Karasu írta:Olvasta itt valaki A felkelő nap árnyékát?Kozák Gyula interjúkönyve Ferber Katalinnal...nagyon érdekes.
Én olvastam... és...
Mindenkinek ajánlom elolvasásra, de ne vonatkoztassatok el a szerző (vagyis a "meginterjúvolt"- de szép szó
) személyétől. Az első fejezet, ahol Ferber családi körülményeit és ifjúságát ismerjük meg, kihagyhatatlan- nem azért, mert "egy dráma, amit az élet írt"- hanem mert így megtudjuk, hogy milyen ember az, akinek a Japánról alkotott képével találkozunk. Egy mondatban: teljesen neurotikus, - olyasvalaki, aki mindenben a legrosszabbat látja meg és azt feltételezi, hogy a többi ember is ugyanilyen.
Iszonyatosan sok negatívumot mesél az országról. Gyakran mintha elfelejtené megemlíteni, hogy "igen, ezek negatív jelenségek, de ilyenek máshol is kb ugyanilyen gyakoriak". Gyakran dícséri Ausztráliát (néha már megkérdeztem volna tőle, hogy ugyan már, miért nem oda ment, ha ennyire jó hely). Egy példa az érdekességeire: rövid idővel a kiutazása után étteremben akart enni és nem tudtak neki kést/villát hozni.
Figyelem, nem 1950-ben ment ki Japánba, hanem 1993-ban! Meg hogy a gyerekek ujjal mutogattak rá a tengerparton, hogy "
gaijin! gaijin!" (Én egy ilyen szituációban venném elő az animékből tanult legordenárébb stílusú szövegeket és kicsit visszaszólnék nekik...) Van egy ismerősöm, aki 95-től élt ott pár évig, ő mégse panaszkodott ilyesmikre. Persze tudjuk, kulturális sokk, az egyéniség szerepe és hasonlók, de akkor is.
Egyébként Ferbernek japán férje van(!), aki elvált a korábbi feleségétől, hogy hozzámehessen, és
kertes házban(!) laknak
Tokyóban(!). Miután Ferber a végsőkig lehúzta Japánt, a legvégén közli, hogy "nem tudna visszköltözni Magyarországra" "képtelen lenne máshol élni".
Szóval mindenképp érdemes elolvasni, (én 1 nap alatt a végére értem anno) de a japánképünket ne csak ebből építsük fel- olvassunk mellé sok minden mást is, pl Hidasi Judit: Na és hogy tetszik Japán? , a "Paprikáskrumpli-evők pálcikával"-t (régen olvastam, már elfelejtettem, kik írták, de annyi biztos, hogy egy Japánban élő magyar házaspár volt) vagy akár Sesam blogját is
, és hallgassuk meg minél több ember személyes beszámolóját, de ne vagyünk készpénznek minden rosszat, amit Ferber néni mesél.
Szerintem.