogy szívet melengető és fangirlbugyinedvesítő még vicces is“. Amúgy ne rettenjetek el, erősen túlzok, de nah bármennyire giccsesek, Benedicték imádnivalóak.
A teljes karakter-gárda egyébként egyenként is élvezetes és emlékezetes (és olyan szépek!). A zene és a látvány kellemes, tetszetős.

Ami nem tetszett:
Ez majdnem nulla, mivel a számomra tetszetős szegmenseiből épített gyönyörűséges szemellenzőmnek köszönhetően teljesen elégedett vagyok. Vagy inkább fogalmazzunk úgy nem maradt bennem a cucc után tüske, de mégis kikívánkozik pár ellengondolat (ha nem kívánkozna, valószínűleg nem írtam volna hsz-t, hogy megmagyarázzam magamnak értékelési nehézségeimet xd).
Említettem fentebb, hogy mesés, logikátlan, magic... érdekes módon ez csak az utolsó sztorinál zavart, mert ott már átment debilségbe a mérték. Három részig húzták a vonatos-megtévesztős sztorit, hogy az utsó részben pár baromsággal összecsapják. Maga a történet zárás jó, az animéhez illő, okés lett, de a kivitelezése gáz, hülye kérdéseket vet fel. Másképp kellett volna adagolni a cselekményt és nem ennyire wtf módon megoldani. Ütős, komoly epizódot akartak a végére, de elég idióta lett. Miért rabolja el túsznak Lilliát a bűnöző, mikor a célpontját is simán elrabolhatta volna? Miért nem kísérli meg megölni Treizét, ahogy a feladatában szerepel, azon kívül, hogy a srác főszereplő? Erre azt a választ kapjuk, hogy együtt akar a fiúval a halálba zuhanni, tehát öngyilkos merénylő, ami igazán felesleges és érthetetlen, főleg, hogy azért vállalta el az ügyet, hogy ne öljék meg, de oks. Fogadjuk el, hogy ő ilyen idióta tervvel brillírozva szeretne meghalni az áldozatával együtt. Miért kell a végére Treize halálzuhanása, majd mágikus visszatérése? Ha már nem sikerült őt is ünnepélyesen Lilliával együtt megmenteni, ami teljesen normális lett volna, akkor itt miért nem tudtak egy fél momentet betenni, legalább arról, hogy vízbe estek vagy nemtom, LOL... Persze nem ijedt meg az ember, mert végig érezni lehet, hogy ennél a cuccnál nem lesz targikus zárás, a karakterek is benyögik, hogy nem találják a hullákat, anyuciék sem törnek össze az aggódásban, mondván a fiuk szerencsés, mit neki szakadék?! Így végül ezzel a felesleges körrel, de jöhetett a zárójelenet, ami normális és aranyos lett, hogy a fiatalokról is tudjuk: nem kell aggódni, majd szintet lépnek.
A másik wtf dolgot a sztori közepén lévő váltás okozza. A váltás tetszett, Wil döntésével nem volt problémám (bár azzal igen, hogy itt húsz körül is még nő volt a seiyuuja), a következménye, tehát az új életképük is tetszett. De itt is felmerül pár zavaró kérdés: Miért titkolóznak Lillia előtt? (most Treize titok-szálát nem nézem, az is túlhúzott, de rendben van) Mi szükség rá, főleg úgy, hogy mindenki más lényeges karakter tudja, csak ő nem... Persze azzal magyarázzák, hogy Wilnek ez titok, titokban kell tartani, vegyük komolyan, juj, oké vegyük... de felesleges csak Lilliával szemben komolyan venni... Magyarázat lehet talán, hogy Wil nem akarta, hogy Lilia még közelebb legyen hozzá, nehogy befolyásolja/hatással legyen a munkájára. Ez oké lenne, ha hatna, de tökmindegy, hogy szépítjük a tény az tény: Lilia így is közel van és így is hatással van rá!!! Akkor meg minek ez a makacsság? Ráadásul az ember azt várná, hogy az utsó részbe valahogy az ő száluk is helyet kap... a titkolózásnak talán vége, de nem rejtegetem a spoilert: erre nem kerül sor. Persze a sztori cukin nyitott, bármi megtörténhet, Lilia is nyilván megtudja egyszer... Szóval igazából még ezt is el tudtam nézni az animének, de elég nagy wtf.

