Duplapost mer senki nem néz animét (vagy legalábbis nem ír róla :P)
Sengoku Basara
Ezzel is szemeztem már egy ideje, mert elég jókat hallottam róla, meg a történelmi hátterű cuccokkal amúgyis familiar vagyok, csak visszatartott az a tény, hogy ez egy CapCom fight-game adaptáció, és az ilyesmik nem okoztak túl sok kellemes élményt a múltban (Fatal Fury, Tekken, Final Fantasy). Az ilyenek ugyanis túlzottan is építenek magára a játékra, és aki ezeket nem ismeri, annál önálló animeként nem igazán állják meg a helyüket.
Szerencsére az első évad maximálisan rácáfolt ezen várakozásomra. 45-ös topicban többek által emlegetett
opening először kissé WTF volt, de gyorsan ráfüggtem, és minden alkalommal végighallgattam, sőt a full verzió hamar bekerült a playlistbe is. Nagyon eltalálták, kiválóan megy ehhez az animéhez és a karaktereihez. Egyébként annyiban érdekes a dolog history- vonala, hogy a szereplők valóban létező történelmi személyiségek, akiknek egyes jellegzetességeit igyekeztek átültetni az animébe/játékba, valamint a fontosabb harcok helyszínein is igazi csatákat vívtak. Továbbá tetszett a korhű "mindenki-mindenki-ellen"-felállás, a Sengoku-kor ugyanis valóban az egyesítés előtti interregnum ideje volt Japánban. De szó sincs valami "a harczos útja"-szerű korhű történelmi drámáról szerencsére.
Pár szó a karakterekről: ők azok, akik miatt érdemes nézni, na meg a tálalás, ahogy a benne szereplő figurák előadják magukat.
Kezdjük a két MC-vel: az első a helyi faszagyerek, Date Masamune, aki annyira laza, hogy
a lovát is chopperré alakította szarvkormánnyal és kipufogókkal, emellett
kizárólag keresztbe font karral hajlandó lovagolni, mert az úgy "KÚÚRU". És nem cicózik ilyen béna fegyverekkel, mint egy, vagy akár két katana, hanem egyből 6 karddal viszi be az egész hadseregeket eliminálni képes támadásait. Az eredeti Masamune is gyakran használt angol kifejezéseket a róla szóló feljegyzések szerint, de nyilván nem olyanokat, mint "SHIT", "DAMN IT", "ARE YOU READY GUYS?" vagy "LET'S HAVE A GREAT PARTY" és hasonlókat, szóval eszméletlen kakkoi egy figura
Aztán örök riválisa, Sanada Yukimura, aki a sorozat forrófejű ifjoncát alakítja, de messze nem egy Natúró-szerű elvisehetetlen idióta, hanem nagy tisztelettel tekint ellenfelére, és két, lelkének vörös lángjától izzó lándzsájával állja útját Masamune hódítási törekvéseinek. Emellett valami olyan idétlen akcentussal és szlengben beszél, hogy szinte mindig elröhögtem magam amint kinyitotta a száját
Mestere, Takeda Shingen is megér egy misét, aki egy hatalmas bárdot forgat, és ha megfelelő harci szellemmel áll hozzá a fighthoz, akkor ilyen hülyeségek, mint pl. a gravitáció a világon
semmit nem jelent számára. Fiaként tekint Sanadára, és
óvó atyai gondoskodással terelgeti a gyakran túl heves vérű és rögtönítélő fiatal harcost. Említést érdemel még Shingen nagy vetálytársa, Uesugi Kenshin is, aki feminin külseje és viselkedése ellenére maga a becsület szobra, kiváló harcos, és kedvenc hobbija pusztán kedves szavakkal
orgazmikus pillanatokat okozni házi ninjájának, Kasugának
Különösebb taktikai csatákra nem kell itt gondolni, a fentiek egymagukban olyan erősek hogy egy teljes hadsereget le tudnának győzni, így leginkább egymás között folynak a harcok. Szólnom kell még a szintén igen eredeti gonosz brigdról is: a fegyverként két óriási kaszát forgató, pszichopata szadista
Akechi Mitsuhide, aztán a főgonosz felesége Nohime, aki a japán középkorban sem éri be kevesebbel egy hatcsövű gépágyúnál és egy rakétavetőnél, valamint Oda Nobunaga, a japán történelem egyik legendás alakja, aki
maga a Démonkirály, és nagyon EVIL, de annyira, hogy koponyatrónon ül és csakis legyőzött ellenségei koponyájából
issza a szakét, és bármerre jár, az égen
egy hatalmas villámló felhőörvény követi, ami magára a Pokolra nyílik
. Úgyhogy a karakterek közötti összecsapások leginkább a GAR jelzővel írhatóak le. Egyfajta Kenshinbe oltott TTGL ez az egész, epikus harcokkal, FÉRFIAS pillanatokkal ("Oyakata-sama!" "Yukimura!" "OYAKATA-SAMA!" "YUKIMURA!"
