Köszi, akkor legalább most már 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az S2-t nem fogom ebből megnézni, tekintve, hogy anno nekem az S1 is ilyen "egynek elment" élmény volt. Nem volt egy rossz anime, sőt, bizonyos elemeiben valóban újszerű volt, vagy legalábbis kitűnt az akkori szezon/év animéinek tengeréből, viszont amiket itt most leírtál, azok az érzések bennem már S1 alatt is ott kavarogtak, illetve számomra már úgy az első szezon fele környékén elkezdett "elfáradni" a sorozat. Eredetileg amúgy akartam ide valami "OPM S1 benyomások" jellegű elemzősebb, hosszabb postot, de ha eddig 2-3 év alatt nem sikerült rávennem magam erre, akkor a fene sem tudja, hogy mikor kerül majd erre sor (már ha egyáltalán... XD), szóval ha már így "felvezetted" a dolgot, akkor én "folytatnám", igaz, csak az első szezonos élményekkel. XD
Szóval alapvetően ez egy szórakoztató sorozat volt, jó kis szuperhős paródia, stb., viszont az a hype, ami körülötte volt, szerintem már S1 idején is igen erősen el volt túlozva. Egyrészt azért shounen fight, avagy egyáltalán szuperhős paródia témában még animék között sem volt akkora fehér holló, így jókat kuncogtam már anno is a fanboyokon, akik olyanokat találtak írni, hogy "A SHOUNEN FIGHT MŰFAJ DEKONSTRUKCIÓJA!!!!!44" és hasonló túlzó blődségek, mintha minimum a Madoka jött volna el sárga-piros ruciban. XD A másik meg az, hogy a paródia egy dolog, mert valóban vicces, meg kifiguráz nem egy shounen fight/szuperhíró klisét, csak éppen szegény hamarabb lejárt nálam, mint a három napos tej, konkrétan míg egy Ranmán 160 valahány részen át csaknem non-stop tudtam röhögni, addig itt már úgy a 6-7 rész környékén elkezdetem ásítozni, mert annyira egykaptafás volt a legtöbb rész sztorija.
Kezdődik a dolog ott, hogy Saitama istentelen módon túltápolt, ami ugye a poénok fő forrása és pár részig valóban vicces is, hogy olyan fazonokat kezel le 20 perc alatt, amik egy átlag shounen animében komplett arcok főgonoszai szoktak lenni. XD Csak aztán egy ponton túl úgymond saját magát rúgja tökön ezzel az egész koncepcióval a sorozat, hiszen hatszázadjára már nem vicces, hogy főhősünk a szó szoros értelmében One Punch Man, mert tényleg
minden ellenfelet egyetlen ütéssel kifektet. (Oké, Boros volt ugye a kivétel S1 végén, de igazából én benne is csalódtam, mert szimplán elővették azt, hogy "jajj, hát ő olyan erős, hogy neki nem elég egy ütés, hanem...több kell". Vártam volna pl. valami olyan ellenfelet, aki pl. a gravitációt irányítja, ha már Saitama ökle annyira halálos, hogy egyetlen ütés és neked véged, akkor logikus lett volna pl. egy olyan fazon, aki épp ezért mondjuk így próbálja "tompítani" hősünk punchait, vagyis ha már vele nem bír el, hát a környezetet formálja a saját javára... vagy akármi.) Szóval ez az "übertáp állat vagyok" dolog akkor szokott működni, ha az ellenfél is az, így viszont az első 2-3 "lol, egy ütéssel kifektette!" jelenet után már eluntam az egészet.