Kb. ennyi. Kíváncsi vagyok vajon a light novel vége is ennyire összecsapott? Szumma milyen lehet? Az Allison kötetek fönt vannak angolul, de Lilliások még csak félig. Egyszer majd elolvasom. Készült utána egy újabb regény is, ami ebben a világban Lillia osztálytársairól szól... Valamint egy rövid folytatásnak írt regény is, ami még inkább érdekel...

Egyszer majd a Kinót is megnézem...

(Kis megjegyzés: feleslegesen kettőzik az l-betűket a címben, szerintem én is leszokom róla, az Alison és a Lilia helytállóbb.)

Legszívesebben 9/10-et adnék rá, de egyelőre maradok 8-nál a hülye záró-akció miatt. Így később, ha nagyon lelkes maradok még feljebb is kerekíthetem, lejjebb nem hiszem. Varázslatos és kész!

[ViharTáncos]

Vettem egy mély levegőt és neki megyek a Puella Magi Madoka Magica -nak, valahogy mély víz érzésem van szóval biztos ami biztos feltankoltam sört is és gyümölcs lét is popcorn esetleg 2 tábla csoki. Még nem tudom eldönteni melyik fegyverzet lesz alkalmas a szellemi védelmemre....

Egyik haver úgy jellemezte hogy " armored youself for an impending doom". Szal biztos ami biztos.

[Junchi]

Momentán Macross. Párhuzamosan a klasszikus és a Frontier, bár igaz, utóbbinak pár rész múlva a végére érek, viszont előbbinek még nagyon az elején járok.

Azt tervezgetem, hogyha véleményezem is őket, akkor mindenképp egyszerre, akár összehasonlítgatások útján.

[Catrin]

Azt tervezgetem, hogyha véleményezem is őket, akkor mindenképp egyszerre, akár összehasonlítgatások útján.

Good idea. Persze Frontier ügyileg már megkukkoltalak és sikeresen beleestél az általam tippelt Junchi vs. Macross skálába (4-6/10).
Az alaphoz még hajrá, igazából engem az érdekel, hogy az SDF végére érzel-e majd valamekkora késztetést további Macross címek megismeréséhez.


Na de mit néztem ma: egy felejthetetlen movie-t. Számomra annyira ismeretlen és meglepően jó cuccra leltem, hogy le kell ide írnom.

Tessék megnézni!
Kumo no You ni Kaze no You ni

1990-es, a Ghiblitől is segédkeztek benne (lásd pl. karadizi).
Egyszerű, de nagyszerű, kerek egész. Nálam nagyon betalált a határozottsága.

Egyszóval: ÜT! 8/10

[Rui-chan]

Hoppá, még nem is írtam ide a legújabb gyöngyszemről, amit nem a szezonosok közül nézek! Na szóval, Kemono no Souja Erin. Még a felénél se járok (21. résznél pontosabban), de amiket a későbbi részekről hallottam, az alapján szerintem nem nagyon fognak rontani az összképen.

Igaz, hogy lassabb a történetvezetése, de ennek ellenére nem unalmas. (A Monogatari vagy Mekaku soooooookkal lassabb volt, azokon majdnem bealudtam.) Kellően bemutatja a főszereplőt és rajta a keresztül a világot. Ő hogyan viszonyul az egészhez és fordítva. Maga a világ szépen felépített, elég sok mindent megmutattak már az elején. Az egyik legszebb szülő-gyerek kapcsolat van benne, amit animében valaha láttam.
Emellett jól működik az egész, még az apróbb dolgoknak is van jelentősége, amire először azt mondaná az ember, hogy simán átugorhatja. A Toudákról (hüllőszerű lények, harci hátasállatoknak használják őket) pedig már most többet tudok, mint a Cross Ange sárkányairól, holott az csak fele annyi epizódból fog állni, mint ez. A világ több vallásból is merített, de én úgy vettem észre, hogy főként inka-azték elemeket használnak.
Érdekes még a Köd Népe, úgy érzem ők nem ok nélkül maradtak távol a világ többi részétől. Soyon mesélt valamit Erinnek, de több mindent sejtek emögött. Ebből az animéből egyébként még méhészkedni is meg lehet tanulni.

