Most, hogy a mai nap befejeződik az amlitzeri ütközettel a Die Neue These című újra-feldolgozás, és én is beértem párhuzamosan a klasszikussal ezt az ívet, így megeresztek egy hosszabb kritikát. Egyszerre az új 12 részéről és a klasszikussá vált OVA-sorozat első 16 részéről, némiképp erősen összevetve a kettőt. Mert rendkívül érdekes volt látni folyamatában a kettőt egymás mellett.
Azt talán nem kell mondani, hogy a két hossz sejteti, hogy az OVA elég bő lére eresztette, ahhoz képest, hogy az első kötet regényben (a GinEiPédián lévő tartalomjegyzék és leírás alapján) messze feszesebb. Ezt az új TV-sorozat jobban elkapta. A klasszikusban ugyanis teljes részek érződtek tökéletes mellékszálnak, a fősodorhoz és a pillanatnyi történések rendjéhez képest elhanyagolhatónak. Értem ezt úgy, mintha a 3 különálló Gaiden-kötetből fogták volna a rövidebb történeteket, és belehelyezték volna az időrendbe. Így lehetett az, hogy a Klopstock-incidens és Benemünde őrgrófné összeesküvése kapott egy teljes epizódot. Érdekes volt a világépítés szempontjából, hogy mindkettő jobban elmélyítse a birodalmi politikát, de ezek azok a pillanatok, amiket manapság OVA-mellékletben vagy tényleges OVA-ként megkapsz, mert annyira nem illik bele a mai sorozatvezetési politikába (igen, még úgy is, hogy a tucatecchik kapnak egy kötelező strandolós-bikinis epizódot csak azért, hogy a kangörcs és a figyelem megmaradjon, viszont két külön súlyú sorozatról beszélünk - azaz célszerűbb a GinEi történetvezetését inkább a Kaijihoz, Lainhoz, Haibane Renmeihez, a Paranoia Agenthez, esetleg a Kino no Tabihoz mérni). Ezenkívül tömörebbek lettek egyes részek, jelenetek, de erről még egy kicsit később.
Alapvetően a modernizáció nem ártott neki. Ahhoz képest, hogy a Production I.G. egy "hit and miss" stúdió, vagyis minden betalált dolgukra jut egy totális "ezt meg miért kellett?"-féle sorozat, becsületes munkát végzett. A CGI hajók nem minden jelenetben néztek ki jól, különösen a fényló birodalmi csatahajók, míg a jóval mattabb szövetségiek már decensek voltak. Az űrcsaták és a kezelőfelületek, az új technikák is látványosabbak lettek. Továbbá mindkettőre jellemző, hogy remekül szemben áll a klasszikus romantika (barokktól az eklektikáig) művészeti jegyeit magán hordó Birodalom (ami leginkább a kosztümös történelmi filmeket idézi a Napkirály korszakától egészen Napóleonig, illetve Kelet-Európában egészen a XIX. század közepéig, az abszolutizmus hanyatlásáig) és a modernebb, utópisztikusabb stílusjegyeket képviselő Szövetség. A kettő közt meg ott a félig modernizált, korai-közép XX. századot képviselő Phezzan. A probléma csak az, hogy míg a klasszikus ezen idő alatt főleg a Birodalomban szeret előidőzni, addig az újra-feldolgozás a Szövetségben.
Karakterdizájn. Ebben elég egyértelmű lehet a dolog. A klasszikusban sokkal jobban megkülönböztethetőek a karakterek, míg az újban a korszellem jobban kivette magát a bishi-kinézetű szereplőkkel. De még így is félig igaz, mert a főszereplők alig változtak valamit. Kircheis, Reinhard, Yang egész biztosan, de rajtuk kívül... Nos, Greenhill fregatthadnagy eleve csinos volt, az újban is ezt a szintet hozza.
Seeckt talán rondább, mint a klasszikusban, és ahogy a lektorommal beszéltük a háttérben: "az apja egyértelműen gorilla volt". Oberstein alig változott, neki inkább letisztultabb lett a külleme, viszont elég nehezen lehet most megkülönböztetni a takonytitán Levijétől, annyira hasonlít rá. Sithole összhaderőnemi főparancsnok volt az, akinél korábban megjegyeztem, hogy szemből olyan elcseszetten néz ki, hogy elmehetne Kula bának, az ünnepi kakinak a South Parkba, szóval az ő új designja nem épp szerencsés megint csak. Schenkopp viszont már egy érdekesebb tészta, hiszen a klasszikusban tagadhatatlanul eléggé a korabeli animék átlagos apafigurájának tűnt, míg az újban inkább igazodtak a nőcsábász beszólásaihoz és a számító hangvételéhez, így kapott egy rókatekintetű szépfiús külsőt. Meg tudom érteni, nem is volt vele különösebb bajom. Maximillian von Castrop meg sokkal ficsúrosabb és tenyérbemászóbb pofázmányú lett, mint a régi kövér és elkényeztetett uraságé.