Na, de itt jöhetne képbe, hogy mi van a többi szereplővel? Hát öhm...Genos kivételével szinte halál nem érdekelt senki, annyira nem voltak jó karik, hogy megfogjanak, a harcoknál pedig értelemszerűen ha Saitama még a történetet is unalmassá tette az OP képességével (lol, tényleg, az "OPM" szerintem nem is "One Punch Man"-t, hanem "OverPoweredMan"-t jelöl... XD), akkor evidens, hogy a többieket is teljesen elnyomta. Jó példa erre a sorozat közepe körül feltűnő Halkirály vagy ki a franc. Az a 2-3 rész számomra a sorozat legunalmasabb, vontatottabb, nyögvenyelősebb epizódjai voltak, tipikus "
Godotra...Gokura...Saitamára várva" töltelékrészek, amikre rá lehetne mondani, hogy "na jó, dehát a DBZ-ben is hány ilyen volt", nos igen, csak ott pl. amíg Gokura vártak, azért a többiek is csináltak
valamit. Elterelték a gonosz figyelmét, próbálták lenyomni, netán legyengítették, stb. Itt semmi ilyesmi nem történt, Halkirály még az S-szintű Genossal is röhögve feltörli a padlót és akkor a készítők úgy próbálják megkedveltetni a többi karaktert, hogy pl. a max újságkihordásra alkalmas harmadvonalbeli biciklis hős századjára is hülyére vereti magát a hallal, mert legalább addig sem az embereket üti. Itt egyébként szokatlanul komolyra vette a sorozat a figurát, szal ezt sem értettem, ahhoz képest, hogy mekkora műfajparódia, vagy dekonstrukció lenne ez a fanok szerint sokszor a legrosszabb pillanatokban volt képest előkapni a legagyonrágottabb animés és/vagy hollywoodi kliséket. Az egyik volt pont ez a halas jelenet, ahol biciklist jól elverik, de az embereknek mégis átjön az üzenet és az egész stadion éljenzi a nevét. Én meg double-checkoltam, hogy nem valami GI Joe-t, vagy hasonlót nézek-e... XD Vagy emlékszem, ott volt az a jelenet, amikor kizárólag azért kezd el Saitama bunkózni az emberekkel, hogy a ne a gyengébb hősökre legyenek pipák, akik semmit nem tudtak csinálni, hanem őrá. Ez azért vicces, mert ezt a karaktert előtte úgy 6-7 epizódon át úgy mutatták be a nézőknek, mint aki tesz erre az egész hős-témára, nem érdekli a hivatalos erőszint-besorolás, a többi hős által ráerőltetett baromságok, az emberek véleménye, stb-stb., hanem ő szimplán csak úgy van és ha jön a gonosz, lenyomja, mert ő ezt így szabadúszó-szinten, hobbiként műveli.
Sokkal inkább el tudtam volna képzelni róla, hogy ennél a "cseszegeti a tömeg a gyengébb hősöket" jelenetnél bevágja a fapofa "A....sou ka!"-fejet (tudjátok, amiből mém is lett... XD), mint hogy előadjon egy ilyen tsunderés pszichológiai hadviseléses nagyszínpadi jelenetet, szerintem ez annyira nem ő volt.
De ha már többi hős: szvsz ezt a "Bosszúállók" vonalat sem kellett volna erőltetni. S1 első fele pont azért volt jó, az adta a báját, hogy Saitama egy tök egyszerű ember, ehhez az egyszerű személyiségéhez társul az, hogy ahogy írtam, szimplán csak hobbiból, saját maga teszi taccsra a gonoszokat, mert hát ez a hős feladata, lenyomja a gonoszt, csak így, egyszerűen. XD Itt még a plot is sokszor ennek volt alárendelve, pl. nem tudom már, hogy a szúnyognős, vagy az őrült tudósos részben volt-e, de a cselekmény úgy indult, hogy Saitama el akar menni valami supermarketbe, mert csak aznap él az akció a kedvenc kajájára. XD Csak hát sorban jönnek a debil gonoszok és kénytelen végigverni őket, különben sosem hagyják eljutni a boltig. (És a nap végén le is marad róla szegény... XD) Ez így teljesen lol volt, bemutatta, hogy mennyire nem ezen az "OMG, I'M THE HERO!" témán jár az agya alapjáraton és talán ez volt az egyetlen olyan dolog, ami az OP-ségét az elején még kompenzálta, hogy ez a hatalmas erő egy amúgy végtelenül egyszerű lelkivilágú/igényszintű emberben koncentrálódott. Csak aztán az írók úgy gondolták, hogy ha már a Marvelnek van Avengers, a DC-nek meg Justice League, akkor nehogy már nekik ne legyen ilyen, úgyhogy a sorozat fele körül be is szervezik Saitamát (akarata ellenére) egy ilyenbe. (Ha jól emlékszem, Genos ötlete volt, Genos fiam, én szeretlek, de közvetve a te hibád, hogy a sorozat elindult a lejtőn...