A vicces az, hogy még a recap epizódot sem éreztem feleslegesnek, mert apróbb pluszokat belecsempésztek, amik még több darabot hozzá raktak a kirakóshoz. A két idióta teljesen jól működik a történetben, comic relief karakterek, és lazán megfelelnek a szerepüknek. Az elején kicsit féltem, hogy átmennek idegesítőbe, de néha igazán kellemes perceket tudnak szerezni. Emellett az sem elhanyagolható, hogy Erin életét is minimálisan irányítják. Erre jó példa Ial szála, hiszen pont nekik köszönhető, hogy találkozott Erinnel.

Jone aranyos volt, de azért picit örültem, amikor elengedte Erint maga mellől. Persze, kellett az alap és nagyon szépen pótolta az elvesztett szülőt, viszont a kislány pont emiatt volt úgymond elzárva a világtól. És itt jön be az egyik olyan dolog, ami nagyon megfogott. Igaz, hogy Erin baromi okos és kissé koravén is, ám a szocializálódás nem az erőssége. Tetszett, ahogy görcsösen próbált megfelelni az új elvárásoknak, amiket támasztottak elé. Eddig ugye az volt, hogy egyedül tanult, minden kérdésére azonnal kapott választ. De az iskolában más a helyzet, amit teljesen jól érzékeltettek. A többiek egyébként sokat segítettek neki, ennek örültem. Hiába különbözik annyira, mégis megtanulták őt elfogadni olyannak, amilyen.
Erin és Lilan (egy oujou, amolyan mitikus állat, kutya és sas keverékének mondanám) kapcsolata eddig nem indult valami jól, de bízom benne, hogy meg fog oldódni minden. Lilan egyébként hihetetlenül cuki, főleg amikor lóg a füle. Amikor végre sikerült kommunikálniuk, azt megkönnyeztem, igazán felemelő jelenet volt.

Ez a sorozat gyönyörű, de nem csak esztétikai értelemben, hanem érzelmileg is. Jól éreztem én, hogy amíg a vizsgáimat csinálom, félre kell tennem, mert ez nem olyan sorozat, amivel el lehet játszani, csak 1 részt nézek meg belőle naponta. A 14. rész utáni időugrás jót tett és Erinnek szerintem jobban áll a kiengedett haj. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, nézzetek bele, megéri! Ráadásul 2009-es, szóval azok se szólhatnak be, akik szerint a 2000-es években nem készült jó anime. Egyedül talán a grafika lehet furcsa elsőre, de nagyon könnyen megszokható.

[Junchi]

Kemono no Souja Erin

Ezt én is kinéztem már egy ideje, szerintem egy pár hét/hónap és bele is vágok. Erin karakteréről sok szépet és jót hallottam.

Persze Frontier ügyileg már megkukkoltalak és sikeresen beleestél az általam tippelt Junchi vs. Macross skálába (4-6/10).

Még a plot úgy szódával elment, viszont a karaktergárda. Ó, te jóságos ég... Az SDF-es bagázs minden szempontból jobb.

[Ayla]

Sword Art Online II befejezve - szpojleresen írok végig - !!!

Akkor jól emlékszem innen senki nem nézte végig? Utolsó 5 rész egy teljesen független fejezet volt ám.

De vegyük az elejétől szépen: még nagyjából emlékszem, hogy felépítették a GunGale Online-t a világ legelviselhetetlenebb női mellékszereplőjével. Ekkor még főszereplő, közben.
Az a rész izgalamas lenne, hogy vannak a SAOból visszamaradt killerek IRLben is és hogy Kirito ilyen kiemelkedően fontos szerepet tölt be fejesek között a player alvilágban... de nem ilyet sztorit kellett volna írni mindezzel és nem ilyen karakterfejlődést.

