Japán írók magyarul megjelent könyvei
Elküldve: 2007.01.16. 10:40
(megjegyzés az adminoknak: nem tudtam eldönteni, hogy a téma ide, vagy a könyvek részbe való e inkább, végül ideraktam, de ha a ezzen nem értetek egyet, nyugodtan pakoljátok át oda)
Az utóbbi időben egyre több japán író könyve jelenik meg magyarúl, gondoltam nyitok erről egy topikot, kezdve azokkal, amiket én már olvastam, és pár spoiler-mentes benyomást is leírva.
Banana Yoshimoto: Kitchen
Ugyan nem ez volt az első amit olvastam, de z jelent meg legrégebben, és a személyes kedvencem is. A kötetben 3 rövid novella található, amik közűl az első kettő összefügg, ezeket kedvelem leginkább. Tipikusan az a könyv, amivel gondban lennék ha meg kellene határoznom, miről szól, arról viszont lélegzetelállítóan szépen. Egy fiatal lány életének egy szakaszával ismerkedünk meg, felnőtté válás, mindennapi élet apró csodái,pár képtelen helyzet és egy jó adagnyi shoujo-beütés. Első könyvnek ideális.
Banana Yoshimoto: Viszlát Tsugumi
Az írónő második magyarúl is mejelent könyve, a maga módján ez sem rossz, bár engem a Kitchen jobban megfogott. A helyszín ezúttal egy kisváros, egy régi vendégfogadó. Múlt és jelen, valódi érzések és a külszín konfliktusa ugyanúgy jelen van itt mint a végzet témaköre. Őszintén szólva én a címszereplővel nem igazán tudtam azonosúlni, de ettől függetlenül jó köny, akinek a Kitchen tetszett, valószinűleg ez is fog.
Murakami Haruki: Szputnyik, szivecském!
Ez nem olyan régen jelent meg, elég nagy felhajtás is volt körülötte (már egy nálunk ismeretlen író első megjelent könyvéhez képest). Alapvetően más a hangulata mint az előzőekben említett műveknek, kicsit hosszabb is azoknál. Van benne néhány érdekes eszmefuttatás a személyiségről és az emberi lélekről és életről, de valahogy az egész bennem nem állt össze egy egész történetté. A befejezés tetszett, meg néhány sehová sem vezető monológ és beszélgetés, amik némileg Umberto Eco-ra emlékeztettek. Már itt látszik, hogy az írónak van valami titkos vonzalma a klasszikus zene (és főleg a zongora) részletkérdéseihez.
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
A legutolsó olvasmányom, nenrégiben fejeztem be. Nagyon más mint az eddig említett 3 könyv. Egyrészt, majdnem 700 oldal. Sokkal nehezebb olvasmány is, amiről ráadásúl az első 150 oldalon még csak utalás sincs arra hogy miről is fog szólni.
Hogy milyen a könyv? Egyetlen szóval: varázslatos. Az írón látszik, hogy itt volt ideje szereplőket, világot alkotni, és közben nem felejtkezett meg az Eco-i gondolatmenetekről sem. A könyvben a varázslatos események keverednek egy hihetetlenűl (néhol már zavaróan) realista ábrázolásmóddal, és mindez igen lassú, ráérős stílusban kerül előadásra, két egymástól függetlenűl induló történetszálban. A könyvnek valami egészen különleges hangulata van ami a befejezés után is fogva tartja az olvasót. Ezek után nagyon kiváncsi lennék, mit alkotott még az író. A könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a hosszabb, komoly, elgondolkodtató olvasmányokat!
Takami Kousun: Battle royale
Ez itt a kakukktojás, ugyanis inkább szórakoztató mint szépirodalom. Középoiskolás diákok mészárolják le egymást 600 oldalon keresztűl. Ez az a tipikus "guilty pleasure", viszont be kell hogy valljam hogy én roppantúl élveztem! Nem tudnám igazán megmondani miért, valahogy maga az alapötlet érdekes, nem is annyira a gyilkossáok leírása. A végén még némi tanúlságféle is van, nem valami mély, dehát ettől szerintem senki sem várt ilyesmit. A könyv NAGYON véres, viszont szinte letehetetlen. Jó kérdés, akkor is tetszene e ha nem japán író, japán környezetben játszódó műve lenne. Jó kérdés....