Sztorivezetés, történet, rendezés. Kezdjük a legrövidebb érdekességekkel. Voltak olyan részek, amelyek szövegileg egy az egyben megegyeztek a klasszikussal, így pl. amikor Oberstein audenciát kér Reinhardnál. Egyes jeleneteken jobban elidőztek, másokat inkább letömörítettek, de inkább a tömörítés volt a jellemző. Sztorivezetés szempontjából egyik sorozat sem hibamentes. A klasszikussal kapcsolatban már megneveztem fentebb, de akkor beszéljünk az újról. Az újban volt egy pár elcseszett dolog. Ilyen volt, amikor Yang gyerekkorát látjuk a rész elején, és majd később felnőttként Jessicával és Lappal beszélget arról a jelenetről. Igazi súlya nincs a rész eleji jelenetnek, azon kívül, hogy picit jobban aládúcolja Yang jellemét és motivációját, terveit, de nem volt feltétlenül muszáj recitálni azt az egy bizonyos jelenetet és feltett kérdést, mert igazából nem sok mindent magyaráz meg vele, sokkal inkább azt a keveset is sulykolja.
A tömörítésre elég jó példa a Castrop-lázadás esete, aminél kifogásoltam, hogy a klasszikusban eléggé fillerszagú, még ha arról is szól és azt mutatja be, hogy Kircheis is vértelenül vagy minimális veszteséggel akarja elintézni az ügyet. Ebben csak annyi probléma, hogy egyik széria se kezelte megfelelően. A régi túlnyújtotta az egészet, rengeteg volt a felesleges üresjárat, míg az új félrészben hamar elintézte az egészet. Oké, hatásilag is más: a klasszikus elég komoly lázadásnak kívánja ezáltal láttatni azt, amit pillanatok alatt elfojtanak, míg az új ténylegesen "egy gyertyalángnak a szélviharban", miközben mindkettőben úgy vezetik fel, hogy "hát, van ez a probléma is amúgy, mellékesen". Az újban így két részt sikerült összerántani (5. és 8. részek).
Iserlohn bevétele a másik jellegzetes példája ennek, amit mindkettő nagyon komolyan vezet fel. Azért mégiscsak milliók pusztultak meg hat ostromban. Erre az eredeti ad egy kissé nevetséges kémjátszmát (mi az, hogy Iserlohnban, a bevehetetlen erődben nuku bármiféle biztonsági protokoll vagy átvilágítás?), az új pedig egy jóval feszültebb túszejtést. A másik különbség, hogy míg a régi bemutat egy ellenállást is az erődben, ami elnyújtja az akciót, és a szövetséges flotta nem tud így az erőd biztonságába behúzódni és a feszültség csak a végére lesz igaz, amikor a helyőrség is visszatér; addig az újban hamar összejön az akció és a 13. Flotta bedokkol az erődbe, és onnan semlegesítik a helyőrséget. Hangulatilag is teljesen más a kettő: a régi inkább Yang agyafúrtságára hajlik, támaszkodik, míg az újban az ostrom végén kissé sötétebb tónust kap azzal, ahogy levezeti a Thor kalapácsával megfutamítást. Viszont az újban van legalább valami, ami messze hihetőbbé teszi az akciót: kib@szott biztonsági protokoll, mint minden katonai létesítményben, és a különösen kiemeltek esetén még a főparancsnok tanyája és a központi vezérlőterem előtt is. (Igen, nem kicsit bökte ez a hiányosság az eredetiben a csőrömet.)
Hangulat. Na igen, majd elfelejtettem. Az eredeti gyermetegebb formájú, amit értsünk úgy, hogy mesélősebb, szeret nyújtani, időzni, apróságokkal törődni, miközben megkapod a tényleges komoly tartalmadat korrupcióról, cselszövésről, ármánykodásról, politikai és hatalmi játszmákról, karrierizmusról, bosszúról. Viszont helyenként nagyon hígra sikeredett, mint az invázió esetén is a 13-16. részek esetén vagy a világépítésre szánt epizódok, epizódrészek pontjain. Az új ezzel szemben már egy komolyabb hangvételt üt meg. Nem mesél annyit, tömörebbé teszi, ugyanakkor komolyabb felhanggal tárja eléd. Viszont érezhetően hiányzik a háttérhez adagolás, és a Szövetség politikai-hatalmi játszmái bár érdekesek, mint Trunicht fasiszta agymenései és a Hazafias Lovagok Társasága nevű SA-ra hajazó magánhadserege vagy az eredetiből Cornelia Windsor elvakult pátoszömlenyei, Falk flottillatengernagy karrierista törtetése, nem kapunk belőlük se eleget, se annyit lényegére állítva, mint a régiben a Birodalommal. (És hova lett Jessica választási harca? "Hova tűnt Damon Hill?") Apropó...