A lábadozó volt SAO player gyerekek iskolájába is jobb school life-ot lehetett volna írni, rengeteg humorral és drámával mert mégis elég sokmindenen mentek keresztül ott az emberek. Bele lehetne írni mindenféle klubokat az iskolába akik különböző partyk voltak a gameben, rivalizáció a score alapján satöbbi.... de ilyet sem kaptunk. Tényleg írnom kéne.

Lement a Gun Gale Online, a megane még neko is lett, és elkészült az új hárem, amivel nemhogy Kirito nem tudta mit kezdjen, de az írók sem. KI ÍRTA EZT A SZ*RT?! Elnézést. Itt volt az, hogy már majdnem jégre tettem, amikor jött egy szép új világ ahová megint sokmindent lhetett volna írni de nem. Nem is emlékszem pontosan mi történt azonkívül, hogy kihúzták a kardot és megmentettek valami repülő elefántot. Ebből is látszik milyen semmitmondó időtöltéses izé volt az a fejezet.

Hogy átkötve hogy lett az utolsó fejezetbe, arra sem emlékszem. De az utolsó fejezeten nagyon látszott, hogy kellett valami humánus csapást mérni a nézőkre olyan drámaian ahogy csak azt ma lehet. Amennyiben itt nem láttátok, akkor elmondanám, hogy olyan játékos csapatot hoztak be akik halálos betegségben ágyhoz vannak kötve és 24/7 online élnek. Ide kapunk egy főhősnőt aki a világ legaranyosabb és legtehetségesebb Alfheim Online player kislánya. (még mindig nem jöttem rá melyik másik karakterre emlékeztet milyen másik animéből, de valakire nagyon). Ez a banda, anélkül, hogy elárulná betegségeit összeszedi Asunát akinek a karjaiban hal meg a lány néhány hónappal később. Mindez idő alatt iskolába viszi és mindenhová, hála annak, hogy Kirito már pár éve azon ügyködik, hogyan juttassa el a digitális világból a való életbe Yui-t, most ezen a lányon végleg ki lesz dolgozva, így a lány órán tud olvasni is stb.

Túl sok és feleslegesen erőltetett dráma. Közben mindenki más el van felejtve. Úgy ahogyan ezt a korábbi fejezetekben is tették. Azért rendesen kikészültem ettől az AIDSes fejezettől.

Az anime a cliffhangerrel záródik, hogy a SAO készítője továbbra is készít dolgokat és van.

Aaannyi mindent lehett volna itt jól megírni! Bár ahhoz, korántsem 24 részt tudok elképzelni. De ebben a 24 részben is sokminden lehetett volna másképp és kevésbé lett volna ilyen nyomorult. Bámulatos mennyire nem tudják elfogadni azt, hogy ebbe az animébe nem passzol a ,,hagyományos" fanszervíz és második nekifutásra is próbálták végig (majdnem végig) beleerőszakolni ismét sikertelenül. Nagyjából ezt látom a legnagyobb sz*rság forrásnak mindenhol ami keresztülhúzta az amúgy majdnem normális valamit.

Amennyiben lesz SAO 3, elvárom, hogy szereplőink egyetemisták legyenek. Elvárom, hogy legyen egy olyan plot mint a legeslegelső SAO első fejezetének és elvárom, hogy tanuljanak meg értelmes ecchit írni. Azt is elvárom, hogy ne 24 vagy 26 részes legyen, hanem több. Sok párhuzamos szállal. Olyan jó materiál, mirét ilyen képetelenek dolgoznak rajta?!

Befejeztem. A legutolsó pozitív amit mondhatok róla, hogy végre adott az anime egy nőnemű szereplőt akit nagyon szívesen tudnék cépézni és ez bizony az AIDSes kislányunk, Yuuki-chan. : )

[Rui-chan]

Akkor jól emlékszem innen senki nem nézte végig? Utolsó 5 rész egy teljesen független fejezet volt ám.

