Jinrui wa Suitai Shimashita
Az egyszer biztos, hogy amikor eldöntöttem, hogy ezt látnom kell (előismeretek -> 0), akkor nagyon nem erre számítottam.

Elsőre fenn is akadtam a rengeteg elborult hülyeségen (A KENYÉR!!!), de sikerült pozitívan túltennem magam rajta; a társadalom(meg egyéb)kritika ütött, és végig könnyed tudott maradni, nem vette magát komolyan.

A szereplők is nagyon jók voltak, természetesen Közvetítőkislány vitte a prímet a megjegyzéseivel, de mindenki érte a pénzét. (Azt továbbra is szeretném tudni, hogy Nagypapinak honnan jött ez a lőfegyver-gyűjtési hobbi XD ) Egyedül a cowboy-kalapos kiskölyköt nem tudtam hova tenni a történetben.
Vicces volt, mert egészen mostanáig (ti. hogy az előbb megnéztem az anime adatlapját MAL-on) nem tűnt fel, hogy a főszereplőnek nem tudjuk a nevét. Amikor az utolsó előtti részben kérdezi a tanárnéni, hogy "Miss...?", akkor arra fogtam, hogy biztos csak nem ugrik be nekem, hiszen mindig szólították valahogy, nemigaz? Meg a klubban is becenevet kapott, mégsem esett le. XD Igazából elég kevés szereplőnek volt kimondva a neve, ahogy így visszagondolok.
A tündérkék hiper édesek, és hiper kifacsart gondolkodásúak, tényleg kell egy kiállás, hogy kezelni tudja őket az ember.

Én legjobban mégis a beszédmódjukat szerettem, a cukivékony hangocska (amihez meglepően sok seiyuu járult hozzá!) mellé társult sajátos mondatszerkesztési szokásaikat. Gyakran többször is visszatekertem, hogy meghallgassam, lehet jegyzetelnem is kellett volna.
Tetszett a (többé-kevésbé szabályosan) visszafelé haladó idővonal, viszont egy pöppet mégis megzavart, mert mire rájöttem erre, addigra már csak az jutott mindig eszembe, hogy "hú, ilyesmi is volt valamelyik részben, de nem figyeltem még akkor

" Úgyhogy most sajnos kénytelen vagyok visszavenni a sorozatot a megnézendők listájára (szegény én!), és akkor már kivételesen olyan subbercsapattól fogom tölteni, akik képesek normálisan kódolni. -____- A túl gyakran széteső, sorkihúzózöld-hupilila képernyőn megpróbálni kibogarászni, hogy mit látunk, elég zavaró tud lenni, bár éppen még ki lehetett bírni. (Ne, ne kérdezzétek, miért nem kerestem rögtön egy normálisabb verziót.)
Feltűnően gyakran jelentem ki a repetaigényemet animék iránt mostanában... Azért ez se teljesen reális igény, majd megpróbálom felülbírálni, ha enyhült az utóhatás.