Re: Chihayafuru
Elküldve: 2017.05.16. 00:40
A 2000-es évek óta a világ sorozat termelése érezhetően megváltozott. Míg régebben (2000-es évek előtt) leginkább a neverending sorozatok mentek (Dallas, Dinasztia) vagy éppen bármikor befejezhető konkrét cél nélkül (Magnum, Knight Rider) futó szériák uralták a mezőnyt. Természetesen akadt pár üdítő kivétel, de azok voltak erős kisebbségben (Gyökerek, Twin Peaks). Aztán valamikor a 24 tájékán a csatornák elkezdtek egyre több pénzt pumpálni a sorozatokba és azok nagyobb ívű hosszabb és komplikáltabb cselekményt kezdtek el mesélni (alfa példánya a Lost). Manapság pedig boldog boldogtalan csatorna, internetes videotéka, de már árukiszállító is sorozatokat gyár. Nem csoda, hogy mára olyan világokat mutatnak be amikre régebben egy vasat sem adtak volna most pedig mindenki azt nézi vagy nézte. Csak hogy példával is éljek, senki nem kíváncsi az 50-es és 60-as évek reklámszakmájára ztán a Mad Men egész jól futott, vagy kigondolta volna, hogy a tavalyi év egyik legjobb sorozata egy bírósági per rekonstruálása lesz (People vs. O.J. Simpsons).
De ezt miért is írtam le? Leginkább azért, hogy azt tudjam mondani, bezzeg az animék! A japán animációs sorozatok negyedévente közzel 20-25 címet dobnak ki a placcra. Természetesen a nagy részük eléggé jellegtelen, de minden évadban van 1-2-3 olyan cím ami egy olyan területre fókuszál amiről a legtöbb (főleg Japánon kívüli ember) még a büdös életben nem hallott. Ha másért nem, hát az ilyen sztorikért érdemes ezt a hobbit választani. Az évek során már láthatott a nagyérdemű müv töriset (Gallery Fake), jégtáncost (Yuri on Ice) vagy éppen repülőgép tervezőst (Széll támad). Miután az ember végig nézi őket mindig arra gondol "basszus én miért nem lettem karmester, mert hát ez a világ legjobb szakmája." Pontosan ide kerül a Chihayafuru is ami egy olyan sportot mutat be, amiről a legtöbbünk még nem hallott és azt úgy mutatja be, hogy a második rész végén mindenki azon agyal, hogy vajh az Amazonon kapható egy pakli és az mennyit kóstálhat? Szóval maga a témaválasztás tíz pontos.
De ez egy sport anime. A sport animéket pedig nem szeretem. Leginkább azért nem mert az ember azért szorít az adott versenyzőnek vagy csapatnak mert az ő életüket követhetjük nyomon az ellenfelét pedig nem. Bár a Chihayafuru egészen jól megpróbálja építgetni az ellenfeleket (a mangában pedig még jobban odafigyel erre lásd Királynő életét), de ettől még nem lesznek többek mint legyőzendő ellenfelek. Így hát a legtöbb esetben egy max 5 perce megismert tag ellen kell drukkolnunk amit én nem tartok fairnek - ha már sport.
A másik. Ha egy ismert sportról van szó akkor az ember csak a fejét tudja fogni, hogy "Urizsen már megint milyen badarságot találtak ki?!" Lásd a Tsubasa kapitányt amit tele tettek olyan megoldásokkal amik egész egyszerűen nem lehetségesek. Ha meg egy olyan sportot mutatnak be amit az ember nem ismer, akkor meg jogosan merülhet fel benne, hogy amit lát az mennyire reális vagy sem? Mivel a karutát nem ismerem így fogalmam sincsen, hogy egy-egy meccs valóban így néz ki vagy sem. Itt azért meg kell valamit jegyeznem: nem érdekel.
Nem érdekel mert a sorozat kur nagyon jó. A karakterek a színek, az animáció, a cselekmény a zene mind-mind együtt van ahhoz, hogy egy nagyon jó kis sorozatot nézzen a delikvens.
Az animáció egyáltalán nem zavart, sőt nekem kifejezetten tetszett ez a josei stílus (mint ahogyan az összes josei amit eddig láttam). Néhol valóban kicsit vakítóan fehér, de inkább ilyen legyen mint depi fekete.
A karakterek pedig jók voltak, nekem személy szerint Nishida és Stréber kun voltak a kedvenceim. A Taichi, Chi-can és Arata trió közül igazából egyik sem fogott meg, de nem is pfujoltam feléjük. Arata annyira erős volt mint a Code Geass elején Suzaku és az ő francos mechája. Valamint zavart, hogy karakterét kicsit túl misztifikálták. Oké tök jó játékos meg minden, de azért az, hogy fél évig(?) évig jó haverok voltunk az áltiban az még korántsem jelenti azt, hogy onnantól kezdve örök barik maradunk és mindig ő lesz a nagy testvér akire felnézünk. Taichi pedig a két lábon járó Marvel film. Van benne akció, épp egy jó adag komolyság, plusz jó képű und pénzes is valamint még jó tanuló is, naná hogy az összes lány és egykét nem lány is a társaságát keresi. Néha egyébként nagyon zavart, hogy nem mozdult rá Chi-chanra. Leginkább azért mert szerintem a lánynak (többek közt) ez is kellett volna a végső sikerhez. Chi-chan tipikusan az a sportoló akinek az a baja, hogy túledzi magát. Annyira rá fókuszál/görcsöl a játékra, hogy neki kifejezetten jót tett volna, ha valaki ebből a monotóniából kitudta volna zökkenteni. Tachi-nak is jót tett volna, hiszen végre a szerelmét nem kell titkolnia. Mindegy nem oldották meg a kérdést, így jártak.