Kivételek mindig akadnak.
Amúgy nekem pont az jött be, hogy a második felében együtt akcióztak és nem az volt, hogy Kirito ment és gyakott, a többiek meg le vannak ejtve. Csapatmunkát akartam látni és végre megkaptam!
Yuuki-chan nagyon aranyos volt, az egyik legkedvelhetőbb karakter az animében. ^^

Jó is, hogy szóba került a téma, mert a másik "játékban ragadtunk" jómadárról akartak faggatózni egy bizonyos illetőnél, aki jobban benne van. (Igen Cruel, rád célzok.) Sz'al most a Log Horizon hogy áll az ln-hez képest? Mert egyre inkább úgy tűnik, hogy szándékosan húzzák. A grafikát nem firtatom, mert a Deen megjelenésével számítottam minőség romlásra, de sajnos a sztori sem úgy muzsikál, ahogy azt vártam az első évad után.

[Cruel Angel]

Jó is, hogy szóba került a téma, mert a másik "játékban ragadtunk" jómadárról akartak faggatózni egy bizonyos illetőnél, aki jobban benne van. (Igen Cruel, rád célzok.) Sz'al most a Log Horizon hogy áll az ln-hez képest? Mert egyre inkább úgy tűnik, hogy szándékosan húzzák. A grafikát nem firtatom, mert a Deen megjelenésével számítottam minőség romlásra, de sajnos a sztori sem úgy muzsikál, ahogy azt vártam az első évad után.

Ööö... nekem épp most Log Horizon csömöröm van. XD Szóval olyan másfél hónapja nem néztem a sorozatból egy részt sem. (Az utolsó amit láttam, az "Nemtomki go east" című epizód volt. Ami a spinoff novella/novel kezdeményből volt, feltételezem a szálak a végére összefutnk. Az előtte lévő valentin nap az filler volt. Előtte a két párhuzamos karácsonyi sztori (a pénzes dungeonös, meg a player killer guardos) volt az utsó két kötet a novelből, amit olvastam. Hogy most mi van, arról egyrészt fogalmam sincs, mert nem nézem, másrészt meg baka-tsukin már nem fordítják (de asszem ősszel jelent meg a "következő" kötet, tehát ami most dolgozhatnak fel a az animében).
A fanfordítás pedig azért maradt abba, mert az ln sorozatot licencelték. I'm a sad panda.

[Junchi]

GunBuster!

Eddig valahogy nem foglalkoztam azzal, hogy begyűrjem ezt a rövidke "Gainax-alapozó" OVA-t, ami részben annak is köszönhető, hogy az egyébként roppant vérszegény és platósík DieBuster megvolt már korábban, ami finoman szólva sem hagyott túlságosan mély nyomokat bennem, így nem is nagyon érdekelt a GunBuster sem. Mostanáig.

Ami miatt rögtön kiemelném az átlagszar OVA-k tengeréből, az az, hogy mennyi minden belefért uszkve 6 epizódba. Gyakorlatilag bemutatott egy egész Világot (még ha kicsit hézagosan is), kevés, ám annál markánsabb gárdával operált (Norikót el ne felejtsem majd MAL-on valamilyen formában a profilomnál feltüntetni, mint kedvenc karaktert), a kapcsolataik is teljesen hihetőek voltak, kaptunk igényes(!!) fanservice-t, királyul dizájnolt mechát (a Gunbuster alighanem az új kedvencemmé lépett elő) és remek animációt. Gyakorlatilag minden adott volt egy emlékezetes cucchoz, amit egyébként AZ az Anno rendezett, aki az NGE óta, pénzangyalkákat létrehozva röhög az arcunkba. Korrekt munkát végzett, annyi szent.