) Ugyanis innentől indult el az általad is felhozott másik zavaró tényező: behoztak kismillió új szereplőt, ám mivel a gonoszok továbbra is Saitama erőszintjéhez vannak belőve, ezért ez a másik X+1 karakter baromira nem tudott semmit sem kezdeni már S1-ben sem a gonoszokkal, mindegy, hogy Halkirály, Boros, vagy valaki más, nagyon ritkán tudták Saitama nélkül lerendezni az illetőt. (Na jó, telekinézises loli még néha villantott valamit, bár megjegyzem, nagyon örülök, hogy a nagy klisékifordító animénk azért pl. egy tsundere lolit sikeresen "becastingolt", úgy kellett egy ilyen jellegű kari pont ebbe a sorozatban, mint só a sebbe. -____- Még ha belőle is paródiát csináltak volna, aztán kaptunk volna egy olyasmit, mint anno a Papillon Rose-ban, ahol az egyik loliról kiderült, hogy a moemoéskedés nála egy álca és amúgy egy tajparaszt, de nem, itt csak végig nyomta a tsuntsunt.) Szóval a készítők kb. belevitték magukat egy jó kis 22-es csapdába: ha Saitama harcol, az unalmas, mert "I only need one punch!" ugye... Ha bárki más harcol, az unalmas, mert az meg ennek az ellentéte: egyetlen ütést sem tudnak bevinni, ellenben a gonosz felmossa velük a padlót. Ergo mindenképpen egy kiegyenlítetlen (= unalmas) fightot fog bámulni a kedvez néző, épp csak vagy a jófiú, vagy a gonosz lesz irreálisan tápos. Ennek kivétele volt a Boros fight, de ott meg szimplán átmentünk DBZ-be, ahol két tápos ellenfél veri egymást baromi látványosan, amivel úgy alapjáraton nincsen baj, meg végre legalább izgalmas az összecsapás, csak akkor meg ráébredünk, hogy ez a harc kb. semmiben sem különbözik az összes többi shounen fightban látott bossfightoktól.
Ez a sorozat szvsz úgy lett volna poén, ha végig maradnak úgy az első 4-5 rész koncepciójánál, miszerint Saitama csak élné az átlagos mindennapjait, de mindig jön valami hülye, aki "zaklatja", ezért hát kénytelen leverni. XD Nem azt mondom, hogy ezt ne lehetne hosszútávon megunni, de még mindig tovább kitartott volna, mint ez a "One Punchline"-jellegű történetírás. Amúgy a fenti fikázások alapján most lehet úgy tűnik, hogy rühelltem ezt a sorozatot, de nem, egyrészt vígjátékként volt aposztrofálva és kb. végig röhögtem/vigyorogtam az egészet, ergo a célját elérte, csak egyrészt már akkor is nevetségesnek éreztem azt az egekbe hypolást, ami a sorozat körül volt (megnézés előtt szimplán csak szkeptikusan nem akartam hinni nekik, megnézés után pedig a fejemet fogtam, hogy micsoda fan-belemagyarázásokat voltak képesek egyesek kitalálni), másrészt meg azok a fenti problémák, amiket itt Ákos említett S2 kapcsán, nálam már az S1 második felében felütötték rút fejüket, szal már akkor azon kezdtem agyalni, hogy "mi lesz ebből hosszú távon?" és ahogy itt most olvasom, kb. az lett... ^^" De amúgy jól írja, olyan 6-7 körülre lőném be én is, szóval nem volt ez egy rossz sorozat, de azért én S1 után nem azt éreztem, mint a vérfanjai, hogy "S2 WHEN????", inkább azt, hogy "szép volt, jó volt, elég volt".