Ugyan nem egészen vág a témába, /nem teljesen "tradicionális zene"/ és valószínűleg senkit sem fog érdekelni rajtam kívül, de talán emeli kissé az oldal ill a fórum átlagszínvonalát is, ha ilyen is szerepel itt...
Magyarán, nem tudom ki ismer XX. századi japán klasszikus zenét vagyis "komolyzenét", bár ezt az elnevezést nem szeretem. Ők Yougaku-nak nevezik, ahol is a "you" a nyugat/ óceán kanji-ja, a "gaku" pedig meglepő módon a zene
: tehát "nyugati zene", de ha jól tudom, ezt a szót használják a saját nyugati hangszereket használó zenéjükre is. Hadd meséljek méhány kedvencemről:
-
Saegusa Shigeaki: ma is élő alkotó, mint a többiek nagy része. Az egyik legjópofább dolgot csinálta, amit valaha hallottam
eredetileg durván avangárd cuccokat dobált össze, aztán 96-ban írt regy operát, amit japánul énekelnek, "Chushingura" címmel. Ez a történet az 1700-as években megtörtént, valós eseményeken alapul és számos színdarabfeldolgozást megért. Röviden, néhány szamurájról van szó, akiknek az urát- sajna a nevére már nem emlékszem, de ha eszembe jut, szerkeszteni fogom- egy Kozukenosuke Kira nevezetű hatalmas daimyó megsérti, amiért ő kénytelen elégtételt venni, - és ez az életébe kerül. A szamurájai pedig elindulnak bosszút állni... végül beteljesítették a bosszút és mind seppukut követtek el (ezzel a jelenettel indul az opera, a többi csak visszatekintés- tudjátok, mint a Berserkben
) ez a történet az akkori idők békés világát, hogy is mondjam, erősen felkavarta (:argue: vagy inkább
és
) és óriási felzúdulást keltett.
Természetesen vannak szerelmi szálak is, melyek közül számos (na jó, 1
) közös öngyilkossággal végződik.
Azonban az az érdekes, hogy mindezt Saegusa csodálatosan romantikus hangzású zenével oldja meg. Szóval, viszonylag kevés a tradicionális japán zene hatását tükröző részlet (csak a prológus, amely férfikar kántálása sok-sok dob kíséretében, meg a 2. felvonás eleje, ahol a Chushingura eredeti, asszem kabuki változatából --most lehet hogy hülyeséget mondtam
-- hallunk részletet), főleg ahol szerelmi szálak vannak, ott duettezgetnek egészen csodálatos dallamokra, úgyhogy szerintem a Rómeó-és Júlia musical is elbújhatna ezen részek mellett. És persze végig japánul énekelnek, méghozzá egész érthetően
. Ja, ez (mint a többi, amiről irkálok) megvan Cd-n, angol szövegkönyv-másolattal, szóval, ha netán érdekelne valakit...
-
Ifukube Akira (1914-nem emlékszem meddig): szintén azoknak ajánlom akik nem vetik meg a zenei romantikát, meg mondjuk Bartókot sem
Tucatnyi jobbnál jobb műve közül ajánlom a Sinfonia Tapukaara címűt, amely az aino (ainu-nak is láttam már írva, megmondhatná valaki, hogy melyik a helyes) népzenéből merít, meg a Japán Szvit -na
EZ aztán tényleg elementális hatású zene. Egyébként van még Zongoraversenye meg Hegedűkoncertje is, ami egész jó.
-
Akutagawa Yasushi(1912-1984): Ő az, akit szerintem mindenki kajálna, ha egy kicsit népszerűsítenék
A Szimfóniája egyszerűen remek, bár kissé sötét hangzású (engem néha az Evangelion hangulatára emlékeztet.
)
-
Toyama Yuzo: ha van japán Tarantino és japán Walt Disney, akkor ő a japán Bartók, legalábbis több helyen ezt írják róla
. Sajna tőle még csak 1 csellóversenyt hallottam, az meg szerintem rajtam kívül még kevésbé izgatna bárkit, mint amiket eddig írtam
-
Mayuzumi Toshiro (1929-?): ha valaki kíváncsi a buddhista szent szövegek kántálására, tudom ajánlani Mayuzumi Nirvána-szimfónia című művét. Meditálási segédeszköznek azért nem ajánlanám...
kiváló példa arra, hogy tud egy szimfónikus zenekar + egy kórus 50 percig kb azonos ritmusban és karakterben megmaradni, anélkül, hogy unalmas lenne... és a végén persze mintha elérnénk a Nirvánát, úgyhogy
-
Takemitsu Toru (tudjátok, "Toru" mint a Duel Mastersben
): na ő az aki nekem nagyon nem jön be, bár mostanában ő van a legjobb japán zeneszerzőnek kikiáltva. Nem, nemtom él-e még... elektronikus zene, disszonanciatócsák, szétcsúszó hülyeségek etc Szóval nem szeressük.
Na, momentán ők jutottak eszembe. Mint mondottam, az elsőnek emlegetett operát mindenkinek ajánlom, a többieket -a sorban előrehaladva- az egyre alternetívabb ízlésű embereknek.
Egyelőre ennyi voltam, végszó:
Yougaku FOREVER!!!