"OOOYAKATA-SAMA!!!4" "YUUKIMURA!!!4"), oltári dumákkal, eredeti szereplőgárdával és remek zenékkel. Aki esetleg nem ismerné még, de szereti a shounen-fight műfajt, semmiképp ne hagyja ki.
A folytatásairól is megemlékeznék, de sajnos fordított előjellel...
S2. AAANGST!!!!! Mi a fenének angst ebbe az animébe? Pedig egész normálisan indult, de aztán a 3. résztől felfelé a készítők úgy gondolták hogy MÉLYSÉGET kell adni ennek az egésznek, és mi más lenne ennél alkalmasabb mint a teljesen pointless és erőltetett angst, ami agyon is vágja a sorozat további részét, mert ezt senki nem ezért, hanem a király harcokért és menő szövegekért nézte. Aztán az új antagonist-gárda messze nem olyan jó mint az előző, főleg hogy az elvileg főboss Toyotomi Hideyoshinak kb. semmi szerepe nincs 1 darab mellékkarakterrel vívott harcán kívül, és a céljairól se tudunk meg semmit, csak hogy erővel akarja egyesíteni az országot, és az milyen rossz. A valódi stratéga az ő
házibuzija, aki Hanbei névre hallgat, és fogalmam nincs miért kellett ilyen designt adni neki (tisztára mint valami elcseszett Griffith-klón), ráadásul folyamatosan Hideyoshi ideáljairól papol, amik hűdemilyen jók, csak épp pont a főbosstól nem hallunk egy szót sem ezekről. Azért az utolsó rész szerencsére hozza az első sorozat epic hangulatát, de ez sajna kevés hogy 8 epizódnyi nyavajgásért kárpótoljon.
Movie: időrendben a 2. és a 3. sorozat között jött ki, az utolsó, amit I.G-ék készítettek a frencsájzból. Itt már kőkeményen érződik, hogy a sokadik játék promója ez inkább, mint önálló anime. Semmi nem magyarázza a régesrég kinyúvasztott karakterek visszahozatalát, mint az hogy ha valaki a játékban ezek rajongója (és ugye a legújabb részekben is ugyanúgy választhatóak), és nem tennék bele, akkor nézőt veszíthetne a film. Pedig az eleje ennek is jól indult, bár az itteni főellenség Ishida Mitsunari nem volt felvezetve az előző évadban (új játék, új főboss ugye...) és így eléggé a semmiben lógott a motivációja, ami a Hideyoshihoz való feltétlen hűség lenne, de ezt még leokéztam, mert a nemkicsit ingerlékeny és kettyós karaktere amúgy bejött. Az olyan fasságok viszont, mint a fő finálénak kinevezett sekigaharai csata közepén a semmiből újra megjelenő Mitsuhide és az általa feltámasztani kívánt Démonkirály mint iszonyat nyomi plot device az addigi ellenfelek összefogásának elérése érdekében... Vagy a szintén a semmiből feltűnő Ieyasu, vagy a rég kiírt Oichi, vagy az stb stb stb...
S3 ^ Ugyanez, csak másfél helyett öt órában, ráadásul itt már rohadtul irritáló és teljesen felesleges új karakterek is bejönnek, akik csak viszik a screentime-ot, és üvölt róluk, hogy a játék új kiadásában választható karakterek. Persze itt már a 2. sorozat végét is megváltoztatták, de mondom oké, még belefér, elvégre mégis játék az alap, nem is a sztori maga a lényeg, de ez.... Az egyedül pluszpontja ennek is Ishida és az első 2-3 rész, a többi viszont olyan szánalmas gagyinger játékpromó, hogy nézni is fájdalmas volt, szégyen az első sorozatra nézve. Ráadásul ezt már nem a I.G jegyzi, ami látszik is az animáción.
Speciálok: 2*7*4-7 perc, néhol viccesek, leginkább semmilyenek.
Ezeket csak azért írtam le, hogy aki beleugrana ebbe az egészbe, annak csak az első szezont ajánlom, de azt tiszta szívből. Ha a többit kihagyja, nem veszít semmit, sőt.
Értékelés:
S1: 8/10
S2: 5/10
Movie és S3: 3/10, de csakis Ishida és az első 30 perc/2-3 rész miatt nem húzom lejjebb, pedig azok a förtelmes ENDek megérdemelnék.
Köszi!
3-5 rész után nem éreztem az ingert anno, hogy menjen tovább, pedig nagyon jó értékeléseket kap több komolyabb oldalon is.
nak tűnik.
(Bár az animéjére még a barátnőm se tudott rábeszélni.)
), hogy a Rokka no Yuusha animéről csevegtek, mert a fanservice karit jól körüljártátok, épp csak azt felejtettétek el odaírni, hogy mi a sorozat címe, amiben szerepel. 
XD
.