Nos, ennyi lenne indításnak! Írjátok meg, ki olvasott ezek közűl bármit, kinek mi a véleménye. Ha esetleg van olyan könyv, ami ide illik de elkerülte a figyelmemet, arról is írjatok!
Az utóbbi időben egyre több japán író könyve jelenik meg magyarúl, gondoltam nyitok erről egy topikot, kezdve azokkal, amiket én már olvastam, és pár spoiler-mentes benyomást is leírva.
Banana Yoshimoto: Kitchen
Ugyan nem ez volt az első amit olvastam, de z jelent meg legrégebben, és a személyes kedvencem is. A kötetben 3 rövid novella található, amik közűl az első kettő összefügg, ezeket kedvelem leginkább. Tipikusan az a könyv, amivel gondban lennék ha meg kellene határoznom, miről szól, arról viszont lélegzetelállítóan szépen. Egy fiatal lány életének egy szakaszával ismerkedünk meg, felnőtté válás, mindennapi élet apró csodái,pár képtelen helyzet és egy jó adagnyi shoujo-beütés. Első könyvnek ideális.
Banana Yoshimoto: Viszlát Tsugumi
Az írónő második magyarúl is mejelent könyve, a maga módján ez sem rossz, bár engem a Kitchen jobban megfogott. A helyszín ezúttal egy kisváros, egy régi vendégfogadó. Múlt és jelen, valódi érzések és a külszín konfliktusa ugyanúgy jelen van itt mint a végzet témaköre. Őszintén szólva én a címszereplővel nem igazán tudtam azonosúlni, de ettől függetlenül jó köny, akinek a Kitchen tetszett, valószinűleg ez is fog.
Murakami Haruki: Szputnyik, szivecském!
Ez nem olyan régen jelent meg, elég nagy felhajtás is volt körülötte (már egy nálunk ismeretlen író első megjelent könyvéhez képest). Alapvetően más a hangulata mint az előzőekben említett műveknek, kicsit hosszabb is azoknál. Van benne néhány érdekes eszmefuttatás a személyiségről és az emberi lélekről és életről, de valahogy az egész bennem nem állt össze egy egész történetté. A befejezés tetszett, meg néhány sehová sem vezető monológ és beszélgetés, amik némileg Umberto Eco-ra emlékeztettek. Már itt látszik, hogy az írónak van valami titkos vonzalma a klasszikus zene (és főleg a zongora) részletkérdéseihez.
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
A legutolsó olvasmányom, nenrégiben fejeztem be. Nagyon más mint az eddig említett 3 könyv. Egyrészt, majdnem 700 oldal. Sokkal nehezebb olvasmány is, amiről ráadásúl az első 150 oldalon még csak utalás sincs arra hogy miről is fog szólni.
Hogy milyen a könyv? Egyetlen szóval: varázslatos. Az írón látszik, hogy itt volt ideje szereplőket, világot alkotni, és közben nem felejtkezett meg az Eco-i gondolatmenetekről sem. A könyvben a varázslatos események keverednek egy hihetetlenűl (néhol már zavaróan) realista ábrázolásmóddal, és mindez igen lassú, ráérős stílusban kerül előadásra, két egymástól függetlenűl induló történetszálban. A könyvnek valami egészen különleges hangulata van ami a befejezés után is fogva tartja az olvasót. Ezek után nagyon kiváncsi lennék, mit alkotott még az író. A könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a hosszabb, komoly, elgondolkodtató olvasmányokat!
Takami Kousun: Battle royale
Ez itt a kakukktojás, ugyanis inkább szórakoztató mint szépirodalom. Középoiskolás diákok mészárolják le egymást 600 oldalon keresztűl. Ez az a tipikus "guilty pleasure", viszont be kell hogy valljam hogy én roppantúl élveztem! Nem tudnám igazán megmondani miért, valahogy maga az alapötlet érdekes, nem is annyira a gyilkossáok leírása. A végén még némi tanúlságféle is van, nem valami mély, dehát ettől szerintem senki sem várt ilyesmit. A könyv NAGYON véres, viszont szinte letehetetlen. Jó kérdés, akkor is tetszene e ha nem japán író, japán környezetben játszódó műve lenne. Jó kérdés....
Nos, ennyi lenne indításnak! Írjátok meg, ki olvasott ezek közűl bármit, kinek mi a véleménye. Ha esetleg van olyan könyv, ami ide illik de elkerülte a figyelmemet, arról is írjatok!