Mindezek ellenére a rövidsége azért így is visszaütött helyenként, szal ha ezt egy 13 részes sorozat képében adják elő, még akár kiváló is lehetett volna. Így viszont csak szimplán jó, hiszen akadnak itt azért egyéb lehúzó tényezők is. Az egyik az áltudományos baromságok masszív erőltetése, ami nekem mondjuk kimondottan csípte a szemem, pláne mikor a hiper-térugrást akarták magyarázni. Jajj. Voltak ugyanakkor olyan dolgok is, amiket eltaláltak vagy ezt kihasználva remek sub-plotokat hoztak össze. Gondolok itt elsősorban az idődilatációra. Félelmetesen jól átjött a karakterek aggodalma a földi kontra űrbéli idő"különbségek" miatt - szinte már bánom, hogy nem eköré építették az egész OVA-t. A másik, ami nagyon nem tetszett, az a befejezés. Mégis mi szükség volt erre a giccsparádé konklúzióra? Tökre hihető, hogy 12 000 év múltán visszatérnek a Földre, ahol fényekkel ki van világítva, hogy "Üdv itthon", csakis az ő tiszteletükre. Teljesen tönkre vágta az utolsó rész atmoszféráját; én a magam részéről ezt úgy oldottam volna meg, hogy egyszerűen visszatérnek a kihaltnak vélt Földre, aztán, hogy maradt-e végül valaki, azt már a néző fantáziájára bíztam volna. Jobban kijött volna a dolog.

7 (fölé)/10, csekkolja mindenki, aki teheti.

[Dodgers]

Hikyou Tanken Fam & Ihrlie - Ruin Explorer és Ozanari Dungeon: Kaze no Tou

"Rendes" körülmények között külön-külön értekeznék erről a két OVA-ról mert egyébként semmi sem kötné össze ezeket, de megvan az oka annak hogy inkább egyszerre teszek említést róluk, ami nemes egyszerűséggel az hogy mindkét cím alapjában véve ugyanabban a dologban utazik: fantasy/vígjáték sztori a kilencvenes évek közepe tájékából. Mind a Ruin Explorer-re (továbbiakban RE), mind az Ozanari Dungeon-re (OD) igaz hogy egy csapat kalandort vonultatnak fel akiknek napipontjai aztán a szokásnak megfelelően vedlenek át mindennapi megélhetésből a világ megmentésére, és mind a kettőre ugyancsak igaz hogy a műfajnak megfelelően tudnak egyszerre marhulni a korszaknak megfelelő stílusban és tudnak komolykodni is ha éppen arról van szó, ilyen téren tehát nem formálnak át semmit az ég világon. Sőt, nagyon sarkítva azt is mondhatnám most rögtön hogy egyikük sem az a kimondottan maradandó alkotás, de már csak azért sem sietek előre, mert valahol pontosan itt van elásva a két OVA közti külömbség, pontosabban szólva ott ahogy a humort/komolykodást kezelik a maguk módján, aminek (véleményem szerinti) következménye az lett hogy ha egy érméhez hasonlíthatnám a OVA-kat, akkor az RE képviseli a pozitív oldalt, míg az OD a negatívat. Az mindkét cím esetében érvényes hogy nem árt legalább egy közepes szinten kedvelni azt a stílust amit ezek a lassan 22-25 (!) éves alkotások képviselnek minden aspektusukban mert például a "hülye fejet vágós" poénok mindkét címben visszaköszönnek, de míg az OD sokkal közelebb áll egy tökéletesen átlagos, tökéletesen feledhető és elég unalmas cucchoz ami sikerrel üti a "zannak idején minden egyes anime mestermű volt ám, ma meg már csupa szar megy" jellegű mentalitást, addig az RE-ben egy jó kategóriával jobban érvényesül az a virtus hogy nem feltétlen kell eredetinek vagy maradandónak lenni ha legalább a könnyed szórakoztatási faktor megvan arra a négyszer fél órára. Néha inkább arra van szüksége az embernek semmint a súlyosabb cuccokra, és lehet az is közrejátszik a véleményemben hogy pont egy ilyen időszakban akadtam rá az OVA-ra (azon persze vitatkozhatnék hogy azért lehetett volna maradandóbb, de ez remélem meglátszik majd az értékelésen).