További különbségek, amik szemet szúrtak. Korábban is írtam, de most már hangsúlyozom is. A Hazafias Lovagok Társasága amilyen komoly fenyegetésnek tűnt az eredetiben, akkora balfasz banda az újban. A klasszikusban ugyanis tűzoltó-berendezéssel (!) űzi el őket Yang a házától, míg az újban a kerti locsolóval (!). Nem vicc, japán szöveg szerint ekkora a különbség. Ki a f*szom állít embert elmosó sugárnyomásúra egy kerti locsolót? Szóval, "gratulálok" a szövegkönyv íróinak, ezt baromira nem gondolták át. Így a HLT olyan különbséget mutat az eredeti másához, mint az említett SA-hoz hasonlítva a mai skinhead csoportosulásokat. A párhuzamvonás meg jobban megállja a helyét, ugyanis egy kis vízágyúzással simán szétoszlatható a golyóikat maguk után vonszoló alfahím-wannabe társaság, ami felveti azt is, hogy fizetett huligánok, mintsem a képviselt ideológia valódi hívei. (Mondjuk erre a különbségre és háttérgondolatra az első Iron Sky film is kitért.)
Illetve később, valahol a következő 2-3 részben volt egy másik jelenet, ahol szintén egy szót változtattak meg japánul, és eléggé értelmét vesztette az egész pillanat ott is.
Valamint, nem igazán nagy szívfájdalmam az újban ennek a hiánya, de mérhetetlenül jól szórakozok a klasszikus azon jeleneteinek kommentelésén, ahol Kircheis és Reinheard beszélgetnek. Bocsánat,
bő nyállal beszélgetnek. Ugyanis azok a szövegek annyira tobzódnak a yaoi subtextben, hogy egyre durvábban hozzák ki belőlem a fudanshit. De lehet csak én vagyok túl perverz, mert amúgy tudom, hogy semmi ilyen vonulat nincs az eredeti sorozatban. Viszont egyszerűen annyira adja magát az a képlet, hogy fogtak egy yaoi doujint a szövegkönyvírók, és az akciójelenetekhez felvezetéseket egyszerűen CTRL+C és CTRL+V-zték...
Mi maradt ki? Zene... Basszus, még jó, hogy szar a hallásom, és sose veszem igazából észre az ambience aláfestéseket. Így marad az OP-ED mindkettőnél. Nos, az újjal kezdem. Nem rossz-nem rossz, de megvallom becsülettel, a régi párosa jobban tetszik. Az eredeti OP-ja gyakorlatilag szépen aláad az űropera-életérzésnek, ami voltaképp is a sorozat, míg az ending már megnyugtat, még akkor is, ha egy cseppet felkavaró témát mutatott meg vagy vezetett fel. Az új ezzel szemben nem tudom. Kétszer elég volt és köszönöm, nagyon inkább a science-fiction felé tolja el a hangulatot (ahogy a történetvezetés is), mintsem az űroperáéba.
És igen, talán ez a nagy különbség a két feldolgozás közt. Az eredeti inkább az űropera szótári definíciójaként viselkedik és vezeti a nézőt, addig az új már inkább klasszikus science-fictionként kíván viselkedni, akit megkötnek a formátum (TV-sorozat) keretei, és nem képes rendesen kiteljesedni, érvényesíteni azt, ami az alapanyagban és a régi feldolgozásban is jelen van: a világunk elmúlt 300-400 évének szembesítését, és olyan jelenlegi problémáknak is nekizúzni, élesen bemutatni, amit amaz tett (a fasizálódás, a politikai machinációk a hatalomért , összeesküvések, törtetés, valamint a háborúhoz való viszonya a különböző társadalmi rétegeknek, csoportoknak - a birodalmi nemesek és a gazdák alig érzik meg, míg a szövetséges polgári társadalom gyakorlatilag minden szeglete hordja a súlyát). Ez a fajta műfajbeli különbség miatt sem érzem, hogy feltétlen muszáj egyiket a másik oldaláról ostorozni, mert csak annyit tesznek, hogy az alapanyagot kétféle módozatban dolgozzák fel, és nem a meglévő alapján akarnak egy teljesen új és attól idegen formában eladni egy másik terméket (mint azt tették a Tini Titánokkal mondjuk vagy a takonytitánnal, hogy a komolyabb hangvételű alapszériához csaptak egy paródiát, amit igazán csak az élvez (vagy még az se), akinek tetszett az alap is.
Eleddig
a régi kap egy erős 8-ast, addig
az új egy gyenge 8-ast (olyan 5 tizedpontnyi a különbség). Túl sok élvezeti különbség nincs a kettő közt, de mindenképp az új súlyában noha szebb, de cseppet gyengébb ezen a történeti szakaszon.