Pár hete fejeztem be ezt az animét, és így utólag visszatekintve tetszett (utólag megszépülnek a dolgok, lehet, hogy akkor kellett volna írnom, mikor az utolsó rész után bezártam a media playert
)
Ami egyértelmű,
L haláláig én is úgy gondoltam, hogy ez az évszázad animéje, és a készítők nevét aranyba kéne foglalni. Fantasztikus fordulatok, pörgős események, és állandóan meg tudtak lepni (jó, engem nem nehéz, de a későbbiekben már nem sikerült...) Eszméletlen volt, ahogy le volt vezetve egy-egy nagy terv meg akció, hogy azt ki miért, hogyan találta ki, nem győztem az államat összeszedni a padlóról. Light karaktere is tetszett, ahogy egyrészt tényleg idealista és az elején még a világot akarja megváltani, másrészt elfogadja L kihívását a "ki a jobb"- versenyben.
Az egyik kedvenc jelenetem, mikor Light újra megfogja a Note-ot, és felüvölt, ahogy tudatosul benne, hogy mit csinált eddig, és azóta meg pont ez ellen harcol. Nagyon jó volt.
Aztán
L halála után olyan üres lett az egész sorozat. Már az is, hogy
L túl egyszerűen halt meg, csak leírták a nevét, és kész. Túl könnyű volt, ezt még Light is megjegyezte. És onnantól nem volt igazi ellenfele, és az egész gyilkolászás is valahogy céltalanná vált. Light meg egyre szánalmasabb lett, sokat is hibázott, úgyhogy nagyjából elvesztette addigi szimpátiámat. Near meg Mello nagyon idegesített, az az érzésem volt, hogy az alkotók
nem tudtak jobbat kitalálni L helyett, semmi fantáziát nem láttam a karakterükben. Mellettük még utólag L is szimpatikus volt, pedig őt se csíptem.
A végén már a logikai fordulatok sem voltak kellően megindokolva, hogy ki, miből, hogyan tudott rájönni mire. Szerintem elfáradt a készítők első részekben megvillanó briliáns elméje, és ennyire futotta... kár...
A vége aztán megint hatalmas volt (az utolsó két rész). Az a szerencse, hogy ez tetszett, különben biztos rosszabb szájízzel gondolnék vissza erre az animére. Szerintem jó volt így a befejezés, láthattuk, hogy Light is csak ember, sőt, szerintem direkt jót tett a karakterének a megalázás, meg hogy olyan szánalmassá vált. És számomra az is kiderült (bár már előbb is), hogy L több volt, mint ellenfél, valamilyen szinten barát is. Vagy talán az egyetlen ember, akit tisztelni tudott.
Szóval ha a közepét kihagyták volna, akkor nagyon gyorsan a kedvenceim közé száguldott volna, de azért így sem felejtős. A jövőben meg pályázok a mangára