Az OD-ben szinte szóra sem érdemes se a humor, se a szereplőgárda, se a komolykodással való keverés mert egyszerűen annyira semilyen és lapos az egész, az RE-ben viszont a szereplők közti kémia működik annyira hogy legalább egy kikapcsolási faktor meglegyen a maga kicsit elcsépelt, de mégis kellemes módján (mondjuk az is igaz hogy az RE majd' kétszer annyi szereplőt állít a központi csapatba mint az OD és ilyen talán "RPG-sebb" is, de itt most nem ez a mérvadó), a lököttségi faktorra szintúgy áll ez, és ha a komolykodás nem is érdekes, de annyi keretet azért ad a dolgoknak hogy az ne legyen különösebben szemet kiszúróan középszerű mégha a finálé biztos hogy nem okozott katarzist semilyen téren (szemben az OD-nél ahol egész végig az "aha, oké" mentalitás uralkodott). Ha van egy pont ahol mindkét OVA nagyjából megegyezik a műfaji sajátosságokon kívül az a vizuális színvonaluk a korukhoz képest: az RE '95-'96 között készült míg az OD '91-ben, ennek megfelelően az OD közelebb áll a késő nyolcvanas évek stílusához, míg az RE kis túlzással tökéletes lenyomata annak hogy milyen volt a kilencvenes évek közepén az általános vizuális divat, ez azonban szerintem egyik cím értékéből sem von le mert mind a kettő korrekt munka. Az viszont más kérdés ha nem is igazán befolyásoló tényező hogy az RE érthető módon jobban állja az idő vasfogát mint az OD, és ez inkább preferencia kérdése de általában jobban szoktam kedvelni a közép kilencvenes évek sítlusát a késő '80-as/kora '90-es évek jellegéhez képest, és ebben az RE sem képez kivételt.

Mondottam volt hogy egyik OVA sem volt az a kimondottan maradandó élmény, azonban a fentebb vázlt indokok miatt az Ozanari Dundeon-t egy 5/10-re, míg a Ruin Explorer-t egy 6.5/10-re taksálnám, viszont ha valaki nem szereti az ebből a korszakból származó fantasy/vígjáték sztorikat, az szerintem levehet egy 1-1.5 pontot ezekből a számokból, mert enélkül jobban valószínű jobban ki fog ütközni a két OVA nem igazán maradandó mivolta.

(ja igen, azt hozzátenném hogy az OD-ben van egy Wile E. Coyote/Prérifarkas "imitátor" [tudjátok, táblákkal kommunikál és egy mukkot se szól], míg az RE-ben egy Muttley/Mardel távol keleti rokon borzolja a kedélyeket, az összeesküvés elméletek rajongói máris agyalhatnak azon hogy ez a két OVA vajon tudatosan lopott-e egy oldalt a Warner Brothers/Hanna-Barbera könyvéből vagy csak véletlen egybeesésről van-e szó)

(ja igen #2: az RE esetében az OP, míg az OD-nél inkább az ED tetszett)

[Junchi]

Még mindig SDF Macross (slowpoke, meg whatever, I know...), ami kategóriákkal több és jobb, mint az a bárgyú Frontier volt, viszont nyugtasson meg valaki, hogy Kaifun méltóztatik szörnyű, kínkeserves halált halni a végén (vagy közben).

Egyébiránt Monster revaccs megy mellette és... továbbra is ZSENIÁLIS.

[Dodgers]

Manyuu Hikenchou

Harmadik résznél tartok, és eddig nem tudom eldönteni hogy zseniálisan idióta, vagy idiótán zseniális címről van szó: olyan szinten rámegy a minimum kosárlabda (vagy inkább ágyúgolyó) méretű mellekre és az azzal kapcsolatos dolgokra hogy szinte percenként röhögök fel valamin, közben pedig olyan bugyután de őszintén próbálja becsomagolni egy "társadalomkritikás" csomagba hogy a végén még meg fog nyerni magának. Mondjuk az is biztos hogy ebből csak a cenzúrázatlan változat a helyes opció, mert amúgy ez is az a fajta sorozat ahol értelmét veszti az egész ha egy részét nem engedik látni anélkül hogy ne sülne ki az ember szeme a hirtelen beugró és "ősi szakmát űző személy mint kifejezési forma" világos nagy fehérségtől.