A Surcival kötött biznisz alapján négy sorozatot lestem végig. Az biztos, hogy nem a Chihayafuru lett a top kedvenc, de az is tutti, hogy azért vagyok most is fent mert azt a rohadt mangát olvastam.
De ezt miért is írtam le? Leginkább azért, hogy azt tudjam mondani, bezzeg az animék! A japán animációs sorozatok negyedévente közzel 20-25 címet dobnak ki a placcra. Természetesen a nagy részük eléggé jellegtelen, de minden évadban van 1-2-3 olyan cím ami egy olyan területre fókuszál amiről a legtöbb (főleg Japánon kívüli ember) még a büdös életben nem hallott. Ha másért nem, hát az ilyen sztorikért érdemes ezt a hobbit választani. Az évek során már láthatott a nagyérdemű müv töriset (Gallery Fake), jégtáncost (Yuri on Ice) vagy éppen repülőgép tervezőst (Széll támad). Miután az ember végig nézi őket mindig arra gondol "basszus én miért nem lettem karmester, mert hát ez a világ legjobb szakmája." Pontosan ide kerül a Chihayafuru is ami egy olyan sportot mutat be, amiről a legtöbbünk még nem hallott és azt úgy mutatja be, hogy a második rész végén mindenki azon agyal, hogy vajh az Amazonon kapható egy pakli és az mennyit kóstálhat? Szóval maga a témaválasztás tíz pontos.
De ez egy sport anime. A sport animéket pedig nem szeretem. Leginkább azért nem mert az ember azért szorít az adott versenyzőnek vagy csapatnak mert az ő életüket követhetjük nyomon az ellenfelét pedig nem. Bár a Chihayafuru egészen jól megpróbálja építgetni az ellenfeleket (a mangában pedig még jobban odafigyel erre lásd Királynő életét), de ettől még nem lesznek többek mint legyőzendő ellenfelek. Így hát a legtöbb esetben egy max 5 perce megismert tag ellen kell drukkolnunk amit én nem tartok fairnek - ha már sport.
A másik. Ha egy ismert sportról van szó akkor az ember csak a fejét tudja fogni, hogy "Urizsen már megint milyen badarságot találtak ki?!" Lásd a Tsubasa kapitányt amit tele tettek olyan megoldásokkal amik egész egyszerűen nem lehetségesek. Ha meg egy olyan sportot mutatnak be amit az ember nem ismer, akkor meg jogosan merülhet fel benne, hogy amit lát az mennyire reális vagy sem? Mivel a karutát nem ismerem így fogalmam sincsen, hogy egy-egy meccs valóban így néz ki vagy sem. Itt azért meg kell valamit jegyeznem: nem érdekel.
Nem érdekel mert a sorozat kur nagyon jó. A karakterek a színek, az animáció, a cselekmény a zene mind-mind együtt van ahhoz, hogy egy nagyon jó kis sorozatot nézzen a delikvens.
Az animáció egyáltalán nem zavart, sőt nekem kifejezetten tetszett ez a josei stílus (mint ahogyan az összes josei amit eddig láttam). Néhol valóban kicsit vakítóan fehér, de inkább ilyen legyen mint depi fekete.
A karakterek pedig jók voltak, nekem személy szerint Nishida és Stréber kun voltak a kedvenceim. A Taichi, Chi-can és Arata trió közül igazából egyik sem fogott meg, de nem is pfujoltam feléjük. Arata annyira erős volt mint a Code Geass elején Suzaku és az ő francos mechája. Valamint zavart, hogy karakterét kicsit túl misztifikálták. Oké tök jó játékos meg minden, de azért az, hogy fél évig(?) évig jó haverok voltunk az áltiban az még korántsem jelenti azt, hogy onnantól kezdve örök barik maradunk és mindig ő lesz a nagy testvér akire felnézünk. Taichi pedig a két lábon járó Marvel film. Van benne akció, épp egy jó adag komolyság, plusz jó képű und pénzes is valamint még jó tanuló is, naná hogy az összes lány és egykét nem lány is a társaságát keresi. Néha egyébként nagyon zavart, hogy nem mozdult rá Chi-chanra. Leginkább azért mert szerintem a lánynak (többek közt) ez is kellett volna a végső sikerhez. Chi-chan tipikusan az a sportoló akinek az a baja, hogy túledzi magát. Annyira rá fókuszál/görcsöl a játékra, hogy neki kifejezetten jót tett volna, ha valaki ebből a monotóniából kitudta volna zökkenteni. Tachi-nak is jót tett volna, hiszen végre a szerelmét nem kell titkolnia. Mindegy nem oldották meg a kérdést, így jártak.
A Surcival kötött biznisz alapján négy sorozatot lestem végig. Az biztos, hogy nem a Chihayafuru lett a top kedvenc, de az is tutti, hogy azért vagyok most is fent mert azt a rohadt mangát olvastam.